Szabad Nógrád. 1953. szeptember (9. évfolyam. 70-78. szám)
1953-09-05 / 71. szám
jL SZABAD nSurSd 1953 szeptember t Szeptember 2-án ünnepelte a vietnami nép a köztársaság kikiáltásának 8. évfordulóját L efegyverezve a japán csapatokat, nyolc évvel ezelőtt döntötték meg a partizánok, a nép segítségével a gyarmati elnyomás csaknem egy évszázados, és a feudális elnyomás évezredes uralmát. Ezelőtt nyolc esztendővel kikiáltotta Ho Si Minh a világ előtt a Vietnámi Demokratikus Köztársaság függetlenségét. 1946 decemberében a francia gyarmatosítók megindították a „szennyes háborút“, fegyverrel támadtak, hogy megsemmisítsék a dolgozó tömegek érdekeit szolgáló demokratikus átalakulást. A hős vietnámi nép fegyvert ragadott és szabadságharcának tüzében megszületett és összekovácsolódott a vietnámi néphadsereg. A széleskörű hazafias mozgalom feladatát a következőkben látta: sikerre vinni a küzdelmet a három legnagyobb ellenséggel szemben, azaz legyőzni az éhséget, felszámolni a tudatlanságot és kiűzni az országból a betolakodókat. A vietnámi nép nemcsak, hogy lekaszabolta az éhség sárkányának valamennyi ocsmány fejét, de megszilárdította az ország pénzügyi és gazdasági helyzetét is. A vietnámi állami költségvetés ezidén már teljesen deficitmentes. Ugyanakkor a vietnámi nép ellen felvonult francia imperializmus közel egymilliárd frankos évi deficitjét a jelenlegi eszközökkel szanálni nem tudja. A Francia Kommunista Párt szónokai rámutattak a költségvetési vitában, hogy Franciaország gazdasági helyzetét csakis a fegyverkezés csökkentése, az indokínai háború megszüntetése erősíthetné meg. A francba nép, amely kiszabadította Henri Martint, a béke tengerészét, küzd tovább a „szeny- nyes háború’’ ellen. A vietnami nép, a Vietnami Munkapárt vezetésével, az éhségen diadalmaskodva párhuzamosan harcolt és harcol a tudatlanság ellen is. 1945 óta tízszeresére emelkedett az iskolák száma Már tizennégy millió dolgozót, a lakosság kétharmadát megtanították írásra-olvasásra. A vietnámi háború nemcsak a francia, de az amerikai tőke háborúja is, Az amerikai tőkések francia vérrel akarják kiharcolni azt, hogy a zsoldosok álmodott győzelme után átvegye a francia tőke örökét. A vietnámi nép nem kér sem az amerikai, sem a francia imperialistákból és győzelmes harcot vív a legfőbb szörnyeteg, az éhínség és tudatlanság szülőanyja, a gyarmati imperializmus ellen. Ma már az ország területének kilencven százaléka a vietnámi nép kezében van. Az ország huszon- kétmillió lakosa közül húszmillió felszabadult területen ünnepli a nyolc esztendővel ezelőtt kivívott függetlenség kikiáltásának évfordulóját és Vietnám népe harcol, hogy végleg kivívja függetlenségét. A rizsföldek és bambuszültetvények felett, az erődítmények ormán csattog a trópusi szélben a vietnámi lobogó, ragyog a vörös zászlón az ötágú csillag aranya. Vietnám népét izzó hazaszeretetén újabb és újabb győzelemre vezeti, szabadságáért, függetlenségéért, a békéért vívott harcában. (MTI) A szovjet békebizottság teljes ülése Moszkvában teljes ülést tartott a Szovjet Békebizottság. Ilja Erenburg rövid bevezető beszédében elmondotta, hogy a Szovjet Békebizottság elnöksége azért hívta össze a mostani teljes ülést, hogy megtárgyalják: hogyan segíthetik elő a szovjet békeharcosok a Beke-Világtanács budapesti ülésszakán hozott döntőfontosságú határozatok megvalósítását. Az előadói beszédet N. Sz. Tyihonov, a Szovjet Békebizottság elnöke mondotta. Rámutatott arra, hogy az erő politikája, a durva diktátum politikája súlyos vereséget szenvedett. A Béke-Világta- nács budapesti nyilatkozata megállapítja, hogy békésen lehet minden nemzetközi nézeteltérést rendezni. A népek mindinkább a nemzetközi kérdések békés rendezésére törekszenek s ezért a nagyhatalmak egyes államférfiai a közvélemény nyomására kénytelenek voltak hozzájárulni a tárgyalások gondolatához. A Szovjetunió következetes békepolitikája megszerezte magának minden nép tiszteletét és szeretetét. A Szovjetunió békeszeretetének legjobb bizonyítéka a szovjet kormány belpolitikája, amely a nép jólétének szakadatlan emelésére irányul. Tegyük országunk dolgozóinak életét egyre jobbá és jobbá — ez ennek a politikának célja. És ezt a politikát megérti minden becsületes ember külföldön is, jól látva, hogy a Szovjetunió következetesen és tánto- ríthatatlanul békepolitikát folytat. (MTI) A bonni gestápo-hóhérok terrorja A híres kölni dér tnof övező házak romjai közül új épület magaslik ki. Mind az öt emeletét a „Szövetségi Alkot- mányvédelmi Hivatal" elnevezésű szervezet („BVS ’’) foglalja el. Ez az új nyugatnémet titkosrendőrség geslapója. A ■ ,,Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal" a legkevésbbé sem törődik az alkotmány védelmével, egfontosabb rendeltetése a revansért lihegő bonni klikk értekeinek védelme és hegyeden leszámolás izokkal, akik másképpen gondolkoznak A „BSV" e cél érdekében provokációkhoz és gyilkosságokhoz folyamodik. Álljon itt a ,.BVS'‘ terror'ev ékenys ég ének egyik példája. A Német Demokratikus Köztársaságban angol nyelven megjelenő „Democratic German Report'’ című folyóiratban leírták, hogy a bonni gesta- pó-hóhérok hogyan bántak el Dieter Derrel. Den közvetlen munkatársa vo.t Günther volt bajor miniszternek, aki ellenzéki álláspontot foglalt el Nyugat- gat-Németország újra}elfégyver zésének politikájával szemben. Den lakásán megjelent a „BVS" ügynöke és előbb nagy pénzösszeg ígéretével. majd fenyegetésekkel igyekezett rábírni Dent a fegyverkezési politika támogatására. Nem ért célt és kénytelen volt dolgavégezetlen elmenni. Néhány nap múlva a „makacs" Derr „baleset" áldozata lett: a Denne- bergtől Hamburgba vezető ú’on összeütközött gépkocsijával egy amerikai autó. Az összeütközést chikagoi módon rendezték: az amerikai gépkocsi könnyű karcolásokkal megúszta, továbbszágul- dott és eltűnt; a gépkocsi, amelyben Derr ült, oldalt vágódott és neki rohant egy fának, Derr meghalt.. . A nyugatnémet rendőrség a „baleset’’ nyomozását a nyugati megszálló hatóságoknak adta át és többé nem foglalkozott az üggyel. A német demokratikus sajtó a Derr halálát megelőző események alapján teljes joggal á Htja; Derr meggyilkolása a „Szövetségi Alkot- mányvédelmi Hiva- taV‘-nak és gazdái, nak müve volt A marokkói kérdés A biztonsági tanács szeptember 1-i ülésének Libanon és Pakisztán küldötte bírálta az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország álláspontját, mivel ezek az országok akadályozzák a marokkói kérdésnek a biztonsági tanácsban történő megtárgyalását. Pakisztán képviselője rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok semmibe veszi a marokkói nép függetlenségi harcát és hangsúlyozta, hogy a biztonsági tanácsban a nagyhatalmak közül csupán a Szovjetunió támogatta a tizenöt állam kérdését és vette védelmébe Marokkó érdekeit. (MTI) A margittárói kommunisták harca a kormányprogrammért Mindössze két hónap telt el azóta, hogy Nagy Imre elvtárs, pártunk Központi Vezetősége határozata alapján, ismertette a kormány programmját. A beszédet Margittárón is — mint sok más helyen — a leg- különbözőképpen fogadták. Sok becsületes dolgozó nyomban felismerte pártunk célkitűzéseit: a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály, életszínvonalának emelését. A kormányprogramm megjelenése után erről beszéltek, így is dolgoztak. Szép számmal voltak olyanok, akik nem ismerték fel a helyzetet, s az ilyenek fizetésemeléséről, árleszállításról beszéltek. Az ellenség azt híresztelte: „engedtek a kommunisták”. A bárnai hányások elmondták, hogy milyen szemtelenek lettek a kulá- kok. Mint megbolygatott méhkas, olyan volt a bánya. Munkából jövet — menet, munkaidő alatt csak erről folyt a szó. A munka Ütem« alábbhagyott A szabadságon lévők, a betegek száma egyszerre felemelkedett. A termelés a beszédet követő héten 90—92 százalék közt ingadozott. A pártszervezet, a kommunisták nem nyugodtak bele ebbe. Legsürgősebb feladatuknak a kormányprogramm megvalósításáért való harcot tekintették. A pártszervezet 57 aktivistát hívott össze. Az értekezleten Susán elvtárs, a pártszervezet titkára megmagyarázta, hogy a szocializmus építéséről nem mondtunk le. Célunk továbbra is a szocializmus építése, de úgy, hogy többet fordítunk a dolgozók életkörülményeinek megjavítására. Megvalósítjuk ötéves tervünket, de a terv több lakást, olcsóbb és jobb iparcikkeket, több élelmet biztosít. Saját erőnkön kívül jobban támaszkodunk a testvéri népek segítségére, így könnyebben építhetjük hazánkat. Az aktívák harcba indultak. Csapatről-csapatra, bányarészről-bányarészre mentek, hogy ismertessék pártunk, kormányunk célkitűzéseit. A párt- csoportbizalmiak, a népnevelők a hozzájuk tartozó dolgozókkal foglalkoztak. Az autón, a villamoson is erről folyt a szó. A beszélgetésnek meg lett az eredménye. Taggyűlést tartott a pártszervezet, őszinte önbírálattal, erős párthoz illően feltárták a vezetés hiányosságait: a dolgozóktól való elszakadást, a bírálat elfolytását stb. Régen nem volt ilyen taggyűlés. Eddig lesütött fővel hallgatott a tagság az értekezleteken. Most csak az első harmadnál 7 olyan hozzászóló volt, akik a vezetést bírálták. Nagy megköny- nyebbülést érzett a tagság. Más volt a hang, más volt a mozgás ezen a taggyűlésen. A dolgozóknak a pártszervezet megmutatta a kormányprogramm megvalósításának útját: a munkafegyelem megszilárdítása, a termelés emelése. A mostani 90 százalék nem ezt szolgálja — mondotta Susán elvtárs a pártszervezet titkára. — a hírnevünkön csorba esett. Mi, akik az első félévben a medence legjobb bányája voltunk, visszaestünk. A kormányprogramm után ezt nem hagyhatjuk igy. A kommunisták álljanak az élre a kormányprogramm megvalósításáért induló harcban. Torják Mihály, Galcsik Sándor, Bohács Bálint csapatai voltak azok, akik a taggyűlés után elérték a 100 százalékát, sőt, azon felül is termeltek. De ez még csak három csapat volt. A többi lassan zárkózott fel. Ezt gyorsította meg az üzemvezetőség, amikor az augusztus 20-i verseny szervezéséhez fogott. Díjat is tűztek ki: 1200, 800, 500 forint jutalmakkal. Az alkotmány tiszteletére indított munkaverseny eredményes volt. Elérték, sőt túlszárnyalták az előirányzatot. A 92 százalékos teljesítményt 101.2 százalékra fokozták. Az elért eredményt rontották az igazolatlan hiányzók. Ezekkel is foglalkoztak az aktivisták. „Embere válogatja*’ — tartották szem előtt. Ora- vecz Menyhért, aki örült a pénzbüntetés eltörlésének, miután a népnevelők beszélgettek vele, megértette, hogy öntudatos fegyelemre van szükség. Rájött* hogy többet ér neki az ingyenes ruha, bakancs ellátás, a hűség pénz, mint a lógás, az igazolatlan hiányzás. Czimmer Ferenc már nem volt ilyen. Júliusban hat igazolat lan műszakja volt. Beteget je lentett és „betegsége” alatt Salgótarjánban mulatott. Eltávolították az üzemből. Még csak két hete dolgozik Nagy- bátonyba, de már jönne vissza a régi emberekhez, a közelebb lévő munkahelyre. Az igazolatlan hiányzók száma csökkent Augusztusban mindössze 2 igazolatlan hiányzó volt. A termelés pedig 104—105 százalékra emelkedett. Az ellenség nem nyugszik Margittárón sem. Most elért eredményeinket ócsárolja, elégedetlenséget szít. A pártszervezet azonban folytatja harcát. Van mire hivatkozni a két hónap idejéből is. A népboltba a kormányprogramm előtt csak 3 mázsa kenyér jött, ma 6 mázsát kapnak. Két hónappal ezelőtt a bánya be* járatánál lévő kapcsolószemélyzet a szabad ég alatt dolgozott. Nem védte őket tető az esőtől — most mindkét bányalejárat előtt elkészült a fedett kapcsolóhely. A bányászmunka megbecsülését mutatja a hűségjutalom osztása. Répás Pál közel 2500 forintot, Tóth István több mint 2300 forintot kap. Sokan vannak még ilyenek, akik a több- termelésből jobban is élnek. Az eltelt két hónap alatt megszilárdult a párt és a tömegek kapcsolata Ez alatt az idő alatt folyt a jövő oktatási év előkészítése, amelyben a tagság 65 százaléka fog részt venni. Augusztus 20-ra minden csapat tett felajánlást és 187 tonna szenet adtak terven felül, Ma a ki- és beszállás idején sok dolgozó keresi fel a pártszervezetet. A legkülönbözőbb dolgokra hívják fel a pártvezetőség figyelmét. Batki és Gadár Béla elvtársak arra adnak javaslatot, hogy lehetne emelni a termelést. Mások tagfelvételi ügyben vannak. Sürgetik annak az öt elvtársnak a tagkönyvét, akik jó munkájukkal érdemelték ki a párttag megtisztelő címet. Margittárón közelebb került a pártvezetőség és a tagság. Együtt élnek, közösen dolgoznak a termelés emelésén, a kormányprogramm megvalósításán. Jó úton haladnak a margittáróiak és továbbra is ezen kell járniok. Tudatába vannak annak, hogy a kormányprogramm megvalósítása az ő kezükben van. Brunda elvtárs ezt így fejezi ki: „Mi Í dolgozunk becsülettel, mert tudjuk, hogy ez a felemelkedésünk útja”. Jakab Sándor A gépállomások soronlévő feladata az őszi munkák sikeréért A Pártunk Központi Vezetősége határozatán alapuló kormányprogramm célul tűzte ki a rnezőgatzdaság fokozottabb fejlesztését. Ez igen komoly,^felelősségteljes munka elé állítja gépállomásainkat. A falun megnőtt a gépek szeretete, megbecsülik és várják a gépet — és ez komoly felelőssége^ jár a mi számunkra. Gépállomásaink teljesíthetik e célkitűzést, hiszen olyan gépierővel rendelkeznek, amellyel lényegesen meg lehet növelni a mezőgazdasági termelés színvonalát. Gépállomásainkon a meglévő fogyatékosságok kilencven százaléka még mindig a szakmai képzetlenség, a munka szervezetlensége, az ellenőrzés hiányából ered. Ezt csaknem minden esetben a politikai tájékozatlanság is követi, ami az egyes vezetők és dolgozók fegyelmezetlenségében jutott eddig is kifejezésre. Például a tolmácsi, pásztói, kisterenyei politikai helyettes elvtársak legtöbbször nem a politikai munkával foglalkoznak, hanem inkább beleavatkoznak a gazdasági vezetésbe, nem egyszer ‘anyagbeszerzéssel, vontató-diszponálás és egvéb utasítgatással teszik anarchikusabbá az igazgató elvtársak irányító munkáját. Ennek a súlyos fogyatékosságnak legtöbbször a gyenge szakvezetés adia meg az alapot. Az ilyen hibákból erednek aztán olyan problémák is, hogy a gépállomások kevésbbé tudtak beleavatkozni gépierejükkel a termelőszövetkezetek magasabb terméseredményekért vívott harcába. Egyes vezetőink munkájában megtalálhatók az önelégültség, a megalkuvás jelei is. Például a' pilinyi Dózsa, termelőcsoport ellenezte a gépi növényápolást, hivatkozva arra, hogy nekik 25 pár lovuk van. s ígv ha igénvhe- vemnék a gépállomás gépierejét, kihasználatlanul maradnának a lovaik. Mondani sem kell: sem a •gépállomás traktorosai, sem a tszcs lovai nem lettek kihasználva a növénvápolási munkában. A gépi növényápolás elhanyagolása csak a burgonyánál 170—180 mázsás terméskiesést jelent. S mi elkerülhettük volna a kárt. ha a mezőgazdászokban, az igazgatókban megvan a felelősség a termelőszövetkezetek termeléséért. De mindez hiányzott. Belenyugodtak a tszcs-ve- zetőség rossz munkájába. A multévihez képest javult a megyei, járási, községi tanácsok, s a gépállomások kapcsolata. E>* a közös együttérzés a feladatok végrehajtásában még mindig hiányos. A járási pártbizottságok is, most inkább, mint a műit évben, egyre jobban foglalkoznak a gépállomások sajátos problémáival, s egyre mélyrehatóbban értékelik az igazgató és az egyes reszortfelelősök munkáját. Például a 6zé- csényi járási pártbizottság mindig szakít időt arra, hogy be- hívia beszélgetésre az élenjáró traktorvezetőket, vagy éppen azokat, akik hátul kullognak a termelésben. Ez komoly nevelő hatással van a gépállomás: dolgozók felé, s a gépállomási vezetőség is segítő kezet lát a párt- bizottság ezirányű tevékenységében. \an meg éppen elég javítanivaló a brigádvezetők beállításánál. s ez a járási tanácsokra vonatkozik leginkább, mert az elnökök erősítik meg a brigád- vezetők kinevezését, hozzájárulásukkal. egyetértésükkel. Ez igen fontos feladat, mert a brigádvezető jó, vagy rossz munkájától függ az őszi munkák határidőben és kifogástalan minőségben vajó elvégzése. A brigádvezető közvetlen irányítja a traktoristákat és harcol a nehézségek leküzdéséért, 6 neveli és edzi a traktoristát, aki nemcsak mint traktorvezető, hanem mint a mezőgazdasági munkák szakembere, látja: el fontos feladatát. Ezért helyes, ha a járási tanácselnökök időnként behívják akár személyi beszélgetésre. vagy éppen a végrehajtó bizottságok üléseinek olyan napirendi pontjaira, amikor értékelik a gépállomás munkáját. Az ilyen alkalmakkor a brigádvezetőkben fokozódik a felelősségérzet, másrészt érvényesíteni tudják a jó gyakorlati tapasztalatokat. Ez nem utolsósorban elősegítené még az alulról jövő bírálat kibontakozását a felsőbb szervek felé. A fenti módszerek igen alkalmasak leküzdeni gépállomásaink helytelen megnyilvánulását. amikor a hibákat túlzottan igyekeznek „kimagyarázni”. Nézzük meg röviden, milyen feladatok végrehajtása szükséges ahhoz, hogy gépállomásaink betöltsék hivatásukat az őszi betakarítás, szántás-vetés nagy munkájában, a termelőszövetkezeti csoportok megszilárdításában. Minden erőt mozgósítani kell a vetőszántás megindításért. Egyetlen szántásra alkalmas traktor se álljon kihasználatlanul. A legsürgősebben el kelj végezni a harmadik számú karbantartást, mert csak így tudják biztosítani az egész őszi idényben a gépek fokozatos kihasználását. Az előzetesen e - készített menetirányterv szerint a csép'.ésnél szétszórt gépeket és traktoristákat eredeti brigád- területükre kell visszaállítani. A gépállomás vezetőségének, de minden traktoristának ismernie kell az Őszi munkák végre hajtásáról szóló minisztertanácsi határozatot. Minden időt kihasználva fogjanak neki a traktoristák a vetőszántás, *ra- gyahordás és az őszi mélyszántás előkészítéséhez. Minden percet ki kell használni, s főleg a beindulást a legrövidebb időre kell szorítani. Még az igen alkalmas időjárást, a kedvero éjjeli időket is fel kell haszuál- n! a szántásra, mert könnyen beállhat a huzamosabb esőzé6, ami komoly problémák eíé állíthatja gépállomásainka'. A kormányunk által biztosított kedvezményes gépi munkával mind a tszcs-k. mind az egyénileg dolgozó parasztság szántási igényét ki kell elégíteni. Ettől függ az 1954. gazdasági ev sikere, valamint az. hogy a mezőgazdaság milyen eredményekkel iárul hozzá a dolgozó nép anyagi és kulturális igényeinek fokozottabb kielégítéséhez. A mezőgazdászok és origádvezetők szervezzék meg e traktoristák részére a folyamatos szántást, gondoskodjanak időben kiélezett ekevasakról. Ne forduljon elő az a helytelen állapot, ami Tolmácson, hog,' az ekevas kicserélése miatt egy napig ál 1 a gép, vagy életlen ekevassal szántanak. A brigád- szállásokat el kell látni tartalékalkatrészekkel, hogy szükség esetén rövid idő alatt a hiányt pótolhassák. A kétműszakos .munkát minden gépen meg kell sz;:- vezni. A műszakváltás légionban bevált módszere a dé j és éiiel 12 órai váltás. Azokat a traktoristákait. vagy fiatal lányokat, akik még meg nem szokják az éijeü munkát, állítsák nappali szántásra. Az ellenőrzést főleg a kevesebb gyakorlattal rendelkező traktoristáknál és a gépállomáshoz közelebb lévő helyeken kel! alkalmazni. Az éiieii ellenőrzést meg kell szervezni, hogy ne maradion segítség nélkül éinek ideién a traktorista. Sajnos elég rossz tapasztalatok vannak sz éjjeli ellenőrzéssel kapcsolatosan, Több igazgató elvtárs cs k papíron szereti kimutatni az éj*1 jeli szántást, de kevésbbé a gyakorlatban. Ellenőrzés helyett több esetben alusznak* mint Tolmácson is. Legrosszabb esetben nemcsak az ellenőrzést hanyagolják el, hatnem a miniszteri utasításokat is fiókba súly- lyesztve tartják. A mezőgazdászok és mechanikusok a gépek újításával adjanak fokozottabb segítséget a tszcs-knek a napraforgó és a kukorica levágásához, a burgonya és cukorrépa kiszedéséhez. Fontos a gépek teljesítőképességének kihasználása és a kevés munkaerővel rendelkező termelőcsoportok fokozottabb segítése. Ez hozzájárul területeik időben való felszántásához is. A trágyázás időben való elvégzése érdekében a vontatókat főleg csak trágyahordás és termény- betakarításra alkalmazzák, még a tehergépkocsikat üzeme’tetés- re. A iövőévi termésátlag emelését nagy mértékben biztosíthatjuk, a vetőmagtisztítással >*. Ezért a szelektorokat haladéktalanul le kell állítani, s meg keil szervezni a műnkét. Ebben komoly segítséget kell adniok „a helyi tanácsoknak is. Gépeinkre Igen nagy feladat hárul az őszi kamDányban, hisz egy traktornak 350 nor- málhoVf-t kell elvégezni. Az igazgatók felelősek azért, hogy a traktoristák számára n'ztosit- sák a munkafeltételt mind műszaki, mind munkaszervezési téren. Biztosítani kell a brigád- szállásokon és pihenőkön a szociális követelményeket: asztalt, szekrényt, mosdótálat, és egyéb tisztálkodó eszközöket. Ezt a munkát október 1-ig be kell fejezni. A brigádszállásokon legyen újság és egyéb olvasnivaló, hogy a traktoristák szabad idejükben kielégíthessék kulturális igényüket. Szervezzék meg a munkaversenyt, g azt értékelték hetenként brigádértekezleteken. ahol más fontosabb tájékoztatásokat is mondjanak el a politikai helyettes elvtársak. A multévinél nagyobb súlyt keit helyezni az oktatás megszervezésére. Traktoristáink csak így tudnak megbirkózni egyre növekvő feladataikkal. A gép- állomási pártszervezeteknek, igazgatóknak és politikai helyetteseknek az eddiginél jobban ke!! támogatni a szakszervezeti bizalmiak, a pártszervezet nép* nevelőhálóza’át. Szabó János a gépállomások megyei igazgatóságának vezető]«. 02382156
