Szabad Nógrád. 1953. szeptember (9. évfolyam. 70-78. szám)

1953-09-12 / 73. szám

SZABAD KOttBÁD »v 1953 szeptember 12. A nyugatnémetországi választások után iyC int ismeretes, a ßzeptem­J'TA bér 6-án megtartott nyu­gatnémetországi választásokon a Kereszténydemokrata Unió, a Keresztényszocialista Unió (CDU—CSU) a szavazatok 45.2 százalékát kapta, e ezzel 244 mandátumhoz jutott. Né­metország Kommunista Pártja a szavazatok 2.2 százalékát ■kapta és a csaló választójogi törvény értelmében nem jutott mandátumhoz, A választások eredményeivel kapcsolatban Németország Kommunista Pártja elnökségé­nek titkársága szeptember 7-én nyilatkozatot adott ki. A nyilat­kozat leszögezi: „Pártunk és népünk ellenségei terrorral aka­dályozták elvtársaink választói munkáját, megkísérelték a gyűlések megzavarását és nem riadtak vissza gyilkos támadá­soktól, vagy súlyos testi sérté­sektől sem. Választási harcunk olyan volt, mint az 1933. évi fasiszta diktatúra legnehezebb idejében. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy sok választót félre­vezetett Adenauer képmutató nyilatkozata, amelyben kijelen­tette, hogy az egység békés úton való helyreállítását akar­ja. Mo6t a választások után Adenauer nyíltan rátér a bonni és a párizsi háborús szerződé­sek végrehajtásának útjára. A nyilatkozat a továbbiakban foglalkozik azokkal ai tanulsá­gokkal, amelyeket, a választá­sok eredményeiből Németország Kommunista Pártjának te kell vonnia, majd így folytatódik: „A szepetmber 6-i választás kimenetele nem enyhíti, hanem fokozza a feszültséget Német­országban és Európában. A vá­lasztás eredménye megnehezíti Németország egységének békés helyreállítását. Éppen ezért né­pünk első feladata fokozni a harcot a németek egt/másközti megegyezéséért a német kér­dés békés rendezése érdeké­ben." A nyilatkozat felhívja a munkásosztályt, hogy szálljon 6Íkra szociális és demokratikus jogainak védelméért, felszólítja a kommunistákat, hogy beszél­jék meg szociáldemokrata, ke- resztény és pártonkívüli munka­társaikkal a német nép nem­zeti, demokratikus és szociális érdekeinek védelmét célzó in­tézkedéseket. „Most az a feladat, hogy szorosabbra zárjuk a párt so­rait és szorosabb szövetséget kössünk a tömegekkel. A terror ellenére is, kilencmillió ember utasította el Adenauer agresszív háborús politikáját. Ez a kilenc­millió ember nagy erő. Szük­ség van azonban arra, hogy pégetvessünk a félmegoldások és a következetlenség politiká­jának és egységbe fogjuk Adenauer összes ellenfeleit. Most széleskörű felvilágosító mun­kát kell végezni. A német né­pet senki sem mentheti fel azon feladatának felelőssége alól, hogy Németországot a béke útjára vezesse és szétver­je az agresszió erőit. A népnek ehhez meg van az ereie, ha merészen megteremti minden hazafi, Adenauer minden ellen­fele egységét és a Német De­mokratikus Köztársasággal, a demokratikus Németország bás­tyájával közösen folytatott kö­vetkezetes harcban síkraszáll az egész Németországot képvi­selő ideiglenes kormány meg­alakításáért. A demokratikus erők egész Németországban összefoghatnak és biztosíthatják a demokráciát, utat nyithatnak ez összes békeszerető népekkel való megegyezéshez és így be­kapcsolhatják Németországot, mint békeszerető nagyhatalmat a népek nagy családjába” — fejeződik be a nyilatkozat. A szövetségi gyűlési válasz­tások eredménye nyomán Aden­auer már nem tartja fontos­nak, hogy továbbra is békés szólamokat hangoztasson. Aden- auer a választások után hoz­zál átott a nyugatnémetországi munkásintézmények ellen <~i- nyuló általános támadás elő:.é- szitéséhez. A bonni kormány hivatalosan közölte a nyugat­németországi főállamügyészség­gel, hogy Németország Kommu­nista Pártjának volt. képviselői a szeptember 6-i választáson alkalmával elvesztették mandá­tumukat, s ezzel együtt mentel­mi jogukat is. A főál|amügyész- ség kijelentette, hogy 40, kü­lönböző „bűnügyben” bíróság elé állítja a volt kommunista képviselőket. A vád legtöbb esetben: „a kancellár megsér­tése’, A német antifasiszta ellen- állási harcosok bizottsága és Németország demokratikus nemzeti frontjának országos ta­nácsa szeptember 13-a, a fa­siszta terror áldozatainak nem­zetközi emléknapja alkalmából felhívást intézett a német nép­hez. A felhívás hangsúlyozza: „Nyugat-N émetországban sú­lyos veszélybe került a béke. Ezt a veszélyt el lehet hárítani, a fasiszta diktatúrát meg lehet akadályozni, ha a német mun­kásosztály egységesen és vala­mennyi demokratikus, fasiszta­ellenes qrövel összefogva cse­lekszik, ha a keleti és nyugati németek megegyeznek egymás­sal, mert az egységes, demo­kratikus és békeszerető Német­országban nem lesz helye fa­siszta és militarista rendszer­nek" Háborús készülöd ás a bonni köztársaságban A nyugatnémet sajtó figyelmet keltő megegyezésről ad hirt. A megegyezés augusztus elején a német gyáriparosok szövetsége, a német ipar és kereskedelmi egyesülés, a német nagy- és külkereske­delmi egyesülés és a német központi kis­ipari egyesülés kö­zött jött létre. Célja: a hadimegrendelések elosztása. Mint látjuk az egész Nyugat-Né- metország gazdasági életét irányító_ nagy szervezetek kötöttek megegyezést. Azalá- ró felek széleskörű haditermelési pro- vrammot dolgoztak ki. Az említett négy szervezet egyezsége szerint hadimegren­deléseket az „euró­pai védelmi közös­ség” létrehozásáról szóló párizsi szer­ződés, ,ra Németor­szágban állomásozó csapatok szükségle­teit illetően kötött szerződés” (a meg­szálló csapatokról és a leendő Wehr­macht ról van szó), valamint az Egye­sült Államokkal a németországi hadi­megrendelések elosz_ tásáról „esetleg" kötendő szerződés alapján osztják el. E célból minden egyes tartományban „tanácskozó irodát’’, a német gyáriparo­sok szövetsége mel­lett pedig Jegy v ér­kezési intéző bizott­ságot" létesítenek. Itt helyénvaló meg­említeni, hogy Aden­auer kancellár az Egyesült Államok­ban folytatott meg­beszélés során nagy­arányú hadimegren­delésre kapott ígére­tet. A megegyezésnek van egy igen figye­lemreméltó pontja: „A létrejött egyez. ségnek megfelelően a német gyáriparo­sok szövetsége irá­nyítani fogja a ha­ditermelésben érde­kelt intézményeknek, elsősorban a gazüa- sági minisztériumok­nak és Blank hivata. Iának nyújtandó kí­vánatos és szüksé­ges tanácsadást.” A ruhrvidéki ipar­mágnások tehát ke­zükbe veszik a Nyu­gat-Németországban most fellendülő há­borús üzlet irányítá­sát. Ugyanazok az emberek ezek, akik Hitler idejében is milliárdokat zsebel­tek be a hadiszállí­tásokon. ... Mialatt Aden- auerék lármás „bé­ke”-demagógiát foly­tatnak, Bonn suba alatt revans'szta há­borúra készül. AZ ÜNNEPI VÁSÁR TOMBOLANYEREMENYEINEK KIVÁLTÁSÁRÓL A Nógrádmegyei Kereskedelmi Iroda közli, hogy a zsákba­macska tombolanyeremények, a 195 és a 471 számvégződésü je­gyekre a Nógrádmegyei Kereske- Üelmi Irodában (Salgótarján, Rákóczi-út 31—33 ), valamint a Nyugat-Nógrádmegyei Népbolt­nál (Balassagyarmat, Bajcsi Zsilinszki-út 13.) felvehetők és a hozzátartozó vásárlási utalvá­nyok legkésőbb szeptember 14-ig beválthatók. Az új pártoktatási évben tegyük jobbá a tananyagellátást A pártoktatási évad megin­dulása minden évben jelentős esemény a pártszervezet életé­ben, s így fontos, felelősségtel­jes munkát ad a pártszerveze­teknek. A Központi Vezető­ségnek a pártszervezetek mun­kájának megjavítása és a dol­gozók életkörülményeinek szüntelen javítása érdekében hozott határozata, kormányunk programmjának megvalósítása most még jobban aláhúzza a pártoktatási munka jelentősé­gét. Még gondosabb, még kö­rültekintőbb munkát igényel a párttagság marxista-leninista nevelésének előkészítése, meg­szervezése és mint ennek egyik feltétele, a szükséges tananya­gok megfelelő biztosítása. A tavalyi oktatási év bein­dulásakor elég sok hiba volt ezen a téren. A pártszervezetek egyrésze a tananyagellátás biz­tosítására, megszervezésére nem fordított kellő gondot, és nem egy pártbizottságnál tapasztalható, hogy nem ellen­őrizte és nem segítette meg­felelően az ezirányú munkát. A tananyagellátás kérdését a pártbizottságok sok esetben csak az alapszervezetekre és a propagandaanyag terjesztőre bízták. így fordult elő azután az, hogy egyes hallgatók és propagandisták egyáltalán nem vagy csak késve jutottak a tan­anyaghoz és nem tudtak meg­felelően felkészülni a foglalko­zásra. I Most az a legfontosabb, hogy a pártszervezetek a propagan­daanyag terjesztő által e célra készített tananyagmegrendelő lapokat nagy körültekintései és felelőséggel töltsék ki. Majd ezeket a rendelőlapokat a meg­adott határidőre küldjék be az illetékes járási, városi, kerületi pártbizottságokra. A pártbizottságok jelentő­sen segíthetik ezt a munkát, ha a propagandaanyag terjesz­tő helyi instruktorának bevo­násával ellenőrzik, szorgal­mazzák a tananyagmegrende­lők begyűjtését és az adatok jóváhagyása után biztosít ják azoknak a propaganda­anyag terjesztőhöz való vábbítását. Feltétlenül he­lyes, hogy minden hallgató és minden propagandista előre tudja, hogy a tanév folyamán kitől fogja kapni rendszeresen a szükséges tananyagokat. KI kell érni, hogy a tanév bein­dulásakor az első összejövete­len, de év közben is rendszeres időközben a tananyagsllátás- sal kapcsolatos kérdések meg­beszélése helyet kapjon. Végül, de nem utolsósorban fontos az, hogy a pártoktatási évad tananyagelátásának tu datosítása érdekében felhasz­náljuk a most folyó propa gandista tanfolyamokat, a különböző agit.-prop. érte­kezleteket, a helyi, az üze mi sajtót és hangsúlyoz­zuk, hogy a tananyagok terjesztésének helyes, jó meg­szervezése hozzájárul majd a pártoktatási év sikeréhez, A minisztertanács határozata: az iparba távozott termelőszövetkezeti tagok visszatérhetnek a termelőszövetkezetbe A termelőszövetkezetek mun­kaerőszükségletének biztosítá­sa és a termelőszövetkezeti gazdálkodás további fellendíté­se érdekében a minisztertanács határozatot hozott az iparban elhelyezkedett termelőszövet­kezeti tagok termelőszövetke­zetbe való visszatérésének sza­bályozásáról. A határozat értelmében a minisztertanács a szén-, érc- és bauxitbányászat, a kohászat, valamint az idénymunkát vég­ző élelmiszeripar kivételével kötelezi valamennyi iparág vállalati igazgatóit, hogy a ter­melőszövetkezetek igazgatósá­gának írásbeli kérésére enged­jék vissza termelőszövetkeze­tükbe mindazokat a nem szak­munkás volt termelőszövetke­zeti tagokat és termelőszövet­kezeti csoporttagokat, akik az utóbbi két évben távoztak az üzembe és most önként vissza akarnak térni termelőszövet­kezetükbe. A rendelkezés a családtagok­ra csak abban az esetben vo­natkozik, ha ők maguk tszcs- tagok voltak. A minisztertanács javasolja a termelőszövetkezeteknek, hogy az iparból visszatérő és a tszes-be újonnan belépő ta­goknak előlegként 100 kiló ke­nyérgabonát és ezt követően 1954 július 1-ig havonként tel­jesített munkaegységeik után munkaegységenként 1.5 kiló kenyérgabonát és nyolc forint készpénzelőleget, továbbá a termelőszövetkezet lehetőségei­hez mérten más juttatásokat is biztosítsanak. Az iparból visszatérő és újonnan belépő tagok kenyér- gabonával való ellátására a termelőszövetkezetek indokolt esetben a központi készletből kenyérgabonakölcsönt kaphat­nak. A gabonakölcsönt a ter­melőszövetkezetnek két év alatt kell visszatéríteniök, öt- százalékos többlettel. A minisztertanács a kész­pénzelőlegek biztosítására a termelőszövetkezetek részére középlejáratú hitel folyósítását engedélyezi, 50 millió forint keretben. (MTI) „Elbántunk a szövetkezetbe férkőzött kulákbérencekkel" A ceredi „Kelet Fénye” ter­melőszövetkezetben alig pár napja még minden dolgozó azon a véleményen volt, hogy meg­várják az október 1-ét, & utána kilépnek a szövetkezetből, mond­ván, „miért kínlódjanak tovább, úgy sem tudnak megélni”. Ezek a hangok nem voltak vé­letlenek. A csoport vezetése ku- •láfebarátok, kupecek kezében volt. Ök voltak e hangulat szí­tói. Az ellenséges klikk vezetője maga a tsz elnöke, Tajti csörge József volt. A felszabadulás előtt mindaddig, amíg a tsz-be be nem lépett, leupeckodásból élt. 16 hold földjét másokkal dol­goztatta meg. A klikk tagjai Pócsa János, akinek a közeli rokona, kulák volt, az egyik nagybátyja 8 évre van elítélve államéi lenes összeesküvésért, ö maga pedig kulákokkal cimborái, lányát is kulák hoz adta férjhez és kupeckedik. A kifkk harma­dik tagja, Tajti Géza bőközse, akinek az apját két évre zár­ták el csempészés végett. Föld­je mellett azelőtt mindig kupe- ceskedett. Ezek az ellenséges elemek lát­szólag sokszor igyekeztek kiven­ni részüket a munkából, de emel­lett atattomban arra jázították a tsz dolgozóit, „hiába dolgoznak, minden hiába, mert semmi sem marad a tagoknak”. Tehát elvet­ték a dolgozók munkakedvét, s mindinkább szétzüllesztették a brigádszervezeteket, A nyári betakarítási munka Is parancsnok nélkül kezdődött. Hi­szen Tajti csörge József elnök akkor is- azon törte a fejét, ho­gyan csapjai be a tagságot, sőt, nem egy esetben arra 'lazította n dolgozókat, „minek azt a tarlót összekaparni, hiszen azzal, úgy sem lesz több”. Egyszóval arra akarta nevelni a dolgozókat, hogy ami a szövetkezetben van, az nem a tagok tulajdonát ké­pezi. Közben az elnök családja, különösen ku Iáki vadé kiú felesé­ge, aljas triódon meglopta a szö­vetkezet vagyonát. Ezt látva, a szövetkezet tagsága, egy pár ki­vételével, nekiláttak a közösnek és lopták, ahol érték. Nagy Imre e Ívta re országgyű­lési beszéde után e klikk össze­ült és feladatul tűzték ki a szö­vetkezet feloszlatását. Pócsa Já­nos aláírásokat gyűjtött. Elsőnek írta alá az ívet. Példáját követ­ték a 7. ingadozók. Minderről Tajti János, a csoport párttit­kára, semmit sem tudott. Egy alkalommal őt is felkeresték la­kásán, hogy írja alá azt a bi­zonyos feloszlatásj ívet. De mint a szövetkezet többi becsületes dolgozója, ő 6em állt kötélnek* Mindjárt az jutott az eszébe, hogy ha tízen maradnak is, ak­kor sem hagyja feloszlatni a, szö­vetkezetét. Áz aláírásgyűjtőnek meg is jegyezte: „kemény fába vágtátok a fejszét”. „A konkoly elválik a búzától' — tanítja a közmondás. S a becsületes csoporttagság is el­vált a kulákbérencektől. Szövet­kezeti taggyűlést hívtak össze, ahol leleplezték -az ellenséges klikket és kizárták őket felesé­geikkel együtt a, termelőszövet­kezetből. Uj vezetőséget választottak. Az elnök Kovács elvtárs lett, aki eddig magtáras volt, s becsüle­tesen végezte a munkáját. Fel­szólalásában ezeket mondottal: „En tudtam azt, hogy nem a tagságban van a hiba és nem is a szövetkezetben, hanem a veze­tőségben. Azt is tudom, hogy a* ellenség még ezután is meg fog­ja kísérelni, hogy békés működé­sünket az ingadozókon keresztül megzavarják. De mink többet nem hallgatunk rájuk, hanem úgy elbánunk velük, mint a volt elnökkel és cimboráival.” Bordás Rádió- és kerékpár-jutalom a jó beadásért (Tudósítónktól.) A megyei tanács végrehajtó bizottsága tárgyjutalomban ré- szesíteíte az állami begyűjtés­ben példamutatóan dolgozó pa­rasztokat. fíonda Ferenc 8 holdas szé- csényi dolgozó parasztot világ- vevő rádióval jutalmazta azért, mert pontosan teljesítette bea­dási kötelezettségét. Gcmda Fe­renc dolgozó paraszt azzal vi­szonozza e jutalmat, hogy a ku­koricát, burgonyát és naprafor­gót szeptember 16-ra betakarít­ja. A beadási kötelezettségnek azonnal elegei tesz, s az őszi 1 vetést október 10-ig befejezi. Csaj kai Sándor 7 és félholdas szendehelyi dolgozó parasztot kerékpárral jutalmazták, mert kenyér- és gabonabeadási köte­lezettségét ai cséplőgéptől telje­sítette, baromfi és tojás évi beadási kötelezettségét már augusztusban teljesítette. Ugyan­csak eleget tett burgonyabeadási kötelezettségének. ígéretet tett orra, hogy az őszi szántás-ve­tést október 1-re befejezi Folyóka József 6 holdas szarvas gedei dolgozó paraszt kenyér- és takarmánygabona- beadási tervét 120 százalékra telejsíteíte. Burgonyabteadáisi kötelezettségének is eleget tett. E példás munkáért keréppárral jutalmaz iáik. Miért nincs a karancskeszi gépállomáson egyetlen női dolgozó sem A falú dolgozó népe egyre jobban megérti, hogy a gép ala­posabban és eredményesebben készíti elő a talajt, mint az iga. Éppen ezért gépállomásainkra az eddiginél sokkal nagyobb fel­adatok hárulnék. Gépállomá­saink igyekeznek is helytállni, azonban megvan náluk az a hi­ba, hogy kevés a női dolgozó Á karancskeszi gépállomáson nem állt fenn ez mindig. Nyolc traktoroslánnyat büszkélkedtek. Ma azonban a nyolc leánynak se híre, se hamva nincs e gépállo­máson. „Örülünk, hogy meg­szabadultunk” — mondják a lá­nyok, amikor érdeklődöm, hogy miért hagyták ott a> gépállomást. Ez egy kicsit furcsának látszik, de ha a dolgok mélyére nézünk, belátjuk, hogy igazuk van. Nem csoda, hai ilyen helyről valóság­gal szöknek a lányok. De nézzük csak meg közelebbről. Barta Regina volt a karancske­szi gépállomás első női dolgozó­ja. Tizennégyéves kora óta dol­gozott gépen. Szereti a traktort, hiszen ha nem így lenne, nem is ment volna oda dolgozni. Az ő fülében a motor dalolása felér a legszebb melódiával. Nem is tudott nagyobb örömet elképzel­ni, mint amikor látta, hogyan szélesedik a szántás a gép nyo­mában. Valami nagy oknak kel­lett lenni, hogy Barta Regina há­rom év után egyszerre csak ott­hagyta a gépét.., A lányok nagy lelkesedéssel kezdték a munkát, de bizony minden kezdet nehéz. Eleinte né­kik is nehezen ment. De nem adták tel a reményt. Bíztak ab­ban, hogy a gépállomás férfi dol­gozói segítik őket a nehézségek leküzdésében. Ez azonban nem így történt. Számtalan esetben előfordult, hogy amikor a lányok segítséget kértek, durván rájuk kiabáltak: „Miért jöttetek ide?” Barta Erzsébet, Petróczi Irén és Romhányi Borbála arról számol­tak be, hogy a női dolgozókat nem becsülték meg, holott szor­galmasan dolgoztak, és Barta Regina nem egyszer megelőzte férfi-versenytársait is. Romhányi Borbála felelős vezető volt, még­sem kapta meg munkájáért _ a megfelelő bért. Sőt, amikor férj- hezment. a 400 forint segélyt sem adták meg neki. Előfordult az is, hogy amikor a lányok szántani mentek egy-egy távo­labbi faluba, az esős őszi időben kénytelenek voltak a hideg paj­tában aludni, mert nem gondos­kodtak megfelelő szállásról. Pet­róczi Irén például egy hónapig a kórházi ágyat nyomta egy ilyen szántás után. Hiába volt a lá­nyok igyekezte, mégsem becsül­ték meg munkájukat. Mindunta­lan éreztették velük, hogy ők „csak” nők. Durván, szinte em­berhez nem méltó módon kezel­ték őket, s amikor panaszra mentek a vállalafvezetőséghez, a férfi dolgozók a lányok szemé­be nevettek: „Na, mit értetek vele?.. Tűrtek a lányok egy darabig, hogy majd csak megjavul ez a tarthatatlan helyzet. S hogy nem történt semmi _ változás, vala­mennyien otthagyták a gépállo­mást. Pedig Tóth elvtárs szavai szerint szükség van emberekre, mert munka van elég. A gépek megszaporodtak, aztán itt van a silózás, magtisztítás. Hatvanhat ember helyett mindössze 43 em­ber dolgozik. Nem csoda, ha így a tervteljesítéssel lemaradnak. Amikor megkérdeztem Tóth elvtársaí, mit tett annak érdeké­ben, hogy a női munkaerők meg­maradjanak, arra hivatkozik, hogy öthónapos iskolán volt. Azt azonban így 6em takarhatja el, hogy hatalmas hibát követett el a lányokkal szemben, amikor nem tárta; fel előttük a reális va­lóságot. Kohánka Piroskának például nem volt kedve a gép­állomáson dolgozni. Tóth elvtárs ennek ellenére telebeszélte a fe­jét, hogy jó lesz néki itt, majd megszokja a Képet, s ha netailán megúnná a dolgot, bármikor itt­hagyhatja őket. Kohánka Piroska élt is ezzel a lehetőséggel. Ba­rátnőjével, Romhányi Erzsébet­tel így is a legfegyelmezetienebb dolgozók közé tartozott, s most egyszerűen mindketten elhagyták a gépállomást. Gordos Gyulának pedig, aki Tóth elvtársat helyettesítette, sokkal szigorúbban kellett volna eljárnia a fegyelmezetlenkedők- kel. Kötelessége lett volna; meg­védeni a becsületesen dolgozó lá­nyokat a támadásokkal szemben. Nem lett volna szabad elfelejte­nie, hogy ötéves tervünk végre­hajtásához félmillió munkásra van szükség, és a mezőgazda­ságban is hamarosan hiány lesz munkásokban, amit elsősorban a nők bevonásával kell pótolni, an­nál is inkább, mert nem egy esetben megmutatták, hogy tud­nak és akarnak dolgozni. Gordos László DISZ-titkár is nagy hibába esett. Amikor a gépállomás DISZ-titkárságát el­vállalta, egyben felelősséget is vállalt a gépállomás Lajtaijaiért. A felelősségrevonásnál azonban hiányosságok jönnek a felszínre. A gépállomáson DISZ-élet nincs. Gordos elvtárs nem törődik a szervezettel. Pedig a DlSZ-fia- talok igazán rászorulnak a neve­lésre, mert elsősorban nékik kö­szönhető, hogy a lányok most már „semmi pénzért” sem akar­nak visszamenni. A meglévő állapotot nem tűr­heti a gépállomás vezetősége. A hibákat sürgősen orvosolni kell. Alkotmányunkba márbe. iktattuk a nők egyenjogúságát, de a gyakorlat azt mutatja, hiba van a végrehajtás körül. Ez a helyzet a karancskeszi gépállo­máson is. Örömmel halljuk, hogy a nők napról napra újabb mun­katerületekre nyomulnak be. Egyre több erődítményt ostromol­nak meg a férfiakkal szemben. Ezt a harcot a karancskeszi lá­nyok sem nézhetik tétlenül. Ne engedjenek ők sem jogaikból. Küzdjék ki a gépállomáson is azt a helyet maguknak, amely joggal kijár nékik, (H. G.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom