Szabad Nógrád. 1953. április (9. évfolyam. 26-34. szám)
1953-04-08 / 28. szám
2 sz.iB.4n xot;it5i» 1953 április 8. PART ÉS PÁRTÉPÍTÉS A NÉPNEVELŐ MUNKA NÉHÁNY TAPASZTALATA A politikai iskolák eredményességétől függ nagyrészt a választás sikere. Ahogyan a politikai iskolákon felkészítik a népnevelőket, ahogyan ellátják őket helyi érvekkel, ahogyan itt megbeszélik velük az érvek helyes felhasználási módját (ahhoz, hogy dolgozóink egészen világosan lássák az életük minden területén bekövetkezett változási), olyan politikai felvilágosító munkát fognak végezni a népnevelők a dolgozók között. A Magyar Népköztársaság nagykövetének ünnepi fogadása Moszkvában Endrefalva községben a politikai iskolán Jekkel Józseíné népnevelő elmondta: ő nemcsak arról beszél dolgozótársaival, hogy néhány esztendő alatt Sztálinváros, Inota, Kazincbarcika, a földalatti gyorsvasút, eokszáz kultúrház, iskola és egyéb épült és tovább épülnek a gyá.ak és új városok, hanem arra is felhívja a figyelmüket, mennyivel többet tudnak ma vásárolni a mi dolgozóink, mint a múltban. „Ha nem hívjak föl erre a figyelmüket, sok dolgozó bizony könnyen elfelejti, hogy őt gyermekkorában még sütöteknöbm ringatta az anyja, mindig csak a legszükségesebb ruházata volt meg, de sokszor még az sem” — mondotta Jakkel elvtársnő. — Azon nem is gondolkoznak sokszor, miből telik ma arra, hogy minden munkás olvan szépen öltözködjön. A régebben földinélküli szegényparasztemberek ma olyan gyönyörű gyermekkocsikat, ruhákat, cipőket vesznek gyermekeiknek, amilyent azelőtt csak a ,,nagyságos urak” tudtak venni. Bizony sok dolgozó elgondolkodik a felvilágosító szó után és becsületesebben teljesíti kötelezettségeit. Azt is el kell mondani, hogy vájjon telne-e a népnek minderre, ha a munkája jövedelmét ma is a kizsákmányolok költenék el. Mondják el a népnevelőink, hogy a mi kormányunk új gyárak és egyebeik építésére fordítja azt, amit régen az urak elherdáltak. ★ Vannak olyan népnevelők, akik csak gépiesen végzik munkájukat. Frázisokkal válaszolnak a dolgozók egy-egy fölvetett kérdésére és bizony csodálkozhat a meglátogatott család, vájjon mi értelme volt ennek a látogatásnak? Ilyen népnevelő- munkát végeztek Glauber János. salgótarjáni dolgozónál Gafrik Ferenc és Andó Erzsébet ís. Glauber János meglehetősen bizalmatlanul fogadta őket, teljes közömbösséget mutatott a mi egész életünk iránt: „öt csak a munka érdekli — mondotta — őt nem érdekli a politika, csak dolgozni hagyják nyugodtan”. Tévedés lenne azt hinni, hogy a két népnevelő komolyabb beszélgetésre szánta el magát, és megmagyarázta ennek a dolgozónak, hogy a munkát nem lehet elválasztani a politikától, hiszen : •• nkája is, jobb élete is csak akkor van, ha a politikai vezetés jó. Ez a két népnevelő gépiesen elismételte Sztálin elvtárs szavait arról, hogy a béke fennmarad és tartós lesz... Arra nem gondoltak, hogy egy ilyen makacsul közömbös dolgozónak ez nem elég. Azt is meg kell magyarázni neki, hogy ő személy szerint hogyan veheti kezébe a béke megőrzésének ügyét. Nem beszélgettek el vele a mi régi és új életünkről. Ehelyett elmondták még neki, hogy „a béketábor azért nem fog gyengülni, ha vannak is ilyen helytelen felfogású dolgozók»” ★ Szalmatercs községben nagyon gondosan foglalkozik a párttitkár elvtárs a népnevelők oktatásával, a politikai iskolán való részvételükkel. Szabó Antal elvtárs. a politikai iskola vezetője, szintén nagyon gondosan készül fel és jól vezeti a politikai iskolát. Ennek eredménye, hogy a népnevelők világosan látják: nem az érvek sokaságát kell minduntalan gépiesen elmondogatni a dolgozóknak, hanem a beszélgetés során mindig megtalálni azt az érvet, amivel dolgozótársuknak a legérthetőbben tudják megmutatni a régi és a mostani megváltozott életünk közti különbséget. El kell mondani azt, hogy a dolgozók becsületes munkája hogyan válik új gyárakká, házakká, napköziotlho- nokká. 6ok és íjónrnősógű áruvá, bőséges élelmiszerellátássá stb. Rác Gyüláné elmondta, hogy ő arról beszél a dolgozóknak, mennyire ki volt szolgáltatva a múltban a nép az urak kénye- kedvének, nem volt munkalehetőség, nem tanulhatott, éhezett. Két életünk közti különbségről beszél Horváth Bálint, Sörös Aimál a, Botka Béla, Juhász János. fmriik A'übeirtflé és a politikai iskola majdnem minden hallgatója tudott olyat1 mondani, amiből mások tanultaik, amit föl tudnak használni népnevelőmunkájuk során. Orvostudomány és ü/let Az orvos a diagnózis megállapítása után elgondolkozott. A beteg rettegő és reménykedő tekintettel néz rá. Bízik abban, hogy az orvos a legjobb szert ajánlja gyógyulása érdekében. Pedig az orvos azon gondolkozik, hogyan lehetne több pénzt bezsebelni betegétől. Az Egyesült Államokban az orvostudományt kalmárszellem hatja át és az orvos sokkal többet gondol a dollárokra, mint páciensének egészségére. Az amerikai orvosok között széleskörűen elterjedt többek között a „honorárium-megosztás" gyakorlata. Ha a beteg például egy kezelőorvoshoz fordul, az általában szakorvoshoz utalja, akit ő maga ajánl a betegnek. A második orvos a honorárium egy' részét átutalja az ajánlónak. Szerencséje van a páciensnek, ha a szakorvosnak valamilyen „békés” szakmája van és egy ártatlan gyógyszer rendelésével útjára bocsátja a beteget. A kezelőorvos azonban páciensét leggyakrabban sebészhez irányítja, mivel a sebészeti műtétekért fizetik a legmagasabb honoráriumot. A páciens pedig, nem is seitve, milyen mesterkedések történnek háta mögött, bizalommal lefekszik a műtőasztalra. aláveti magát nemcsak felesleges, hanem egészségére nézve gyakran ártalmas operációnak is. Még az „United States News and World Report” című amerikai folyóirat országot-világot látott tudósítója is meghökkent, amikor eny tekintélyes amerikai sebész, Paul Howley beszámolt neki ezekről az esetekről. — Miért végez a sebész felesleges műtéteket? — kérdezte értetlenül a tudósító. És megkapta a tömör választ: — Pénzért. Ho- 'ey ezenkívül közölte a tudóólával, hogv „a múlt évben végzett legmegbízhatóbb számítások szerint országunkban a sebészeti műtétek felét olvan személyek végzik, akik nem szakképzett sebészek”. Egy másik orvos, dr. James Doyle, a délkaliforniai egyetem nőgyógyászati klinikájának tanársegéde még megdöbbentőbb adatokat közölt a felesleges műtétekről: Megvizsgálta Ca'ifomia államban nőkön végzett 6248 műtétet és megállapította: az operáltak 86 százalékánál egyáltalán nem állapítottak meg diagnózist a műtét előtt, 788 operált nőnek semmiféle betegsége nem volt. 144 esetben egyenesen el- lenjavalt volt a műtét és csupán 182 esetben volt szükség sebészeti beavatkozásra. Viszont az üzleti szellemű orvosok sokszázezer dollárt kerestek. Moszkva, április 5. (TASZSZ) Április 4-én Szkladán Ágoston, a Magvar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete fogadást adott Magyarországnak a Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása 8. évfordulója alkalmából. A fogadáson jelen voltak: V. Af. Motatov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere, A. /. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió be!- és külkereskedelmi minisztere. M. P. Taraszov. az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. P. K. Ponomarenko, a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztere. A. F. Tretyakov, a Szovjetunió egészségügyi minisztere. Sz. Af. Bugyonnij, a Szovjetunió marsallia. a Szovjetunió külügyminisztériumának, a Szovjetunió bel- és külkereskedelmi minisztériumának, a Szovjetunió honvédelmi minisztériumának felelős munkatársai, a társadalmi élet és a sajtó képviselői, a tudomány és a művészet kiválóságai, valamint a Moszkvában akkreditált nagykövetségek és követségek vezetői „AZ ÉLET JÓ ÉS ÉLNI J Ó...‘ A gabonazsákokkal roshadásig megrakott szekérsor lassan halad a Krupszkája-ulcán A szekerek megállnak a kozák falu szélén, Andrej Platonovics Sis háza előtt. — Gazda, vedd át a gabonát! — üdvözli vidáman Andrej Platonovicsot a kocsis. Andrej Platonovics csavargatja hosszú bajuszát és átveszi a hűségjutalmat a kolhozbeli becsületes munkájáért. Felesége, Jevdokija Gri- gorjevna, megmutatja a helyet, hová rakják le a gabonát. De hova lehetne mind elhelyezni? Kevés híján hat tonna gabonát kapott, a múlt évben Sis kolhozmunkás családja munkaegységeiért! Ezenkívül több, mint 700 kilogramm napraforgómagot és 6500 rubel készpénzt. A kolhozgazdaság növekedésével és erősödésével növekszik a kozák kolhozmunkások jóléte is. A falu áruházából gyorsan elkelnek a legdrágább kelmék. A lányok ízléses krepdesin ruhákat, szép kosztümöket varratnak, méghozzá nem akármilyen szabónál, hanem a falu szabómühe’.yében. A kolhozmunkás családoknak fémágyaik, városi típusú bútoraik vannak, rádiót, granunofent es más értékes holpiit vásárolnak Némelyek már modrblcikliről és saját „Moszkvics” gyártmányú autó vételéről gondolkodnak... A falu kultúrigénuei évről évre nőnek. Majdnem minden házba bevezették a helyi rádióállomás vezetékét. A kolhozmunkások nem mulasztják el a moszkvai rádió hangversenyeit és operáit. A pavlovszki rádióállomás gyakran közvetít helyi műsort is, többnyire a kolhoz komszo- moUstái húros-zenekarának hangversenyeit. A mozi is nagy népszerűségnek örvend a kozák faluban A falu ifjúsága kultúrájáról tanúskodik az egyre több könyv és a sakk-kör. A sakk-kedvelők minden szabad estéjüket ennek » játéknak szentelik. így él ma Pavloaszk falu. örökre elfelejtették itt a régi mondást: „Kozák a nevem, de kutya az életem.” Már az öregek sem emlékeznek erre. A kubányi földre eljött a boldogság — az új, a közös gazdálkodás boldogságai Családom jól él, fiaim szépen ruhúzkodnak“ 1fátóczi János, a palotási Május 1 termelő- r szövetkezet tagja már 53 éves. Életrajza igen változatos és gazdag. Egész életén végigvonul a két társadalom közti különbség. Mit adott neki a kapitalista társadalom? 12 éves korában már a kizsákmányolás jármába kellett hajtania nyakát. Cselédeskedett. Még csak gondolni sem mert arra, hogy tanuljon hogy változtasson nyomorult sorsán. Pióca módjára szívták ki munkaerejét a nagyobb profit érdekében. Mit kapott a felszabadulástól? 1945-ben hat hőid földet kapott a földosztáskor. 1950. őszén két gyermekével beállt a Palóc termelőszövetkezetbe. Becsületesen dolgozott, így harmadmagával az 1952-es gazdasági évben 934.17 munkaegységet ért el. A jó munkának meg is lett a gyümölcse, 32 mázsa 60 kg búzát, 11 mázsa 20 kg kukoricái, 9 mázsa 34 kg árpát vittek haza. Cukrot is kapott, több mint 2 mázsát. Büszkén jelentette ki. „Annyi búzám van a padláson, attól félek, hogy ránkszakítja azt.” — Nagyon jó szövetkezeti tagnak lenni, gazdagon élni, becsületes munkám után — mondja Válóczi János. — Családom is jó1 él, fiaim szépen ruházkodnak. íme, ilyen életet biztosított népi demokráciánk Válóczi Jánosnak. Hogyan él a jugoszláv dolgozó parasztság A Tito-klikk gazdasági katasztrófa szélére vitte Jugoszláviát. A jugoszláv falvakban létrehozták az úgynevezett „zadrugákat”, ezekben erőszakkal és psfllás&a} bekényszerítették a jugoszláv parasztságot. Ezekben ,a „zadrugákban” osztatlanul a kulákok uralkodnak. A dolgozó posztok zsellérsorshan élnek, a kulák vezetőség vágja zsebre a gazdaságok jövedelmének több, mint 60 százalékát. A dolgozó parasztság halálosan gyűlöli ezeket a „szövetkezeteket“ és a kíméletlen megtorló rendszabályok ellenére a parasztok ezrei szöknek meg be’őiük. A parasztokat rém fé'említi meg még a büntető törvénykönyv 204. cikkelye seen, amely 15 évi börtönbüntetést ró azokra, akik elhagyják ezeket a kulák szervezeteket. A belgrádi főkolomposok úgy akarják előteremteni az ország militarizálásához szükséges összegeket, hogv évről évre növelik az adót. amelynek oroszlánrésze a dolgozó parasztság vállára nehezedik. A Tito-fasiszta sajtó szépített adatai szerint is közel 50 milliárd dollárt sajtoltak ki 1952-ben Tito-pribékjei a faluból. A fasiszta Tito-kükk adópolitikája a kuiákság és a nagybirtokosság pozícióinak megerősödését szolgálja. Éle a szegény- és középparasztság ellen irányul. Ala a jugoszláv kuiákság, amelynek kezében az összes íöldek több, mint fele összpontosul, az összes begyűjtött termékmennyiségnek mindössze 10—15 százalékát adia a titóisía államnak, a további 80—90 százalékot erőszakkal veszik el a szegény- és középparasztoktól. Száz- és százezer hektárnyi szántóföld maradt megmunkálatilan azért, mert a dolgozó parasztoknak nincs sem szerszáma, sem vetőmagja, sem igavonó állatja. így nyomorognak a jugoszláv dolgozó parasztok a Tito által az amerikai imperializmusnak eladott Jugoszláviában. Mar az első sztálini ötéves tervek folyamán óriási munkát végeztek a Volga újjáalakításáért. Sztálin elvtárs kezdeményezésére megépített Moszkva-csatorna összekötötte a fővárost a Káspi-, Fehér-, és Balti-tengerrel Moszkva a Szovjetunió nagy városaihoz vivő olcsó vízi úthoz jutott. Hátra volt még a Volgának a Fekete- és Azovi-tengerekkel való egyesítése. Ennek a feladatnak a megoldása a Volga- Don összekapcsolása révén vált lehetségessé. A Don helyenként köze! kerül a Volgához. Sztálingrádtól nem messze a két folyam közötti távolság nem sokkat több, mini 60 kilométer. A Volga vízszinije azonban ezen a helyen 40 méterrel alatta van a Don szintmagasságának és közöttük, keskeny, magas vízválasztó helyezkedik él. Ez annyit jelent, hogy a csatornát bonyolult zsiliprendszerrel kellett megépíteni mind a volgai. mind pedig a Don-felőli lejtőn. Milyen a Volga—Don csatorma? A Volgát és a Dont összekötő víziót Sztálingrád és RosZtov között 540 kilométeres hosszúságban húzódik. Ebből az útvonalból 101 kilométer a Volga—Don-csatorma, egyébként a Don- folyót használják fel. A csatorna a Cimljanszkaja falu felett, kevéssel Kalacs város alatt kezdődik és Sztálingrádtól déire torkolik a Volgába. A Volga-Don hajózható csatornának igen nagy a népgazdasági Jelentősége. Segítségévei összeköttetésbe ' kerül a Káspi-tenger és a Fekete-tenger medencéié. Az Ural fája, a ba- kui kőolaj, a volgántúü vidék sója és gabonája eljut a Don-medencébe, valamint az Azovi-ten- ger kikötőibe. A Volga összeköti a Fehér-, Ba’ti- és Káspi-tengereket az Azovi-tengerrel és a Fekete-tengerrel. Ezzel a ténnyel országos jelentőségű feladat nyer megoldást: a Szovjetunió európai részének valamennyi tengerét egységes közlekedési rendszer köti össze. A volgai szállítmányok most a Dnyeperen átmehetnek Ukrajnába. A volgai főútvonal folytatása lesz a Turkmen főcsatorna gamely Turkmenia belsejébe Vezet. A hajózható Volga—DonA VOLGA —DON-CSATORNA JELENTŐSÉGE csatorna egymástól sokezer kilométernyi távolságra lévő területeket köt össze. A Volga—Don-csatorna hajózható útjának problémájával egyidejűleg megoldást nyernek a a rosztovi és sztálingrádi terület félig puszta és aszályos föMjeinek öntözésével, valamint a szomszédos területek iparának és mező- gazdaságának olcsó villanyóráéi látásával kapcsolatos nagyjelentőségű népgazdasági feladatok is. A hajózható Volga-Don csatorna a tudomány merész elképzeléseit testesíti meg és szemléletesen mutatja, mikép válik a nagy sztálini korszak tudománya az ember érdekeit szolgáló hatalmas természetátalakitó erővé. A csatorna összeköti a Volga-vidék és az Észak-Nyugati-medence 30 ezer kilométernyi hajózható folyóvizét a Don és a Dnyeper medence 13 ezer kilométeres hajózható folvórendszerével Útjában négy, egyenként 40 ezer kilowattos vízierőművet hajt meg és a 190 kilométer hosszú főcsatorna 2 millió 700 ezer hektárnyi szárazföldet öntöz a rosziovi és sztálingrádi területen. Az összes öratözőcsatomák hossza eléri majd az 568 kilométert A csatorna Építői négy év alatt hatalmas munkát végeztek. 160 millió köbméter földet emeltek ki, 3 millió köbméter betont és vasbetont építettek be a csatornákba, a tavakba és a zsilipekbe. Ha a felhasznált betont és kőanyagot vasúti kocsikba raknák, 1400 kilométer hosszú „szerelvény“ kellene hozzá. A természet átalakításának bölcs sztálini terve — amelynek szerves alkotórésze a Volga— Don-csatorna — egyre inkább valósággá válik. A Volga—Don-csatorna építkezésének befejezésével, a hatalmas víztároló megépítése eredményeképpen. amely a kolhoz’ és szovhozföldek öntözésének és vízzel való elárasztásának forrása — új. ragyogó perspektívák nyíltak a Rosz- tov-terület mezőgazdasága előtt. Az ön‘özölr'!ó- zatnak már működésben lévő első sorozata százezer hektárnyi terület öntözését biztosítja. Már ez évben a Don mentén a gabona- és zöldségfélék termelése jelentősen emelkedett. Az eddiginél jóval nagyobb területen termeltek itt olyan A Volga—Don-csatorna építői 4 év alatt | kocsikba raknánk. 1400 km hosszú szerelvényt 160 millió köbméter földet emeltek ki és 3 millió I töltene meg, amely Budapesttől —Sztálinéig köbméter betont építettek be. Ha a betont vasúti I érne. % növénykultúrákat, mint a rizs, gyapot és az indiai kender. A doni öntözőhálózat első sorozatának építésénél elvégzett munka méreteiről és eredményeiről beszéltnek a következő számok: 1925 és 1950 között — 25 év alatt — a rosziovi terület öntözött földterülete 3400 hektárról 17.600 hektárra, tehát 14.200 hektárral növekedett, míg most lényegében két év alatt 100 ezer hektár öntözött föiiddel bővült. A kolhozmezőkön termelt gabona. az üzemekben gyártott mezőgazdasági gépek, az e területen kitermelt szén — a legkülönbözőbb szállítmányok széles áradataként ömle- nek az új vízifőútvonaton keresztül a Volga-vi- dék ipari kerületeibe, az Uraiba. Moszkvába, Leningrádba és az ország többi városaiba. DB nemcsak 3 Szovjetunió, hanem a népi demokráciák is közvetlen folyam: úton kapják a Szovjetunió által szállított gépeket és különböző anyagokat. Épülő hatalmas erőműveink (Sztáiin- város, Inota1) szintén nagymennyiségű anyagot, gépeket kapott már a Fekete-tenger Dunai hajóút révén. A szovjet tudomány olyan hatalmas feladatok megoldására is képes, mint pl. ez a csatorra, amelynek megépítéséhez a cimljanszkájai, roma- novi és dubovi kerületek tucatnyi települését az elárasztás alá kerülő zónából új helyre vitték át. Az állam hatalmas segítséget nyújtott a terület lakosainak Nemcsak házaikat, hanem több- százezer szőlőtőkéjüket és gyümölcsfát kai is átszállították. Míg a nyugati áljainak kapitalista vezetői minden tettükkel a dolgozók életét teszik nehezebbé, újabb terheket raknak a nép nyakába, addig a Szovjetunió az új ötéves tervével a kommunizmus országai. a dolgozók boldog hazáját építi. A „Lemin”-ről elnevezett Volga—Doc. hajózható csatorna építésének sikeres befejezése — a Lenin és Sztálin pártja vezette szovjet nép ragyogó győzelmét a szocialista gazdasági rend fényes diadalát, a hazai gyáripar és építőipar nagyságát a szovjet dolgozók, mérnökök és technikusok alkotó erejének nagy eredményeit jelenti és egyben az élenjáró szovjet tudomány ünnepét.
