Szabad Nógrád. 1953. október (9. évfolyam. 79-87. szám)

1953-10-03 / 79. szám

7 l J ^PSgBS -rr_I “1 1 ■ ■ ; — I !--------1-----j-----.............................I—- — Tgn /’ SZ ABAD ASftRÍn .4 pártmunka tapasztalatai + Sikeres felvilágosíts munkát csak alapos felkészüléssel lehet végezni Czene Béla mátranováki bányász, népnevelő: Cgy eve vagyok a párt hiva­talos népnevelője. Ez az egy év rengeteg tapasztalatot adott ne­kem. Amellett meggyőzött arról is, hogy a dolgozók nevelésének egyik legfontosabb eszköze a tö­megek között végzett politikai agitáció. Sztálin elvtárs ezt a munkát így jellemezte: „Sza­bályként ismerhetjük el, hogy a bolsevikok mindaddig, amíg megőrzik kapcsolataikat a nép széles tömegeivel, le győzhetetle­nek lesznek”. Ez adott nekem erőt, bátorságot és kitartást fel- világosító munkámhoz. Ahhoz, hogy valaki jó, meg­győző, feVilágosító munkát tud­jon végezni, legfontosabb az a'apos felkészülés. Nem lehet jó és eredményes az olyan munka, amikor a népnevelő minden át­gondolás, konkrét bizonyíték nélkül indul el felvilágosító útjára. A népnevelőknek állan­dó, szoros kapcsolatban kell len­niük pártszervezeteikkel és rendszeres tájékozódást kell sze­rezniük a megoldandó felada­taikról. Helytelen lenne azonban a népneveiőmunkát kampányfel­adatnak tekinteni. A népnevelő­nek számolni kell azzal is, hogy a dolgozók napról napra újabb problémát vetnek fel és ezekre csak akkor tud megfelelően vá­laszolni, ha lépést tart a fejlő­déssel, ha számonlarlja a kiil- és belpolitikai eseményeket, is­meri a párt- és kormányhatáro­zatokat s azokról feljegyzéseket készít. Hogy megfelelő tájékozottsá­got nyerjek, mindig áttanulmá­nyozom az országos és megyei népnevelő füzeteket, a sajtókat és egyéb pártkiadványokat. A népnevelőknek most legfonto­sabb feladatuk megmagyarázni a pártunk javaslatára létrejött kormányprogramm céljait és mozgósítani a tömeget a hatá­rozatok maradéktalan végrehaj­tására. Ennek érdekében népnevelő- munkámhoz az utóbbi hetekben különösen sok konkrét agitációs érvet gyűjtöttem össze. A bá­nyászokra vonatkozó hűségjuta­lom törvényét módosították. Most már nemcsak a földalattia­kat, hanem a külszínieket is dí­jazzák hűséges munkájukért. Mátranovákon Simon Imre vá­jár hűséges munkájáért 2800 fo­rint jutalomban részesült. De a kormányhatározat óta már Gal- csik Sándor külszíni dolgozó is kapott hűségjutalmat, aki ezelőtt egy évvel még sérelmezte, hogy a külszíniek nem részesülnek hű­ségjutalomban. Kiszámoltam, hogy az a bányász, aki nálunk egész évben kétszer mulaszt, az átlagban 1500 forint hűségjuta­lomtól, egy munkaruhától, egy pár bakancstól, szénjárandósá­gától és két műszak bérétől esik el, és ez több mint 2000 forint kárt jelent a család részére. Az elmúlt este meg éppen azt szá­molgattam, hogy Mátranovákon a földosztás alkalmával a bá­nyászoknak juttatott földön több, mint 50.000 forint értékű kukorica termett. Munkámhoz igen sok jó tapasztalatot tudok szerezni a dolgozókkal való beszélgetés al­kalmával. Legutóbb Répás Fe­renc Bélával beszélgettem, ami­kor elmondotta, hogy két kötvé­nyét húzták ki, s a nyert összeg­ből az árleszállítás után olyan asztali tűzhelyet vett 800 forin­tért. ami azelőtt 1100 forintba került. Most már az bosszantja, hogy az egyik békekölcsön köt­vénye teljesen elfogyott. Szoó Jánostól meg azt tudtam meg, hogy 3000 forintos adóját a kor­mányprogramm után 1600 fo­rintra csökkentették. Rendszeresítettem magamnak egy népnevelőfüzetet. Ebbe fel­írtam a tőkés országokban élő dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek adatait. Például Nyugat-Németországban a ger- nai 'bányában az elmúlt év 9 hónapja alatt 631 munkás vált nyomorékká, a rossz és elhanya­golt munkakörülményeik követ­keztében. Nyugat-Németország­ban az utolsó 4 év alatt a lét­fenntartási költségek 19 száza­lékkal emelkedtek. A kenyér ára 63, a búzaliszté 57, a hús ára pedig 83 százalékkal növeke­dett. Angliában 120.000 gyári­munkás sztrájkolt: tizenöt szá­zalékos béremelést és a túlórák csökkentését követelték. De ugyanígy az amerikai, francia­országi és a többi kapitalista állam vezetőinek bűnös tevé­kenységeit is föijegyzem, ame­lyekkel országuk dolgozó népét nyomorba döntik. 'Ezenkívül a saját életemből is sok tapasztalatot fölhaszná­lok a népnevelőmunka alkalmá­val. Nagyon jól emlékszem, ami­kor a múlt rendszerben öten vol­tunk a családban, s apám mind­össze 15 pengő előleget hozott haza. Feleségem most szülés előtt áll és hogy a gyermek ne­velése ne okozzon problémát, a kormány nekünk is, mint a többi sok tízezer családnak, 400 forint értékű kelengyét ad. Már kinéz­tünk egy 570 forintos sport­gyermekkocsit is. Ezekről a mi gyermekkorunkban álmodni sem mertünk. Régen, csak az „úri” helyeken voít rádió. Én a fel- szabadulás után előbb egy nép­rádiót vettem, most pedig már fölcseréltem egy 1552 forintos rádióval. A mostani rádióm ára az árleszállítás után 1200 forint­ra csökkent. A múltban nem tudtam venni egy egyszerű ke­rékpárt sem, ma már motorke­rékpárom van. De nemcsak az én életem változott meg Mátra­novákon, így van ezzel minden mátranováki bányász, minden mátranováki lakos. Amikor népnevelőmunkámat végzem, alaposan átgondolom a rendelkezésemre álló összes ada­tokat, összehasonlításokat te­szek a mi életünk és a tőkés or­szágok dolgozóinak élete között Községünkben a Sztálin-úton 10 család van részemre kijelölve, ahol felvilágosító munkámat végzem. De munka után is rendszerint összejövünk bá­nyásztársaimmal. A jó anyag­gyűjtés és a helyzet ismerete után nem nehéz megmagyarázni azt a hatalmas változást, amely a felszabadulás óta a mátrano- vákiak életében végbement. Most az árleszállítás után is könnyen rá tudtam mutatni arra, hogy amíg nálunk csökkentik a köz­szükségleti cikkek árát, addig az amerikai, angol és francia dolgozóknak sztrájkokkal kell harcolniok a tőkés kormány ár- emelkedési és bércsökkeníési in­tézkedései ellen. Nálunk a hű­ségjutalomért, az ingyenes mun­karuháért sem kellett sztrájkol­ni. A mi pártunk és népi kormá­nyunk szüntelenül gondoskodik a dolgozókról. A népnevelőmunka js sok szeretetet és türelmet kíván. S ha valaki egyszer nem érti meg az elmondottakból, akkor má­sodszor és harmadszor is meg kell magyarázni. Ha a népne_ velő, aki a párt és a dolgozó tömegek között a legfontosabb láncszem szerepét tölti be. lelki- ismeretesen fölkészül megblza fásának végrehajtására, úgy munkáját napról napra siker ko ronázza és jelentős segítséget adhat a párt és kormány által 1, I 4 ' rtl* trt Art-trO locitoc fjrIA7 A DISZ MEGYEI VÁLASZTMÁNYÁNAK A Dolgozó Ifjúság Szövetsége Núgrádmegyei Bizottsága szeptem­ber 26 án megyei választmányi ülést hívott össze. A DISZ megye- bizottság által elkészített beszámo­lót Lipták József elvtárs ismertette. Többek között ezeket mondotta: — Pártunk Központi Vezető­ségének június 27—28-i határo­zata újból megmutatta, hogv a mi pártunk újtípusú, forradalmi párt, mely nem fél ai hibákat nyíltan beismerni dolgozó né­pünk előtt. Megyénk fiatalsága is örömmel és helyesléssel fo­gadta a párt határozatában megszabott irányvonala*. Ifjú­ságunk már eddig is bebizonyí­totta, hogy kész követni pártunk politikáját. Ennek nyomán szá­molhatnak be olyan kiváló ered­ményekről a mlzseríai fiatalok, amely a nógrádi szénmedencé­ben egyedülálló; elnyerték a Köz­ponti Vezetőség vándorzász­laját. Hasonló jó munkát végez­tek ezenkívül még Margittárón Balázs András DISZ brigádja és a nagyba tonyi saíaküzem részlegnél Gyenes Jolán női bri- gádja, amely a hónapokon ke­resztül elért 158 százalékos terv- teljesítéssel a sztahanovista ok­levelet érdemelte ki. .Mezőgazda­ságunk különböző területén is olyan győzelmeket harcoltak ki a fiatalok, mint Dózsa Károly és Hosszú József traktorosok, akik ezévi tervüket már szep­tember első napjaiban teljesí­tették. — De ha munkánkat a párt Központi Vezetősége június 27—28-i határozatának tükrében vizsgáljuk, az ifjúság között végzett munkánkban komoly hiányosságok is vannak, ame­lyek további fejlődésünk gátlói­vá váltak. DISZ-szerveze;eink vezetői elszakadva dolgoznak az ifjúság széles tömegétől. így fiataljaink» alkotókészsége és tettvágya nem tudott kibonta­kozni. — Megengedhetetlen az, hogy mi, DISZ-vezetők az eddigi ki­agyalt formák és sablonok közé szorítva foglalkozzunk az ifjú­ság nevelésével és továbbra is figyelmen kívül hagyjuk a több nrnt 28.000 fiatal igényeit, akik jelenleg szervezeten kívül élnek. Meg keli érteni minden egyes DlSZ-vezetőségnek és aktívá­nak, hogv az üzemben, község­ben. nemcsak a DISZ-tagok ne­vetéséért fplo-lÄcrtk, bánom fi17 I egész ifjúságért. Éppen ezért véleményükre támaszkodva, a fiatalok kívánságainak megfele­lően, alapszervezeteink életét tegyük tartalmassá és színessé. A sokoldalú tömegmunka ki­alakítása mellett azonban neve­lőmunkánk alapja továbbra is változatlanul a marxizmus- leninizmus tömegoktatása, a DISZ politikai iskolák, politikai körök kell, hogy legyenek. De hogy DISZ-szervezeieinkben for­dulat történjen , a tömegmunka terén, elsősorban a megyebizott­ságnál és alsóbb bizottságaink­nál kell elkezdeni a hibák kija­vítását. Fel kell számolni a ve­zetőkben eddig meglévő hibákat, a kollektív vezetés elvének sú­lyos megsértését. Különösen sú­lyos hiba volt, hogy lebecsültük a megyeválasztmányt. Ezenkí­vül általános jelenséggé vált az, hogy egyes elvtársak csal­hatatlannak érezve magukat, a többi megyebizoltsági tagok mellőzésével döntéseket és hatá­rozatokat hoztak. A megyebizotí- ság munkájában súlyosan fellel­hető a kritikátlanság, az alulról jövő bírálat háttérbe szorítása, a káderekkel szembeni durvaság és ledorongolás. — A kollektív vezetés hiánya, a bírálat elfojtása még jobban fokozódott alsó bizottságainknál és alapszervezeteinknél. A füg­getlenített járási bizottsági ta­gok a választmányt mellőzve — mert a gyakorlat már régen nem létezik — határozatokat és döntéseket hoztak. Igv a salgó­tarjáni járási bizottságunknál több, mint egy éve nem volt vá­lasztmányi ülés, a bizottság pe­dig, mint operatív szerv egyál­talán nem is létezik. Rozgonyi elvtárs egyedül hozza a határo­zatokat és egvmaga próbálja helye.tesíteni a bizottságot. De nem sokkal különb a helyzet a többi bizottságoknál sem. — E h:bák kijavításában az utóbbi időben vannak kezdeti eredményeink. Annak a fordu­latnak, amelyet a vezetés kollek­tívvá tétele, tömegkapcsolataink megszilárdítása terén magunk elé tűzünk, azt kell eredmé­nyeznie, hogv megyénk ifjúsága az első sorokban haladva to­vábbra is segítse a pártot pro- gremrnja megvalósításában, a gazdasági tervek teljesítésében, j sőt túlteljesítésében is. Az értekezleten elsőnek Cser­mák Viktor,az Acélárugyár nagy­üzemi DISZ bizottságának tit­kára szólalt fel. Bírálta az üze­mi szakszervezetet és a; verseny­felelőst, mert a versenyben har­coló fiatalok részére nem bizto­sítják a versenyny'lvánosságot, így a,zok nem is értesülnek a felajánlások teljesítéséről. Mint mondotta — a DISZ Központi Vezetőség nem sokat foglalkozott a versennyel. Súlyos mulasztást követett el. mert a Satgótarjáni Acélárugyár fiatal jajnak ver­senykihívását nem juttatta el a bukaresti Rákosi Művek ifjúsá­gához. Darázs László, a Salgótarjáni Acélárugyár ifjúmunkása el­mondotta, hogy munkájához a DISZ-szervezet nem nyújtott se­gítséget. bár a termelésben jó eredményeket értek el, munká­jukban alkalmazták a Kcteszov- módszert, de a műszaki vezetők gátolták a mozgalom fejlődését. Nem biztosították számukra a megfelelő késeket, s amikor ki­váló eredményeket értek el, rá­fogták, hogy ezt csalással ér­ték el. — Már régebben gondolkoz­tam azon — mondotta Kollár János elvtárs, a rétsági járási DlSZ-bizottság titkára — hogy mi idézi elő a hibákat, a fiata­lok miért olyan passzívak. Most ezen a<z értekezleten vá­laszt kaptam. Nem éltünk a fia­talok között, nem foglalkoztunk az életükkel, panaszukat nem orvosoltuk, nem harcoltunk azért megfelelően, hogy kulturális igényeik kielégítés,t nyerjenek. Engedtük, hogy az állami szer­vek, a tanácsok a kultúrházakat terményraktárrá változtassák, mint Réiságon a tanács egysze­rűen határozatot hozóit, amely­ben megtiltotta', hogy a fiatalok a kuitúrházban táncolhassanak. A járási DISZ-bizoítság rossz munkáját tárta fel Mészá­ros Ferenc, a dejtári József Attila termelőszövetkezet DISZ titkára is hozzászólásában: „Mi a termelésben megálljuk a he­lyünket, az év első felében olyan vá lalások születtek, amelyek biztosították a növények jó meg­munkálásán keresztül a magas terméshozamot. A fe'sőbb szer­vek, a iárási DlSZ-bizottság azonban kevésbbé végzett jó munkát. Taggyűlésekre, vezető ÜLÉSE I ségi ülésekre nem jártak ki, a megyei DlSZ-bizottság pedig csak akkor látogatta szerveze­tünket, amikor felajánlást kplett tenni és akkor ígérgették, hogy jutalomban részesülnek az élen­járó fiatalok, de az igére ükét nem váltották be. Az értekezleten felszólalt Haj­dú József elvtárs, a megyei pártbizottság titkára. Mint mon­dotta, első lépés a DISZ-en be­lül az — mint a pártnál—, hogy rendet kell terem leni a szerve­zeti életben. Itt is meg kell ja- vítani a belső életet, a kollektív vezetést, s a választmányi ülé­sek határozzák meg a bizottság munkáját. Amíg ez meg nem valósul, addig a kapcsolat sem szilárdul meg az ifjúság és a DISZ között. Második feladat­nak továbbra is megmarad a termelési tervek teljesítése. A kormányprogramm az egész dolgozó népé, de leginkább az ifjúságé, mert az ifjúság élvezi legjobban. Ezért nekik kell küz­deniük a legjobban az üzemek­ben a negyedik negyedévi ter­vek túlteljesítéséért, a mező- gazdaságban az őszi munkák elvégzéséért és a termelőszövet­kezetek megszilárdításáért. A feladatok végzése mellett azon­ban nem szabad elfelejteni, hogy az ellenség minél kisebb terü­letre kényszerül, annál elkese­redettebben támad. Az ifjúság neveléséért harc folyik. Mi küzd- jünk azért, hogy fiataljaink a valóságot felismerjék Az ellen­ség pedig azért harcol, hogy ezt megakadályozza. Feladatunk, hogy az ellenség hatása alól ki­vonjuk a fiatalokat, túljárjunk az ellenség eszén és ezt meg is tudjuk tenni, mert rendelkezünk olyan vezetőkkel, akik képesek erre. Az értekezleten még számos hozzászólás hangzott el. A fel­szólalásokból is kitűnt, hogy ifjúsági szervezetünk vezetői ké­pesek megbirkózni a feladatok­kal. A vezetés színvonalát növel­ve és az ifjúság kulturális igé­nyeit kielégítve, a fiatalok még nagyobb lendülettel kezdik meg a harcot a negyedik negyedéves 1 tervek túlteljesítéséért, az őszi mezőgazdasági munkák elvég­zéséért. 1933 október 3. Megyénk egészségügyéért J^gészségügvi dolgozóink is nagy megelégedéssel és örömmel fogadták a Szabad Nép szeptember 21-én megjelent szá­mának .vezércikkét. Nem ke­vésbbé váltott ki egyöntetű he­lyeslést a másnapi cikk: „Az üzemorvos a munkavédelem őre”. Hosszú idők óta ez az első megnyilvánulás, amelvik helves módon értékeli az egész,ségügvi dolgozóik, s ezúttal első helyen az orvos munkáját, annak az embernek a tevékenységét, aki a ..legfőbb érték”-nek, az ember, nek értékőrzőié. Az egészségügyi dolgozók nagy többsége tudatában van feladatának. Megérti a kor­mányprogramm célkitűzéseit. Ahogy nemrégen Rákosi elvtárs mondotta: „az alkotó láz hevé­ben” előfordulhat, hogy munka­végzés közben itt-ott hiba csú­szik be. Tudiuk azt. hogv van­nak még egészségügyi dolgo­zóink, akiket neveléssel és meg­győzéssel kei! irányítani. Meg kel! tudnunk értetni azt. hogv más és nemesebb a feladata a szocialista társadalom egészség­ügyi dől gozóiának, mint amilyen szerepet a kapitalista társada­lomban töltött be. amelyben, mint minden, úgv az orvosi te­vékenység is kizárólag csak üz­let vo'.t. Egészségügyi kormányzatunk egyik fő cél kitűzése: a betegsé­gek elhárítása. Sokkal többet ígérő feladat a baiok sikeres megelőzése, mint a már okozott és meglévő károk nagv nehézsé­gekkel járó leküzdése. Az üzemi orvosnak igen nagv szerep iut a megelőzés kérdésében. Céljai­nak elérésére azonban feltétlen gerincességre, bátor kiállásra van szüksége. Gyakorlatból tud­juk, hogy egyes vállalatvezetők megnemértése, szűkkeb’.űsége, nemtörődömsége, makacssága, „csak azért is megmutatanY’-ia mennyi nehézséget, gondot okoz­hat atz üzem orvosának. Ugyanakkor a vállalat igazga­tója nem gondol arra, hogv vi­selkedése a rábízott dolgozókár- talmára van. k ezen keresztül a tervtel iesítést is kedvezőtlen irányban befolyásolia. körzeti orvos, akinek igen 1 sokrétű a feladata, akinek gyakorlatilag a reábízott ügy­körök elintézéséhez kevés a nap 24 órája — ha igazán féltő gonddal igyekszik gazdájává lenni a területének, erejét nem kímélve kell helytállnia. A tá­voli falun, ahol kórház, rendelő- intézet, szakorvosi segítség nem áll rendelkezésére, még kemé­nyebb küzdelmet folytat a kör­zeti orvos. Jól ismertek felül­vizsgáló orvosaink nehéz küz­delmei. egyes táppénzcsalók le­leplezésével kapcsolatban. Öntu­datos dolgozóink persze támo­gatják az orvosok és egészség­ügyi dolgozók munkáját, hiszen jól tudják, hogy ő érettük dol­goznak, de előfordul mégis olyan eset, amikor agressziók, fenyege­tések stb. rabolják meg az orvo­sok idegeit és veszik el drá­ga idejüket. Amikor ezekre kité­rünk, ez koránt sem jelenti azt, hogv egészségügyi dolgozóink munkája felett ne hangozzék el a jogos, a munka minőségét megjavító és előrelendítő bírálat. De ugyanakkor milyen szép len­ne, ha lapjainkban néha-néha olvasható lenne, hogy valame­lyik beteg, akinek gyógyulásá­hoz, életének meghosszabbításá­hoz az egészségügyi dolgozók tevőlegesen hozzájárultak, pár-* szavas elismerő, az igazi tény­állást leszögező megnyilvánulás kapna helyet. Higgyék el dolgo­zóink, hegy a;Z ilyesféle elisme­rés (de nem köszönet) nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozók munka­kedvét, a már meglévő hivatás- szerű és emberi érzésektől fű­tött tevékenységen túl is meg­emelje és ezt úgy nevezzük, hogy megbecsülés. Az egész megyénk területén még sok orvos beállítására len­ne szükség ahhoz, hogy me­gyénk dolgozóinak egészségügyi ellátása egyre jobb és tökélete­sebb legyen. Napjainkban ez ko­moly káderkérdés. Az orvosi gyakorlathoz egymagában az orvosi diploma még nem elegen­dő. Szükséges ehhez a gyakor­lat, a tapasztalat, amely nem nélkülözhető itt sem. mint ahogy az elmélet mellett nem nélkül«* hető a gyakorlat a napi politi­kában sem. A bányavidék és ipari gócpontjaink orvosi ellátá­sa még fokozottabban támasz­kodik a fentebb említett feltéte­lekre. JQ e a jó egészségügyi ellá­tásnak van még egy fon­tos és el nem nélkülözhető fel­tétele. Annak, hogy az ipartele­peket megfelelő egészségügyi el­látásban lehessen részesíteni, egyik feltétele, hogy az ott le­telepedett orvosok számára la­kást biztosítsanak. Sürgős meg­oldásra váró feladat ez, mely me­gyénkre is vonatkozik. Megyénk tanácsainak komolyan kell fog- lalkozniok ezzel a kérdéssel, ha azt akarják, hogy a megye orvo­si, egészségügyi ellátása meg­felelő módon kiépüljön. A la­káskérdés megoldása a családvé­delem kérdése is. Nem egészsé­ges helyzet és nem segítheti elő a biztonságos egészségügyi munkát az. ha egves orvosok kénytelenek hosszú hónapokon át Budapest és Salgótarján között utazgatni, de az sem helyes, hogy Salgótarján és Pásztó kö­zött naponkénti utazgatásokban telik el egészségügyi dolgozóink szabadidejének nagyrésze. Sok­kal égetőbb ez a kérdés, sem­hogy az illetékesek közömbös* séggej mehetnének el mellette: Szocialista államunkban min­den a dolgozó ember érdekében történik Amikor orvosaink egy- része főleg azzal foglalkozik, hogy egészséges otthonokat, biz­tos munkahelyeket hozzanak létre hazánk munkásságának, a szellemi dolgozók is megkövete­lik a tiszta^ száraz lakást, hi­szen ők is alkotni akarnak munkahelyeiken. Szocialista ha­zánkban szépek a kilátásaink és nincsenek ezek megvalósítha­tatlan táviatokban. Gondoljanak dolgozóink arra: A szocializmus, ban a technika fejlődése lehetővé teszi, hogy a munka feltételei egészségesebbé tegyék a mun- kások millióit, a füsttől, a portót a piszoktól megvédjék és meg• gyorsítják a piszkos, utálatos tn ühely e knek tiszta, v ilágos, emberhez méltó labor aiöriu. mokká való átalakulását. Meg tud gyorsulni ez a mun­ka akkor, ha egészségügyi dolgozóink kellő segítséget és támogatást kapnak egész dolgo­zó munkásságunktól. Dr. Szálkái Géza, állami közegészségügyi felügyelő A Népköztársaság Einöki Tanácsának törvényerejű rende!ete a borbeadásra kötelezett téridők részére nyújtott kedvezményekről A Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet hozott a borbeadásra kötelezett termelők részére nyújtott ked­vezményekről. Á rendelet szerint az 1953,54. gazdasági évre megállapított begvüj*ési árakat szőlőre, mustra és borra vonatkozóan egysé- gesen 5J százalékkal Jel kell emelni. A bor forgalmával kapcso­latban érvényben lévő forgalmi korlátozások jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésével megszűnnek. Azokban a községekben, amelyek borbeadási tervüket télie­sítettek. a. vendéglátóipari vállalatok, földművesszövetkezetek, italméréssel rendelkező személyek, társadalmi szervek borszőlőt, mustot vagv bort továbbeladás céljára vásárolhatnak. Jelen törvényerejű rendelet 1953 szeptember 1-vel lépett ha­tályba, végrehajtásáról a begyűjtési miniszter gondoskodik. E törvényerejű rendelettel ellentétes jogszabályok hatályukat vesztik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom