Szabad Nógrád. 1953. május (9. évfolyam. 35-43. szám)

1953-05-20 / 40. szám

jllTc proletIrjai EGYESÜLJETEK! MDP N Ó G RÁ DM E GYE I PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR 1953 MÁJUS 20. A pásztói Il-es szavazókSrzct szavazóhelyiségében életében először szavaz a 18 éves Tart Erzsébet, aki elégedetten, boldogan él özvegy édesanyjával NÉPÜNK EGYSÉGE Soha nem látott lelkesedés közepette folyt le május 17-én, ezen a gyönyörű verőfényes napsugaras vasárnapon a választás. *A szavazók felvonulása az urnák elé valóságos népünnepéllyé, vi­haros egységtüntetéssé változott. A magyar dolgozó nép — közte Nógrád megye hős bányászai, vasasok, építőipariak, állami gazda­ságok dolgozói, termelőszövetkezeti és egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok, értelmiségi dolgozók, hazánk minden becsületes, hű fia már a választás előtt kimagasló termelési eredmények el­érésével, a haza iránti kötelezettségek példás teljesítésével ké­szült a választásra. A feladatok példás teljesítése és a szavazás napján megnyilvánuló megbonthatatlan egység azt mutatja, hogy dolgozó népünk valóban egységes az építésben, egységes a választásban. Mutatja, hogy dolgozó népünk kész megvédeni nyolcévi munkánk gyümölcsét, helyeslik és szentesítették szava­zatukkal a' béke, munka, jólét és felemelkedés programmját. _ Ki­választottuk sorainkból azokat ai férfiakat és nőket, akik a követ­kező országgyűlésen nevünkben szólnak. Öröm volt látni vasárnap dolgozó népünk akaratnyilvánítását, hogy helyesli nagy pártunk és kormányunk politikáját, helyesli és egységesen fog harcolni a népfront programmjának meg­valósításáért, egységesen harcol a béke megvédéséért, hazánk fel- sirágoztatésárt. Az öröm, jókedv, lelkesedés sugárzott dolgozó népünk arcáról vasárnap. Nagy gondossággal öltöztették ünnepi díszbe a sza­vazóhelyiségeket, az egyszerű falusi és nagyvárosi házakat, a daltól és tánctól visszhangzottak a városok és falvak utcái. Va­sárnap, kora reggel, áradtak örömöt és lelkesedést sugárzó arccal e dolgozók ezrei és tízezrei a szavazókörzetek felé és büszke örömmel, tánccal és dallal ünnepelte a dolgozó nép, az újabb győzelem diadalmas napját. Mintha csak versenyeztek volna népünk legjobbjai, úgy ér­keztek a jelentések, hogy ki mondjon először igent a népfront programmjára ötéves tervünkre, függetlenségünk, nyugodt, békés építőmunkánk eredményeinek megvédésére. Elsők között jelentet­ték Szuha, Cserháthaláp községek, hogy minden szavazó eleget tett hazafias kötelességének. A járások közűi elsőnek a> sa'gó- tarjáni járás jelentette, hogy valamennyi községében véget ért a szavazás. Mizserfai és kazári bányászok reggel a munkából egye­nesen szavazni mentek Hős munkásosztályunk vezetői elsőnek j'elentették, hogy le­szavaztak. Mindez mutatjai, hogy az ipari dolgozók politikai ön­tudata hatalmasan megnövekedett. Ebből született az egységes állásfoglalás is. Ezért van az, hogy a választási csata alatt az ipari termelés jelentősen emelkedett, bányászaink, de a többi üze­mek dolgozói is a választási harc megindulásakor döntött és hoz­zálátott megvalósítani nagy célkitűzéseinket, amelyre a szava­zatát adta. Egységesen szavaztak a termelőszövetkezeti és az egyénileg dol- gozó parasztok is. Az ötéves terv hirdette meg a falvak népe előtt is a jobb jövőt. Az ötéves terv kiáltotta a földek dolgozói felé is: ne álljatok meg az elért sikereknél, hanem menjetek előre, az elmaradottság béklyóitól teljesen megszabadított, kultúrált, virágzó falu felé. A termelőszövetkezeti és az egyénileg dolgozó pa­rasztok szavazatai bizonyságtétel arról, hogy az új, virágzó, erős, független ország, s benne a boldog megújult falvak útját építő diadalmas ötéves terv végrehajtásához lelkesen, még nagyobb akarattal odaállnak ők is. Ennek tudatában szavaztak, mint egy- ember a Magyar Dolgozók Pártja, a munkásosztály vezette füg­getlenségi népfrontra. Az áldozatokat, a kemény munkát és a még keményebb har­cot vállaló munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk mellett ott voltak az 'ifjak, a parasztfiatalok, ifjúmunkások diákok, .fiúk és lányok: a magyar jövő. Ott voltak az értelmiségiek a mérnö­kök, pedagógusok, írók. Ott voltak egységesen, lelkesen az asz- szonyok, akik nagyon is megértették az összefüggést a családi tűzhely és a világbéke között, saját háztartásuk és az ötéves terv között. Dolgozó népünk megértette, hogy a választás még inkább megszilárdítja a népi demokratikus rendszert, a- dolgozók halai­mat Megértette dolgozó népünk, hogy a választás alkalom, lehe­tőség arra, hogy ország-világ előtt megmutassuk egységes helyt­állásunkat a Szovjetunió vezette hatalmas békeharcban. A választás megmutatta, hogy dolgozó népünk egységesen követi nagy pártunkat, elsőnek jelölt képviselőjét, Rákosi e'.vtár- sat. Az egész magyar dolgozó nép tapasztalatból tanulta meg. hogy amit a párt mondott vagy —■ ami ugyanezt jelenti — amit Rákosi elvtárs mondott: az igaz. A párt szavára úgy lehet építeni, mint kősziklára. A választás napján, történelmünkben ed­dig példátlanul, ezért sorakozott fel egyemberként dolgozó népünk a Rákosi elvtárs vezette népfront zászlaja mögé, mert látja és fudja is; aki ezt kiáltja: „Éljen a párt!" „Etjén Rákosi!” — azt is kiáltotta ezzel: „Éljen a szabadság!” „Éljen a béke!” Ez a ki­áltás öröm. E jelszó pedig azt jelenti, miénk a jövő! A horthysta idők választásainak központi figurája a kortes volt, a reakció fizetett ügynöke, aki pénzért fűt, fát ígért, le­hordta a csillagot is az égről. A mostani választás központi alakja a népnevelő volt, aki az igazság terjesztésével, fáradha­tatlan felvilágosító munkájával avatta ezt a választást népünk hatalmas neve'.őiskoíájává. Nem zsákbamacskát árultak ezek a választáson: tudták a szavazók, hogy mire szavaznak és ez meg­kettőzi a szavazatok értékét, megkettőzi a választási győzelmün­ket. A népnevelők munkájának köszönhető, hogy hajótörést szen­vedett a reakció minden kísérlete. Hiába üvöltözött Amerika hangja, mert dolgoztak a népnevelők és izzé-porrá zúzták a reak­ció suttogó propagandáját. A választási küzdelemmel nem ért véget az agitáció, a nép­nevelő munka. Pártunk igazságát szüntelenül és fáradhatatlanul kell újra és újra megmagyarázni dolgozó népünknek. Nemcsak hártunk, hanem egész dolgozó népünk várja népnevelőinktől, hogy továbbra is lankadatlaul végezzék mukájukat Nem véletlen volt, hogy legtöbb helyen azt mondták a népnevelőknek: „Jöjjön el hozzánk máskor is.” Népnevelőinknek valóban meg kell mutat- tiiok. hogy a kommunisták nemcsak a szavazatok kedvéért keres­lek fel a dolgozókat, hanem a választás után is ott vannak, segí-. tenek a napi munkában, továbbítják hozzájuk pártunk célkitűzé­seit. Továbbra is' példamutatásukkal serkentsék ai dolgozókat arra, hogv a választási békeverseny lángja ne aludjon ki. A vá­lasztási békeverseny során elért eredmények legyenek az új sike­rek, új győzelmek forrásai. A népfrontra adott szavazatok mögött ott van tehát az egész magyar dolgozó nép egységes akarata, hogy sikerrel hajtja végre áz első ötéves terv hátralévő két évét Ott van a fogadalom, hogy a népfront programmját pártunk vezetésével, Rákosi elvtárs irányításával valóra fogjuk váltani. Egység az építésben, egység a választáson Elsőnek a legjobb dolgozó parasztok szavaztak A szécsényi járásban már a kora reggeli órákban lázas ké­szülődés folyt. A községek zászlódiszbe öltöztek, a dolgo­zók kicsinosították a házak tá­ját, a kora reggeli zenés­ébresztő már ébren találta a választásra készülődő dolgozó­kat. Hét órakor, amikor megnyíl­tak a szavazóhelyiiségek. piros- nvakkendős úttörők virágcsok­rokkal üdvözölték a szavazó­helyiségek felé siető dolgozók sokaságát. A járás minden köz­ségében az úttörők lelkes mun­kával segítették a választás si­kerét. Már a kora reggeli órákban bebizonyították a iárá« dolgo­zói, hogy egységesen állnak a népfront mögött. A járásban el­sőnek Szalm-atercs községből jelentették, hogy a dolgozók be­fejezték a szavazást, minden Salgótarján, XI. (Tudósítónktól) Alig múlt e! 6 óra, a bányai kultúrházban már gyülekeznek a XI. szavazókörzet bizottságá­nak tagjai. A rádió hangjai messzire szállnak a kora 'r'fe'o'gé'tT napsütésben. A Bajcsy Zsilinszky utca lakói már fél hét előtt megindultak a szavazóhelyiség felé. Akik ezen a napon dolgoz­nak, elsőbbséget élveznek. Két bányász és egy vízválasztói dol­gozó lép az aszta! elé, pontosan 7 órakor. Most újabb csoport kö­zeledik a szavazóhelyiség felé, vörös- és nemzetiszínű zászlókat lengetve. Az első sorban haladók táblát hoznak ,yA népfrontra sza­vazunk” felirattal. Néhány mé­dolgozó eleget tett állampol­gári kötelességének. Ez dél­előtt 9 órakor volt. Ezután egy­más után sorakoztak fel a köz­ségek: Ipolytarnóc. Ságúifalu, Endrefalva, Karancsság, Ben- cisrfalva, Nógrádszakál. A sza­vazásnál elsőnek járullak az urnához a járás legjobb dolgozó parasztjai, élenjáró tszcs-tagjai. Együtt mentek szavazni az idő­sebbekkel az első alkalommal szavazó fiatalok. Délután 4 órakor valamennyi község jelentette, hogy a szava­zás befejeződött. A szécsényi járás dolgozói eleget tettek ha­zafias kötelességüknek. A szavazás befejezése után a községekben a késő esti órákig zenekarok, kultúrcsopor- tok szórakoztatták a dolgozó­kat. Daltól volt hangos az egész járás. szavazókörzet terre utánuk újabb csoport, mér­nökök, műszaki dolgozók, alkal­mazottak jönnek rendezett so­rokban. Néhány perc telik el és hosszú sor képződik a szavazó­helyiség előtt. Aki 7 óra után 10 perccel ér­kezik az már alaposan hátra szo­rul, ismerőseit ezekkel a sza­vakkal üdvözli: „Jól megelőzte­tek”. A szavazás rendben, fo­lyamatosan halad, benn a kul­túrházban. Kint ez árnyas fák alatt, valaki a sorban har­monikával vidám nótára Zén­óit. Vidámság, derű, ünnepi hangulat uralkodik a várakozók között olyan, mint az a jövő, amelyre szavaznak. Jcmcsak a szavazócédulával, mindennapi munkánkkal is szavazunk../ Szurdokpüspöki községben reggei 7 óra előtt izgatott, bol­dog hangulatban igyekeztek a tszcs dolgozói a harmadik kör­zeti szavazóheiyiség felé. A tszcs egész tagsága egy csoportban jött szavazni már jóval 7 óra előtt. Siettek, hogy ők legyenek az elsők. Tervük azonban nem sikerült. Megelőzte őket Lajtri János 5 holdas dolgozó paraszt, aki még őnáluk is jobban igye­kezett, hogy elsőnek dobhassa szavazatát az urnába. A szavazóhelyiségek'hez egy­másután érkeztek a feilobogó- zott kocsik a vidám, jókedvű szavazókkal. Fölvirágozott, lo­bogózott kocsin érkeztek a sza­vazóhelyiséghez a gépállomás dolgozói is. A betegek tudták, hogy ők is leszavazhatnak, hogy akit lehet, kocsin visznek el a szavazóhe­lyiségbe és ha nem lehet, akkor majd elmegy hozzájuk a moz- góurnai. Várhelyi Pál beteg anyósa azonban sehogy sem tu­dott belenyugodni, hogy S ma.jd csak az utolsók között szavaz­zon le. „Mire ide, a Filimes ta­nyára kiérnek értem, tán dél is Lesz — mondta — akkor már biztosan én leszek a;z utolsó. No, csak fogjál be, Pa5i fiam, vigyél be a faluba. Ha beteg is vagyok, hadd szavazzak azért én is az elsők közt”. így történt, hogy már reggel 8 órakor, ami­kor visszafelé mentek a tanyára, büszkén ült a kocsin. Ha meg­kérdezték tőle, hogy érzi magát, nevetősen felelt rá: „Már le i6 szavaztam.'1 A tanácsháza szépen kidíszí­tett szobájában van az egyik szavazóhelyiség, Ide érkezett már 7 órakor Köröm István népnevelő csoportja, hogv a leg­elsők között szavazzanak. Élen­járó dolgozók ők valamennyien, mint Oravecz Sándor 5 holdas dolgozó paraszt, akit úgy ismer­nek a községben, mint aki mia- den munkában, köteiességtelje- sítésben aiz elsők között van. El­sőnek fejezte be a tavaszi száa- tásvetést, hát ai szavazásnál i$ az első akart lenni. Ugyanígy a többiek, Szappan Gábor és Ora- vecz János. Oravecz elvtárs úgy készült ai választásra, hogy máí egészévi beadási kötelezettségét teljesítette. „Nem csak a szavazócédulá-- vai, mindennapi munkánkkal is­szavazunk!” — mondja elgon­dolkodó, komoly arccal. — Vas mire szavaznunk, 8 gyermekem van és az ő életüket az én fiatal koromat össze se lehet hasonlítani. Annak örülök leg-- inkább, hogy mind a négy fianj szakmunkás lett. A Miklós gye- rek asztalos, de mivel jóeszf gyerek volt, most már hadnagy és még mindig tanul az akadé- mián. János fiam ie katona, e szakaszvezető. Egyébként gép­lakatos A Mihály gyerek is az és 165 százalékra teljesíti ai ter­vét — ezt büszkébben mondja, mintha a saját termelési ered­ményéről számolna be. — Ist­ván fiam kőműves, méghozzá sztahanovista, Sziáiinvárosban lett az. A leányaim is mind dolgoznak és jól élnek. Hát erre szavaztam én; első akartam len­ni, de a tanácselnök mégis meg­előzött. De nem baj az, hisz mindannyian ai népfrontra sza­vaztunk! A mátranováki dolgozók a felszabadult életre, a békére szavaztak Mátranovák, 1953 május 17. Még alig derengett, de a bá­nyatelep lakói már ünnepl'óruhá- ba öltözve lázasan készülődtek képviselőik megválasztásába. Ezekben a percekben a föld belsejében sem volt kisebb az iz­galom. Az éj jeles műszak dol­gozói heves küzdelmet folytat­tak, hogy erejük megfeszítésé­vel minden percet kihasználva, győzelemre vigyék a választási be..--verseny nagy ügyét és or­szág-világ előtt bebizonyítsák a Magyar Függetlenségi Népfront prog-ammja mellett való helyt­állásukat. A Mátranováki Szénbányák dolgozói már a. választási béke­verseny eddigi ideje alatt is hi­tet tettek a népfront mellett. Má­jus 16-án reggel büszkén jelen­tették, hogy a hónap elejétől kezdve 2613 tonna szenet ter­meltek tervükön felül. Május 16-án reggel beszállás előtt röpgyülésre jöttek össze a többi üzemek között Gátibánya dolgozói is és kijelentették: úgy termelnek a választási' békever­seny utolsó napján, hogy büsz­kén. emelt fővel állhassanak a szavazóurna elé. Kuborcik Géza DISZ-brigádja napi te'vén fö­lül 10 csille szénre tett fogadal­mat, de Nyerges János csapata és a többiek mind-mind ha­sontó elhatározással foglalták el munkahelyeiket. A széncsaták hősei beváltot­ták szavukat. Május 17-én reg­gelre a Mátranováki Vállalat napi tervteljesítése 123 százalék lett. A gátibányai DISZ-brigád a vállalt 10 csille helyett 36 csillével termelt többet előirány­zatánál. Nyerges János csapata az első szakban 200, a második szakban 216 százalékot ért el. A nagyszerű győzelmek után a szénporos< derűs, mosolygós arcú bányászokat Kecskés Ele­mér párttitkár és Sándor Já­nos, a vállalat műszaki igazga­tója fogadta a bánya bejáratá­nál. A hősiesen küzdő bányá­szok között ott volt Varga Má­ria. Kádár Kuli János, Kádár Kuti Sándor és még többen, akik most készültek első szava­zásukra. Néhány perc alatt, a műszaki dolgozók a fizikaiakkal zárt sorokat alkotva, zászlók a'att vonultak a szépen feldíszí­tett szavazóhelyiségekhez, hogy a választási békeverseny nagysze­rű sikerei után a fizikaiak és a műszakiak egységesen leadják szavazatukat hazánk leg jobb jói­ra, akiknek irányítása alatt to­vábbi győzelmek felé akarnak menni. És itt van, elérkezett a történelmi pillanat: Elsőnek Varga Mária csatlós adta le szavazatát, utána a DISZ-brigád tagjai, majd a mű­szaki és a többi fizikai dolgozó váltották egymást a szavazó- urna előtt. Alig volt 7 óra. s már innen is, ormán is kis csoportokban, zászló alatt, énekszóval, egye­nesen a bányatelep kultúrottho- na felé tartottak a bányatelep lakóf Az egyik kis csoport élén, nénit asszony között; ott tipeg a 74 éves Eczet Pál, akit a telep apraja-nagyja egyaránt jól is­mer: Pali bácsi nyugbéres bá­nyász. aki 30 évitt dolgozott a föld alatt, három fiúgyermek és egy leány boldog édesapja. A három fia közül kettő a szén­csaták hősei közé tartozik, egy pedig Budapesten gépmunkás. Három fia van, de mind a há­rom sztahanovista. Fúvószenekar, fiatal úttörők ének- és tánccsoportja fogadja Eczet elvtárs csoportját is. Az új élet palántái ezek a gyerme­kek, akik az idősebbektől vár­ják boldog jövőjük megalapozá­sát, akiknek most, a szavazás döntő óráiban különös édesség­gel cseng ajkukról a nóta: „Egy a jelszónk• a béke!” Amikor kinyílik a szavazóhe­lyiség ajtaja és az idős Eczet Pál belép a szépen feldíszített helyiségbe, még hallja az úttörők kedves csicsergését” és a bol­dogságtól mosolyra húzódik szája. Reszkető kezekkel fogja a szavazócédulát és a bo­rítékot, mint a jövendő zálogát, és arra gondol; akkor lenne iga­zán boldog, ha ö is most kezd­hetné az életet és a mai fiata­lokkal együtt harcolhatna azért a nagyszerű programmért, amit a Magyar Függetlenségi Nép­front célul tűzött ki. Átvillan az agyán a múlt rendszer nyo­morúsága, az üldöztetés nehéz órái és az, hogy megélte a 74 évet. de életében még csak most szavaz harmadszor. Es Pali bácsi szavaz. Szavaz gyermekeinek s unokáinak bol­dogságára, azokra< akik a sza­vazóhelyiségen kívül apró lá­baikkal járják a népi táncot. Szavaz a felszabadult életre, a békére. A jelenlévők tisztelettel és megbecsüléssel néznek az idős bácsira, amikor remegő uj­jal közül a szavazóurnába esik cédulája, ahol a nők, értelmisé­giek. fizikaiak és a fiatalok sza­vazata összevegyülve, egységes határozattá válik és kifejezi dol­gozó népünk erejét, békeakara­tát. Pali bácsi ezután a szavazó- helyiség sarkában elhelyezett oi- ráijos asztal mellé ÜU hogy ki­pihenje fáradalmait. Ajkáról el­lenállhatatlanul törnek elő a szavakbaöntött dicső emlékek és büszkén, öregségéről megfeled­kezve, kitágult mellel beszél ar. rőt. hogy az üldöztetések sorárt 1918—1921-ig Lenin elvtárs ve­zetése alatt a Szovjetunió Vö­rös Hadseregében mint század­parancsnok küzdött azért, amit fiai és unokái most boldog ö'ömmel élveznek: a szabadsá­gért — Emlékszem — mondta — amikor Melitoporban, a harcok során megsebesültem és kórház- ba kerültem, háromízben látoga­tott ott meg bennünket a sza­bad élet legnagyobb harcosa, Lenin elvtárs. Kis alacsony, na­gyon okos és nagyon jó ember volt. Nagyon szerettem hallgatni beszédét, de így voltunk ezzel mindnyájan, Már eljárt fejem fölött az idő, de sose felejtem el azokat a perceket. Igazán bol­dog vagyok, hogy személyesen megismerhettem azt az emberti akinek köszönhetjük száz- és százmUlióan új életünket, hogy sajátmagunk vezetői és irányítói lettünk. Er<'e az új életre, a fia­tatok boldog jövőjére szavaz­tam. #

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom