Szabad Nógrád. 1954. február (10. évfolyam. 9-16. szám)

1954-02-24 / 15. szám

1954 február 24. szahao vVríh 5 Gyönyörű ses délután van, mint­ha már tavasz lenne, Ecseg község ' utcája benépesedett Kinn van a kapuk előtt a falu apraja-nagyja. Az élet zsenge hajtá­sai is ott ülnek any­juk karjain nagy csöndben tűrve a nap simogató melegét. Kü­lönös öröm tölti el az ecsegleket a szép napsütései délüt ónon. hisz a községükben lesz a Pásztói járást kultúrverseny első körzeti bemutatója. A iátiyok egymásba ka­rolva. a marnák és nagymamák gyerme­keik és unokáik ke­zeit fogva igyekeznek a kultúrált honba. A kultúrotthon előtt autóbusz áll, mely a hires bujáki együt­test hozta a körzeti bemutatóra. Az isko­la előtt. Surányl elv­társ a tanácselnök és Banos elvtárs a kul­túrotthon igazgató 'szorgalmatoskodik, fo­gadják az érkező kul­túrcsoport tagjait és .helyezik el őket a me­legen fűtött terem­ben. A kultúrcsoport tagjai nagy lelkese­déssel készültek a kör­zeti bemutatóra. A fiatalabb kultúrcsopor- tohnál van egy kis lámpaláz is, de az idősebbek biztatták, hogy csak bátraknak kell lenniök. Van olyan kultúrcsoport is. mint a hényeli állami gazdaság tánc cso­portja, amely először szerepel ilyen nagy kö­zönség előtt. Dé'után zsúfolásig megtelik. Több mint 500 ember szorong a teremben és várja nagy izgalom­mal a bemutató meg­kezdését, (Úgy látszik, hogy a kultúrterem kicsinek bizonyult ilyen alka'omra, 'mert még az ablakokban is csühgenek.) A várako­zó percek u'ári megje­lenik a színpad függö­nye előtt Német Jö- zsefné iskolaigazgató és üdvözli a vendége­ket, valamint a ven- dégszerepló kultúrcso- portokat. A megnyitó beszédében Németné e’vtársnö méltatta n kultúrverseny jelentő­ségét és feladatát a gyönyörű palóc nép- hagyományok és nép­művészet FeUárásávnl kapcsolatban. A meg­nyitó bestéd után szét­nyílt a függöny és a színpadon az ecsegi leánylánccsoport je­lent meg a népizene- kar muzsikájára. A tánccsoport a domahá- zí leánytáncot mutatta be és szórakoztatta vele a közönséget. A lányok föl felkészül­tek üdén és navy ügyességgel táncolták a koreográfiában fel­dolgozott szép tánc- motívumokat. csak az volt a baj, hogy az ügyesség mel'eft hi- ányzö't arcukról a mosoly és vidámság, (lehet, hogy naguon megvoltak lepődve). A tánccsoport szerep­lése után az ecsegi szín’áts^ó csoport Nagy Lajos: ..Tannal történet“ C’mü egyfel- vonásos művé' mutat­ta be. . A szereplők alakítása az egyes szerepekben ta’án az­ért is könnyű volt, mert hisz. valamikor a saját bőrükön érez­ték azt a hatalmas el­nyomásf, dolgozó pa­rasztok kizsákmányo­lását amit Nagy La­jos ebben az egyfet- oonásos művében meg­írt. Mikor a csendőrök megjelentek a színpa­don. hogy elvigyék azt a dolgozó parasztot sztrájkban a közönség keze ökölbe szorult. De a közönség fellélegzé­se mutatta, hogy tud­ják, a színpadon be­mutatottak világa már elmúlt, s megsemmi­sült a kizsákmányoló urak s csendőrszuro­nyok rendszere. Kalmár István, aki a színpadon Marti bá­csi szerepét játszotta, akit a csendőrök fel­pofoztak és összerug­dostak ma már a való­ságos életben Isz-tag, feleségével együtt és boldogan harcolnak a családjukért s a dol­gozó nép jövőjéért. A közönség a színpad- függöny összezáruíása után egymásközött még percekig arról beszélt, hogy bizony így volt a felszabadu­lás előtt ez Ecseg köz­ségben is. hogy a dol­gozó parasztoknak fá- radalmas munkájuk után, vagy az ispán botja, vagy a csend­őrök puskatusa volt legtöbbször a fizetés. Nagy Lajos megrázó jelenete után a szín­pad függönye ismét szétnyílt és következik a bujáki együttes gyö­nyörű műsora. Amikor az együttes a színpa­don megjelent a kö­zönség hatalmas taps­viharban tőrt ki. Szép volt a bujáki együttes. A színpad úgy né­zett ki, mint egy gyö- nyöiü virágoskert a bujákiak szép népvi­seletétől. A derű és a vidámság csakúgy su­gárzott az, együttes tagjainak az arcáról. A lányok „párnatán- cávai” kezdődött az együttes műsora, majd fölcsendült a színpa­don a bujáki lányok ajkáról a gyönyörű bujáki népdal, amelyet még talán nagyany­juktól, vagy dédnagy- ahyjuktóí tanultak el. A lányok tánca után Gulyás István tsz-tag „flóta" hangszerén szó', altatta meg a szebbnél szebb népda­lokat, amelyeknek rit­musára a bujákiak ott­hon a fonóban, a kul- túrotthonban vasár­nap esténkint szoktak táncraperdütni. A „pároskézfogó" gyö­nyörű táncmotivumai és dallama az egész közönséget magával ragadta és a közönség tapsvihara nem akart megszűnni. A „fonó”- jelenet tele volt vi­dámsággal, szebbnél szebb táncok, játékok váltották fel egymás'., majd amikor a maska­rások megjelentek a fonóban a közönség hatalmas nevetésben tört ki. A bujáki együtes gyönyörű mű­sorát az öregek táncai és dalai fejezték be. Öröm volt nézni azo­kat a gyönyörű népi­táncokat, amelyet az öregek jártak. Ha a lábukat figyeltük nem is nagyon lehetett ész­revenni. hogy ezt öre­gek táncolják, mert olyan fürgén jártak a lábak, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez még a fiataloknak is dicsőségére vált volna. A bujáki öregek tánc­csoportjának a legfia­talabb tagja 58 éves és a legidősebb tagia a 73 éves Petre Vil­mos bácsi, aki sokkal ütemesebben és üdéb­ben járta a táncot, min> azelőtt 1 évvel a buiáki béke'.a'útközön. A műsor befejezése után Petre bácsi ősz bajusza alatt moso­lyogva mondta el, hogy ő bizony még mos' is felveszi a fia­talokkal a versenyt. Gyönyörű élményt nyújtott az ecsegi kö­zönségnek a körzeti bemutató, megmu'atía azt, a hatalmas kút- túrszomjat, amely jel­lemző a felszabadulás után dolgozó népünk­re, dé a hatalmas kút- túrszomj mellett, egy­ben megmutatta a ha­talmas aktivitást is. A' kultúrverseny befeje­zése után a népizene­kar csárdására táncra perdültek a község fia­taljai és öregei és vi­gadtak, hogy vasár­nap vidáman ébred­ve kezdjék el munká­jukat. GALF1 ÁRPÁD /,Felveszem a versenyt a fiatalokkal is..." Körzeti knltúrbemntatú Eesegen napsüté­ó’ára a kultúrterem akt részivett az arató­A MAGYAR-SZOVJET BARÁTSÁGI HÓNAP ÜNNEPI MEGNYITÓJA MEGYÉNKBEN Ezekben a napokban az egész ország a magyar-szovjet barát­ságot ünnepli. 6 évvel ezelőtt 1948 február 18-án írták alá Moszkvában a magyar és a szovjet kormánv megbízottai^ a két ország közötti örökre 6zóló barátsági szerződést. Február 20-án szombaton este a barátsági hónap megyei meg­nyitóján az Acélárugyár kultúr­terme zsúfolásig megtelt. A szépen feldíszített teremben, többek között ezt a jelszót olvashattuk; „Magyar szovjet barátsággal a békéért”. Nyolc óra felé járt az idő, amikor a díszelnökség elfoglalta a helyé-, Az elnökségben resztvettek vá­rosunk vezetői és legjobb dol­gozói. Takács Lajos elvtárs, az MSZT nógrádmegyei titkára üdvözölte az ünneplő közönsé­get, majd felkérte Nádasdi And­rás elvtársat, a megvei párt- bizottság ágit. prop. titkárát, tartsa meg ünnepi beszédét. Ná­dasdi elvtárs többek Között eze­ket mondotta: — Ez az 1948-ban megkö­tött barátsági szerződés nem az első eset, amikor a két nép megkísérelte, hogy barátságot és szövet­séget hozzon létre a kö­zös ellenség ellen. Amikor mindenki elfordult a szabadságáért hősiesen harcoló magyar néptől, akkor jött létre II. Rákóczi Ferenc vezérlőfeje- del em és az orosz nép egyik leg­nagyobb haladó szellemű ural­kodója, Nagy Péter szövetsége. Nem II Rákóczi Ferencen és Nagy Péter uralkodón múlott, hogy a Két nép szövetsége nem lehetett tartós. — Különösen megnőtt a ’jelen­tősége a két nép együttműködé­sének akkor, amikor 1917-ben győzött az orosz nép proletár- forradalma. Az Októberi Forradalom győzelme majd a Magyar Tanácsköztársaság kikiál­tása, szoros kapcsolatot te­remtett a két baráti nép kö­zött. — Amikor 1919-ben győzött a magyar proletárforradalom, Le­nin és a szovjet állam többi ve­zetői tanácsaikkal, útmutatásaik­kal segítettéK a fiatal magyar Tanácsköztársaság munkáját. Nem a két népen múlott a ma­gyar proletáriátus bukása. A közös külső és belső ellenség volt az, amely vérbefojtotta a fiatal magyar proletárhatalmat. 1919-ben ugyan elbukott a ma­gyar forradalom ügye ddé nem bukott e! a magyar munkásosz­tály .forradalmi mozgalma és nem szűnt meg a Szovjetunió iránti szeretete sem. — Népünk egy pillanatra sem ieledKezett meg arról, hogy a közeli szomszédságában él az a nép, amely a világtörténelem során először törte szét a kapi­talizmus bilincseit és a szocia­lizmus útjára lépett. A szovjet nép a legnehezebb időkben is méltó volt és örökre méltó marad a világ minden tájáról megnyilvá­nuló bizalomra. — A nagy szovjet nép és ve­zetői már 1945 előtt is mindent! megtettek azért, hogy a Szov­jetunió és Magyarország között szerződések jöjjenek létre. A hi­vatalos úri-Magyarország azon­ban 1945 előtt durva módon el­taszította a szovjet nép baráti kezét. „Horthy’’-Magyarorszá­gon állandó üldöztetés volt azok osztályrésze,* akik kiálltak a Szovjetunióval való barátság mellett. 'A régi világ rágalmak özönét szórta a Szovjetunióra. 25 éven keresztül uszítottak Horthyék a Szovjetunió ellen. De aiz ő propagandájuknál és be­folyásuknál sokkal nagyobb és erősebb volt 1919 emléKe és a szovjet nép iránti ragaszkodás. — Mindennél jobban igazolja ezt az a szeretet, amellyel ma­gyar városok és falvak népe a magyar főidre lépő felszabadító katonákat fogadta. Lenin és Sztálin által nevelt szovjet em­berek hozták el számunkra a szabadságot. A nagy szovjet nép fiai jöttek el a Kaukázus hegyvidékéről, LÍKrajna búza­termő síkságáról. Szibéria hó- mezőiről, hogy kivívják népűnk számára a szabadságot és a be­két — Évszázados történelmünk­ben először tai altunk őszinte barátokra és ennek az igazi ba­rátnak Köszönhetjük, hogy ma már nem áll viharban a ma­gyar. A szovjet nép fiai tanítot­tak meg igazán arra, hogyan kell szeretni hazánkat, hogyan kell a nép szabad hazáját ftj alkotásokkal egyre erősebbé és gazdagabbá tenni. — A magyar nép a telije« nemzeti pusztulás széléről in­dult el 1945-ben és jutottunk el nem egészen egy évtized alatt a Szovjetunió segítségével a szocializmus építéséhez. A Szovjetunió segítsége, ál­landó figyelmessége hazánk iránt teszi természetessé, hogy népünkben még szilár­dabb a Szovjetunió iránti szeretet mint valaha a fel- szabadulás előtt volt. A barátság hónapja újra lehe­tőséget nyújt arra is, hogy a magyar nép beszámoljon arról, milyen sikereket ért el a szov­jet tapasztalatok felhasználásá­ban, a szocializmus építésében. A barátsági hónap szelleme újabb, nagyobb feladatokra lel­kesít bennünket Soha nem né­zett népünk ilyen nagy sikerrel biztató esztendő elé, mint most 1954-ben, amikor a kormány- programm megvalósításán dol­gozunk Van kapcsolat és össze­függés, a mi kormányprogram- műnk és a Szovjetunióban már megvalósított programúi között. Ez mutatja legjobban, hogy a kormányprogramul óta hazánk­ban mégjobban növekedett a szovjet emberek munkája, min­dennapi élete iránti érdeklődés. A Szovjetunió ereje, fellépése, ma már nem marad hatástala­nul a nemzetközi politikában sem. A Szovjetunió következetes békepolitikája és a béketábor ereje tette lehetővé, hogy eny­hülés következett be a nemzet­közi helyzetben is. A magyar szovjet barátság ünnepén a dolgozó magyar nép mélységes hálával és szeretet­tel fordul hataiimas szövetségese és barátja, a szovjet nép felé. Ezen a napon újra megfo­gadjuk, hogy őrökre hűek leszünk a magyar nép és a szovjet nép barátságához és szövetségéhez. Gondoskodunk arról, — mondot­ta befejező beszédében Nádasdi elvtárs, — hogy népünk soha­sem feledje el, hogy az évezred szenvedése és elnyomása után a szovjet nép fiai mérhetetlen áldozatok árán hozták el népünK számára a felszabadulást és nyi­tották meg számunkra a fel- emelkedés és boldogulás útját. Kikerül az ólból a hatalmas jószág. Még egy pillanat és elő- Boldogan állnak a fényképezőgép elé Potrogyaiék kerül a csizmaszárból a kés. a rúdrafüzött temérdek kolbásszal. Szép vastag szalonnája lett a disznónak, maghaladja a 13 centimétert is. Hideg, téli ködös idő volt. A falu még aludt. Csak a nap hu­nyorgottá szemét, a fehér köd- fátyolon keresztül. De nem — Az egyik ház kéményén füst száll fel. Mintha jelezni akarná, hogy itt valami készül. Igen.... Potrogyai Miháfyéknál disznó­ölésre készülnek. Nyílik az ajtó. Utána egy pillanatig csend. Megvillan a kés Mihály gazda kezében és éles sivalkodás hangzik végig a falun. Pár perc, s mint egy máglya. felcsap a tűz az udvaron. Meg­világítja az arcokat. Egyik-má­sik ember villával igazgatja az égő szalmát a disznó testén. Gyors léptek kopogása hallat­szik innen is, onnan is. Egy pa­rancsoló hang hallatszik: „Gyorsan a forró vizetl”. Gőzö­lög a nagy test... mossák, tisz­títják. Ügyesen cikázik a kés az aranysárga bőrön. Még 9 óra sincs, amikor felhúzzák az ud­varon álló öreg eperfa, egyik legerősebb ágára a két és fél­mázsás disznót. Az ág egyet reccsen, mintha azt akarná mondani és tudtára adni ■ min­denkinek, hogy ez még neki is nehéz. De Mihály gazda és Csó- sza István a felbontott disznót, úgy a vállukra kapják, mint a mesében Erős János a tizenkét- fejü sárkányt. A konyhában pe­dig már ezerféle illat: fokhagy­ma, bors, piros paprika... Most kezdődik az aprólékos felbon­tás. Olyan szalonnákat has gat a gazda, mint egy kisebbfajta virágágyás. Már a nap is felszippantja a még éjjelről megmaradt ködöt, amikor a sok kolbászt rúdra fű­zik. 22 szál lett. Boldogan néz­nek végig a sok kolbászon és a teknőben heverő temérdek hú­son. Potrogyai Mihályék 1951-ben léptek be a nagyoroszi tsz-be. Azóta á negyedik ilyen nagy disznót vágják. Soha nem volt ilyen gazdagon megtérítve az asztal Potrogyaiéknál, amíg a földesurak és a kizsákmányolok részére berendezett földi élei uralkodott. Míg kint forr a leves, addig a gazda, mintegy előlegül, bort hoz az üres poharakba. Farkas elvtárs a tsz agronómusa feláll és boldogan mondja: „A jövő évben nem lesz olyan tsz-tag, aki legalább két mázsás disznót ne vágjon!” Előkerülnek a fi­nom ételek. A férfi nép a „bor­ban az igazság" jelszó alatt le­ereszt a torkán egy-egy pohár bort a jó. ízes falatok után. Vi­dám nóta szűrődik ki Potro­gyaiék házából. Javában áll a tor. Kint újra leszáll a köd, csak egy-egy kutya ugatja meg a holdat, talán tévedésből azt is sajtnak nézte, de később rá­döbben a csalafintaságra és visszahúzódik vackába. (KissJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom