Szabad Nógrád, 1952. április (8. évfolyam, 27-35. szám)

1952-04-04 / 28. szám

SZABAD Éljen április 4, hazánk felszabadulásának 7. évfordulója! J MDP NÓGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Vili. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM. ARA 50 FILLÉR 1952 ÁPRILIS 4. Békénk, függetlenségünk, boldog jövőnk forrása Ä magyar nép küzdelmekben gazdag életében, ezeréves törté­netében a legdöntőbb fordulatot 1945 április 4-e hozta, az a nap, amelyen a dicsőséges Szovjet Had­sereg kiűzte országunk területéről a német fasiszták és magyar csatló­saik utolsó hordáit. Felszabadította az egész ország területét az idegen imperialista megszállás és elnyo­más alól, megnyitotta az utat ha­zánk igazi függetlenségének megte­remtésére, népi demokratikus ál­lamhatalom kiharcolására, a szocia­lizmus építésére. A magyar nép legnagyobb nem­zeti ünnepe a felszabadulás, a meg­bonthatatlan szovjet-magyar barát­ság napja: április 4. Dolgozó né­pünk ez évben hetedszer ünnepli meg e nagy napot, s visszapillant­va az eddig megtett út diadalmas állomásaira, felmérve a jövő ra­gyogó, kitáruló perspektíváit, meg­acélozza erejét, elhatározását, hogy megvédje, tovább fejlessze mind­azt, amit a felszabadulás hozott számunkra, s amelyet a felszabadu­lás következményeképpen kiharcolt. Ezen a napon elsősorban a Szov­jetunió és nagy vezére, Sztálin elvtárs felé szállnak a magyar nép hálatelt, forró szeretettől, baráti és szövetségi hűségtől áthatott gondo­latai. Mit köszönhetünk a Szovjet­uniónak? Mi a Szovjetunió szerepe népi demokráciánk megteremtésé­ben? A Szovjetunió hősi harca és a hitleri fasizmus felett aratott világ- történelmi győzelme döntő előfelté­tele, kiinduló pontja volt népi de­mokráciánk létrejöttének, fejlődésé­nek. Kétszeres rabbilincset vert le népünkről a dicsőséges Vörös Had­sereg: a német fasiszta imperializ­mus idegen elnyomásának és a ma­gyar nagybirtokos — nagytőkés, uralkodó, osztály, elnyomó államha­talmának rabbilincsét. A dicsőséges Vörös Hadsereg Hitler fasiszta hordái felett aratott világtörténel­mi győzelmének melléktermékeként szétesett a magyar uralkodó osz­tály államgépezete is. így dolgozó népünk lehetőséget nyert arra, hogy saját sorsának irányítását kezébe vegye. A Szovjetunió hadserege eleve kilátástalanná tette, hogy a magyar reakció a magyar ellenfor­radalom uralmának visszaállítása érdekében fegyveres akciót szervez­zen. A dicsőséges Szovjet Hadsereg védett meg bennünket az imperia­lista intervenciótól is. Számtalan­szar éreztük nemzetközi vonatko­zásban is a Szovjetunió baráti tá­mogatását: ő védett bennünket a nyugati imperialisták diplomáciai beavatkozásával szemben, Segítsé­get nyújtott a békekötésnél, külpo­litikai kapcsolataink kiépítésénél. Mindezekkel azonban nem merült ki az a sokoldalú, számtalan, fel­mérhetetlen jelentőségű segítség, amelyet nagy felszabadítónktól kaptunk: megindította és nyers­anyaggal látta el iparunkat olyan időben, amikor ezt máshonnan nem tudtuk volna beszerezni. Élel­met küldött, amikor népünk ebben meg volt szorulva, elengedte a jó­vátétel felét, a békekötésben megál­lapított határidő előtt hazaengedte hadifoglyainkat. E támogatás és se­gítség eredfnényeképen mind na­gyobb és nagyobb mértékben alkal­mazzuk és hasznosítjuk azokat a felmérhetetlen értékű tapasztalato­kat, amelyet a Szovjetunió a szo­cializmus és kommunizmus építése során nyert. Ennek eredményeké­pen a munkaverseny, a Sztahanov- mozgalom, a munka magasabbrendű megszervezésének az útján hala­dunk úgy az iparban, mint a me­zőgazdaságban egyaránt. A szocia­lizmus építésének útja így köny- nyebb és rövidebb lesz számunkra. Sikereink záloga és döntő tényező­je volt eddig is — és lesz a jövő­ben is — a felmérhetetlen jelentő­ségű számtalan és sokoldalú segít­ség, amelyet a felszabadító, baráti szovjet néptől kaptunk és kapunk. Külön hála és forró szeretet illeti nagy barátunkat Sztálin elvtársat. Rákosi elvtárs rámutatott arra, hogy: „a legnagyobb segítség az az útmutatás és tanács volt, ame­lyet nehéz, bonyolult helyzetekben bölcs tanítónktól és vezérünktől, a nagy Sztálintól kaptunk, amely mindig jónak, helyesnek, sókat- szenvedett magyar dolgozó né­pünk életében állandónak bizo­nyult.” A felszabadulás nagy ünnepét ülve nem feledkezhetünk meg az imperialistáknak arról a rágalmá­ról, hogy népi demokráciánk létre­jötte kizárólag „szovjet beavatko­zás” eredménye, hogy a felszabadí­tó Szovjetunió „erőszakos beavat­kozása” hozta létre a kommunista pártok vezető szerepét és tette le­hetővé a proletárdiktatúra megte­remtését. Visszapillantva a felsza­badulás óta eltelt idp nagy, esemé­nyeire, a megtett út döntő állomá­saira, népünk fényes győzelmére, megállapítjuk, hogy a felsza­badulás a Szovjetunió felszabadító harca és szakadatlan jóindulatú támogatása nélkül nem jöhetett volna létre a népi demokrácia. De nem jöhetett volna létre akkor sem, ha a Magyar Kommunista Párt áldozatos munkájával, a dol­gozó nép érdekeinek szívós védel­mével maga mögé nem állította volna a nemzet túlnyomó többsé­gét, a munkásosztály döntő . töme­geit, a parasztság zömét a reakció ellen vívott sikeres harc során. Pártunk jó munkája győzte meg dolgozó népünk egyre nagyobb és szélesebb tömegeit arról,, hogy ér­dekeinek egyedüli képviselője, si­kereinek, győzelmeinek és felemelke­désünk kovácsolója és az egye­dül helyes utat mutatja szá­munkra. A párt minden lépé­sében do’gozó népünk szereteté- fcől, felismert érdeke:ből md’d ki s a nagy Sztálin útmutatása alapján ma gyár viszonyokra alkalmazza a marxizmus-leninizmus elméletét. Mindig meg tudta állapítani az élet­bevágó tennivalók sorrendjét, s fe­gyelmezetten, példaadőan, áldozat­készen dolgozó népünkkel karöltve meg is tudta valósítani. így volt ez az ország vérkeringésének a megin­dulásánál,. amikor rendbehoztuk a vasutakat,, hidakat, amikor az ellen­ség pénzromlással akarta aláásni a fiatal demokráciát, megtudta terem­teni a jó forintot. Nemcsak földhöz juttatta a dolgozó parasztok száz­ezreit, hanem a reakció támadásá­val szemben meg is védte a földet. A párt nem ismert csüggedést, megalkuvásé az ellenséggel szem­ben, hanem lecsapott a reakcióra, leleplezte és bemutatta a széles tö­megek előtt, mint ügyünk, felemel­kedésünk, békés építő munkánk leg­ádázabb ellenségéit. így tudtunk nagy csapást mérni a szociáldemokrata árulókra, kialakí­tani a munkásegységet, így ková- csolódott és szilárdult meg a mun­kás-paraszt szövetség, a munkás­osztály vezetésével. így vált pár­tunk egész dolgozó népünk által elismert, megbecsült, híven követett, egyetlen vezétőerőyé, amelyben dolgozó népünk a sikerek és győ­zelmeink kovácsát látja. így te­remtődött meg a proletárdiktatúra, a többség — a dolgozó nép ural­mának — előfeltétele. így sikerült kiszorítani a—tőkérekjet a gazdasági és a politikai hatalomból és rátérni a szocializmus építésének útjára. Nógrádmegye dolgozói a párt irányítása mellett bőven éltek a fel- szabadulás adta lehetőségekkel. A munkásosztály 1919. hősi harcai­ban, a fasizmus elleni harcokban megedződve gyorsan lerázta magá­ról a Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű RT és az ezzel egyelt;, jelen­tő bírópálok uralmát, s hozzákezdett a bányák, a gyárak rendbehozása után új üzemek, műhelyek, öntödék építéséhez, ahol egészséges munka­helyeken, modern gépekkel felsze­relt üzemekben a saját országát építi. A feltárt új bányákban ma már jelentős számban vannak szov­jet gépek s teszik a bányász nehéz testi munkáját könnyebbé és az új bányák körül —- mint Nagybátony- ban is — modern, fürdőszobás munkáslakások épülnek a düledező, kátránypapírtetejű bányászviskók helyett. A munkához való új viszony kialakítását bizonyítják az április 4-i munkaverseny eredményei. E nagy ünnepre készülve szélesedett a szocialista munkaverseny. Ennek eredményeképpen fejezte be a nóg­rádi szénbányászati tröszt március 26-án első negyedévi tervét és ter­melt terven felül az első negyedév­ben 40.092 tonna szenet. Ma már egyre több követője van a sztaha­novistáknak, amit bizonyít, hogy megyénkben a bányászatban 202, az Acélárugyárban 220-ra emelke­dett a számuk. Dolgozó parasztságunk a Sztra- nyóczkiak, Szilárdiak és Lubik fel­osztott földjén — ahol évi 40 pengő és 5—6 mázsa búza volt a látástól vakul ásig végzett munka bére — nagy nehézségek közepette kezdett munkához, hogy hozzájáruljon az ország élelemmel való ellátásához. Dolgozó parasztságunk — a mun­kásosztály hű szövetségese — bát­ran lép a társas, nagyüzemi gaz­dálkodás útjára, amelyet bizonyít, hogy megyénkben 115 termelőszö­vetkezeti csoport működik, és mun­kájukhoz hatalmas segítséget nyúj­tanak gépállomásaink, a fejlett szovjet agrotechnikai módszerek. Mezőgazdaságban is egyre jobban szélesedik a munkáverseny, folyik a harc a többtermelésért — új, ed­dig ismeretlen munkamódszerekkel — a magasabb termésért, az időben való vetésért, a növényápo­lási munkák minőségi elvégzéséért. Dolgozó parasztságunk is érzi, hogy megváltozott az állam jellege. Ma minden hatalom a dolgozó népé. Ezt a megváltozott, új helyzetet fe­jezi ki Gaál István ipolytarnóci dol­gozó paraszt, aki 1952. évi esedé­kes beadásának április 4-e tisztele­tére eleget tett, sőt félévi adóját is kifizette. Ezt fejezi ki Kovács Se­bestyén érsekvadkerti 4 holdas és Kelemen Pál erdőkürti 5 holdas dolgozó paraszt, akik felszabadulá­sunk évfordulójára egész évi tojás- és baromfibeadásukat teljesítették. Megváltozott viszonyt bizonyít, hogy dolgozó parasztságunk páros­versenyben végzi a tavaszi munká­latokat. Devecseri Gábor: JÖVENDŐ TÜKRE Ki tud olyan tükörbe nézni, melyben saját holnapi arcát látja meg? Ki szökken át ó'.mos évek felett? Ki tudja a jövendőt megidézni? Csak az, aki szeret. Szerelmesek képzelnek fürtös gyermeket, s már mozdulatát figyelik egymás szemében: saját jövendő sorsukat lesik. melp szüntelen jelt ad nekik s nappali fényben jár álomból-szött köntösében. És a barátok, kik együttes tettük gyümölcseit a munka közben együtt ízlelik s szívük az áhított jövő méz-terhével telik. Ki tud olyan tükörbe nézni, melyben saját holnapi arcát látja meg? Mi, mi magunk! Ha rátok nézünk — éjszakát űzők, kik hozzánk fénnyel jöttetek, jövendőnk-arcú szovjet emberek. Halljátok üdvözlő szavunk! Először puszta életünket hoztátok el. Süvöltő ellenségeinket űztétek el. Álltunk síkos domb tetejében, szabadság tavaszi felében mezítelen. Aztán elhoztátok nekünk a saját szebbik életünk: fénykévét dobtatok az útra, melynek meredekjén a csúcsra elérhetünk. Hunyorgott még az út előtt pincék sötétjéhez szokott szemünk. Az acélforgács gyorsabban futott s gyorsabban vert szívünk; az Alföldön virágzott a gyapot s tágabbra nyílt szemünk; Csepel Martinjában kezet fogott Jónás elvtárs és Amoszov a tanító, hogy erősek legyünk. Lesketnek ordasok túl tengeren s közel. De mint fellegrontó sasok szárnya, emel. Bikov kése, Dubjága fonala, és Tyihonov dala. Ki. tudná felsorolni mind, elvtársak, titeket, kik terveink gondozva, mint kertész a rücyeket, segíttek, segítettetek? Még megszámlálni sem tehet! De együtt lát benneteket, aki a szívünkbe tekint. Újra és újra jöttetek. Esztendőkké duzzadtak a hetek s várakká nőitek a napok. Úgy üdvözlünk, hogy megmutatjuk nektek, mivé nőit az öröm, mit népünk tőletek kapott. Évszázadok nyargaltak át hazánkon. Hány fé'e láncon raboskodott! Könnyektől ázik a történelem. De a könnyeket is ezüst fegyverré változtatja már a tudás csóvájával hirtelen visszavilágító jelen. Ki tud olyan tükörbe nézni, melyből saját holnapi arca néz reá? S e tiszta arc nem merülhet többé iszap alá! Mi. mi tudunk! S ti, elvtársak, jertek, köszönt a nép. melynek tanulság s nem teher a múlt. örüljetek neki — ' mert örülni már tőletek tanult. Az értelmiség sorai is egyre b5-> vülnek. Nemcsak a város és falu fiataljai, de felnőttjei is szívesen tanulnak, amit bizonyít a közel fél­ezer szakérettségis, a termelőszö­vetkezeti csoportokban tartott tan­folyamok látogatottsága. Mintegy ezer ipari tanuló tanul ma a nóg- rádmegyei tanulóotthonokban, a modernül felszerelt tanműhelyek­ben, mert a népi demokrácia széles­re tárta ifjúságunk előtt az iskola kapuit, s a nők is sorra foglalják el azokat a munkaterületeket, amelyek a felszabadulásig zárva voltak. A soha nem képzelt fejlődés szá­mait mutatja az, hogy míg a fel­szabadulásig 44 községben volt vil­lany, ma 90 községben van, s csak egy év alatt — 1951-ben 69 MHK- pálya_ és 51 röplabdapálya épült megyénkben. Nógrád megye dolgozó népe ma már nem ismeri a múlt bizonytalanságát, a munkanélküli­séget. Ma már a szükséges munka­erőbiztosítás okoz komoly gondot. És folytathatnánk az eredmények felsorolását oldalakon keresztül. Eredményeink és sikereink titka az, hogy élve a felszabadulásadta lehetőségekkel —- dolgozó népünk egységesen sorakozik fel nagy pár­tunk mögé. Egyemberként áll né­pünk a békéért folyó harcban a Szovjetunió vezette béketábor olda­lán, tettekkel bizonyítja, hegy nem elég a békét óhajtani, a békéért harcolni kell. Ebből a felismerés­ből születnek a ragyogó munkasi­kerek, a sokezer tonna szén, a gyorshúzás szédítő eredményei, a mezőgazdaságban holdanként 80 mázsás burgonya, vagy a 250 má­zsás cukorrépaterméé. • Ezzel vála­szolnak megyénk dolgózói az ame­rikai imperialisták aljas baktérium- háborújára. A felszabadulás óta eltelt 7 esz­tendő azt bizonyítja, hogy jól él­tünk a szabadsággal, a Szovjet­unió nyújtotta segítséggel. Helyte­len lenne azonban, ha sikereink ön­teltté, elbizakodottá tenne bennün­ket, ha a siker a fejünkbe szállna. Jelentős lemaradás tapasztalható a begyűjtés vonalán, a baromfinál és tojásnál. Hasonló komoly lemara­dás van a tavaszi munkák végzésé­nél is. Egyes községekben, mint például Mátraszőllősön, tanácsaink a vetési munkálatok szorgalmazá­sát elhanyagolták, amelyet bizonyít az is, hogy Tőzsér Lászlóné, Ko­vács András kulákok, máig sem tettek eleget vetési kötelezettségük­nek. Hasonló nagy a lemaradás Örhalom és Hugyag községekben is. Ezek a községek vegyenek pél­dát Héhalom, Erdőkürt községektől. Akkor ünnepeljük igazán április 4-ét, ha az elért eredményünk újabb kiindulópontja lesz a még nagyobb sikereknek, ha az első negyedévi tervteljesítés tapasztala­tait fölhasználjuk a második ne­gyedévi terv végrehajtása során, ha minden iparágban, minden nap tel­jesítjük, illetve túlteljesítjük ter­vünket. Akkor ünnepeljük igazán áp­rilis 4-ét, ha még keményebb harcot folytatunk dolgozó népünk belSŐ- és külső ellenségeivel szemben, a kuláksággal, a klerikális reakció­val, ha még áldozatkészebben, fe­gyelmezettebben, a munkafegyelem megsz:lárdításával harcolunk ter­vünk maradéktalan teljesítéséért. Ma, felszabadulásunk 7. évfordu­lóján megyénk apraja-nagyja egy­emberként áll a boldog, a- felszaba­dult ünneplő milliók táborában és ígéretet tesznek, hogy további , jó munkánkkal teszünk hitet a Szovjet, unióval való barátság, a nagy Sztálin mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom