Szabad Nógrád. 1954. január (10. évfolyam. 1-8. szám)

1954-01-06 / 1. szám

1954 január 6. SZABAD KOGRAD 3 Több közszükségleti cikket a dolgozóknak Pártunk Központi Vezetőségének 1953 június 28-t határozata kimondja, „Lényegesen meg kell változtatnunk a fogyasztási és termelési javak • emelésének irányát, a fogyasztási cikkek ja­vára és biztosítani kell, hogy a nehézipar üze­mei is jelentős mértékben gyártsanak közszük­ségleti cikkeket." A Központi Vezetőség határozatainak megfe­lelően, megyénk üzemeiben is egy sor intézke­dés történt, amelyek elősegítik a közszükségleti cikkek minél nagyobb számban való gyártását. Az egész ország várja a jóminőségű kályhákat, tűzhelyeket Tervenf elüli közszükségleti üvegáruk A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárnak nagy híre van az országban. A vasöntöde de­cember 21-én nyerte el a Tö­megcikkipari Igazgatóság leg­jobb vasöntödéjének iáró ván- ciorzászlaját. A tűzhelygyár dol­gozói pedig ezer- és ezerszámra gyártják a szép rózsás tűzhe­lyeket, kályhákat, amelyek sok család boldog otthonában árasz­tanak kellemes meleget. A gyár dolgozói hatalmas har­cot indítottak különösen a tél beállta előtt, hogy dolgozó né­pünk kályha- és tűzhelvszükség- letét biztosítani tudják. Még az első. második és harmadik ne­gyedévi tervüket vaslemez és «.vmottégla hiánya, valamint p 'véb nehézségek miatt nem ‘ékesítették, addig a negyedik negyedéves tervet már december 2Ván befejezték. Ebben a> harc­ban a sztahanovisták és élmun­kások nagy lendületről tettek ta­núságot. Különösen élenjártak a termelésben Nagy József és Bakos János sztahanovisták, cinknek termelési eredményük áMagosán 200 százalékon felül van. • A lelkes munka eredményekép­pen december 31-:g 1729 darab kályhát és 2861 darab tűzhelyet gyártottak terven felül. De a tíízhdygyár dolgozói nemcsak a dolgozók szükségletének, hanem azok ízléseinek kielégítésére is törekednek. A legyártott tűzhely értékesítésével foglalkozó dol­gozók valósággal kutatómunkát végeznek, hogy a vásárló dol­gozóknak milyen mintájú és gyártmányú tűzhelyek tetszenek lobban. Igv tehát a tűzhelyeket mindig a dolgozók igényeinek megfelelően gyártják. A dolgozók igényeinek kielégí­tésére a jövő évben az eddig gyártott tűzhelyeken és kályhá­kon kívül ezer darab magasabb értékű kályhát és 2000 darab magasabb értékű tűzhelyet fog­nak gyártani terven felül. A hideg idő beálltával egyre mozgalmasabb lett a gyár éle­te. Előfordul, hogy a MÁV nem tud elegendő vagont biztosítani a terme!vények elszállítására, s így december 23—24-én is egy egész sor teherautó sorakozott fel a gyár bejárata elé. Pest megyébe 150, Szolnok megyébe 100, Szerencsre 50. Sztáünvá- rosba 100 tűzhelyet szállítottak. De Bonyhád, Nyíregyháza, Hódmezővásárhely, Kecskemét és még egy egész sor Városból is érkéz ek teherkocsik, hogy a Salgótarjáni Tűzhelygyár dol­gozóinak gyártmányát eljuttas­sák az ország különböző részé­re. A tűzhelygyár dolgozói már előre elkészített tervvel indul­nak az 1954-es tervév harcos útjára. A vezetőség intézkedései például a sztahanovistákkal való rendszeres foglalkozás, a mun- kamódszerátadás, a munkaver- senv értékelése és kiszélesítése terén, a termelés győzelmeinek további sorozatait eredményez­heti a tűzhelygyárban. Újabb cikkek hulladékanyagból A Salgótarjánban székelő Me­gyei Vastömegcikkipari Válla­lat is nagy jelentőséggel bír or­szágos viszonylatban. Az or­szág különböző részéből érkez­eitek rendelések, állatvak,'írók és c! r ót fonalak gyártására. A me­zőgazdaságban az állatállomány • karbantartásához nélkülözhetet­lenek a a állatkaparók. Azért is nagyjelentőségű ez a vállalat, mert hulladékanyagokból állítja elő gyártmányait. A Vastömegcikkipari Vállalat december 10-én befejezte éves tervét és terven felül 6000 darab lókaparőt és 8000 dara!) marha- kaparót, valamint 2100 folyómé­ter dróthálót gyártott. Az 1954-es év első negyedévé­ben nagymértékben kiszélesítik a közszükségleti cikkekből ter­melésüket és olyan árukait is gyártanak, amelyet még idáig nem gyártottak. Ilyenek pél­dául a konyhareszelő, káposzta­reszelő, tormaireszelő, galuska- szaggató, levesszűrő, panattesorn- passziroző, szenes!apát, vasláb- tőriö és különböző gyermekjá­tékok. A kormányprogramim után a közszükségleti cikkek termelé­sének fejlesztése érdekében a Salgótarjáni Üveggyár is meg­változtatta termelési tervét. Ad­dig üzemi rendelésre palackokat, vagy olyan árukat gyártottak, amelyek csak közvetve közszük­ségleti cikkek. Ebben hatalmas változás tör­tént. A kormányprogramim ha­tására felülvizsgálták gyárt- mánytervüket és a dolgozók szükségleteinek fokozottabb ki­elégítését figyelembe véve ere­deti termelési programmtól el­térően, petróleum lámpacsövek és üvegreszelők készítését is tervbevették. Decemberben mint­egy 244.000 darab lámpacsövet bocsátottak a falu dolgozóinak rendelkezésére. Az üvegreszelők- ből pedig a tervezett 30.000 he­lvett december 31-ig már 40.000 darabot gyártottak. Mégsem volt teljesen gördülé­keny az üveggyár dolgozóinak munkája. Az 1953-as évi tervet mindössze 14—15 napos lemara­dással tudták végrehajtani, holott az ötéves terv első, má­sodik, harmadik évét 100 száza­lékon felüj teljesítették. A lema­radást előidézte a;z áramkorláto­zás, a profilváltozás, de hozzá­járult még a mintegy 900 iga­zolatlan hiányzás következtében kieső munkanap is. így tehát a jól végzett három év és az ötéves terv negyedik évének összeredménye együttvé­ve 103.3 százalék, ami annyit jelent, hogy az üveggyár jelen­leg 1954 februári tervén dolgo­zik. Az 1953. év gyenge tervtelje­sítése mellett azonban máris hozzáláttak az ötödik tervév el­ső negyedévének megszervezé­séhez. Az 1954-es tervév első ne­gyedévére lámpacsőből egy­millió, almareszelőbe* 100.000, vizespoharakból 100.000 darab a termelési előirányzatuk. Két kemence üzemképesen dolgozik, és teljesen fel van készülve az 1954-es tervév első negyedévi tervének végrehajtására. Egy kemencét pedig szezonáruk gyártásával foglalkoztatnak, hogy dolgozóink az 1954-es év­ben a közszükségleti üvegáruk­ból hiányt ne erezzenek. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsénak határozata Annak érdekében, hogy_ a Magyar Népköztársaság költ­ségvetése a népgazdasági terv­vel teljes összhangban készül- hr=sén el, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa 1953 de- rtipber 15-én törvényerejű ren- ’ -letet hozott, amelynek értel­mében 1954. évtől kezdődően az állami költségvetést az ország- gyűlés az év első felében tár­gyalja, az előző évi költségve­tés végrehajtásáról szóló évi je- ’ intés sei egyidőben. Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendelete kimondja, hogy mindaddig, amíg az országgyű­lés a költségvetést meg nem a lapítja, az államháztartás vi­teléről — a népgazdasági terv, v,-en belül a költségvetés ter­vezett előirányzatának kereté­ben — a minisztertanács gon­doskodik. A törvényerejű rendelet alap­ja- a minisztertanács 1953 de­cember 30-i ülésén megtárgyal­ta és jóváhagyta a Magyar Nép­köztársaság 1954. I. negyedévi előzetes költségvetését,valamin; az 1954. évi népgazdasági ter­vet. (MTI) x'crxx>ooaDOOoooooooooeocxxxxoc©ooococooooooococxx>ooocxx>ooo^ mányadagokat helyesen megáll­apítani, legalábbis olyan fontos dolog a takarmány etetéshez való előkészítése. Tartsuk ma­gunkat ahhoz az általános sza­bályhoz, hogy az abrak kivéte­lével, a többi takarmányt fel- szccskázva, répaféléket felap­rózva, összekeverve, pác formá­jában etessük. A téli pác min­dig legyen befülledve, bemele­gedve, amit úgy érünk el. hogy a felaprózott, felszecskázott, összekevert takarmányt lan­gyos, melaszos, vagy sós vízzel megöntözzük, a fakormányos­ban prizmába rakjuk. lettpor- juk, nehogy hirtelen melegedjen és mindaddig állani hagyjuk, amíg az kellőképpen be nem melegedett. Ez a legnagyobb hidegben is két nap alatt meg: szokott történni. Hármas célt érünk el vele. E'őször, tehe­neinknek nincsen módja kiválo­gatni az ízlefesebb takarmányo­kat, másodszor a bepácolt ta­karmányt szívesebben fogyaszt­ják á’lataink, ízletesebb voltá­nál fogva, harmadszor a pácolt takarmány könnyebben emészt­hető. Szűkös szénatermés esetében kénytelenek vagyunk, fokozott mértékben ősziszalmát is etetni teheneinkkel Ezt mindenkor fel­tárt állapotban etessük. A szal- mafe'tárásnak két módját is­merjük a gyakorlatban. Az első m*d, amikor rr Mszecskázott, jóminőségű búzaszalmát egy­napi fogyasztást magábafoglaló ládába, vagy takarmánykaver- nába, 30 centiméteres rétegezés mellett, langyos 60s, vagy me­laszos vízzel locsolva, letiporva 1 méter magasságig felrakjuk, az egészet deszka lappal letakar­juk, amelyre nehezékül köveket rakunk. Á feltárt szalma, ily- módon két nap alatt tökéletesen befülléd és pácba rakható. A másik eljárás teljesen hasonló módon történik, azzal a különb­séggel, hogy minden mázsa szalmára 3 kg. égetett meszet számítva, ezen mészmennyisé- get annyi vízben oldjuk . fel, hogy az oldat savószerű legyen, amelybe a szalmát bemártjuk, majd egy ferdén elhelyezett rácsra helyezzük, jól letiporjuk, hogy a meszesvíz kimenjen be­lőle és 24 órai állás után 20 ki­logrammos. adagban, minden to­vábbi előkészítés nélkül etetjük. Az ígv feltárt szalmák takar- mányéríéke szabályos elkészí­tés mellett, fe'ér a közepes mi­nőségű rétiszéna takarmányér­tékével. Az abrakféléket kizáró'ago- san őrölt állapotban etessük te­heneinkkel és pedig ne szára­zon, hanem élesztősített, malá- tásított formában. Az abraknak ilymódon történő előkészítése, szintén biztosít tehenenként legalább fél liter tejemelkedést, az- elkészítési mód az élesztő ejtésnél a következő: a" na­ponta feletetésre kerülő abrak- mennyiség -egyötöd részét, 30— 35 fokos vízzel tejfel sűrűsé­gűre hígítjuk, ebbe tesszük az élesztőt, éspedig abrakkilo­grammonként 10 grammot, 4— 6 órai állás után 20 percenkénti megkeverés mellett adjuk hozzá az arra visszatartott négyötöd részét, valamint kilogrammon­ként 1.2 liter vizet. Az így el­készített abrak 3—4 óra múlva fogyasztható. A malátásításná! a lényeg az, hogy 30—40 centiméteres réte­gekben elhelyezett abrakot 90 C hőfokú vízzel elkeverjük, majd letakarunk. Az így elkészített abrak hőfoka 60 C fokú marad és 3—4 óra múlva elcukrosodik, fogyasztásra alkalmas. Ezen el­járásokkal elkészített abrakokat nedves, morzsalékos állapot­ban adagoljuk, azt teheneink sokkal szívesebben fogyasztják, nem fújják szét, mint a száraz abrakot, ígv maradéktalanul ke­rül értékesülésre és fejti ki tel­jes hatását. Ha istállónk be­rendezése megengedi, etethet­jük az így előkészített abrakot, tettesen felhígítva, mos'ék for­májában is, ami még jobb, de mindkét módnál feltétlenül meg kell oldanunk az etetőiászlak nak, etetőráccsal va'ó ellátását, nehogy az egyedileg kimért abrakadagokat egyik tehén e másik élőt e,peo*e. Két hónap alatt készítették el a legény szállót a nagybátonyi építők A kormányprogramim meg­valósítása fokozottabb követel­mények elé állítja az építőipari dolgozókat. Nagyobb mértékben kell családi házakat, legény- szállókat építeni. Az utóbbi idő­ben Nagybátony bányaváros is rohamosan fejlődésnek indult: új iskolát és lakóházak sorait épí­tették fel itt a 63/2. számú Épí­tőipari Vállalat dolgozói. A vál­lalatvezetőség október hónapban terv-be vette, hogy még az 1953-as tervévben egy 96 sze­mélyes, egyemeletes legényszál­lót építenek. A határidő rövid veit Alig két hónap volt még hátra és ezért úgy gondolták, hogy ez­zel a munkával a legjobb építés- vezetőket, a legjobb brigádokat bízzák meg. A vállalatvezetőiség október 28-án behívta Damók Vidor fő­munkavezető! Közölték vele, hogy őt bízzák meg a legény­szálló felépítésével és ha bár­milyen segítségre lesz szüksége, azonnal értesítse a vállalat ve­zetőségét. De kövessen el min­dent annak érdekében, hogy a legényszáj ló pontos határidőre — december 31-ce — elkészül­jön. Damók Vidor főmunkavezető figyelmesen hallgatta vezetői utasításait. Mint kommunistái, nem riadt vissza a nehézségek­től. Arra gondolt, hogy bár nagy feladattal bízták meg, de köte­lessége azt teljesíteni, hogy az iránta tanúsított bizalmat to­vábbra is kiérdemelje. Nem kés­lekedett a munkával. Virág Im­re sztahanovista építésvezetővel közösen operativ tervet dolgozlak ki. Meghatározták: az építéshez szükséges munkaerőt, anyagot és gépeket. A válla! aitvezetőség pedig rendelkezésükre bocsátotta a legjobb brigádokat. így az építkezéshez került Verebélyi István sztahanovista brigádve­zető beosztottjaival együtt, Za­gyi Lajos komplex-brigádja és Oláh Jenő segédmunkás bri­gádja is. A tervek elkészítése után az építésvezetőség a brigádok tag­jaival ismertette a feladatokat. A megbeszélésen több dolgozó lehetetlennek tartotta a szálló két hónap alatt való felépítését, amikor látták, tervszerint kidol­gozták a.z építkezés ütemét és számukra a munkaterület biz­tosítva lesz, már reménykedtek abban, hogy feladatukat végre­hajtják. De még ezután is gyak­ran emlegették: hasoníló épülete­ket egy év alatt készítettek el. A kommunista építésvezetők, bri- gádvezetök beszéltek a becsüle­tes párfonkívüli építőkkel és el­mondották: a szállóra nagy szükség van. Hazánk több sze­net vár a bányászoktól, amely­ben már segítséget nyújtanak az új bányászok is, de azoknak el­látásáról, elszállásolásáról a legnagyobb mértékben kell gon­doskodni. A szálló gyors felépí­tésének szükségességét az is igazoljai, hogy a vállalatvezető- ség 14.000 forint prémiumot tű­zött ki. Az építők fogadalmat tettek, hogy munkájukkal elősegítik a szálló határidőre való felépíté­sét és megkezdték a harcot a vállalt kötelezettség teljesítésé­ért. Elkészítették a felvonulási épületeket, lerakták a szálló alapjait, üzemibe helyezték a ren­delkezésükre álltlő gépeket. A szálló alapjainak lerakása után az akadályok sorozatai kö­vetkeztek. A terület egyenetlen­sége miatt a padlóvonal több helyen a földszint alá került. Daimók Vidor és Virág Imre épí­tésvezetők felelősséget éreztek e munkáért. Látták előre, hogy ha a padlóvonal több helyen a föld­től alacsonyabb szint alá kerül, akkor a szálló egészségtelenné válik. Javasolták a vállalatvcze- tőségnek, hogy a padlóvonalat 30 méterre följebb emeljék. Jai- vaslatuk alapján terven felül a körűi mén yeknek megfelelően el­készítették a szálló alapjait. No­vember 9-én már a földszinti fa­la zá®i munkálatokat kezdték meg. A határidő rövidsége megkövetelte, hogy a falazást új módszerrel végezzék. Idomokra osztották fel aiz épületet, min­den brigád küllön-külön megkap­ta a feladatát és a Makszimenko- módszer alkalmazásával 11 nap alatt elkészült a földszinti fél - emelet. A hideg ellenére is kiváló eredményeket értek el a szálló építői. A jó versenyezel, lem, a szilárd munkafegyelem, az egy célért való küzdelem megteremtette a győzelem biztos alapjait. A harc azonban tovább folytatódott. A födémet előre­gyártott elemekből állították össze, amely elég gyors ütemben haladt. A terv túlteljesítése mel­lett az anyagtaikairékosságot is szem előtt tartották. Újítást ve­zettek be, amelynek nyomán megtakarítottak 360 négyzetmé­ter ritka zsaluzást, 490Ó forint értékben. Az előregyártóit födémelemek elhelyezése után az emelet fala, zásának munkáit kezdték meg. Az elvégzett munka után ítélve már nem látszott megvalósítha. tatlannak az épület két hónap alatt való elkészülése. A kommu­nista vezetők és építők újabb harcra vezették az építkezésben részvevő .dolgozóikat. Példamu­tatásukkal igazolták, hogy fele­lősséget éreznek a vállalt kötele­zettség teljesítéséért. Ennek ered­ménye nyomán érték el, hogy november 20-tól 30-ig a Vere- bély kőműves-brigád 202, a Za­gyi-brigád 152, az Oláh-brigád 214, a Szabó segédmunkás-bri­gád 197.7 százalékos tervteljesí- tést harcoltak ki. Az ilyen és hasonló eredmények elősegítet­ték, hogy december 23-án az épületben már csak a belső mun­kálatokat végezték. A felmerülő akadályokat leküzdötték, így közös erőfeszítéssel a hitlpaltó késői érkezésébe® származó négynapi késést -is bepótolták és 1954 január 1-én már teljesen készen áll az új 96 személyes nagybátonyi le- gényszálló. A LEGÉNYSZÁLLÓK ÉLETÉBŐL' Pártunk Központi Vezetősé­gének határozata egyik legfon­tosabb feladatként jelölte meg: fokozottabb mértékben foglal­kozzunk a munkásszállók lakói szociális és kulturális igényei­nek kielégítésével. Nem hiába volt a figyelmeztetés, mert sok munkásszállóban a rendetlenség, s fegyelmezetlenség uralkodott. Az eltelt félévben azonban főbb helyen változás történt. A párt- és szakszervezeti funkcionáriu­sok már kötelességüknek érzik a szállókkal való törődést. * Ilyen fordulat következett be a mizserfai szállóban is, ahol az utóbbi időben a dolgozók már második otthonuknak nevezhetik szállójukat. A dolgozók ma már asztal mellé ülve kényelmesen fogyaszthatják ebédjüket. Ezen­kívül megvásárolták mindazo­kat a tárgyakat, amelyek a ké­nyelmet, egészséget s a szóra­kozást szolgálják: 107 darab szé­ket, 63 gyékény szőnyeget, 30 darab vizeskorsót, 50 poharat, 52 könyvet, 8 sakkot és 11 ezer forintért két darab fürdőzuhanyt. A legényszálló lakói moziba és kultúrházba járnak szórakoz­ni. A szálló lakói — látva a ró­luk való gondoskodást — na­gyobb felelősséget éreznek a terv maradéktalan teljesítéséért. Megszilárdították a munkafe­gyelmet. December hónapban közülük ezidáiig még egyetlen egy dolgozó sem maradt igazo­latlanul távol munkahelyéről. Sőt egyre több az olyan dolgozó, mint Repka János sztahanovista vájár, aki ehavi tervét 160 szá­zalékra teljesítette. Repka elv­társ amellett, hogy a munka frontján kiváló eredményt erei, lakótársairól sem feledkezik me?g. A szállóban rendszeresen foglalkozik az új munkásokkal. Umetteti előttük a fegyelem és a terv teljesítésének fontosságát. Ennek is köszönhető, hogy meg­változott a szálló lakói között a kollektív szellem. A fiatalság egyre jobban érdeklődik a szo­cialista kultúra iránt. Legutóbb elhatározták, hogy egy tanító bevonásával fejlesztik általános műveltségüket. Egyre jobban követelik, hogy a DISZ-vezető­ség az eddiginél nagyobb mér­tékben törődjön velük, gyakrab­ban látogassák a szállókat és nyújtsanak segítséget kultúrmű­sorok tanulásához. * A kisterenyei férfi és női szálló lakói* is megelégedetten beszélnek lakóhelyükről. A kor­mányprogramim elhangzása után 1890 forintért rádiót vásá­roltak. Röplabdát, társasjátékot, szak- és szépirodalmi könyvet szereztek be a dolgozók részé­re. A második félévben 25—30 ezer forintot költöttek a két ' iszállóra. Ebből az összegből vet­tek asztalterítőket, képeket, füg­gönyöket, virágokat. A fegye­lem megjavítása érdekében 4 ta­gú fegyelmi bizottságot válasz­tottak, ezenkívül megalakították a konyhát ellenőrző bizottságot is. Elérték azt, hogy két elmenni akaró fiafa! megváltoztatta el­határozását és örömmel veszi ki részét a kollektíva életéből. A párt- és szakszervezet vezető­sége legfontosabb feladatnak azt tartotta, hogy a szobákban lévő zsúfoltságokat megszüntesse. Azelőtt 12-en 14-en is aludtak egy szobában, most 7-re csök­kentették egy-egy szoba lakói­nak számát. December 13-án az üzemi MSZT- és a szakszerve­zet segítségével teaestét rendez­tek, amelyet kultúrműsor és tánc követett. A hétköznapokon pe­dig a kultúrtermekben sakkoz­nak és filmet néznek. ★ Nem mindenütt észlelhető azonban ilyen változás, amint ezt Kolosa Imre a szandahegyi kőbánya brigád vezető je levelé­ben a következőképpen írja: „Nálunk igen sok probléma merül fel az élelem beszerzése terén. Időnk nincs az élelem vá­sárlására!, mert ha mi sajárnia* gunk vásároljuk, akkor az éle­leméit Szandahegyről Nógrád- kövesdre kelt gyalogolni és így drága percek múlnak el kihasz­nálatlanul munkaidőnkből. Meg. kértük Polgár György bánya- rrester elvtársat, hogy a szüksé­ges élelmet részünkre szereztes­se be, de ő kérésünket nem tel­jesítette. így két nap élelem nél­kül maradtunk. Súlyos hiba az is, hogy mi fiatalok a munka­helyünkön nem bővíthetjük tu­dásunkat. A szórakozás lehető­ségeitől is el vagyunk zárva. Valamennyien 200 km távolság­ra lakunk, így hosszabb időt töl­tünk a munkásszálláson, ahol hiányzik a fürdő, mosdó. Egyéb felszerelésünk is egy szobába van rakva. A vezetők sem meg­felelően foglalkoznak velünk. Hódi József munkatársunk a fo­gát csináltatta és ezért heten­ként egyszer a berceli orvoshoz kellett bejárnia. Amikor megkér­dezték, hogy miért nem hoz iga­zolást, erre Hódi József azzal válaszolt, hogy 18-án Kicenkov főépítész vezetőnek át akarta adni az igazolást, de az nem fo­gadta el. Azzal utasította el-, hogy őt nem érdekli. A beteg­lapot kérte tőle. A sok vitatko­zás után a főépítésvezető azt mondta, hogy ne munkaidő alatt, hanem munkaidő után menjen az orvoshoz. Hódi József ezek- után zsebre tette az gazolást', de az orvoshoz sem ment el, mivel a rendelési idő lejárt.” Az I. sz. Mélyépítő Vállalat párt. és szakszervezeti vezető­sége tekintse egyik fontos fel­adatának a szállók lakóival való foglalkozást. Ne feledjék el, hogy a terv túlteljesítése elvá­laszthatatlan a dolgozókról való gondoskodástól. A műszaki ve­zetőknek is meg kell változtat­nak a fiatalok iránti magatar­tásukat. Közösen tegyenek ha­tározott intézkedéseket annak érdekében, hogy a dolgozók má. sodik otthonuknak tekinthessék a szállókat

Next

/
Oldalképek
Tartalom