Szabad Nógrád. 1952. augusztus (8. évfolyam. 62-70. szám)

1952-08-23 / 68. szám

A Szovjetunió fejlesztésére irányuló 1951—1955. évi ötödik ötéves terv irányelveinek tervezete

(Folytatás a második oldalról.)

nak jelentős emelésével együtt, a földművelés és az állat- tenyésztés össz- és árutermelésének fokozása a kolhozok társadalmi gazdaságának további megszilárdításával és fejlesztésével, a szovhozok és mező- gazdasági gépállomások munkájának megjavításával, az élenjáró mezőgazdasági technika és agrokultúra bevezetésének alapján.

A földművelésnek még termelékenyebbé és magasabb színvonalúvá kell válnia, fejlesz, teni kell a füvek termelését, helyes vetésforgókat kell alkalmazni, emelni kell az ipari és takarmánynövényekkel, zöldségfélékkel és burgonyával bevetett terület arányát.

2. A mezőgazdasági cikkek termelését öt év alatt a •Jfcveíkező arányban kell emelni: a gabona összterméseredményéí 40—50 százalékkal — ebből a búzáét 55—65 százalékkal —, a nyersgyapotét 55—65 százalékkal, a rostlcnét 40—50 százalékkal, a cukorrépáét. 65—70 százalékkal, a burgonyáét .40—45 százalékkal, a napraforgóét 50—60 százalékkal, a szőlőét 55—60 százalékkal, a dohányét 65—70 százalékkal, a zöld faj-tealevélét körülbelül 75 százalékkal.

Növelni kell a maglen, a szója, a földi mogyoró és egyéb olajos növények termelését.

80—90 százalékkal növelni kell a takarmányfélék termelését. A széna termelését 80—90 százalékkal, a gumósnövényekét három-négyszeresére, a silós- növényekét kétszeresére kell emelni.

2 A gabonafélék hektáron- kinti terméseredményét a következő arányban kell növelni: Dél-Ukrajnában és Észak- Kaukázusban 20—22 mázsára, az öntözött földeken 30—34 mázsára, a Volga vidékén 14—18 mázsára, a középoroszországi feketeföld vidékeken

16— 18 mázsárai, az öntözött földeken 30—34 mázsára, a nem feketeíöidövezetben 17—19 mázsára; ■ az Ural, Szibéria és Eszakkelet-Kazahsztán körzeteiben 15—16 mázsára, az öntözött földeken 24—26 mázsára; a Kaukázuson túli vidékeken 20—22 mázsára, az öntözött földeken 30—34 mázsára; a rizs terméseredményét az elárasztott földeken hektáronkint 40—50 mázsára kell emelni.

A gyapot terméseredményét hektáronkint a következő arányban kel! emelni: Közép-Azsiá- ban és Dél-Kazahsztánban 26—27 mázsára, a Kaukázuson túli körzetekben 25—27 mázsára és az .európai rész déli körzeteiben az elárasztott földeken 11—13 mázsára, az el nem árasztott földeken 5—7 mázsája hektáronkint. A rostlen termés- eredményét a nem feketeföld- övezetben négy és fél—öt mázsára, az Ural vidékén és Szibériában hektáronkint 4—5 mázsára kell emelni.

A cukorrépa terméseredményét Ukrajnában, a Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaságban és Eszak-Kaukázusban 255—265 mázsára, a középoroszországi feketeföld vidéken 200— 210 mázsára, Közép-Ázsiai és Kazahsztán körzeteiben 400— 425 mázsára hektáronkint.

A burgonya terméseredményét a nem feketeíöld-övezetben 155—175 mázsára, a középoroszországi feketeföld-vidéken 140— 160 mázsára, a déli vidéken és az Eszak-Kaukázus körzeteiben 135—155 mázsára, az Ural és Szibéria körzeteiben 125—145 mázsára hektáronkint.

A napraforgó terméseredményét az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, a Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaság és Eszak-Kaukázus körzeteiben

17— 20 mázsára, a középoroszországi feketeföld-vidéken 14.5— 16.5 mázsára, a Volga-vidéken 10—12 mázsára kell emelni hektáronkint.

Növelje a zöldségfélék, a búr. gonya és az állattenyésztési termékek termelését Moszkva, Leningrád, az Ural, a Donyec* tnedence, a Kuznyeck-medence valamint más ipari központok és nagyvárosok vidékén, léte sítsen burgonya- és zöldségter- mfelö, valamint állattenyésztő bázisokat az új iparvidékeken.

A szesz- és keményítő-, valamint szirupüzemek övezeteiben öt esztendő alatt körülbelül 50 százalékkal növelje a burgo- »yatermelést, a konzerv- és

zöldségszárító üzemek övezeteiben pedig kétszeresére a zöldségtermelést.

öt esztendő alatt körülbelül 70 százalékkal növelje a kolhozok gyümölcsöseinek, 50 százalékkal szőlőskertjeinek, 60 százalékkal teaültetvényeinek és négy és félszeresére citrom-, va- larmnt narancsültetvényeinek területét.

4,, Öt esztendő alatt a következő arányban növelje az állattenyésztés hozamát: a hús- és szalonnatermelést 80—90 százalékkal, a tejtermelést 45— 50 százalékkal, a gyapjútermelést körülbelül két—két és félszeresére, a tojástermelést (a kolhozokban és szovhozokban) öt-hétszeresére.

A szarvasmarhaállományt az egész mezőgazdaságban 18—20 százalékkal — ebből a kolhozok szarvasmarhaállományát 36—38 százalékkal, tehénállományát pedig körülbelül kétszeresére növelje. Az egész mező- gazdaság juhállományát 60—62 százalékkal, a kolhozokét 75—80 százalékkal növelje. Az egész mezőgazdaság sertésállományát 45—50 százalékkal, a kolhozokét 85—90 százalékkal, a kolhozok baromfiállományát három—három és félszeresére, az egész mezőgazdaság lóállományát 10—12 százalékkal, a kolhozokét 14—16 százalékkal növelje.

Biztosítsa a Litván, a Lett és az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban a nagyhozamú állattenyésztés, különösen a tejelő Szarvasmarha, továbbá a sertés- tenyésztés további fejlesztését

Egy-egy tehén tejhozamát a feketeíöld-övezeten kívül eső kolhozokban 1800—2000 kg-ra, a középső feketeföld-övezetben 1700—2000, a déli és valgamenti területeken 1600—1900, Szibériában, az Uraiban és Eszakkelet- Kazahsztánban 1500—1700, Kö- zép-Ázsiában 700—900. a Kaukázuson túl 900—1100 kg-ra emelje. 1

A gyapjúnyírás eredményét a dél- és északkaukázusi kolhozokban egy-egy finomgyapjas juhtól 5.2—5.8 kg-ra, egy-egy félfinomgyapjas juhtól 4.2—4.8 kg-ra emelje, a középső feketeföld-övezetben egy-egy finomgyapjas juhtól 4.2—5.00 kg-ra és egy-egy félfinomgyapjas juh- tói 4.0—4.2 kg-ra, a Volga mentén egy-egy finomgyapjas juhtól 4.6—5.4, egy-egy félftnorrt- gyapjas juhtól 3.9—4.5, Szibériában egy-egy finomgyapjas juhtól 4.3—4.9 és egy-egy félfinomgyapjas juhtól 3.8—4.2 kg-ra emelje.

5. Biztosítani kell új, magasabb terméshozamú gabonaneműek, nagyobb termést adó és korábban beérő gyapotfélék, magasabb cukortartalmú cukorrépaféiék, magas olajtartalmú napraforgófélék termelésének bevezetését, valamint új mezőgazdasági növényfajták létrehozását az öntözéses földeken való termelés céljából. Javítani kell a kolhozokban és a szovhozokban a mezőgazdasági növényfajták vetőmagtermesztését.

6. Biztosítani kelt a mező védő^erdősávok létesítésére _ irányuló munkák kiszélesítését a sztyeppes es erdős- sztyeppés területeken, mező- gazdasági, vízgazdálkodási intézkedések végrehajtását a talaj eróziója eíleni küzdelemben, valamint a homokos területek erdősítését, gazdasági jelentőségű erdőik létesítését, zöldövezeteik létesítését a városok és ipari központok körül, a folyók, a csatornák és a víztárolók partján.

Az ötéves terv idején leg alább 2.5 millió hektáron védő erdösávokat kell ültetni a kolhozokban és a szovhozokban és kb. 2.5 millió hektár területen állami erdőségeket kell ültetni.

7. Biztosítani kell minden öntözött és a mocsaras területek lecsapolása útján nyert földterület magas termelékeny- ségíí felhasználását.

Biztosítani kell, hogy mindenütt áttérjenek az állandó öntözőcsatornák helyett az ideiglenes öntözőcsatornákat alkalmazó új öntözési rendszerre. Elsőrendű feladatnak kel! tekinteni az öntöző- és vízellátó rendszerek építését a kujbisevi vizierőmű vil la mosenergiá iának felhasználási területén és a Leninről elnevezett Volga—Don hajózható csatorna övezetében, meg kel! kezdeni az öntöző- és vízellátó rendszerek építését a sztálingrádi vizierőmű, a turkmén főcsatorna, a délukrajnai és az északkrimi csatorna övezetében.

El kell végezni az előkészítő munkálatokat a kulundini sztyeppe földjeinek öntözésére és vízellátására hivatott öntöző- rendszerek építéséhez. Folytatni kell az öntözőrendszerek építésének munkáját a középső feketeföld-övezetben, a Kora- Brakszini alföldön, a Szir- Darja, a Zeravsana és a Kaska- Darja folyók völgyében, a középső fergánai övezetben, Ku- bányban a jegorliki rendszer építését és a csui nagycsatorna építését. Az ötéves időszak alatt 30—35 százalékkal növelni kell az öntözött földterületeket, a kc'lhaTiokban és a szovhozokban 30—35.000 tavat és víztárolót kell építeni és biztosítani kell ezek sokoldalú gazdasági fel- használását.

• Mocsárlccsapolási munkálatokat kell végezni a Bjelcf- russz, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságban (elsősorban a poleszjai síkságon), a Litván, a Leit, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban, az OSZSZSZK nyugati és központi vidékein, a Barabini síkságon és más területeken. Az 1951 — 1955. évi időszak alatt 40—45 százalékkal kell növelni a mocsarak lecsapódása által nyert földek területéi.

8. A kolhozok és szovhozok szarvasmarha-állományának fejhozam-emeíése szempontjából különösen fontos az intenzivebb állattenyésztési rendszer, az állatok isíállózásának további bevezetése az egyes területek sajátságainak figyelembevételével.

A juhtenyésztés további fejlesztése érdekében a Leninről elnevezett Volga—Don hajózható csatorna vízellátási övezeteiben, a Kaspi-tenger menti al- földön, a Nogaj-szstyeppén és a turkmén főcsatorna övezetében dús legelőket kell létesíteni. A vízellátó létesítmények iizembe- hetyezéséve! egyidejűleg gondoskodni kell a legelők vízellátásáról, hogy az említett területeken így kövér legelők létesüljenek a legnagyobb juhnyájak számára is.

A kőzépázsiai és kazahsztáni területeken a helyi öntözőművek és az artézi vizek felhasználásával magas terméshozamú szénakaszálokat és legelőket kell létesíteni, ho-gy fokozatosan csökkenteni lehessen azt, hogv a jószágot nagy távolságban lévő legelőkre hajtsák át.

9. Be kell fejezni a kolhozokban a nagy mezei

munkák gépesítését, nagymértékben gépesíteni kell a munka- igényes feladatokat az ál latte- ‘ nyésztésben, a zöldségtermelésben, a kertészetben, a mezőgaz dasági termékek szállításában, fel- és lerakásában, az öntözés, a mocsaras területek lecsa.po- lása és új területek műveihe- tövé tétele terén.

1955-ben a gépesítés érje el az alábbi színvonalat: a ga- bonaneműek. ipari növények és takarmánvnövénvek szántásában és vetésében 90—95 százalékot, a gabonaneműek és a napraforgó kombájnokkal való aratásában 80—90 százalékot, a cukorrépaszedésben 90—95 százalékot, a nyersgyapot gyapoí- szedőgépektkel való aratásában 60—70 százalékot, a hosszú- rostú len vetésében és betakarításában 80—90 százalékot, a burgonya vetésében. sorközi megművelésében és szedésében 55—60 százalékot, a szénakaszálásban és a silózásban 70—80 százalékot.

Biztosítani kell a gép- és traktorállomások munkájának további javítását, ki kell szélesíteni tevékenységüket a fáradságos munkafolyamatok gépesítése terén, a kolhozok termelőmunkájának valamennyi ágában. Fokozni leéli a gép- és traktorállomások felelősségét a mezőgazdasági növényfajták és az állattenyésztés hozamára vonatkozó tervek teljesítéséért.

Az ötéves terv végére kb. 50 százalékkal növelni kell a gépes traktoraik ..ások traktorállo- má nyáriak teljesítőképességét, különösen a mezőgazdasági növényfajták sorközi megműveléséhez szükséges gépeket _ vontató sormüvelő traktorokét. Az ötéves terv alatt biztosítani kell a traktorok napi teljesítményének kb. 50 százalékos emelés"!. Be kell fejezni a gazdaságosabb Diesel-motoros traktorok bevezetését.

A Litván, a Lett és az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban növelni kell a gép- és traktorállomásak hálózatát és ezeket az állomásokat traktorokkal és mezőgazdasági gépekkel kell ellátniAz egyik legfontosabb feladat a vil'amosfraktorok és a villamosenergia felhasználásával működő mezőgazdasági gépek bevezetése, különösen azokon a vidékeken, ahol nagy vlzierömü- telepek vannak.

10. Biztosítsa, hogy a kolhozok beruházásai elsősorban a közös gazdaság fejlesztését célozzák: gazdasági épületek, állattartáshoz szükséges helyiségek, öntöző- és levezető csatornák, víztárolók építésére, a földeknek a bozóttól való megtisztítására, mezővédő erdősávok ültetésére, kolhoz-villany- telepek és egyéb olyan építmények létesítésére, amelyek a kolhozok közös gazdaságának sikeres fejlesztéséhez, a kolhozok és a kolhozparasztok jövedelmének növeléséhez elkerülhetetlenül szükségesek.

11. A szovhozok fejlesztése terén a legfontosabb feladat az árutermelés növelése, elsősorban búzában, finom- és íéltinom gyapjúban, húsban, továbbá az állattenyésztő kolhozok ellátása faj-apaállatokkal.

Hogy a szovhozok jószágállománya részére szilárd takarmánybázist teremtsenek és teljesen biztosítsák a jószág

állomány durva és nedvdús takarmányát, a szovhozokban 45—55 százalékkal növelni kell a takarmányfélék vetésterületét, a szovhozokban biztosítani kell az összes mezőgazdasági növényfajták terméshozamának jelentős emelését. A szovhozok szarvasmarha-állományát 35—40

százalékkal, tehénállományát 70—75 százalékkal, juhálloríiá- nyát 75—80 százalékkal, sertés- állományát 40—45 százalékkal emeljék.

1955-re a szovhozokban egy- egy tehén fejési eredményét a következő színvonalra emelje: a feketeföld-övezeten kívül eső területeken 3500—3900 kilogram- ra, a középső feketeföld-övezetben 3000—3400, Észak- és

Dél-Kaukázusban 2800—3200

Szibériában és Kazahsztán északi területein 2400—2900, a valgamenti, középázsiai Kaukázuson túli és délkazahsztáni faj. állattenyésztő kolhozokban

2100—2600 kg-ra

A szovhozokban egy-egy finomgyapjas juh átlagos nyírá«i eredményét a következőképpen emelje: Dél- és Eszak-Kaukázus. ban és a Volga mentén 5.5—6.5 kg-ra, Szibériában, Kazahsztánban, Kőzép-Azsiában és a Kaukázuson tűi 4.5—5.0 kg-ra.

A kolhozokban lényegében be kell fejezni valamennyi munkaigényesebb munkafolyamat gépesítését . a földművelésben, az állattenyésztésben, a takarmánv- termelésben és a takarmányelőkészítésben. A szovhozokban nagy mennyiségben lakóházakat kulturált és gazdasági épületeket kell építeni.

12. A mezőgazdasági termelés előírt növekedésének biztosítására az ötéves terv alatt a mezőgazdaságban kb. 2.1-szer, az öntözési és vízgazdálkodási létesítmények terén pedig kb. négyszer akkora összegű állami beruházást kel! végrehajtani, mint a negyedik ötéves tervben

III. Az áruforgalom, a közlekedés és a távközlés terén

1. Az ipari és mezőgazdasági termelés növekedése

alapján az ötéves terv ideje alatt kb. 70 százalékkal növelje az állami és szövetkezeti kereskedelem kiskereskedelmi áruforgalmát.

1955-re, az 1950. évihez viszonyítva, a következő arányban növelje a legfontosabb áruk eladását a lakosság részére: a húsárukból 90 százalékkal, hal- ; félékből 70. állati zsírhói 70 százalékkal, sajtból kétszer annyit, növényi olajból kétszer annyit, zöldség-, gyümölcs- és tejkonzervekből 2.5—3-szor annyit, cukorból kétszer annyit, teából kétszer anv- nyit, borból kétszer annyit, sörből 80 százalékkal, ruházatból 80 százalékkal, pamut-, gyapjú-, selyem- és lenanyagokból 70 százalékkal, lábbeliből 80 százalékkal, harisnya és zokniból kétszer annyit, kötöífárukból 2.2- s/er annyit, bútorból háromszor annyit, fémből készült edényekből 2.5-szer annyit, kerékpárból 3 5-szer annyit, varrógépből 2.4-szer annyit, rádió- é« televíziós vevőkészülékekből kétszer annyit, órából 2.2-szer annyit, háztartási jégszekrényekből, mosógépekből, porszívókból többször annyit kell eladni.

Az ötéves terv alatt bővítsék az étkezdék, vendéglők, teázók hálózatát és kb. 80 százalékkal növeljék a közélelmezési vállalatok termelését, jelentősen növelve áruik választékát.

Növelje az élelmiszerekéi, ruhát, lábbelit, textilanyagokaí. bútort, edényt, gazdasági áru- rkkeket, kulturális szükséglet: cikkeket és építőanyagokat forgalomba hozó különleges boltok számát. Jelentősen emelni kell az ipar és a kereskedelmi hálózat céljait szolgáló hűtőházak és raktárak építését. Folytatni kelt az élelmiszeráruházak, étkezdék, vendéglők és raktárak felszerelését hűtőberendezésekkel és a legújabb felszereléseK- kel.

2. A vasúti közlekedés áruforgalma 1955-re 35—40

százalékkal emelkedik az 1950. évihez viszonyítva, a folyami közlekedésé 75—80, a tengeri közlekedésé 55—60, a gépkocsiközlekedésé 80—85 százalékkal, a légiközlekedésé legalább kétszeresen, az olaj és gáz csővezetékeké kb. ötszörösen.

3. A vasúti közlekedés területén a legfontosabb feladat legyen a vasútvonalak teljesítőképességének növelése. Ennek megfelelően:

a) Az előző ötéves tervhez képest körülbelül 60 százalékkal több másodrendű vonalat és

négyszer annyi villamosított vasútvonalat kell üzembehelyezni. Az állomási rendezővágányok hosszát a vasutak üzemi útvonalainak körülbelül 46 százalékára kell emelni;

b) Körülbelül 2.5-szer annyi új vasútvonalat kell építeni és átadni a rendszeres forgalomnak, mint 1946—1950-ben. Be kell fejezni a délszibériaii fővasútvonal építését az Abakan- tól AkmoÜnszklg terjedő szakaszon. . Be kell fejezni a Csardzsou—Kungrád vasútvonal építését és hozzá kell fogni a Kungrád—Makat-vonal építéséhez.

Meg kell indítani a Kraszno- jarszk—Jeniszejszk, Gurjev— Aszírahán, Agriz—Pronino— Szurgut vasútvonalak építését. A Litván, Lett és Észt Szovjet Szocialista Köztársaságokban el kell végezni a vasútvonalak újjáépítéséhez szükséges munkálatokat.

c) Az ötéves terv végére az önműködő térközbiztosi'tó berendezésekkel felszerelt szakaszok hosszát kb. 80 százalékkal, az önműködő vonatmegállító berendezésekkel felszerelt szakaszok hosszát pedig az 1950. évivel szemben, legalább 2.3-szere- sére növelje, a távvezérelt váltó- berendezések számát szintén 2.3-szeresére kell emelni. Jelentősen növelni kel! a diszpécseri centralizáció alkalmazását. Biztosítani kell a kocsirendezéshez szükséges guritódombok további gépesítését. Folytatni kell a rádió felhasználásának bevezetését a vonatközlekedés és a tolatás irányításánál.

d) Tovább kell javítani a vasutak pályafenntartását. Az ötéves terv alatt kb. 85 száza 'ékkai több új sint kell számítani a vasutak számára, mint 1946—1950-ben.

e) Bizlosítsa telies mértékben a vasúti közlekedés főútvonali mozdonyokban, villamos-mozdonyokban, motoros mozdonyokban, teherszállító-, hűtő- és utas- szállító vagonokban mutatkozó szükségletét. Lényegében be kell fejezni a használatban lévő vasúti kocsik automatikus kapcsolásra való átalakítását és hozzá kell fogni a gördülő- anyag görgőcsapágyakkal való felszereléséhez. Meg kell kezdeni új, nagyteljesítményű gőzmozdonyok, villanymozdonyok és motoros mozdonyok, köztük gázgenerátoros mozdonyok gyártását.

f) Javítsa tovább a gördülőanyag felhasználását. 1955-re a kocsiforduló idejét az 1950. évihez képest legalább 18 százalékkal csökkenteni kell és a gőzmozdonyok által naponta befutott útvonal átlagos hosszát legalább 12 százalékkal kell

emelni. Jelentősen meg kel! javítani a vasúti kocsik teherbíróképességének kihasználását és növelni kell a tehervonatok

terhelését.

Tegyen intézkedéseket a vonat- közlekedésben résztvevő dolgozók, különösen a mozdonyveze- tőbrigádok munkájának jobb megszervezésére.

. Körülbelül kétszeresére

4. kell emelni a folyami kikötők teljesítőképességét. Be kell fejezni a sztálingrádi, szaratovi, kujbisevi, uljanovszki, kazanyi, gorkiji, jaroszlavli, molotovi, omszki, novoszibirszki, habarovszki, oszetrovói, kotlaszi és pecsorai kikötők építési és újjáépítési munkálatainak első részét. A fő kikötőket nagyteljesítményű gépi eszközökkel kell ellátni. Szélesebb arányokban kel! folytatni a folyómenti ipari vállalatok gépesített kikötőinek építését.

Be kell fejezni a volga-balti- tengeri víziót átszervezését, növelni kel! a Káma medrénwi hajózási mélységét és egységes, mélyvízü közlekedési rendszert kell létrehozni a Szovjetunió európai részében.

Javítani kell a hajózást és növel ni kiéli az utas- és teherszállítást a Nyeman- és a Daugava-fölyók vízgyűjtő medencéjében.

Építsen hidat a Nyeman- folyón át Kaunaszba-n és a Daugava-folyón át Rigában.

Építse újjá a meglévő folyami hajóépítő és hajójavító üzemeket és építsen újakat. Biztosítani kell a nagy víztárolókon való hajózásnak megfelelő utas- éti teherszállító folyami flotta építését. Növelni kell a folyami közlekedés szerepét a szibériai és messze északi területek teherszállításában.

B'ztcsítsa a kis folyókon történő szállítás fejlesztését a helyi szükségletek kielégítésére.

5. Jelentős méretekben növelje a tengeri kereskedelmi hajóraj űrtartalmát, bővítse a hazai tengerjáróhajógyártás bázisát új hajógyárak és javító- műhelyek építésével és a meglévők kibővítésével. Ki kell szélesíteni és át kell építeni a leningrádi, ogyesszai, zsdánovi, n ovoross z i j s zki, m a h a cs ka! a i,

murmanszki, marjarvmarei kikötőt és a távolkeleti kikötőket. Biztosítani kell a. tengeri közlekedés további fejlődését a Litván, n Lett és az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban, ki teli bővíteni a rigai és a klai- pedaj kikötőt.

Növelje a tengeri kikötők teljesítőképességét és bővítse körülbelül a kétszeresére a tengeri-hajó javítóüzemek teljesítő- képességét. Növelje a halászati ki kötők teljesítőképességét.

Fokozza a teherszállítást az északi tengeri útvonalakon. A tengeri flottát újabb jégtörőkkel kel! kiegészíteni.

Emelje a folyami, a tengeri és a halászflotta munkájának minőségét, csökkentse a rakományoknak a fogyasztókhoz való eljuttatására fordított időt, javítsa a kikötők munkáját, csökkentse a hajók kihasználatlan veszteglési idejét.

Az 1946—1950. év'hez képest kb. 50 százalékkal több keményburkolatú gépkocsi- utaí. építsen, illetve építsen át, különösen a déli területeken, a Kaukázuson túl, továbbá a Baltikumban.

Növelje a közúti gépkocsi- közlekedés részvételét a teherszállításban és az utasszáliítás- ban. Fejezze be a hatósági gép- koc úszói gálát egyesítését. Javítani kell a gépkocsik kihaszná- Iását és jelentősen le kelt szál- 'ítani a szállítás önköltségét. Bővíteni kell a gépkocsi javító üzemek és állomások hálózatát, a gépkocsiellátó állomásokat. Az ötéves terv idején kb. kétszeresére kell emelni a városod közötti állandó autóbuszvonalak hosszát.

7. Jelentősen növelni kei! a szállító repülőgépek, a

polgári légiflotfa állományát, valamint a légi útvonalak és az éjjel-nappali szolgálatra berendezett légikikötők hálózatát.

8. Biztosítsa a hírszolgálat további fejlődését; az -ötéves terv folyamán legalább kétszeresére növelje a nemzetközi távbeszélő- és tá-vírókábe- !ek hosszúságát. Növelje jelentős mértékben a rádióállomások sűrűségét. Vezesse be az ultra- rövidhullámú rádióadást és rádióhirszoigálatot. Az ötéves terv során 30—35 száz-alékkcil növelje a városi távbeszélő* állomások kapacitását.

(Folytatás a negyedik oldaton.)