Szabad Nógrád. 1953. január (9. évfolyam. 1-9. szám)

1953-01-31 / 9. szám

1953 január 31. SZABAD nSgrId 3 Nagyorosziban már minden dolgozó kis- és középparaszt szövetkezeti tag A nagyoroszi Hl-as mintájú Úttörő termei őcsoport bebizo­nyította az egyénileg dolgozó parasztság előtt, hogy a nagy üzemi gazdálkodás jövedelme­zőbb az egyéni parasztgazdál- kod ásnál. A termelőcsoport búza beadási kötelezettségét 146 százalékra teljesítette. De ugyanúgy minden növényié!eségből becsülettel ele­get tettek az állammal szembeni kötelezettségeinknek. A beadás terén való példamutatásért a csoport elismerő oklevelet és 3000 forint pénzjutalmat kapott államunktól. Mindezen eredmé­nyek mellett az őszi munkálato­kat 100 százalékra idő előtt teljesítette. A csoport jó életet biztosított egész éven át becsületesen dol­gozó tagjai számára. Kovács Károly, aki feleségével dolgozott 625 munkaegységet ért el. A természetbeni jövedelmen kívül, jutalmul kétheti üdülésre megy február első felében Lillafüred­re. Ennek a munkának köszön­hető, hogy a község dolgozó pa­rasztsága felismerve a nagyüze­mi gazdálkodás előnyét, belép­tek az Úttörő tszcs-be. Ezzel Nagyoroszi község szövetkezeti községgé fejlődött át. Ma már a csoport vezetősége megalakította a növénytermesztő, állattenyésztő brigádokat, me tyek között nemes verseny ala­kult ki az elsőbbségért.. A cso­port bátran bevonta a női mun­kaerőket is a brigádokba. Pél­dául a dohánytermesztő brigád­ban több mint 40 nő dolo-ozik. özv. Garazsi Miklósáé Nagyoroszi Úttörő tszcs. Hogyan segíti a kishartyáni föidművesszövetkezet a termelési szerződéskötést Földművesszövetkezetünk dol­gozói különösen most, a terme­lési szerződések megkötési mun­kájában nagy segítséget nyúj­tanak a tanácsnak. Ez ai segít­ség legfőképpen a népnevelő munkánál jut kifejezésre. Meggyőző, felvilágosító mun­kát folytattunk annak az érde­kében, hogy dolgozó paraszt­jaink tervszerűen leszerződött alapon termeljenek cukorrépát, dohányt, uborkát. Minden dol­gozó parasztnak megmagyaráz­zuk a szerződéses cukorrépater­melés jelentőségét. Ha szerződésesen termel cu­korrépát, az áílotáMománynak biztosítva van a zöld répailevéi, amit ugyancsak kora tavasztól késő őhzig tudnak állataikkal etetni, őszkor a répakitermelés­nél bőséges silótakairmányhoz is jut a dolgozó paraszt, mert a jóminőségú, sok répalevél, ré­pafej kitűnő silótakarmányul szolgát. Ezenkívül a dolgozó paraszt a cukorgyártól a fóld* müvesszövetkezet segítségével családja részére biztosítja a cukorellátást, illetve a szerző­désben biztosított cukormem-nyi- séget. Ezt a népnevei »munkái leginkább pultagitációval segí­tik a földművesszövetkezet dol­gozói. Községünk részére 8 kát. hold cukorrépa vetést tervez­tünk az 1953-as évre. Ezt a ter­vet mi tű] is akarjuk teljesí­teni. Nálunk a 2—3 holdas gaz. dák is kötöttek egyen kint 200 négyszögöl termelést szerződést. Szerződésesen termelünk 9 kát. hold uborkát is. így segíti föld- müvesszövetkezet ünk a tervszerű gazdálkodás megvalósítását, népgazd asá gunk továbbfejlészté- sét. Varga Gábor a kishartyáni földműves­szövetkezet ügyvezetője, Hekli János sertéstenyésztési eredménye Hekli Ionos e szondái Lenin ter­melőszövetkezet ser­tésgondozója nagy­szerű eredményeket ért el az 1952-es év­ben. A jelenlegi 20 darab anyakocától darabonkint egy év alatt 11 darab ma­lacot választott le. A kocákat kétszer fiaz- tatja. Bevezette a szopósmalacok 6—8 napos kort etetését a természetszerű tar­tást és így veszteség ne. kill nevelte fel a malacokat. Hekli János mun­káját pontosan, idő. ben megszervezi, szakismereteit fej- leszti, brosúra ta­pasztalatcsere útján. Alkalmazza a Szov­jetunió állattenyész­tésének fejtett mód­szereit úgy a te­nyésztési, mint a ta­karmányozás vona­lán. Már kora ősszel gondoskodott a ser­tések téli áttelelteté- séről, a melegebb istauozfisroi, a ta­karmányozás gazda­ságos beosztásáról, állandó legeltetésé, rőt, makkoltaTasáröl. Hekli János külö­nös gondot fordít <* kocák fíalási idejé­nek megválasztására, de nem feledkezik meg a vemhes ko­cák és a lefialtak gondozásáról, takar­mányozásáról sem. A termelőszövetke­zetnek úgy mennyi­ségileg, mint minő­ségileg gyorsan fél­je fi észt ette sertésál­lományát. Ennek tudható be, hogy a csoport teljesítette ntzobeadási kötele­zettséget, Hekli Já­nos gondos munkája tette lehetődé azt is, hogy a szövetkezet az államtól kapott anyatörzset letör, tesztelte es ezenkí­vül 40 darab sertést a tagság részére szétosztottak. Hekli János a sertések 1° gondozásáért és a sertéstenyésztési terv túlteljesítéséért 4 darab suMot kupon egyenként 50 kg súlyban prémium­ként. Hekli János egy év alatt 550 munkaegységet szer­zett és a természet­beni juttatáson kí­vül még nagyobb pénzjutalmat is ka­pott. Hekli janosrot nyugodtan el lehet mondani, hogy az ál­lattenyésztési dol­gozók legjobbjai kö­zé tartozik. Pribéti Kálmán X Szátok község versenyfelhívása a tavaszi munkák végrehajtására Szátok községben a Tanács gazda,gyűlést hívott Ö6«ze, ahol ai község 64 dolgozó parasztja elhatározta, hogy versenyt indí­tanak április 4 tiszteletére. A versenykihívás a követke­zőképpen szól: Mi. Szátok község dolgozó parasztjai 1953 évi tavaszi me­zőgazdasági munkálatok elvég­zésére versenyre hívjuk a járás valamennyi községét, párosver­senyre pedig Romhány község valamennyi dolgozó paraszt­ját. Április 4. tiszteletére vál­laljuk. hogy: 1. 100 kh földet letrágyázunk és atászánt luk. 2. A vető szánt ást 100 száza­lékig befelezzük és tiszta vető­magot biztosítunk. 3. A mezőgazdasági szerszá­mokat még február hóban kija­vítjuk, hogy a munka beálltára készen legyen. 4. \ dullöutckat járhatóvá tesszük és a patakok medrét ki­tisztítjuk. hogy ezzel a víz sza­badon! utas át biztosítsuk. 5. A mák, cukorrépa, napra­forgó vetési tervünket 100 szá­zalékig tel jesítjük. fi. Vállaljuk, bogy a tavaszli kalászosok és kaoásnövények vetését 5 nappal előbb befejez­zük, mint fhogy azt a minisz­tertanácsi határozat előírja. A versenyvá’Hal áis rregfárgva- lása után id. Zahar Péter dol­gozó paraszt Kosztolnik Pétert és id. Varga Péter dolgozó pa­rasztokat hívta ki párosver- senvre. Nagyszerű kezdeménye­zésüket még ott a tanácsülésen 27 dolgozó paraszt követte. Vigyinszki Gusztáv VB. elnök Pénzes Gusztáv mezőgazdaság állandó bizottság elnöke Akad munka bőven, ha jól szervez a brigád vezetője Gál István 1950 május 1-től dolgozik az érsekvadkerti gépál­lomáson. Szorgalmas munkájá­val már 1951 márciusában ki­érdemelte a brigádvezetöi tiszt­séget. Munkáját tervszerűen végzi. Tervszerűségre, példa- mutatásra, helytállásra neveli a brigád tagjait. Ennek eredmé­nyeként már az 1952. évi csép- lésnél elnyerte a gépállomás vándorzászlaját. Ez alkalomból így köszöntötte öt a gépállo­más csasztuskabrigádja: „Vörös Csillag brigádban akad munka bőven, ha minden/ jól megszervez a brigád vezetője. Serkents mindig jó példával, jó munkával minket, hogy a tervet teljesítsük, oszd be az időnket." Gál István méltó is lett a megbízatásra, mert a brigádja nyári idénytervét 100. t százalékra teljesítette. Hogy tervüket határidő előtt le'jesítsék úgy mennyiségben, mint minőségben, Gál István vállalást tett brigádja nevében. Vál­lalta, hogy az ekeiavításhoz szükséges alkatrészeket felújítással és hulladékanyagokból pótolják. így tehát a 26 darab eke minőségi kijavítása mellett 1500 forint megtakarítást érnek el. Lelkesen fogtak hozzá a vállalás teljesítéséhez. Munka­közben látták, hogy a fölaján’ott megtakarítást meg is lehet emelni. így Marcsók János, a brigád kovácsa az új párttagsági könyv átvételekor 2000 forintra emelte a megtakarítás nagyságát. Január 25-én értékelték a munkaversenyt. Gál Islv&ri brigádja nagyszerű eredményt éri el már a vállalás teljesítése terén. Gép­javítási tervét 84.9, takarékossági vállalását 74.4 százalékban tel­jesítette ezidáig a brigád. Tehát biztosítva van a gépjavítás határ­idő előtti teljesítése. Gál István brigádja megint elhatározta, hogy a 26 darab eke kijavítása mellett még egy kultivátort is kijaví­tanak február 5-re. Bocsó Gyula, érsekvadkerti gépállomás Mire int az első negyedévi begyűjtési terv kiértékelése A megyei tanács begyűjtési osz­tálya kiértékelte az első negyed­évi tervteliesítést, amely szer'nt a baromfibegyüjtési versenybe január l-től 20-ig a rétsági já­rás érte el a legszebb ered­ményt. Baromfibegyüjtési ter­vét 41.5 százalékra teljesítette. E járásban fokozni kell a tojás és a tejbegyüjtés ütemét, mert tojásból 0.8. tejből 21.5 száza­lékos az első negyedévi terv­teljesítésük. A tojásbegyüjtési versenyben a balassagyarmati és a pásztói járás egyformán halad az élen. Mindkét járás 0.9 százalékos tervteljesítést ért el fojásbe- gyüjtés terem Ez az eredmény azt mutatja, hogy nem nagy gondot fordítanak az első ne. gyedévi tojásbegyüjtési terv teljesítésére. A tej begyűjtési versenyben a pásztói járás az első. Tervét 24 százalékban teljesítette. A tej- begyűjtés ütemét meg kell gyor­sítani a salgótarjáni és a szé- csényi járásokban. E két járás tejbegyüjtési eredménye egyen- kimt alig haladja meg a 20 szá­zalékot. ÉLJEN FEBRUÁR 1 A MAGYAR SAJTÓ NAPJA' 1953 február 1-én másodízben ünnepli a magyar dolgozó nép a magyar sajtó napját. 11 évvel ezelőtt, február 1-én jelent meg először Illegalitásban a magyar kommunisták harcos sajtó­orgánuma, a Szabad Nép. 11 évvel ezelőtt, a Horthy-Magyarország kommunistaeílenes, rettenetes terrorjának ellenére pártunk felvilágosító hangját hir­dette leigázott népünk között ez a harcos kommunista lap. Ebben az időben nehéz, áldozatos munka volt kommunista sajtót írni, terjeszteni, de megíródott, mert írói kommunisták voltak, akik nem ijedtek meg az üldözéstől, eljutott a népek közé, mert ter­jesztőit a pártunk igaza vezérelte. A Szabad Nép, megjelenésének első percétől megvilágította a függetlenség és szabadság felé vezető utat, harcra hívta, moz­gósította, szervezte és nevelte a magyar dolgozó népet a fasiz­mus ellen, a rablóháború ellen, a békéért vívott küzdelemre. E harcos lap első megjelenésének 10. évfordulóján a kom­munista sajtó szeretetének és megbecsülésének jeléül a minisz­tertanács határozatot hozott, miszerint minden év február első napját a magyar sajtó ünnepévé nyilvánította. Ez a határozat dolgozó népünk elismerését, szeretetét jelenti. Dolgozó népünk előtt ismeretes, hogy az illegális Szabad Nép munkásait állandó veszély fenyegette. Tudják azt is, hogy Rózsa Ferenc élvtársat, a Szabad Nép első szerkesztőjét halálra kínozták a Horthy- fasiszták. Rettegtek, féltek ezek a szennyes fenevadak a kom­munista sajtó hangjától, ezért a legkegyetlenebb eszközöktől sem rettentek vissza, hogy meggátolják a terjesztését. A múlt „urai” tudtak azt, hogy ha a b i n«bevert, rabságban szenvedő dolgozó nép felismeri a maga igazát, az a tök ésuralom össze­omlásához vezet. A kommunista sajtó azonban az elvetemült Horttiy-pribékek legnagyobb terrorja ellenére is megjelent, vitte, terjesztette a bányáik, gyáraik és a mezőgazdaság munkásai kö­zött pártunk bölcs szavát. 1945-ben, felszabadulásunk alkalmával legálissá vált a ma­gyar kommunisták sajtója. A Szovjetunió dicsőséges hadserege megtisztította a magyar rónákat, gyárakat, közhivatalokat és miniszteriális székeket a „nagyméltóságú” bitangoktól és fene­vadaktól. Ettől kezdve tág teret kapott a Szabad Nép. Elkerült a dolgozók tíz- és százezreinek asztalára, hogy útmutatást, ta­nácsot és segítséget adjon az új élet kialakításáért vívott harchoz. A felszabadulástól eltelt Időszakban a magyar nép már meggyőződött arról, hogy a Szabad Nép valóban a nép sajtója, amelv kérlelhetetlen harcot vívott és ma is vív a nép ellensé­geivel szemben Együtt él, együtt harcol a dolgozókkal hazánk megerősödése és az emberi haladás érdekében. Harcol az ame­rikai imperialisták és csatlósaik háborús törekvései ellen. Le­leplezi a dolgozó nép belső ellenségeit Bírálja a fogyatékossá­gokat, megdicséri a jót, terjeszti a fejlődésünket, előrehaladásun­kat elősegítő módszereket. A Szabad Nép azért lett az egész magyar dolgozó nép lapja, mert a Pravda példáját követve, szoros kapcsolatot terem­tett a dolgozó tömegekkel. Naponta száz és száz levél érkezik a Szabad Nép szerkesztőségéhez, amelyben a dolgozók megírják problémáikat, a termelés terén tapasztalt hiányosságokat. A Szabad Nép magáénak érzi a dolgozók leveleinek minden sorát. De így vannak ezzel a felszabadulás után megjelent megyei és üzemi pártlapok is. Hogy a kommunista lapok nagy jelentőséget tulajdonítanak a munkás- és paraszt-levelezőhálózat kiépítésének, azt igazolja az elmúlt évben megtartott munkás- és paraszt-levelezők me­gyei és országos konferenciája. A megyei és országos levelező­konferenciákon még jobban megerősítették, elszakíthatatlan kap­csolatokat teremtettek a pártlapok a dolgozó tömegekkel. Azóta még nagyobb bizalommal fordulnak munkáslevelezőink a párt- laphoz. A kommunista újságírók elengedhetetlenül fontosnak tartják, hogy a pártsajtó olyan tömeglap legyen, amelynek szer­kesztésében a dolgozók tízezrei és százezrei vegyenek részt, mert ezt az utat jelölte meg részükre Lenin elvtárs. Ennek a nagyszerű tanításnak az alapján érhettük el, hogy a kommunista sajtó minden múltbeli burzsoá sajtónál hasonlíthatatlanul köze­iéig került a néphez. A múltban a burzsoá sajtónak az volt a feladata, hogy el­terelje a dolgozó nép figyelmét a mindennapi problémákról, hogy megtévessze a dolgozó népet, tudományt;,ianná, tartalom- nélkülivé tegye az élete* és növelje a tőkések profitlehetőségeit. A burzsoá lapok arra törekedtek, hogy szenzációt csinálja­nak a nép nyomorúságos életéből. A lopások, zsarolások és gyil­kosságok tömegeivel tömték tele hasábjaikat. Ilyen elvetemült cselekedetekre „tanították" az amúgyis elkeseredett dolgozók tömegeit. Ópium- és méregkeve, ék volt az olvasók számára a tőkések Lipja. Ma azonban a kommunista sajtók, élén a Szabad Néppel, a Magyar Dolgozók Pártja központi [apjával, minden erejükkel azon küzdenek, hogy dolgozó népünket egy boldogabb, szebb élethez irányítsák. Az újságíró tolla ma szerszám és fegyver egyszerre. Az újságíró ma az építés munkása és a béke katonája. Azért harcol, hogy védje a dolgozó nép jogait, keményen és bát­ran szembenéz a nép minden ellenségével, harcol a tartós bé­kéért, szabadságért, a felszabadult nép boldog jövőjéért. A kommunista sajtónak ez a dicsőséges útja és munkája tette ünneppé február 1-ét SZÉPÍR odalmi szemel vény (JELAGIN: „VIRÁGZÓ FÖLD" C. REGÉNYÉBŐL) „1938 ban egy amerikai közgazdaságtan­professzor, Robert Merriman érkezett a szmolen- szki területen fekvő Kalinyin kolhozba. Utazásá­nak az volt a célja, hogy megismerkedjék a kol­hozgazdálkodással és utána a sanfranciscói egye­tem hallgatóinak előadásokat tartson ebbő! a té­mából. Az összes kolhozparasztok egybegyűltek a ten­gerentúli vendég fogadására. Ekkor igen érdekes esemény történt. Alig zajlott le a kölcsönös üdvözlés, a profesz- szor tört oroszsággal megkérte a kolhoz elnökét, hogy mutasson neki egy kolhozparasztot és egy faekét. Az elnök összecsapta kezét a csodálkozástól, mikor a váratlan kérdést meghallotta. A profesz- szor első kérését azonnal teljesítette és bemu­tatta neki az egvbegyűlt kolhozparasztokat. A professzor zavartan bámult a kolhozparasztokra és magvarázni kezdte, hogy ő „igazi, bocskoros, kilógó ingű, szakállas kolhozparasztokat akart látni. Amerikában csakis ilyennek tudják elkép­zelni az orosz kolhozparasztokat”. Az egybegyűl­tek amennyire tudták, megmagyarázták az ame­rikainak, hogy későn érkezett Oroszországba. Olyan parasztokat, mint amilyenekre az ameri­kaiak gondolnak, 20 esztendővel ezelőtt lehetett „eredetiben" látni. A professzor második kérését már végkép nem lehet teljesíteni, a kolhozokban még ócska álla pótban sem maradt egyetlen faeke sem. A kol­hozparasztok réges régen elfeledték már, milyen is volt a faeke, a fiatalabbak pedig soha életük­ben nem is láttak ilyesmit. Végül valakinek eszébe jutott, hogy Iván Lu- kícs Lopuhovnál a hátsó udvaron a csalán között látott valami faekéhez hasonló dolgot. Odahívták Lukicsot. A bozontosszakállú öreg el is jött. meghallgatta a professzor kérését és így szólt: — Valóban volt valahol egy heverő kampós faekém. Talán valami tréfa céljára van rá szük­sége? Jöjjön inkább velem, én szívesen megmu­tatom önnek HTZ, CSZT-tipusú másfajta trakto­rainkat. A professzor elkomorodott és megmagyarázta, hogy traktort Amerikában is látott, ahol kampós faeke nincsen, neki pedig azt mondották hogy Oroszországban a kolhozparasztok még mindig csupán faekével művelik a földet. — Bocsásson meg — vágott szavába Iván Lukics —- de az önök Amerikájában hazudnak Ifjúkoromban valóban kampósekével szántottam. Jelenleg a gép- és traktorállomás jögépésze va­gyok és csupán traktorral szántok. Ma már nem tudom, hová kallódott el a faeke. így történt azután, hogv kampós fa- eke hiányában HTZ—CSTZ—SZTZ-rendszerű traktora in ka! nézte meg Merrimian úr. Csak ké­sőbb, a moszkvai kiállításon látott kampós fa­ekét, mint érdekességet. Ott díszelegtek a kiállításon kortársai — a cséphadaró és a sarló is, A kolhozgazdaságbó! egyszer s mindenkorra eltűntek ezek az özönvíz előtti földművelő szerszámok.” • Ezen szemelvény után beszélhetünk még arról is. hogy Amerikában pl minden új traktor 4—5 családot kerget el a földjéről és többszázezer család vesztette el a kenyerét a mezőgazdaság gépesítése miatt. Az az amerikai nagybirtokos, aki újabb traktorokat szerez be, a bérlőket is nélkülözheti, kiebrudaihatja őket a földjéről. Erről ír John Steinbeck amerikai író ,.£rik a gyümölcs” című könyvében. Ste'nbeck egyáltalán nem kommunista, haladó polgári író, mégsem titkolhatja el az igazságot az amerikai földmű­vesek helyzetéről. Ezt írja: „Az új traktor, a gazda újonnan szerzett tulaj­dona odagördül n bérlő házacskája elé. A trak­tor most kezdi felszántani a tegnapi bérlő udva­rát. összedönteni a házat. A traktor körül összegyűltek a bérlő rongyos gyermekei. Mohószemmel lesik, áment a traktorvezető előveszi vajaskenyerét. Az éhség­től érzékennyé vált orrocskák beszívják a sajt, az uborka, a sütemény illatát. — Miért mentél ilyen munkára, a tied ellen? — kérdezi a ttakíorvezetőtői az odaérkező bérlő. — Három dollár naponta! — feleli amaz. — Megelégeltem mer, hogy egy darab száraz ke­nyérért túrjam a földet és szűkösen éljek. Fele­ségem van, gyermekeim vannak ... —... Az mindegy... A te 3 dollárod miatt most 15 vagy 20 család marad kenyér nélkül. Majdnem 100 ember vált hajléktalanná. Ezek most az országúton kóborolnak. Mindez a te 3 dollárod miatt. Hát igazság ez? — Ez már az én dolgom. Az én dolgom: gon­doskodni az apróságairól. A bérlő megtudja, hogy a traktorvezető mindjárt „elvontatja” há­zacskáját. — A ház az enyém. Magam építettem. Próbáld csak elvontatni, puskával állok az ablakba. Ha közeledni merészelsz, lelőlek, mint a kutyát. — En nem tehetek róla. Nem tehetek semmit Ha nem hajtom végre a parancsot, engem ker­getnek el. — Hát ki adta ezt a parancsot? Hadd me^ek hozzá! Hadd lövöm agyon! — Az sem oka semminek. Ö is csak parancsot teljesít, a bank parancsát. — Egyszóval a bankigazgató a ludas? Vagy az igazgatóság? Veszem a puskám, megyek a bankba) — Úgy hallottam, hogy a bank is csak a pa­rancsra jár el... Ki hát a hibás? Kit lőjjek agyon? Mielőtt éhen döglenék, hadd ölöm meg azt, aki romlásba kerget!" Ilyen a mezőgazdasági gépesítés „amerikai módra”, száz meg százezer ember nyomora, két­ségbeesése árán...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom