Szabad Nógrád. 1953. május (9. évfolyam. 35-43. szám)

1953-05-20 / 40. szám

2 SZARAI» NOGr3i» 1953 május M. A nagybátonyi bányászváros lakói a szavazóurnák előtt A nagybátonyi bányaigazgatóság ünnepi dísz­be öltözött. A felkelő nap sugaraitól tündö­költ. Az épület előtt elfutó szénnel megrakott, gyorsan gördülő csillék s a magasba kifeszített mozgó-kötélpályák árulják el, hogy a föld mé­lyében bányászaink lelkes harcot folytatnak a termelés frontján. Az igazgatóság nyitott ajta­ján keresztül csak a diszpécser hangja hallat­szik, amint a termelési eredményeket kéri az üze­mektől, buzdítja azok dolgozóit, hogy minél több tonna terven felüli szenet küldjenek a hazának, mert ezzel is erősítik szavazatukat. A mai nap, május 17-én szavazunk jelöltjeinkre, s a kora reggeli órákban még a föld mélyén lelkes ütem­ben folyik a harc. Minden csapat, brigád és csa­patcsillés. szállítódolgozó egy célért küzd: hogy a termelés frontján elért győzelemmel is a bé­kére szavazzon, A műszak befejezésekor a nagybátonyi bányá­szok örömtől sugárzó arccal szállnak föl a bá­nya mélyéből. A harcuk nyomán újabb győzelem született. Május 17-én reggelre 123.9 százalékra teljesítették napi terüket. A szcncsalák hősei vidáman beszélgetve siet­lek családi otthonukba, ahol már gyermekük, fe­leségük ünneplőbe öltözve várják a büszkeségüket, a családfőt, hogy együtt induljanak a gyönyörűen feldíszített szavazóhelyiségekbe. így indult el Pető Sándor, a Béketáró-üzem egyik bányásza, a bányaváros szavazóhelyisége felé. Együt'men\ « családjával. Két kis gyermeke elől halad, utá­nuk lassan lépegetlek felesége szülei: Ivádi Sándor és a 73-éves felesége. Pető Sándor útközben büszkén, boldogan gon­dolt arra, hogy az éjszakai műszakban harmad- magával 21 csille szenet rakott. így több mint 140 százalékra teljesítették a tervüket. Méltó­képpen készült munkatársaival dolgozó népünk nagy ünnepére, a szavazás napjára. Büszke volt rá a családja, az apósa, az anyósa, akik kese­rűen emlékeznek az átélt nehéz időkre. Ivádi Sándor 43 évet dolgozott a föld alatt, 'de a múlt rendszerben még jó szót sem ka­pott munkájáért. Évtizedeken keresztül csak a nyomorúság, keserűség volt az osztályrésze. Amit keresett, még kenyérre is kevés volt. pe­dig 11 éhes gyermekszáj várta, hogy egyszer már ők is jóllakjanak. — Az a szégyenteles étet elmúlt — mondotta az idős asszony, Ivádi Sándorné. Akkor csúfol­tak, hogy sok gyermekünk vált, most pedig ki­tüntetést is kaptam, — mutatott a mellén csillo­gó Anyasági Érdeméremre. — Én a 24 unokám jövőjére szavazom, a békére. Mi nem akarunk háborút. Az elmúlt háborúban is az egyik fiam odaveszett — mondotta szomorúan és könnyezni kezdett az idős asszony. Nehéz volt a lépés már Ivádiéknak. de azért mégis örömmel tették meg a szavazó urnához vezető utat. Megérkezésükkor már kisebb cso­port szorongott a szavazóhelyiség előtt. Ott vá­rakozott már Pirók Gyula, a Nagybátonyi Szol­gáltató Vállalat személyzeti felelőse és felesé­ge, Kiss István fűtő, Dömösi József né és a fiatal Gecse István, aki most szavaz először. Egyre többen érkeznek a szavazóhelyiségbe. Az I. Á- épület lakói nemzetiszínű és vörös zászlók alatt jönnek szavazni. így közelednek a B. épület la­kói is. A sor elején Gázer Emil, Sebestyén Zol­tán és Farkas Ilonka jeles tanulók zászlókat lengetve kísérik szüleiket pattogós indulókkal, az úttörő leányok pedig tánccal köszöntötték a szavazókat. Hét óra alig múlt fii pár perccel, amint a sza­vazást megkezdték. Egymás után gyorsan, az iz­galomból remegő kézzel, az összehajtott szavazó­lapokat kék borítékba helyezve csúsztatták be a hatalmas, nemzetiszínű szalaggal átkötött szava­zó urnába. Mindenki a boldog jövőre gondolt, így Nagy Gábor, a vájártanuló-otthon másod­éves hallgatója is, aki most szavazott először, örömében alig tud egy-két szót szólni: „En a tanulmányi eredményem megjavításával készül­tem a szavazásra. Így 4.6-re javítottam az ered­ményemet. Szeretek tanulni. Bányamérnöknek készülök. Szüleim, akik Besztercén, Szabolcs- megyében laknak, levelükben külön figyelmez­tettek, hogy a népfrontra, a jövömre szavaz­zak." Ilyen lelkesen szavazott Virágh János, a szo­rospataki üzem nyugati ereszke II. szint csillése is, aki örömtől csillogó szemmel mondotta, hogy csapata Kapás Ferenc irányításával a vállalt kötelezettségnek 200 százalékig eleget tett. De még több vidám, jókedvű, boldog ember lépett fölemelt főveit a nagybátyonyi bányaváros sza­vazóurnája elé. Bátran szavazlak a népfrontra, a dolgozó nép jelöltjeire, mert tudták, hogy je­löltjeink az újabb győzelmekért, a második öt­éves tervért, a boldog jövő megteremtéséért minden áldozatra készek. A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói vidám énekszó mellett szavaztak (Tudósítónktól.) Salgótarjáni Üveggyár dolgozói május 17-én már a kora reggeli órákban lel- .kesen /készülődtek. Mindenki ün­neplőbe öltözve hagyta el laká­sát. Egy csoportba ösezetömö- rülve, majd fegyelmezett zárt sorokban felsorakozva, énekelve haladtak a XX. számú szavazó­kor helyisége elé. Az első sor­ban aiz üzem kiváló dolgozói, mint Verbovszki György óvencz gépész, aki 154 százaSékos ered­ményével tett hitet a béke mel­lett. Mellette Szabó Sándor, aki szintén 154 százalékos ered­ményt ért el. Velük együtt ha­ladt Stark József kehelyfúvó, aki 243 százalékos eredményével is 3 népfrontra szavazott. Vidámak, jókedvüek ezek a1 dolgozók. A leglelkesebbek a DISZ-fiatalok. akik most sza­vaznak először, s izgalommal váriák azt a pillanatot, hogy a gvőnyörűen feldíszített szavazó- helyiségbe beléphessenek, ahol hazafias kötelességüknek eleget téve a népfrontra szavaznak. Ugyanilyen szépen, egysé­gesen vonultak föl a tűzhely- gyári dolgozók a Csizma dia-ut­cai szavazóhelyiségbe. ahol a DISZ--fatalok táncaikkM, éne­kekkel és szavalatokkal tették még hangulatosabbá az ünnepi napot. A szava.zókörzetek dolgo­zóinak «lágyrésze már jóval 7 óra előtt feüvonuitak a szavazó­helyiségek elé. A fiatalok, út­törők biztatták, figyelmeztették szüleiket, hogy az ő jövőjükre, a népfrontra szavazzanak! Megjelent Lenin Műveinek 30. kötete A síécsényi dolgozók nem mentek üres kénél a szavaié urna ele Május 17-én Szécsény dolgo­zói már a kora reggeli órákban ünneplőbe öltözve zászlókkal és feliratokkal vonultak a szavazó­helyiségek felé, hogy szavaza­tukkal is megerősítsék a békét, és hitet tegyenek a függetlensé­gi népfront mellett. A község 2600 választóiéból délelőtt 10 órakor már csak 47 volt olyan, aki még nem szava­zott le. Fél egyre azonban már minden választó eleget tett be­csületbeli kötelességének. A választókat a népi és fúvós- zenekar egész napon át szóra­koztatta!, de kivette a részét a szórakoztatásból a szécsényi kultúrcsoport, a DISZ és az MNDSZ is. ök meg tánccal, énekszámokkal, csasztuskákka! mulattatták a dolgozókat. E na­pon összesen 18 helyi kultúrcso- porf működött Szécsényben. A választók nem jöttek üres kézzel az urnák elé. hozták ma­gukkal begyűjtési eredményei­ket is és ez az eredmény nem lebecsülni való, mert szarvas- marhából egész évi beadásukat 173, sertésből félévi 89.5, barom­fiból félévi 165. tejből április hó­ban 125, tojásból pedig 64 szá­zalékot ért el a választásig Szé­csény község dolgozó parasztsá­gai. Ezzel az eredményükkel a 6zécsényi dolgozók bebizonyítot­ták, hogy ők hűek a hazához, szeretik a pártot és Rákosi elv­társat. A szavazás befejezése után es­te 8 órakor a község dolgozói és fiataljai utcabálon vettek részt, e egész éjfélig hangos volt az utca ai dolgozók vidám énekétől, a fiatalok egészséges kacagásá­tól, jókedvétől. Az utcabálhoz a zenét a szécsényi népi zenekar szolgáltatta. Tóth Sándor VB elnök, Szécsény A Szikra kiadásában megje­lent magyar nyelven 50.000 példányban Lenin művei 30. kö­tete. Ebben a kötetben azok a művek szerepelnek, amelyeket a világ munkásosztályának láng­eszű vezére 1919 szeptemberé­től 1920 áprilisáig bezárólag a fokozódó külföldi katonai inter­venció és polgárháború idősza­kában és a Kolcsak és Gyenyi- kin szétzúzása után bekövetke­zett rövid ideig tartó lélegzet- hezjutás idején írt. A kötet tartalmának nagy ré­szét Leninnek azok a cikkei, elő­adásai és beszédei alkotják, amelyekben a szocialista haza védőimének, a szovjet állam épí­tésének, a bolsevik párt 6orai rr.tegsz’ árdításának kérdésével foglalkozik. A kötetben jelentős helyet foglalnak el Lenin -beszé­dei. Lenin ezekben a beszédek­ben arra hívja fel a dolgozók nagy tömegeit, hogv erősítsék a front és hátország egységét, tá­mogassák a Vörös Hadsereget, aktívan vegyenek részt a nép­gazdaság helyreállításában és az állam igazgatásában. A kötet több olyan cikket tar­talmaz, amelyekkel Lenin a pro­letariátus diktatúrájának, mint a szocialista társadalom felépí­tése eszközének elméletét fejte­geti. A szovjet demoikráciát szembeállítja a hazug, burzsoá demokráciával, leleplezi a nyu­gateurópai szocialistákat, a mensevikeket, az eszereket, mint a szocializmus árulóit és az imperializmus lakájait, akik a „tiszta demokrácia” leple alatt az imperialista burzsoázia dikta- | túráját védelmezték. Lenin több I munkája megvilágítja a szov­jethatalom nemzeti politikájának lényegét és hangsúlyozza^ hogy a külföldi katonai intervenció és a belső ellenforradak>m__eröi csak abban az esetben győzhe- tők le. ha a korábban elnyomott népek szorosan az orosz nép kö­ré tömörülnek. Lenin számos művében az ország szocialista átalakításá­nak az iparban ég a mezőgaz­daságban új, szocialista munka­formák megteremtésének kérdé­sét világítja meg. Több cikkben feltárja Lenin a nők súlyos és jogtalan helyzetét a kapitaliz­musban. rámutat arra. hogy mi­lyen sokat adott a nőknek a szovjethatalom és felszólítja a nőket, hogv vegyenek részt te­vékenyen az ország gazdasági és társadalmi — politikai életé­ben. A külföldi kommunista pá-rtok problémáival foglalkozó cikkben Lenin, mint a nemzetközi mun­kásmozgalom vezére, a proletár- internacionalizmus elvei iránt törhetetlen hűség szellemére ne­veli a kommunista pártokat, a Kommunista Internacionálé kö­ré tömöríti ai proletariátus leg­jobb képviselőit. A kötetben szereplő művek nao-y része most jelent meg elő­ször magyar nyelven. SZABAD NOGRAD Az MDP Nóqrádmeqyei Párt- biarottsáqánaU lapja Felelős kiadó: Nagy Kálmán Szerkesztőség és kiadóhivatal; Salgótarlán. Rákóczi u. 92. Telefon: felelős szerkesztő 30 Ipari, mezőgazdasági és kultúrrovat 52, ktadöh'vatal 438 Szikra La pnyomria Budapest József-kőrút S t. Kulcsár Mihály Éhínség Dél-Koréában Müncheni sörözőkben Képzeljen e! az olvasó egy olyan gyilkost, aki nyilvánosan terjeszti gyilkosságai elkövetésé­nek módszereit, vagy egy olyan kasszafúrót, aki nyilvános felol­vasást tart szakmája műhely­titkairól. Valami ehhez hasonló történik ma a bonni államban, ahol mindenféle „hadförténeti”, „had­tudományi" és egyszerűen csak katonai társaságok a rabló- háborúk hitierista tapasztalatai­nak tanulmányozásával és ter- iesztéséye] foglalkoznak. A müncheni „hadtudományi társaság" ismertetőjében pél­dául ezt olvassuk: „A volt katonáknak mindent meg kell tenniök annak érdeké­ben, hogy összegyüjtsék az el­múlt háborúk még megmaradt friss harci tapasztalatait. E ta­pasztalatokat rendelkezésre kell bocsátani az új fegyveres erők létrehozásánál.“ A nyugatberlini „német had­tudományi társaság" szintén az­zal foglalkozik, hogy össze­gyűjti mindazt az „újdonságot”, amelyet a hitlerista csapatok harci tapasztalataiktól, az ég­hajlati, vagy a földrajzi viszo­nyoktól függően alkalmaztak. A hitlerista háborús bűnösök feljegyzéseikben lapozgatnak és új karrierről álmodoznak. A „Deutsche Soldatenzeitung" cí­mű militarista lap hirdetési rovatában megakad a szemünk az alábbi apróhirdetésen: „Ki ad el, vagy kölcsönöz harckocsitélderítés-vezetési ada­tokat, előírásokat, vagy szabá­lyokat?" Más valaki sürgősen keres „488. sz., vagy 454. sz. anyag-, illetőleg hadianyagtárolási sza­bályzatot." Münchenben, a náci mozgalom szülővárosában május 12-re meghirdették a volt hitlerista hegvivadász hadosztályokbeli „régi barátok találkozóját", egy hadparancs pontosságával rész­letezve a megjelenés helyeik „Hofbrauhaus" söröző — első hegyivadász hadosztály, 99. ezred, 79. tüzérezred és az el­látó oszlop egységei: „Lőwen- braukeller" — 2„ 3., 6. és 7. hadosztály, a 18., 19. és 36. hadtest, valamint a 20. had­sereg törzse: „Augustinerkeller" — 4. hadosztály stb.... A müncheni sörözőkben az Adenauer-rendszer védelme alatt újból gyülekeznek Európa hóhérai. Arra számítanak, hogy az „európai hadsereg" keretében ismét felhasználhatják majd rabló tapasztalataikat ...Szöul. Egy kisfiú alamizs­nát kér. Félve pislog az .yírra", mert aprópénz helyett gyakran kapott már botot. Egy másik koreai kisfiú pár garasért (ezért ugyan alig tud venni valamit) amerikai katonák bakancsát tisz­títja. A gyerekek kénytelenek maguk megkeresni kenyerüket. Szüleik meghaltak örömte'.en, keserű az élete ezeknek a gyermekeknek. Dél- Koreában éhínség dühöng. Egy liszinmanista „miniszter" beis­merése szerint Észak- és Dél- Csolla tartományokban a pa­rasztok főtt tápláléka „levesre csak egészen halványan emlé­keztető zavaros víz". A „Nodon Színműn” című lap közli, hogy Dél-Koreában az idén még hétmillió szék (egy szék = 143 kg) rizsre volna szükség a lakosság ellátásának biztosításához. Ennek a rizs- mennyiségnek megvásárlásához kétszáz millió dollár kellene. A liszinmanista „kormánynak" azonban nincs pénze a nép szá­mára. Már ősszel, közvetlenül a termés betakarítása után érez­ni lehetett az élelmiszer hiá­nyát. A parasztok elhagyták fal* vaikat, hogy munka és élelem után nézzenek. Kenszan tarto­mány encsoui járásából a pa­rasztok 80 százaléka vándorolt el munkát keresni. A délkoreai városok munká­sainak és kishivaitalnokalnak helyzete sem jobb. A ,.kormány" által magánszemélyek élelmezé­sére kiutalt rizs ára aránytala­nul magas. De még így is csak úgy kaphat rizst az alkalmazott, ha a rizs árán felül a külön­féle „adókat" és „járulékokat* (faluközösségi járulék, tűzoltó- sáerj járulék, éjjeli őrség költ­sége, rizstisztítási adó stb.) is kifizeti. A liszinmanista klikk kihasz- nália a délkoreai lakosság nyo­morúságos helyzetét. A „kor­mány" rendeletileg több. mint ötszörösére emelte a rizs árát Li Szín Man szekértolói ilyen rabló áron adják el a parasz­toktól még 1951-ben elvett rizst. Egyedül ezen a „művele­ten” több. mint 130 milliárd von készpénzt kerestek. A dolgozók helyzete Görögországban A görög dolgo­zók már a háború előtt nyomorúságo­sán éltek a Me­taxasz-diktatúra alatt. A háború után életszinvona- luk tovább hanyat­lott. 1948-ban már bérük 70 százalé­kát kénytelenek voltak élelmisze­rekre költeni, hogy így legalább az éhenhalás rémét távoltarthassák maguktól. 1948-bpn 100 munkáscsaládból, amelynek 600 tag­ja van, 130-an dol­goztak. Jelenleg 100 családból mindössze 82-nek van munkája, azaz 82 dolgozónak 600 családtagot kellene eltartania. A nyomor egyre növekszik, s még az ország amerikai megszállói is kény­telenek voltaik beis­merni, hogy a gö­rög munkások ron­gyokban járnak és konzervdobozokkal foltozott kunyhók­ban laknak, s az aj­tók helyén rongyos zsákdarab lóg. A legtöbben még az ágyakat is kényte­lenek voltak el­adta, hogy megme­neküljenek az éh- haláltól. A Plasztirasz- konnány tavaly ok­tóberben a válasz­tások előtt 22.000 drachmáról 25.000 drachmáira emelte a munkások minimá­lis napi bérét, bár a dolgozó tömegek nyomására még az áruló jobboldali szakszervezeti ve­zetők is 45.000 drachmát kértek. A valóságban ez a 25 ezer drachma nem minimális, hanem maximális munka­bér. Az iszangl krómbányábm pél­dául a bányászod napi bére 14.000— 22.000 drachma közt mozog. Pedig még a 25.000 drachmas napi bér is mind­össze 25 százalé­kát fedezi egy mun­káscsalád szükség­leteinek. A fasiszta, mili­tarista Papagosz- kormány megtiltott minden béremelést, tömegesen bocsátja el a munkásokat és a hivatalnokokat. Tervbe vették a hi­vatalnokok 40 szá­zalékának az elbo­csátását. Legutóbb a Papagosz-kor- tnány elrendelte a társadalomb iztosí- tási alapok elkob­zását. A drachma leg­utóbbi devalválása következtében to­vább csökkent a gö­rög dolgozók reál­bére és ország­szerte egyre foko­zódik a nyomor. Az új Kína acelszíve Ma már igeit sok kínai ifjú ismeri Van Csi-hsien ifjúmun­kás nevét, aki az inkou sóterme- lőből érkezett Ansan városába, a nagy tervépítkezésekhez. Van Csi-hsien ma száztagú birág ve­zetője. Brigádja egymásután döntötte meg normáit s jelenleg tr nden egyes tagja a régebbi napi 0.7 köbméter helyett na­ponta átlag 2-7 köbméter falat húz fel. Ezért a ragyogó teljesít­ményért a brigád elnyerte a „minta-b. igád” kitüntetést. Ansan város már a felszaba­dulás előtt is Kína egyik fon­tos parvárosa volt. A japán megszállók kivonulásuk előtt azonban tökretették a város gyárainak nagyrészét. A HIRDETÉSEK Gyakorlott vegyi vasalót azon­nali belépésre felvesz a Minőségi Kelmefestő és Vegytisztító Vál­lalat. Salgótarján. Felvesz betonozási és szállí­tási munkára férfi segédmun­kásokat Épületelemgyár. Je­lentkezés: Épületelemgyár múnkaerőgazdálkodásán, Bu­dapest. Budafokl-út 78. Napi háromszori étkezés 7.40-ért, vidékieknek szállást havi 10.— forintért biztosítunk. Építkezések, fiqyelem! Nagyobb tételekben kapható 92x25x21 mé­retű födém-béléstest a Miskolci Cementáruipari Vállalatnál. Mis­kolc, József AtUla-u. 23—25. szám alatt. Főkönyvelőt azonnali belépésre keres a Moziüzem Vállalat Salgó­tarján, Rákóczi-út 38. Irányítószerv dokumentációs revizort keres, ki számviteli, pénzügyi, tervezési stb. munká­ban teljes jártassággal bír. Le­veleket a Szabad Nögrád szer­kesztőségébe „Szakképzett” jeli­gére sürgősen kérünk. Kuomintang-uralom alatt a vá­ros ipari termelése a háború előtti színvonal 1 százalékára csökkent. Amikor a Népi Fel­szabadító Hadsereg kiűzte Csang Kai-sek banditáit, a Kuomintang-hordák kifosztották a várost. A Kínai Kommunista Párt ekkor felhívást bocsátott ki: „Építsük újjá Ansant!” A párt felhívására aiz ország minden részéből ezrével jelentkeztek az ifjak és lányok és a város újjá­építése hamarosan az egész kí­nai nép ügyévé vált. Ma már huszonnégy város 107 vállalata szállít az ansani építkezések számára. Az ország főiskolái eddig 120 mérnököt és 3600 technikust, a különböző üzemek pedig 3400 szakmunkást küld­tek az ansani építkezésekhez. Ansanban hatalmas lendülettel folyik az építő munka és a vá­ros ipari termelése néhány éven belül 3—4-szer magasabb lesz a háború előtt elért legmagasabb színvonalnál. A városban épül a kínai ipar első automatizált Siemens- Martinkemisncéje. Az itt dolgozó martinászoknak nem lesz_egyéb feladatuk, mint a vezérlőasztal mellett végzett ellenőrzési mun­ka, itt ugyanis mindent gépek végeznek a kemence adagolásá­tól egészen a csapolásig. \nsan építői nemcsak a kor­szerű szovjet gépeket használják fel a város iparának újjáépíté­sénél, hanem széles körben ér­tékesítik a szovjet tapasztalato­kat is. Munkájuk során a leg­kedvezőbb munkafeltételek meg­teremtésére törekszenek és ezért bátran haladnak előre azon aa úton, amelyet az élenjáró szov­jet technika nyitott meg. _ Szá­mos szovjet szakember segíti elő szaktudásával az ansani építők munkáját. A szovjet nép értékes segítségével a kínai munkások napról napra újabb munkasike­reket érnek el Ansan, a népi Kína acélszivének feiépílése terén. Ansan az ifjú építők ezreinek nagyszerű iskolája. Csian Csia- min ifjú szerelőmunkás nyolc hónapja került az építkezéshez és az élenjáró szovjet technika elsajátításával napi normáját 80 százalékkal teljesíti túl és megfogadta: egy év alatt 20.000 kilogramm acélt fog megtakarí­tani. A város számos üzemét már 1951 elején üzembehelyezték is az ansani acélművek mar 1951- ben elérték a háború előtti leg­magasabb termelési színvonalat A 4. számú Siemens-Mariin- kemence martinászai nemrég országos csúcseredményt értek el: az acél csapoiási idejét 6 óra 9 percre csökkentették.' Ugyanakkor a kemence acélter­melését fürdőfeiü'.etenként 11 tonnára emelték. A 370.000 lakost számláló Ansan városnak már 106 külön­böző iskolája van, amelyek az első kínai ötéves terv végéig 5000 technikust és 30.000 szak­munkást adnak a város ipart számára. A Kínai Népköztársa! Ságban országszerte lelkes mun< kával indul meg a harc ri első ötéves terv teljesítéséért amelynek keretében egyre erlj sebben lüktetett Ansan, a nép Kína acéiszíve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom