Szabad Nógrád. 1953. november (9. évfolyam. 88-95. szám)
1953-11-25 / 94. szám
-T~" ^7^ SZABAD KO!.RAP Emlékestet tartottak Salgótarjánban a karancslejtősi hős bányászok tiszteletére 1953 november 25. 3 Választáviratok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évíordulója alkalmából küldött magyar táviratokra NAGY IMRE elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Elnöke, Budapest. Köszönöm Önnek, Elnök Elvtárs és az Ön személyén kérész* tül a Magyar Népköztársaság kormányának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója alkalmából küldött szívélyes üdvözletét. G. MALENKOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. DOBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Elnöke, Budapest. Fogadja, Elnök Elvtárs, köszönetemet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója alkalmából a szovjet népnek küldött baráti üdvözleteiért és jókívánságaiért. K. VOROSILOV, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. x BOLDOCZKI JANOS elvtársnak, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, Budapest. Köszönetemet fejezem ki Önnek, Miniszter elvtárs, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulójára küldött forró üdvözletéért és baráti jókívánságai ért. V. MOLOTOV, a Szovjetunió külügyminisztere. verseny nyilvánosságot! j/ílenc évvel ezelőtt hűvösék ^ voltaik az őszi éjszakák, a félelem és a rettegés uralmai párosult a német és a nyilas elnyomással. Az évek múlása, nem tudta kitörölni az emberek emlékezetéből azokat a szörnyű napokat. Ha valami örömük van, vagy ünnepre készülnek, eszükbe jutnak az elnyomás utolsó napjai. Keserűen emlékeznek vissza ezekre a napokra Salgótarján dolgozói is. Kemény harcot kellett akkor folytatni minden becsületes embernek a. puszta élet megmentéséért.-. A német hadigépezet november hónapban összetörve, mind kisebb területre húzódott össze. Már közelről döröglek aiz ágyúk, amikor a bányászokat is a. frontra kénysze- rííették. A parancsot azonban sokan megtagadták és ellenálltak a.z erőszaknak. Elhagyták családi otthonukat, az erdők rejtőkében, ai bányák mélyén kerestek védelmet maguknak. így szervezkedtek a karancslejtősi bányászok is, akik megtagadták az engedelmességet, lementek a bányába és megszervezték az ellenállást. Ennek a hősi tettnek a megünneplésére készültek november 22-én Molnár Ferenc. Zsélyi Géza. elvtársnak, de velük együtt Salgótarján dolgozó népe is. Ünneplőbe öltözve sokam ellátogattak a bányász kukúrott- honba, ahol ez alkalomból ünnepi estet rendeztek. A megjelent dolgozók előtt Molnár Pál elvtárs,. az MDP nógrádmegyei pártbizottság agit-prop. munkatársa ismer'ette a. karancslejtősi hős bányászok ellenállását. A többi között ezeket mondotta: „1944 november 23-án reggel a karancs'eitősi bánva bejáratánál több bányász gyülekezett, ahol Kozik Ferenc-öreg vájár emelt hangon magyarázta, hogy mi a nyilasok célja a bányászok elhurcolásával, a. bánya bezárásával. Határozottan kijelentette, hogy akármi is történik, ő nem megy egy lépést sem sehová. Az ellenállás szervezését javasolta.. Kozik elvtárs pár szóval ismertette, hogy az ellenállás megszervezésével milyen erőket kötnek le a frontról. Fegyvert és robbanó anyagot szerezlek, előkerültek a rejtett puskák, pisztolyok, töltények. Délután és az éj folyamán mintegy 250 bányász szállt le a. bánya mélyébe De ez a szám a következő napon még 22-vel emelkedett, mert a közelben tartózkodó maoyair katonák, akik megtagadták a harcot, s teljes felszereléssel megszöktek a csapattesttől, csatlakoztak a bányászokhoz.’* 1944 november 24-én délután a német parancsnokság utasítására a.z , üzemvezetőség lekapcsolta az áramot, így leállt a légakna alaitt lévő ventilátor, melynek következtében rohamosan romlott a levegő. Majd később két csendőr lopakodott befelé a bányába, akikre Molnár Ferenc és Pál Pál elvtársak rá- lüzeltek, s menekülésre kényszerbe; íék a kopókat. Ennék a sikertelen kísérletnek a láttán a bánya légaknáját befalazhatták, a kijáratot összerobbantották. A robbantás: követő órákban a németek gázbom- bákat dobtak be a bányába, s újból bekapcsolták az áramot, hogy a meginduló ventilátor az egész bányát elárassza gázzal. Több napi földalatti tartózkodás a szenvedéstől kimerült emberek közül 27*én 270-en a kimenésre szánták el magukat, ma.jd a következő napon 33-a.n hagyták el a bánya mélyét. A kiszálló csoportokat fegyveres csapaitcsend- őrök és német katonák fogták össze és erős fegyveres kísérettel a salgótarjáni laktanyába kísérték, ahol napokig éheztették és kínozták őket. A második csoport kimene_ telénél a 33 embert 6orba állították a bánya, bejáratánál, a csendőrök ocsmányul szidalmazták és fejbelövéssel fenyegették őket, ha nem árulják el, kik maradtak még bent a bányában. A meggyötört bányászok 'szófiáitok maradtak, nem árulták e; társaikat: Kozik Ferencet, Monostori (Machinyák) Jánost, Szőllős Imrét, Tárnod Gáspárt, Spmoskői Jánost ég Laczkó Zoltánt. A hallgatásukra. a dühös SS-pairancsnok utasította a sor szélén álló három embernek a bánya fölé való kísérését. Ezekre négy német puskából gyilkos sortüzet bocsátottak, amely kioltotta Páles Jenő, Laczkó Mátyás és egy katona életét. Az életben maradottakat Salgótarjánban éjjel-nappal kínozták. Különösen kíméletlenül bántak Ma- hinyák József, Lukács Sándor, Tóth Miklós eivtársakkal, akiket december 6-án este 6 órakor a nagykaszárnya udvarán kivégeztek. A bányában bentmaradt hat bányász november 27-én megbeszélést tartottak, ahol elhatározták, hogy kitörnek a bányából, s a közelben lévő erdőben rejtőznek el. Két csoportra, oszlottak. Kozik Ferenc két társával egytüt 28-án este 10—11 óra között a meglepett csendőrökre, katonákra rátüzelve, elhagyták a bánya mélyét és a Karancs- hegység többezer hold területű erdőségében rejtőztek el. A másik csoport 29-én az esti órákban nagy nehézségek árán, életüket veszélyeztetve hagyták el az elviselhetetlenné vált bánya mélyét.’* AAolnár elvtárs szavain, a ' ' karancsafjai bányászok hőstettein alaposan elgondolkoztak a résztvevők s örömmel beszéltek Molnár Ferenc és Zsélyi Géza eivtársakkal, akik resztvettek az ellenállásban. Molnár Ferenc elvtárs jelenleg a Margit- táró üzemnél harcol a kormíny- programm megvaiósításáért. Akkor fegyverrel a kézben küzdött az ellenség ellen, akikor az élet megmentéséért I arcolt, most pedig a többtermelésen keresztül a mindenki által óhajtott békéért folytat küzdelmet. A felidézett emlékek gyűlöletet váltanak ki belőle. Ezért most erősebben szorítja a csákány nyelét, kemény küzdelmet folytat a szén- termelés frontján. Az eredményeink megszilárdítása érdekében azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy csapatával együtt műszakonként 3 csille szenet terme! terven felül. Zsélyi Géza elvtársat is körülveszik a.z ünnepélyen résztvevők. Kérdéseket intéznek feléje és különös megbecsülésben részesítik. Zsélyi elvtárs is sokat szenvedett. A csendőrök, katonák ütlegel eredménytelenül hullottak reá. Az elsők között hallgatták ki őt, s a megvadult, emberi mivoltukból kivetkezett csendőrök, katonák felpofozták, belerúgdos- ta.k, majd kidobták őt a folyosóra.. Az elvtársak szeretete azonban erősebb volt minden erőszaknál. A folyosó földjére esett Zsélyi elvtársat Kristóf Sándor talpraállította és bevezette zárkájába. A szívtelen, könyörtelen pribékek verésének nyomait még a máj nap is érzi. Nem is tud már munkahelyén dolgozni cs az fáj neki legjobban, hogy nem harcolhat úgy a széntermelés frontján, mint a többi bányász- társai. Az' emlékesten valamennyi r’ résztvevő megbecsülésben részesítette a karancslejtősi bányászokat, akik növelték a sa'- gótarjáni bányászaink jó hírnevét. Jelentős és örökké emlékezetes esemény marad ez a nógrádi bányászok történetében. A karancslejtősi bányászok tettekkel bizonyították be, hogy gyűlölik ai fasizmust, az elnyomást, á bányabárók és föld bír tokosoknak a társadalmát. Az eben állás áldozatokat is követett. Hat bányász vesztette életét ebben a harcban. Ezek a hősök a. magyar bánvászság mártírjai, akik szabadságért harcolva bátran szem benéztek a halállal, ök meghaltak, de az ügy, amelyért életüket adták, győzött. Győzött és örökre elsöpörte az; a rendszert, amely csak keserűséget, szenve. dést nvuitott osztályrészül a bányászoknak. Az emlékesten résztvevőket műsorral szórakoztatták. Az egyesített dalkör, a bányászzenekar műsorszároait élvezték a vendégek. A minisztertanács határozata a fogászati ellátás megjavításáról A minisztertanács határozatot hozott a. fogászati ellátás kiterjesztéséről. A határozat értelmében a biztosítottak és igényjogosult családtagjaik által igénybevett fogászati ellátás jelentősen bővült és csökkent a térítés1 díj is. Eddig a korona, és hídfogpót- lás térítési díja 30 forint volt, ez most 20 forintra csökkent. Ezentúl a biztosítottak — kívánságaiknak megfelelően — fogszínű homlokzatú koronát és hidat is kaphatnak, mérsékelt térítés (egyszerű kozmetikai fémmunkánál egységenként 35 forint, összetett kozmetikai fémmunka esetén egységenként 50 forint) ellenében. A határozat december 1-éi lép életbe. Jobb A Salgótarjáni Tűzhelygyár dolgozói a forradalmi műszak ideje alatt meggyőződtek arról, hogy a munkaverseny terén elért eredmények és kimagasló teljesítmények akkor válnak a munkahely egész területén követendő példává, ha a dolgozók minél hamarabb megismerik ezeket. A versenyagitáció akkor válik eredményessé, ha párt- és szakszervezeti gyűléseken a népnevelők és szakszervezeti bizalmiak beszámolnak a verseny eredményeiről, fogyatékosságairól. A gyár nem egy üzemében értették meg, hogy a nyilvánosság a verseny éltető eleme és lelke. A vállalat már hosszú hónapok óta nem tudta teljesíteni tervét, most azonban jobb, felvilágosító munkával, a műszaki előfeltételek biztosításával, a verseny lendületének fokozásával, október havi tervüket 110.5 százalékra teljesítették. A párt- és szak- szervezet, a műszaki vezetők a forradalmi héten a verseny állását hangoshíradón, versenytáblákon tudatosították a dolgozókkal, rajzokkal népszerűsítették a jól dolgozókat, de kirajzolták a rossz dolgozókat is. Az öntödében például Takácsi elvtárs főműve- zetó a forradalmi héten na- ponia ismertette a dolgozók eredményen és a párosverseny állását. Az öntöde dolgozói vállalták, hogy a mechanizált öntöde részére az október hónapban elért átlag 2900 darab szekrény müszakonkénti termelését november l-töl 3000 darabra emelik. A ' vállalás teljesítése érdekében Takácsi és Karancsi elv társak versenybe léptek egymással. Karancsi elvtárs jelenleg 3862 darab szekrénnyel vezet a versenyben. A jorradálmi hét után az tapasztalható, hogy a párt-, a szakszervezet és a gazdasági vezetők munkája elmaradt a dolgozók munkája mögött, lényegesebben kevesebb gondot fordítanak a verseny értékelésére. A szakszervezet nem kielégítően alkalmazza a verseny nyilvánosságának jól bevált módszereit. Bár a ver- senyagitációhoz szükséges feltétetek megvannak, csak nem használják fel azokat. Például a dekorációs csoport tétlenül áll, mert nem adják meg számukra a feladatokat. A november 7-i vállalások értékelései például még a mai nap is a kapunál vannak kitéve. A hangoshíradó csak a keresett dolgozók neveit és zenés- műsort közvetít. A szakszervezeti iroda épületén van három faliújság, amely képeslapok sorozatát tárja a dolgozók elé és egy-két októberi cikket. A magkészítő üzemben és a hidegüzemben egyáltalán nincs faliújság. A bizalmiak foglalkoztatása és segítése sem megfelelő. Tóth elvtárs, a hidegüzem huszasbizalmifa elmondotta, hogy számos esetben kért segítséget egy-egy probléma elintézéséhez, meghallgatták, de segítséget nem kapott sem a párt-, sem a szakszervezettől, A pártszervezet sem elten- őrzi megfelelően, hogy folyik a verseny nyilvánossága. Erről Kovács elvtársnö is meggyőződhetett, mikor a kályha* műhelyben megkérdezte Petrik János kályhaf alazótót, hogy mi lyen vállalást tett november 7-re, Petrik elvtárs a termelés emelését vállalta, de amikor kérdezte tőle, hogyan ált a vállalás teljesítésével, nem tudta. Súlyos hibák vannak a DISZ munkájában is. Nem veszik ki megfelelően a fiatalok részüket a termelési eredmények tudatosításából. A párt- és szakszervezet feladata, hogy a hibák felszámolásával harcoljanak a további jó eredmények eléréséért. Ez azonban csak ügy lehetséges, ha a versenyt élővé, elevenné teszik, ha a népnevelők és bizalmiak rendszeresen ismerik és ismertetik a dolgozókkal elért eredményüket. E feladat megoldásához szükség van a műszakiak fokozottabb bevonására, hogy gyorsan és pontosan értékeljék a termelés állását. Az 1953-as tervév döntő szakaszában a feladatok megoldása a Tűzhelygyárban is halaszthatatlan. oklevéllel, vagy jelvénnyel A frontbrigádból mentek a sztahanovisták és jöttek helyettük új emberek. A Kazinczi-brigád a sztahanovisták melegágya lett. 1952-ben, amikor egy újabb 100 méteres fronton kezdték meg a termelést, mint ahogy ő mondja: „kutya kemény kőzettel. találkoztak”. A főte is nagyon kemény volt. Belelőttek vagy 120 patront, de nem akart engedni. Nem és nem ment a munkát A felszabadulástól kezdve még nem emlékezett ilyen napra, amikor ne tudott Volna eleget termi a. reáháruló feladatoknak. Izzadtak kínjukban. Dohát ez az állapot? ... Teljesen érthetetlen a kőzet és a főte viselkedése. Már a műszak vége felé jár tak, amikor mint egy másfél- méter hosszúságban lezuhant a főte. A frontbriigád ekkor még gyors ütemben berakott két kalitkát. de már ott volt a felváltó csapat és így nem tudták tovább folytatni harcukat a. 6zik- laszilárd kőzettel szemben. Kazinczi bordás László ezen az éjszakán még aludni sem tudott. Fejét a. két tenyerébe hajtottál. Na.gyon restelte, hogy nem tudott megbirkózni a nehézségekkel, Ritkán jön ki a sodrából, de most még e! is káromkodta magát. „No megállj” — mondogatta. „Többet nem fog ki rajtam.” Kazinczi László tapasztalt ebből az esetből. A következő alka lmakkor a „lódolásnál” több patront helyeztek el a lyukba. És ahogy fogytak a frontok szénkészlekei, ahogy múltak a hónapok, továbbra is úgy szaporodtak a frontbrigádban a sztahanovista oklevelek, sztahanovista jelvények. ★ Ezév április 4 tiszteletére folyt a verseny, amikor a második harmad vezetője a.z első sikló ba.losz.tóján így fogadta a Kazinczi László brigádját: — Hej’ Lacikám, a Kovácsék nagyon sokat raktak... 420 százalékot értek et. —, Szép ... tényleg szép ez az eredmény. Becsületükre válik. — Csak azért mondom,... hogy ugyancsak meg kell harcolnotok, ha elsőnek akartok kikerülni a versenyből. — Nekünk is két kezünk van. — Hangzott a válasz. Aztán egymás után felsorakozva kígyózott az üzem 16 főből álló front-brigád sora a vágatok között. —• No gyerekek!... fogjuk meg azt a lapátot, azt a csákányt, meg azt a fúrógépet... de tiszta szívből! — Sanyi — fordult Tóth Sándor munkatársihoz. — a csúszdán húzd meg a csavarokat! Majd a,z ácsőiáshoz, a fúráshoz, a rakodáshoz ugyanúgy elosztotta az embereit, mint ezt máskor szokta. Egy szó sem esett több közöttük. A csúsz- dagép szüntelenül zakatolt. Vitte, továbbította a szenet egészen le a fővágatig. Radios János sztahanovista csillésnek ugyancsak sok dolga akadt. Alig győzte a csilléket ellök- dösni a csúszda teknő alól. Már jóval a háromszoros norma fölött termeltek, amikor a brigád tagjain ész/re lehetett venni a fáradtság jeleit. Kazinczi László kezében megállt a lapát. Az egyik kezével tölcsért formált, a szájához emelve túlharsogta a osúszdagép zörgését is. — No mi van te matyó gyerek? ... most nem panaszkodhatsz! ... van elég szénkészlet. A frontbrigád tagjaiból kitört a nevetés. És akihez szóltak a szavaik, a fiatal csillés ingujjra vetkezve, gyöngyöző homlokkal, megfeszített inakkal tolta tovább a teli csillét. Nehéz volt, nem volt nevetni való kedve, de azért elmosolyodott. Aztán mintha új erőre kapott volna, H'ába, ez a Kazinczi elvtárs ismeri a módját. Azután meg Tó’h Sándor kezdte meg a tréfálkozást. A szénporos arcokon a veríték" oseppek egyre több barázdát szántottak, de nevetve, derűs arccal, vidáman, könnyedén folyt tovább a munka. A műszak befejezésével egymás fölé hajolva számolgatták a keménypapírra húzott rovátkákat és a végén játékból, de igen komolyan megrázták Radies János csilés vállát. Jól van!... 450 százalék. S a megfeszített munka után, a győzelem tudatában újjongva és büszkén mentek kifelé a Kazinczi-brigád hősiesen küzdő tagjai. A brigádvezotö fegyelmezett magatartása, példamutatása ez- idáig még mindenkire átragadt, aki vele együtt dolgozott. Csoda-e, ha, munkamódszerének átadásával rövid három esztendő alatt 29 sztahanovistát neveit. Vagy szerencse dolga-e az, hogy a brigád tagjai 3200, 3400 forintot keresnek havonta? Nem. Ezt mindenki tudja, aki Kazinczi csapatában megfordult. Mégis akad. hitetlenkedő! Molnár Károly az üzem egyik dolgozója, amikor azt tapasztalta, hogy a Kazinczi-brigád keresete minden hónapban sorozatosan meghaladja a 3000 forintot, azt állította, hogy kiöny- nyű olyanoknak, mint Kazinczi, akinek ingyen adják a pénzt. A párttitkár, az üzemvezető, de a Kazinczi csapat is értesült erről a rágalomról. Nem sokkal később megszületett az üzemvezetőség határozata: Molnár Károlyt át kell telepíteni a Ka- zinczi-csapatba. Molnár nem is vonakodott a fe'szólítás után. Elment azok közé, akik „könnyűszerrel keresték a pénzt.” A sztahanovista légkör azonban idegen volt Molnár Károly számára. Ö nem így szokta csinálni. Amikor az első műszak letelt, a csuklóját fogdosta. Most már szívesen otthagyta volna ezt a csapatot, de valahogy úgy volt vele, hogy szégyeite megmondani. A második műszakon is kitartod a fronton. Ez alkalommal meg a derekát fájlalta. Kazinczi László azt mondta, hogy ebből soha nem lesz sztahanovista. — Ezen nincs mit nevetni — intette le a brigádtagokat — En azt szeretném, ha az én csapatomban mindenki derekasan megállná a helyét. Ha valaki egy fél évet itt tölt, annak sztahanovistának kell lennie. — Es Molnár Károly tényleg nem lett sztahanovista. A harmadik napon már nem jelent meg a brigádban. Az üzemvezetőségtől új beosztást kért. Kazinczit bántotta a dolog, mert Molnár Károlyt is szelete volna a békeharc első soraiba fogadni. Hiszen a 29 sztahanovista után most Hegedűs József is hamarosan átveszi a sztahanovista oklevelet •Ezután rákerülhetett- volna Molnár Károlyra is a sor! : Sipos Károly bezzeg nem örült annak, amikor el kellett •mennie a Kazinczi-csapatból. Kazinczi elvtárs irányítása alatt 'már két sztahanovista jelvényt szerzett. Úgy kellett őt meggyőzni, hogy más helyen még nagyobb szükség van az ő munkájára. Csak akkor nyugodott bele, amikor Laci azt mondta neki, hogy: „Majd dolgozunk még együtt, ne félj!” ' Kazinczi elvtárs méltán 'büszke lehetne a béke és a szocialista építés terén kifejtett munkájára. De valahogy olyan szerény, kerüli a feltünőséget, 'és ha az érdemeiről van szó, akkor rendszerint elpirul, zavarában simogatja hátrafésült, világosbarna 6Íma haját és úgy mondja: „Csak a kötelessége- .met teljesítettem!“ I Hogy most a harmincadik sztahanovista kinevelése uíáp lesz-e még több, aki az 5 nevetése után felveszi a büszke sztahanovista nevet, arra szintén röviden csak így felel: „Aki hozzám kerül, a? hat hónapon belül bekeretezheti az oklevelét.” más mos:t az éíet 'mint valamikor volt. Régen a munkanélküliség réme, a sorozatos megaláztatás, az üldöztetés és a szenvedés ezer váltót ■zata fenyegette az olyan embereket mint Kazinczi László. Ma, a,z otthonában bekeretezett sztahanovista jelvény, két vörös vándorzászló hirdeti, hogy megbecsülik és értékelik a munkáját. Az ünneplő ruháját két sztahanovista jelvény, á Magyar Népköztársaság érdemrendje és egy kiváló bányász jelvény ékesíti. Szép családi házat épített, rádiót vett modern szoba- és konyhabútoruk van. S amikor a sorozatos munkahőstelt után hazafelé indul, gyorsan szedi a lábát, mert tudja, hogy őt is várják odahaza úgyanúgy, mint 'két évtizeddel ezelőtt ő várta az édesapját. Hazaérve első dolga, hogy a kis Józsika föl hajoljon, becézgeíi, csókolgatja Nem te* tik el az apai szeretettel, alí^ várja, hogv megnő!jön, s eü mondja neki, az ő gyermekkor rát és hogy mindazt, amit f párt ú‘mu‘atása alapán végzett ő érte, a békéért, gyermekénei boldog életéért tette!... Orosz Béla
