Szabad Nógrád. 1953. március (9. évfolyam. 18-25. szám)

1953-03-11 / 20. szám

3 SZABAD IVOGllllf 1953 március ft. i A MEGYEI TANÁCS GYÁSZÜLÉSE A nógrádmegyei tanács va­sárnap délután 2 órakor gyász­ülést tartott. Fekete ünneplőru­hába öltözött megyei, járási ta­nácstagok mélységes fájdalom­mal, -könnyező szemekkel tekin­tettek a fekete gyászkeretbe öl­töztetett Sztálin képe felé. Gyász és a fájdalom szorítja össze ai szíveket: búcsúzunk legdrá­gább halottunktól, Sztálin elv­társtól. A gyászíMésit Nagy Kálmán pl-vtárs a nógrádmegyei pártbi­zottság titkára nyitotta meg. Ez­után Laukó György a megyei ta- pács elnöke mondott beszédet. — Gyászbaborult szívvel ái- Jok az ehfltátesak eíé.; Nagyon nehéz közölnöm azt a mérhe­tetlen veszteséget, mely bennün­ket ért. Meghalt Sztálin elvtárs, ái mi drága Sztálinunk. Meghalt Sztálin, akinek köszönhetjük jjoldog jelenünket, napfényes jö­vőnket. ö mentette meg nekünk pzeretett Rákosi elvtársunkat, a Horthy-fasizmus karmai közül. Lépten-nyomon - érezzük, hogy a sztálini torezak új történelmi szakaszt nyitott meg országunk életében, s ennek az új történe­lemnek -minden ragyogó eredmé­nye eiszakíthartatlanul a Szov­jetunióhoz fűződik és széttéphe- tetlenül egybeforrott a nagy Sztálin nevével. Ha az egyre pzép-üiő városunkra tekintünk mindenben a nagy Szovjetunió; a nagy Sztálin'segítsége testesül pieg. Ezért éreznek oly mélysé­ges fájdalmat megyénk, váro­sunk dolgozói, anyák gyerme­kek százan és ezren kisírt szemu m-et búcsúznak szeretett apánk­tól Sztálin dvtárs-tól. Sztálin elvtárs fiai tanítanak bennünket állandóan,, szebben, jobbam, maradandóbbat alkotni. Az ő tanításai nyomán születnek nap mint nap a munka új hősei. Akkor -leszünk méltók Sztálin elvtárs tanításához és akkor fogjuk leróni hálánkat és hűsé­ges -»agaszkodásunkat a nagy, Eaíhataiíiain férfiú iránit, hia zse­niális tanítását saját munka­területünkön végrehajtjuk. Fo­gadjuk neked Sztálin elv-társ; eltéphetetienné kovácsoljuk kap­csolatunkat a tömegekkel, kérlel­hetetlenek leszünk a-z ellenséggel szemben-. Maradékfalapul telje­sítjük a tavaszi mezőgazdasági feladatokat, minden erőnkkel harcolunk a mezőgazdaság szo­cialista átszervezéséért. Úgy fo­gunk dolgozni, hogy felszabadí­tott, boldog szocialista hazánk még jmesszehbmenően hirdethes­se Sztálin diosőségét. ígérjük n-eked: Sztálin elvtárs, -méltók le­szünk a Te nevedhez. Lau-kó György elvtárs sz'avai irtán Csanálosi János,né acél­gyári, munkás, majd utánai Vin­ce János tűzhelygyári mérnök többek között ezeket mondotta: Nagyon fáj nekünk Sztálin elv- társ halála. Mélységes fájdal­munk hatalmas erővé válik. Még keményebben fogjuk a szerszámot, keményebben harco­lunk a tervteljes-ítésért., A gyászgyűlés a következő táviratot küldte Rákosi .elvtárs­nak. Drága Rákosi elvtárs! Mélységesen megrendített bennünket — Nógrád megye minden dolgozóját, szeretett apánk, tanítónk, vezérünk, Sztálin elvtárs halála. , A megpróbáltatás e nehéz napjaiban megyénk dolgozói még szorosabbra zárják soraikat a békéért, szabadságért és füg­getlenségért folyó harcban. Sztálin elvtárs örökségül hagyta ránk: Emeljük magasra a szabadság zászlaját! Egy pil­lanatig sem hátrálunk az ellen­ség ellen« harcitól a reánkbí- zotit feladataink elvégzésétől Sztálin eívtárs arra is taní­tott: békénk, szabadságunk, munkánktól, helytállásunktól függ.. Esküvel fogadjuk, hogy Sztálin elvtárs tanításához hűen fogunk dolgozni. Sztálin elvtárs meghalt de mi tudjuk, nem hagyott el bennün­ket. Továbbra is itt él közöt­tünk. Tanítása mutatja szá­munkra -a-z utat és mi fogadjuk, hogy méltó tagjai lehessünk a ránk örökségül hagyott „roham- brigád” megtisztelő feladatnak. A táviratok mely kifejezte megyénk dolgozóinak érzelmeit, egyhangúlag jóváhagyta a gyásztanácsülés. Nagy Kálmán elvtárs zárszavában többek kö­zött ezeket mondotta: 1— Lenin elvtáns- halála óta nem érte ilyen nagy veszteség a világ dolgozóinak -népét, mint most. De most — bár nagyon nagy vesjzteség ért bennünket — nem szabad elengedni ke­zünkből a munkát, hanem azt még keményebben kell fogni. Elvtársak, érzi népünk, hogy most nagyobb feladatok hárul­nak ránk, önállóbba^ határo­zottan kell dolgozni, helytállni az élet viharaiban. Sztálin e!v- társelment íőfün-k, denagymeg­tiszteltetést, örökséget hagyott ránk. ígérjük meg Sztálin elv­társ halála alkalmával, hogy ezt a tanítását még jobban meg­ismerjük. Úgy fogunk harcolni, mint azt szeretet édesapánk, Sztálin elvtárs mutatta meg számunkra. ígérjük meg, hogy mi nógrádmegyei dolgozók pél­dát veszünk a szovjet dolgozók­tól és minden körülmények kö­zött teljesítjük a párt és a kor­mány által elénk tűzött felada­tokat. Kövessük hős bányászain­kat, akik Sztálin elv-társ kaláká­nak hírére még sokkal magasabb termelési eredményt értek el. Bányás-zai-nk minden nehézség -közepette zárkóznak pártunk mö­gé, s a békénk megvédése mö­gé. Bányászaink példáját követ­ve be fogjuk hozni a mező- gazdasági. munkák lemaradá­sát és akkor büszkén mondhat­juk; hogy a magyar dolgozók igyekeznek, de nemcsak igye­keznek, hanem végre is hajt­ják Sztálin elvtárs tanítását. i, dolgozó asszonyok még szorosabban tömörülünk pártunk zászlaja alá Mi, á 76-os bérház dolgozó asszonyai, mély megrendüléssel fogadtuk' a hírt. hogy a magyar asszonyok legnagyobb barátja és szeretett édesapja, Sztálin elvtárs elhunyt.­Mi, dolgozó asszonyok, szere­tett édesapánk ravatalától távol, ide szívbelileg a ráva-tal mellett teszünk fogadalmat, hogy még szorosabbra tömörülünk pár­tunk zászlaja alá, és még el­szánt abban veszünk részt Sztálin elvtáirs útmutatása sze­rint a béke megőrzéséért folyó ■harcban. Salgótarján, 76-os bérház lakói Sztálin elvtárs akaratát teljesítem Amikor Sztálin elvtárs halá­láról'" értesültem.' szívemet vas- marokként fogta össze a fájda­lom. Eltávozott tőlünk Ö, aki megmutatta a dolgozó parasz­toknak a felemelkedés, a bol­dogulás útját, a nagyüzemi tár­sas-gazdálkodás útját. Minden', ami drága, kedves nekem, ami boldoggá teszi éle­temet, Sztálin elvtársnaik kö­szönhetem. Apám cselédember volt. Sztálin elvtárs katonái ver­ték lé a kezemről a földesúri bilincset, s tették lehetővé, hogy a mezőgazdasági akadémiát el­végezhettem. Éppen ezért a -gyásszal együtt új, harcos akarat költözött szí­veimbe, hogy még jobban dol­gozzak, hogy még -keményebben küzdjek a szocialista mezőgaz­dasági tudomány, a szovjet ag­rotechnikai eljárások minél szé- lesebbkörű alkalmazásáért ' Tudom, az ö akaratát teljesí­tem akikor, ha a fejlett agrotech­nika alkalmazásáért és ezen ke­resztül a nagyobb termésért har­colok, hiszen ő is azt aka-rt-a, hogy a többtermeléssel,. a béke megvédésével boldoggá tegye az emberiséget. HoIIósi József főagronómus A magyar sportolók gyásza A tragikus hír mélyen meg­rendített mindenkit. Eltávozott az élők sorából az az ember, akinek legtöbbet köszönhe­tünk, akinek egyénisége, tettei, gondolatai áthatották életün­ket, mindennapi cselekedetein­ket. Sztálin által kijelölt úton él, halad, fejlődik nálunk is minden, ami az emberek bol­dogságát, vidámságát szolgál­ja. Amikor a sporttelepeken egészséges, életvidám, erős embereket látunk, Sztálinra gondolunk, aki oly ma-ga-sra emelte a szovjet nép testkul­túráját, amely páratlan az egész világori. Sztálint idézik a mi sportunk nagy-sikerei is, mert a mi utunk is egy a Szov­jet nép útjával, a mi haladá­sunkat is a lángeszű sztálini eszmék ragyogása hatja lát. A nagy veszteség, amely Sztálin elvtárs halálával az egész emberiséget sújtottá, a magyar sportolókat is mély gyászba döntötte. A megren­dítő gyászhír hajlatára az or­szág minden részében, s köz­te megyénkben is gyűlést tar­tottak a sportolók, hogy ke­gyelettel adózzanak az emberi­ség nagy tanítójának. A spor­tolók kifejeztek együttérzésü­ket a szovjet néppel és egy­ben azt a törhetetlen akaratu­kat is, hogy Sztálin elvtlárs akaratához híven még nagyobb erővel fognak küzdeni úgy a munka, mint a sport terén a szocializmus építéséért. A Salgótarjáni Bányász SK sportolói pénteken rendes ér­tekezletükre gyülekeztek. A sportolók szomorúan nézték Sztálin elvtárs gylászkeretbe foglalt arcképét. Csendesen foglalták el helyüket a terem ben. A kegyeletteljes csendet Takács Géza sportköri elnök­helyettes szavai törték meg. Arról beszélt, hogy Sztálin elvtárs egész életét a munkás­osztály felszabadításának szen­telte. Rámutatott arra, hotgy mi mindent köszönhet Sztálin elvtársnak a magyar nép és mit köszönhetnek a magyar sportolók. Beszéde végén ezt mondotta: — A szovjet dol­gozók példája nyomán mi sportolók is legszentebb köte­lességünknek tartjuk, azon az úton haladni amelyet, a mi szeretett Sztálin elvtársiunk számunkra megjelölt Tck ács elvtárs beszéde után a megjelent sportköri tagok néma felállással adóztak a Békefábo-r előharcosa, a hatal­mas szovjet nép és a haladó emberiség lángeszű vezetőjé­nek emlékezetére. SZABAD NÚGRAD Az MDP Nógrádmegyei Párt­bizottságának lapja Felelős ktadö; Nagy Kálmán Szerkesztőség és kiadóhivatal; Saígótarlán. Rákóezl-u, 92 Telefon: felelős szerkesztő 30 Ipari, mezőgazdasági és kultur rovat 52, kiadóhivatal 436 Szikra Lapnyomda Budapest, József-könit 5 F. v.: Kulcsár Mihály Sztálini őrség a Salgótarjáni Acélárugyárban A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói hétfőn reggel röpgyű- léseken határozták el, hogy Sztálin elvtárs temetésének tisz­teletére ezen a napon is sztáli­ni őrséget állnak, a munkapa­dok mellett. Üjaöb.és úiablb fel­ajánlások születtek, hogy behoz­zák az Acélárugyár,március ha­vi tervlemaradását, túlteljesítik napi tervelőirányzatukat. A röp- gyűlésen az egész Acélárugyár dolgozói egy véleményen voltak; kitartóan harcolnak Sztálin elv­társ zászlaja alatt a tervek ál­landó túlteljesítéséért. A dolgo­zók. műszakiak Sztálin nevével az ajkukon kezdtek munkához, s bizonyították be, hogy tervük reális, teljesíthető, s hogy még odaadóbban akarnak helytállni a termelés frontján. A sztálini őrségen a hideghen­germű dolgozói kivétel nélkül becsülettel és odaadóan harcol­tak fogadalmuk valóraváttásá- ért. Ebben 'az üzemben eoyetlen dolgozd sem volt aiki ne tett volna fogadalmat termelésének fokozására,. Sztálin elvtárs iránt érzett szeretetük, szinte óráról órára t'nabb eredmények elérésé­re ösztönözte az üzem dolgo­zóit. Soha bem tapasztalt leff* düiettel folyt a verseny, hegy hitet tegyeneik korunk tegnar gyofob embere, Sztálin elvtárs iránt érzett szeretetük mellett. Ez az erő lelkesítette a Hideg­hengermű dolgozóit arra, hogy a sztálini őrségen az üzemek közötti versenyben az első he­lyet érbe ei, s reggel 6 órától délután 2 óráig a tervelőirány- zatát 111.2’ százalékra teljesi- tette. Kiváló eredményt ért el ezen a napon Gál László sztahano­vista abroncskötő. aki a vállalt 145 százalékkal szemben 273 százalékra fokozta eredményét, Gyurcsik Gyula sztahanovista hengerész előző napi 145 szá­zalékos' teljesítményét 164 szá- zalékra növelte. Az üzemek- versenyében má­sodik helyet a huzalmü dolgo­zói foglalták el, akik a sztálini őrségen 108.3 százalékos terv- teljesítést ’ harcoltak ki, s segí­tették a Salgótarjáni Acéláru­gyárat ahhoz, hogy március 9-én reggel 6 órától délután 2 óráig, az első műszakban 104.6 százalékra teljes'ífették tervelő­irányzatát. Sztálini őrségen Lázár József traktorosbrigádja Az érsekvadkerti gépállomás dolgozói mélységes fájdalommal fogadták Sztálin elvtárs halál­hírét. Fájdalmuk erővé válto­zott át, s megfogadták, hogy Sztálin-őrséget tartanak. 8-án Lázár József traktoros brigádja 9 kh földet szántott fel a htínti termelőcsoportnakij tavaszibúza alá. Iigv harcolnak az érsekvadker­ti gépállomás dolgozói Sztálin elvtárs tanításának megvalósí­tásáért, a 'jómódú, művelt szo­cialista mező'gaizdaság megte­remtéséért. A pásztói járás dolgozó parasztjainak fogadalma Sziaivalkban nehéz kifejezni:, miit érzünk most, miikor elment tőlünk Sztálin elvtárs. A nagy Sztálin nevével ajkunkon most még egységesebben zárkózunk fel az ő legjobb magyar tanít­ványa, Rákosi elvtárs, 19 pár­tunk, a Mágyáf Dolgozók Párt­ja mögé. T, ígérjük, hogy a Nemzetközi proletariátus szellemében még elszántabham vesszük ki részün­ket a Szovjetunió vezette béke- tábor harcában és még fokozot­tabb erővel, odaadással étaátiük szocialista 'hazánkat. A nagy veszteségtől, fájdalomtól meg­erősödve elhatároztuk, hogy a tavaszi mezőgazdasági munká­latainkat dolgozó népünknek minél több kenyeret biztosító módon határidőn belül elvégez­zük. Pásztói Járás dolgozói A pásztói gépállomás tmktorístáinak fogadalma A pásztói gépállomáson vala­mennyi dolgozó mély fájdalom­mal búcsúzott e napo,n Sztálin elvtárstól. A traktoristák foga­dalmat tettek, hogy ezentúl még keményebben harcolnak a sztá­lini tanítások megvalósításáért. Tan József traktorista, aki már 6-án reggelre tavaszi ter­vét 2 kh-dal túlteljesítette, meg­fogadta, hogy tavaszi tervét 150 százalékra teljesíti. Csépe Lász­ló DISZ-es traktorista megfo­gadta!, hogy tavaszi tervét 140 százalékra teljesíti, 3 százalékos üzemanyag, segédanyag és al­katrész megtakarítással. ILJA ERENBURG: NAGY ÉRZÉSEK ELŐrORDULT VELEM, hogy idegen or­szágban, amelynek sem nyelvét, sem szokásait nem ismertem, egyszer csak ismerős arcot pil- latottam ryeg, s többé már nem éreztem magam idegennek, egyszerre minden érthetővé vált szá­momra. Jártam valaha egy surkköröntúti svéd bányavároskában. A végletek találkoztak itt öszr sze: lappok, rémszarvasaikkal és automobilok, tundra és neonlámpák, pukkedlizó leánykák, si­sakos bányászok. Csak bámultam: milyen ért* keletien mindez! Aztán meghívtak egy házhoz. Fénykép függött a falon. Sztálin volt rajta, ka­tonai köpenyben. Rámosolyogtam. A házigazda meg, kemény rideg ember, a bányászszakszer­vezet Utkátfe, énrám. Gyengéden mondta: »Sztálin”. Ott voltam, amikor madridi ifjak és leányok e névvel ajkukon kapaszkodtak fel a Sierra Guadaraman. Rövid életük utolsó szarja talán éppen ez volt: „Sztálin”, E szóval mentek harcba. ÉS HALLOTTAM EZT A NEVET etdu­gútt albán falvakban is. Nem értettem, miről beszéltek a parasztok földjükön, este, a tűznél. Az albán nyelv semmiféle más nyelvre néni hasonlít. Egyetlen szót sem értettem. Egyszerre csak azt hallottam: „Sztálin'’. A keserű múlt­ról. a győzelemről, a földről beszéltek ezek az emberek. A mindenütt ismert kalonaköpenyes ember eljött ide is. A távoli Amerikában is jártam. A szőke Mississippi partján a gyapot, a négerek és a nyomor hazájában, betértem egy viskóba. Tarka rongyok fedték a deszkafalakat. Nyoma sem volt ott festménynek, tükörnek. Csak egy kis fény­kép vegyített valami színt ebbe a sivárságba. A néger házigazda rámutatott: „Ez Sztálin”. íme jelszó lett e név, amely egyszerre ledöntötte a rossz emberek emelte válaszfalakat. A néger e kis fénykép alatt éledében először ölelt át jó- barátként egy fehéret. Aztán voltam Görögországban. Éppen sztráj­koltak akkor a kavallai munkások. A rendőrség közéjük lőtt. Egy márványoszlopdarabkán itt is1 megtaláltam Sztálin nevét. „Sztálin él!" —■ írta rá a kődarabra az egyik meggyilkolt mun­kás özvegye. Sztálin bejárta az egész VILÁGOT Találkoztak vele a kínai fia tdhk, amikor felszabadították az ősi Pekinget. Eljutott India börtöneibe is, hogy baráti szavak­kal telket öntsön az elítéltekbe. Sztálin szürke köpenyében bejárta a föl. det. I Járt a világ minden táján. Szmolenszk- terület, Bjelorusszia, Ukrajna és Litvánia, Orjol Kurszk és Voronyezs bombákszaggatta, gránát- tépte, harckocsik feltúrta, társaink hulló vére ön­tözte nehéz, háborús útjait minden szovjet em- be\r szívébe zárta. Ezeken az utakon Sztálin együtt menetelt a harcosokkal, együtt hallgatott velük, amikor fájdalom szorította össze szivü­ket, együtt dalolt velük, segített nekik kihúzni a sárból a>z elsüllyedt lövegeket, hidakat felrob­bantam és hidakat építeni, együtt ült velük téli hóban fagyban a hatvány tábortüzeknél, ott volt velük, amikor tutajokon, hordókon, sátor la­pokon keltek át nagy vizeken, segített vinni a sebesülteket, „fittyet hányva az aknáknak” írt, írt, felderítőbe járt, s elsőnek lépett az első ber­lini utca kövezetére. Elment a partizánokhoz id a brjartszkl erdő­be. Amikor a Gestapo-vérebek megkérdezték egy partizánlánytól: „Ki küldött téged? Ki van az osztagodban?”, a lány ezt válaszolta: „Sztálin”, s a francia franctitőrök mellett is ott volt, ami­kor felszabadították Limonousine városát. A szlovák partizánokkal együtt nyomutt be Banská­Bistricába. ö volt a nagy hadsereg fő- parancsnoka, ő dolgozta ki a győzelem tervét, a hadműveletek minden részletét, az ő szeme mérte fel a katonai térképeket. Es egyszemélyi ben egyszerű katona is volt. Gyalogszerrel rótta az utakat, együtt tűrt, együtt viselt el minden nehézséget az egyszerű harcosokkal, együtt me­netelt velük a győzelemig. Amikor valami mindennél fontosabbról be­szélünk, amikor szóba kerül az, amire leginkább szüksége van az embernek, szokás ezt mondar ni: „úgy kell nekünk, mint a kenyér”, vagy „mint a levegő”, Az embernek mindennél in­kább szüksége van arra hogy higgyjen a maga igáidban, kigyjen abban, hogy életének értelme van, az ilyen hit felvértezi az embert, acélossá teszi a szívet. A Volga és a Ganges, a Loire és ás az Amazo,nas mentén élő mittió és millió egyszerű ember hite szorosan összeforrt Sztálin alakjával. Mindnyájunk emlékezetében él még az a zord júliusi reggel, amikor Sztálin szózatot intézett a szovjet néphez. Államunk tör­ténetének döntő napjai voltak ezek. Az amerikai stratégák, amikor az elmúlt háború hadművele­teit boncolgatják, mindmáig bámulva, értetle­nül állnak szemben az 1941. évi eseményekkel. Megértik, hogyan vették be a szerviét csapatok Berlint, de nem képesek megérteni, hogyan véd. lék meg a szovjet csapatok Moszkvát. Az ő sze­mükben a háború: egyszerű számtani művelet. Nem képesek felfogni, hogy a repülőgépek, harc­kocsik és tüzérség mellett van a háborúban egy olyan tényező is, amely nem mérhető meg, de talán a legnagyobb nyomatékkai esik tatba. Ez a tényező a nép akarata. Es Sztálin a nép aka­ratát fejezi ki. Az új, bűnös vérontást tervező amerikai stra­tégák hadosztályokban bombavető ezredekben és bombakészletekben gondolkoznak. Egyesek közülük azt mondják, hogy minden a légierőn múlik. Mások, az óvatosak, tanácsosnak tartják ellátni és felfegyvérezni az európai zsoldosokat. Mi tartja vissza ezeket az eszeveszetteket? Nemcsak országunk nagysága, hanem a külön­böző népek irántunk táplált baráti érzelmei, nem, csak hadseregük ereje, tudósaink munkája, ha­nem az is, hogy nem felejtették el, milyen szé­gyenletes sorsra jutottak azok, akik ideiglenes technikai fölényükkel élve meglepetésszerűen ránktörtek és végül mégis összezúzták magukat azon az eleven falon, amelyet a szovjet nép saját testéből emelt eléjük, összezúzták magu­kat a szovjet emberek lelkierején. Sztálin kitar­tásán, vasakaratán. Gyermekkoromat Moszkvában töltöttem. S ma, amikor néha a Mozsajszki- vagy a Lenin- grádi-úton sétálok, alig akarom elhinni, ez ugyanaz a város, ahol felnőttem. Hol vannak mó,r Dorogomilov, vagy a P éter-park ferdén álló házikói, az álmos kereskedőnek és teáik, a min­den hájjal megkent ohotnirjrjadi üzérek és csir­kefogók. a bérkocsisok és az omnibuszok a sivár hóbuckák? Felnőtt az új Moszkva, amely Sztálin mindennapos serény munkájának köszönheti lé­tét, az új lakóházakat, a metrót, az iskolákat és az illatos hársfákat. Fővárosunk azonban min- denekelőtt 1941 december 6-én adózik hálával Sztálinnak. Himki és Moszkva között nem volt az Allanti-ócecm sem a La Manche-csatorna, csak a szovjet nép és Sztálin. Ál EGYSZERŰ EMBEREK MILLIÓI magukénak érzik Sztálint: Jártamban keltemben ennek az őszinte szeretetnek számtalan megnyi­latkozásával találkoztam már. Egyelőre előttem van az ember, aki ilyen óriási terhet vállalt magára, gyakran gondolok nehéz kötelességére, bátorságára ,nagyságéra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom