Szabad Nógrád. 1952. december (8. évfolyam. 98-106. szám)
1952-12-17 / 102. szám
egyben dolgozó népünk áldozatkészségét mutatja a III. Békekölcsön sikere. Ennek a kölcsönnek . 1.300,000.000 forintra tervezett kibocsátási összegét 8 nap alat't 37 százalékkal túljegyezték. A jegyzésben, melynek végösszege 1.781.000.000 forint, 3,154.000 állampolgárunk vett részt, jóval több, mint ahány család van országunkban. A békekölcsön sikere, hazánk megnövekedett gazdasági erejének és népünk politikai egységének örvendetes megnyilvánulása. Közölhetem a tisztelt országgyűléssel, hogy a jövő hónap 20-án befejeződik a Szovjetuniónak fizetendő lóvátétel. Annakidején az ellenséges hírverés azt állította, hogy a jóvátétel kibírhatatlan terheket ró vállainkra. Hála a Szovjetunió nagylelkűségének, mellyel a jóvátétel!' összeg jelentékeny részét elengedte és a maradék teljesítésének idejét 6 évről 8 évre meghosszabbította, ezt a kötelességünket becsülettel teljesíteni tudtuk. Ugyanakkor a Szovjetunió baráti és önzetlen segítségével sikerrel és gyorsan építhettük szocialista jövőnket. Ipari termelésünk fejlődéséről Ipari termelésünk ez év 11 hónapja folyamán tervünknek megfelelően egyenletesen és erőteljesen fejlődött. Szén- termelésünk az idén 22.2 százalékkal, bauxit-termelésünk 58 százalékkal, nyersolajter- melésürrk 18.4 százalékkal, aluminiumtermelésünk 16.2 százalékkal, timföldtermelé- sünk 22.5 százalékkal, acél- termelésünk 14.1 százalékkal, villamosenergiatermelésünk 20.3 százalékkal nőtt meg. Ipari termelésünk ebben az évben a tavalyihoz viszonyítva, ha december hónap folyamán is teljesítjük tervünket, 22 százalékkal növekszik. Ez a szám a terv globális teljesítésére vonatkozik. Ezen belül a terv egyes célkitűzéseinek túlteljesítése melleit vannak lemaradások is. ★ Az ötéves terv folyamán irányt vettünk arra, hogy az ipart decentralizáljuk, vidékre helyezzük le. Ennek .első eredményei abban mutatkoz-, nak, hogy 1938-ban az ország gyáripari munkásságának 62.3 százaléka volt Budapesten, ma pedig 56.7 százaléka. A vidék iparosodását mutatja, hogy 1938-at 100-nak véve, az ipari munkásság száma Pest és Bács-Kiskun megyében 456. Szolnok megyében 312. Fejér megyében 306 s Hajdj- Bihar, Heves; Romáron} megyében 7“Üb« ! rfiégdupIáJ zódott. A tefvgazdálkodás folyamán a koncentráció azzal járt, hogy 1938-ban meglévő 3900 vállalat helyett, melyeknek 87 százaléka 100 munkásnál kevesebbet foglalkoztatott, az idén 1339 vállalat maradt, amely azonban majdnem kétszerannyi munkást foglalkoztat, mint 1938- ban. A magyar ipart az 1952. évi terv jó befejezése mellett az !953-as évi terv foglalkoztatja. A jövő esztendőre iparunk teimelését 16 százalékkal akarjuk megemelni. •k Az új tervesztendő jó megkezdésének egyik előfeltétele, hogy a hátralévő két hétben azok az iparok, amelyek le vannak maradva a terv teljesítésében, ezt a lemaradást erejük teljes megfeszítésével behozzák. Emellett különösen nagy súlyt kell helyezni arra, hogy ne ismétlődjék meg az elmúlt esztendő utolsó hónapjának az a hibája, hogy minden erőt csakis a tervév befejezésére összpontosítottak és emiatt elhanyagolták a januári termelés előkészítését. Ennek következtében a januári termelés erősen elmaradt a decemberihez képest és rossz hatása hosszú hónapokon át mutatkozott a tervteljesítés számaiban. A mi iparunknak általános hibája még mindig, hogy nem tud egyenletesen, ritmikusan termelni. A hónap első de- kádjában nagy a lemaradás, amit az utolsó dekádban túlórázással, rohammunkával igyekeznek behozni. Hasonló ismétlődik a negyedévi terveknél. Jelentkezik ez az egész esztendő termelésében, ahol az év elején történt lemaradást a tervév végén kapkodó munkával,, .túlórázással igyekeznek pótolni. •k Gazdasági életünknek még lem erős oldala a tervfegyelem. amit a tervüket nem teljesítő iparok és üzemek nagy száma mutat. Gazdasági vezetőink. igazgatóink egy része a nehézségek láttán gyakran megtorpan, nem mer keményen kiállni, nem követeli meg a fegyelmet, a takarékosságot. a minőséget, igyekszik a munka könnyebb végét fognj. Nem szereti, ha a hibákra rámutatnak s ezért elfojtja az alulról jövő kritikát. Ezek a jelenségek néni demokráciánk más területén is megvannak s mindenütt fel kell lépnünk ellenük. Es harcolnunk kell az önelégültség, a látszateredményekkel való hivalkodás, a gondatlanság, az éberség hiánya ellen, az ellen a meg- nyugvó hangulat ellen, hogy a dolgok úgy is jól. mennek. Ha nem lépünk fel az ilyen jelenségekkel szemben, nem fogjuk az előttünk álló feladatokat jól megoldani. Végül feltétlenül meg kell javítanunk biztonsági bereb- dezéseinket, munkásvédelmi berendezéseinket és gondoskodnunk kell arrpl, hogy mindazokat a rendszabályokat, melyeket dolgozóink egészségvédelmére hoztunk, pontosan be is tartsuk. Ezt a kérdést az idén ismételten felvetettük, de meg kell vallani, hogy eddig nem sikerült megfelelő eredményt, vagy éppen fordulatot ezen a téren elérni. Ezért fokozottan meg kell követelnünk minisztériumainktól, igazgatóinktól, hogv a biztonsági berendezéseket, az egészségvédelmi intézkedéseket megvalósítsák. Pártszervezeteink, szakszervezeteink, DISZ-istáink egyik legfontosabb feladata legyen az üzemekben, hogy ezeknek a rendszabályoknak a megvalósítását ellenőrizzék és lépjenek közbe ott, ahol e téren mulasztást tapasztalnak. ★ Az 1952-es termelési számok iparunk hatalmas fellendülését mutatják. Mutitják ipari munkásságunk és technikai értelmiségünk jó munkáját is. De amikor az ”red- ményeket felsoroljuk, hálásan kell megemlékeznünk ar™! a sokoldalú, önzetlen segítségről, melyet felszabadítónk, a baráti Szovjetunió változatlanul nyújt nekünk. A szovjet tapasztalatok kimeríthetetlen tárháza szinte korlátlanul rendelkezésünkre áll és felbecsülhetetlen támogatást jelent szocialista építésünkben. Fokozódik annak a kölcsönös segítésnek jelentősége is, mely a népi demokráciákkal egyre inkább nő és amely egyre komolyabb segítséget jelent gazdasági fejlődésünkben. Mezőgazdasági termelésünk alakulásáról Rátérek most mezőgazda- sági termelésünk alakulására. Növénytermelésünket rendkívül hátrányosan befolyásolta a kedvezőtlen időjárás és ennek következtében a mező- gazdaság eredménye jelentősen elmaradt tervelőirányzatunkhoz képest. Ismeretes, hogy májusban hosszantartó erős fagyok voltak, június végétől kezdve pedig'hét héten keresztül olyan aszály és olyan hőség uralkodott, amelyre a Meteorológiai Intézet megállapítása szerint ebben a században nem volt példa. ősszel viszont október és november hónapokban majdnem kétszer annyi • eső esett, mint a sokévi átlag. A fagv és az aszály kedvezőtlenül befolyásolta a gabonatermést és rendkívül nagy károkat okozott a kapásnövényekben. Az őszi esők zavarták a betakarítást, megnehezítették az őszi vetést, a mélyszántást, a jövő tavaszi munkálatok megfelelő előkészületeit. A károk, amelyeket a rossz időjárás okozott, kapitalista időkben katasztrófát jelentettek -volna, mint ahogy katasztrófát jelentenek a szomszédos Jugoszláviában, ahol most valóságos éhínség dúl és a parasztok százezrei jutnak koldusbotra. A mi államunk azonban a dolgozó nép állama, és mint ilyen, jól szervezett, erős, előrelátó állam, amely egy sor rendszabállyal nemcsak köz- ellátásunkat biztosította, hanem az időjárás okozta nagy károk dacára gondoskodott népgazdaságunk zökkenés- mentes fejlődéséről is. Eztek- hez a rendszabályokhoz tartozik, hogy igen jelentős mértékben csökkentettük élelmiszer k 1 v i te 1 ü nket, u gy a n a kkor a baráti országokból, elsősorban a Szovjetunióból jelentékeny mennyiségű takarmány- gabonát és abraktakarmányt vásároltunk. Ez lehetővé tette, hogy csökkentsük a kukoricaés burgonyabeszolgáltatás mértékét és ezáltal enyhítsünk a dolgozó parasztság helyzetén. Több mint 300 millió forint értékben meghosz- szabbítottuk a mezőgazdasági hiteleket és sok millió forint új támogatást nyújtottunk vetőmagvásárlásra és hasonló célokra. Végül, de nem utolsó sorban mozgósítottuk azokat a tartalékokat, melyeket az előző évben gyűjtöttünk. Ezeknek 'a‘"Tendsz‘abályok- nak a segítségével sikerült elérnünk, hogy bár 1950-ben is szárazság sújtott bennünket, az idei aszály dacára biztosítani tudjuk közellátásunkat. Mindjárt hozzá kell tennem, hogy a fagykár és aszály mellett is sokkal jobb lehetett volna idei termésünk, ha a korszerű földművelés, a modern agrotechnika szabályait betartottuk volna. ★ Az elmondottakból következik, hogy minden erőnket meg kell feszíteni, hogy emeljük növénytermelésünk és általában mezőgazdaságunk hozamát és igyekezzünk utolérni e téren a többi, nálunknál haladottabb népi demokráciák eredményeit. Különösen fontos, hogy az idei gabonavetés tervét, melynek teljesítéséhez a rossz időjárás következtében néhány százalék még hiányzik, az utolsó holdig teljesítsük. A felszabadulás óta ismételten előfordult, hogy az őszi búzát kénytelenek voltunk részben december végén, sőt január első felében vetni és megfele’ő tala ielőkészítés és a kedvező időjárás mellett ez a késői vetés a terméseredményt a’ig befolyásolta. Most is azt kell .tennünk, hogy az utolsó ho1- d:g elvessük mindazt az őszi, gabonát, amit tervünk előír. Kedvezőbb képet mutat á'laltenvésztésünk fejlődése. Ez részben annak következménye, hocrv a tavalyi ;ó termés hatására latállománvunk megnöv^kedett. A ros«z takarmánvtermés következtében most komoly gondot rko7. a mecrnöveVedett ál’a*- ál’ománv Éttc!e'*etése. Vigyáznunk ke1', hogv a renJeikezé- sfinkre álló Takarmányt gondosan őrizzük meg takarékoskodjunk a meglévőkké' és biztosítsuk. hogy az állatállomány addig is, míg úira zöld- takarmánnyal táplálhatjuk, ne csökkenjen. A terme'őszövetkezetek fejlesztésénél vigyáztunk arra, hogy a fejlődés ne legyen gyors. A fősúlyt inkább a meglévő szövetkezetek fejlesztésére, megerősítésére, vezetőinek jobb kiképzésére, a munkafolyamatok jobb megszervezésére, a munkafegyelem javítására fektettük. Ezt a politikát tovább is folytatni fogjuk. Ennek a helyes fejlesztési politikának következménye, hogy bár a szövetkezetek jövedelmét az idei rossz időjárás természetesen károsan befolyásolta, a szövetkezetek egészséges fejlődésének irama ettől nem szenvedett és a termelőszövetkezet változatlanul nagy vonzást gyakorol az egyéni parasztokra. A termelőszövetkezetek mintegy 85 százalékának földjét nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas területté tagosítottuk. A termelőszövetkezetek Nagysága is növekedik. Már 357 olyan szövetkezetünk van, amely 1000 kát. holdnál nagyobb szántóterületen gazdálkodik. Termelőszövetkezeti községeink és városaink száma az idén 489-ről 665-re emelkedett. Termelőszövetkezeteink megerősítésében, de mezőgazda- sági termelésünk fejlesztésében is az egyik legfontosabb tényezőt a gépállomások jelentik. A gépállomások ez év folyamán komoly fejlődésen mentek keresztül. Az év első kilenc hónapjában 32.6 százalékkal több traktor- és motormunkát végeztek, mint az 1951-es esztendő hasonló időszakában. Ennek dacára a gépállomások távolról sem teljesítették a rájuk háruló feladatokat, nem teljesítették tervüket sem, Munkájuk gyakran szervezetlen, könyvvitelük és elszámolási rendszerük megbízhatatlan és rengeteg panaszra ad okot. Ugyancsak sok a panasz a gépállomások munkájának minőségére, a gépek kihasználási fokára is. A hiba elsősorban a földművelésügyi minisztériumban és a gépállomások vezetésében van. A gépállomások munkáját' sürgősen meg kell javítani, mert 1953-ban fokozott feladatokat bízunk rájuk. Meg akarok emlékezni röviden a begyűjtésről. Az aszály dacára a begyűjtés menete kielégítőnek mondható, ami az állampolgári fegyelem megszilárdulásával és a begyűjtő szervek jobb mun Icájával függ össze. Dolgozó parasztságunk búzabeadási kötelezettségét november végéig 99 százalékra teljesítette. Ezzel szemben erősen lemaradt a kuIákok teljesítése, ami arra mutat, hogy a taná csők munkájában még mindig sok a megalkuvás. Előfordul, hogy amit a kulák nem ad be, azt a kötelezettségüket már teljesített dolgozó parasztokra utólag kivetik. Az ilyen eljárás sérti a munkás-paraszt szövetséget, törvénytelen is, s ezért fel kell ellene lépni. A begyűjtési terv teljesítésében is . sok az egyenetlenség. Búzabeadási tervét például Zala megye 114 százalékra teljesítette október végéig, Ugyanakkor Bács-Klskun megye csak 85.5 százalékra. Közellátásunk zavartalan menete megkövetelt, hogy begyűjtési tervünket, melyet az aszály miatt csökkentettünk, pontosan végrehajtsuk. Ennek minden előfeltétele megvan. Szólnom kell a takarékosságról. Nem a takarékosságról egyes konkrét területeken vagy esetekben, hanem arról, hogyan foglalnak állást sokan ehhez a kérdéshez. ★ A népi demokrácia egyik legnagyobb eredménye, hogy a dolgozó nép optimista, bízik jövőjében és ennek a bizalomnak egyik megnyilvánulási formája, hogy megszűnt a takarékosságnak az a szorongató érzése, mely a régi időben a létbizonytalanságból fakadt. De a takarékosság ma is erény, meiyre minden téren szükségünk van és súlyos hibát követ el az, aki ezt széni elől téveszti. Ez a bizakodás nem egyszer olyan gondatlanságba csap át. melyet az ellenség szívesen - felhasznál a maga céljaira. Egyetlen példát hozok fel erre. Mi tavaly december! elsején - megszüntettük, a jegyrendszert és helyreállítottuk a mezőgazdasági termékek szabad forgalmát. Ez a rendszabály helyes volt és sikerének jó kihatásai úgy gazdasági, mint politikai téren megmutatkoztak. Nem is kívánupk ezen a jövőben sem változtatni. Ennek a rendszabálynak a sikere azonban jóadag gondatlanságot is eredményez. Előfordult az utolsó hónapokban, hogy KÖZÉRT- boltban az elárusító egy-egy vevőnek minden szemrebbenés nélkül 75 vagy 100 kg zsírt mért ki. Ez az elárusító — és a főnöke is — megvolt lepve, amikor felhívtuk a figyelmét arra, hogy ezzel a gondatlansággal a spekulánsok és áruhalmozók kezére játszik. Hozzátehetem, hogy még néhány héttel ezelőtt a mi állami kereskedelmünkben külön jutalmat, prémiumot kapott az a vállalatvezető, aki élelmicikkekből túlteljesítette a tervét, azaz, akinek elárusítói szorgalmasan rábeszélték vevőiket arra, hogy vásároljanak minél több zsírt, cukrot, húst, lisztet és egyéb élelmiszert. Kézenfekvő, hogy ilyen tevékenységre serkenteni állami kereskedelmünk elárusítód helytelen. De maga a példa mutatja, hogy nem járunk el elég gondosan, hogy nincs meg bennünk annak a tudata, hogv még'ránk fér — és a jövőben is szakadatlanul ránk fog férni — minden téren a takarékosság. Tapasztalhattuk, hogy amikor a kenyér egy részének a színe barnább lett — anélkül, ho-gy a minősége megromlott volna — még a jóakarók is némi meglepetéssel vették tudomásul, mert nem is gondoltak arra, hogy az aszálv következtében ilyen rendszabályra szükség van; ha közeüátásun- kat a jövő aratásig zavartalanul biztosítani akarjuk. Az anyagpazariással, a takaré-* kosság Irányával minden té-* ren fel kell vennünk a harcot. Es küzdenünk kell a gondatlansággal, az öne’égültség- gel, az éberség h'lánvával, mert ezek a hibák hellvel-köz- zel kezdenek további fejlődésünk akadá’.vozöjává válni. Ezután , Rákosi . elvtárs egészségügyi és kulturális fejődésünkről beszélt, majd rátért legfontosabb feladatainkra. Legfontosabb feladataink összefoglalva: mik a leg fontosabb feladataink? 1. Fejlesztenünk kell államunk gazdasági erejét, Rogy szocialista építésünk fontos szakaszát jelentő negye ük tervévünket is jól teljesítsük. 2. Az ipari termelés terén a tervfegyelem megszilárdítása mellett különös figyelmet szenteljünk az alapanyagok a^szén, a fémkohászat, a termelés emelése kérdéseinek. 3. A mezőgazdaság terén állítsuk figyelmünk középpontjába a terméseredmények fokozását és a falu szocialista építésének, a termelőszövetkezetek további egyenletes, szervezett fejlesztésének tervét 4. Úgy a népgazdaság, mint az államigazgatás területén harcoljunk a legszigorúbb takarékosság megvalósításáért, a vezetés megjavításáért, a bürokratizmus minden megnyilvánulása ellen'. 5. A kultúra, a népművelés, a közegészségügy, a sport terén szüntelenül 'gondoskodjunk a továbbfejlődés előfeltételeinek biztosításáról. 6. Erősítsük meg minden eszközzel a népi demokrácia állampolgári figyelmét, társadalmi rendjét, államvédelmét és honvédelmét. 7. Fejlesszük tovább népünk politikai öntudatát, hazafiasságát. 8. Erősítsük nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja vezetése alatt a munkás-paraszt szövetséget, a Magyar Függetlenségi Népfrontba tömörült demokratikus erők további összeforrását. 9. Legyünk még hűbb katonái a felszabadító Szovjetunió vezette hatalmas béketábornak és védjük meg minden Imperialista agresszióval szemben még elszántab-bán a tábor ránkeső szakaszát. Az 1952-es esztendő népi demokráciánk további megszilárdulásának éve volt. Ez a megszilárdulás nemcsak a gazdasági, egészségügyi vagy kulturális élet tényétben és statisztikai adataiban tükröződik vissza. Elmélyült és megerősödött népünk egysége, népi demokráciánkhoz való hűsége. Zavartalan volt a munkás-paraszt szövetség, a demokratikus* erőknek az az egysége, mely a Magyar Függetlenségi Népfrontban tömörülve, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével nemzetünk életének minden mozzanatában megnyilvánult. Elmélvü't a béke megvédéséhez szükséges nemzetközi összefogás, a haladó emberiséggel va'ó szolidaritásunk érzése és tudata. Gondoljunk csak a tömegtiltakozásnak és a felháborodásnak arra az egységes, viharos megnyilvánulására, mely Beloiannisz elvtárs meggyilko'ása után a görög monarchofasisztákkal szemben létrejött s amely impozánsan megismétlődött, mikor Duclos e'vtársat a francia reakció börtönbe vetette. Mmdannyian tanúi voltunk annak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. Kongresszusát egész do’gozó népünk a legnagyobb Ravelemmel, rokonszenwel követte és tanulmányozta. Ezt a figyelmet és rokon- szenvet alátámasztja és elmélyíti a hála és köszönet érzése mindazért a baráti segítségért és önzetlen támogatásért, mélyben felszabadi- tőnk, a hatalmas Szovjetunió szakadatlanul részesít bennünket. Ez a rokonszenv, a hála érzése dolgozó népünkben lángoló lelkesedéssé vált, amikor e kongresszuson az egész haladó emberiség nagy vezére, a mi szeretett Sztálin elvtársunk a világ forradalmi rohambrigádjai között a magyar népi demokráciát is megemlítette. Mindannyian átéreztük, hogy e megtisztelő jelző nemcsak elismerést, hanem kötelezettséget is rejt magában. Kötelezettséget arra, hogy jövendő erőfeszítéseinkkel, áldozatos munkánkkal, szocialista építésünkkel, békénk védelmével, a proletárnemzetköziség erősítésével még jobban rászolgáljunk a forradalmi rohambrigád nevezetre. Nagy kötelezettséget ró ez a kitüntető elismerés valamennyiünkre, de különösen pártunkra, a Magyar Dolgozók Pártjára, mely az elmúlt esztendők folyamán vezetője és motorja volt minden sikerünknek és fejlődésünknek. Kötelez bennünket arra, hogy szilárdan, tántoríthatatlanul haladjunk tovább az eddigi úton. Dolgozó népünk műveltségének és kulturális fel- emelkedésének egyik legjelentősebb gyümölcse, hogy még jobban megérti és méltányolja azt az áldozatos és eredményes munkát, melyet pártunk a felszabadulás óta eltelt esztendőkben végzett. Dolgozó népünk szilárdan és egységesen követ bennünket, mert tudja, hogy helyes az út, melyen járunk s biztos benne, hogy újabb sikerek, újabb győzelmek felé vezet. A mi feladatunk, hogy e várakozást valóra váltsuk. Rákosi Mátyás elvtárs beszédét percekig tartó viharos, ütemes taps követte, /
