Szabad Nógrád. 1953. november (9. évfolyam. 88-95. szám)

1953-11-04 / 88. szám

195o november 4. SZABAD >01,111» A PÁRTMUNKA TAPASZTALATAI * NÉPNEVELŐMUNKÁM TAPASZTALATAI FIGYELMESEBB BÁNÁSMÓDOT A DOLGOZÓK LEVELEINÉL KöZSl BEK ÉVfi írt a; a m.g- tiszíeltetés, mint pártonkívüli dolgozó parasztot, hogy a párt népnevelőinek sorában foglal­hatok helyet. Ezt azzal érde­meltem ki, hogy tavaly a beszól- gál'tatási kötelezettséget 4450 százalékra teljesítettem, s a me­zőgazdasági munkáimat állan­dóan versenyben végzem. Öröm­mel és lelkesedéssel végzem a népneveiőmuirkát, mert tudom, hogy a népnevelők azok, akik az első sorokban harcolnak a párt és a kormány határozatainak végrehajtásáért. Mint népnevelő, Nagylocon, a Bajcsy Zsilinszky-utcába, vagyok beosztva tíz családhoz. A titkár elvtárs azzal adta át ezt a kör­zetet, hogy nehéz dolgom lesz, mert az előző népnevelőtársam gyenge eredményt ért el. Ez a körülmény még érdekesebbé, iz­galmasabbá tette számomra az előttem álló munkát. Ismertem mind a tíz dolgozó paraszt csa­ládot, gondoskodásukat, életkö­rülményeiket. A munka megjaví­tására a titkár elvtánssai tervet készítettünk, megbeszéltük a kö­vetendő módszert és arról írok röviden, hogyan értem el azokat az eredményeket, amelyekre büszke vagyok. Az első látogatásaim nem bíz­tattak valami nagy eredménnyel, de hamar rájöttem, hogy mi en­nek az oka. Sokszor én hamarább elvégeztem munkámat, mint a többiek és elindultam a körze­tembe. így az egyik gazdatársa­mat etetés és itatás közben talál­tam. Rájöttem, hogy ez helytelen módszer, mert bár nem mondta, és nem mutatta, de ilyenkor csak zavarom, s visszatartom a mun­kában. A következő napokban másképpen csináltam. A határ­ban do!gozlunk-&z. pezi mező- gazdasági munkát végeztük. Fi­gyeltem gazdatársaimat, hogy mikor tártának ebédszünetet és én is akkor tartottam. Nem pi­henésre használtam fel, hanem elmentem a szomszédhoz, s csak­hamar 4—5-en voltunk s elbe­szélgettünk. A kormányprogramm különö­sen érdekelte a dolgozó paraszt­ságot, hisz soha annyi kedvez­ményt, annyi segíteni akarást nem tapasztaltunk, mint amennyit a mostani, kormányprogramm nyují(. Különösen nagy volt az érdeklődés az adómérséklés és beszolgáliatási kötelezettség csökkentése terén. Én erre a munkára már a rendelet meg­jelenése után azonnal felké­szültem és pontos adatok állottak rendelkezésemre. így például a község adóki­vetése 447.209 forint volt. A törlés összege 137.1GS forintot tesz ki. Kiszámítottam azt is, hogy mennyi mindent lehet ezen az összegen vásárolni. Heroeg András gazdatársamnak mind­járt kiszámítottam, hogy a tör­lés összegéből, ami 4119 forint, vehet egy új ekét, boronát, szecs. kavágógépet. Az ekét és boronát már meg is rendelte a helyi földmüvesszövetkezetnél. Legtöbb esetben en 5 hol­das gazdaságomból indultam ki és elmondtam, hogy áll ez az én esetemben. 1953. évi beadási kötelezettsésrcm 1254 búzake. 1954. évi beadási köiete- zettsczem 1129 búzakg. lesz. Atlalbeadási kötelezettségem: 1953- ban volt 69 kg 1954- ben lesz 59 ka Teibcadási kötelezettséaem: 1953- ban volt 520 liter 1954- ben lesz 390 liter Tolás-, baromíibeadási kötelezett­ségem: 1953- ban volt 13.75 ka 1954- ben lesz 11.60 ka Természetesen nem sajnáltam a fáradságot, s elmentem a ta­nácsházára és ott kiírtam a töb­biekét is és valóságos számtan- órákat tartottunk a törlések csökkentésének kiszámításánál. Mindezeket felhasználtam a ter­melőcsoportok fejlesztése érde­kében is. Összegszerűen elmond­tam, hogy mit jelentenek ezek a mi termelőszövetkezetünknél, ahol még nagyobb a kedvez­mény, mint az egyéni dolgozó parasztoknál. 1953. évi beadási kötelezettségűnk 16.5Ü0 búzakiló volt. 1954-ben 12.420 búza kiló lesz. Kifejtettem azt, hogy milyen nagy összeget jelent egyénen­ként és utána község! viszony­latban. A törlések összegéből, ahií csak pénzadóban történt, 527 pár bakancsot lehet venni. Kiszámítottuk, hogy mennyi megtakarítást jelent pénzösz- szegben a beadási kötelezettség csökkentése, amit szabadpiacon értékesíthetünk így felkészülve mentem én népnevelő utamra. Ez bizony egy kis fáradságot is jelent, de én nem sajnáltam az időmet, mert tudtam, hogy ez a leghaszno­sabb, amire felhasználhatom. Minden nap elolvastam a Sza­bad Népet, s azokat, a cikkeket, amelyekről úgy gondoltam, szükségem lesz a népnevelő munkámban, ceruzával aláhúz­tam. Ezeket félre is rakom s bármikor hozzányúlhatok. Meg­van a kormányprogramm külön kiadásban, ezt szinte kívülről tudom. így aztán bármilyen problémai felvetődik, csak gon­dolatban fellapozom és már tu­dok is rá felelni. Igen hálás népnevelő téma volt az ingyenes állatorvos: szolgáltatásról szóló kormány- intézkedés. Sokan kezdetben ké­telkedve fogadták, de mikor megjelent az állatorvos, vissza­vonták kétkedéseiket. Kovács János dolgozó paraszttársamat különösen közelről érintette ez az intézkedés. Elmondotta, hogy azelőtt egy állatorvosi kiszállás 150 forintba került. Ezzel szem­ben neki a múltkor megbetege­dett egy tinója, s az egész ki­szállás nem került semmibe. Megmaradt a 150 forintja, amiért István fiának mindjárt egy pár cipőt, vásárolt. A legutóbbi békekölcsön- jegyzésnél, kukorica foszt áskcr mentem el egy-egy gazdatár­samhoz. A bő kukoricatermésről beszélgetve, nem volt olyan ház körzetemben, ahol ne jegyezték volna 1 métermázsa kukorica szabadícrgalmi árát. Miilt említettéin, a mezőgazda­sági munkákat mindig verseny­ben végzem. Szoros kapcsolatot tartunk ezen a téren mindnyá­jan, akik versenyben állunk. Mi magunk is külön kiértékelést tartunk, s talán ez új a mi ver­senyünknél. Nemcsak kihívjuk egymást versenyre egy-egy munka előtt, hanem ki is érté­keljük a versenyt. Igen érde­kesek ezek a röpgyűlésszerű összeiövetelek. Megállapítjuk, ki lett az első, ki maradt 1«, mi volt a lemaradás oka, vagy hogy miért nem végezte e! a munkát. Előfordult már az is, hogv közösen végeztük el egy gazdatársunk munkáját, aki közben súlyos beteg lett és nem tudott dolgozni. Azt szeretnénk, ha . községünkben minél .több. Ilyen versenyzőcsoport alakulna, akik komolyan veszik a ver- senvt. Mi már tudjuk, hogy minden időben elvégzett munka hozzájárul nagy ügyünk, a béke megerősítéséhez és az ellenség visszaszorításához. Mi már nem hallgatunk a „majd ráérünk arra még” Pató Pálokra, hanem minden munkSt .a maga idejé­ben, a párt- és kormányhatáro­zatoknak megfelelően végzünk el. A hozzám beosztott 10 család mind versenyben végzi az idő­szerű mezőgazdaság: munkákat. A siker azonban nem születik magától. Azért meg kell dol­gozni. Beláttam, hogy munká­mat csak úgy tudom elvégezni, becsületesen, ha képzem ma­gam. Hogyan? Nem sajnálom azt az időt, amit a népnevelő- értekezleteken töltök. Azokon pontosan mindig megjelenek. Oda is viszek mindig papírt és ceruzát és feljegyzem magam­nak az ott előadottakat. Példá­mat már többen követik és szor­galmasan jegyzőnk a népnevelő- éríekezl eteken. Eleinte nehezen ment, de ajánlom minden nép­nevelőnek, kezdje el a jegyze­telést, mert munkájában nagy segítséget jelent. Én kihasználok minden alkal­mat a tanításra, a fejlődésre. Jár a pártközpont lapja, a Sza­bad Nép. Szabad Föld. Talán furcsán hangzik, de életszükség­letemmé vált.a sajtó rendszeres olvasása. Népi demokráciánk mozit adott községünknek. Ha időm engedi, mindig elmegyek, mert sokat lehet ott is tanulni. Ha egy bennünket érdeklő film jön, körzetemben megszervezem a közös mozilátogaíást. Erről aztán elbeszélgetünk, megtár­gyaljuk az ott látottakat. Figye­lem a rádióműsort is, s egy-egy előadásra felhívom gazdatársaim figyelmét. Közösen hallgattuk Rákosi, Nagy Imre elvtársaik beszédeit, továbbá a termelő­szövetkezetek tanácskozásának közvetítését. r En ipn szeretem a népnevelő munkát, mert 6ok és szép pro­blémát kell és lehet megoldani. Nincs szükség körmönfont, mes­terséges kitalált érvekre, szem­pontokra. Csak körül kell néz­nünk. Ha a mi, egyszerű hétköz­napi életünkről beszélünk, rög­tön a tervről, a felszabadulásról, a pártról fogunk beszélni. Ha a máról beszélgetünk, tüstént szóba kerül a mult is, meg a kapitalista- országok dolgozói­nak jelene. A gyászos múlt fel­idézése, a jelenleg is elnyomás­ban lévő dolgozók sivár sorsá­nak ismertetése, még ragyogób­bá teszi a mi életünket. Olyan fegyvertár ez, amely minden üzemben, bányában és faluban megtalálható. Én ezt látom és minden alkalmat megragadok, hogv mások is meglássák, hogy munkájukat úgy végezzék, hegy ez boldogabb, felszabadult éle­tünk megerősítéséhez vezessen. SZELES BOLDIZSÁR nagytóci népnevelő ★ Megjelent a megyei népnevelő legújabb számában. Az újságszerkesztőségek kol­lektívájának egyik legfonto­sabb munkája közé tartozik a levelezés. Minden szerkesztő­ségi munkatársnak gondoskod­ni kell róla, hogy az olvasók értékes javaslatai és bíráló megjegyzései helyet kapjanak az újság hasábjain. Dolgozóink persze nemcsak olyan levele­ket küldenek a sajtóhoz, ame­lyet leközlésre szánnak, hanem kivizsgálásra váró panaszaik­kal is bizalommal fordulnak a szerkesztőséghez. A szerkesztő­ségnek szem előtt kell tarta­nia, hogy a dolgozók levelei — a nép kezdeményező erejének megnyilvánulásai. Minden le­vél értékes, ami a sajtóhoz ér­kezik. Minden dolgozó panasza fontos! Nem szabad a leveleket egyéni ügyeknek tekinteni. Hi­szen a mi rendszerünkben a dolgozó egyéni érdeke elsőren­dű közérdek. A Szabad Nógrád levelező­mozgalma jelentősen fejlődött az utóbbi időben. Amíg a kor­mányprogramm elhangzása előtt szerkesztőségünk havonta 150—160 levelet kapott, a kor­mányprogramm elhangzása után a levelek száma havi 220 —230-ra emelkedett. A levél­írók nagyrésze nemcsak az eredményeket közli a szerkesz­tőséggel, hanem bátran bírál Bírálják a vezetőségeket, bírál­ják a különböző szervezetek munkáját is. A sajtó feladata éppen abban van, hogy hangot adjon az újság hasábjain ke­resztül ezeknek a leveleknek. Ezzel elősegíti az alulról jövő bírálat fejlődését és bizalmat ad a dolgozóknak arra, hogy máskor is írjanak. Lenin' elv­társ arra tanít: ,.A sajtó akkor lesz élő és eleven, amikor öt vezető és állandóan író irodal­márra 500, sőt 5000 nem irodalmár munkásíró jut“. Szerkesztőségünk sok pa­naszt elintézett már. Például Kéri Jánosné ecsegi lakos és társai azzal a kéréssel fordul­tak szerkesztőségünkhöz, hogy rendszertelenül, vagy egyálta­lán nem kapják a családi pót­lékot. Intézkedésünk folytán a balassagyarmati Útfenntartó Vállal^t^klvlzbgálta Kéri Já­nosné ügyét, a panaszoknak helyt adott és azóta már Kéri Jánosné és társai meg is kap­ták a családi segélyt. Fazekas Józsefné, balassagyarmati la­kos pedig azzal a kéréssel for­dult hozzánk, hogy a szomszéd­ja udvarában a kútból eltűnt a víz és a kút lesüllyedt. Szer­kesztőségünk az illetékes szer­vek figyelmét felhívta e hiá­nyosságra és az eredmény nem maradt el. A Munkaerő Tar­talékok Hivatalának Zagyva- pálfalván pedig ruharaktárt biztosítottak intézkedésünk nyomán. A vizslázsi dolgozók szerkesztőségünkhöz azzal a panasszal fordultak, hogy az italbolt állandóan zárva van, a dolgozók még sörhöz sem jut­hatnak. A MÉSZÖV intézke­dése folytán a vizslázsi dolgo­zók jogos panaszait orvosol­ták. De fel kell lépnünk az olyan jelenségek ellen, mint ami itt történt. Az állami gazdaság igazgatója azt a kijelentést tette a levelezőnek, hogy csak akkor küldhet levelet a szer­kesztőségnek. ha azt ő is el­olvasta. Ezért történhetett meg aztán az, hogy a magyarnán- dorl levelezőtől a balassagyar­mati járás MSZT-titkára jutta­tott el öt levelet szerkesztősé- ségünkhöz. Szerkesztőségünk is követett el hibát, a levelező-mozgalom erősítésével. Nem ismerjük megfelelően levelezőgárdánkat. Nem tartunk rendszeresen le­velező-értekezleteket, nem fek­tettünk fősúlyt arra, hogy min­den levelezőnket személyesen ismerjük, elbeszélgessünk ve­lük, megismerjük ügyes-bajos problémáit és megadjunk ne­kik minden támogatást. De vannak olyan hibák is. amikor egyes hivatalok, s egyes párt- bizottságok a kivizsgálás vé­gett hozzájuk küldött levelet nem intézik el és nem fordíta­nak gondot az egyes dolgozók leveleire, panaszaira. Például a szerkesztőség kivizsgálás vé­gett elküldte egy pilinyi dol­gozó levelét a szécsényi járási pártbizottsághoz. A járási párt- bizottság azonban még a mai napig sem válaszolt, hogy mi lett a kivizsgálás eredménye, történt-e intézkedés. El lehet ezt mondani a Salgótarjáni Takarékpénztárról is. A buják: dolgozók megírták szerkesztő­ségünknek, hogy a II. Béke­kölcsön-kötvényeket Bujákon még sokan nem kapták meg. Szerkesztőségünk a levelet át­adta — mint illetékes szerv­nek — a Takarékpénztárnak kivizsgálás végett, de ezideig még nem kaptunk választ, tör­tént-e intézkedés, helyes-e a dolgozók panasza és a dolgo­zók panaszait orvosolták-e. A megyei tanács ellenőrzési osz­tálya pedig AgócS Ferenc szan- dai dolgozó levelét egy hóna- E>ig áz áSZtalflókbö fektette. Ezek a tények mind azt bizo­nyítják, hogy egyes hivatalok, de sok esetben még pártszerve­zeteink is; lebecsülik a dolgo­zók leveleit és nem segítenek a dolgozóknak panaszaik, sé­relmeik mielőbbi elintézésében. A dolgozók leveleinek idejében való elintézése még szorosabb, még elevenebb kapcsolatot tud a tömegekkel teremteni. A dol­gozók leveleikkel, bírálataikkal nagy segítséget adnak a veze­tők munkájához. A levél az egyik formája a dolgozók rész­vételének az állam ügyeinek intézésében, a párt politikájá­nak megvalósításában. ••■■■»»■■■■■■■•■■■■■■■•■•■■a c*aaaaa*asa«uviiii«Mii«MUiiiiiiiiiii(>iiEiiiiiiiiiimititaiiiHamas■*■■■■■■■■■ ■■■«■«tu» •aaaaaaaaaasaBaaaaaaaaBBaaBBaaaaaaaaaaaaaaaBaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaBaaaBBBBBBBaBBaai Bubjennov: FEHÉR Az egyik földkunyhóban össze­gyűltek a kommunista partizá­nok. Odabent, az asztal mellett a Bolotnojei Kerületi Pártbizottság titkára, Voronyin ült. Előtte, a petróleumlámpa fényében, az osztag kommunistáinak név­jegyzéke feküdt. A földkunyhóban fülledt volt a levegő. Voronyin lassan végignézte a kommunistá­kat, akik szorosan egymás mel­lett ültek a priccseken. Arcukat a félhomályban nem jól lehetett látni, de abból, ahogyan várták a beszéd megkezdését: a halk, iz­gatott köhécselésekből, a gyors suttogásokból Voronyin jó’esően állapította meg, milyen lelkesen, milyen emelkedett hangulatban gyűltek össze a partizánok itt, ebben a földkunyhóban. Azóta, hogy a németek megszállták a kerületet, s az osztag megala­kult, ezúttal először gyűltek így egybe, s csak ők voltak a meg­mondhatói, hogy mindeddig mennyire hiányzott nekik a pár- tonbeiüli kapcsolat, a pá-rtonbe- lüli összetartás, a pártonbelüli barátság. Voronyin, aki szintén izgatott és megiüetődött volt, felállt ez aszta! mellett. — Elvtársak! — kezdte. — A csapat politikai biztosa. Kornyi- lov elvtárs a legközelebbi napok-' ban taggyűlést fog összehívni, amelyen majd megvitatjátok pártéletetek lényeges kérdéseit. Azt hiszem, ez rendkívül fontos és halaszthatatlanul szükséges. NYÍRFA Ma azonban, minthogy nem ké­szültünk a gyűlésre, egy kicsit beszélgetni fogunk közös fe'ada­tainkról, a német megszállók el­len folytatandó harcunkról. Voronyin itt elhallgatott. Szo­kása volt rövid szüneteket tar­tani, hogy időt adjon hallgatói­nak a mondottak megértésére és mérlegelésére, s csak azután tért át e következő gondolatsorra. Minden beszédét és felszólalását kis, könnyen megérthető szaka­szokra bontva mondta el. — De mielőtt a beszélgetést megkezdenők — folytatta — kö­zölnöm kell veletek a kerületi pártbizottság egy fontos határo­zatát. Az intézkedést, amelyről szól, a partizánháború körülmé­nyei teszik szükségessé. Tehát: a kerületi pártbizottság úgy ha­tározott, hogy minden kommunis­ta, mind a partizánok, mind az illegális munkán lévők, tartozik tagsági könyvét megőrzés végett beszolgáltatni a kerületi bizott­ságnak. Azt hiszem, világos előt­tetek, miért van szükség erre az intézkedésre. A földkunyhóben mindenfelől elfojtott köhéoselés, sóhaj, sut­togás hallatszott... Voronyin az előtte fekvő névjegyzékre pillan­tott. Azon Sztyepan Bojarkin neve volt az első. Az osztag pa­rancsnoka — nem annyira a be­tegség miatt, mint inkább az iz­galomtól, sápadtan — az asztal előtti priccsen ült. Voronyin, nem rá, hanem valahová a többiek fe­je fölé, az ajtó irányába nézve, halkan, megiMetődve szólította: Bojarkin elvtárs! Bojarkin felállt a priccsről. — Itt vagyok, Voronyin elv­társ! — Adja át tagsági könyvét a kerületi pártbizottságnak, megőr­zés végett! Bojarkin kigombolta kiskabát- ját, majd sötét ílaneMingének gallérját. A többiek felé fordult: — Van valakinek kése? Tagkönyvecskéjét az inge belső felén lévő, külön e célra készí­tett, szorosan bevarrt zsebben őrizte, pontosan a szive fölött, gondosan becsomagolva perga- mentpapírba, meg egy vékony gumidarabba, nehogy egyetlen betűjét is veszélyeztesse a nyir­kosság. Remegő kézzel adta át a köny­vecskét a kerületi pártbizottság, titkárának. Egészen meggör­nyedt, fejét lehorgasztotta, úgy­hogy még a hátulülők is láthat­ták, milyen nehéz perceket él át. Voronyin átnézte a könyvecs­két, valamit jegyzett a Listára, aztán azt mondta: — Rendben van. — De, Voronyin elv társ... hogyan... akkor szóval most... enélkül kell?.. — kérdezte Bo­iarkin alig hallhatóan — Tizenöt éven át mindig velem volt,.. Hát okvetlenül oda kell adni? Voronyin hirtelen felállt, meg­ölette és megcsókolta Bojarkint. — Okvetlenül, Sztyepan Jego- rics! Okvetlenül! — ügy összenőttem vele... — Megértelek — mondta Vo­ronyin, tenyerét gyöngéden Bo­jarkin mellére téve. — Eddig a szíveden őrizted, most pedig, drága barátom, a szívedben őriz­zed ... Egyik kommunista a másik után lépett az asztalhoz. Tag­sági könyvüket valamennyien — egy kivételével — gondosan, megbízható helyen őrizték. Ez a párt iránt érzett, mélységes sze­retetnek, a vele való szoros, vér­beli kapcsolatnak, s hatalmas erejébe vetett szilárd hitnek a je­le volt... Csak egy ember akadt közöt­tük, aki tagsági könyve számára más helyet talált: Salnov, kerü­leti agronómus, aki azelőtt Hmeljovkában teljesített szolgá­latot. Mikor Voronyin a tagsági könyvet kérte tőle, színleli nyu­galommal felelte: — En már régen a szívemben őrzöm, Voronyin elvtársi Voronyin elkomolyodott, baju­sza megrezzent. — Azt én rönígenálvilágítás nélkül nem láthatom. — De hiszen ismer engem, Vo­ronyin elvtársi — Ismerlek. — Hiszen ön... maga adta ki... — En, magam. Nahát, akkor mutasd fe azt a tagsági könyvet, amelyet én adtam ki neked a múlt év jú.iusának második felé­ben. A partizánok mozgolódtak a priccseken. Salnov érezte pillantásukat a hátán. — Elástam — felelte lesütött szemmel. — Hol? — Otthon, a pincében, — Miért? — Féltem, hogy elfoghatnak. — ló, elhiszem — felelte Vo­ronyin és Bojarkinhoz fordult: — Bojarkin elvtárs, azt hiszem, Salnov elvtársnak szabadságot kell adni, hogy menjen haza Hmeljovkába és hozza el a párt­tagsági könyvét. Aztán majd nyilvántartásba vesszük. — Holnap mehet — mondta Bojarkin. Salnov, mielőtt szólították, az asztal közelében lévő egyik priccsen ült, most azonban va­lamilyen okból elhaladt mellet­te és bár helye szabad volt, a félig nyitott ajtóig ment, s ott, a homályban letelepedett a küszöb­nél. Utolsónak Jakovlev lépett az asztalhoz — volt vörös-hadsereg­beli tüzér — akit nemrégen ne­veztek ki a paríizáncsapat egyet­len ágyújának lővegparancsno- kává. Zömök vasgyúró volt, fél­szeg és hallgatag: még nem szokta: meg az életet a partizán­csapatban. Alig valamivel a há­ború kitörése előtt lépett be a pártba. Most kiderült, hogy szep­temberi tagdíját nem fizette meg. — Miért nem fizette meg? — kérdezte Voronyin. Jakovlev izgatottan magyaráz­ta-: azt a csapatrészt, amelynél 5 szolgált, szeptemberben szétver­ték, ő két lövegkezelő bajtársá­val együtt átvágta magát, a frontra igyekezett, de nem jutott el odáig, a partizánosztaghoz ke­rült. Nem volt kinek fizetnie... — A tagsági díjak befizetésé­nek kérdését a kerületi pártbi­zottság a legközelebbi napokban eldönti — mondta Voronyin. — Az októberi tagsági díjat egyet­len elvtárs sem fizette be, ez könnyen érthető... De a szep­temberit? ... Befizetheti most mindjárt, Jakovlev elvtárs? Van pénze? — Van. Jakovlev a gimmasztyörkáj-a bal felsőzsebéből kis tárcát vett elő, amelyben különböző színű, k-étrét hajlított bankjegyek vol­tak kivett közülük egy egyrube- les papírpénzt és gondosan ki­simította az asztalon. — Negyven kopejkát fizet! — mondta Voronyin. — Igenis! Voronyin az egyrube-les-t pénz­tárcájába tette, ugyanonnan ap­rót vett elő, sietség nélkül szá­molt le a maga tenyerére hat tíz- kopejkást, azt aztán átöntötte Ja­kovlev tenyeréhe. Jakovlev, szin­tén sietség nélkül, gondosan pa­pirosba csomagolta a tízkopejká- sokat — a nagyobb biztonság kedvéért — és a göngyöleget felsőzseoe sarkába mélyesztetfe. A kommunisták valamennyien helyükről felállva figyelték ezt a jelenetet... (Részlet Bublennov szovjet író „Fehér nyírfa" c, regényéből.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom