Szabad Nógrád, 1952. január (8. évfolyam, 1-9. szám)
1952-01-05 / 2. szám
t9S2 JANUAR 5. azabai» \o(, n'iin 3 Kalakovszki József salgóbányai levelezőnk és csapata egy csillével emelik napi termelésüket a megyei levelezőkonferencia tiszteletére K edves Elvtársak! Nagyjelentőségű esemény lesz számomra a megyei levelező-értekezlet. Azt hiszem, sokat fogok tanulni és mint levelező, jobb munkát fogok utána végezni. Nem elég, ha az ember csak dolgozik, a hibák feltárásában és kijavításában vagy az eredmények és a jó munkások népszerűsítésében pedig nem segít. Én, mint jó, szorgalmas levelező akarom ebből a munkából kivenni a részem. De a termelő munkámmal sem fogok lemaradni. A megyei levelezőértekezlet tiszteletére vá'lalom brigádommal együtt, hogy az előírt 7 csille szén helyett 8 csillével fogunk termelni és megígérjük, hogy ezt nem kampányszerűen fogjuk csinálni, hanem április 4-ig ennél kevesebbet nem termelünk. KALAKOVSZKI JÓZSEF vájár, Salgóbánya. Két új levelezőt szervez január 13-ig Pölhös Lajos dejtári levelezőnk Kedves Szerkesztőség! Az újév alkalmával mi, levelezők, köszöntjük lapunkat, a Szabad Nógrádit új formájában. Örülünk annak, hogy lapunk ezután hetenként kétszer fog megjelenni. így nekünk, levelezőknek is több feladatunk lesz. Mivel többször jelenik meg lapunk, nekünk is többször kell írnunk a lap számára. De ezt csak úgy valósíthatjuk meg, ha levelező-táborunkat megszaporítjuk, megnöveljük. Egv-egy községből nem elég egy levelező, aki a szerkesztőségbe leveleket, tudósításokat küld, hanem kettő, sőt három kell, akik kellőképen ellátják lapunkat községeink munkájának eredményeiről, hibáiról szóló anyagokkal. így én is, mint a Szabad Nógrád régi levelezője, elhatároztam és fogadalmat teszek, hogy a január 13-án megtartandó megyei levelező-értekezlet tiszteletére községünkben, Dejtáron két új levelezőt szervezek és nevelek a Szabad Nógrád számára. \ Biztos vagyok abban, hogy ha többen leszünk levelezők, hamarabb épül fel hazánkban a szocializmus* Pölhös Lajos Szabad Nógrád levelezője, Dejtár. A fegyelmezetlenségből eredő károkról, az ellenség támadásáról ir Bárány elvtárs varsányi levelezőnk 1 Bárány József, a varsányi Dózsa tsz (tagja, mint párttag és lapunk levelezője, mindig példamutatóan végezte munkáját. Fegyelmezett munkájával bebizonyította, hogy ha egész nyáron becsületesen dolgozik, akkor a szövetkezet jobb, boldogabb életet biztosít családja számára. Szerkesztőségünkhöz küldött levelében így ír: „Másodmagamma! 553 munkaegységet szereztem. Ezután járó természetbeni jövedelmem 25 mázsa búza, 168 kilogramm másodbúza, 553 kilogramm árpa, 138 kilogramm zab, 400 kilogramm tengeri, 204 kilogramm cukor, 16 és fél mázsa széna, ugyanannyi burgonya, II mázsa marharépa és jelentős mennyiségű szalma lett. Kaptam úgy hozzávetőlegesen készpénzben és egyéb természetbeni juttatásban (fa, mák, tej, 2 darab választott malac), 4000 forint értéket. Meg kell említenem azt, hogy az én számításom szerint a fegyelmezetlen tagok által elhordott burgonyatermésből 2 és fél mázsa esett volna csak én rám. Hátha még meg lett volna kapálva, mennyivel több burgonya, kukorica jutott volna a tagoknak. Most nagyon bánt, hogy 4 havi elmaradásom van a I munkából fájós lábam miatt, pedig j igen nagy szükség van a munka- | erőre. 5 ember van az állatgondozókon kívül, akik takarmányt szecskáznak és kihányják a sertések alól a trágyát. Nagy hiba, hogy a trágya mindig az istálló előtt van, aminek már régen a földben kellene lennie. Nagyon sokan vannak, mint például Szita Istvánná, Szita Margit, Kele- ctsényi Jánosné, Tóth Józsefné, akik a fejadagjuk után szaladoznak és így nem végeznek közös munkát. Érinek a csoport látja kárát.1' Rákosi elvtárs a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak országos tanácskozásán a munkafegyelem lazítókról ezeket mondta- „Legjobb fegyelmezés annak a légkörnek a kialakítása, melyben a naplopás, a lógás, a fegyelmezetlenség szégyen és gyalázat’1. Varsányban is úgy kell folytatni a nevelőmtmkát, hogy Rákosi elvtársnak ez a tanítása maradéktalanul érvényesüljön. Bárány elvtárs levelében még utal arra, hogy a lógósok, a fegyelmezetlenek, akik egész nyáron hűsöltek — s így a kapasnövények megművelet- lenül maradtak — most az irodaajtót kopogtatva fejadagot ’követelnek. Sokan azt mondották, hogy rossz kihatással van az egyéni dolgozó parasztokra, ha az ilyen „lógósoknak” nem adják ki a fejadagot. Az az ellenséges hír is elterjedt, hogy akik a ledolgozott munkaegység után részesültek természetből, annak bizonyos részét vissza kell adni. Éz az állítás nem igaz. Bárány elvtárs a következőket írja erről: „Disznótoros vacsorára hívott meg egy kívülálló dolgozó. Szóba jött a gabonabeadás és arról panaszkodtak, hogy nem hagyják éni a parasztot . Én rávilágítottam, hogy élni hagyják, sőt azt akarják, hogy még jobban éljen, csak meg kell keresni a módját. Össze kell fogni és társasmíívelés alá kell venni a főidet, amely többet terem. Elmagyaráztam neki, hogy én müyen szépen részesültem munkám után. Erre ők azt felelték, hogy abból a terményből vissza kell adni azoknak, akik most fejadagért siránkoznak Én azt feleltem, hogy a miniszter tanács határozata törvény, amelye be kell tartani. Aki több munkaegy séget dolgozott, több jövedelmet is kap. Mi ezt betartjuk, mert csak így lehet megszilárdítani a munkafegyel met. Helyeselték mondásomat. Engemet is beválasztottak az ú vezetőségbe. Minden szombaton tar tunk vezetőségi ülést. Elhatároztuk hogy a visszaélőket fegyelmi elé ál Htjuk. A kívülállók között nagy megelégedést keltett a sajtóban korábban megjelent levelem. A szövetkezeti boltkezelő azt mondta, nagyon helyesen cselekedtem, hogy megírtam a valóságot. Sokan azt mondták a községben, hogy az újságok nem írnak igazat. Most meggyőződtek, hogy igazat ír”. Bárány elvtárs levele arra brit az üzemi pártszervezetet, a csoport vezetőségét, hogy teremtsék meg a szilárd munkafegyelmet, vonjanak be minden tagot a közös munkába, mert csak ezen az úton haladva érhet el a tsz magasabb termésátlagokat, amely maga után vonja a szövetkezeti tagság gazdagabb, kulturáltabb életét Behozzuk a begyűjtésben mutatkozó lemaradást Kedves Szerkesztőség! Tudatom a szer esztőséggel, hogy a mélyszántást 100 százalékig elvégeztük. Búzabeadási kötelezettségünknek 120 százalékban tettünk eleget. Kuko- ricabegyüjtési tervünket 127, burgonyából 112, tojásból 65, baromfiból pedig 60 százalékban teljesítettük. Általános adófizetési kötelezettségét községünk 130 százalékban teljesítette. A beszolgáltatás a lemaradóknál is nagy ütemben folyik és azon leszünk, hogy ne legyen hátralékban senki. Ennek érdekében jó munkát végez Vig István, munkásból lett VB titkárunk és nem kétséges, hogy mindenben becsületesen eleget teszünk kötelességünknek. Kun István, Szabad Nógrád levelezője, Mátranovák Javítsák meg a dolgozók gyógykezelését a salgótarjáni SOK rendelőintézetben Kedves Szerkesztőség! Szeretném a szerkesztőség tudomására hozni, hogy betegségem alatt az SZTK-ban milyen helytelen intézkedéseket tapasztaltam, amelyek gátolják, illetve késleltetik a dolgozók betegségének gyors javulását. Kérem a szerkesztőséget, hogy lépjen közbe ennek kiküszöbölésére. En 1951 december 19-én a Nagybátonyi Szénbányák Kányás-üzeménél megsebesültem. Másnap jelentkeztem a helybeli kezelő orvosnál, aki azonnal beutalt az SZTK-ba. Itt a sebészeten az az orvos, aki déli 1-ig volt szolgálatban, már nem végezte el a szükséges műtétet és visszautalt azzal, hogy 22-én ismét jelentkezzem Salgótarjánban. Másnap újra elmentem a kezelőorvosomhoz, aki reggel 8-kor azt mondotta, hogy várjam meg a főorvost. Legalább harmincon vártunk 11 óráig, de Salgótarjánból nem tartották érdemesnek kiértesíteni bennünket, hogy az ellenőrző főorvos nem jön. 22-én jelentkeztem Salgótarjánban a sebészeten, Kilenc óra helyett háromnegyed 10-kor jött az orvos, de akkor sem hajtotta végre a műtétet, csak az ápolónővel bekötette a lábam és berendelt 27-re. 24-én szintén jelentkeztem a kezelőorvosnál, aki látva ezt a helytelen intézkedést, ö maga hajtotta végre a műtétet. így négy nap kiesett a javulásból és ehhez jön még a két útiköltség. Betegségem alatt járkálni nem volt szabad, de Salgótarjánba bemenni, majdnem egész napon talpon lenni nem a felépülést, hanem a leromlást idézte elő. De sok ilyen esetet tapasztaltam már az SZTK-ban, A becsületes dolgozók joggal vetik fel, hogy szeretnének minél előbb felgyógyulni és visszatérni üzemükbe, hogy ötéves tervük sikeres végrehajtásánál ők is ott legyenek. Az ilyen helytelen intézkedések a szimulánsbetegek helyzetét segítik elő. En úgy gondolom, hogy nemcsak nekünk kell versenyezni az ötéves terv sikeres befejezéséért, hanem ezt kell tenni a rendelőintézetben is. De nem ilyenformában, mely jelen pillanatban van. Az ilyen bürokratikus intézkedéseken sürgősen változtatni kelL Méthé Antal Nagybátony Karancsberény a 100-ik község, amely villanyt kapott 1951-ben A karancsbc'éayi fcld- müvesszövetkezet nagytermében ünnepe m gyűlt össze a község apraja, nagyja. Az öt éves terv második évében ez a község volt a századik, amely megkapta a villanyvilágítást. A múlt rendszerben senki nem gondolt arra, hogy azok a dolgozók, akik kemény, megfeszített ‘munkát végeztek, kényelmes, egészséges villanyfény mel élt rádiót hallgatva, könyveket olvasva, nyugodt emberi életet élhessenek. Azok a földművesek, akik reggeltől estig földjükön dolgoztak, még szerény vacsorájukat is pislákoló petróleumlámpa fénye mellett fogyasztották el. Az iparban do gőzök sem tudták szakmai képzettségüket továbbfejleszteni, mivel a petróleumlámpa fénye nem volt erre alkalmas. Az A VESZ dolgozói népi demokráciánk célkitűzését Karancsberény községben is valóra váltották, 160 munkáscsalád otthonába juttatták el a villanyfényt. Az ünneplők között ott vöt Fodor János, aki 70 éven kérésziül', pislákoló lámpafény mellett élt, ezeket mondta: „Sohse hittem volna, hogy megérem azt az iaot, amikor Karancsberény ben a dolgozók is villanyfény mellett élhetnek.“ Fiata- ok, öregek arcán egyaránt boldog mosoly jelent meg, amikor látták, hogy az utcákat hosszú évtizedes sötétség alán villanyfény árasztja el. Karancsberényben a kapitalista rendszerbem is szereltek villanyt, de ★ nem a dolgozók és nem a bányászok házába, hanem a Légrádi „nagyságos úr“ kastélyába. Az úri rendszerben is tudták, hogy a villanyfény egészséges, ku.tu- rális életet nyújt, de abban az időben az egészséges és kulturális élet nem a dolgozók számára volt, hanem olyanok részére, mint Karancsberényben Légrádi földes úr. Amikor az A VESZ dolgozói ünnepélyesen átadták az ötéves terv második évének ajándékát, a zsúfolásig megtelt lécemben nagy tapsvihv tört ki. Fiatalok és öregek mindannyian érezték, hogy a terv győ- ze me egyet jelent a dolgozó nép győzelmével. MOLNÁR BÉLA A VESZ pártt itkár. Karancsberény dolgozói tehát egy nagyszerű ajándékot kaptak népi demokráciánktól. Viszont ha megvizsgáljuk, hogy a község dolgozói hogyan tettek eleget állampolgári kötelességüknek, akkor igen súlyos felelősség vetődik fel feléjük. A közséq a begyűjtési versenyben utolsó helyen van a salgótarjáni járásban Át laqos eredményük mindössze 66 százalék, ezenbelül kenyérgabonából 43, kukoricából 71, baromfiból 89, tojásból pedig 79 százalékra állanak, hogy csak a legkirívóbb példákat említsük. Karancsberény becsületes dolgozói ne tűrjék tovább, hogy a járás szégyene legyen a község, hanem minden erejükkel lépjenek fel a kötelességmulasztók ellen és méltóan hálálják meq pártunk és kormányunk gondoskodását. MEGYÉNK BÜSZKESÉGEI Makkai János szurdoklejtős sztahanovistája két év alatt 14 sztahano vistát nevelt A mizserfal szénbányák szurdoklejtös üzeménél dolgozik Makkai János ifjú sztahanovista, aki a fel- szabadulástól kezdve egyetlen esetben sem maradt távol munkahelyétől. 1949 novemberében került a szurdoki bányaüzemhez. Azóta jó munkája eredmé- nyeképen sztahanovista lett, majd munkamódszerének átadásával két év alatt 14 sztahanovistát nevelt ki a szurdoki üzemnél. Garami István mint csillés került Makkai János csapatába s ma már sztahanovista, az üzem egyik legkiválóbb csapatvezetője. Ugyanígy Garami Gyula. Tóth József szőke, Kovács Emil, Koncz Domonkos, Garami János, Tóth Lajos, ifj. Kelemen János, Garami Ferenc, Haroncsár László. Gafrik József, Bányai István, Makkai József ifj., Posján Nándor. Mindannyian Makkai János munkamódszerének és munkafegyelmének elsajátításával vádak sztahanovistává. Mint az üzem kiváló dolgozója, az elmúlt év őszen kulfo.di üdülésben részesült Makkai János 1945-től egy alkalommal folt beteg, sérülésből kifolyólag. Mint jó csapatvezető, példamutatása és kötelezeitségérzete munkatársainál is érvényesül. Kollár József munkatársát január 2-án erte baleset es 3-an reggel az üzemvezetőségen keresztül értesítette csapatvezetőjét, hogy orvosi kezelés végett egy napig távotmarad, de a következő napon már számítson ra, mert nem hagyja magára csapatvezetőjét. Jelenleg Sós József és Sneff Károly toborzott dolgozók is Makkai János csapatában dolgoznak. A két toborzott dolgozó termelése is szép emelkedést mutat. A legutolsó hónapban 140 százalékos átlagtermeiést érték el. Makai János ifj■ sztahanovista a munkaidő jó kihasználására és a ciklusos munkamódszer helyes alkalmazására neveli munkatársait 0 maga átlagosan 145 százalékos percteljesítményt ér el. A kisterenyei szénbányáknál az 1951-es tervév negyedik negyedévében brigádja a vallalat legjobb feltárási- brigádja cím elnyerésével egyenként 400 forint jutalomban részesült. Megvédj ük levelezőinket! „A Magyar Népköztársaság a dolgozok érdekeinek meglelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságol." (A Magyar Nép köztársaság Alkotmánya 55. §- nak első pontja.) Hazánk felszabadulásával nemcsak a bányák, a gyárak vezetése, a falvak élete irányításának felelőssége hárul a szabaddá lett munkások, parasztok vállaira, — a munkásosztály és a vele együtt közös erőfeszítéssel harcoló dolgozó parasztok az ország felelős vezetői, de nevelői is egyben. A gazda öntudatával végzik munkájukat és a gazda szemével keresik és találják meg a munka fogyatékosságait, hogy kijavíthassák azokat. A sajtó jelentőségének felismerése és országunk legmagasabb fokú demokratizmusának kifejezője az a sokszáz és ezer munkás- és parasztlevél, amivel az ország gazdái, a munkások és parasztok a magyar sajtó felé fordulnak. A megyei pártbizottság lapját, a Szabad Nógrádot is egyre többen ismerik el munkájuk segítőjének, harcostársuknak, amit igazol a szerkesztőségbe érkező levelek egyre növekvő száma. A dolgozóknak az újsághoz küldött levele, — amint Kalinin elvtárs mondja: „Már nem magánlevél, nem egyéni panasz, hanem okmány: írója a levéllel politikai tevékenységet akar kifejteni, felhívja a társadalom figyelmét az általa ismert bajra, rámutat a baj okaira, és gyakran megfelelő eszközöket is javasol annak orvoslására”. Ilyen levelezőnk, ilyen öntudatos munkatársunk Bárány József elvtárs, a varsányi Dózsa tsz tagja. Bárány elvtárs levelet írt szerkesztőségünkbe, amit december 9-i lapunkban közöltünk is. Levelében feltárta a varsányi tsz munkájának fogyatékosságait és élesszavú bírálatot mondott Fábián Sándor igazgatósági tag felett, mert ez magatartásával gyengítette a csoportot, lazította a munkafegyelmet. Bárány elvtárs levelében az igazat írta. Mit tükröz Bárány elvfárs levele? Az ország előrehaladásáért érzett felelősségét, azt, hogy gyorsítani akarja a csoport fejlődését, azt, hogy harcol előrehaladásuk fékje, akadályozója ellen. Ilymódon Bárány elvtárs levelével nagy segítségére lehetett volna a szécsényi pártbizottságnak — lehetett volna, ha az úgy fogadta volna a levelet, mint a tömegek bírálatát. A járási bizottság nem ezt tette. Az ügy iránti tűrhetetlen liberalizmusa, a kritika meg nem értése és a tömegek lebecsülése azt eredményezte, hogy a „sértettek“ (mert a bírálatból mások is magukra ismertek) tetlegesen bántalmazták Bárány elvtárs feleségét, sőt öt magát, a levél íróját azzal fenyegették, hogy eltörik a bokáját. A varsányi ievél olyan levél, amilyenről a járási pártbizottság már számtalanszor beszélt, hogy támogatja a tömegek alulróljövő bírálatát. A járási bizottság nem értette ezt meg és ebből fakadt a dolgozók bírálatának a lebecsülése. Ez a megyei, pártértekezlet határozatainak a megsértését is jelenti, amely szintén leszögezi, hogy tovább kell szilárdítani a tömegekkel való kapcsolatot, tovább kell szélesíteni a párt tömegbefolyását. De jelenti azt is, hogy nem értették meg Sztálin elvtárs tanítását, hogy a bírálatot el kell fogadni, ha csak 5 százalék is benne az igazság — bár Bárány elvtárs levelében jóval több volt. A járási bizottság nem szívlelte meg Sztálin elvtárs mondását sem. A következőket mondja Sztálin elvtárs a tömegek alulróljövö bírálatáról: „...ne cseréljétek fel az alulróljövő tömegkritikát a fentről jövő bíráló fecsegéssel, adjatok a munkásosztály milliós tömegeinek lehetőséget arra, hogy beleéljék magukat az ügyekbe és kifejezésre juttassák alkotó kezdeményezésüket fogyatékosságaink kiküszöbölése és állami berendezésünk megjavítása terén”. De a szécsényi járási pártbizottság mulasztása nem csupán szécsényi jelenség. Üzemi és falusi szervezeteink, de nem ritkán városi — vagy ahogy a fent elmondott példa is igazolja — járási bizottságaink sem úgy fogadják a tömegek igazságos, segítő szándékú bírálatát, mint munkájuk segítőjét. Nem gondolva arra, hogy közömbösségükkel, vagy a kritika visszautasításával magát az alkotmányt sértik meg, amely kimondja és biztosítja a dolgozók szólás- és sajtószabadságát. A munkás- és parasztiévelezőkkel való foglalkozás tehát nem túlmunka pártbizottságainknak, hanem egyet jelent munkájuk megkönnyítésével, a feladatok végrehajtásának biztosításával, a tömegekkel való kapcsolat megszilárdításával. Pártbizottságainknak különös figyelmet kell szentelniök a dolgozóknak a sajtóban megjelent leveleikre, bírálataikra és meg kell őket védeni minden támadással szemben. A közelmúltban lapunkban beszámoltunk arról, hogy Fehérvári András- né elv társnő, a berkenyéi tsz tagja vesz részt a tszcs-tagok és gépállomási dolgozók országos értekezje- tén. A beszélgetés során Fehérvári elvtársnő elmondta, hogy a berkenyéi tsz kommunista párttagjaim' családtagjai nem vesznek részt a közös munkában. Megemlítette, hoy sem Bellók elvtárs, az üzemi párttií kár, sem Bagi András, a falusi pánszervezet titkárának családja nem vesz részt a tsz munkájában, pedig a munkaerőhiány nagy akadályozój a csoport előrehaladásának. Amit Fe hérvári elvtársnő elmondott, való igazság volt és amit mondott, megjelent az újságban is. De annak ellenére, hogy a bírálat párt titkárokat ért, a rétsági járási pártbizottság fülebotját sem mozgatta, hogy meg tudja, igaz-e, amit a lap megírt. Ez is nem mást, mint a tömegek lebecsülését és a pártsajtó szerepének fel nem ismerését jelenti. Hozzá kell fűznünk azt is, hogy a já rási bizottság közömbössége miatt Fehérvári elvtársnőt a jogos bírálat után a két párttitkár családja részéről olyan támadások érték, hogy azoknak leírása nem bírja a nyomda- festéket. Hasonló támadások érték Imre Kázmér pataki levélírónkat is a tanácstitkár részéről, akit levelében megbírált. A sajtó szerkesztőségébe egyre nagyobb számmal érkező munkás és parasztíeve’ek a tömegek akllvi f sának megnyilvánulásai. Feladatai végrehajtásáért a jövőben még í ban kívánunk támaszkodni a tön gek segítségére, aktivitására. Ezé elengedhetetlen, hogy pártblzottsá gaínk szakítsanak a tömegek lebe csülésével és úgy kezeljék levele: két Sztálin elvtárs szavaival szólva mint a preietárközvéiemény parancsnokainak leveleit. Levelezőink meg írjanak bátran, harcoljanak a maguk igazukért, ne riadjanak vissza a támadásoktól, — a párt teljes súlyával mögött ük áll!
