Szabad Nógrád. 1953. szeptember (9. évfolyam. 70-78. szám)

1953-09-12 / 73. szám

Í953' szeptember 12. STAatAU NffUBÜl» a ¥ A rónai szénbányák lemaradásának okairól • A Rónai Szénbányák Vállalat hosszú időn keresztül a Nógrád Szénbányászati Tröszt élenjáró yá.llailata volt, A vállalat dolgo­zói még a harmadik negyedévi tervNelső hónapjában, júliusban fc túlteljesítették havi előirány­zott térvüket. Augusztusban és szeptemberben már kevés „sike­rekkel" dicsekedhettek — pedig a nógrádi 6zénmedence dolgozói már megszokták a jó eredmé­nyeket a rónaiaktól. — Roha­mosan visszaesett a vállalat termelése. Augusztus havi tervüket 87.7, szeptember 9-ig ese­dékes havi tervüket pedig 93.1 százalékra teljesítették. A vállalat terve pedig, mint azt Tornazics János elvtárs, a válla­lat igazgatója is elmondottal; ueáiis, teljesíthető is, mert a bá­nyai a tervezett szén menny '«egét megfelelő körülmények között biztosítja. A bányában jól dolgoznak a brigádok, s a munkafegyelem te­rén ma is példát mutatnak az egész szénmedence dolgozóinak. A csapatok, a brigádok szaka­datlan termelnek és — sokszor csak termelnének. A dolgozók becsületes helytállását bizonyít- j* a terv teljesítésében az, hogy a vállalat 35 vagonos bun­kere állandóan tele van szénnel, sőt eddig már 500 vagon kitermelt szenet a bánya elé lapátoltak ki. Ez az 500 vagon kitermelt szén­mennyiség a természet minden viszontagságának ki van téve. De hiábavaló a rónai vállalat­nál * csapatok becsületes mun­kája, a műszaki dolgozók helyes irányítása, mivel a kitermelt szenet a sorozatos üzemzavarok miatt nem tudják elszállítani, s az üzemzavarok gátolják a dol­gozók tervteljesítéséért folytatott harcát. Szeptember 7-én, hétfői a bányászok valamennyien le­szálltak munkahelyükre, hogy tervük túlteljesítésével válaszol­janak a párt és a kormány újabb intézkedésére, az árleszállításra. .Lelkes, kitartó harcukat azonban gátolta, hogy a koncentrációs vágatban elszakadt a vontató kötél, ami négy óra 15 perc idő­kiesést okozott. Szeptember 8-án kedden a hármas sikló kötele szakadt el. s két és félórás ter­melési kiesést vont maga után. Ezek a hibák azonban, amint a rónai bányászok mondják, a „legkisebb” hibák közé tartoz­nak. Annál nagyobb baj az, hogy a szállító kötélpálya vontatókő­telénél mindennap sorozatos üzemzavarok következnek be. Az ebből eredő kieső órák száma naponta sokszor az 1—5 órát is meghaladja. Mi ennek az oka? A vállalat szállító kötél­pályáján kevés a szállító­kas és a régi 1700—1800 kas helyett ma már naponta csak 1300-at szállítanak Je. A szálli tóka sok hiányának pót­lására legsürgősebben be kelle­ne állítani 40 új kast, hogy meg tudják szüntetni a csapatok üres csillehiányá't. Rosszak a futókerekek, a fogókészülékek már kikoptak s így a kasok nai­gyon sok esetben megcsúsznak, ami kötélszakadást idéz elő. A szállító kötéipálva vontatókötele már elavult, rossz. A termelésre megadott níúnkaidőből sokszáz értékes perc esik ki, mert le kell állni a kötélpályával azért, mert a. vontatókötélbe pászmákat dug­nak, vaigy „belehíztalnak”. Ezek­nek a súlyos üzemzavaroknak a kiküszöböléséhez elsősorban az szükséges, hogy a Zagyyai Vál­lalat javító műhelyének dolgozói becsülettel végezzék el a meg­rongált szállítókasok kijavítá­sát, de elsősorban az, hogy a Miskolci Acéldrótgyár, amelynél a III. negyedévre megren­delt 9000 méter vontatókő­telet, — melyet a miskol­ciak csak november 15-re igazoltak vissza — a leg­sürgősebben a rónai vállalat dolgozói rendelkezésére bo­csássák! A Rónai Szénbányák Vállalat dolgozói a III. negyedéves terv sikeres teljesítése, a kortnány- programm mielőbbi megvalósítá­sa érdekében most felhívással fordulnak a Miskolci Acéldrót­gyár vállalat dolgozóihoz, hogy a reális tervük teljesítéséhez a legrövidebb időn belül szállítsák le részükre az oly nélkülözhetet­len, s ai terv teljesítését előse­gítő vontató drótkötelet. (So.) Hóeleii lemaradás bányáinkban A nógdádi szénmedence bányászai szeptember havi tervük 10-ig esedékes részét csak 92.4 százalékra teljesítették. A terv teljesítését akadályozza az egyre növekvő igazolatlan hiányzás és betegműszak. Szeptember 10-ig a vállalatoknál 560 igazolatlan műszak mulasztás történt. A vállalatok a következőképpen teljesítették a tervüket: Mit- ranovák 98.8, Zagyva 95.1, Mizserfa 94.8, Nagybátony 94.3, Róna 94, Ménkes 91.9, Kisterenye 91.6, Tiribes 75, Kányás 64.5 száza­lékra. A munkafegy elem helyzete a 63-as építőipari trösztnél A Központi Vezetőség határozatának, a kormány- programmnak végrehajtása nagy feladatokat állít az építő­ipar elé. Az új gyárak építése mellett, most fokozott erő­feszítéseket követel meg a fel­emelt lakásépítési programm megvalósítása. Az építőipar nagy hivatása olcsóbban, job­ban és gyorsabban építeni a dolgozó nép javára, Ideje len­ne már, ha a 63-as számú salgótarjáni állami építőipari tröszt vezetői is megértenék ezt és gyökeresen megváltoz­tatnák munkamódszerüket. Az építőipari tröszt első fél­évi tervét 94.8 százalékra tel­jesítette. Ha az első félév ha­vonkénti tervteljesítését vizs­gáljuk, megállapíthatjuk, hogy csak egy esetben, március hó­napban teljesítette tervét 104 százalékra. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tröszt vezetőit nem nyugtalanítja ez az álla­pot, mert a második félév első­hónapi tervét is mindössze 82.8 százalékra teljesítette. A lemaradás oka nem Utolsósor­ban a laza munkafegyelemben keresendő. A trösztnél július hónapban az önkényes kilépők száma 179 volt. Mindez mutatja, hogy még mindig nem sikerült az állandó munkásgárdát bizto­sítani építkezéseinknél. A be­tegségből eredő kiesések szá­ma 1669 nap volt. \ munka- fegyelem alapvető része a 480 perc maradéktalan kihaszná­lása. A tröszt e tekintetben is rosszul áll. A 63/1. sz. Építő­ipari Vállalat acélgyári munka­helyén augusztus 27-én volt olyan segédmunkásnő, aki munkaidő befejezése előtt már öltözködött. Ugyanez tapasz­talható a 63/2. számú macon- kai építkezésnél is. Egyes műszaki káderek sem látják elég világosan an­nak jelentőségét, hogy a leg­jobb nevelési módszer az egyéni példamutatás. Szabó Lajos, a salgótarjáni vásártéri építkezés egyik vezetője nem egy esetben munkaközben menyasszonyával megy sétálni, vagy éppen tízóraizni az eszpresszóba. Vájjon az ilyen műszakiak hogyan tudnak a munkafegyelem megszilárdítá­sáért harcolni, ha ők maguk fegyelmezetlenek. A dolgozók jogosan vetik fel, ha felelős- ségrevonást akar velük szem­ben eszközölni, akkor először mutasson ő példát, s utána kö­veteljen a dolgozóktól. A munkafegyelem ilyen­mérvű lazulása azért követke­zett be, mert a kormány- programul megjelenése után a műszaki vezetők várakozó ál­láspontra helyezkedtek, s a jól bevált, fegyelmező rendszabá­lyokhoz újabb kiegészítő ren­deleteket vártak. A pénzbün­tetés eltörléséről — jellemző — a trösztön belül majdnem minden vállalat igazgatója úgy vélekedik, hogyan tartsuk meg a fegyelmet, hogyan vonjuk felelősségre a dolgozókat, ha a „legjobb“ eszközt, a pénzbír­ságot eltörölték. Hogy meny­nyire így van ez, mutatja az a tény, hogy majdnem minden vállalatnál folyamatban van a fegyelmi eljárás, de határoza­tot nem mernek hozni. Nem fi­gyeltek fel olyan jelenségekre sem trösztön belül, hogy a volt kisiparosok is iparkodtak elégedetlenséget szítani. Gyé­mánt István, egy 16 tagú bri­gád vezetője azt mondotta, hogy ha kiváltja az ipart, akkor a brigádtagok az ő al­kalmazottai lesznek. A munkafegyelem ]azasá_ gáért nemcsak a tröszt veze­tői, hanem a pártszervezet és a szervezeti bizottság is fele­lős. Nem folyik állandó rend­szeres felvilágosító munka. A népnevelőhálózat ugyan papí­ron megvan, de gyakorlatban egyáltalán nem működik. Ez oda vezet, hogy a párttitkár a pártvezetőség tagjai aktíva­hálózat nélkül, egyedül akarja megoldani feladatát, s ugyan ez vonatkozik a szakszervezeti bizottság elnökére is. Ilyen kö­rülmények között nem jutnak fel időben a dolgozók kezdemé­nyezései, jogos panaszai, mert hiányzik a párt és a dolgozó szoros kapcsolata, A pártszer­vezetek a politikai felvilágo­sító munka helyett sok esetben gazdasági ügyekkel foglalkoz­nak, s nem egy helyen a párt- titkár, a szakszervezeti bizott­ság elnöke együtt siránkozik a műszaki vezetőkkel, hogy nem tudják a feladataikat maradék­talanul megoldani. A gyenge, felvilágosító munkáért nem utolsósorban felelősek a járási és városi pártbizottságok is. Gyakori részükről még a futár- szolgálat, a gyors instruálás, ahelyett, hogy több időt tölte- nének lenn a területen, na­gyobb segítséget adnának a pártszervezet vezetőinek. Harc­ba kell indulni az építőipar vezetőinek, pártszervezetének, minden öntudatos munkásnak a munkafegyelem megszilárdí­tásáért, mert az egyik fontos feltétele annak, hogy sikerrel végrehajthassuk népgazdasági terveinket. A termelés vezetői éljenek bátran és következete­sen a reájuk ruházott jogokkal, s érezzék azt ,hogy pártszerve­zeteink, a fegyelmezett, öntu­datos munkások hatalmas ere­je támogatja őket a munka- fegyelem megszilárdításáért ví­vott harcban. Szekacsek Zoltán megyei pártbizottság ipari- és közlekedési osztálya. LEVELEIMST JVV03MÁBAJV A dolgozókkal való törődés az újlaki bányaüzemben Az újlaki szénbánya a kiste­remmel vállalat egyik üzeme. Üzemvezetőnk, Nagy János bá­nyamester. Szénbányánk a szo­cializmus építéséből mindig de­rekasan kivette részét, mindig az elsők között voltunk. Dolgozóink mindenkor megértették pártunk és kormányunk szavát. Sérelmes azonban, hogy olyan embert bíz­tak meg üzemünk vezetésével, mint Nagy bányamester, aki va­lósággal „báró" módra uralko­dik a dolgozók felett, aki híven kiszolgálta a mull rendszer bá­nyabáróit. A múltban használt uraskodásából még a mai napig sem akar engedni. Több meg­nyilvánulásával kifejezte, hogy társadalmi rendszerünk ellensé­ge. Ezt bizonyítja a következő történet is, amely nem a múlt­ban, hanem 1953 május 12-én, kedden reggel 15 beszálló bá­nyász jelenlétében történt. En, mint népnevelő és sajtó- fele'.ös május 12-én Szőke Lajos üzemi párttitkártől 25 da­ráli brosúrát — amely szeretett Rákosi elvtársunk május 10-t budapesti nagygyűlésén elhang­zott beszédét tartalmazta — át­vettem, hogy azt a dolgozók kö­zött szétosszam.' Miközben a brosúrákat osztottam. Nagy Já­nos bányamester két bányász elvtárssal felém közeledett, akik meglátva, hogy a brosúrát osz­tom szét. odajöttek hozzám és kértek belőle. En természetesen 'rrttom nekik, mire a bányames­ter azt a megjegyzést telte fe­lém: „Ne tartsa fel az embere­ket — azokat a... (és itt olyat mondott, ami nem tűr nyomda- festéket), papírokat, ráér későb­ben is kiosztani. Az aljas meg­jegyzést megrökönyödve fogad­tam, a körülöttem lévő bányász­társaimmal együtt. Délután három órakor a párt­titkár elvtárs már azzal jött hoz­zám, igaz volt-e az eset, mivel neki már a bányászok közül töb­ben jelentették. En természete­sen megerősítettem azokat az ál­lításokat és Szőke elvtárs meg­tette jelentését a felsőbb szer­vek felé. Nagy bányamester to­vábbra is a helyén maradt és még nagyobb eréllyel uralkodik. Még jogtalanul is megbírságol­ja az embert. Rám különösen ha­ragszik, s ahol csak tud, belém- köt, hogy bosszúját rajtam érvé­nyesítse. Egy alkalommal jogta­lanul megbírságolt 10 forintra, mert mint gépkezelő a 11. számú lejtösaknának tolattam be az ürescslllét és nem V-ös számú­nak. Búr tájékoztattam a bánya­mestert arról, hogy a II. számú lejtősakna múr egy órája üres­csillére vár, míg az V-ösnél a termelés menetét nem akadá­lyozta az ürescsille hiánya. György Elemér gépkezelő * Szerkesztőségünk szeptember 4-én vizsgálatot folytatott, s megállapította, hogy a levélíró az igazságot tárta föl. N-‘.rrv bá­nyamester kiskiráiyos'kodik az üzemnél, a becsületes bányászo­kat semmibe sem veszi. Magát tartja úrnak az üzemnél. Való­ban úgy is viselkedik, amint azt a régi bányabáróktól látta. A dolgozókkal félvállról beszél. Megszokott szavai: „kérem .., kérem ... végeztem”. Ilyen rövid és fölényes válaszokat kapnak a bányászok, s hiába is mennek hozzá ügyes-bajos dolgaikat el­intézni, legjobb esetben csak Ígéretet tesz. Hiába ment hozzá Magyar János főaknász is, hogy fáj a foga, szeretné kihúzatni, még ezt sem engedélyezte. Keszthelyi Károly csapata hiába kéri, hogy segítsen rajtuk az üzemvezetőség, kérésük süket fülekre talált. Nehéz munkáju­kat még nehezebbé teszi a négy munkahelyről hozzájuk áramló füst és a munkahelyükön uralko­dó szénsavgáz. Kérésük pedig egyszerűen teljesíthető; egy erő­sebb ventilátor beszerelésével — amelv az üzem más részében csak félig-meddig van kihasz­nálva — a levegő körülforgását megfordítaná. Nagy bányames­ter nemhogy törődne a dolgo­zókkal. hanem az emberek éle­tét veszélynek teszi ki. amint ezt júniusban is cselekedte. Márton elvtárs ekkor a csúszdafronton dolgozott. Nagy János bánya­mester a front dolgozóinak meg­parancsolta, hogy a szenelést és az omlasztást egyszerre végez­zék, bár ez szabályellenes, mert a robbantás következtében a front teljesen a szénfalig is összeszakadhat és az ott dolgo­zókat maga alá temetve töme- ■ges halálesetet idézhet elő. Mindamellett ordít, kiabál az emberekre, sőt annyira elragad­tatja magát, mint ezelőtt kétihó- nappal, hogy a 16—17 éves Ba- ranyi János kapcsolónak á ke­zére rávert. Nemhiába! terjedt el az újlaki bányászok között az, hogy az üzemvezetőjük egy szál­lal sem külömb a tőkések haj­csárjaitól. Ott rövidíti meg a dolgozót, ahol csaik tudja. A fronton dolgozó 31 embernek a múlt hónapban 8000 forintot csak utólag számoltatta el. Sze­lei Máté fenntartó csapatától július hónapban 50 munkaórá­nak az árát vonta meg. pedig az aknászok igazolták, hogy Szelei számára az jogos. Horváth Sán­dor vájár is csak nagynehezen tudta kiharcolni, hogy a június­ban elmaradt 452 forintját meg­kapja, de még így sem számol­tak el neki 18 forintot, bár azért megdolgozott. Szabados József lőmestemek 13 műszak van bejegyezve a júniusi mű­szakkönyvbe, ennek ellenére, mégis csak 10 műszakot számol­tak el. 170 forintot a lőmester csak nagy utánjárással kapott meg. • Az újlaki bánya dolgozóinak és pártszervezetének kérésére a salgótarjáni járási pártbizottság már vizsgálta Nagy bányames­ter magatartását, de érdemleges javaslatot nem tett az ügy elin­tézésére. A járási pártbizottság és a Kist erenyel Szénbányák igazgatósága hasson oda, hogy megszűnjön az a tűrhetetlen ál­lapot az újlaki bányaüzemben és a párt és kormány programmjá- . nak szellemében dolgozzanak a I vezetők. -I A Márton család 1400 forinttal olcsóbban, vásárol bútort C zeptember 5-én, szombaton ^ este Márton Ferenc elv­társ etesi bányász családjával együtt nagy érdeklődéssel hall­gatták a rádiót, s örömmel be­széllek arról, hogy mit jelent számukra az árleszállítás. Ket­tős ünnepe lett a családnak. Az egyik a bányásznap, a másik pe­dig az új rendelet. Márton elvtárs munkáját ez- idáig is becsülettel végezte, ál­landóan 100 százalékon jelül tel­jesiti havi tervét, csapata az új­laki bányaüzemnél állandóan élenjár a terv teljesítésében. Most, munkája után hűségjutal­mat kapott, s bizony a család­ban arról folyik jelenleg a szó, hogy a kapott pénzen mit vásá­roljanak. Az árleszállítással a bútor ára is 15—20 százalékkal csökkent és ez ragadta meg leg­inkább a család figyelmét is. Hi­szen bútort akar vásárolni Már­ton elvtárs a leányának. Nagy volt az izgalom a családban Alig várták már a hétfői napot. Hétfőn reggel Márton elvtárs fe­lesége ugyanis leányával be­ment Salgótarjánba és ott érdek­lődtek a nekik megtetszett bútor ára felől. Örömmel vették tudo­másul, hogy 1400 forinttal lett olcsóbb a kiválasztott bútor. Izgatottan várta haza Márton elvtárs feleségét és különösen megnőtt a kedve, amikor értesült a jó hírről. Délután, mikor Már­ton elvtárs a bányában elbeszél­getett a vele dolgozó elvtársak­kal, felhívta azok figyelmét, hogy dolgozzunk jobban, rrtmt eddig, hiszen a mi munkánk is lehetővé tette az árleszállítást, s ha mun­kánkat továbbra is javítjuk, még nagyobb eredményeket tudunk elérni. Hortobágyi András A kormányprogramm az acélárugyári dolgozók életében Készül az Acélárugyár Igazgatósági épülete, amelynek megépítése lf millió forintba kerül. Az épület felépítését 1954 augusztus 20-ra tervezik^ Az épület 177 szobájában az eddig széthelyezett irodák egyhelyre kerülnek, amely megkönnyíti a dolgozók ügyeinek elintézését. - * Csabai István sztaha­novista hegesztő átlag­teljesítménye 351 száza­lék. Jelenleg 1954. évi augusztus havi tervén dolgozik. Rákosi elvtárs beszéde után vállalta, hogy napi két normát teljesít. Emellett átadja új tapasztalatait tanítvá­nyának, Csabai Sándor­nak, aki ennek eredmé­nyeként 200 százalékot ér el, s 1954 október ha­vi tervénél tart. Az ár- leszállításról szóló ren­delet megjelenése után vállalta, hogy ötéves tervét ezév szeptember 20-ra befejezi. Csabai elvtárs nemcsak a gyárban, a termelés frontján állja meg á helyét, hanem gondoskodik arról, hogy családja és ő maga Is tisztába^ legyenek a párt- és kormányhatározatokkal. Csabai elvtárs felolvassa szta* hanovista édesapjának és feleségének az árleszállításról szóló határozatok örömmel számították ki, hogy a havi keresetből 460.— forintot takaríthatnak meg. Elhatározták, hogy Csabai elvtársnak és fiának kabátot vásárolnak* Az új gépesített dróthúzóüzem — elősegíti a termelékenység növelé* sét, ugyanakkor védi a dolgozók egészségét. Ebben az üzemben dolgoziA Fehérvári Ferenc, akinek teljesítménye 130 százalék, s így havi keresete 1170 forint. Fehérvári elvtárs elmondotta, hogy az új gépek beállítása könyJ nyebbé és gyorsabbá teszi munkáját. Az anyagot nem kétszerre, hanem i gép mellé beállított emelőszerkezettel egyszerre emeli le a gépről. Az ár1 leszállítás után elhatározta, hogy teljesítményét 130 százalékról 135 század lékra emeli. ganger Klára felvétele, Magyar Fotó)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom