Szabad Nógrád. 1953. február (9. évfolyam. 10-17. szám)
1953-02-28 / 17. szám
2 SZABAD \ fii; RA» 1953 február 28 Az ellenség garázdálkodása a kiskőrösi járási tanácsban Nem mindennapos ellenséges kártevésre derült fény Bács megye kiskőrösi járásában. ' A járási tanácsba ellenséges elemeik furakodtak be. s hosszú ideig végezték romboló munkájukat, a bűnök egész sorozatát követték el a falu dolgozói elten. A kiskőrösi járást a megyei tanácsházán és a belügyminisztériumban Bács megye legjobb járásának ismerték és dícsér- gették. A jelentések, a papírok igazolni látszottak a járás jó- hírét: a gabonabeadás tavalyi tervét és a sertésbeadás második félévi tervét túl teljesítet te A jelentések mögé, a számok mögé pedig senki sem nézett. Pedig más kép alakult volna ki a járási tanácsról és sokat dicsért elnökéről. Később már a számok is riadót jelezhettek volna. A járás a kukoricabeadás tervét már csak mintegy Cl százalékra, a tojásbeadásét csupán 12.5 százalékra teljesítette, s az ősszel az előírt búza- és rozsterületnek csupán háromnegyed részét vetette be. Ezek a sötét számok azonban különösképpen nem tűntek fel, továbh- ra is a járás korábbi eredményei vakították el a felettesek szemét. A járási tanácsban így zavartalanul garázdálkodhatott az ellenség s a tanács nevében a gyalázatos törvényszegések egész sorozatát követhette el. A járási tanács elnöke Fülöp Gyula kulák volt, sötétmuitú horthysta tiszt. Ilyen volt vezetése alatt a járási tanács politikája is: védte, pártfogolta a Mákokat — viszont ott ártott a dolgozó parasztoknak, ahol csak tudott. A kulákok Bács megyének ebben a „minta”-já- rásában szabotálhatták leginkább az adófizetést és a beadást, a hajuk szálai sem görbült meg érte. Sokhelyütt befurakodtak a termelőszövetkezetekbe. A járási tanács segítsék gével a tázlári Bajtárs és Aranykalász, a császártöltési Kossuth és a csengődi Lenin tszcs-ben és máshol, a vezető" tisztségek egy részét is a kuiá- kok kerítették a markukba. Belülről, alattomosan mint a fában a szú, rombolták a szövetkezetét. Több községben „eltűntek” a kulákok a tanács nyilvántartásának egyik lapjáról, s megjeíenteik a másik lapon, mint újdonsült „dolgozó parasztok”. Kaska nívón például mindenki ismeri Brada József és Brada Pál Mákokat, mindenki gyűlöli őket, tudják, hogyan szívták a múltban a dolgozó parasztok vérét. A két kulák a járási és a községi tanács jóvoltából mégis „dolgozó paraszt”-tá vedlett át. Ugyanakkor ebben a községben az egésj falu nagy felháborodására mintegy tíz dolgozó parasztot kulákl istára tettek. A Mákoknak elengedték adójukat, s a beadást — a dolgozó parasztokra hárítottak mindent Miközben a Mákokat „jánosbácsiztik”, „pistabácsiz- ták” — a tanácsban gyalázatosán durva hangot használtak a dolgozó parasztokkal szemben. A járási tanács egyik sokszorosított körlevelében utasította a községi tanácsokat, hogy a dolgozó parasztokkal, akik elmaradtak a beadással, adófizetéssel, „mint a nép ellen, ségeivel szemben a legnagyobb szigorral" kell eljárni. Ezt Ke- celen és több más községben ki is dobolták. Természetesen ez nem nevelt egyetlen dolgozó parasztot sem állampolgári hűségre, adójának, beadásának pontos teljesítésére — ellenkezőleg, elkeseredést szült, törvényeinknek, államunknak tekintélyét romboltál. Ez is volt a céh Ezért vált rendszerré az is, hogy a kiskőrösi járásban a tanácsok sokhelyütt feleslegesen beidézgették, zaklatták a dolgozó parasztokat, vagy éppen jogtalanul megbüntették őket. Kiskőrösön egyszerre 600—700 dolgozó parasztot idéztek be. várakoztatták őket, elvonták a munkától. Kecelen sok dolgozó parasztot egyik nap a mezőgazdasági csoport, másnap a begyűjtési csoport, harmadnap a pénzügyi csoport, negvednap a tanácselnök parancsolt fel a tanácsházára. Kecelen összesen 3585 termelő van, a község 90 százalékra teljesítette a ba- romfi'beadás és 69 százalékra a tojásbeadás tervét. A tanács mégis több mint 3000 termelőre vetett ki kártérítést. Néhány nap alatt 130 dolgozó paraszt tiltakozott a jogtalan büntetés ellen, s igazolta, hogy pontosan 'teljesítette az állam iránti kötelezettségét. A keceli tanács- háza embertelen bürokratáinak erre csupán annyi volt a szavuk: „Ha a dolgozó parasztnak sérelmes valami, úgyis bejön”. Sokhelyütt felelőtlenül, vagy sehogy sem intézték el a dolgozók kéreimét. panaszát. Kiskörösön a pénzügyi csoport íróasztalain 300 olyan kérvény porosodik, melynek zömét még 1949-ben adták be: helytelenül kivetett házadó, vagy másféle adó felülvizsgálását kérték -a dolgozók. De mintha csak a pénzügyi csoport íróasztalai mögött nem is emberek, hanem érzésnéíküili fabábok ülnének! Begyepesedett fejű bürokraták, kiknek mit sem számítanak az emberek, s látókörük csak az aktahegyek alsó szélétől a felső széléig terjed. Ezért volt az a véleményük erről az esetről, hogy a kérvények elintézése „várhat, mert nem segíti ' elő a pénzügyi terv teljesítését” Csengődön Szépéné és Kovács- né. a községi tanács alkalmazottai szégyenletesen goromba hangom, arcátlanul szitkozódva támadtak a dolgozó parasztokra. A Horthy-fasizmus mindenható főjegyző urai ripakcdtak rá így a parasztra. Még gyalázatosabban bántak a dolgozó parasztokkal az elszámoltató bizottságokba becsempészett ellenséges figurák: elcsapott régi tisztviselők, különböző lecsúszott, foglalkozásnélküli naplopók. Ezek aztán nap mint nap részegeskedtek, loptak, zsaroltak, megvásároltat, ták magukat. Az egyik züllött csirkefogó Kecelen nagy rán- tottásebédet csapott a begyűjtött tojásokból. A tanácsalkalmazottak egy része együtt dorbézolt ezzel a söpredékkel, együtt itták el a törvénytelenül szerzett forintokat. Kecelen maga a tanácselnök is eljárt dinomdáno- mokra ezekkel a zül'ött alakokkal a kulákokhoz. Mindezt látták, tudták a dolgozó parasztok. Császártöltésen például arról beszéltek, ha valaki el akarja intézni adósságát aí: elszámoltató bizottsággal, a községi vagy a járási tanáccsal, vigyen bütyköst magával, ékesebben beszél az minden szónál. S míg a feleslegesen zaklatott, jogtalanul megbüntetett dolgozó parasztok a tanács ellen méltatlankodtak, addig a senkiházi, ellenséges elemek a markukba nevettek: hadd szidják csak a dolgozó parasztok a tanácsot. A dolgozó parasztok fei. háborító zaklatásai, az embertelen bánásmód, az ellenséges politikának csupán az egyik oldala volt. A kiskőrösi járási tanács a termelőszövetkezeti mozgalmat is fondorlatos módon igyekezett támadni. Fondorlatos módon, hiszen a járási tanács- házán mostanában éppen a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről esett a legtöbb szó Olyannyira, hogy közben „megfeledkeztek” az égető feladatokról, például a tavaszi munkáról. De a járási tanács tsz-fejlesztési terve: körmönfont provokáció volt, amelynek az volt a célja, hogy az egyénileg dolgozó parasztok jóidőre meggyűlöljék a szövetkezeti mozgalmat. Noha a járás szántóföldjeinek csupán 12 százaléka volt szövetkezetben, a járási tanácson nemrég kiadták a ielszót: „Néhány hét múlva tsz-járássá kell lennünk." A szövetkezeteket ugyanakkor árván hagyták, nem segítették. A császártöltési termelőcsoportok például hiába kértek, vártak segítséget a járási tanácstól, az év első öt hetében senki sem látogatott el hozzájuk. Ahelyett, hogy a szövetkezeteket erősítették volna és ezek példájával győzték volnai meg az egyénileg dolgozó parasztokat — aljas fenyegetésekkel, vagy elvtelen ígérgetésekkel, jogtalan engedményekkel igyekez tek a termelőszövetkezetbe kény- _ szerfteni vagy csábítani őket. I ' Kaskantyun a tanácstitkár fe nyegetőzni kezdett. Azzal „érvelt”: aki nem lép be a szövetkezetbe, annak felemeli az adóját. Többhelyütt elárverezéssel ijesztgették a dolgozó parasztokat. Kecelen pedig a hangoshíradóban ai következő „jó hirt” hozták a falu tudomására: „Felhívjuk a dolgozó parasztok figyelmét, hogy minél többen lépjenek be, ezzel megszabadulnak a terhektől (az adófizetéstől, a beadástól, 6tb.)”. A kisgyűlése ken, amelyeket a tanáos rendezett, hasonló módon „érveltek” az előadók. S hogy az alávaló provokáció teljes legyen, az ellenség mindezt „Rákosi elvtárs születésnapja tiszteletére" jelszóval végezte. A járási tanácsházán és a községi tanácsoknál természetesen sok becsületes ember dolgozik, akinek feltűnt, hogy valahol hiba van a tanács munkájában. Már nem egyszer élesen megbírálták a járási tanácselnököt és az operativ csoportot, ahol a tanácselnöknek több cinkosa volt. Ezek azonban durván elfojtották, visszaverték a bírálatot. A járási tanács elnökhelyettesét — mert bírálta őket — megrágalmazták, üldözték. A áráéi tanács több munkatársát bíráló fellépésük után elhelyezték a járási tanácstól, alacsonyabb beosztásba tették. A tanácselnök és cimborái úgy féltek a pártszervezettől, mint a fűztől, meg akarták bénítani a pártszervezet működését. Azon mesterkedtek, hogy a; járási tanács pártszervezetében soha ne legyen párttitkár, vagy olyan emberre^ bízzák az alapszervezet vezetését, aki az ő bandájukból kerül ki. S a bírálat, elfojtása a községi tanácsoknál is mind gyakoribbá vált. Üldözték mindazokat, akik „rosszat mertek szólni” róluk. A császáríöltési Búzakalász termelőszövetkezet elnöke nyíltan meg is mondta: mindenről hajlandó beszélni, csak a tanács hibáiról nem, mert abból előbb-utóbb baja lenne. A dolgozó parasztok a járásban sokhelyütt ezt vallják: „Ne szólj szám, nem fáj fejem”. Nem merik bírálni a tanácsot, bár saját bőrükön érzik a zaklatásokat, a törvénysértéseket Hogyan fajulhatott idáig a. d„oI.?K? Miért csúszhatott a kiskőrösi járási tanács vezetése az ellenség kezébe? Mintha csak vattát dugtak yPj?,3, a megyei tanács vezetői fülükbe, hogy ne hallják meg a becs ..eíes tanácsalkalmazottak es dolgozó parasztok hangját! Mintha csak arra rendezkedtek volna be a bácsmegyei tanácsházán, hogy csupán ai különböző számok és jelentések alapján bírálják el a tanácsok munkáját! Az utóbbi időben már az is gyakori volt, hogy a kiskőrösi járási tanácselnök hamis jelentésekkel árasztotta el a megyei tanácsot. Bács megye járásai közül például elsőnek jelentette, hogy járása teljesítette a® őszi vetés tervét — holott a föld egynegyedrésze vetetten maradt. Ezek a hamis jelentések azonban csak megerősítették a megyében az ellenség hadállásait. A megyei tanács nem ellenőrizte az adatokat, hanem agyba- főbe dicsérte a járási tanácselnököt, s így szájtátásával támogatta a kártevést. A megyei tanácsházán állandó a pánik. A kapkodó munka sorozatos túlkapásokhoz, hibákhoz is vezet. Ilyen légkörben kiválóan érzi magát az ellenség, jobban álcázhatja magát, huzamosabb ideig folytathatja gyalázatos, népelle- nes tevékenységét. A kiskőrösi kártevés ügyében súlyos felelősség terheli a belügyminisztériumot is, amely elhanyagolta a bácsmegyei tanács munkájának az ellenőrzését. De emellett a minisztérium Fülöp Gyulát, a kiskőrösi járási tanács volt elnökét — akit azóta már sikkasztás és más bűncselekmények miatt letartóztattak — az egekig magasztalta: „... jó köz- igazgatási gyakorlata van, a járás területén a munka is jól megy ... kemény, határozott... úgy politikai, mint szakmai téren jól fejlődik”. Pedig a minisz. térium személyzeti osztályának adatai is félreérthetetlenül bizonyították, hogy kicsoda Fülöp: kulák, volt horthysta tiszt. A belügyminisztériumban az egyik irattartó mélységes fenekére süllyesztették azt ai levelet is, amelyben a tanácselnökhelyettes bejelentette Fülöp kártevéseit — eleresztették fülük mellett a figyelmeztetést. Igen nagy felelősség terheli a járási pártbizottságot és a megyei pártbizottságot is, mert nem őrködött éberen, harcosan a párt politikája felett. Sőt, a járási pártbizottság még segítséget is adott az ellenségnek, maga is támogatta a járási tanács provokációs tsz-fejlesztési tervét. Csak a járási és a megyei pártbizottság politikai vak. sága, passzivitása tette lehetővé, hogy_ a befurakodott ellenség durván megsértse a párt politikáját, nyíltan felhasználhassa a tanácsot gaz céljaira, elfojtsa a bírálatot, szembeállítsa a dolgozó parasztok egy részét a párttal és az állammal. Ami a kiskőrösi járásban történt, nem mindennapos eset. De nem is egyedülálló. A kiskőrösi járás nem az egyetlen hely az országban, ahol a kommunisták, a pártszervezetek és a pártbizottságok szájtátisága, politikai vakságai akadályozza az ellenség leleplezését, s ahol bürokrácia uralkodott el a tanácsban, elszakítvai azt a dolgozó parasztok tömegeitől. Az állami és pártszervekmek akuiniok kel! a kiskőrösi esetből: éberen kell őrködniük mindenütt a párt po. litiikája felett; be kell vonniok mindenütt a tanácsok ellenőrzésének munkájába a dolgozók legszélesebb tömegeit. Rántsák le a leplet kíméletlenül azokról aiz ellenséges vagy elfajult elemekről, akik méltatlanul viselik a tanácsban betöltött tisztségüket, visszaélnek a nép bizalmával, az állam bizalmával. Az érsekvadkerti tanács kulákvédö politikája Február 17-én ellenőrzést tartottam az érsekvadkerti tanácsnál. Megállapítottam, hogy a község erősen le van maradva a tej-, toj ás- baromi ibegyüjtéssel, különösen ’ a kulákok vonalán. Kérdést intéztem a VB-elnöké- hez és titkaihoz, hogy milyen intézkedést tesznek a lemaradás felszámolására. Azt válaszolták, hogv a kulákok hátralékát behajtani nem tudják, miután azok „annyira szegénvek”, hogy sem baromfiuk, sem pedig tojásuk nincs. En ekkor arra kértem őket, nézzük meg a kérdést helyszínen. Az elnök és a titkár meg is ígérték, hogy eljönnek velem, de ezt az ígéretüket egy óra múlva visszavonták azzal a jelszóval, hogy „nincs idejük‘a helyszínre kimenni. Ezután Kristól István nyilvántartóval mentem ki a kulákgaz- dasiágokba. ahol megállapítottuk, hogy Szabó Istvánnénak az udvarán több mint 150 darab baromfi, Szabó Istvánná, Szabó András istállójában 2 darab fejőstehén, egy darab üsző, egy darab borjú, két darab ló, 6 darab birka, 6 darab süldóseriés van, amelyek szeptemberi elleté- sííek, darabonként 15 kg súlyúak. Trombitás Eajosné és Boda Mihály istállójában két darab fejőstehenet, 1 darab üszőt, 2 darab borjút, 2 darab lovat, és kb. 70 darab baromfit találtunk. Tehát van miből teljesíteni a tej-, tojás-, baromfi be gyűjtési tervet, s ugyanakkor a nevezett kulákok ezévre egyetlen darab tojást, egyetlen darab baromfit sem adtak be a beadásba. Ezek a tények azt igazolják, hogy az érsekvadkerti tanács kulákvédö politikát folytat. Menti a Mákokat. holott a legkíméletlenebb osztáivharcot kellene folytatnlok ellenük. Helyes fenne, ha a balassagyarmati járási tanács alaposan felülvizsgálná az érsekvadkerti tanács munkáját. Ugv gondolom, hogy még súlyosabb mulasztások is kiderülnének. Novak János, a balassagyarmati járás begyűjtési miniszteri meghatalmazottja. A vanyarci kommunisták példát mutatnak vált a vetési munkának. Községünkben teljes erővel beindult a tavaszárpa vetése. 25-én estig dolgozó parasztjaink 200 holdon végeztek e! a tavasziárpa vetését. A koraj vetést a kommunisták kezdeményezték, ök járnak élen a vetési munkában is. Táborszki Sámuel 19 holdas, párttag már 3 kh tavaszárpát vetett el. Idősebb Ja- kus Pál 17 holdas, párttag ugyanennyi vetést végzett már. A kommunisták példamutatása hatalmas hajtóerejévé Követte is a példát a párton- kívüli dolgozó parasztok sokasága. Táborszki Pál vilcs’k 7 kh-s do'-- : paraszt, már befejezte a tavaszárpa vetését. Kulik János 10 holdas, már 2 hold tavaszárpát vetett. De ígv lehetne felsorolni a dolgozó parasztok tömegeit, akik hozzáfogtak a tavaszi vetési munkához. Táborszki Pál tanácselnök Pedagógussors a múltban — pedagógusaink jelene, jövője Szocialista építésünkben partunk útmutatásai, munkásosztá ^ lyunk, dolgozó parasztságunk, haladó értelmiségünk erű feszítései nyomán napról napra ragyogó eredmények születnei politikai, gazdasági és kulturális életünk minden területén Eredményeinket és további felemelő távlatainkat Gero elvtár. így vázolta pártunk II. kongresszusán: „Üj, módosított ötéve.' tervünk hazánkat gazdagabbá és erősebbé, népünket jómódúbb, és műveltebbé, országunkat fejlett ipari országgá és ugyanokká a virágzó mezőgazdaság országává alakítja át. De az elmon dottak azt is mutatják, hogy új, módosítóit ötéves tervünk mii fokozottabb mértékben, mint eddigi ötéves tervünk volt, a béke építésének a terve, a békefront magyarországi szakasza megszilárdításának a terve." Pártunk II. kongresszusának tanácskozásaiban, határozata ban tehát erősen kihangsúlyozódtak kultúrforradalmunk további erőteljes kibontakozásának fontos feladatai. E feladatok megvalósításában pedig igen jelentős szerepe van pedagógusain/ nak. Szocialista építésünk sikerét segítik elő akkor, amikor isk< Iáinkban széleskörű, szilárd tárgyi tudást adnak ifjúságunkat a modern tudományok legújabb eredményei alapján és szilá. materialista világnézet alapjait rakják le, Amikor az egyes tai tárgyak nevelésadta lehetőségeit teljes átérzéssel, szivvel-léle, kel használják fel az ifjúság szocialista szellemű, erkölcsi, pol tikai nevelésére, akkor a szocialista építésben való aktív rés. vételre, magasabb'endű erkölcsi helytállásra, hazánk szüreteiéi és védelmére, az ellenség gyűlöletére nevelik ifjúságunkat. 7VT em kevésbbé jelentős pedagógusaink szerepe az iskolát, kívüli éleiben, a község, a város politikai, gazdasági, kul turális fejlődésének elősegítése terén sem. Pedagógusaink, anchor a népművelési munkát becsülettel ellátják, bekapcsolódnak a Szabad Föld Téli Esték, természettudományos ismeretterjeszti előadások sikeréért folyó munkába, a szocializmus építéséne. sikerét segítik elő. Ezt teszik akkor is, amikor a kultürcsoporto vezetéséi látják el. a termelőszövetkezeti mozgalom erősödését se gítik a munkaegységelszámolási tanfolyamokon keresztül, a dől gőzök általános iskoláiban oktatják dolgozó népünket. Pedagógusaink jórésze mindkét irányú szép, de egyben nehéz és felelősségteljes feladatának becsülettel igyekszik eleget tenni. Érzik és tudják, hogy pártunk és kormányunk, tanácsszerveink, de egész dolgozó népünk bizalommal támogatja, gondoskodással és megbecsüléssel segíti munkájukat. Pedagógusainkból a múlt rendszer, az egyház, a feudális és burzsoá uralkodó osztályok elnyomott, szándékosan hamis idealista tudományokon nevelt embereket, „a nemzet napszámosait” formálta ki. Pártunk és kormányzatunk útmutatásai, szívós, felvilágosító — magukat a pedagógusokat is nevelő — munkája nyomán szocializmust építő társadalmunk megbecsült, egyenrangú, az igaz tudományokat tanító pedagógusok nevelődnek. A felszabadulás óta eltelt 8 év távlatából mérve, szinte ross álomnak tűnik az akkor olyan kegyetlen, de valóságc múlt. Gárdonyi Géza 1894-ben megírt „Lámpás" című kisregény befejező részében érzékelteti a pedagógus szerepét, „megbe csülését" az „úri" Magyarország részéről, amikor ezeket írja. „őfelsége Kovács Ágoston mátraszéli néptanítónak 50 évi sikeres működése elismeréséül a koronás ezüst érdemkeresztet, iáim- burgi Leisz Emil es. és kir. nyugalmazott udvari lovász részére sok éven át megelégedéssel találkozott szolgálatai elismeréséü az arany érdemkeresztet adományozta." Ez mutatja a „megb‘ csülést". Egy-két néptanítónak egy kis faluban 100—120 gye rekkel eltöltött 50 évi szolgálat után ezüst érdemkereszt, de ez i csak — feltétlen és huszadsorban — a császári és királyi udvar lovász utáni Az 1894-tól 1945-ig eltelt időszak a pedagógusok zöménei helyzetén, „a rangsorolásán" semmit nem változtatott. Ez az idő a várakozás, munkanélküliség, hosszú évek ideiglenes helyettesi megbízatásának ideje volt. Ezután jött esetleg a véglegesítés, amely nagy többségüknél egyet jelentett a perspektíva nélküli kilátástalan jövővel, a kiszolgáltatottsággal. A kiszolgáltatottság viszont igen sokirányú és alapos volt! Az egyházi főhatóság, az iskolaszék elnöke, a fehérkesztyűs „királyi tanfelügyelő úr" — mind megannyi kiskirály — basáskodott a pedagógusok fölött. Jj1 sorsot számtalan tény, előttem fekvő elsárgult papír, do- kument mulatja. Ma is aktívan dolgozó kartárs múltbeli sorsa példa erre. Müller Pál karlárs — ma Népköztársaságunk által kitüntetett kiváló tanító — a zagyvapálfalvi általános iskola igazgatója, a múltban majdnem 10 évig volt állás nélki, mert 1918—19-ben véleményt mert nyilvánítani. Ellenezte a vo uralkodó osztályok első világháborús politikáját, s helyeselte Tanácsköztársaság politikai, gazdasági és kullúrális célkitűzr seit és intézkedéseit. Az 1930-as évek elején egy Bércéi községi kartárs ellen — kétségtelenül meglévő hibái mellett — egyházi főhatósága fegyelmi eljárást indított, többek között a következő „vádak” alapján: „Igaz-e az, hogy tanító úr a vasár- és ünnepnapi istentiszteletek alatt a templom közelében lévő lakásában rádióját bőm- bölteti és ezzel az istentiszteletet zavarja? Igaz-e, hogy megtagadta a hitét katolikus tanító létére, mikor a plébános a szentséget beteghez vitte és tanító úr mellett elhaladván, midőn éppen egy zsidóval beszélgetett, nem térdelt le? Igaz-e az. hogy részeg suszterekkel, kétes elemekkel hazc, fiatlan és vallástalan alakokkal tegezödik, velük barátkozik?" Jellemző ez a fegyelmi eljárás, hogy nem a tényleges hibákért, az egyház állal vailott „tiszta erkölcs", a családi élet védelméért, hanem elsősorban és döntően a mise állítólagos zavarásáért, az utcai let érdelés be nem tartásáért, a hazafiatlan, kétes elemekkel, suszterekkel való barátságért vonták felelősségre. A fontos csak az egyház presztízse, dogmái és formaságai, féltett hatalmának mindenáron való megőrzése volt, emellett minden más eltörpült. Pedagógus továbbképzés, a szakma ismeretek bővítése a modern tudomány újabb és újabb eredmé nyel alapján — állami támogatással — hogy ezzel is segí se t pedagógusok jobb munkáját — a tanulókkal való gondos foglalkozás. Nem. Erről egyáltalán nem volt szó. Ez nem vol’ és nem is lehetett érdeke a múlt rendszernek. E téren a pedagógust méginkább gátolta, hogy egy sor ma jelentős tantárgy szerepét korlátozta, anyagát meghamisította a múlt rendszer oktatási politikája. Jgy lehetne felsorolni még a múlt számtalan példáját. Ez-*• a sors azonban véglegesen és visszavonhatatlanul a multi és ezt elsősorban a Szovjetuniónak köszönhetjük, mely hazánk felszabadjtásával lehetővé tette, hogy pártunk útmutatásai nyo mán hozzákezdjünk áj, ragyogó jövőnk felépítéséhez. S ha c múltra mégis emlékszünk, az azért van, hogy összehasonlítás’ tegyünk és újabb erőt merítsünk békés jövőnkért folyó harcho még nagyobb elszántsággal, gyűlölettel küzdjünk ellenségein szocialista építésünk gátlói és külföldi gazdáik ellen, akik a mu tat akarják visszahozni. HERNÁDI KONRÁD megyei tanács oktatási oszfályveze ö (Folytatását lapunk legközelebbi számában közöljük.)
