Szabad Nógrád. 1953. április (9. évfolyam. 26-34. szám)

1953-04-08 / 28. szám

yiLAC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ZABOD NÓGRÚD <MDP NÓGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGANAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM. 28. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR 1953 ÁPRILIS 8. A felszabadulási hét lendületével előre újabb sikerek felé — Díszünnepség Salgótarjánban hazánk Hazánk felszabadulásának 8. évfordulója alkalmából a Ma­gyar Dolgozók Pártja nógrádmegyei pártbizottsága és a megyei tanács pénteken este megyei díszünnepséget rendezett Salgótar­jánban a pártoktatás házában. A diszünnepségen megjelent a me­gyei pártbizottság és-, a. megyei tanács végrehajtó bizottságának több tagja, ott voltak az ünnepségen a néphadsereg és rendőrsé­felszabadulásának 8. évfordulóján — günk tagjai, a termelésben kitűnt bányászok, gyárimunkások; élenjáró értelmiségiek és dolgozó parasztok. A díszünnepséget a magyar és szovjet himnusz elhangzása után Kazári Gyula elv­társ, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg, majd utána Nagy Kálmán elvtárs; a megyei pártbizottság titkára ünnepi be­szédében többek között a következőket mondotta. Nagy Kálmán elvtárs ünnepi beszéde Április 4 egé6z dolgozó né­pünk legnagyobb nemzet] ünne­pe. Nyolc évvel ezelőtt ezen a napon fejezték be a hős szovjet harcosok kemény és véres csa­ták után hazánk területéről a fa­siszta banditák kiűzését. Ha­zánk szabadságáért tengernyi vért áldoztak a szovjet katonák, sok szovjet ember vesztette éle­tét, hogy a magyar nép szaba­don élhessen. Sok szovjet anya és feleség vesztette el azt, akit legjobban szeretett, hogy ezzel a magyar ifjúságnak bol­dog és vidám életlehetőségét biztosítsa, azért, hogy orszá­gunkban megszűnjön József Attila szavaival élye az „ezer­nyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál”, a korai öreg­ség és a tudatlanság. Nyolc esztendő telt e! a nagy nap óta. Ez a nyolc év népünk életének eredményekben teli, leg­gazdagabb évei voltak. Nem­csak a háború pusztításait hoz­tuk helyre, hanem új virágzó országot is építünk. Eredmé­nyeink elismerését mutatja, hogy az SZKP XIX. kongresz- szusán az emberiség legnagyobb vezére, Sztálin elvtárs bennün­ket is az emberi haladás roham­brigádjai között említett. Ezért április 4 nekünk nemcsak tör­ténelmi emlék, hanem határkő is, amikor számbavesszük ed­digi eredményeinket és vissza­tekintünk a megtett útra. A Magyar Dolgozók Pártja és Rákosi elvtárs vezetésével a magyar nép tudott élni szabad­ságával, Megmutatta, hogy a párt szavát követve, szinte csodának látszó tet­tekre képes egy olyan nép, amely a benne rejlő alkotó­erőt hazája felvirágozta­tására. a saját élete jobbá- tételére fordítja. Az eredmények kemény harcok­ban születtek és minden dolgo­zótól megfeszített munkát kí­vánt, de a párt és Rákosi elv­társ szava mindig új sikerekre lelkesítette dolgozó népünket. A párt volt az a reflektor, amely megvilágította népünk előtt a soronkövetkező feladatokat, s az eredményekhez vezető utat. A párt éberségén és sziklaszilárd­ságán megtört az ellenség min­den aljas mesterkedése. Á párt vezette harcokban edződött meg népünk mint az acél, vált olyan nagy feladatok megoldására ké­pessé, mint az ötéves terv meg­valósítása. Országunk felszabadulásának nyolcadik évfordulóját ötéves tervünk negyedik esztendejében ünnepeljük. Az ötéves terv so­rán hazánk az elmaradott ag­rár országból, fejlett ipari or­szággá vált. Fejlődésünk üte­mét mutatja, hogy amíg a Horthy-rendszer idején 1926— 1938-ig 10.6 százalékkal emel­kedett a gyáripari termelés, ad­dig nálunk egy év alatt 23.6 százalékkal. Nincs országunknak egyet­len vidéke, községe ame­lyik ne riVsekcdne büszkén az ötéves terv nagyszerű alkotásaival. Az egész ország ismeri a Duna melletti* kis község helyén épülő új szocialista városunkat: Sztá- linvárost, s az ott épülő acél­óriást. Mindenki ismeri az új bányavárosok sorát: Komlót, Naigymányokot, Várpalotát, Oroszlányt és N a gvbátony t Mindnyájan tudjuk, hogy az öt­éves tervben épült erőműveink teszik lehetővé, hogy újabb és újabb községekbe vezessük be a villanyt megyénk területén is. Nehéz lenne Felsorolni azokat az új létesítményeket, amiket már megyénk eddig is kapott, vagy' kapni fog és amit dolgo­zóink sokszor nemi is ismernek, vagy a meglévőt természetesnek veszik. Itt van a Salgótarjáni Acélárugyár hengerdéje, vagy a megyei tanácsház, a tűzhely­gyár modern, gépesített öntö­déje, sok új lakás, az új ipari technikum. Nem jelentéktelen az a segítség 6em, amit dolgozó parasztságunk a gépállomáso­kon keresztül kapott, hogy mun­kája könnyebbé, eredményeseb­bé váljon. Az ország erősebbé, gazda. gabbá válásával párhuzamo­san növekedett az ország gazdájának, dolgozó né- pünknek életszínvonala is. Nógrád megye dolgozói 1952- ben 2504 rádiót vásároltak, ezen­kívül sok helyen bevezettük a vezetékes rádiót. Megyénkben elfogyott a múlt évben 1312 da­rab kerékpár és 213 motorke­rékpár. Községeinkben gomba módra új modern házsorok épül­tek, szinte új községek, A nö­vekvő életszínvonal emelkedését tükrözi, hogy megyénkben az elmúlt évben 2047-en kötöttek házasságot és míg Salgótarján­ban 1938-ban 192, addig 1952- ben 482 gyermek született. A gyors fejlődést mutatja az is. hogy dolgozó népünk anyagi helyzetének javulásával azelőtt ismeretlen ütemben emelkedik műveltsége és öntudata. A mű­velődés jelentőségének megérté­sét mutatja, hogy megyénkben dolgozóink közül 12.000 felnőtt tanul rendszeresen különböző iskolákon és többtizezer azon dolgozók száma, akik különböző szakmai és tudományos előadá­sokat hallgatnak. Ma már el­mondhatjuk, hogy egyre több dolgozó van. aki Rákosi elvtárs útmutatásaiból megértette, hogy a tanulás, művelődés éppen úgy hozzátartozik az élethez, mint a mindennapi kenyér. Pártunk a lehetőséget megteremtette, mert míg a múltban Nógrád megyé­ben 11 mozi volt, most 58, amit 1952-ben 1 millió 200 ezren lá­togattak. Ebben a számban nincs benne azonban a különbö­ző vándormozi látogatóinak száma. Megváltozott helyzetét tükrözi dolgozóinknak, hogy ma már a kultúrának és a sportnak nemcsak szemlélői, hanem aktív harcosaivá, alkotóivá váltak. Megyénkben 190 kultúrcsoport dolgozik többezer taggal és igen nagy számban sportolnak, hogy még egészségesebb fiai tegye­nek népi demokráciánknak. A tömegsport megteremtése tette lehetővé, hogy a legutóbbi olimpián a magyar sportolók 16 első helyet vívlak ki. Külön büszkék vagyunk arra, hogy az olimpián salgótarjáni sportom is résztvett. Eredményeinkről nem beszél­hetünk anélkül, hogy a mi erő­feszítéseink mellett ne látnánk a Szovjetunió és Sztálin elvtárs segítségét — ezek elérésében — „Csak a Szovjetunió és nagy vezérének, Sztálin elvtársnak nagylelkű támogatása és előre­látó politikája tette lehetővé — mondotta Rákosi efvtárs —, hogy az daléit nemzet gyorsan talpra tudott állni". A felsza­badulás óta eltelt nyolc év alatt Sztálin elvtárs küldte hozzánk a legkiválóbb tudósokat, mérnö­köket, művészeket, sztahanovis­tákat és kolhozparasztokat, hogy segítsenek nekünk leküzdeni a bajokat. Mindnyájan tudjuk, hogy üzemeink jelentős része szovjet nyersanyagból dolgozik és igen sok modern gépet kap- tui k úgv az ipar, mint a mező- gazdaság számára. A Szovjet­unió segítsége nemcsak a kiin­dulópontja sikereinknek, hanem állandó hatást gyakorol ered­ményeink eléréséhez — annak közvetlen részese. Ez a magyarázata annak, hogy Sztálin elvtárs halála olyan nagy fájdalmat okozott a ma­gyar népnek. A magyar nép Sztálin elvtársat úgy gyászolja, mint a hű gyermek édesapját. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy Sztálin elv­társ halála után még jobban kell erősíteni népünkben a Szovjet­unió népei iránt érzett testvéri szereietet és szorosabban felzár­kózni a békéért folyó harcban. Mi akkor teszünk hű fiai hazánknak, ha minden tét­tünkben híven követjük Sztálin elvtárs halhatatlan tanításait. Sztálin elvtárs mindig arra ta­nított bennünket, hogy szaka­datlanul erősítsük hazánkat, or­szágunk hatalmát. A mi népünk megfogadta, hogy ezt a tanítást végrehajtja. Ezért ünnepelte a felszabadulás napját népünk új munkaihöstettekkel. Bányáink­ban. üzemeinkben., községek­ben százával nőttek ki új sztahanovisták és munkahő­sök, olyanok, mint az Acél­árugyárban Csabai István, aki 370 százalékos átlagteljesít­ményt ért el, vagy Buda Antal, aki 240 százalékos átlag­teljesítménnyel dolgozott. Bá­nyászaink között sem ritka az olyan eredmény, mint Radics János elvtárs csapatának 238, vagy Márton Ferenc 193 száza­lékos teljesítménye. Ugyanilyen lelkesen dolgoztak gépállomá­sainkon, termelőszövetkezeti csoportjainkban is azért, hogy biztosítsák jövőévi kenyerünket, hogy egy talpalatnyi föld se maradjon bevetetlen. A jó munka eredménye az, hogy az Acélárugyár március havi ter­vét 109.2 százalékfa, a szénbá­nyászati tröszt pedig 106 száza­lékra teljesítette, de a januári lemaradást nem tudta behozni, s az elsőnegyedéves tervét 98.7 százalékban teljesítette. A szén- bányászatban kitűntek a mátra- nováki s a zagyvái vállalat dol­gozói. Azonban lemaradt Mén- kes, Tiribes és Nagybátony. A mezőgazdaságban is vannak le­maradt járások: a mezőgazda- sági munkában, különösen az árpavetésben Pásztó és Szé- csény, vagy a beadásban is a szécsényi járás. Mi, nógrádmegvei dolgozók nem maradhatunk adósai népi demokráciánknak. Erre kötelez­nek bennünket megyénk és Sal­gótarján harcos hagyományai, családunk boldogabb jövője. De ezt várja tőlünk nagy pártunk és Rákosi elvtárs, aki naponta fi­gyelemmel kíséri munkánkat, s elért eredményeinket. Mindany- nyiunknak még jobb munkával, tettekkel kell szolgálni hazánk felvirágoztatásának ügyét, csakis akkor mondnatjuk magunkról, hogy méltóak vagyunk Sztálin eivtárs örökségéhez, ha minden­ben teljesítsük pártunk célkitű­zéseit. Kü'őnösen fontos ezt lát­ni most, hogy új parlamenti vá­lasztásokra készül az ország. A választás számunkra több az egyszerű szavazásnál. Nem ér 6emmit az, ha valaki leadja egyszerűen szavazatát a nép­front jelöltjeire, s hangoztatja, hogy egyetért pártunk politiká­jával, csak nem teljesíti tervét, az állammal szembeni köteles­ségét. A mi választásunk azt je­lenti, hogy amikor é'ünk ál­lamp el gári jogunkkal, ma­) d oktalanul teljesítsük ál­lampolgárj kötelességünket is. hiszen a világ békemozgatmát hazánk erősítésével szilárdítjuk, A magyar nép pedig különösen érdekelt a béke védelmében, mert saját tapasztalatából tudja, milyen pusztítással véráldozat­tal jár a háború. Az amerikai imperialisták, hogy igazi célju­kat leplezzék, arról beszélnek, hogy bennünket is „fel akar­nak szabadítani”. A „felszabadí­tás” alatt ők azt értik, hogy visszaadják a gyárakat a tőké­seknek, a földeket a földbirtoko­soknak, A salgótarjáni dolgozók külö­nösen ismerik ezeket az úgyne­vezett „felszabadítókat”. 1933- ban Dulles amerikai külügymi­niszter Magyarországon járt és a-z ő javaslatára történtek azok az intézkedések, amiről dr. Já­nosi, salgótarjáni rendőrkapi­tány. igy számolt be bizalmas jelentésében. „A Salgótarjáni KŐ6zénbánya Rt. folyó év ja­nuár 15-én február 1. hatály- iyal 850 munkásnak mondott fel és úgy hírlik, hogy február 15-én további 900 bányászt bocsáta­nak el. Olyan értesüléseink van­nak — folytatja Jánosi —, hogy a bányavállalat ez év áp­rilisig a mai 7000 munkáslétszá­mot 2500-ra csökkenti. A vas­ipari munkások helyzetéről ezt írja Jánosi: „A Budapest-Salgó- tarjáini Gépgyár és Vasöntöde Rt. munkáslétszámát az elmúlt napokban 280-ról 180-ra apasz­tották. A Salgótarjáni Palack- gyár Rt. pedig 780-ró! 480-ra.” Ez a jelentés csak a tényt köz­li, de mi tudjuk, hogy ezek az elbocsátások milyen nyomorú­ságot jelentettek a salgótarjáni dolgozóknak. Azt jelentette, hogy 6zabad volt a tarján! dol­gozók gyermekeinek éhen halni is, mert Dulles és társai érdekei ezt kívánta. Üjra ezt a „szabad­ságot” szánták nekünk az ameri­kai bankárok és tőkések. Ezek ellen velünk együtt har­colnak a Szovjetunió által veze­tett hatalmas béketáborban a kapitalista országok elnyomott dolgozói is a háborús őrültek megfékezéséért. S minket öröm­mel tölt el az. hogy a Világ- Béketanács legközelebbi ülését hazánk fővárosában tartják. Mi, salgótarjáni dolgozók igaz sze­retettel fordulunk e nagy ünne­pen Rákosi elv társ felé, és rajta leszünk, hogy Nógrád me­gye a mostani választásokban is első legyen és termelési eredmé­nyeinkkel segítsük sikerre vinni a párt és Rákosi elvtárs által kitűzött feladatokat — fejezte be beszédét Nagy ílvtárs. Ünnepség Salgótarjánban hazánk felszabadulásának nyolcadik -évfordulóján Április 4-én reggel, zenés ébresztő hangja mellett a hős nógrádi bányászokat szállító munkásautók sokasága robogott vé­gig Salgótarján utcáin. Büszke öröm sugárzott valamennyi bá­nyászunk arcán, hisz felszabadulásunk 8. évfordulóját, a szombat reggelig tartó műszakon 2220 tonna napi tervenfelüli szénnel köszöntötték, A város főterén már a korareggeli órákban a sportolók soka­sága vonult jel és az ott megépített röplabdapályán vívták meg a felszabadulási kupáért küzdelmüket. A főutcán bányász- és ipari dolgozók siettek gyülekezőhelyükre, hogy résztvegyenek a nagy ünnepségen. A felvonulást néphadseregünk tagjai nyitották meg, majd utána a vörösnyakkendős úttörők és dolgozóink követ­keztek. Az ünneplő tömeg a város szivében elhelyezett szovjet emlék­műhöz vonult, ahol a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Kudela József, a városi pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszédet a dolgozók nagy figyelemmel hall­gatták, majd a beszéd elhangzása után Salgótarján dolgozó népe hálája jeléül megkoszorúzta az emlékmű talapzatát. A koszorú- zási ünnepséget a néphadsereg tagjainak díszelvonulása és az In­ternationale hangjával végződött. Az ünnepség után a dolgozók a város főterére vonultak, ahol gyönyörködtek a szebbnél szebb sportbemutatókban. Időközben befutott a Rákosi-fától indult békestaféta is, s annak tagjai virágcsokrokat helyeztek el a szovjet kosi emlék­műre. Délután folytatódott az ünnepség. Üzemeink, hivatalaink, in­tézményeink kultúrtermében műsoros estet tartottak, s itt osztot­ták ki az élenjáró dolgozóknak kiérdemelt jutalmukat. Bányászaink 2220 tonna terven felüli szénnel köszöntötték a felszabadulás évfordulóját A felszabadulási hét egy újabb, hatalmas lendületet adott a nógrádi bányászok többterme­lésért folytatott harcához. Bá­nyászaink elhatározták, hogy a felszabadulási héten törlesztik adóssáig'Uika.t és adott szavukat valóra is váltották. A március havi tervüket 106.95 százalékra teljesítették, de április 1—4-ig a termelés az eddigiektől elté­rően továbbra is meghaladta a 100 százalékot. Április else­jén 105.5 százalékra teljesítet­ték a napi tervet. Április 3-án az első harmad dolgozóinak leszállá&a előtt va- 'amennyi aknaüzemnél, bánya bejáratánál röpgyűlést tartottak a dolgozók, ahol kifejezték, hogy felkészültek a harcra, az eddig elért eredményeket is túlszár­nyalják ezen a műszakon. Üj muníoahőstettekre elkészülve szálltak le a bányába. Szívósan harcoltak és már a műszak meg­kezdése után egymást érték a győzelmi jelentések. A műszak végére 903.9 tonna szenet ter­meltek terven feiül az első har­mad dolgozót A következő két harmad dol­gozói is keményen harcoltak, így érték el a nógrádi bányá­szok, hogy április 4-én reggelre 2220 tonna tervenfelüli szenet termeltek. A vállalatok között folyó ver­senyben mindig két vállalat har­colt az elsőségért (mátranováki és zagyva»), amelyek alaposan fel készülte k f e Iszabadu 1 ásunk évfordulójának köszöntésére. A mátranováki bányászok áp­rilis 2-án az éjszakai műszakban előre elkészítették a munkahe­lyek részére a sín- és faanyagot. Lerobbantott munkahelyek fo­gadták az első műszak dolgozóit. A gépkezelők is kiiiönös gond­dal készítették elő a nagy napra a gépeiket. A szállító személyzet minden csillét bevont a zökkenő- mentes szállítás érdekében. A mátranováki bányászok ki­tartó lendülettel harcoltak és be­tartották ígéretüket. A föld mé­lyéből egymás után érkeztek a győzelmi jelentések. Reggel 8 órakor 117.2 százalékra teljesí­tették esedékes tervüket. 10 órai jelentés szerint már 120,6 száza­lékra álltak. A műszak leteltével pedig megelégedetten tekintet­tek a kemény küzdelmük er^tL menyét hirdető táblára, amely megmutatta, hogy az első harmad 142,2 száza­lékra teljesítette tervét Az üzemek közötti verseny­ben a Gáti-bánya dolgozói har­colták ki az első helyezést 162.2 százalékos tervteljesítés­sel. A mátranovákiak versenytársa, a zagyva» vállalat, ez alkatom' mal I2JL9 százalékot ért el. A mizserfaí vállalatnál a fizi­kai és műszaki dolgozók már napokkal a nagy csata előtt arról beszéltek, hogyan lehetne eddigi eredményeiket túlszárnyalni. A műszaki vezetők a termelés jobb megszervezésére helyezték a súlyt. A hármas telepi üzemnél műszaki irányítás mellett már másodifkán átszerelték a kaparó- és gumis,zalagolkat, rázócsuszdá- kat. Az ezelőtt használaton kívül lévő rakodógépet is üzembe helyezték.; A pálhegyi üzemben minden csapat részére tart a lék mun­kahelyet biztosítottak. A szurdok» üzem négyes telepén egy ú j hatvamméteres mezőben haladó fronton kezdték meg ezen a -napon a termelést. Ezenkívül munkahelyi átcsoportosítást is végeztek. A legjobban sziáiílító munkahelyekre sztahanovista csa­patokat telepítettek. A Duclos-akna dolgozói pedig elhatározták, hogy április 4-e előtti napon az eddigi 2 harmados termelés helyett, 3 harmadban fejtik a szenet. Az eredmény itt sem maradt el. Egymásután érték el a jobbnál jobb termelést eredményeket. Reggel 7—9 óra között még csak 107,2 százalék­ra álltak, de az egyre fokozódó lendülettel 9—11 óra között már 119 százalék fölé emelték ered­ményeiket, a műszak végére pe­dig büszkén jelentették, hogy méltóan harcoltak április 4 meg­ünnepléséért, 125,4 százalékra fokozták termelésüket. A Nógrádi SzénbáUy áezatt Tröszt üzemei és vállalatai zi április 4 tiszteletére rendezeti nagy termelési nap alkalmaival becsülettel harcoltak termelésük fokozásáért és bebizonyJBcttáí szereteteket és hűségüket a fel' szabadító szovjet nép iránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom