Szabad Nógrád. 1953. február (9. évfolyam. 10-17. szám)

1953-02-18 / 14. szám

7. SZARUI TV'OGltAl» 1953 február IB. (Folytatás az 1-es oldatról) kát, s népszerűsítsék az élenjá­rókat. (tátik elvtárs, a nagybátonyi bányász-pártbizottság titkára az ellenség ténykedéséről szólva elmondotta, hogy benn a- bányá­ban nem volt ürescsille, kinn pedig nem volt tele, s mégsem adtak elegendő ürescsillét a bá­nyászoknak. A vizsgálat során derült ki, hogy a kapcsolásnál egy csendőrtiszt volt, aki aka­dályozta a dolgozók ürescslllével való ellátását. „ígérem — mon­dotta — hogy a jövőben sokkal jobban, szívósaiban jogunk dolgozni a terv teljesítéséért az ellenség ellen." Pintér László elvtárs, a me­gyei pártbizottság tagja arról beszélt, hogy a mizserfai párt- bizottság titkára ahelyett, hogy az aknatitkárokat, pártvezetősé­gi tagokat, pártcsoportbizalmia- kat mozgósítaná, maga futkos, egyedül próbálja a feladatokat megoldani. Hényel elvtárs után Mustó elvtársnő elmondotta, hogy a DlSZ-szervezetek veze­tőivel, titkáraival, a pártbizott­ságoknak, pártszervezeteknek többet keil foglalkozni, konkrét segítséget adni a feladatok meg­oldásához. A Kezelőorvosokkal kapcsolatban elmondotta, hogy egyesek, ha valaki nála beteg­nek jelentkezik, azt mondja ne­ki, hogy magára ráférne a pihe­nés. de sajnos én nem tudom betegállományba venni. így nemhogy nevelnék a dolgozókat — s ha beteg, betegállományba vennék, ha nem, akkor megma­gyarázná neki, hogy ő tud dol­gozni — hanem ilyen kijelenté­sekkel zavarja építőmunkánkat. Faló elvtárs szintén az ellenség ténykedéséről beszélt, majd Ná­dasát elvtárs elmondotta, hogy a politikai munka nem tart lé­pést a fejlődéssel. Javítani keíll az agitáclós munkán, hogy az konkrét legyen, mozgósítson a termelési feladatok végrehajtá­sára. Majd a bírálathoz való formális viszonyról beszélt. Tdhb esetben egyes funk­cionáriusok már gyakoroltak önkritikát, Ígérték. hoev tel­jesítik a tervet, de lényeges változás nem történt. A vá­lasztmányi ülésen elhang­zott önkritikák és Ígéretek vnlérwváltásáért következ­tésén kelj harcolni, Kusnyér Zoltán elvtárs arról beszélt, hogy a 950 betegműszak azt jelenti, hogy ebből 700 fő a szérifal mellett dolgozó, ennyi esik ki a termelésből. Jó mű­szaki szervezéssel, tervünk nem­csak teljesíthető, hanem túltel­jesíthető. Üzemeknél a legna­gyobb hibák a szervezetlenség­ből következnek. Gyakori az ürescsil ie-hiány, s az a felaidai- tunk, műszaki kádereknek, hogy megteremtsük ai szoros kapcso­latot a párttal és a szakszerve­zettel, közösen beszéljük meg a problémákat, feladatokat, s az eredmény akkor nem fog elma­radni. Az elhangzott hozzászólások is igazolták, hogy a tervet lehet teljesíteni, de ehhez az szüksé­ges, hogy az elhangzott ígére­tek ne csak puszta szóként ma­radjanak meg, mint ahogy ez már megtörtént, hanem tartsák kötelességüknek, hogy amit meg­ígérünk, az valóra is váljon. Áz elkövetkezendő időben minden funkcionárius, minden párttag úgy álljon a munkához, hogy a tervet ne csak teljesítsük, ha­nem azt ■túlteljesítsük. Ezt vár­ja tőlünk pártunk és egész dol­gozó népünk. A rónai bányaüzem dolgozói röpgyűlésen beszélték meg az országos bányásztanácskozás útmutatásait A nógrádi szénmedence bá­nyászai röp gyű léseken beszélték meg a bányáisztamácslkioiziáisoin kapott útmutatásokat és a ta­nácskozás útmutatása alapján miérték fel az üzemükben lévő hiányosságokat, melyek az egyenletes termelés megvalósí­tását akadályozták. A róna; bányaüzemnél Kürti Sándor elvtárs, a> Bányász Szak- szervezet területi elnöke tartott beszámolót. Többek között meg­említette, hogy a nógrádi tröszt gúlyosan lemaradt a tervtelje- pítésben, melynek részesei a fónai bányászok is. ' Ok is több mint 300 tonlruz szin­tiéi termeltek kevesebbet január­ban. Ennél a bányaüzemnél sem mondhatják el a dolgozók, hogy az egyenletes termelést megvaló­sították, hogy a gépeket a leg­jobban kihasználják, de azzal sem büszkélkedhetnek; hogy a munkafegyelmet megszilárdítot­ták. A rónai üzemnél is mindent el kell követni, hogy a tanács­kozáson megszabott 8 partban összefoglalt fő fe-liadatokat üze­mükben megvalósítsák *— mon­dotta Kürti elvtárs. A gyűlésen azután számos dolgozó felszólalt, rámu­tatott a terv teljesítését akadá­lyozó hibákra. Mint mondották a kettes ereszkében a közel­múltban betört a víz és olyan sár keletkezett, hogy ’két ember is nehezen bírja a csillét tolni. Egyszerűen meg lehet oldani e2t a problémát, ha víztelenítik a bányát és a sártól megtisztítják a vágatokat. Fodor István gépkezelő a mű­szaki vezetők felé gyakorolt bí­rálatot, mert az elszakadt la- katszárakat nem javították ki. s ennek következtében a szállító pályákra egyre kevesebb csillét lehet bekapcsolni a forgalomba. A megelőző karbantartás el­hanyagolása következtében a csillietóllás két embernek megfeszített erejét veszi igénybe, Nagy József harmadpárttitkár a 'következőket mondotta: „Nekünk bányászoknak figye­lembe kelt vennünk, pártunk ho­gyan gondoskodik rólunk, bá­nyászokról. Most pártunk veze­tői, de maga Rákosi elvtárs is és az egész dolgozó népünk azt kívánja tőlünk, hogy termelésün­ket egyenletessé tegyük. Az év elején is úgy kell teljesítenünk a havi terveinket mint az el­múlt év végén. A nógrádi bányá­szoknak meg kell álllniok a he­lyüket — mondotta Nagy elv- táns. — A multévi és az ezévi le­maradást rövid időn belül pó tolni kell. Mi sem vagyunk kí­vül állók az adósság törlesztésé­ben. Nekünk is az a feladatunk, hogy a lemaradás bepótlásával, érvünk túlteljesítésével segít­sük elő népgazdaságunk erősö­dését. Egy/pillanatra sem feled­jük el azt, hogy az ellenség an­nak örül, ha mi nem teljesítjük a tervet, lemaradunk, s ezáltal akadályozzuk a fejlődésit. Egy cél érdekében tehát fel a fejjel és öntudatos ^bányászokhoz illően bizonyítsuk be, hogy feladatain­kat képesek vagyunk megoidaifi és továbbra is élharcosai mara­dunk a szocializmus építésének. Azon legyünk, hogy az üze­münkben lévő hiányosságokat haladéktalanul szüntessük meg. A szállítási zavaróikat küszöböl­jük ki. Műszaki vezetőink ne tűrjék tovább, hogy a patahá- nyón 30 darab meghibásodott csille, a javítás elmulasztása miatt továbbra is kihasználat­lanul álljon". A harmadipárttitikár lelkesítő szavai nyomán egymásután szó haltak fel a rónai bámyaiszok. Többek között Bódi János vájár elmondotta, hogy az 1952. évvel szemben 1953-ban emelni kell a termelést. S a műszaki vezetők nem gondoskodtak ennek meg­felelően a munkahelyekről. Hiba, hogy a vízbetörést nem tudták megakadályozni, melynek követ­keztében a munkahelyeket egy helyre csoportosították, s így a sorozatos robbantáskor kelet­kező füst akadályozza a terme­lést. A levegő minőségének meg­javítására hívta fel az üzem­vezető figyelmét Kadlót András, s egyben elmondotta, hogy mi­kor a kettes váj végben rossz volt a levegő, bement a Nóg­rádi Szénbányászati Tröszt ve­zetőségéhez, ahol előadta kérel­mét, hogy egy ventillátort keR fölszerelni a kettes váíjvégben. A törszt vezetősége azonban kérel­mét nem teljesítette. Nagy József harmadpárttitkár elvtárs nem alaptalanul hívta fel a becsületes dolgozók figyel­mét az ellenség magatartására. Itt az értekezleten is volt olyan mint Sótér Alajos, aki az ellen­séget szolgálja. Felszólalásában semi a többtermelésről beszélt, hanem az ellenség hangját hasz­nálva kiabált. Neki tetszik az. ha valaki nem teljesíti a raaoi tervét. 6 maga sem igyekszik, hogy bányász kötelességének ele­get tegyen. Február 12-én is csak 65 százalékra teljes He* te a nani tervét. Számos mepnyTTvá- nulásban fejezte már ki, hogy ő nem a kommunistákká’!, hanem azok ellen harcol. Az üzem kommunista harco­sainak le kell lep1 ezni a kö­zöttük lévő ellenséget. Ne engedjék, hogy azok több be­csületes embert befolyásúik alá bírjanak, s harcoljanak olyan szenvedélyesen a rájuk háruló feladatok teljesítéséérit, mint az ország többi kommunistái. A szorospataki dolgozók bírálatukkal segítik a termelést gátló akadályok leküzdését Á szonospafakíi bányaüzem' dolgozói február 14-én délután 2 órakor rendkívüli termelési értekezletet tartottak, ahol ha­zafias kötelességüket, a saénter- meléa fotózásának jelentőségét beszélték meg. Az értekezletet Bíró István harmadpárttitkár tartotta meg. Beszédében foglal­kozott az elért eredményekkel, s az üzemekben lévő hiányossá­gokkal. Többelc között elmondotta, hogy: „Pártunk Idejekorán fi­gyelmeztette az ipar minden ve­zetőiét, hogy előre biztosítsák a zökkenőmentes átmenetet az 1953. tervévre. Erre figyelmez­tetett miniket Rákosi elvtárs is az országgyűlési beszédében. A figyelmeztetések ellenére bá­nyáink zöme, köztük á szorospa- takj üzem sem teljesítette a ja­nuári tervét. Mindössze 79 szá­zalékos eredményt értek el üze­münk bányászai. A bányász pártszervezetünk is keveset tett az új tervév sikeres beindulá­sáért. Csak általánosságban agi­tált, nem mozgósította a dolgo­zókat a széntermelés legfonto­sabb feladatának megoldására. Az ellenség ezt a körülményt kihasználta, s minden módszert megragadott azért, hagy zavart okozzon a széntermelésben. Üze­münknél itt Szorospatakon min­denki ismerte Várszegit a régi bányamestert, a hajdani csen­dőrbesúgót, aki arra adott uta­sítást a kompresszor kezelőnek, hogy a szabadba engedje a sű­rített teveled. Igv csökkentette a levegő nvomását, akadályozta a légka 1 a n ácsok ü »emeltetését, szabotálta a termelést. Az ilyen tudatos ellenség mellett van még egv veszedel­mes ellenség. Ez a saját kőrrv- nyel Hűségünk, elbizakodottsá­gunk. Az önelégültség, amely nem alkarja észrevenni a hibákat — figyelmeztetett Rákosi elvtárs — türelmetlenség a lieyelmez- tető szóval és kritikával szem­ben, az önkritikái hiánya mind az éberség elíompulását eredmé­nyezi. Termelésünkben február hó­napban javulás mutatkozik, es ha figyelembe vesszük a 12-i eredményünket, megái 1 a pit haf­juk. hogv tervünk te’.iesHhető és teljesítenünk kell. Üzemünkben már vannak olyan csapatok, mint KUmió Józsefé, mely feb­ruár 1—12-ig 140.4 százaikra teljesítette az előirányzatot. Ugyanilyen teljesítményt értek el Nagy Ferenc, Szalai László, Barta László csapatai, melyek elősegítették üzemünket, hogy 12-én 102.5 százalékos ered­ményt elérien. Kllmó József ezen a napon csapatával együtt 160, Ruzsinszki Pál csapata pedig 200, Barják István 178.5 százalékra teljesítette napi ter­vét. Az egyik legfontosabb fel­adatunk. hogv lemarad'íflinkat behozzuk. Ehhez pedig elen­gedhetetlenül szükséges, hogy a 480 percet kihasználjuk, és megszilárdítsuk a munkafegyel­met,’* — Hangsúlyozta Bíró István harmadpárttitkár. A beszámoló befelezéee plán számos bányász felezte id vé­leményét. e tárta fel az üzem­ben lévő hiányosságokat, 'lob­bi között Nagy Károly fenntar­tási vájárfelszólalásában elmon­dotta, hogy a szállítási fővonalon a hibás patentlakatok' akadá­lyozzák a folyamatos szi'il- íiéist. A isz áll it ásná! dolgozók pe­dig keveset törődnek azzal, hogy a hibás lakatok 'karambolt Idéznek elő. A szállítás dolgo­zóinak a magatartása, munká­hoz való viszonya szükségessé teszi, hogy a jövőben többet foglalkozzanak vele. Janó Béla üzemi diszpécser bírálta .»z olyan dolgozókat, ak'k fegyel­mez et len s égükkel aka d á 1 vozz ák a szénfalnál dolgozók harcát. A tegnapi napon is a bányá­ból kiküldött 8 ember közűt — mondotta Janó elvtárs — csak négy végezte becsületesen a munkáját. A többi beült a me­legedőbe, nem törődve azzal, hogy a bányászok üres csillé­re vártak, a szénkészlet tetején ültek. Márkus Barna vájár a mű­szakiak hanyagságáról beszélt, mert nem biztosítják az előfel­tétel éket, nincs rázócsúiS'Zda csavar, fa. sín. Hiába mondják hogy küldjenek be anyagot számúikra. Ok arra hivatkoz­nék, hogy küizdjék le a nehéz­ségeiklei. . _ .. . . _ Az értekezleten több hozzá­szóló fejezte ki, hogv hazafias kötelezettségüket te! jesiteniök ■kell, s ezért trrléig keményebben harcolnak minden nap a terv túlteljesítéséért, a lemaradásuk bepótl ásóért. Ij_ij A Zagyvapálfalvi Bányagépgyár dolgozói másodízben nyerték el az élüzem zászlót Folyó hó 14-éin, már a délutáni órákban igen mozgalmas volt a zagyvapálfalvi bányatelep kul­túrotthon környéke. A bánya­gépgyár dolgozói ünnepi gyű­lésre készültek. Ezen az estén vészik át a döntő tervév negyedik negyedévében végzett kiváló munká juk jutalmát: az é'íizem- zászlót. Este 6 óra volt, amikor a ha­talmas moziterem zsúfolásig megtelt dolgozóikkal és a kultúrműsorokkal egybekötött ünnepségen Tihanyi elvtárs, a bánya- és energiaügyi miniszter helyettese megkezdte ünnepi be­számolóját. Elmondotta, hogy a Zagyvapálfalvi Bányagép­gyár már másodízben birto­kosa a bányagépgyárak él­üzem zászlajának. Eí az üzem az elmúlt év ele­jén komo'y szervezési hiányos­ságokkal és tervszerűtlenségek- kel küzdött — mondotta Tihanyi elvtárs. Az év második felében azonban a fizikai és műszaki dolgozók a legteljesebb oda­adással harcoltak tervük idő- e'.őtti teljesítéséért. Ennek az eredménye, hogy már a harma­dik negyedévben az élüzem- zászló' tulajdonosa lett és a negyedik negyedév még jobb eredményeivel sikerült ezt a zászlót újra birtokba venni. Felhívta a bányaigépgyár dol­gozóinak figyelmét, mert az 1953. év eddig elmúlt másfél hó­napjának eredményei azt mutat­ják, hogv aiz 1952. év harmadik és negyedik negyedévében ta­pasztalt eredményekben gazdag óriási lendület az új tervévben mintha megtorpant volna. A vállalat az év első hónapját mindössze 59.7 százalékos ered­ménnyel zárta be, De február hónapban sem tudnak sokkal jobb eredményről beszámolni. Az tehát a feladat hogy a munkaversenyt a dolgozó tömegek élő mozgalmává kell tenni. Ä műszakiak álljanak a verseny élére. Meg kell szilárdítani a technológiai fegyelmet, a fel­adatok megoldásában támasz­kodjanak a párt iránymutatá­sára. s vegyék segítségül a szakszervezet tömegmozgósító erejét. Az élűzem-zászló átadás után a megyei pártbizottság részéről Kovács József elvtárs szólt a bányagépgyár dolgozóihoz. El­mondotta, hogy a bányagép­gyárban 1951-hez viszonyítva 25.9 százalékkal növekedett a termelés — majd így folytatta: Hogy most itt újra ünnepelhe­tünk, ünnepelhetjük munkánk eredményét, ehhez nagymérték­ben hozzájárultak az olyan ki­váló dolgozók; mint Pozsonyi elvtárs, Mojzes elvtárs, vagy Berta elvtárs. Ezeknek az elv- társaknak lendületes munkája nagy segítséget adott ahhoz, hogy a bányagépgvár a negyedik negyedévi tervét 135.5 százalék­ra tudta teljesíteni. De hogy munkájukat a jövőben is ered­ményesen tudják végezni, az üzem pártszervezete, szakszer­vezete és üzemvezetősége még szorosabb kapcsolatot építsen ki az üzem dolgozóival, hogy ele­get tudjanak tenni az előttük átlő és egyre növekvő felada­toknak — fejezte be beszédét Kovács elvtárs. A lelkes ünnepség után társas­vacsorával, majd reggelig tartó tánccal fejezték be az é'üzem- ünnepséget a bányagépgyár har­cos dolgozói. Befejezte tanácskozását az MSZT második kongresszusa Befejezte tanácskozását a Ma­gyar-Szovjet Társaság második kongresszusa. Részívettek a kon­gresszuson a Szovjetunió, a ba­ráti népi demokráciáik és egyes kapitalista országok képviselői. Kelen Béla, a Magyar-Szovtet Társaság főtitkára beszámolóiá­ban beszélt arról a hatalmas se­gítségről, amelyet eddig min­den téren kaptunk a Szovjetunió- tói. szüntelenül tapasztalható segítség pártunk és tömeg szer­vezeteink nevel'ómunkája nyomán egyre nagyobb lánggal lobog népünk szívében a szoviet nép iránti hála és szeretet — mon­dotta többek között Kelen elv- társ. — Ezután ismertette a Ma­gyar-Szovjet Társaságnak az elmúlt 2 esztendő alatt elért eredményeit. Hangsúlyozta, hogy bár ezek az eredmények jelentő­sek, az MSZT még távolról sem vonta tagjai sorába mindazokat, akik igaz barátai a Szovjetunió­nak. Komoly feladat hárul a szervezeteikre, hogy ezeket az igaz barátokat mind bevonják az MSZT tagjainak a sorába. Különösen sok a tennivalója ezen a téren a falusi szerveze­teknek. Bár az MSZT sokféle módon ismertette a dolgozókkal a Szov­jetuniónak a gazdasági és kul­turális téren elért eredményeit, a ezocializrmi-s megvalósítása közben szerzett tapasztalatait a lövőben még sokkal fokozottab­ban arra kell törekedniük a szervezeteknek, hogv ezek min­den dolgozóhoz eljussanak és azt dolgozóink ® szocial'ztTius építésének minden területén fel­használ iáik Éppen ezért saját maguknak kell jó példával elői- iárnlok ezen a téren. Csak az az MSZT vezetőségi tag. ak’lva ta­lál követőkre 1—1 szovjet mód­szer alkalmazásánál, aki maga jár elő! jó példával. „Az MSZT vezetői és tagjai ne csak hirde­tői legyenek a szovjet emberek hősi példájának, hanem kővetői és alkalmazói, akik tetteikkel mu­tatják meg, hogy a masrvar- szovjet barátság élharcosai” - - mondotta Kelen elvtárs. A kongresszuson felszólalt Révai József elvtárs, aki az MDP, Központi vezetőség és a .Magyar Népköztársaság Kormánya rjC'é- ben üdvözölte az MSZT második kongresszusát. Révai elvtárs be­szélt arról a sokoldalú segítség­ről, melyet népünk állandóan kap a Szovjetuniótól. Arról a háláról, melyet a magyar nép érez a szovjet nép iránt, akik­nek szabadságunkat köszönhet- (ük. Elmondta, hogy mindezért mivel tartozik a magyar nép a Szovjetuniónak, „Mindazt «mi­vel a Szovjetuniónak tartozunk; önmagunknak kell vissza!izetni. A Szovjetuniónak azzal leli tör- lesztenüttk az adósságunkból, hogv lói dolgozunk saját ma­gunknak, hogy felépítsük a ma­gunk szocialista országát, hogy mlegvédjük a magunk békéié! és függetlenségét, hogy leíjeaflaűk a magunk kötél ességét, saját Pé­pünkkel szemben, hoigv kőimére üssünk a magunk ellenségeinek — külsőknek és belsőknek hogv ébereik legyünk a mi építésünk kártevőivel szemben. Es ha töte teszt lük mindazt, amivel saját magunknak tartozunk, akikor,., de csak akikor mondhatjuk' el', hogy törlesztettük a Szovjeti- unióval szemben fennálló Adós­ságunkat A szovjet nép névében V. P, Druzin elvtárs köszöntötte e kongresszust. „A Szovjetunió is a népi demokratikus Magyar- ország egy táborban küzd a bé­kés életért, a békés fejlődésért, a dolgozó emberek boldogságáértv — mondotta a többi között Elhozták népiüik üdvözletét « kínai, koreai, olasz, bolgár, finn és a többi népek (küldött­ségei is. Felszólaltak a kon­gresszuson az üzemek, a dolgozó parasztok küldöttel. Sok üzemi dolgozó, bányász, egyénileg dol­gozó paraszt és a falu szocia­lista szektorainak dcílgozói — mondotta el, hogyan használják fel az 5 munkaterületükön .a Szovjetunió által nyújtott sígli- séget, tapasztalatot. Erről be­szélt a nógrádmegvei küldöttség egyik tagja. Horváth József elv- társ a balassagyarmati járási MSZT titkár i®. A kongresszus táviratot kül­dött Sztálin és Rákosi elvtársak­nak, melyben megfogadták a küldöttek, hogv még sokkal robb harcosai tesznek a béke megvé­désének. a magvar-szoviet ba­rátság ápolásának. • A máktermelés jelentősége Hazánkban igen közkedvelt a mák termelése. Ahhoz azonban, hogy jó máktermést tudjunk el­érni, fontos, hogy idejében el­vessünk. A gyenge máktermés- nek ugyanis az az oka, hogy a tavaszi szelek idején kerül el­vetésre és a szél a magot a földből kifújja. Ezért minden termelőnek érdeke, hogy mihelyt a szeles időjárás bekövetkezik, a mák már megkössön, kikel­jen, mert az ilyen máikvetésben a szél már nem tud kárt tenni. A fennálló rendelet értelmé­ben a mák szabadforgalomban értékesíthető, a gubóját pedig átveszik a begyüjtőhelyek.' A mákgubóból gyógyszeripa­runk számos nélkülözhetetlen gyógyszert készít. Ezek a gyógyszerek egyre inkább di­csőségére vannak szocialista iparunknak és ma már a má­sodik helyet foglalják el a vi­lágpiacon. A mákgubókból ké­szült gyógyszerekért fejlődé­sünkhöz igen fontos gépeket, mezőgazdasági és ipari nyers­anyagokat 'kapunk. Érezze tehát minden termelő kötelességének, hogy a szerző­désileg termelt és konyhakerti mákját idejében vesse el és ez­zel biztosítsa a lehető legna­gyobb fnák. és gubótermést. A mák szabadpiacon jó árban ér­tékesíthető, ugyanakkor a be­gyűjtőbe! yen 60 forintot fizet­nek a gubó mázsájáért. A mezőgazdasági szaktanfolyam helyzete 1952 december 3-án indult be a szaktanfolyam a palotási Május 1 termelőszövetkezet­ben. A tanfolyam 32 hallgatóval in­dult. Jelenleg a 20. előadást tartom. Az öröm tölt el akkor, amikor azt írom, hogy nem is volt és nem is lesz le­morzsolódás a tan­folyamon. A tanfolyam hall­gatót jól megértet­ték a haladó szo v­jet növénytermesz­tési eljárásokat. Igen behatóan ta­nulmányozzuk Mi­csurin, Liszenko, Viljamsz tudósok tanításait. Különö­sen jól kitűnt a tanfolyam hallgatói közül Szabó Imre, aki még soha nem hiányzott az elő­adásokról s min­den anyaghoz he­lyesen szólt hozzá. Palotáson Ugyanezt el lehet mondani Ocibiusz Jánosról is, aki még a tanfolyam kezdetén egyénileg dolgozó paraszt volt, de azóta már belépett a termelő- szövetkezetbe. Komoly támoga­tást kap a szak­tanfolyam a párt- szervezet vezetősé­gétől, valamint a községi tanácstól. Ugyanis a párt- szervezet vezetősé­ge rendszeresen jár a szakoktatásra és ezzel igen jó pél­dát mutatnak a többieknek. A ta­nács részéről ugyancsak helyes az, hogy Varga Já­nos VB-elnök pon­tosan gondoskodik a terem fűtéséről és ő maga is résztvesz a tanfo­lyamon. Kritikát kell gya­korolnom a já-ási és a megyei ta­nács illetékes ősz tálya felé, mert még egyetlen egy­szer sem jöttek a tanfolyamot ellen­őrizni. Ugyancsak kritika illeti az FM-et is, mert még a tanfolyam be in­dítási értekezletén megígérte az FM- ből kiküldött elv- társ, hogy adnak különböző jelszere lést, például PH meghatározó ládát és még a mai na­pig sem jött meg, holott már kétszer is kértem. A fenti hiányos­ságok ellenére mi igyekszünk a leg­jobban folytatni és befejezni a íanfo- lyamot, hogy ezál­tal az 1953-as év­ben még jobb erei- ményi érjünk el. Holló Imre a palótási Május t tsz agronómusa

Next

/
Oldalképek
Tartalom