Szabad Nógrád. 1953. április (9. évfolyam. 26-34. szám)

1953-04-01 / 26. szám

2 SZAR AD IV Íí ÍJ RÁD 1953 április í. PART ES PÁRTÉPÍTÉS Népneve iőmunka Érsek vadkerten Ersekvadkert község ha nem Ss volt az utolsó a megyében 1952-ben, de az elsők között sem Volt Az ősszel különösen az őszi búza vetéssel maradtak le. Most főleg az árpa vetéstervnél van lemaradás. De nagyon rósz-' szül teljesítette a község tojás-, tej-, baromfibegvüjfési teivét is. Március 20-ig tojásból pl. még csak 29 százalékra teljesítették tervüket. Mit tesz a pártszer­vezet annak érdekében, hogy a lemaradást behozzák, hogy a község az elsők közé kerüljön? Az elmúlt évben igen gyenge volt a népnevelőmunka. Érsek- vadkert egyike a legnagyobb községeknek a megyében. Ennek ellenére csak 30—35 népnevelő \4>t, de ez sem mind végzett felvilágosító munkát. A párt- szervezet a maga kárán győző­dött meg róla,, hogy nem elég a hangoshíradó, a dácsőségtábla és a szégyentábla. Nem elég az, ha gyűléseken beszélnek a dol­gozókkal. A párt szavának egyes f elvit á gosodot t ab b, munka j uka t becsületesen végző dolgozókon keresztül közvetlenül is el kell jutni minden egyes dolgozóhoz. Ehhez pedig egy ilyen nagy községben nem elég 30 nép­nevelő és ez a népnevelőgárda is javarészt párttagokból állt. A munkában, a kötelezettségek teljesítésében élenjáró dolgozók egyes példamutató tömegszerve­zeti aktívák bevonása nélkül nem tudják megjavítani a nép- nevelőmumkát. Ez év elején ezt már világosan látta a pártszer­vezet. Ezért a vezetőség elhatá­rozta, hogy legalább 80-ra eme­li a népnevelők számát. Nép­nevelő munkával bízzák meg azokat a becsületes pártonkívüii dolgozókat, akik évek óta az el­sők között teljesítik minden kö­telezettségüket. Megkérik őket, magyarázzák meg a hátul kul­logó dolgozó társaiknak, hogy az ő késedelmeskedésük, kötele­zettségük elhanyagolása milyen kárt jelent az egész államnak és saját maguknak is. Ezekkel a dolgozókkal a pártszervezet tagjai személyesen elbeszélgettek, azután meg­hívták őket a népnevelő értekez­letre. Ez körülbelül másfél hó­nappal ezelőtt volt. Hogy ez mégsem jelentett döntő változást a népnevelő munka terén, ez az­zal magyarázható, hogy ezek a népnevelők még nem látják elég világosan mi a feladatuk, ho­gyan állítsanak be dolgozó tár­saikhoz, milyen szavakkal, ér­vekkel magyarázzák meg, hogy a késedelmes tavaszi munka, a beadási kötelezettség nemtelje- sltése csak az ellenségnek hasz­nál. ✓ A népnevclőértckezleteken sem a pártszervezet titkára Halay elvtárs. 6em a pártbizottság tit. kára Markó elvfárs nem töre­kedték arra, hogy a régebbi ta­pasztalt népnevelők, párttagok elmondják tapasztalataikat, mód­szereiket és azt, hogy milyen ér­vekkel győzték meg egy-egy dolgozótársukat. Az országos eredmények mellett nem adtak a népnevelőknek helyi érveket. Azt, hogy ez milyen hiba volt a legutóbbi népnevelőértekezle­ten vették csak észre. Látva a község elmaradását a begyűjtés terén és azt, hogy a tavaszi mun­kák üteme nem megfelelően ha­lad, elhatározták, hogy vasár­napra mind a 80 népnevelő — régiek és újak — felkeresi majd a dolgozókat és helyes felvilágosító munkával meg­javítják a község eredményeit. Ez a tervük azonban nem si­került, éppen a népnevelőkkel való elégtelen foglalkozás miaitt. A népnevelőértekezleten csak 30-an jelentek meg. A párttitkár elvtársnak még ekkor sem jutott eszébe, hogy megmutassa ma­guknak a népnevelőknek is összesítve a község életé­ben történt változást, fejlő­dést Csak vasárnapra állították össze azokat az adatokat, ame­lyek megmutatják, hogy a köz­ség dolgozóinak az élete meny­nyit gazdagodott, mennyire megnőtt a vásár'óképesség és még milyen fejlődés előtt ál! a község. \ dolgozók egyrésze hajlamos arra, hogy hamar elfelejtse a múlt nyomorúságát, annyira ter­mészetesnek vegye a jelent, .hogy abban a hitben él: neki nem is kell azért semmit sem tenni, hogy az életük még szebb, még gazdagabb legyen. A népnevelők feladata, hogy ezeknek megmagyarázzák, ered­ményeink nem születtek a sem­miből. Dolgozó népünk becsü­letes munkájának eredménye ez. Nem e'.ég arra hivatkozni, hogy e beadási kötelezettség törvény, a mezőgazdasági munkánknál megállapított határidő törvény s azt mindenkinek teljesíteni kell. Öntudatra kell nevelni a dolgo­zókat. Meg kel] nekik mutatni az országos eredmények mellett a saját életükbe, a község éle­tében bekövetkezett változást, fejlődést. Még mindig vannak olyan népnevelők, akik csak gépiesen „lejárják“ a körzetü­ket, hivatkoznak törvényre és kötelességekre, de nem nevelnek, nem vitáznak, nem érve'nek. Kristóf István és Honti János népnevelők pl. 5—10 percpt időznek egy családnál, ez alatt nemigen kerülhet komolyabb beszélgetésre, vitára és meg­győzésre a 6or. Ennyi idő alatt, csak gépies munkát lehet vé­gezni, politikai tartalma, nevelő­hatása ilyen futó beszélgetések­nek aligha van. Van mivel érvelni nedig az ér­sekvadkerti népnevelőknek is. A felszabadulás után 550 osalád kapott földet, 121 család épített házat. 332 családinál van rádió és ma már nincs is olyan csa­lád, ahol nem lenne kerékpár. Villanyt, mozit, járdát, kö- vesutat, új napközit, gépállo­mást, vezetékes rádiót, modern malmot, sportpályát kapott a község a felszabadulás óta. Mindez nem semmiből left. Ma­gyarázzák meg a népnevelők az olyan dolgozóknak, mint Gubik János, Deszpót Mihály és azoknak, akik azt mondják, hogy ők mindennel meg van­nak elégedve, szeretik a népi demokráciát, csak ',az a be­gyűjtés ne lenne’*, hogy az olyan dolgozóknak köszönhető országunk erősödése, mint Macska János, aki már egész évi beadási kötelezettségét tel­jesítette, vagy mint Kovács Gergely, Horváth József és még többen mások, akik félévi be­adási kötelezettségük teljesítése mellett a tavaszi munkákban is az első helyen járnak. A pártbizottság titkárának most a legfontosabb feladata: egyrészt, hogy a tszcs-ben is létrehozzon az élenjáró becsü­letes dolgozókból egy harcos népnevelőgárdát. Másrészt, hogy a falusi alapszervezetnek segít­ségére legyen abban, hogy a 80 népnevelő ne csak papíron legyen meg, ha felkeresik a dol­gozókat, ne gépies futármunkát végezzenek, ne csupán a tör­vényre hivatkozzanak, hanem olyan harcos népnevelőkké vál­janak a pártszervezet segítségé­vel, atók nevelni, tanítani tudják dolgozó társaikat, akik a vitá­ban helyes érvekkel tudnak hatni dolgozó társaikra. A pártszervezet már meg is tette az első lépést ennek érde­kében. A keddi oktatási napon már több népnevelő elmondta tapasztalatát, módszerét. Ezt kell továbbfejleszteni. A politikai iskola, népnevelőértekezlet, mun­kaértekezlet legyen forrás a nép­nevelők számára, ahonnan min­dig kellő érvekkel, új tudással gyarapodva távoznak. Április 9—12 között Úzdon tartják meg a Második Békekölcsön második sorsolását Büntessék meg a hanyag vetésjelentőket Pártunk és kormányunk nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy helyi tanácsaink pontos vetésjelentést adjanak. Evek óta lazaság, fegyelme­zetlenség uralkodott e téren, amit gyökeresen fel kell szá­molni. Országszerte számos tanácselnököt, megyei, járási statisztikust és agronómust büntettek meg a lazaság és a hamis jelentésekért. A megyei tanács néhány rendbírság ki­szabásán kívül még keveset tett a felelősségrevonás terén. Pedig itt is súlyos mulasztá­sok vannak a jelentőszolgálat terén. Legutóbb a balassa­gyarmati járás községei jelen­tettek a leghanyagabbuf. Pl. Patvarc hétről hétre elmu­lasztja a távirati jelentés'be­küldését. A járási tanács tit­kára pedig „objektív” nehéz­ségekre hivatkozott, drágái !ot- ta a távirati jelentést. A gyar­mati járásban káosz uralkodik az adatok pontossága körül is. A jelentés átvevőinek más dolguk sem akad, mint állan­dóan figyelmeztetni az elnökö­ket, hogy a múlt héten többet jelentettek. Tűrhetetlen az az állapot is, ahogyan egyes köz­ségek magának a jelentésnek az összeállítását kezelik. Vannak tanácsok, mint pl. Bér, Palotás, amelyek külde­nek ugyan táviratot, de a táv­irat szövege teljesen érthetet­len. Ezek a községek tanács­elnökei egyszerűen nem ve­szik figyelembe azt a tényt, hogy a szántás, trágyázás, eimunkálás jelentésnél a múlt év őszétől a mai napig végzett munkák együttes te­rületét kell jelenteni. Aki a vetésterv-jelentését elmulasztja a megyei tanács a legszigorúbban büntesse meg. Az árpa vetési tervteljesítésében a salgótarjáni járás vezet A megyei tanács mezőgazda­sági osztályának statisztikai csooortja értékelte az árpa- és a zabvetési tervteljesítést. A kiértékelés szerint a járá­sok között folyó versenyben az első helyet a salgótarjáni járás szerezte meg 78 százalékos ár- paivetési tervteljesítésével. Utá­na következnek a balassagyar­mati, rétsági, páisztói és szécsé- nyi járások. A zabvetési tervteljesíiésben 110 százalékos tervteljesítéssel a rétségi járás vezet. Második lett a salgótarjáni járás 103 százalékos tervteljesítéssel. Utá­na következnek a balassagyar­mati, szécsónyi, 6 a pásztói já­rások. A pásztói járás igen el­maradt a zabvetéssel, amit mu­tat ai 31.2 százalékos eredmény is. Alig fejeződött be az ötéves Tervkölcsön hatodik sorsolása, dolgozó népünk újból örömteli várakozással veheti elő kötvé­nyeit: április 9—12 között Oz- don tartják meg a Második Békekölcsön második sorsolá­sát. Az ózdi sorsolás egyik elis­merése azoknak a kiemelkedő mcinikateljesítményeknek, ame­lyeket Özd dolgozói, különösen az ózdi bányászok elértek az április 4 tiszteletére kiszélese­dett munkaverseny során a fel­szabadulási héten. A Második Békekölcsön má­sodik sorsolása az eddigi sor­solásokhoz hasonlóan négy na­pig tart. Április 9-én, csütörtö­kön, április 10-én, pénteken, április 11-én, szombaton és április 12-én, vasárnap kisor­solnak 117.000 darab nyere­Az áruló, népellenes politikát Folytató fasisztái Tito—Rankovics klikket gyűlöli a jugoszláv nép. Ez a kiikk állandóan fokozza vadállati fasiszta rémuralmát, hogy hatalmon tartsa magát. Rankovics, a jugoszláv nép hóhéra kijelentette hogy 1950- ben 300.000 jugoszláv állam­polgár ellen hozott bírói ítéletet. Tito főügyészségének jelentése szerint Jugoszláviában 1951- ben lényegesen nagyobb volt a bíróság által elítélt és letartóz­tatott személyek száma, mint 1950-ben. 1952-ben tovább fokozódott a ti tóisták vadállat: terrorja. A Tito-féle fasiszta törvényszékek naponta ítélnek jugoszláv haza fiaikat halálbüntetésre, kényszer- munkára, bebörtönzésre és más büntetésekre: az UDB gestapói- hóhérai ítélet és törvényes el­járás nélkül ezrével vetik gyüj- tőtáborokba a jugoszláv nép leg­jobb fiait. A leszkováci fasiszta törvényszék nemrég halálraítélt hét hazafit, akik azért harcol­tak, hogy Jugoszlávia megszaba­duljon az imperialista rabság­ból. A pécsi ti-tóista törvényszék négy hazafit halálra, hetet több­évi kényszermunkára ítélt. A z !ecsári megyei törvényszék különféle büntetésekre ítélt 17 hazafit, többek ellen halálos íté­letet hozott. A pancsevói megyei törvényszék többévi kényszer- munkára ítélt 20 parasztot, akik a fasiszta Tito-rendßzer ellen harcoltak. Ezek nem magukban álló tények. Nap nap után hull Rankovics hóhérainak kezére a jugoszláv nép legjobb fiainak és lányainak, a Jugoszlávia sza­badságáért és függetlenségéért harcoló hős hazafiainak vére. Hogy a fasiszta terror milyen méreteket öltött Jugoszláviában, megmutatkozik abból a tényből. ményt, 47.8 millió forint és 59.000 darab törlesztést. 11.8 millió forint összegben. Össze­sen tehát 176.000 darab kötvény kerül kisorsolásra, nagyobb részben nyereménnyel, csaknem 60 millió forint értékben. A sor­solás vasárnap délelőtt 10 óra­kor, egyébként délután 4 óra­kor kezdődik. Kisorsolásra kerül 1 darab 100.000 forintos főnyeremény, 23 darab 50.000 forintos, 46 darab 25.000 forintos, 117 da­rab 10.000 forintos és 349 da­rab 5000 forintos nagy nyere­mény, 5800 darab 1000 forin­tos, 17.400 darab 500 forintos és 93.264 darab 300 forintos nyeremény, valamint 59.000 darab 200 forintos törlesztés. A sorsolás színhelye az Ózdi Kohászati Üzemek kultúrterme lesz. hogy jelenleg több mint 250.000 jugoszláv hazafi sínylődik gyüj- tőtáborokban és börtönökben. A Dalmáciában lévő „Golj Ótok” gyüjtőtábor világhírűvé vált Rankovics pribékjeinek vad ke­gyetlenkedései révén. Épp oly hírhedt, mint a makronizoszi tá­bor Görögországban, vagy Ko- csedo-szigele Déi-Koreában. Es Jugoszláviában tucatjával van­nak a „Goli Otok"-hoz hasonló táborok. A titóisták terrorcselekmé­nyeik segítségével sem kénysze­ríthetik a munkásokat arra, hogy erődítmények és a háborús előkészületeket szolgáló más ka­tonai létesítmények építésén dolgozzanak. Erre a munkára egyre gyakrabban kell katonai egységeket felhasználniok. A törvényszéki terror nem rettenti meg azokat, akik ai fa­siszta rendszer ellen harcolnak* Jugoszláv hazafiak törvényszéki eljárások során leleplezik a Tito- banda népel'enes politiká­ját. A belgrádi ..Neimar" építő­ipari vállalat egyik munkása, Alois Baker nyíltan kijelentette a Tito-féle törvényszék elölt: „A mi országunkban éhség és rab­ság uralkodik”. A hazafiak egy csoportja, élén Handi Gruddal, kijelentette a pristini törvény­szék előtt: „Amíg élünk, síkra szállunk Tito ellen. És ha sza- badonbocsáUmának > minket új­ból harcolnánk ez ellen azáruló kutya ellen”. A Tito-fasiszta tör­vényszékek és az UDB előtt gyakran láthatjuk a jugoszláv hazafiak ilyen hősies viselkedé­sének példáját. A jugoszláv dolgozókat eltöl­ti az az elhatározás, hogy meg- «idöntík Tito—Rankovics fasiszta klikkjének uralmát, biztosítják hazájuk szabadságát és függet­lenségét. Jugoszláv hazafiak harcolnak Tito—Rankovics klikkjének fasiszta rendő Trendszere ellen A kapitalista országok dolgozóinak elnyomorodása A tőkés országok dolgozó tömegeire, az imperialista reakció veszett támadást intéz életszínvonaluk, demokratikus jogaik és szabad­ságuk ellen. A kapitalista gazdaság egyTe in­kább a miiitairizáiás, a népi tömegek tönkreté­tele és nyomorba döntése irányában halad. Az imperialisták a fegyverkezési hajszában a maxi­mális profitszerzés forrását, a gazdasági válság­tól való „menekülés“ eszközét látják. A dolgozók helyzetét a kapitalista országok­ban a modern kapitalizmus gazdasági alaptör­vénye határozza meg. „A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvé­nyének fő vonásait és követelményeit — állapí- ' tóttá meg Sztálin elvtárs — körülbelül így te­hetne megfogalmazni: a maximális tökésprojit biztosítása, az adott ország lakossága többségé­nek kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorba- döntése útján, más országok, különösen az el­maradott országok népeinek leigázása és rend­szeres kifosztása útján, végül a legmagasabb ' profit biztosítása a háborúk és a nemzetgazda­ság militarizálása útján”. A maximális profit utáni hajsza a kapitalista termelés legfőbb hajtóereje. A monopol tőkések célja, hogy minél nagyobb profithoz jussanak. A burzsoá uralkodó körök minden törekvése, egész politikája és gyakorlata e cél elérésére irá­nyul. Ezért fokozódik a tőkés országokban a munkásosztály kizsákmányolása, növekszik a munkanélküliek hadserege, szakadatlanul rom­lik a dolgozók anyagi helyzete. Ast amerikal-angol imperialisták a koreai nép elleni agresszív háború kirohban- tásával és a háborús őrület szításával óriási méretekben fokozták a gazdaság militarizálását és a fegyverkezési versenyt. Ma ezeknek az orszá­goknak a gazdaságára a haditermelés nyomja rá bélyegét. A kapitalista országok mai költségvetései há­borús költségvetésekké változtak. Ezekben a költ­ségvetésekben a közvetlen és közvetett katonai kiadások részaránya szüntelenül növekszik. Az Amerikai Egyesült Államok közvetlen katonai kiadásai a folyó költségvetési évben 58.2 milliárd dollárt tesznek ki. Ez a hatalmas összeg az 1937—1938 költségvetési év kiadásait több mint 58-szorosan haladja megl Ezek a kiadások most az Egyesült Államok egész költségvetésének 74 százalékára rúgnak. Anglia katonai kiadásai ugyanezen idő alatt 197 millió font-sterlingről 1634 millió font-sterlingre emel­kedtek, ami az egész költségvetés 34 százaléka, Franciaországban ez egész költségvetésnek 40 százalékát katonai kiadásokra fordítják. Különösen nagy veszélyt jelent a hábo­rús hajszák az Amerikai Egyesült Álla­mok imperial istái önkényének kiszolgáltatott nyugateurópai államok gazdaságára nézve. „Az amerikai imperializmus — jegyezte meg Malenkov elvtárs a XIX. pártkongresszuson mondott beszámolójában —, végkép levetette a kapitalista országok gazdasági „helyreállító­jának” álarcát. Amerikai „segélyt” most már csak fegyverkezésre és újabb háború előkészí­tésére adnak“. Az a fegyverkezési hajsza, ame­lyet az amerikai monopóliumok nyomására folytatnak, tönkreteszi az Egyesült Államok csatlós országainak gazdaságát és katasztrófa felé taszítja őket. A hadianyagok termelésének szakadatlan nö­velése megtízszerezi a monopóliumok profitját. Az Amerikai Egyesült Államok monopol- tőkéseinek nyeresége 1951-ben mesébeillő ösz- szeget — 42.9 milliárd dollárt teta ki, amely tizenháromszorosán szárnyalja fúl az 1938- évi nyereségek összegét. Óriási profitokat zsebeltek be Anglia, Franciaország. Olaszország és Ja­pán monopol tőkései. A monopóliumok hajszája a maximális profit után, a katonai kiadások hallatlan növekedése, a dolgozók helyzetének további romlását idézi elő. A milliárdosok ai néptömegeket minden vonalon kirabolják. A fokozódó drágaság, az adók mértéktelen emelése, az árak és az inflá­ció szüntelen növekedése, — mindez a dolgo­zók életszínvonalának további leromlásához vezet és fokozza relatív és abszolút elnyomoro- dásukat. Az Egyesült Államokban a folyó költ­ségvetési évben a lakosságtól szedett közvet­len adók a háború előtti időkhöz viszonyítva — a valuta elértéktelenedésének figyelembevételé­vel is —, több mint 12-szeresére nőttek meg. Az adók Angliáiban ugyanazon idő alatt a két­szeresére, Olaszországban — a másfélszeresére emelkedtek. A többi kapitalista ország­ban is egyre magasabbra srófolják az adó­prést. A kapitalista országok vezető körei a veszett fegyverkezési hajsza súlyos terhét a dolgozóikra hárítják és ezzel a lakosságot éhezésre kárhoz­tatják. Az Amerikai Egyesült Államok hivatalos személyiségei is bevallják, hogy e drágaság az Amerikai Egyesült Államok történetében soha nem tapasztalt méreteket öltött. A viliamosipairi munkások szakszervezetének adatai szerint a létfenntartási költségek ai koreai háború kezde­te óta 22 százalékkal, 1939 óta pedig majdnem háromszorosan emelkedtek! A megélhetési index Olaszországban csupán az utolsó esztendőben 15 százalékkal lett magasabb- A „Paese Sera” című újság közli, hogy a-z élelmiszerek ára Rómában az 1938. évihez képest 64-széresére, a ruházati cikkekké 84-szeresére, a közüzemi szolgáltatásoké 47-szeresére nőtt. A tőkés országok dolgozói számára a legnagyobb szerencsét! ensége-t a munka - nélküliség jelenti, amely sokmitlió embert szen­vedésre és lassú éhhalára kárhoztat. Ma egyetlen olyan kapitalista ország sincs, amelyben ne szaporodna a munkanélküliek és a nem teljes munkanélküliek száma. Olasz- országiban több mint 2 millió teljes munka- nélküli és még több nem teljes munkanélküli van. Nyugat-Németországban majdnem 3 mil­lió, az Amerikai Egyesült Államokban — legalább 3 millió a teljesen munkanélküliek és 10 millió a nem teljesen munkanélküliek száma. Japánban körülbelül 10 millió teljesen munkanélküli és nem teljes munkanélküli van* Fokozódik a munkanélküliség Angliában, Bel­giumban, Dániában és a többi tőkés ország­ban is. A tőkés, országokban £Zjnte teljésért hiányzik a társadalombiztosítás, nem kielégítő az egészségügyi intézmények munkája, igen drága az orvosi kezelés, szervezetlen az iskolai- ügy és drága a tandíj, a dolgozókat a munkanél­küliség fenyegeti és a biztosítatlan öregségtől való állandó félelem gyötri. Mindez még jobban sú­lyosbítja a kapitalista országokban élő töme­gek életét. A ‘kapitálisba országok dolgozóinak állandóan rosszabbodó gazdasági helyzetével szemben a szocializmus a nép jólétének szakadatlan emel­kedését biztosítjai. A z egyszerű emberek min­denütt a világon ráeszmélnek arra, hogy csak a béke, a demokrácia és a szocializmus táborá­ban alakulhatnak ki a gazdasági és a kul­turális fejlődés előfeltételei, amelyek biztosítják a lakosság anyagi és kulturális szükségletei­nek kielégítését. A kapital ista, függő és gyar­mati országok dolgozói a Szovjetunió és a népi demokratikus országok példájában látják a kizsákmányolás, a leigázás, az elnyomás, a jogfosztottsag, a nyomor és a munfcanélkü! i- ségalól való felszabadulásunk útját. Ez a példa a világ sokmilliós tömegeit a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a béke és a demokrácia diadaláért vívott harcra lelke-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom