Szabad Nógrád. 1954. január (10. évfolyam. 1-8. szám)

1954-01-06 / 1. szám

2 SZABAD k6»r3d 1954 januáx 6. A vetőmag helyes tárolása és megóvása ssrnmammmmammmmmmm Új lakóházakat, halastavat, istállókat építenek a ceredtótújfaíusi tsz tagjai Kormányunk minden évben, de különösen. a program m megjelenése ói® tsz-elek és egyé- nilee dolgozó parasztjaink ter­mésének fokozásai érdekében, a kísérleti és állami gazdaságok­ban nagymennyiségű minőségi vetőmagot termeltet. Ezen mi­nőségi vetőmagvak igen cse­kély felárral jutnak el dolgo­zóinkhoz. Államunknak ez a velőmag előállítása és cseréje hatalmas összegbe kerül. Tsz- eink és dolgozó parasztjaink pedig a legtöbb esetben nem értékelik ezen kedvezményt és kevés figyelmet szentelnek a ré­szükre juttatott vetőmagvak megóvására és a fajta fenntar­tására. A veíőma gvakait mennyiségi és minőségi veszteség érheti. A vetőmag nem holt anyag, hanem élő szervezet. Utóérési folyamata alatt kisebb-nagvcbb súlyvesz*, esés éri (súlycsökke­nés). PL az árpa, zab egy év alatt 3.5 százalékát, a hüve­lyesek 6 százalékát, az olajosak pedig 12—15 százalékát veszít­hetik el a meglévő súlyúkból. Ezen súlyveszteség nagysága attól függ, hogv a betakarítás- kor milyen nedvesség! százalé­ka volt a termésnek. A fenti természetes súiyvesz- íesógein felöli csökkenést a ga­bonazsizsik nagyban fokozhatja. Különösen a búza, rozs, árpa, kukorica és köles hosszabb ideg való tárolásánál. A zabban rit­kán okoz kárt. Amint tudjuk, a nőstény zsizsiktől égy év alatt többszázezer utód -is származ­hat. Kártevése abban áli, hogy a nőstény zsizsik lyukat fúr a gabona oldalában, és a petéit oda rakja. A kikelt lárva a csí­rával együtt, az egész mag bel­sejét elpusztítja. A kártétele a 40—50 százalékos veszteséget is elérheti. A kártevő ellen a legjobban tudunk védekezni, ha már be­hord ás előtt a-táróló helyiségben létező réseket betapasztjuk és hungária matadorral fertőt! enit- iük. Ha mégis várható zsizsik- fertőzés, a vetőmaggarmadát szórjuk körül hungária matador porral. Legfőbb védekezési mód a magtárak állandó tisztán-, il­letve karbantartása. Ne tűrjük meg a kupacokba maradt ro~-L aljakat, ógabona maradványo­kat, (többéves gabonát), mert ezek a zsizsik legjobb szapo­rodó- és búvóhelyei. A vetőma­got 100—150 centiméternél ma­gasabbra ne táros juk. A száraz, olajos magvakat pedig csak <*■0—60 cm vastagon tároljuk. A felhasználásig száraz időben ha­vonta legalább egyszer szel- 'őzlessük, forgassuk és rostáljuk át. Sok kárt tehetnek a vetőmag­ban a rágcsálók, a madarak, sőt saját magunk is, ha csizmával, bakancsokkal járkálunk rajta. Rágcsálók elten a lyukak üveg- törmelékekkel való betömésével és mérgezett csalétekkel, a ma­darak ellen a szellőzőnyílások rostéllyal való ellátásával véde­kezhetünk. A mennyiségi veszteségnél sokszor súlyosabb a minőségi veszteség, ami a nedvesség be­kerülése folytán keletkezhet. Ilyen nedvesség bekerülhet csa­padék formájában az ablakon, tetőhézagokon, hóviharok al­kalmával az istállóból felcsapó­dó gőz alakjában. A betonpado­zat, a nedv® fal mind hozzájá­rulhat a vetőmagvak csíraképes­ségének csökkenéséhez, sőt an­nak elvesztéséhez, dobosodásá- hoz, és ezáltal az állatok részére is élvezhetetlenné válhat. A kukoricát igen óvjuk a fagy­tól!. különösen ősszel, ha nai- gyobb víztartalommal kerül be­takarításra, illetve tárolásra. Legjobb a ku.koricavetőrnagot csövesen tárolni. így jól szellő- ződik és nem penészedik meg. Nagyon vigyázzunk a kevere­désre. Gon dol 'umk csak arra, mi­lyen hatiaúmas összegbe kerül t ál­lamunknak a vetUimiagvak előál­lítása A vetőmagvakat tehát fa­jonként, fajtánként, külön-külön deszkával elkerített hézagnál - küili részekben kell tárolni. Szál- üítás efőtt a zsákokat az idegen magvaktól meg kell tisztítani, mert a fajtabeveredés a terme­lendő terményben • értékcsökke­nést idéz elő. Végezetül biztosítani kel], hogy a meghagyott vetőmaigva1- kat a tél folyamán fel ne etes­sük, mert beszerzése a tavasz folyamán bizonytalan és sok esetben lehetetlen is. Már pe­dig egy korai kitavaszodás ese­tén a vetőmaghiány, vagy késé­se miatt súlyos károkat ezen­A Bolgár Kommunista Párt és a kormány nagy gondot for­dít a mezőgazdaság és ezenbe- lül az állattenyésztés fejleszté­sére. Egy régebbi határozat eredményeképpen csaknem valaL mennyi termelőszövetkezet léte­sített tehenészetet, juhtenyésze- tet, sertéshíz! alót és baromfi-te­lepet, de több, mint 1.800 ter­melőszövetkezet lótenyésztéssel is foglalkozik. Csak 1952-ben a bolgár termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban 3205 állattenyésztőtelepet létesítet­tek. A Bolgár Kommunista Párt Nem szünetel a munka télen sem a ceredtótújfaíusi Búza- ka.lász tsz-bén. Az elkövetkező rövid időn beiül pártunk és kor­mányunk adta építkezési köl­csön felhasználásával! az eddi­gieknél még nagyobb feladatok és újabb célok megoldását ter­vezik és valósit ják meg. A*me­zőgazdasági munkák szünetelése alkalmával a tsz építkezéssel foglalkozik. A megnövekedett és állan­dóan gyarapodó ál ládái 1 om án y elhelyezése céljából újabb és modernebb férőhelyeket, istálló, kát létesítenek. A silótakarmány fontosságát megértve és az abból származó jövedelem nagyságát mérlegel­ve, a meglévő silótartályok ki­egészítéseképpen és ezen ke­resztül hiánytalan takarmány­bázis (silótakarmány) biztosí­tása érdekében jelenleg egy na­A kormány,Programm ja, arneiy kimond ja, hogy a dolgozók ré­szére a naoi nyolcórás munkaidő után feltétlenül biztosítani kell a pihenéshez és a kultúra eléré­séhez szükséges szabad időt, na­gyobb feladatok megoldása elé állította a megyei tanács nép­művelési osztályát is, azáltal, hogy fokozottabb mértékben keli! biztosítani a községek dolgozó parasztjai részére a kuitürotfho­nok megépítését és azok átadá­sát. Megvénik dolgozói megelé­gedéssel búcsúztak el a sikerek­ben gazdag 1953-as évtől és Szilveszterestéjén valamennyien gondtalanul emlékeztek meg az elmúlt évről és bizakodóan néz­tek az eredményekben még dú- sabb 1954 elé. Központi Bizottságának határo­zatai szerint 1957 végére a szarvasmadiaállományt 2 millió 900 ezerre kell növelni, ezen be­lül a tehenek számának 700 ezernek kell lennie. A juhok számát 1957 végére 9 millió 700 ezerre, a sertésekét 2 millió 200 ezerre, a baromfiakét pedig 18 millióra kell emelni. Jelentős mértékben fokozni keli az állat­tenyésztés hozamát is. így pél­dául egy tehén évi tejhozaimá- nak el kell érnie az 1050 litert, egy juh évi nyírósiúlyát pedig 3 kg 150 grammban állapította meg a határozat. gvobb ürtartailmú, kb. 60—70 köbméteres silót építenek. Nem feledkeznek meg a tsz- ben a lakóházak építéséről és a régi cselédházak javításáról, ta­tarozásáról sem. A régi házakat átalakítással otthonosabbá te­szik és a hiányok pótlására újakat építenek. A nagyszerű tervek egyik ki­emelkedő pontja a tsz gazda­ság jövedelemforrásának kiegé- szítóse. Ugyanis a tsz maga­sabb és bővebb jövedelem el­érése érdekében halastó létesíté­sét tervezi, amit a közeljövőben meg is fog valósítani. Még job­ban felvetődik a halastó létesí­tésének kérdése a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló miniszter­tanácsi határozat megjelenése óta. Igv a tsz rövidesen a cse­kély befektetési! halastóból kevés munkával nagy jövedelmet fog nyerni. (Cene) védhetünk. Az állattenyésztés fejlesztése — a bolgár gazdaság elsőszámú feladata Négy községben avattak kultúrotthont december 31-én Megyénk dolgozó parasztjai közül négy község lakói az 1953. évet is nagy ajándékkal búcsúz­tatták el. Cserhátsurány, Lu- dánvhailászi, Tereske és Nógrád községek dolgozó parasztjai és paraszti! ataljai az új kultúr­otthon felavatásával ünnepelték Szilveszter estjét. Erre az estre készültek a község bultúrcso- portjai, akik a reggelig tartó táncmulatság előtt színes és gaz. dag műsorral szórakoztatták a dolgozó parasztokat. Tereske község dolgozó parasztjait a zagyvapálfálvi kotyházatelepi kultúrcsoport tagjai szórakoztat­ták, akik a kiemelkedő műsorra' még emlékezetesebbé tették az 1953. évet és még szebbé tették az átmenetet 1954-re. a ’boldo­gabb új esztendőbe Az 1936. évben született férfiak bejelentése A 18 éves férfiak szokásos évi be­jelentését a belügyminiszter rendelete szerint január hó 1 és 31 napjai kö­zött kell teljesíteni. 1954 január 31. napjáig tehát az állandó lakásukba be kell jelenteni mindazon magyar állampolgár férfiakat, akik 1936-ban születtek, tekintet nélkül arra. hogy ezideig külön bejelentőlapon be vol­tak e jelentve. Ha az 1936. évben született személy állandó lakásától ideiglenesen távol tartózkodik, szü­lője, vagy törvényes képviselőié kö­teles gondoskodni az állandó beje­lentés megtételéről. A bejelentéseket városokban az Il­letékes rendőrőrsnél, községekben a községi tanács végrehajtó bizottságá­nál az 1. sz. bejelentőlapon kell teljesíteni. A bejelentéseket 8—13 óra között vasárnapokon is lehet tel­jesíteni. A bejelentés elmulasztása büntetést von maga után. A bejelen­téskor visszakapott igazolószelvény az állandó lakás bejelentését igazol­ja és azt a bejelentett személy kö­teles megőrizni. Körlevél, amely a jó kezdeményezést is elrontja Az 1953-as tervévben sok panasz hangzott el a dolgo­zók részéről a négy nógrád- megyei sütőipari vállalatra. A népboltok, földművesszö­vetkezetek későn kaptak ke­nyeret, de ezenkívül a minő­ség is sokszor jogos panasz­ra adott alkalmat. Ezek a hiányosságok a vállalatok­nál és a trösztnél uralkodó fegyelmezetlenségből, terv- szerűtlenségből fakadtak. A műszaki vezetők és admi­nisztratív dolgozók csak ke- vésbbé értették meg azt, hogy milyen felelős és fon­tos munkával bízta meg őket dolgozó népünk. A fel­adat sok figyelmet követel és egyike a legszebb kötele­zettségeknek is, amely pon­tos, tiszta és fegyelmezett munkát kíván. A fizikai dol­gozók teljesítették is a reá­juk háruló feladatokat, de a MEO beosztottjai és egyes műszaki dolgozók az ellen­őrzést elhanyagolva, több esetben még munkahelyüket is elhagyták. A felelősségre- vonás pedig elmaradt. Nem vették figyelembe a dolgo­zók javaslatait, sőt egyes ad­minisztratív dolgozók dur­ván bántak, lenézték a vál­lalatokból beérkező munká­sokat. Ilyen helytelen maga­tartást tanúsított december 30-án Kohánka Gizella gép­írónő, a rétsági vállalattól beküldött dolgozóval. A szakmunkásokkal való hely­telen bánásmódot igazolja az is, hogy öt hónapon ke­resztül nem kaptak védő­ételt. A szakmunkások érezték a helyes vezetés hiányát, s ezért is fogadták örömmel Kovács Pál elvtársat, a tröszt új igazgatóját. Kovács elvtárs megérke­zése után elbeszélgetett a fizikai, műszaki és admi­nisztratív dolgozókkal, s egy-két nap múlva meggyő­ződött arról, hogy munkahe­lyén sok és nehéz feladattal kell megbirkóznia. Sorra vette a tennivalókat. Legelő­ször a trösztön uralkodó szervezetlenség fölszámolá­sához látott. Gondoskodott arról, hogy a vállalatok el­lenőrzése szervezett formát öltsön. A munkafegyelem megszilárdítása érdekében elrendelte, a jelenléti ívek vezetését. December 12-én értekezletet tartott, ahol több szakmunkás elmondot­ta / jogos panaszát, mint Gyebnár Józsefné, akinek a fizetését helytelenül szám­fejtették. Az ötös fizetési bérosztály helyett négyes kategóriába osztották be. Az értekezlet után az igazgató elvtárs intézkedett és ren­dezték a szakmunkások bér­fizetését. A rövid idő alatt elért eredmények mellett azonban még vannak hibák, amelyek akadályozzák a helyes veze­tést. Bár az új igazgatóban megvan az akarat, munkáját is igyekszik a legjobban el­végezni, de helytelen az, hogy minden lévél hozzája érkezik és valamennyit ő in­tézi el. így december hónap­ban több mint 600 levél ér­kezett az igazgatóhoz. A le­velezés mellett azonban el­marad a személyes ellenőr­zés a vállalatok felé. A le­velek sokasága az íróasztal­hoz kényszeríti az igazgatót, amely előbb utóbb a dolgo­zóktól való elszakadást idé­zi elő. Ezt látja maga az igazgató is, s ennek megelő­zése érdekében értesítést dolgozott ki, amelyben meg­határozta a vállalati dolgo­zók számára a panasznapok időpontját. Ez természetesen helytelen, egyenlő a bírálat korlátozásával. Hiába tarta­nak január ötödikén a Sal­gótarjáni Sütőipari Vállalat­nál panasznapot, ha a dol­gozóknak 10-én, vagy azután valami sérelmes, akkor is kötelességük meghallgatni és azt haladéktalanul orvo­solni. Az a feladata a Sütőipari Trösztnél, hogy eleven kap­csolatot teremtsenek a dol­gozókkal, hallgassák meg javaslataikat, észrevételei­ket, de figyelmük terjedjen ki a vásárlóközönségre is. A feladatok végrehajtására, a hibák megszüntetésére mozgósítsák a tröszt, a vál­lalatok kommunistáit és be­csületes pártonkívüli dolgo­zóit. Mindez csak akkor le­hetséges, ha a tröszt és vál­lalatok vezetői elszakadnak az íróasztaltól, körlevelek helyett személyesen hallgat­ják meg dolgozóik és a fo­gyasztók véleményét, ha rendszeresen felkeresik be­osztottjaikat. MEGJELENT a PARTÉPITÉS decemberi száma, mely közli: A falusi pártpolitikai munka felada­tairól. (Részlet a Központi Vezető­ség és a minisztertanács határoza­tából.) Komócsin Zoltán: A középparasz-ság közötti munka kérdéséhez. L. Szlepov: A formalizmusról és az alkotó módon végzett munkáról. Dezső József: Hogyan hajtják végre a bajai iárás tanácsszervei a jú­niusi határozatot? Takács László: A budapesti VII. ke­rületi kereskedelmi pártszervezetek munkájáról. Vida Béla: A falusi kulturális munka helyzete és feladatai Szolnok me­gyében. E cikkek mellett még számos máé fontos cikket közöl a PARTÉPITÉS c. folyóirat. XOOOCWOOOOCKXJOOCXXJCOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC HOGYAN EMELJÜK A TEJTERMELÉST A Szabad Nógrád folyó hó 19-én megjelent számában, Szlatincsák Gyula tollából ér­tékes cikk jelent meg szarvas- marhatenyésztésünk problémái­ról. A felsorolt problémák kö­zű! a tejtermelés növelésének lehetőségeivel kívánok az aláb­biakban foglalkozni, mint olyan­nal, amely népéle] ímezésünktre jelentősen kiható probléma és, amelynek terén talán a legtöb­bet tehetünk anélkül, hogy ez jelentős beruházást igényelne, pusztán a termelési tényezők jobbátételével, nevezetesen a tehenészetek helyes munka­rendjének megállapításával, a takarmányozás megjavításával és a korszerű zootechnikai mód­szerek alkalmazásával. A tehenészetekben, de az egyéni termelők teheneinél is rendkívül fontos, hogy a teheneket helyes munkarend sierint ápolják takarmányozzák, eszerint tör­ténjen fejősük és általában min­den munka, ami a tehenészet­ben előfordul. Elengedhetetlenül fontos, hogy a tehén ápolója állandó személy legyen, aki lel­kiismeretes pontossággal vé­gezze a nap mindig ugyanazon idejében a sorrakerülő munká­kat. Ez általános szabály az ál­lattenyésztés minden ágánál, de a tehén egyenesen megköveteli a pontosságot. Csakis ezáltal érhetjük el, azt, hogy teheneink tejtermelése nem szenved szá­mottevő ingadozást, feltételezve természetszerűleg a többi ter­melési tényező állandó voltát. Munkarendünk a tehenészetben akkor helyes, ha biztosítja a te­hénnek a feletetett takarmány feldolgozására és tejre való át- hasonítására, a megfelelő pi­henőidőt, vagyis a munkarend megállapításánál a kiindulópont, a fejesek száma és közöttük el­telt időnek kell lenni. Ma már nem vitatható, hogy a napi há­romszori fejes helyes volta, ál­talánosságban elfogadott ter­melést emelő tényező. Aki te­henét nem feji naponta három­szor, az csak azért nem teszi, mert nem próbálta meg és így nem győződött meg arról, hogv így a napi tejmennyiség emel­kedik éspedig naponta tehenen­ként legalább 1—1.5 literrel, ez pedig sokat jelent egy tehené­szet, egy falu teheneinél. Per­sze az egyéni termelők tehenei­nél a legeltetés zavarja ezen beosztást, de állami gazdasá­gainknál, termelőszövetkeze­teinknél nem lehet mentség a napi háromszori fejes beállítá­sára. A napi háromszori fejes jelentősége, abban van, hogy a tehén tőgyét fokozott munkára kényszerítjük, mintegy serkent­jük a több tej termelésére. A fejősek időpontját úgy állítsuk be, hogy azok lehetőleg egyen­letesen oszoljanak meg a nap­nak a munkaidőre eső részében. Mint jól bevált munkarendet, ismertetem a kisterenyei álla­mi gazdaság érvénybenlévő téli munkarendjét. 3.30-kcr: trágyaleszedés, 3.45: abrakolás, 4.: takar- mánybehordás, etetés, 4.30: tőgymosás, tőgy-masszázs, fejes, 6.30: etetés, trágyaki- hordás, takarítás. 1!: takar- mánybehordás, etetés, 11.30: tőgymosás, tőgymasszázs, fejes, 12: etetés, 16 trágya­leszedés, 16.30: abrako’ás, 16.45: takarmánybehordás, etetés, 17.30: tőgymoisÉs, tőgymasszázs. 18: fejes, 19.30: etetési takarítási Mint látjuk, a reggeli és déli fejős között így 7 óra, a déli és esti fejés között 6.30 óra, az esti és reggeli fejés között 10.30 óra időköz van. Az ideá­lis helyzet az volna, ha ponto­san nyolc óránként tudnánk fejni, vagy négyszeri fejés al­kalmazásává 1 hat óránként fej­hetnénk, de ekkor két műszakra kellene az időt beosztani, amit jelenleg még gondozóval nem győzünk. Munkarendünkben kétszer szerepel naponta a te­henek takarítása. Ez igen fon­tos, mert nemcsak a tej tiszta­ságára van kihatással, hanem, a tehén égés./ közérzetére. A tiéztántartoít tehén 8—10 szá­zalékkal több tejjel hálálja meg gondozójának a tisztítással járó fáradságot. A tőgy fejés előtti langyos és nem hideg vízzel való lemosása, a fejők fejés- előtti „bemosakodása”, a fejő- edények tisztántartása, olyan szabályok, melyek fontossága nem szorul külön bizonyításra. A takarmányozás terén szintén sok a tennivalónk, a legnagyobb mulasztások ezen a téren történnek, különösen a téli takarmányozásnál. A tehén tejelőképes&égét akkor fejti ki a leghatásosabban, ha egyrészt elégséges, másrészt, változatos takarmányozásban részesül, a takarmányok megfelelő előké­szítése mellett. A takarmány­adagot úgy kell összeállítanunk, hogy ez necsak a tehén alapta­karmányát, (létfenntartó takar­mányát), hanem terme'ő takar­mányát is biztosítsa. Ez, nyá­ron, amikor a tehenek legelnek, aránylag könnyű dolog, mert a jó legelőn felvesznek annyi ta­karmányt, amennyi életfenntar­tásukhoz szükséges és csakis a tej termeléséhez szükséges takar­mány pótolandó, abrak formájá­ban. Ellenben, ha a legelő rossz, akkor vetett zöldtakarmányok­kal keli kiegészíteni az alapta­karmányt, vagy egészen rossz legelő esetén, akár egészen is pótolni. Télen már nehezebb a helyzet, mivel az alaptakar­mányt is úgy kell összeállítani a tárolt takarmányokból. Téli takarmányunk összeállítása előtt mérjük fel készleteinket, mit ta­karítottunk be a nyár folyamán, mi jut ebből teheneinknek. Az így rendelkezésre álló takarmá­nyokból azután béltartalom sze­rint, (fehérje, keményítőérték arányban) állítsuk össze az ada­got. Ezt azonban ezen rövid összeá'lításom keretében ismer­tetni lehetetlen, miután a kor­szerű takarmányozás, ma már külön terjedelmes tudományága az állattenyésztésnek. A leg­helyesebb ilyenkor a legköze­lebb kéznéliévő szakemberek segítségét kikérni a szabvány összeállítására. Néhány recep­tet közlök, mint olyat, amely .mind a termelőszövetkezetek­ben, mind az egyéni termelők­nél alkalmazható, mert az ezek­ben felsorolt takarmányfélesé­gek, általában mindenütt felta­lálhatok: 3 kg. rétiszéna, — vagy 3 kg. rétiszéna, 1 kg. lucerna­széna, — vagy 1 kg. lu­cernaszéna, 4 kg. búza- pelyva, — vagy 6 kg. zab- polyiva, 10 kg. siló, — vagy 10 kg. takarmányrépa, 3 kg. vöröshereszéna, vagy 5 kg. rétiszéna, 4 kg. búza- polyva, — vagy 10 kg. silózoít répakorona, 3 kg. takarmányszaima, — vagy 5 kg. búzapolyva, 10 kg. silózott kukoricaszár. Ezen receptek 500 kg élősú­lyú tehénre vonatkoznak, tartal­mazzák az alaptakarmányt, azonfelül 3 kg. tejtermelésére alkalmasak. A napi 3 liter tejen felüli tejmennyiségre literen­ként 40 dekagramm abrakot szoktunk adni, ami álljon 20 dkg korpa, 10 dkg napnaíőrgó- dara, 10 dkg tengeri-dára keve­rékéből. Ha csak korpával ren­delkezünk, akkor a fenti recep­tek mellett, 3 liter után literen­ként 50 dkg korpát adjunk te- jelőabrakként. Sohase essünk bele abba a hibába, hogy összes teheneinket egyformán abrakol- juk. Látjuk, hogy egyik tehe­nünk több tejet ad, mint a má­sik, ugyanazon alaptakarmány mellett. A többi tejprodukció természetesen jobban igénybe­veszi a tehén egész szervezetét, mint a kevesebb, az több abra­kot is igényel, vagyis egyedileg takarmányozzuk. Nem elég azonban a takar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom