Szabad Nógrád. 1953. április (9. évfolyam. 26-34. szám)

1953-04-01 / 26. szám

»953 április I. szabad xor.nTn 3 Leplezzük le a táppénzcsalókat, álbetegeket, dolgozó népünk ellenségeit Az ötéves terv teljesítése te­rén nagy feladatok hárulnak üzerminkrí, a Zagyfapáífalvi Bányagépgyárra is. A minisz­tertanács szénbányászat fej'esz. teséröl szóló határozata ki­mondja, hogy a széntermelés fokozása, a nehéz bányamunka megkönnyítése érdekében bá­nyaüzemeinket még fokozottabb mértékben kell gépesíteni. Sajnos azonban üzemünkben is. vannak olyan elemek, akik akadályozzák a szocializmus mielőbbi megvalósítását, a bá­nyaüzemek gépesítését, bányá­szaink munkájának könnyebbé tételét. Ilyen ifjabb Holczer Jó­zsef, aki már másfél hónap óta jogtalanul veszi fel a táppénzt, csalást követ eh Eddig már kö­zel 1200 forintot vett föl jogta­lanul . A táp pénzes a lés a beteg- ellenőrzés alkalmával, március 24-én derült ki. Dolgozni nem akar ifjabb Holczer József, azt tartja, hogy nem tud. Közben motorkerékpár vizsgára már volt ereje elmenni. A motorozás neki fontosabb gyárunk terv­teljes késénél. l,Az alma nemi esik messze a fájától” — tartja a közmondás — Ifjabb Holczer József is az apjától tanulta a szimulálást, kép műt at ást. Id. Holczer József notórius „be­teg”, több mint 6 hónapig munkaképtelen volt, majd 9 na­pot dolgozott és újra betegállo­mányba került. Havonta közel 900 forintot vesz föl táppénz­ként. Különös betegségben szen­vedhet id. Holczer József. Mun­kahelyén képtelen dolgozni, de ez nem akadályozza őt abban, hogy a kertben se tudjon dol­gozni. Ennél a munkánál nem fáj 6em a keze, sem a dereka. A két táppénzcsaló nagyon megérti egymást. Együtt dolgoz­gatnak. a kis műhelyükbe kon- t árkodnak, motorfcsrékp ár ja vi­tással foglalkoznak. Még ők a műhelyben dolgozgatnak, addig feleségeik panaszkodnak fűnek- fánák, akivel csak találkoznak, hogy ifjabb Holczer Ferenc és tanítómestere — az apja — munkaképtelen, kevés táp - pénzt baipnak. Nem bírnak dol­gozni, olyan betegek — közben a kiskamrábó! néha-néha kihal, latszik a hazugságot leleplező köp ácsol ás, ilyenkor félénken tekintgeíneik a panaszkodó asz- szonyok a serényen dolgozó táppénzcsalók felé. Ilyen káros elemek népgazda­ságunkat és becsületes dolgo­zóinkat igyekeznek becsapni. Meglopják dolgozó társaikat, szemtelenül visszaélnek a biza- lommal^és jogtalanul veszik fel a táppénzt. Az ilyen elemekkel a becsületes dolgozóknak bátran szembe kell szálni, le kell lep­lezni őket. Pásztói László, Zagyvapálfalvi Bányagépgyár Árdrágítót ítélt el a balassagyarmati járásbíróság Minkó Jánosnét a balassa­gyarmati járásbíróság azért, mert 1953 február havában Ba­lassagyarmaton és Hugyag köz­ségben 15 mázsa burgonyát, 4 mázsa hagymát és 72 kg babot összevásárolt, azokat az eladók nevén felszállította Budapestre, ott drága pénzért elárusította — egyévi és hathónapi börtönbün­tetésre, 500 forint pénzbüntetés­re és 500 forint vagyonelkob­zásra ítélte. A felszabadulási hét eredményei •> a mezőgazdaságban EGYRE TÖBB KÖZSÉG JE­LENTI: becsületesen teljesítet­ték április 4-re tett fogadalmu­kat, Legutóbb Becske, Liíke, Galgaguta és Bércéi községek jelentették, március 27-én befe­jezték az árpa és zab vetését. Becske községben kitűntek jó munkájúikkal Nagy Vendel, Ser­főző Ebrenc, Mészáros János dolgozó parasztok, akik vállal­ták, hogy álrpa-, zab-, cukor­répavetést tervüket április 4-re teljesítik. Vállalásukat március 25-én teljesítették, * TERMELŐSZÖVETKEZETE­INK igen szép eredményeKet ér­tek el a felszabadulási héten. Az árpavetést 92, a zabveté&t 82 százalékban teljesítették. A ter­melőszövetkezetek közül külö­nösen kitűnt jó munkájával a kecsikédp úsztat Dózsa termelő­szövetkezet, amely vállalta hogy árpa- és zabvetését, vala­mint 40 kh. szőlőnek a meg- metszését április 4-ig elvégzik. Ezt a vállalást március 24-re teljesítették. A PÁSZTÓI ALLAMI GAZ­DASÁG traktoros-növényter miesztő-briigádja a felszabadu­lási hétre tett felajánlásában vállalta, hogy a G. 35 traktorok, nál az egy műszakra eső 5 nor­málholdat a felszabadulási hét alatt 1 normálholdda! emeli. A traktorosok közül Lóczi János és váltótársa, Surányi György vál­lalását nemcsak teljesítették, ha­nem egy ncirmálholddal túl is teljesítették. A felszabadulási hét alatt napi teljesítményük 6.5 normálhold volt. E két ki­váló traktoros DISZ-tag. A pásztói járás vezet továbbra is a járások között folyó begyűjtési versenyben A járások között folyó be­gyűjtési verseny egyre fokozó­dik a felszabadulási hét alatt. A legutóbbi kiértékelés alapján a pásztói járásban megkétszere­ződött a begyűjtési eredmény, s továbbra is a pásztói járás 've­zet a versenyben, bőrtokéba tart­va a megvet pártbizottság, s a megyei tanács vándorzászíóját. A pásztói iárás első negyedévi A korai vetésből nagyobb termést várunk A berceli Dózsa termelőszövetkezet tagsága április 4 méltó megünneplé­sére vállalta, hogy március 18-ra befe­jezi az egész ta­vaszi kalászos nö­vények vetését. Vál­lalásunkat két nap­pal előbb teljesítet­tük. 25>kh árpát, 8 kh tavaszibúzát tt tavaszbükkönyt, 3 kh borsót és 2 kh mákot vetettünk el. A kapásnövények­nek a föld elő van készítve. A tavalyi aszály­kárból tanulva meg­állapítottuk, hogy a korán elvetett ga­bona aszályos esz­tendőben is többet terem. Az elmúlt évben az árpa egy- részét 4 nappal ké­sőbb vetettük el az esőzés miatt. így négy mázsával ke­vesebb termést adott holdja, mint amelyik idejében el lett vetve. E tapasztalato­kat az idén haszno­sítottuk. Határidő előtt elvetettük a kalászosokat. így több termésre szá­mítunk, és ezáltal több gabona jut a tagságnak jövede­lemelosztáskor. Csordás János Ordaspuszta tervét vágómarhából 111.1; ser­tésből 86.5, baromfiból 112.6, to jásból 44.3, tejből 91 százalékra teljesítette. Második helyezést a balas­sagyarmati járás érte el. Vágó. marhából 146.5, sertésből 89.4, baromfiból 114.4, tojásból 43.1 tejből 87.1 százalékos a begyűj­tési tervteljesítése. Harmadik helyen a salgótar­jáni járás áll, mely vágómarhá­ból 129.8, sertésből 76.8 barom­fiból 121.8, tojásból 48.7, tejből 83 százalékos a tervteljesítése. Negyedik helyen a rétsági, míg ötödik, helyen a szécsényi /<- ások kullognak. Dorogháza dolgozó parasztjai a fel szabadulási hét tiszteletére vállalták, hogy vágómarha,'ser­tés-, baromfi-, tojás-, valamint tej tervüket 100 százalékra telje­sítik. 26-án, Rákosi elvtársnak küldött táviratukban már azt jelentették, hogy vállalásukat be­csülettel túlteljesítették. Vágó­marhából 129, sertésből 201, to­jásból 120, baromfiból 226, tej­ből 101 százalékra teljesítették első negyedévi tervüket. A salgótarjáni városi tanács-és a tömeg kapcsolat! A tanács munkájának fokmé­rője, hogy milyen a dolgozókkal való kapcsolata. Szívesen kere­sik-e fel a dolgozók, fordulnak-e hozzá javaslatokkal, kérésekkel, panaszokkal, bírálják-e a ta­nács munkáját. Ahol ez ninos meg, ott a tanács munkájában hiba van. Ha ennek alapján nézzük a salgótarjáni városi tanács mun­káját, megdöbbentő képet ka­punk. Ez év januárjától nem kaptak a dolgozóktól — nem értve ide a hivatalos — egy le­velet sem. A dolgozók azt tart­ják; minek írjunk levelet a vá­rosi tanácsnak, úgysem vizsgál­ják ki, nem intézik el a jogos sérelmeket. Ez így mérgesedett már évről évre, míg aztán a dolgozók, megunva a városi ta­nács „elefántosonttoronyba“ bújt kíski rályainak m aga t a r t á sá t, egyre gyakrabban hívták fel a figyelmet a felsőbb szerveknek, a városi tanács vezetőinek ma­gatartására. A salgótarjáni városi tanács­hál a vezetők kiskirál,oskoilása nem egy most napfényre került jelenség. Régi dolog. Tudott róla a pártszervezet, tudtak róla az ott dolgozó kommunis­ták, maga a tanácselnök is. A hiba az, hogv a párttagok is úgy vélekedtek, „ne szólj szám, nem fáj fejem”. Ugv viselked­tek, mint akiknek se apjuk, se anvjuk nincs, aki meghallgassa őket. Gváva módon olyan tes- sék-lássék bírálatot gyakoroltak ugvan, de amikor látták, hogy minden marad a régiben, össze­dugták fejüket, s anyámasszony katona módjára suttogtak. Jó lesz, ha a városi tanács kom­munistái mélven az emlékeze­tükbe vésik Malenkov elvtárs- hak az SZKP XIX. kongresszu- Ván mondott beszédét: „A kom­munistáknak) nincs joguk arra, Hogy közömbösséget tanúsítsa­nak az egészségtelen jelensé­gekkel és a munkában észlelt t melmezetlenségekkel szem­n”. Mi is történik' a salgótarjáni városi tanácsnál? Galajda elvtárs, aki kazánfű­tőből lett b városi tanács elnö­ke, megfeledkezett arról, hogv őt oda a dolgozók küldték. Már hónapok óta a párnás ajtók mögé barikádozta magát. Hozzá bejutni nehezebb, mint a tű fo­kán átmenni. Először a jövetel célját el kell mondani az elő­szobában, mikor aztán bejelen­tik, ő egyszerűen ki üzen, hogy nem ér rá. Ez még a jobbik eset. De napokon keresztül nem lehet őt megtalálni. Ahogy kiengedte kezéből a vezetést, úgy lett a városi ta­nács a dolgozók egvik legnép­szerűtlenebb helye. Galajda elv­társ a „nagy elfoglaltságára” való tekintettel úgy látszik, nem vette észre, hogy a tanácson a régi verosháii szellem hódított helyet. Nem vette észre, hogy az elnökhelyettes, Béres József né (Juhász Gizella) még nagyobb mértékben elzárkózik a dolgozók elől, de ha valaki mégis megkísérli, hogv beszél­jen vele, úgy néz a dolgozóra, hogy annak a köszönéstől is el­megy a kedve, a beszéd helyett sarkonfordul és elmegy. Ha mégis szóba áll a dolgozókkal, senki sem jár jobban, mint a salgóutcaiak, akik egvik esetben vízügyben keresték fel, s a kö­vetkező választ kapták: „Men­jenek az építési osztályra, majd ott elintézik”. A másik eset. Az óvodák ré­szére az üzemek 8000 forintot adtak össze azzal a céllal, hogy a városi tanács ebből az ősz- szegből fedezze a javításokat, s egvéb kiadásokat, Ebből a pénz­ből Béresné utasítására Gom­bos Ferenc volt pénzügyi taná­csos — jelenleg pénzügyi osz- tálvvezető — sugallatára 1300 forintot fényképezőgépre költöt­tek azzal a céllal, hogy az úionnan épült házakat és egyéb létesítményeket örökítsék meg vele. Így nem csoda, ha van olvan óvoda, amelyik a gyerme­kek rovására megrövidült, mint például a Bajcsy-Zsi!;nszky-úti és a tűzhelygvári is. Azért, mert a Bajcsy-Zsilinszky-úti óvónő kérni merte a pénzt jogosan, Béresné egyszerűen elutasítottam Ugyanilyen követeléssel a tűz­helygyárból küldöttség kereste fel és a dolgozó asszonyoknak kisebb vita után kijelentette- „Nem tárgyalok”. Aztán még ő háborodott fel, s amikor a kül­döttség elment, azt mondotta: „Eddig harcoltam a gyerekekért, de ezután nem teszek értük semmit”. Milyen jogon beszél így a dolgozókkal a tanácselnökhelyet­tes? Milyen jogon beszél ezen­túl a tanácsapparátu.s dolgozói­val, olyan horthysta polgármes- terhangon, „Nem érdekel, hajtsa végre.. Amilyen a magatartása, olyan a tette. A tanács dolgozóinak zöme egyöntetűen elmondja: „Úgy viselkedik, mint egy kis­király”. Rettegnek tőle az appa­rátus dolgozói, a város dolgozói pedig nem szeretik A felügyelete alá tartozó cso­portoknak még annyi segítséget sem adott, hogv egy komolyabb feladatot nagyobb nehézség nél­kül meg tudtak volna oldani. Pedig öthónapos közigazgatási tanfolyamot végzett és segítés helyett diktatórikus magatartá­sával akar magának tekintélyt szerezni. Igv nem csoda, ha a dolgozók szinte egyöntetűen olyan véleményen vannak: „Bé­resné elvtársnővel nem tehet együtt dolgozni, öntett, elbiza­kodott”. Vannak emberek, akik a vi­lágért sem mondanának róla rosszat, mint a kereskedelmi osztály egyik dolgozója, Babu- lyáné, akit nap mint nap azzal bíz meg, hogy részére külön­böző cikkeket vásároljon be. Szégyenteljes az ilyen magatar­tás olyan dolgozóra, akit a nép bizalommal választott meg. Szé­gyenteljes, mert visszaél ezzel a bizalommal. De szégyenteljes arra is, aki pillanatnyi elő­nyökért szolgamódra megaláz­kodva dörgölődzik feletteséhez, ahelyett, hogy megbírálná őt. A salgótarjáni városi tanácsnál a tömegektől való elszakadásnak súlyos jelei vannak. Ez annál is inkább ve­szélyes, mert ilyen magatartás az ellenség melegágya. A kis­kőrösi eset és azóta a tanács­vonalon leleplezett ellenséges elemek esetei mind azt bizonyít­ják, hogy az ellenség mindent elkövet a tanácsoknál — mint az államhatalom helyi szervei­nél — hogy azt gyengítse. A városi tanácsnál úgvlátszik ezt nem látják, mert elbizakodott­ságukban még a kiskőrösi esetet sem tanulmányozták át. Azok, akik elbizakodnak, nem tartanak kapcsolatot a dolgo­zókkal, előbb-utóbb elvesznek, bürokratikus intézkedésekkel próbálják a feladatokat megol­dani. A városi tanácsot munkások­ból lett vezetők irányítják. Hogy így belesüllyedtek a mo­csárba, súlyos felelősség terheli a városi pártbizottságot is, amely ugyan már több esetben bírálta a városi tanács elnökét,. elnökhelyettesét, azonban nem ellenőrizte, hagy a bírálat alap­ján változtattak-e magatartásu­kon. Még súlyosabb felelősség terheli a megyei tanácsot, amely a városi tanács tőszomszédsá­gában van. Tudott a hibákról és a hibákat erélyes kézzel nem javította ki, szájtáti módon tűrte a megyei tanács, hogy a városi tanács és a dolgozók közötti kapcsolat meglazuljon, tűrte, hogy annyira éleződjön a hely­zet, hogy most már csak akkor keresik fel a dolgozók a városi tanácsot, hogyha annak elenged­hetetlen szükségét látják. A városi tanács hibáin lehet iavítani. Ez legyen most a vá­rosi tanács, a városi pártbizott­ság, a megyei tanács egyik leg­fontosabb feladata. Ebben a munkában támaszkodjanak bát­ran a tanácsnál dolgozó párt­tagokra, a város dolgozóinak széles rétegeire. KOMMUNISTA PÉLDAMUTATÁS A karancskeszi gépállomá­son a kommunisták járnak élen a tervfeladatok végrehajtásában. Ezek közé tartozik Simon István párttag is. Erőgépét szaksze­rűen, pontosan kijavította, hogy a tavaszi munkában ne legyen fennakadása. Március 1-től 30-ig 118 normálholdnyi szántási munkát végzett el az előirány­zott 96 normálholddal szemben. Napi műszaknormáját rendszere­sen túlteljesíti. A napi 3.1 nor­málholddal szemben 4.5 normál­holdat teljesített átlagban. E kiváló eredményt úgy érte el, hogy a kötelező gépi karban­tartásokat rendszeresen elvégzi. Minden percet a tervteljesítésre használ fel. így meg tudta sokszorozni az erőgép kapacitását. A jó munka eredményét mi sem tükrözi vissza jobban, mint az 1746 forintos keresete. C ►-rimon István édesanyja a következő levelet kapta a gépállo­más pártszervezetétől: „Büszke lehet arra, hogy Simon István traktorvezető a gépállomás legjobb dolgozója. Elismeréssel és megbecsüléssel tekintenek rá a dolgozók. Jól végzett munkája, magatartása minden dolgozó előtt példaképpen áll. BOCSO GYULA politikai helyettes, Karancskeszi, gépállomás. A zagyvapalfalvi bányatelep múltja és jelene Z agyvapál falva régi múltra tekint vissza. Már az 1500-as években is fennállott alsó és felső Pálfalva, András- falva. Ebben az időben Lothö János és Nagyfáy Balázs föl­desurak voltak a község gazdái. A későbbi feljegyzések szerint Komjáthy, Mikulay, Pakocs, Gróf Toroczkay, Okolicsányi, Györki nemes családokat és Solymossy bárót találjuk a köz­ség földesurai között. Az 1880-as évek végén a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányát nyitott a községben és ezzel megkezdődött a bánya­telep létesítése. Évszázadokon keresztül a földesurak, grófok és bárók voltak a teljhatalmú urai ennek a hosszú, kanyargós völgykatlannak, s ez idő alatt sok könny, verejték és vér áz­tatta a környék hegyvonulatait, völgyeit. A bányák megnyitásával a környék lakóinak nagyrésze a bányamunkát választotta hivatá­sának abban a reményben, hogy megszabadul a földesurak em­bertelen kizsákmányolásától. Út­juk azonban cseberből vederbe vezetett. A napi 12 órás nehéz, fizikai munka, a széntermelés ezer veszélye tovább fokozta bi­zonytalan életüket. A dolgozók verejtékei a föld mélyében még sűrűbben csöpögtek. A kitermelt szenet háton hordták ki a bá­nyákból, kocsikkal fuvarozták föl Budapestre, de igen sokszor eredménytelenül, mert nem vett, aki megvegye tőlük termelvé- nyeikel. Pálfalva népe tovább éhezett, sanyargott. Múltak az évek és a bánya­telep kolóniáiban (öregkolónia, újkolónia, centrál, sakta) mint­egy 300 család húzódott meg. A telep lakói részére építettek egy „munkásotthoni”. A „munkás- otthon" talán a dolgozók kultu­rális életének megváltoztatására készült, de a múlt rendszer urai egyben gátat is emeltek a dol­gozók fejlődése, művelődése előtt. Az egy épületben külön tiszti- kaszinó, altiszti és munkáskor szektáns szellemet alakított ki a dolgozók között. Még a munkás­körben sem szívesen fogadták, ha oda bányász betette a lábát, mert a rangsor szerint az ipa­rosok felsőbbrendűek voltak a bányászoknál. így a bányászok javarésze munkájuk befejeztével odahaza a dohos vályog-, vagy baraklakás küszöbén üldögélve töltötte el szabadidejét. Kultu­rális életükben a továbbiakban is csak annyi változás állott be, hogy a „kis akácosba”, vagy a fenyvesbe jártak ki kártyázni. A bányászfiatalok pedig, akik a kör szabályainak értelmében 21 éves éleikor elérése előtt nem tehették be a lábukat a munkás- otthonba, az akkori „magazin” hátamögött sasolásban keresték szór okozásukat. Ez a szórakozás azonban sú­lyos veszélyeket rejtegetett ma­gában. A keservesen megkere­sett pénzüket egymástól nyerték el, így voltak ezzel a vidéki ba- raklakók is, akiknek szintén ti­los volt belépniük a munkás­körbe. A tisztikaszinó viszont sokszor nié-r hajnali 5 órakor is nevetés, tőt, nótaszótól volt hangos. Tör­tek a poharak, pezsgősüvegek, ha Baglyosai járói Dubóvszky igazgató „úr” mint vendég meg­jeleni a pálfalvi tisztikaszinó­ban. A pálfalvi bányatelep legnagyobb épületét „munkás- otthonnak” nevezték, de nem volt munkás, mert a dolgozók nagy­része ki volt rekesztve belőle, nem volt otthon, mert a dolgo­zók jelentős része rá volt kény­szerítve, hogy másutt keresse otthonát. A zagy vap álfalvi bányatelep lakóinak is 1945 változtatta meg az életét. Pártunk útmutatásával ledöntöttek a dolgozó rétegek közé hosszú évtizedek alatt fel­épített válaszfalakat. A munkások és értelmiségi dolgozók közös művelődési helyévé vált a régi névleges -„munkásotthon” is. A dolgozók művelődését, fejlődését elősegítő szépirodalmi könyvek­kel bővítették ki a munkásotthon könyvtárát. A tudományellenes, erkölcstelen filmeket, haladó- szellemű, tanulmányos filmek váltották fel. A klubhelyiséget fiatalok és idősek egyaránt láto­gathatják. Az ifjúságnak külön helyiséget is biztosítottak, meg­szűnt az élelemtár mögötti sa­solás, könyvtár, rádió, zongora áll a fiatalok rendelkezésére. Tánc- és kultúr csoportot alakí­tottak és a munka leteltével es­ténként összejönnek a fiatalok, hogy színdarabokat, népi tánco­kat tanuljanak. A klubhelyiségnek külön kút- túrigazgatöja van, aki gondos­kodott arrót, hogy a bányatelep 25 tagú kultúrgárdáfa március 29-én Budapestre utazhasson, hogy ott megnézhessék a „Dió­törő” című balettot, s ezzel elő­segíthessék kultúréletük további fejlődését. Modern, egészséges iskolát kapott Zagyvapátfat- va, napköziotthont létesítettek, hogy a bánya és a gyáripar dolgozóinak gyermekei részére minden fejlődési lehetőség biz­tosítva legyen. A pálfalvi bá­nyatelep dolgozói most már kö­zös egyetértésben harcolnak Tovább bővítik az alig két éve létesült modern, korszerű bá- nyagépgyáráf, hogy az itt ké­szített bányagépekkel megköny nyitsék a nehéz bányamunkát. Népűnk állama most egészéé' ges. fürdőszobás lakások épít& sét vette tervbe a bányateleit lakói részére, hony életük továbI szépüljön és gazdagodjon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom