Szabad Nógrád. 1953. február (9. évfolyam. 10-17. szám)
1953-02-18 / 14. szám
Világ proletárjai egyesüljetek^ SZABOD NÓG AÁDP NÓGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR 1953 FEBRUAR 18. Előrehaladásunk legfőbb biztosítéka; a Szovjetunió állandó, sokoldalá segítsége Kettős ünnepe van a magyar-szovjet barátságnak. Ma öt éve, hogy Moszkvában aláírták a szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést és ma kezdődik a magyar-szovjet barátság hónapja, a szovjet film ünnepe, amely minden évben gazdagítja népünket a szocialista tér. melés, a szovjet tudomány, irodalom és művészet vívmányaival. Tovább szilárdítja, még bensőségesebbé teszi a magyar nép forró szeretetét, az idősebb és erősebb testvér: a szovjet nép iránt. _ Öt évvel ezelőtt vált Magyarország a hatalmas Szovjetunió, a világbéke fáklyavivőjének, szövetségesévé. A hazánkat felszabadító kétszázmilliós Szovjetunió és Rákosi Mátyás _Magyaror- szága szerződésben pecsételte meg, hogy „... a legőszintébben részivesznek a népek békéjének és biztonságának fenntartására irányuló minden nemzetközi akcióban és teljes mértékben közreműködnek a magasztos feladatok teljesítésében...", mint ahogy a szerződés szövege hangsúlyozza. A ma gyár-szovjet barátság nem 1948 február 18-án, a szerződés aláírásának napján kezdődött, hanem sokkal régebben. A magyar nép legjobbjai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta a Szovjetuniót tekintették vezércsillaguknak. A szovjet nép, s a szovjet kormány mindig igaz barátságot és segítőkészségei tanúsított a magyar nép iránt. A Szovjetunió a háború sötét éveiben visszaadta az 1848-as szabadságharc zászlóit, amellyel a barátság üzenetét hozták és a>rra, figyelmeztették népünket: „Járjon a magyar nép 1848 útján, harcoljon függetTenségéért és békéjéért.” Rákosi elvtárs életének megmentése, kiszabadítása a Horthy-fasiszták börtönéből, a baráti szovjet nép felmérhetetlen értékű segítsége volt. A magyar nép történetének mélypontján, a Horhty-'banda szövietellen.es rablóháborújának idején egyetlen barátunk volt, a Szovjetunió. A Szovjetunió dicső Szovjet Hadserege érettünk is harcolt. Sztálin elvtárs hős katonái, akik kivívták a magyar nép szabadságát és függetlenségét, akik közül olyan sokan pihennek hazánk földjében, életükkel és vérükkel szentelték meg, örök időkre megbonthatatlanná tették a szovjet-magyar barátságot. Népünk már a felszabadulás előtt is és azóta is szakadatlanul érzi a. Szovjetunió népeinek és magának Sztálin elvtársnak baráti támogatását. E baráti támogatás nélkül, a Szovjetunió felszabadító harca nélkül nem emelkedhettünk volna fel a háborús pusztítás romjai alól és nem léphettünk volna a szabad, boldog élet, a szocializmus útjára. A Szovjetunióval kötött barátsági és kölcsönös, segélynyújtási egyezménnyel „hazánk végleg kilépett az elszigeteltségből és számottevő tagja lett a haladó, békét védő demokratikus nemzeteknek” — mondotta Rákosi elvtárs a szerződés aláírása után a Szabad Népnek adott nyilatkozatában. Ez a szerződés annak az elismerése volt, hogy szabadok vagyunk, hogy méltók vagyunk a szovjet nép felénk nyújtott baráti kezére. Az, hogy a szerződést aláírhattuk, a felszabadulás óta 1948-ig elért győzelmeink eredménye és további sikereink legfontosabb alapja volt. Magyarország azért válhatott a Szovjetunió szövetségesévé, mert megvédelmeztük a Szovjetuniótól kapott szabadságot és élni tudtunk ezzel a szabadsággal. Mert a magyar nép pártunk, Rákosi elvtárs vezetésével keményen harcolt a belső ellenség ellen, megteremtette a dolgozó nép államát. Magyarország a Szovjetunióval kötött szövetsége révén a világ haladó népeinek első soraiba került. Az a körülmény, hogy ez évben a magyar-szovjet barátság hónapja egybeesik a szovjet-magyar barátsági szerződés aláírásának. ötödik évfordulójával, különös jelentőséget ad a barátsági hónapnak. A barátsági hónapok során eddig is a magyar dolgozók újabb és újabb tapasztalatokkal, munkamódszerekkel lettek gazdagabbak és személyesen is alkalmuk volt megismerkedni a szovjet nép legkiválóbbjaival. 1952-ben a barátsági hónap alatt itt járt megyénkben Bukin elvtárs, gépállomás igazgató, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja. Ellátogatott az érsekvadkerti gépállomásra és a balassagyarmati tszcs-be, hasznos tanácsokkal és módszerekkel segítette gépállomásaink munkáját. A gépállomás vezetőinek és a dolgozóknak megmutatta, milyen hibák vannak a tervkészítésben, a gépek kijavítása terén, de megmutatta azt is, hogyan kell azokat kijavítani, hogyan csinálják azt ők a Szovjetunió egyik legjobb gépállomásán. A szovjet módszereket már eddig is sok gépállomásunk hasznosította, a gépállomások MSZT-szervezeteinek most az a feladata, hogy a jövőben még sokkal jobban gazdája legyen e módszerek terjesztésének. A tapasztalat a.zt bizonyítja, hogy ezeket a lehetőségeket, amelyeket a szovjet könyvek és Bubin elvtárs el mondott tanácsai nyújtanak, nem minden gépállomás használta fel, mert ha felhasználta volna, akkor minden gépállomás határidő_ előtt tudta volna teljesíteni az őszi mélyszántást és téli gépjavitási tervét. Nagy szövetségesünktől, a Szovjetuniótól a mi megyénk üzemei, bányái is komoly gépi berendezéseket kaptak. Komoly segítséget kapott úgy iparumk, mint mezőgazdaságunk gépesítésének fejlesztéséhez Nógrád megye is. A salgótarjáni járásban számos bányaüzemben dolgoznak szovjet bányagépek: rakodógépek, fúrógépek, kaparószaíagofc, szállítóberendezések. Nagyon sok tszcs-nek nyújtottak segítséget már az elmúlt nyáron is a szovjet arató-cséplőgépek és egyéb mezőgazdasági gépek. Nem kisebb értékű népünk számára az a segítség sem, amelyet a kultúra minden területén kapunk. Két évvel ezelőtt a barátsági hónap alatt Salgótarjánban föllépett a Grúz Állami Népi Együttes. Ez nagymértékben elősegítette megyénk népi művészetének a fejlődését. Az idei országos kultúrverseny eddigi döntői azt bizonyítják, hogy jól használták fel ezeket a tapasztalatokat. A csoportok fejlődése nagy. A legtöbb a szovjet tapasztalat nyomán a népi hagyományokat kutatta és dolgozta fel és ugyancsak a szovjet tapasztalatok nyomán fogja azt a jövőben magas művészi színvonalra emelni. A barátsági hónap megnyitásával egyidőben kezdődik hazánkban a szovjet film ünnepe. Az elmúlt évek során is mindig nagy eseményei voltak megyénknek a szovjet filmünnep bemutatói. Ki ne emlékezne az „Arany Csillag lovagjára” és a többi nagy filmalkotásokra? Nem kevésbbé jelentősek azok ai filmek, ameiyek aiz idei szovjet filmünnep alatt kerülnek bemutatásra. A „Szérttört bilincsek”, „A tanító”, a „Szép ifjúság”, „A nagy muzsikus De lecrelsősorban az új, nagy színes filmalkotás, a „Feledhetetlen 1919". A magyar-szovjet barátság hónapja és a szovjet film ünnepe mé<7 szorosabbá teszi a szovjet és a magyar pép barátságát, meg jobban megerősíti a magyar népet a békéért vívott nagy harcokban. Képünkön Molnár Gyula Csipkés bányaüzem sztahanovista aknásza látható, aki a termelés lelkiismeretes irányítása mellett az újítómozgalom élenjáró harcosa is. Legutóbbi újításának évi gazdasági eredménye meghaladja a hatvanezer forintot Következetes harcot a párt- és kormányhatározatok végrehajtásáért, a széntermelési terv teljesítéséért Január 15-én kibővített megyei pártválasztmányi ülésen Nagy Kálmán elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, értékelte bányász pártszervezeteink munkáját, s megszabta a további feladatokat. Beszámolójában többek között a kővetkezőket mondotta: — Gerő elvtárs a múlt év november 29-én, majd Rákosi elvtárs a parlamenti ülésen mondott beszédében részletesen foglalkozott az alapanyagipar, azon belül a bányászat fontosságával. Ennek alapján tárgyalta meg a megyei választmányi ülés decemberben a széntermelés helyzetét és szabta meg a bányász- pártszervezetek feladatát. Azóta eltelt időben bányász-pártszervezeteink munkájában mutatkozott némi javulás. Bányaüzemeink többségében megvannak a műszak- pártszervezetek. pártcsonor- tok és helvenkint iól dolgoznák. Bányász-párttagságunk 42—43 százalékban részt- vesz szervezett pártoktatás- ban. Különösen jól dolgozott a mát- ranováki pártbizottság; az oktatási munka vitelében. Az oktatás színvonalának emelése érdekében, képzett propagandistákat állítottunk be, hogy bányászaink politikai fejlődését meggyorsítsuk. Ma. már legtöbb helyen megtartják rendszeresen a vezetőségi üléseket, pártcsoport- bizalmi értekezleteket. Harmad- titkárok jelentős' része pártiskolát végzett, s bányász pártfunk- cionáriusaink többségének van pártiiskoláj a. Ennek elliénére a bányász-párt* szervezetek munkáját túlnyomó- részt a hiányosságok jellemzik. Rákosi elvtárs arra tanít ben- nüket, hogy a pártmunka fokmérője a termelés. Bányáink 1952. évi termelési tervüket mindössze 97.9 százalékra teljesítették, ami azt jelenti, hogy jelentős szén-mennyiségge! maradtunk adósai népgazdaságunknak. Ezt a hibát súlyosbítja az, hogy bányászaink a bányász- pártszervezetek, műszaki és szakszervezeti vezetőkkel közösen Rákosi elvtársnak még terven felüli szén kitermelésére is Ígéretet tettek és tervünket sem teljesítettük. Nem jobb a helyzet a januári hónapban sem. E hónapban már van némi emelkedés, de még jelenleg is jelentős élmaradásunk van Felmerül a kérdés, hogy mi az üka a. lemaradásnak, hiszen a Központi Vezetőség időben figyelmeztetett, hogy készüljünk fel 1953-ra, mert nőnek a követelmények, Az ipari terv teljesítése azért is rendkívül fontos, hogy a mezőgazdaságban elszenvedett súlyos aszályokat pótoljuk ipari termelési tervünk túlteljesítésével. Ennek ellenére bányáink a tervüket nem teljesítették. A Központi Vezetőség útmutatásait a bányász-pártszervezetek megtárgyalták, azonban a hiba az volt, hogy a határozatok általánosak voltak, nem mozgósí ották eléggé a kommunistákat a tervek maradéktalan teljesítésére. Pártbizottságaink, pártszervezeteink megfeledkeztek Rákosi elvtárs figyelmeztetéséről, hogy ami ebben az országban történik, mindenért a párt a felelős és így a szénbányászati terv lemaradásáért is. Felelős vezető funkcionáriusok „objektív” nehézségekre hivatkozva, különböző kifogásokat hoztak fel a tervek teljesíthetetlenségére és e helytelen nézet nem lett következetesen felszámolva. Az üzemvezetők, vállalatvezetők nem élnek a munkafegyelem megszilárdítása érdekében kormányunk által biztosított jogokkal és így sok az igazolatlan mulasztás, nagy a beteglétszám, esetenkint az összes kimaradók száma meghaladja az ezernégyszázrt is. Sokkal nagyobb problémák vannak bányáinkban a 480 perc kihasználásával. Gyakran előfordul, hogy bányászaink naponta 120—130 percet nem a termelőmunkával töltenek el. A lemaradás alapvető oka pártszervezeteinknél lévő lazaság, nagyfokú felelőtlenség. A megyei pártbizottság részletesen megszabta a műszak-pártszervezetek, pártcsoportok feladatait és mégis a létrehozott szervezetet nem tudtuk eléggé mozgásba hozni, tartalommal megtölteni. Legtöbb üzemünknél meg van szervezve a harmad pártszervezet, pártcsoportbszalmiháfózat, csak éppen nem bízzák m-eg őket táladatokkal. Kisterenyén például nesrn merik megbízni taggyűlések megtartásával és még a tagkönyvek kiosztását is maga a bányász- pártbizottság végezte. Bányász-pártbizottságaink sok- szór saját képességüket túlbecsülik és nem bíznak az akna és a harmadpártszervezetek vezetőiben, maguk akarnak minden feladatot megoldani. Ebbői fakad, hogy a párttagokat nem tudják mozgósítani. Hiányzik a kommunista példamutatás ellenőrzése, általános szólamokkal akarják a bányászoknak megmagyarázni a tervteljesítés jelentőségét is. A munka megjavítására már több határozat született, de nem biztosítottuk a végrehajtását. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa élesen mutatta meg számunkra is, hogy milyen veszélyes az, amikor formálisan viszonyúinak a párt- és kormányhatározatokhoz, annak végrehajtása nincs megszervezve és ellenőrizve. Ez azt mutatja, hogy a kongresszus anyagának tanulmányozása ezen a területen nem vi te eléggé előre Ijártszgrvezeteink munkáját. A határozatok végrehajtásának nem következetes ellenőrzése az alsóbb pártszervezeteinknél és tömegszervezeteinknél fokozott mértékben fennáll. Egyes helyeken nem tartják be a szervezeti szabályzatot, bányász- pártbizottságaink nem hívták össze a választmányt — mint pl. Kisterenyén —. Több helyen a párttagok tudta nélkül, a párt- demokrácia semmibevevésével neveztek ki titkárokat, vezetőségi tagokat. Ilyen körülmények között a rendelkezésre álló erőket nem tudtuk mozgósítani helyesen a lemaradás behozására. TömegszervezeteinK is elmaradtak a megnövekedett feladatokhoz képest. A szakszervezet bürokratikusán szervezte a versenyt. Előfordult, hogy. terven felül egy csilié szén kitermelését vállalta egy vájár az első negyedévre. Alig esett szó a verseny szervezésénél például a szén minőségének megjavításáról vagy a takarékosságról, pedig fapoesékolás bányáink- ' ban gyakori jelenség. Egyes pártbizottságok, párt- szervezetek á terv nem teljesítésének okát nem a politikai munka gyengeségében, hanem a terv feszítettségében kezdték keresni. Addig, amíg objektiv okokat próbáltunk keresni — amiben az ellenség is segített — nem harcoltak a fegyelmezetlenség, szervezetlenség ellen. Az ellenség munkáját pedig a szervezetlenség, a bányaüzemek vezetőinek ébertelensége, szájtáti- sága egyenesen elősegítette. A szorospataki üzemnél Várszegi volt üzemvezető, például elhanyagolta a feltárásokat, elővájásókat, elzáratta a levegőt, hogy a bányászok ne tudjanak dolgozni és olyan munkahelyeket kezdetett meg, hogy a főte nyomásba jöjjön. Cél ja ezzel az volt, hogy a tervet ne teljesítsék és ugyanakkor a bányászok hangulata is rossz legyen a gyenge kereset miatt. Ez a gazember a>z elmúlt világháború alatt mindennél fontosabbnak tartotta a termelés emelését és ezért több bányászt elvitefett a csendőrséggel — akik ma sem tértek vissza —. Maga pedig úgy agitált a bányászok között „minden lapát szén kitermelésével egy szovjet katona életét oltjátok ki”. Az ellenség iparkodik a munkafegyelmet is lazítani, a becsületes bányászok hangulatát rontani. Kányás- üzemnél például Csesztvényi nevű csendőrbesúgó vagy Csecső- di nagy Imre volt hivatásos horthysta őrmester nyíltan beszél a munkafegyelem lazításáról, sokszor párttagjaink előtt is. Az . Újlaki b-üzemnél pedig Tormási Jenő, volt csendőr az újonnan toborzott dolgozókat igyekszik meggyőzni, hogy nem érdemes a bányánál dolgozni, mert itt nem fizetik meg a nehéz munkát és veszélyes is. De a nagybátonyi és a kiste- renyei üzemeknél is igen szép számmal varinak még csendőrök, jobboldali szociáldemokraták, akik igyekeznek a gépesítés területeit megszállni, mert tudják, hogy ott lehet a iegtöbbet ártani, Nem arról van szó, hogy ezeket az elemeket ne dolgoztassuk, de olyan légkört kell kialakítani és úgy ellenőrizni a munkájukat, hogy ö'k ne tudjanak romboló munkát végezni. Úgy keli nevelni bányászainkat az éberségre, hogy amikor az ellenség népi demokráciánk ellen próbál izgatni, a bányászok maguk forrasszák a torkára a szót. A kommunista bárhol is dolgozzon, akár a szénfal mellett, akár műszak középkáder, vagy más egyéb vonalon: mindenütt elsőrendű kötelessége, a párt- és ko r m á n yh a t á ro z átok végreh ajt á - sáért harcolni. Ha így dolgoztunk volna, akkor a Központi Vezetőség 1950 november 29-i határozata alapján tervünket nemcsak teljesítenénk, hanem túl is teljesítettük volna. A bányászok jelentős része pártunk tagja, s ha ők példát mutatnak a tervteljesités terén, akkor ez magával ragadja a medencénk összes bányászait. A mátranováki pártbizottságon kívül, pártszervezeteink még azt sem látják tisztán, hogy a párttagok hogyan állanak a terv és a felajánlások teljesítésével. A pártcsoportbizalmiak maguk sem tudják, hogy a csoportokból kik maradnak távol igazolatlanul, ami azt jelenti, hogy pártszervezeteink még mindig nem értik eléggé a kommunista helytállás és a példamutatás fontosságát. Hogy a hibákat ki tudjuk javítani, szükséges, hogy következetesen hajtsuk végre a párt és kormány, valamint saját magunk által hozott határozatokat. Nagyobb követelményeket kell állítani a funkcionáriusok és egész párttagságunk elé. A nógrádmegyei kommunistáknak érezni kell a felelősséget azért, hogy bányáink nem teljesítették a tervet, s ennek következtében iskolák, üzemek szénhiánnyal küzdenek. Érezni kell, hogy _ a terv nemteljesítésével visszahúzzuk egész szocialista fejlődésünket. Egészen bizonyos, hogy azok a bányászok, akik 1945- ben, s3t azelőtt is mindig élenjártak, nem akarnak most sem fék-szerepet játszani előrehaladásunkban. Sztálin elvtárs a XIX. pártkongresszuson Magyarországot is a haladó emberiség rohamibri- gádjai között említette és ez a megtisztelő cím arra kötelez bennünket, hogy beváltsuk a belénk helyezett bizalmat. A nógrádmegyei bányászok nem vállalhatják magukra azt. hogy hanyag. felelőtlen munkán keresztül gátolják népünket a roham-brigád szerepének betöltésében. Az egész ország szeme rajtunk van. Rákosi elvtárs naponta figyeli tervteljesitésünket és nekünk be kell bizonyítani, hogy tervünket teljesíteni akarjuk és fogjuk is. Be kell bizonyítanunk azt, hogy a nógrádmegyei kommunisták nem félnek a nehézségektől, hanem keményen tartják a frontot és megsemmisítik az ellenség minden mesterkedését. A vita során a bányász-pártszervezetek vezetői, valamint szakszervezeti és műszaki kádereink egyöntetűen állást foglaltak, hogy a tervet lehet és fogjuk is teljesíteni. Kozmács, Va- lach elvtárs után Rác Vince elvtárs, a SZOT megyebizottság elnöke, a szakszervezet munkájával kapcsolatban elmondotta, hogy sokat ülnek benn az irodáiban a szakszervezeti funkcionáriusok és keveset vannak kinn az üzemben. Az elmúlt héten például a bányász szakszervezet -területi bizottság tagjait, munkatársait összehívtuk, megszabtuk, hogy milyen feladatot végezzenek el az üzemeknél. Nyolc elvtárs közül csak három tudott kimenni, a többi egyéb munkára, elfoglaltságra hivatkozva nem tudott kimenni. Vájjon a bányász szakszervezet helyett ki fogja végezni a munka- versenyszervezést? Bakos kőházi György elvtárs a Kos-suíh-tárói DISZ-brigád vezetője a műszaki feltételek hiányosságairól beszélt, majd utána Kudela József elvtárs, a salgótarjáni városi pártbizottság titkára elmondta, hogy propagandamunkánkat meg kell javítani úgy, hogy az mozgósítson a termelési te vek teljesítésére. A termelési agitáció gyengeségéről elmondotta, hogy nem követelik meg. mindennap bányászainktól, hogy következetes harcot folytassanak a terv teljesít téséért. Az agitáció, sokszor al események után kullog. Arrf kell nevelni a- pártcsoportbizaft miakat, hogy bátran bírálják ( termelésben elmaradt dolgozói (folytatás a 2-iik oldalon)
