Szabad Nógrád. 1953. november (9. évfolyam. 88-95. szám)

1953-11-04 / 88. szám

4 SZARAI» NÖGRXd 1953 novenAer 4. Az újabb árleszállítás visszhangja a Német Demokratikus Köztársaságban termelés emelkedése egyben az Tizennyolc hónap alatt 25.000 tengerész vált munkanélkülivé az Egyesült Államokban Edlich Friede!, a magdeburgi építkezési vállalat dolgozója ezeket mondja: — Ez a jelentős árcsökkentés egész sor kívánság teljesítését teszi lehetővé. Sok mindenre jut nekem is, fiamnak is. Anni Kunze, a magdeburgi „Október 7“ nehézgépgyár do!, gozója ki jelentett i­— Kabátot akartam vereti, de még nem volt együtt n szövetre való pénz. Még két hétig kellett volna várnom, az új fizetésig. Most aztán megvehettem a szö­vetet és még maradt is 20 már­kám. Lena Meier, a magdeburgi „Georgi Dimitrov” nehézgépgyár dolgozója így nyilatkozott. — Keresetem már a legutóbbi fizetésrendezéskor is jelentősen emelkedett. Ez az újain intéz­kedés is bizonyságot, tesz arról, hogy pártunk és kormányunk be­tartja szavai. As események margójára Marshall tábornok és a Nobei-békeáíj Nyugati hírügynökségek közölték, hogy az 1953. évii Nobei-békedíjat Marshall tá­bornoknak, az Egyesült Álla­mok volt hadügyminiszteré­nek ítélték oda. Nehéz feladatot oldott meg ezzel a Nobel-díjakat odaítélő bizottság, mert hiszen a „béke” o'yan kiváló harcosai közül kellett választania, mint Mac Artur, a koreai gyilkos* Ridgway a pestis- tábornok, Li Szin Man a há­borúért üvöltöző dervis, s más hasonszőrűek. No de hát ne csodálkoz­zunk ezen. Marshall tábornok legalább olyan kiváló „béke- harcos”, mint amilyen szép­író. Angija miniszterelnöke Churchill. Újabb hadifogolygyilkosságok történtek a koreai úemilitarizált övezetben A Német Demokratikus Köz­társaság kormányának október 24-j határozata 12.000 árucikk árának jelentős leszállítására, hatalmas lelkesedést váltott ki a dolgozók körében. Ez az árle­szállítás újabb 3,3 milliárd D- márka megtakarítást tesz lehe­tővé. Az NDK dolgozói csupán a legutóbbi árcsökkentés révén 10 százalékkal több árut vehetnek, mint eddig. Ezeket a jelentős eredménye­ket a> termelés állandó emelke­dése teszi Iehe'.ővé. 1953 első k:- lenc hónapjában az ipari terme­lés 1936-hoz viszonyítva 166,9 százalékot ért el, s felülmúlta a háború előtti termelést a mező- gazdaság is. Ebben nagy része van a Szovjetunió baráti segít­ségének, az élelmiszer- és nyers- anyagszállítmányoknak. De je­lentős részük van az elért ered­ményekben maguknak a dolgo­zóknak is, akik megértik, hogy a Az amerikai Országos Ten­gerész Szakszervezet évi érte­kezletén kitűnt, hogy az Egye­sült Államok kereskedelmi ha­jóin dolgozó tengerészek mun­kanélkülisége katasztrofális mé­reteket ölt. A kereskedelmi flot­ta 1952 januárjában 2000 hajó­Sajtójelentések szerint pénte­ken angol csapatok újabb bün­tető hadjáratot indítottak a ke­nyai néger lakosság ellen és en­nek során 30 embert megöltek. A „l’Humanité” jelenti, hogy * köztársasági tartalékos tisz­tek és tiszthelyettesek szövet­sége határozatot tett közzé, amely megbélyegzi a bonni és párizsi szerződést. * A határozat megállapítja, hogy a bonni és párizsi szerző­dés ratifikálása „a nemzeti ér­dek teljes árulását” jelenti és olyan politikát állít ezzel szem­élet színvonal, a jólét emelkedé­sét is. jelenti. A kormány újabb nagyjelen­tőségű határozatára az üzemek dolgozói még jobb eredmények elérésével, a tervek túlteljesíté­sére tett vállalásokkal válaszol­nak. Az espenhaiini bri'kettgyár brigádja például október 25-én az üzem fennállása óta a legma­gasabb teljesítményt érték el. — Az espenhaini brikettgyár dol­gozói felhívással fordultak a töb­bi brikettgyár dolgozóihoz: se­gítsék kiváló termelési eredmé­nyekkel a lakosság jólétének to­vábbi emelését. A dolgozók lelkesen számíí- gatják, mi mindent vehetnek az árcsökkentés révén megtakarított pénzen. Jelentősén csökkent az élelmiszer ára, a tejé például 20 százalékkal, margariné 25 szá­zalékkal. A gyermekcipő átlag 33,8 százalékkal lett olcsóbb. Sok mindenre futja, amire eddig nem mertek gondo ni a dolgozom. ból állt. Ez a szám 1953 augusztusára 1800-ra apadt. Ennek következtében 18 hónap alatt mintegy 25.000 amerikai tengerész vesztette el állását. Augusztus óta újabb 200 ha­jót vontak ki a forgalomból. Angol források szerint a „rendkívüli állapot" kihirdetése óta eltelt egy év alatt Kenyá­ban 5000 négert öltek meg, 28.000-et pedig koncentrációs táborba zártak. ben, amely az alkotmányban le­szögezett elvek, a megkötött szerződések tiszteletbentaríása és törekvése alapján, tartaléko­sokra támaszkodó hadsereg fel­állítását tűzi ki célul. Éppen ezért a szövetség felhív min­den tartalékos tisztet és tiszthe­lyettest, hogy fogjon össze és küzdjön azért, hogy a parla­ment elutasítsa a bonni és pá­rizsi szerződést. A hadifoglyok őrizetével meg­bízott csapatok hivatalos közle­ménye szombaton arról számolt be, hogy újabb hadifogolygyil- kosságok történtek a demilitari- zált övezet déli részében lévő hadifogolytáborokban. A közle­A szovjet élelmiszeripari dolgozók országos tanácskozása Október 31-én Moszkvában, a Szakszervezetek Házában meg­kezdődött a szovjet élelmiszer- ipari dolgozók országos tanács­kozása. A tanácskozáson meg­vitatják aiz élelmiszergyártás teljesítésének és az élelmisze­rek minősége megjavításának kérdéseit. A tanácskozáson több mint 1200-an vesznek részt. Részt- vesz a tanácskozáson A. I. Mi- kojan, a minisztertanács elnök- helyettese is. Vaszilij Petrovics Zotov, ai Szovjetunió élelmiszer- ipari minisztere felszólalásában az élelmiszergyártás fejlesztésé­ről, a választék növeléséről és az élelmiszerek minőségéneik megjavításáról beszélt. A ta­nácskozáson megvitatták V. P. Zotov beszédét. Véget ért a Szovjetunió Könnyűipari dolgozóinak országos tanácskozása Október 31-én, Moszkvában véget érf a Szovjetunió könnyű­ipari funkcionáriusainak három­napos országos tanácskozása. A. N. Koszigin, a Szovjetunió közszükségleti iparcikkeinek mi­nisztere beszámolójában részle­tesen foglalkozott a könnyű­ipar feladataival, annak a ha­tározatnak végrehajtását bizto­sító intézkedésekké!, amelyeket a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi' bizottsága a közszükségleti iparcikkek ter­melésének kibővítéséről és mi­nőségének javításáról hozott Koszigin kiemelte, hogy az ötödik ötéves tervnek fő köz­szükségleti cikkek termelésével kapcsolatos feladatait határidő előtt teljesítik. Különös figyelmet fordítanak a lakosság részéről legnagyobb keresletre, számontartott cikkek kibővítésére. A beszámolóval kapcsolatos vitában mintegy ötvenen szólal­tak fel. _______ SfOfflhtofl 21 koreai harcos követelte hazatelepítését A koreai néphadsereg fog- ságbaesett harcosai közül 21-en követel iék haza telepítésüket, amikor 11 napos szünet után szombaton iámét folytatódott a felvilágosító munka. meny szerint a G—53-as tábor- rész'.egben két koreai hadifo­goly „erőszak áldozata” lett. Az egyik hadifogoly életét vesztet­te, másikat — aki súlyosan meg­sebesült — kórházba szállítot­ták. Az angol csapatok újabö terrorhadjárata a kenyai lakosság, ellen h francia tartalékos tisztek és tiszthelyettesek tiltakoznak a bonni és párizsi szerződés ratifikálása eilen Dollárok és katonák Nem titok, hogy az amerikai monopoltőke igyekszik a francia tőkét kiszorítani índokínából. A párizsi burzsoá sajtó ezzel kap­csolatban kommentálta azt a hirt, hogy az Egyesült Államok újabb 385 miidió dolláros „segít­séget" nyújt a francia kormány­nak az indokínai háború kiter­jesztésére. A francia lapok azt írták, hogy Franciaország Indo­kínában sokkal inkább az ame­rikaiak érdekeit védelmezi, mint a sajátjait. A „Tribüne des Nations” című francia hetilap számos újabb tényt közöl arról, hogy az ame­rikai monopoltöke hogyan hatol be Indokínába. Még 1950-ben történt, hogy az amerikai „News Market Making Company” és az American Me­tall Company’’ részvénytársasá­gok nagy koncesszióhát kaptak ón. és wolframtelepek kiaknázá­sára Patet Laóban és ' Eszak- Tonkinban. A „Chelbuluma Mi­nes” és az „Oliver Making Com­pany" cégek ólom és cink után kutatnak a Vien-Tentöl északra. Azok a vietnami ólom- és ezüst- lelőhelyek, amelyek azelőtt fran­cia-vietnami vegyes társaságok kezében voltak, most teljesen az American Smelting and Refining Company” kezébe kerültek. Az amerikai „United States Rubber Company” tröszt kezében van­nak azok a 17.000 hektár területet elfoglaló gumifaültetvények. amelyek azelőtt a francia „Mi­chelin” részvénytársaság tulaj­donában voltak. Lassanként ame­rikai vállalatok vették kezükbe a repülőterek építését Indokíná­ban. Az indokínai háború folytatá­sára nyújtott újabb dollár-.^egít- ség” persze azt a célt is szolgál­ja, hogy megszilárdítsák a ten­gerentúli monopóliumok helyze­tét ebben az országban. A fran­cia kormány vállalta, hogy ka­tonáinak vérével védelmezi az amerikai töke pozícióját. Érdekes, hogy juius végén, amikor a francia.sajtóban az első feháborodott cikkek megjelentek a küszöbön álló dollársegítség­ről, magasállásái állami funkcio­náriusok haragtól tajtékzó száj­jal cáfolták az erről szóló híre­ket. De a „Monde" című bur­zsoá napilap már akkor is a kö­vetkezőképpen ítélte meg az amerikai terveket: „Az Egyesüli Államokkal való jelenlegi kap­csolataink alapja a katonai ex­port Indokínába, cserébe a dollá­rokért, másképpen nem nevez­hetjük ezt az üzletet. A francia és az amerikai nép csak felhá­borodással fogadhatja ezt a po­litikát". A szövetkezet /ólé te — a tagok jóléte Az élenjáró szovjet agrotech­nikai módszerek alkalmazása nyomán a bolgár termelőszövet­kezetek hozama mindenütt meg­haladta az egyéni gazdálkodók terméseredményeit. A dobrumir- cei termelőszöveikezeti tagok hektáronként 22 mázsa búzát ta­karítottak be, ugyanakkor az egyénileg gazdálkodó parasztok a szomszédos földeken alig 12 mázsát csépeltek. A termelőszövetkezetek kiváló terméseredményeivel párhuzamo­san emelkedik a dolgozók élet- színvonala is. A goljo-gancsevi termelőszövetkezet tagjai búzát, sajtot és sok más egyebet kap­tak előlegként munkaegységeik­re. Ilcso Alitev 736 munkaegysé­ge után 15 mázsa búzát, 70 kilo­gramm sajtot és 4000 levát ka­pott. Mitev családja a háború előtt nagy nyomorúságban élt egy viskóban. A család tagjai ma már vülanyviiágításos, egészsé­ges'házban laknak. Esténként a rádió szórakoztatja a munkában elfáradt családtagokat. Bulgáriában egyre több ter­melőszövetkezeti tag költözik új lakásba. A régi, roskatag viskó­kat lerombolják, s helyükön új, egészséges, minden igényt kielé­gítő családi házakat építenek. A párt és a kormány segítsége lehetővé teszi, hogy egyre több termelőszövetkezet folytasson soküzemágú gazdálkodást és így újabb lehetőség nyílik a termelő­szövetkezeti tagok jövedelmének gyarapítására. A kirií-meíodije- vói termelőszövetkezetnek 190 hektáros gyümölcsöse, köze! 200 hektáros szőlőskertje és 42 hek­táros veteményeskertje van. A termelőszövetkezet 1952-ben a gyümölcs és zöldség eladásával több mint egymillió leva külön jövedeiemhez jutott. Napról nap­ra nő a termelőszövetkezet állat- állománya is. A szövetkezet jóléte — a tagok jóléte. Meglátszik ez ez egész falun. A termelőszövetkezet tag­jainak 80 százaléka új házat épített, a faluban bevezették a villanyt, gondoskodtak a vízel­látásról, modern, filmszínházat és könyvtárat építettek. . Szép eredményeket értek el, de az út nem volt könnyű. Sok nehézséget okoztak a termelőszö­vetkezeti mozgalom ellenségei, akik mindenképpen rombolni akarták a szövetkezet* hitelét és jóhírét. A szövetkezet egyes tag­jai hallgattak az ellenség hang­jára és kiléptek a szövetkezetből. Saját kárukon kellett megtanul­nak, hogy melyik a helyes út. Meg is tanulták: alig teli el egy év, ismét beléptek a termelőszö­vetkezetbe, hogy biztosítani tud­ják családjuk megélhetését, jó­létét. A SZOVJET IPAR Oroszországban 36 évvel ez­előtt, 1917-ben a kommunista párt vezette dolgozó nép kezé­be kerül t a hatalom. A győzel­mes forradalom ai pártot és az uralomra jutott dolgozókat a szocializmus felépítésének hatal­mas feladata elé állította. A szo­cializmus felépítése csak a szo­cialista iparosítás útján volt le­hetséges. A oári Oroszország ipara, de különösen a nehézipara 50—100 évvel maradt ei az élenjáró ka­pitalista országok ipara mö­gött. Az új ipart az akkor ismert legmagasabb műszaki színvona­lon a legfejlettebb kapitalista or­szágok élenjáró technikai ered­ményeinek figyelembevételével, de sokkal gyorsabb ütemben kel­lett megteremteni. Lenin már 1918 tavaszán ki­tűzte az egész népgazdaság terv­szerű szabályozására való átté­rés feladatát, a köztársaság tu­dományos-műszaki erőire, első­sorban az Orosz Tudományos Akadémiára bízta az ipar átszer­vezését és a gazdasági élet fel­lendítését szolgáló terv kidol­gozását. A tervezés továbbfej­lesztését egy időre félbeszakítot­ta az imperialisták katonai inter, venciója és a polgárháború. • De az intervenciós, seregek felett aratott élső győzelem után, 1920- ban a szovjet kormány felállítot­ta az Ország Villamosításá­nak Állami Bizottságát, a GOELRO-t, majd 1921-ben az Állami Tervbizottságot, a Gosz- plant. Ezek a szervek úttörő munkát végeztek. Az SZK(b)P 1925 decemberi XIV. kongresszusa új korszakot jelent a szocializmus felépítésé­nek, illetőleg az ország szocialis­ta iparosításának útján. Az itt elfogadott irányelvek előírták a nehézipar, de különösen a gép­ipar fejlesztésének gyors ütemét. A XV. pártkongresszus 1927 decemberében elfogadta az első ötéves terv összeállítására vo­natkozó irányelveket. A terv 1928 utolsó negyedében lépett életbe. Döntő célkitűzése az ipa. rosítás és a mezőgazdaság kol­lektivizálása volt. Az iparosítás hallatlanul gyors ütemben fejlő­dött. A négy év és három hónap alatt befejezett terv sikerében je­lentős szerepe volt az 1929 tava­szán indult és hónapok alatt tö­megmozgalommá vált szocialis­ta munkaversenynek, atnelybe 1929 végére már 2 millió dolgo­zó kapcsolódott be. Az első ötéves terv sikerei an­nál nagyobb jelentőségűek, mert egybeestek a kapitalista orszá­gokat sújtó nagy gazdasági válsággal. Míg a kapitalista or­szágokban üzemek ezrei álltak le, a Szovjetunióban hatalmas új' ipartelepek létesültek. A dnyepropetrovszki vízierőmű, a sztálingrádi és harkovi traktor­gyár, a moszkvai, a gorkiji és jaroszlavi autógyárak stb. A Szovjetunióban megszűnt a mun­kanélküliség, a munkások és az alkalmazottak száma kétszeresé­re nőtt, évi munkabérük 67 szá­zalékkal emelkedett. A második ötéves terv (1933 — 1937) eredményeképpen a Szov­jetunió az ipar fejlődésének üte­me és az egyes iparágak műsza­ki fejlettsége tekintetében elérte és túlhaladta a legfejlettebb ka­pitalista országokat. A második ötéves terv időszakában ai szo­cialista munkaverseny új, maga. sabb formája született meg, a ÚTJA sztahanovista mozgalom. A má­sodik ötéves terv idején a mun­ka termelékenysége 82 százalék­kal emelkedett. Az 1937-ben indult ha-mad:k ötéves terv azt a feladatot állí­totta a szovjet nép elé, hogy nemcsak a fejlődés üteme, ha­nem az egy főre eső termelés szempontjából is túlszárnyalja a legfejlettebb kapitalista országo­kat. Ennek a tervnek a végre­hajtását a német fasiszták táma­dásai 1941-ben félbeszakította. A három ötéves terv során az ipari termelés mennyisége szem­pontjától a Szovjetunió Európá­ban a negyedik helyről az első helyre, világméretekben pedig az ötödik helyről a második helyre került. A fasiszta Németország hitszegő támadása mintegy 8—9 évvel vetette vissza a szovjet ipar fejlődését. A szovjet állam azonban néhány év alatt saját erejéből és saját eszközeivel, kül­ső segítség nélkül, helyreállítot­ta. sőt továbbfejlesztette a há­ború álfái elpusztított gazdasá­gát. A XIX. pártkongresszus meg­állapította, hogy a szovjet ipar a termelés mennyiségi növeke­dése mellett a technikai haladás terén is hatalmas lépést tett elő­re. Termelésének színvonala je­lentékenyen meghaladja a hábo­rú előttit. A pártkongresszus cé­lul tűzte ki, hogy a szovjet ipar termelését 1955-ig az 1940. évi termelés háromszorosára növel­jék. Malenkov elvtárs, a Szovjet­unió Minisztertan,ácsának elnöke a Szovjetunió Legfelső Tanácsa 5. ülésszakán hangsúlyozta: „Most, a nehézipar fejlesztésé­ben elért sikerek alapján megvan minden feltételünk ahhoz, hogy megszervezzük a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellendülését”. A szovjet állam már ebben az évben tetemesen növeli a közszükségleti cikkeké; és az élelmiszereket termelő iparnak és magának a mezőgaz­daságnak fejlesztését szolgáló beruházásokat. 1953-ban például több mint 200 millió méter, tehát az 1940. évinél kb. 70 százalékkal több gyapjúszövetet állítanak elő. A selyemszövet termelése megha­ladja a 400 millió métert. Ez öt­ször több. mint az 1940. évi ter­melés. Műrost'szövetet ebben az évben 8.7-szer, 1954-ben pedig 11-szer többet fognak gyártani, mint 1940-ben. A kiváló minősé­gű modem cipők gyártását az 1950. évi gyártás négyszeresére, az 1940. évi gyártás 13-szorosá- ra emelik. A cukor termelé­se eléri a 3,600.000 tonnát, tehát 70 százalékkal haladja meg az 1940. évit. Az állati zsiradékok termelése a háború előtti terme­lés 80 százalékára növekszik. Óriási textilkombináíokat . és más könnyű, és textilipari üze­meket építenek. A csebokszári pamutipari kom­binátot 1948-ban kezdték építe­ni, első részlege — a fonóüzem — már 1951-ben megkezdte mű­ködését. Itt 432 gép dolgozik. A szövőüzemet 1600 géppel ez év végén adják át rendeltetésének. Bjelorussz'ában több textilüzem épül. Köztük a legnagyobb a Minszki Fésűsfonó Kombinát, amely évente kb. 9 millió bosz- ton-, koverkot-, gabardin- és más kiváló minőségű szövetet fog gyártani. A Volga partján, Kam is in ben óriási pamut'kombi- nátot létesítenek. Ez kb. 1 millió méter szatént, batisztot, taftot, flanelt, velvetet és más anyagot áKít majd elő. A kombinát első részlegét már 1954-ben üzembe helyezik. A tömegszükségleti cik­keket előállító iparágak többsége határidő előtt, a gyapjúipari négy év alatt, a selyemipari pe­dig három év alatt teljesíti ter­vét. A párt és a kormány nemcsak a közszükségleti cikkek termelé­sének mennyiségi fokozását tűz­te ki feladatul, hanem a termé­kek minőségéinek megjavítását és választékának kibővítését is előírta. A szövetek, cipők, ru­hák, bútorok legyenek tartósak, szépek és kifogástalanul kidol­gozottak. Nem vitás, hogy ai Szovjetunió Minisztertanácsának és az SZKP központi bizottságának határozatai a szovjet mezőgaz­daság, a szovjet állattenyésztés, a szovjet gép. és traktorállomá- sok, valamint a 6zovj-et kereske­delem továbbfejlesztését szolgá­ló intézkedésekről ugyancsak serkentik a könnyű- és élelmi­szeripar fejlődését. A szovjet kormány természete­sen a közszükségleti cikkeket előállító ipar fellendítése mel­lett minden eszközzel folytatja a szocialista ipar legfőbb alapjá­nak, a nehéz iparnak továbbfej­lesztését. A nehézipar szakadat, lan növelése elengedhetetlen fel­tétele az ország gazdasági és védelmi ereje megszilárdításá­nak. Fokozott ütemben halad előre a kommunizmus nagy lé­tesítményeinek, a kujbisevi, sztá­lingrádi erőmű, ai turkmén fő­csatorna stb., stb. építkezése. A szovjet nép méltán büszke azokra az eredményekre, ame­lyeket a Szovjetunió ipari fej­lesztésében áldozatos munkával elért. A gazdaság alapját képező iparágak fejlődéséről szemléltető képet nyújt az alábbi táblázat: Cári Orosz­országban 1913 ba n Szovjet­unió 1940 ben Szovjet­unió 1953 ban 1940 ben ■z 1913. év %-ában 1953 ban az 1940. év % ábail millió tonnában Acéltermelés 4.22 18.3 több mint 38 432 208 Széntermelés 29.0 166.0 320 572 193 Olajtermelés 9.0 31.0 52 344 168 Az ipar minden ágában jelen­tősen emelkedett a munka ter­melékenysége, csökkent a ter­mékek önköltsége. A szovjet ipa­ri üzemek, a termelési önköltsé­gek csökkentése révén 1951-ben 35 milliárd 500 millió rubelt, 1952-ben több mint 46 millió rubelt takarítottak meg. A szovjet dolgozók egyemher- ként támogatják ai kommunista pártnak és a szovjet kormány­nak ai népgazdaság további fel­lendítésére irányuló nagyszabá­sú célkitűzéseit, amelyek az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségle­teinek maximális kielégítését szolgálja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom