Szabad Nógrád, 1952. január (8. évfolyam, 1-9. szám)

1952-01-01 / 1. szám

MDP NÓGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Vili. ÉVFOLYAM 1 SZÁM ARA 5« FILLER H52 JANUAR I Fi ŐRE A1 1952-ESTERV GYŐZELMÉÉRT Do'gozó népünk, pártunk es Rákosi elvtárs vezetésével h*'c0Jv,a a békéért és a szocializmir'jel5P'' léséért, napról-napra, eyre újabb munkasikereket, győzelmedet ér el. A felszabadulásba eltelt bet év alatt népünk olyat alko­tott. amely méltán váltotta ki bará­taink elismerését és ellenségeink gyűlöletét. Eredményekben és sike­rekben gazdag év uán még több sikerekben és népünk további fel- emelkedéséi hozó esztpdő küszöbén számadást készít néptok, hogy ta­nulva az eredményekül, levonva a hiányosságok tapasztaltait, úju.t erővel induljon neki eladatainak. A népelnyomó „urak akik év­századokon át bitoroltál jogtalanul a hatalmat, mar sok sziiadást ké­szítettek, de mindig a £p nélkül és a nép ellen A mi szidásunk a dolgozó nép számadás. Az el­múlt hetekben tárgyalta t ország- gvülés, az 1952. év költsgvetését. Ez a költségvetés a szotjüzmust építő dolgozó nép költsgvetése. Joggal állapította meg Kríóf Ist­ván elvtárs, hogv „költségaésünk tovább emeli dolgozó népiíz élet- színvonalát, kultúráját cs javítja szociális viszonyait ” E kö-,égve­tésnek a kiadási tételei a ivalyi évhez képest 30 százalékkal emel­kednek. A Horthy-rendsrben 1925—39-ig a költségvetés özege mindössze 15 százalékkal éréke­déit. Emellett szembetűnő és gazdasági rendünk fölényét zo- nvitja. hogv az 1951. évi köl;5g- vetés fölös1 ege mégköze'iti a Tti) millió forintot, de az 1952. évi i]t- ségvetés is 285.5 millió forint fcs- leget mutat. Dolgozó népünk e ü- rmokból megelégedéssel és busa. -é ’gél állapi hatja meg forintik szilárdságát, pénzügyi helyzetű kiegyensúlyozottságát. Az ötéves terv harmad'k éve í eddigieknél gvorsabb felemeikedé: a mezőgazdaság is. Azoknak a dol­gozó parasztoknak a száma, akik jelentősen túlteljesítették a begyűj­tési tervet, megyénkben eléri az öt­ezret. Alsótold dolgozó parasztjai az összegyűjtött pénzen Pest megyé­ben vásároltak burgonyát, hogy így teljesíthessék beadásukat, mert a községben nem volt elegendő a bur­gonyatermés. Kónya Lajos rimóci, Vallos István pásztói és még sok­száz dolgozó paraszt az élenjárók felelősségének tudatában hívták fel az elmaradókat, kötelességük telje­sítésére. Ezek az eredmények kife­jezői annak a hálának, amelyet a jegyrendszer megszüntetése, új gé­pek beállítása, új kuitúrházak, utak, a falvak villamosítása, közép- és főiskolákon tanuló fiataljaink szá­zai, egyszóval dolgozó népünk hely­zetének állandó emelkedése vált ki. Az 1952-es tervév pedig újabb eredményeket tartogat megyénk számára. 12 község villamosítása, két városi könyvtár, több községi kultúrház létrehozása szerepel e tervben és 180 vájártanuló helyett ebben az évben már 400-an fognak tanulni Nagybáíonyban, 426 diákot helyezünk el kollégiumokba. Salgó­tarjánban és Balassagyarmaton 55-ről 195-re emeljük a bölcsődék ágyainak számát, két vándorfilm- vetítőgépet és hat kiskörzeti mozit állítunk fel. De legjelentősebb, hogy gyárüzemeink és bányáink fejleszté­sére és gépesítésére megyénk terü­letén 44 és fél millió forintot fordí­tunk. Az Acélárugyárban új hideg­hengermű és hegesztöpálcaüzem épül. teljesen gépesítjük a Tűzhely­gyár kél öntödéjét. Ebből az ösz- szegbö! egyedül 37 millió forintot fordítunk a bányák gépesítésére, a szállítás megjavítására, új szénme- ző]< feltárására és új munkásfürdpk építésére. A Zagvvapálfalvai Bá­nyagépgyár már ebben az évben rá­tér a kaparószalagok és fúrók gyár­biztosít do' go zó népünk számárs fására, amely a nehéz bányász- mért 3.6 milliárd forinttal löbbemunkát könnyíti meg. irányoz e.ő^ t rvberuházásra, mim Eredményeinket nem érhettük az elmúlt évben. Az országgyűlés.,0jna e| a Szovjetünk) állandó se- az eredeti be'iihazasokat len\ égésén, jts£ge< a párt és Rákosi elvtárs felemelte. Ig\ pe.daul vasiparunk- ezejés« nélkül. Terveink csak ban 10 mil'ió forinttal többet ruha zunk be Mítóberendezések ké­szítéséré. m;:it azt tervbevettük. 15 mi11 lóval többet fordítunk fémmeg­munkáló gépek készítésére. 10.5- mil­lióval növeljük a szénbányák gépe­sítésére fordított beruházást, 10 millióval az építőipar gépesítését. 2 millió forinttal pedig a közleke­dési beruházások összegét, és 6 mil'ió helyett 12 millióra emelkedett a természettudományos kar építke­zéseinek beruházási összege. Csak a szoeiakzmust építő országok di­csekedhetnek ilyen eredményekkel. A tőkés világ válságos gazdasági helyzete, a hadiipari konjunktúra milliárdos profitjai, a dolgozó tö­megek további elszegénvedése ki- á tó ellentétben áll a mi költségve- tésíinkkel. 1952-ben az Egyesült V írnokban több mint 4 milliárdos deficitre számítanak, de ígv van ez a többi tőké- országban. Angliában Franciaországban, Olaszországban és egyebütt is. E költségvetés feltételeinek létre­hozásából és végrehajtásából kivet­ték részüket megyénk dolgozói js. Egész sor üzemünk van. atnelvek idő előtt teljesítették tervüket, 'és térvenfelü! sokmillió forint értékkel járultak hozzá népgazdaságunk szilárdításához, A Zagvvai Szén- bán'ák dolgozni 10.000 tonna, a Kysh-ren-yei' Szénbányák dolgozói ioh.i mini jO.OOO tonna szénnel ter­meinek többet terven felül, a Sal­gótarjánig Acélárugyár tervenfelüli termelésénél?értéke eléri a 16 mil­lió forintot. Délibánván a felemelt terven felül, már több mint tonna szenet termeltek D ilyen ere " 8700 ugyan , : ................. . ugyan gorua r eményekről számolhat be 1 jnket. szá­nk maradtak volna, ha dolgozó ■púnk nem egységben, összeforrot- n követi pártunk tanításait és út- üatásait. Ezek a m! eredménye- L sikereink titkai. Ahhoz azon- b, hogv az 1952-es év terveit Vijravá'fsuk, munkásosztá’vunk- m és dolgozó parasztságunknak, érmiségi do’gozóink legjobbjai- va?gyütt az elmúlt évinél na- SVfe, je’entősebb feladatokat kell. mefdani. Tanulnunk kell az el- muiév hibáiból, fel kel! baszná’ni arrahogy a hiányosságokból, öt- éveservíink harmadik évében új eredfinyeket, győzelmeket ková- csoljik. Az 1952. év költségvetése teljeskének fe'tétele az adók pon­tos btzetése, feladataink sikeres végrebtásának elengedhetetlen kö- vetelmiye, az állami begyűjtési terv mfadéktaian. pontos végrehaj­tása Np lehet tűrni, hogy az ál- ampolg-j fegyelem lazulása kö­vetkeztéin egyesek kivonják ma­gukat a özteherviselés alól, mások rovására. Megyénk még mindig többszáz agon gabonával adós ál- iamunkna Vannak még olyan ta- nácsfunkcinár'usaink. mint a nagy- lóci elnöktlyettes, aki még 300 fo­rmlos adqátra'ékban van. Fel­adataink fezítettsége nem enged­heti meg, hgy tanácsaink továbbra is burokra kusan. szervezetlenül intézzék a bgyüjtés. az adófizetés munkáját. n<n engedhetünk meg ezen a téren ünnyelmű Ígérgetése­ket, nem teljeithető vállalásokat. A megyei tanúsnak, a járási és községi tanácsinak rendet kell te- remteniök saját területükön és szi­gorúan érvényesíteni kell törvénve- A1 törvémszegés. a megalku­Rákosi elvtárs felszólalása a termelőszövetkezetek és gépállomások dolgozóinak országos tanácskozásán A termelőszövetkezetek és gépállo­mások országos tanácskozásának má­sodik napján, pénteken délelőtt meg­jelent és viharos, hosszas taps, él­jenzés közepette felszólalt népünk sze­retett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs. Kedves Elvtársak! A tanácskozás eddigi menete mu­tatja, hogy a termelőszövetkezeti moz­galom nálunk milyen mély gyökeret vert. Hozzá keil tennem, hogy az a kép, ami itt a szövetkezeti mozga­lomról kialakult, kicsit rózsás, mert hiszen itt a legjobb szövetkezetek és gépállomások vannak képviselve. A fegyelemre vonatkozóan: alig volt olyan hozzászóló, aki nem tette voina panasz tárgyává a fegyelmezetlensé­get és nem mondta voina el, hogyan igyekeznek a maguk területén ezzel a bajjal szembeszállni. Megígérhetem, hogy sokkal keményebben fogjuk ke­zelni azokat, akik önkényesen eltávoz­nak és azokat is. akik az ilyen ön­kényesen eitávozókaí felveszik (taps), mert eljött az ideje, hogy ezen a té­ren is rendet csináljunk. Én folyton ismétlem, hogy a legjobb fegyelmezés annak a légkörnek a kialakítása, amely­ben a naplopás, a lógás, a fegyel­mezetlenség szégyen és gyalázat. De ugyanakkor tudom, hogy vannak bizonyos fokig javíthatatlanok, akikre a jó példa, a jó szó nem hat. Az ilyenekkel szemben használni fogjuk a régi közmondást: nemakarásnak nyö­gés a vége. Az ilyenekkel szemben a törvényt fogjuk alkalmazni (lelkes taps) és az elvtársak tapasztalni fog­ják, hogy ezúttal is a szó egybe esik a tette! Tapasztalni fogják ezt, azok a lógósok is, akik szocialista építé­sünket a mezőgazdaságban és az iparban fegyelmezetlenségükkel, vagy nem egyszer tudatos rosszakaratukkal károsítják. Nem egy elvtárs felvetette itt azt a kérdést, hogy a mostani kötelező munkaegységet 80-ról ne 120-ra, ha­nem 150-re emeljük fel. Bármennyire jó a szándék, amely ezt a javaslatot sugallja, az elvtársaknak mégis szem előtt kel! tartaniok, hogy nemcsak erős szövetkezetek vannak, hanem gyengék is. El tudok képzelni egy egész sor olyan szövetkezetét, ameiy nem is bírna még a mostani fejlődése mellett 150 munkaegységnyi munkát biztosítani tagjainak! Ha az elvtársak most 80-ról egyszerre 150-re mennek fel, lehet, hogy elijesztik vele a szö­vetkezetbe belépni szándékozók egy részét Ezért azt javasolnám, hogy egyelőre maradjunk meg 120-nál, il­letve menjünk át a 120-ra. Ez termé­szetesen nem zárja ki, hogy ott, ahol a fegyelem, a közösségi szellem jó, ott akár 180 is legyen az átlagos munkaegység, de kötelezőnek marad­junk csak 120-nái. Azt hiszem, ez egészségesebb. (Taps.) Felmerült itt az a gondolat, hogy a gabonát se fejadag, hanem munkaegység alapján adják ki. Szerintem ez a javaslat nagyon helyes. Ez serkenteni fogja a lustákat, vagy azokat, akik a legnagyobb dologidő idején elmennek kutakhoz napszámba, hogy munkaidejükéi inkább a szövet­kezeten belül használják fel. Ez a ja­vaslat helyes és egészséges. Biztos, hogy a szövetkezeti tagok egészséges jogérzéke helyesli és támogatja. ’ Itt .sok szó esett a fegyelemről, az egyes dolgozót, fegyelméről. De na­gyon keveset hallottunk arról, ami a szövetkezetek kötelezettségeit és fe­gyelmét iilcti az állammal szemben. Én november 30-i beszédemben fel­soroltam egy sor jó szövetkezeiét, amely messze túlteljesítette kötelessé­gét, elsősorban beadási kötelességét az állammal szemben. De erős kísér­tésben is voltam, hogy elrettentő pél­dául felsoroljak egy sor olyan szö­vetkezetét is, amely bizony jól el van maradva a beadás terén és egy­általán nem töri magát, hogy az ál­lammal szemben fennálló kötelezettsé­gét teljesítse. Szeretném, hogy az elv­társak, amikor fegyelemről. beszélnek, az állampolgári fegyelemre is gondoljanak, amihez hozzátarto­zik, hogy a szövetkezet js jól, pontosan teljesítse az államim1 szemben fennálló kötelességeit. (Hosszantartó, lelkes taps.) Kevés szó esett itt a mi szövetke­zeteink fejlődésének egyik gyengesé­géről, az állattartásról, a közös állat­tartásról. Az a körülmény, hogy a szövetkezetek legtöbbje jogos büszke­séggel. emlékezik meg arról, hogy milyen istállókat, fiaztatókat épít, mu­tatja, hogy az elvtársak maguk is ér­zik, hogy ezen a téren le vannak ma­radva. ‘Hozzátehetem. nagyon alapo- san le vannak maradva. A szövetke­zetek állatállománya számosállatra átszámítva körülbelül egyharmada, de legtöbbször egynegyede az országos átlagnak. Egy ilyen értekezleten nem keli magyaráznom, hogy intenzív, belterjes állattartás nél­kül nincsen belterjes mezőgazda­ság. És minél hamarabb számolják fel az eivtársak az állattartás terén- az el­maradást, annál gyorsabban fognak fejlődni. Megelégedéssel hallottam, ahogy a szö\ el kezelek képvisel® alaposan meg­mosták a gépállomások fgjét és a gépállomások képviselői is jó! oda­mondogattak az ittlévo szövetkezeti vezetőknek. így az eivtársak végre megismerték mindkét íéi bánatát. Mi nagyon jól tudjuk, hogy rengeteg hiba van a gépállomásoknál. Náluk is rettentő gyenge a fegyelem, a szerve­vás az ellenség malmára hajtja a vizet. A dolgozó magyar nép álla­ma bőkezűen gondoskodott eddig és fog gondoskodni ezután is a falu népének gazdasági, szociális és kulturá’is fejlődéséről. Ez pedig pontosságot, fegyelmezettséget kö­vete] meg dolgozó parasztságunk­tól is. üerő elvtárs ötéves tervünk ere­deti előirányzatának felemelésekor mondotta, hogy a terv végére ha­zánk elmaradott iparra! és mező-, gazdasággal rendelkező országból,’ a vas, az acél, a gépek országává lesz. Ebben rtem kis szerepe van megyénk üzemeinek, de legfőkápen bányáinak. Az elmúlt évben a Nagy- bátonvi Szénbányák többezer tonna szénnel maradt adósa államunknak. Komoly tervíemaradás tapasztal­ható a Salgótarjáni Tűzhelygyár­ban és a Bánvagépgyárban is. En­nek egyik legfőbb Oka a felelős egy­személyi vezetés hiánya, gazdasági vezetőink sokhe’yen tapasztalható liberális,- hibákat eltűrő magatartá­sa. Komolyan fel kell venni a har­cot a munkafegyelem lazasága el­len, meg keli szüntetni a munkás­vándorlást. A tatabányai bányász­tanácskozásig, a kísterenyei és nagybátonvi szénbányáknál az iga­zolatlan hiánvzások havonként több mint 1500—2000 munkanap kiesé­sét okozták. Ezen a téren értünk már el javulást, de ez nem elegen­dő. különösen ha figyelembe vesz- szük, hogy az igazolatlan hiány­zások csökkenésével egyelőben emelkedik a beteglétszám. Gyár- üzemeinkben tűrhetetlenül kevés gondot fordítanak a munkafegyelem megszilárdítására, A Salgótarjáni Üveggyárban-, — amely alaposan lemarad tervének teljesítésével — a negyedik negyedévben, december 15-ig 1384-ré szaporodott az igazo­latlan müszakmuiasztások száma.. SúKos hiányosságok tapasztalhatók a tervszerűség területén is. A rossz szervezés, a tervszerüt'en munka következménye, hogy a Salgótarjáni Acélárugyár tervszerüségi előirány­zatát novemberben csak 96 száza­lékra, a Tűzhelygyár ennél is keve­sebbre, csak 87 száza'ikra teljesí­tette. Az építészet területén ugyan vannak szép eredmények, de a me­zőgazdasági jellegű építkezéseknél, a vállalt kötelezettségnek csak 60— 75 százalékban tettek eleget. Emel­lett, mind az Acélárugyárban, mind az építkezéseknél komoly béralaptúl­lépés jelentkezett. E vállalatok ve­zetőinek meg kell érteniük, hogy a béralapot túllépni annyit jelent, mint megszegni a tervtörvényt. Az 1952-es tervévben meg kell javítani a vezetést. Meg kell szün­tetni azt az áldatlan állapotot, hogy a vezetők elszakadva a dolgozóktól,' az irodából „irányítsák” a termelést. Joggal vetik fel dolgozóink, hogy egyes munkáskáderek és műszaki vezetők csak akkor mennek a bá­nyába, vágy üzembe, amikor egy- egy ünnepre készülve a szocialista köíeíezettségvá 11a'ások teljesítéséért harcolnak, vagy amikor a békeköl­csönjegyzés volt. Ez rányomta egész évben b bélyegét arra, hogy a íerme'ési grafikonok állandóan ingadoztak, hol emelkedés, hol visz- szaesés mutatkozott a termelésben. A következő évben az lesz egyik legnagyobb feladatunk, hogy szer­vezett, jólirányított munkával biz­tosítsuk az egyenletes, ütemes, meg­szakítás nélküli termelést. Ennek egyik legfontosabb feltétele, a szo­cialista munkafegyelem és a tech­nológiai fegyelem megerősítése. Ipari vezetőinknek, szakszervezeti és pártvezetőinknek időben meg kell teremleniök a feltételeket ahhoz, hogy dolgozóink versenylendüVH ne szenvedjen törést, hanem már ja­nuár legelső napjától kezdve biz­tosítsák évi tervük teljesítését. 1951. évi tervünk is feszített volt, de eb­ben az évben még magasabb cél­kitűzésekért kel! harcolni. Január­ban már többet kell termelnünk, mint decemberben. Rendkívüli je­lentősége van annak, hogy az 1952- es terv végrehajtása mindjárt az elején jól induljon. Üzemi pártszer­vezeteink a termelés ellenőrzésén keresztül biztosítsák, hogy az ehhez szükséges feltételek időben meg legyenek teremtve, hogy teljes erő­vel meginduljon az egds-z évre szóló hosszúlejáratú versenvszerzödések megkötése, hogy maguk a műszaki vezetők is konkrét, ellenőrizhető felajánlást tegyenek, a munkafe- gyelém, a munkaszervezés megjaví­tására. Hassanak oda, hogy bizto­sítva legyen a verseny nyilvános­sága, érvényesüljön a dolgozók bírálata, kezdeményezése. Vezetőink és dolgozóink érezzék át, milyen felelősséggel tartoznak a terv teljesítéséért és. túlteljesítésé­ért. Dolgozzanak úgy, hogy népünk nagy terve minden, részleiében való- raváljon, amely újabb hozzájárulás lesz a béke nagy ügyéhez. Megnövekedett feladataink sike­res végrehajtása megköveteli, hogy minden területen következetesen végrehajtsuk a párt és kormányha­tározatokat. Legyen mindennapi fel­adat e határozatok tanulmányozása, végrehajtásuk állandó ellenőrzése. Hajtsuk végre következetesen a me­gyei pártértekezlet határozatát, amely pártunk II. kongresszusán megszabott feladatokat az azóta el­telt idő új helyzeteinek megfelelően rögzítette le megyénk dolgozóinak tennivalóit. Az egyre élesedő nem­zetközi helyzet még jobb munkát, áldozatvállalást, a kötelezettségek pontos teljesítését követeli meg, hogy erősek, szilárdak legyünk, hogv az imperialistáknak és hű ki­szolgálójuknak, Titónak eleve el­menjen minden kedvük beütni orru­kat a mi, szocializmust építő ha­zánkba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom