Szabad Nógrád, 1952. január (8. évfolyam, 1-9. szám)

1952-01-01 / 1. szám

r SZAKAI) AOGRAK 195? JANUAR « zésben is nagyon sok a baj. A télen az egyik feladatunk az lesz, hogy megpróbálunk ezen lényegesen javí tani. De nem kevésbbé komoly baj az, hogy eddig szövetkezeteink sem találták meg az egészséges viszonyt a gépállomásokhoz. Őrömmel hallom most itt a felszólalóktól, hogy kezdik megérteni, hogy a gépállomások és a szövetkeze­tek viszonya akkor lesz egészsé ges és jó, ha a szövetkezetekből kerülnek ki a traktorosok és a gépállomás legtöbb dolgozója. Ezek a szövetkezetekből kikerült trak torosok, akik lehetőleg a saját sző vetkezőtökben dolgoznak kora tavasz tói késő őszig s oda lesznek erősítve a brigádjukkal, érdekelve lesznek ab­ban, hogy a lehető legjobb munkát végezzék, mert fizetésük a terméssel lesz arányos, szemben a mostani hely­zettel, amikor a traktoros a munkát úgyahogy elvégzi. Mire kiderül, hogy 22 cm helyett csak 17 cm mélyen szántott, már a hetedik határban jár s nem, lehet felelősségre vonni. Ennek a mostani tanácskozásnak az egyik jó eredménye az lesz, hogy az elvtársak mindkét oldalról, a gép­állomásiak csakúgy, mint a szövetke­zetiek megértik, hogy ez a két szer­vezet egymásra van utalva, egymást kiegészül, száz és száz egészséges szállal van egymáshoz kötve. Ennek az lesz a következménye, hogy meg­javul a gépállomások munkája és megjavul a szövetkezetek termése is. Néhányszor bejelentették itt, hogy egész falvak, községek nemsokára termelőszövetkezeti községekké válnak. Sőt az egyik felszólaló elvtárs még a dátumot Is megmondotta, amikorra az ő községe termelőszövetkezeti köz­séggé válik. Az ember csak örömmel üdvözölheti, ha ez annak következ­ménye, hogy ott a községben a ter­melőszövetkezet működése és eredmé­nyei a kételkedőket is arra bírták, hogy belépnek. Tartok tőle azonban, hogy ez nem mindennapos eset és a szövetkezeti községgé válásban van egy jó adag erőltetett agitáció, talán meg egy kis nyomás is. Azért beszé­lek erről ilyen bátran, mert a tavasz- szal láttam a szolnokmegyei és egyéb szövetkezeti községek létesiilésél. Már akkor figyelmeztettem az elvtársakat, hogy ne nyomják, ne erőltessék a szö­vetkezetbe való belépést, de még. túlságosan ne is agitáljanak mel­lette, mert az olyan embernél, aki Ilyen tizenöt-húszszoros agitáció után, úgyszólván kötéllel húzunk be a szövetkezetbe, azt fogjuk tapasztalni, hogy a legnagyobb munkaidőben egyszer hiányzik, máskor nem találják és csak ak­kor jelentkezik, amikor a zár­számadásnál méltatlankodni kell, hogy kevés a rájutó munkaegység. Egyszóval az ilyen emberen úgy sincs áldás. Kérem azokat az elvtársakat, akik itt bejelentették, hogy községük ter­melőszövetkezeti községgé alakul át, különösen, akik a dátumot is meg­mondták, hogy a szavaim nyomán nézzék meg. nem okosabb-e talán a jövendő tagság egy részét még érni hagyni. Éljenek csak odakint, nézzék még csak a kerítésen át, hogyan fej­lődik a szövetkezet. Várjuk ki, amíg maguktól, ön­szántukból bejönnek. Különben úgy járnak, mint egy csomó szövetkezeti községünk, amely a nyáron nem győzött csodálkozni és panaszkodni, hogy néha a tagság 30—40 százaléka hiányzott a legna­gyobb dologidőben. Világos, hogy ezek azok az emberek, akik vagy a sodrással kerültek a szövetkezetbe, vagy pedig túlságosan agitálták, néha még talán meg is fenyegették őket. Az ilyesmitől őrizkedjenek az elvtár­sak, nekünk erre egyáltalán nincs szükségünk. Az egyik felszólaló elvtárs elmon­dotta, hogy náluk vannak olyan pa­rasztok, akik kiléptek a szövetkezet­ből. Most már megbánták, hogy ki­léptek és szeretnének visszajönni, de ilyen egyszerűen most már nem ve­szik őket vissza, hanem hagyják to­pogni a kapu előtt, várjanak egy da­rabig. Elvtársaim, megértem, hogy édes a bosszú, meg az elégtétel, kü­lönösen, ha az illető, mikor otthagyta a szövetkezetei, nem takarékoskodott a gúnyolódó, kritikus megjegyzések­kel. Ennek ellenére azt mondom, hogy az ilyen embert, ha egyébként más komoly kifogás nincs ellene, vegyék vissza a szövetkezetbe. Az ilyen em­ber, aki már megpróbálta mindkét oldalt és a végén újra a szövetkeze­tét választotta, olyan, mint aki már megégette száját a tejjel (nagy tet­szés és taps) és most már jobban fog maguknál dolgozni, jobban meg fogja becsülni a szövetkezetei. Ez a kérdés a Szovjetunióban is felmerült, amikor a mi szeretett ve­zérünk, Sztálin elvtárs (hosszantartó lelkes 'éljenzés és taps) 1933. február­jában beszélt a szovjet kolliozparasz- tokkal. Bár akkor már a szovjet pa­rasztok több mint 90 százaléka rá­tért a közös kollektív gazdaságra, még őket is külön figyelmeztette Sztálin elvtárs, hogy az egyeni parasztokat, akik sokáig tépelöd- tek, nehezen határozták e| magu­kat a belépésre, vegyék fel. Hozzátette: ne felejtsétek el, hogy közületek a legtöbb 3—4 évvel ezelőtt még maga is tépelődött, hogy helép- jen-e, ne lépjen-e be, és most mar ott tartotok, hogy nem akarjátok fel­venni azokat, akik most jöttek rá, hogy helyes belépni. En tehát az ilyen egyéni parasztokat, akik kilép fék és most vissza akarnak lépni, be venném. Meg vagyok róla győződve, hogy az ilyenek a szövetkezés, a kö­zős termelés eszméjének legjobb kép viselőivé válnak. Szólnom kell a szövetkezetek gazdagodásáról. Mi most arra vet­tünk irányt, hogy megszilárdítsuk mindazt, amit eddig elértünk, meg­erősítsük a szövetkezetek vezetékét, politikai vezetését, gazdasági veze­tését. Iskolára küldjük a szövetkeze­tek vezetőit, hogy megtanulják, elsa­játítsák azt a szaktudást, amellyel még jobban tudják a szövetkezel gazdasági ügyeit vinni. Megadjuk minden lehetőségét annak, hogy a szövetkezetek erősödjenek, virágozza­nak, vonzókká legyenek. Olyan von­zókká, hogy a dolgozó parasztok ko­pogtassanak az ajtaján, mint ahogy kopogtatnak azok, akik kiléptek és most kérik, hogy vegyék vissza őket, A legjobb agitáció, elvtársak, a legjobb propaganda az, ha a szövetkezet jól működik, minta­szerű, ha a termelése olyan messze fölötte áll az egyéni paraszténak, hogy mindenki előtt világos, hogy ez a Jobb termelési forma. Mi rajta leszünk, hogy a szövetkezet megkapja mindazt, amit a legmodernebb termelés, a Szovjetunió termelése nyújtani tud. Minden támogatást meg­adunk, gépeket, traktort, kom­bájnt, jó vetőmagot, műtrágyát, mindennel segíteni fogjuk a szö­vetkezeteket abban, hogy jómó­dúak legyenek. A napokban egy elvtárs közbenjárt nálam egy szegény emberért, akinek 4 hold földje van és 4 családja hoz­zá. Kérdeztem: van-e a községben termelőszövetkezet. Azt mondta: van. — Tagja ez a szegény ember a szö­vetkezetnek? Azt mondta: nem tagja. Hát — mondtam — akkor a szegény­ségének maga az oka, mert ha a 4 holdjával bemegy a szövetkezetbe és a feleségével együtt 400—500 munka­egységet kidolgoz, akkor már annyi a jövedelme, mint egy középparaszt­nak. (Nagy taps.) Amellett, mindjárt hozzátebetem. hogy nem is kell úgy dolgoznia, mint régen, amikor hajnali 3 órakor már a botosispán zörgetett az ablakán, vagy ha napszámba ment, látástól- vakulásig kellett túrnia a földet. Most egyszerű, rendes munkával a szövet­kezeten belül egy házaspár 400 500 munkaegységet ki tud dolgozni és jö­vedelme már olyap lehet, mint ré- gente egy jómódú paraszté volt. Az elvtársak itt hallhatlak a tíz- ezerforintos kereseteket. Elmondották itt egy három taggal dolgozó család­ról, hogy 42.000 forintot keresett a szövetkezetben. Hát mikor keresett egy 10 holdas paraszt 42.000 forintot egy évben? Régente, elvtársaim, a jó boldogulás útja, magyarán mondva a kulákság útja a falun — amint erre Sztálin elvtárs is rámutatott —, az volt, hogy aki gazdagodott, az nyúzta a béresét, megkárosította a szomszéd­ját, kizsákmányolta, becsapta, akit csak tudott és így lassanként meg- tollasodott. A gazdaságnak emiatt mindig volt valami kis bűnös mellékize a régi vi- ágban. Most pedig a szövetkezeti tagnak a jómódhoz nem kell, hogy kizsákmányolja a szomszédját, vagy becsapja embertársát, hanem egysze­rű, rendes, becsületes munkával mind­azt a kultúrát, mindazokat a javakat meg bírja szerezni, amelyeket azelőtt csak foggal-körömmel, huncutsággal csalással, nvúzással, kizsákmányolássá! tudott megkapni. Ebben is megmutatkozik a szocia- .izmus fölénye a tőkés rendszer felett. Az elvtársak tartsák ezt szüntelenül szem előtt. Meg vagyok győződve róla, ha a szövetkezeteink olyanok, hogy ott egy rendesen dolgozó^ tag jobban él, mint régente a középpa­raszt, úgy ez a legeredményesebb agi­táció a szövetkezetek mellett. Fel akartam hívni a szövetkezetek és gépállomások ügyeimét a női mun­ka fontosságára. De azt hiszem, hogy ezen az értekezleten nem kell agitál­nom e kérdésben, mert szinte vpla mennyi felszólaló aláhúzta, hogy nők müven értékes munkát fejtenek ki a, szövetkezetben, a gépállomáson is. Csak azt kérem, hogy a jelenlé vők otthon a szövetkezetekben és a gépállomásokon is teljes erővel állja nak ki a nők mellett. Itt ezen az ér­tekezleten láttuk, hogy a nők egy mil­liméterrel sem álltak hátrább a fér­fiaknál s tudjuk, a munkában is így van. Az ellenség azonban minden erő vei megnehezíti a nőknek termelősző vetkezetek!« és különösen a gépállo­másokba való belépését és ottani munkáját. Nekünk erre szakadatlanul figyelnünk kell és az értekezlet vilá­gosan mutatja, hogy a termelőszövet­kezetekben és gépállomásokon az asz szonyok és lányok — ha nehézségek és harcok árán is —, de kezdik végre elfoglalni azt a helyet amely- őket méltán megilleti. (Taps.) Kevesebb szó. esett itt az ifjúság­ról, a DISZ-röl. Hozzátebetem: ez ál­talános hibánk nemcsak a mezőgazda­ságban, hanem az iparban is. Vala­hogy még mindig nem becsülik meg eléggé a fiatalokat. Ezért idézni aka­rom Sztálin elvtársnak ugyancsak a kolhozparasztok előtt tartott beszédé­ből a fiatalokra vonatkozó részt. Azt mondja Sztálin elvtárs: ..Az ifjúság a mi jövőnk, a mi re­ménységünk. elvtársak. Az ifjúságnak kell majd felváltania bennünket öre­geket. Nekik kell majd zászlónkat a végleges győzelemre vinni. A parasz­tok közt nem kevés az olyan öregem­ber, akit lenyűgöz a régi teher, lenyű­göz a megszokás hatalma és a régi élet emléke. Érthető, hogy az ilyenek­nek nem mindig sikerül a párttal, a szovjethatalommal lépést tartaniuk. Más az ifjúságunk. Az ifjúság men­tes minden régi tehertől s könnyeb­ben teszi magáévá a lenini eszmé­ket, mint bárki más. S épen azért, mert az ifjúság könnyebben teszi ma­gáévá a lenini eszméket, mint bárki más, épen ezért van hivatva arra, hogy az elmaradókat és ingadozókat előre vigye. Igaz, nincs elég tudása. De a tudás olyan dolog, amit meg le­het szerezni. Ma nincs meg. holnap meglesz. Ezért a feladat: tanulni és megint csak tanulni, elsajátítani a te- ninizmust. Komszornol elvtársak és komszomol elvtársnők! Sajátítsátok el a bolsevlzmust és vezessétek az in­gadozókat előre! Kevesebbet fecsegje­tek, többet dolgozzatok s ügyeteket si­ker koronázza(Taps.) Sztálin elvtárs szavait az ifjúságról nemcsak a szövetkezetek és a gépállo­mások vezetőinek, hanem gazdasági életünk minden terén érdemes meg szívlelni, mert ezen a téren még sok a tennivalónk. Mi gyakran kritizál­juk a DISZ-t, az ifjúsági szervezetet, de arról .keveset beszélünk, hogy mi magunk sem karoljuk fel őket eléggé. Ezen az értekezleten sem volt elég szó róla és ezért hívtam fel rá az elvtársak figyelmét. Befejezésül rá kívánok mutatni fa­lusi pártszervezeteink munkájának fontosságára. Látatlanban meg lehet mondani, hogy a szövetkezet vagy a gépállomás ott erős, ahol jó a pártszervezet politikai munkája és megfordítva, ahoi bajok vannak, akár a fegye­lemmel, akár egyébbel, előre ki le­het jelenteni, hogy ott valami hiba van a pártmunkában. Eivtársaim, mi ennek tudatában va­gyunk. Pártunk és különösen vidéki szervezeteink —- elsősorban a szövet­kezetekben vagy gépállomásokon dol­gozó kommunistáink — figyelmét arra rányítjuk, hogy azl a sok hibát, amit nagyon helyes kritikával és önkriti­kával ezen az értekezleten feltártak, kijavítsuk és ezzel meggyorsítsuk a falu szocialista átépítését. Ismétlem, a falu szocialista átépíté- ének legfontosabb lépése most az, hogy a szövetkezetek, amelyek már létrejöttek, rendezzék soraikat, tartsa­nak fegyelmet, növeljék gazdaságukat, és sikereikkel, virágzásukkal vonzzák magukhoz az egyénileg dolgozó pa­rasztokat. A világért se bízzák el ma­gukat és ne gondolják, hogy mert itt, ezen a tanácskozáson százszámra van­nak képviselve a legjobb szövetkeze­tek, az ütközet már meg van nyerve A nagy ütközet, a dolgozó parasztság zömének megnyerése, még előttünk áll. És az elvtársak jó munkájától függ, hogy milyen gyorsan fogjuk megnyerni az ütközetet. Mert, hogy megnyerőik, afelől semmi kétség nincs! (Hatalmas, hosszantartó, lelkes taps Ütemes felkiáltások: Éljen Rákosil — Sztáiin-Rákosi!) Kitüntetések a termelőszövetkezetek és gépállomások tanácskozása alkalmával Mezőgaz 'óságunk szocialista átszer­vezésének növekvő feiadalai szüksé­gessé tették Termelőszövetkezeti Ta­nács létrehozását. A tanácsnak lesz feladata összefogni, irányítani és szer­vezni a szocialista mezőgazdaság kiala­kításáért végzendő munkát. A tanácsba Nógrád megyéből Orgoványi János, a pa'otásl Palóc tsz elnöke. Krizsanyik Janómé, a pásztói Szabadság tsz párt­itkára kerültek. A termelőszövetkeze­tek és gépállomások országos tanács­kozása alkalmával mindkettőjüket ki­tüntetésben részesítette a Népköztársa­ság El oki Tanácsa. Orgoványi János a Munkaérdemrend III. fokozatát és a vele járó 500 forintos jutalmat kapta, Krizsanyik Jánosnét pedig Munka­érdemrenddel tüntették ki. Munkájuk elismeréséül Munkaérdemrendet kaptak még megyénkben ifj. Juhász Ferenc fe’sőtoldi cséplési brigádvezető és Viz- dák János herencséni cséplőmunka- csapatvezető. A Szovjet Szocialista Köztársaságok testvéri szövetsége 29 éve alakult meg ..Szövetségbe forrt szabad köz­társaságok, a nagy Oroszország kovácsolta frigy, hogy éljen a szovjet egysége. latalma, a népek akarták, s alkották meg így." 4 922 DECEMBER 30 AN a Szovje­* Lek i. összszövefségí Kori'gresz- szusa, Lenin és Sztálin javaslatára ha­tározatot fogadott ei a szovut népek önkéntes állami egyesüléséről. Ezzel megalakult a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége. Sztálin elvtárs ezen a történehm kongresszuson többek Hozott a köve1, kezüket mondotta: „A szovjet hatalom történetében a mai nap fordulópont. A mai nap határköve a régi, már megtett idő­szaknak, amikor a szovjet köztársasá gok, bár együtt cselekedtek, de külön meneteltek, s mindenekelőtt saját lét­kérdéseikkel foglalkoztak — a határ­köve az új. már megkezdett időszak­nak, amikor megszűnt a szovlet) köz­társaságok külön léte. amikor a köz­társaságok egységes szövetséges ál­lamban egyesülnek, hegy sikeresen harcolhassanak a gazdasági bomlás ellen, amikor « szovjet hatalomnak már nemcsak az a törekvése, hogy lé tezzék, hanem az is. hogy komoly nemzetközi erővé fejlődjék, amely be­folyásolni tudta a nemzetközi helyze­tet és azt a dolgozók érdekében meg is India változtatni.. A SOKNEMZETISÉGŰ KAPITA­LISTA HATALMAK a népek meghódítása, leigázása és erőszakos egyesítése útján keletkeztek. Anglia meghódította és leigázta In­diát, megkaparintotta Ausztráliát, el­hódította Franciaországtól Kanadát, leigázta Dél-Afrikát és egész sor más országot. Az Amerikai Egyesült Államok há­borút viselt a népes, de fegyvertelen indián törzsek ellen és csaknem tel­jesen kiirtotta az ország őslakosságát. Franciaországtól, Spanyolországtól és Mexikótól óriási területeket ragadott el, az orosz cártól 1867-ben megvásá­rolta Alaszkát és Aleuti-szigeteket. Egész más alapokon épült fel a Szovjetunió, A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakítá­sának kérdését a szovjet köztársasá­gok önként vetették fel. A Szovjetunió a népek önkéntes egyesülésének elvén épült fel. A szövetségi köztársaságok egyen - jogúsága a Szovjetunió másik fontos alapelve: a Szovjetunióban nincs ura’kodó nemzet és nincsenek a áren- delt, elnyomott nemzetek, mint a sok­nemzet;ségű burzsoá államokban. Minden szövetségi köztársaság egyenlő jogokat élvez, függetlenül át­lói, hogy mennyi a lakossága és mi­lyen nagy a területe. A Szovjetunió kötelékébe 16 szovjet szocialista köztársaság 'tartozik. A törvényhozó hatalmat a Szovjetunió Legfelső Tanácsa gyakorolj amely két egyenlő jogú házból áff: a Szö­vetségi Tanácsból és a Nefrt.zetiségí Tanácsból. A LEG,MAGASABB ÁLLAWHA­" TALMI SZERVET valamennyi-tovjet nép választja általános', e&Wníő és közvetlen választójog alap- !®n> Aitkos szavazással. A Szövetségi Ianfh»n a Szovjetunió polgárai vá- iasztokvjíj'elenként választják. Egv-egv ya a, ».’’füleihez 300 ezer lakos tar- j/l1 . választókerület egy' kül­döttet valasn a Szövetségi Tanácsba. A Nemzetiségi'-tanácsot a szövetség: és autonóm tőztársaságok, autiW.m terütetek es remain körletek választ­ód szöyetségi köztársaság «5 küldöttet,minden autonóm köztár- sasag 11 kűdöttet, minden autonóm terület ot k’Jdottct. minden nemzeti köriét egv kldöUet választ a Nemze­tiségi Tanéiba. A törvítybozási kezdeményezés egyenlő métékben illeti meg a Szö­vetségi Taacsot és a Nemzetiségi Ta­nácsot. A örvényjavaslat akkor vá­lik törvényé, ha a Szovjetunió Leg­felső Tárcsának mindkét háza el­fogadta. A szödségi köztársaságoknak sa­ját alkonányuk, saját államhatalmi és állangazgafásii szerveik vannak. Bármel- szövetségi köztársaság sza­badon .'válhat a szövetség köteléké­ből. Miden szövetségi köztársaság­nak jót van közvetlen kapcsolatba lépni Ilföldi államokkal, velük egyez­ményét kötni és diplomáciai képvi­selők! kicserélni. Az Ukrán és Bjein- russzázovjet Szocia’ista Köztársaság példf! tagja az ENSZ-nek. A SZOVJETUNIÓ, a Bolsevik ** Párt és Sztálin elvtárs veze­téséi felépítette a szocialista társa­dalmi és már a kommunizmust építi. A pvjet népek testvéri barátsága a béé építőmunkai és a Nagy Honvédő Horn idején egyaránt megmutatko­zó Ma már a világ minden dolgo­zd tudja, hogv a szovjet állam ha- taias nemzetközi erő, amelv kénes a’, hogy „befolyásolja a nemzetközt füzetet és azt n dolgozók érdekében rg is tudja változtatni..." it nwfjssiáiiók fjírásdúitiiPíiáséi Z A z angol megszál- ' lók mlytatják ga­rázdálkodásaikat Egyip­tomban. A fegyvertelen emberek meggyilkolá­sáról most a lakótele­pek elpusztítására tér­tek át. Ez a sors érte december 8-án a Szu­eztől nem messzire fekvő Kafr Ahmed Abdu falut. A barbár cselekedetért a Szuezi- csatorna övezetében lévő angol csapatok fő- parancsnoka, Erskine tábornok a bűnös, aki •thatárc^ta. hogy min­den áron a falu terüle­tén kérésziül építtet utat a szuezi víztisztító állomáshoz. Ebből a célból parasot adott, hogy a fc 75 házát tüntessék >a föld szí­néről. A z egztomi kor­mány ha’ozottan til­takozott angol tá­bornok ,l'Ptörni terü­leten hptt önhatal­mú ren-kezése ellen. A paraíot ennek el­lenére végrehajtották. Halezetangol katona tankok! és ágyúkkal körülve Kafr Ahmed Abdut s ejtőernyősö­ket é&lentös légi erő­ket Nézték harci ké- szülttbe. Azután « falu rnyékéröl kitele­pítették az összes lakó­kat és a, hadmérnöki alakulatok buldózerei a föld színével egmmiivé tették a házakat. 'JOO hajléktalan egyiptomi maradt. Erskine gúnyo­san kijelentette hogy „katonai és stratégiai természetű elképzelések alapján'’ járt el. Mindezek eredményc- képen Egyiptomban még izzóbbá vált a hangulat. A kormány kihirdette az ostromál­lapotot Kairóban és Alexandriában és az angol megszállók cse­lekedetei elleni tiltako­zásul visszahívta lon­doni követét. FASISZTA KIIVYÖSÜLETESSÉG M i mindent nem ígért a álasztóknak a választási kampány folyamán P asztirasz, a görög ne^ti „haladó” centrum-pártjának vezére1 Ígérte a rendkívüli haditörvenyszékefölszámolását, amnesztiát, a halál táborok meg­szüntetését, a politikai fogflyckivégzésének beszüntetését... Plasz tírasz október 27 énnegalakítoüa kormányát. De már b alomra- lépésének első hetei megmittúk, hogy az ígért „megbeke esi programra csalás volt. A kormány hozú huza-vona után kidolgozta ^ az úgynevezett „megbékélési és kegyelmi tvény’ tervezetét. Ez a törvéjiyjavasiat 6emmit sem változtat a most ura! dó véres terror és fasiszta önkény rendszeren. A novemberben elítélt 12 azafi halálos ítéletét nem hatacytalannotfuk. A bíróságok a jövőben is hcia-k halálos ítéleteket a vádlottak politika' meg­győződése miatt. A bebörtizött és száműzött demokraták ügyet felulvizsgai- e kik? Egy ottaj irtiszt ül. A val gyét vizsgálják ítéltek el és néni többre, int 2(1 évre. , , .. Hogy a kormány csa'úgy tesz, mintha megszüntetne a rendkívüli h,ad;- törvényszéket, arról egyéelműleg nyilatkozott a par áment december 10-. me­sén Szakellariu hadügvmdszter: lvMé’Inaknak *«“ ott mutatkoznunk a kuhmd előtt - mondotta milhogy a haditörvényszékek „rossz benyomást tesznek a szabad népekre”. De íake.lariu rögtön hozzátette, hogy o az a.lando Hadi­törvényszékek és a továbi kivégzések híve. . .. Sz-deilaru —- En, mint hadüfminiszter - dicsekedett cmitan Szakellariu . húsz embert már agyc'.övettem. Es szavamat adom, hogy a kivégzés k a .«««* nÄ'Ä'if Ä“» ttWSfS »tÄ Sit“, KffiUÄi ESS»! **‘eä3L. -mtfww Ä®# összes választási pngrammjaihoz hasonlóan a nép es vélemény cinikus félrevezetésének eszköz« vo t.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom