Szabad Nógrád, 1951. szeptember (7. évfolyam, 36-40. szám)

1951-09-01 / 36. szám

M.D.P ' NÚGRÚD ME GM El PÚ RTBIZOTTSÚGÚNO W tPPJ 0 VII. évfolyam 36. szám Ara 50 fillér 1951. szeptember 1 AZ ELSŐ BÁNYÁSZNAPRA Irta: Pothornyik József Az élenjáró dolgozó parasztokat követve vigyük győzelemre a Békebegyűjtési hetet A begyűjtési terv túlteljesítésével dolgozó parasztságunk százai teljesífer. tök újra hazafias kötelességüket. Kati­iét János zagyvarónai 6 holdas dolgozó paraszt kenyérgabona beadási kötele­zettségén felül 13.38 kg kenyérgabonát adott be. így beadási kötelezettségét 1241 százalékra teljesítette. Oravecz József bárnai 3 holdas 870, Angyal Já­nos zagyvarónai 6 holdas dolgozó pa­raszt pedig 569 százalékban teljesítette begyűjtési tervét. Özv. Kelemen Pálné, akinek 832 kg hátraléka van, példátvehet- ne Tóth Lajos 10 holdas berkenyéi közép- paraszttól. aki az előírt 915 kg beadása helyett 1830 kg-ot adott be. így be­adását kenyérgabonából 200 százalékra, takarmánygabonából 150 százalékra teljesítette. Tóth Lajos a község élen­járója. Elsőnek végezte, el a növény­ápolási munkát, másodiknak az aratásf, A hordást, cséplést a begyűjtési terv teljesítését ugyancsaik elsőnek fejezte be. A tervteljesítéssel kapcsolatban ezeket mondja Tóth Lajos: „Földjeimet traktorral szántottam fel. Így értem el a jobb termés f. Fej­adagom bőségesen meg van. C jegyre beadót mennyiség után szabad őrlést is kaptam. Feleslegemet szívesen adtam az ipari dolgozói; , kenyérellátásánálí biztosítására, mert tudom, hogy ezen keresztül a béketábort erősítem és az öféves terv sikeréhez járulok hozzá, En is adtam az iparnak, de én még többet kaptam tőle.“ „Halogattam a beadást, joggal emelték fel kötele*ett§égemet“ 'T'iszteit Szerkesztőség! Elmondom, mint jártam, hogy a megye többi dolgozó parasztja hadd tanuljon belőle. En itt Varsányha-n az elsők között gépeltem el, de a beadást húz­tam, halogattam, majd holnap, — mondtam, aztán mindig közbejött va­lami és megint csak nem vittem he. Most aztán joggal emelték fel 10 szá­zalékkal a kötelezettségemet, mert hisz Így igazság. Aki mindjárt bead­ja és túlteljesíti, annak jutalom jár, aki hanyag, annak meg büntetés. Lát­hatja ebből minden gazda, hogy ma­gára is szégyent hoz a halogatással és az államnak se mindegy, hogy mindjárt beadjuk-e a terményt, vagy majd valamikor. Ha minden gazda Így gondolkodna, akkor kormányunk most sem tudta volna felemelni az ipari munkások fejadagját és szabad kenyér sem lenne a városokban, épít­kezéseknél. Nekünk segíteni kell a munkásokat, . hogy ők viszont segít­hessék a parasztságot gépekkel, több áruval. Es nem mindegy az, hogy a bányász pl. már most eszik-e többet, vagy esetleg csak hónapok múlva és ez mirajtunk, dolgozó parasztokon múlik. Ezt jól gondolja meg minden gazdatársam, mielőtt halogatni kezdi a beadást, gondoljon arra, hogy ezzel csak az ellenséget segíti és gyengíti államunkat. En most már a felemelt kötelezett­ségem teljesítem, tanulva a magam kárán. De beadtam C jegyvre 1 má­zsát is, amire 75 forintnyi vásárlási utalványt kaptam. Szép Antal (Veres) Varsány Ugyanilyen példamutató Szeles zsár nagvlóci paraszt, holdon kodik. Boldi- hajdu, dolgozó aki 3 gazdál- Ke. nyérgabona be­adását 4.450 takarmány ga­bona beadását 1785, állat- és zarbeadási kö­telezettségét 789, tojás beadási kötelezettségét, 160 százalékban teljesítette. Tervleljesíté- sével kapcsolatban a következő nyilat­kozatot fette: ,,fin ezzel akarom a mi államunkat segíteni, így akarom a békét védeni- Azt akarom, hogy nagyobb darab kenyér jusson minden dolgozó aszta- íIára és azoknak a gyárimunkások­nak, akik ugyancsak versenyben dol­goznak azért, hogy nekünk több tex­tilanyag és iparcikk jusson. Mi, doU gozó parasztok, a tervünk túlteljesí­tésével mélyítjük el a munkás-paraszt szövetséget. A háborús vszítóknak az­zal válaszolok, hogy mindig többet és jobbat termelek békénk megvédése érdekében.” Népnevelőbrlgádokat szerveztünk, hogy fokozzuk a C-jegyre beadott gabona mennyiségét t> alassagyarmat város dolgozó pa- rasztsága már ezideig is tanujelét adta a népi demokráciához való hűségé­nek, mert Alkotmányunk ünnepére, aug. 20.ra kenyérgabona beadási kételezettsé- gét (A-f-B-j-C) ]26 százalékban, takar­mánybeadási kötelezettségét 31 százalék­ban, évi tervét pedig 107 százalékban teljesítette. Ezen eredmények a kenyér- gabona vonalon ugyan szépek, de nem kielégítóek, különösen lemaradás van takarmánygabona vonalon. A hiányossá­gok felszámolása és az eredmények fo­kozása érdekében a városi pártbizottság útmutatása, a városi Társadalmi Bizott­ság kezdeményezése és határozata alap­A kisbágyoniak segítsége a, cséplésben az egyházasdengelegieknek Antal Ferenc a pásztói járási tanács begyűjtési csoportvezető helyettese írja: „Kisbágyon község dolgozó paraszt­sága augusztus 24-én befejezte a eséplést, 8 tagú brigádot szervezett, hogy a lemaradt Egyházasdengeleg községet kisegítse a munkában. Oda­adó , munkát végzett a brigád meg­szervezésében Zahar Lajos VB titkár. A megszervezett brigádot kocsin szál­lították át Egyházasdengelegre. A bri­gád tagjai örömmel fogtak a munká­hoz. A munkájukat a járási tanács begyűjtési csoportja mindenben Támo­gatja, gondoskodik az ellátásukról. Ahhoz azonban, hogy a brigád ered­ményes munkát végezhessen, szüksé­ges az, hogy a község dolgozó pa­rasztsága, mely az ’ellenségre hallgat­va, elmaradt a csépi’ési munkákkal — a brigáddal együtt harcoljon e. cséplés mielőbbi befejezéséért. Az egyházas- dengelegi községi tanács VB elnöke és titkára bátran leplezze le a, csép­lés elleni lazátokat, őrködjön éberen, nehogy ugyanaz az eset előforduljon, mint Gubács Pálnéé, aki 23 munkást lazított a cséplés megkezdése ellen, ugyanezt mások is megismételhessék. Leplezze le a cséplés ellen iázííókat és éberen őrködjön dolgozó népüuk jövő évi kenyere felett.“ Továbbra is a pásztói járás vezet a begyűjtési versenyben Az augusztus 26-i kiértékelés szerint Nógrád vármegye a terménybegyüjtés- ben 70-5 százalékot ért el. A járások közötti versenyben első hely. re a pásztói járás került 88.4 százalékos eredményével, 2. Rétsági járás 79.9 százalék 3. Balassagyarmati járás 78.4 százalék 4. Salgótarjáni járás 67.9 százalék 5. Szécsényi járás 65.7 százalék A községek közötti versenyben tovább­ra is Jobbágyi község halad az élen, amely változatlanul tulajdonosa a Megyei Ta­nács vándorzászlajának. Tojásbegyüjtésben az augusztus 25-i kiértékelés szerint megyénk 47.5 százalé­kot ért el. A járások közötti versenyben a pásztói járás halad az élen 49.7 százalékkal, majd utolsó helyen a szécsényi járás van 44.4 százalékos eredményével. Jó eredményt ért el Salgótarján város, amely évi tervét 77.5 százalékra teljesí­tette. A termény- és tojásbegyiijtés mellett fokozni kell a baromfibegyüjtést, mivel augusztus 25-ig megyénk mindössze 5.2 százalékra tett eleget baromfibegyüjtési kötelezettségének. ján a városi tanács dolgozóiból alakult brigádok, valamint a pártszervezet nép­nevelőinek bevonásával minden egyes be­adásra kötelezett dolgozó parasztot felvi­lágosító munka során meggyőznek a be­adási kötelezettség teljesítésének fontos­ságáról, békés építő munkánk megvédése érdekében. A brigád tagjai elmondják dolgozó parasztságunknak, hogy „C” be­adási tervük teljesítése szükséges ahhoz, hogy fejlődő iparunk és ezzel kapcsolati­ban növekvő ipari munkásságunk és dol­gozóink kenyérellátása, valamint ipari nyersanyagszükségletünk biztosítva le­gyen. Népi demokráciánk igazi fegyvere a meggyőzés. A tanács a Párt útmutatása alapján a begyűjtésnél is ezt akarja meg. valósítani. A városi tanács dolgozói vál­lalták, hogy minden egyes dolgozó 8—10 beadásra kötelezett egyénileg dolgozó pa­rasztot meglátogat, egyúttal ellenőrzi, hogy beadási kötelezettségüket határ­időre teljesítsék. Ha valahol lemaradás mutatkozik, azonnal felhívják a lema- radtakat kötelezettségük teljesítésére. Természetesen, mivel a begyűjtés végre­hajtása a dolgozó parasztság törvényes kötelezettsége, s annak teljesítését tör­vény írja elő, éppen ezért, ha a meg" győzés fegyvere nem biztosít kellő ered­ményt és akadnának olyanok, akik a tör­vényt, fejlődésünket akadályozni próbál­ják, azokra a törvény szigorával sújtunk’ le. Dolgozó parasztságunk lássa meg, hogy Pártunk és kormányunk mennyire támo­gatja a beadásban élenjáró dolgozó pa­rasztságot. Premizált áru juttatásával, amelyen keresztül fontos közszükségleti iparcikkek jutányos áron való beszerző, séra van lehetőség. Városunkba eddig közel 45 ezer forint értékű kedvezményes iparcikket osztottak ki. Egyéni jutal­mak kiosztásával, valamint gyorsbeadási Jutalom kifizetésével anyagi jólétét emeli dolgozó parasztságunknak. Három­millió forint az az összeg, amely orszá­gos viszonylatban a beadásban élenjárók jutalmazására rendelkezésre áll, de en­nél nagyobb az a jutalom, amelyet ter­veink teljesítése az ötéves terv keretén belül biztosít minden becsületes dolgo­zónak. KOVÁCS ISTVÁN Elérkezett a nagy nap a magyar bá­nyászok életében. Pártunk, kormányunk határozata értelmében megünnepelhetjük az első Bányásznapot. Tekintsünk ezen a napon a múltba, nézzük meg, milyen hosszú és nehézségekkel telített utat kel­lett megtennünk, amíg eddig elértünk. Ezt az utat a Kommunista Párt segítsé­gével — legálisan, vagy illegálisan — Rákosi elvtárs vezetésével tettük meg. A múltban a magyar bányászok és külö­nösen a nógrádi bányászok voltak leg­jobban elnyomva. Éppen ezért mi vol­tunk azok, akik az egész ország bányá­szainak harcát csaknem elsőnek indítot­tuk el. Az 1899-ben sikertelenül lefolyt sztrájk után is még szervezetlenül, ered­ménytelenül harcoltunk egészen a prole­tárdiktatúráig. A Tanácsköztársaság fenn­állása alatt a magyar bányászok sorsa könnyebb lett. A külföldi imperialisták azonban nem nézték tétlenül a mi fel- emelkedésünket és Salgótarjánra is rá­uszították a franciák a cseh burzsoá csa­patokat. Amikor már csak néhány ki­lométerre voltak, csákány helyett fegy­vert ragadtunk. 1919 május 17-én úgy véd tűk meg a támadástól hazánkat. Egy hétig tartottuk vissza az ellenséget, ami­kor pedig Rákosi elvtárs vezetése alatt megérkeztek a Vörös Hadsereg katonái, velük együtt szorítottuk azokat vissza. A Vörös Hadsereg megérkezése után egy részünket Rákosi elvtárs visszaküldött a bányába dolgozni és akkor a termelést napi 400 vagonra emeltük. A Tanácsköztársaság bukása után azon. ban újra a legkíméletlenebb elnyomatás­ban volt részünk. Amíg az ország egyes részeiben 8 órás munkaidő volt, nálunk még ifiindig 12—16 órás volt a munka­nap. Fabakancsban, papírruhában jár­tunk. A kenyerünk dohos, penészes liszt­ből készült, hozzá még a romlott marga­rin is kevés volt. Mindezekhez még hoz­zájött n csendőrök ütlegelései, kínzásai. Ezek ellen neh-éz volt a bányászoknak harcosan kiállni, szervezett sztrájkot ve­zetni. Ha ilyen mégis létrejött, akkor azt az illegális Kommunista Párt ve­zette- A Párt segítségével szerveztük meg 1928 augusztus 1-én az 1 órás tün­tető sztrájkot a béke mellett, a háborús gyújtogatok ellen. A tüntetés alatt a szánasi lejtaknánál a bánya kijáratához a csendőrség kordont vont. Sortűz fenye­getésével akartak visszaküldeni a munka­helyre dolgozni. Adorján István letépett ingével állt a csendőrszurony elé. Kádas csendőrőrmester elsütötte fegyverét, mi­re mi kikiáltoítuhk a sztrájkot, addig amíg a csendőröket el nem viszik on­nan. Ezt a sztrájkot úgy próbálták le­verni, hogy a vezetőket bezárták. Epicli Ede, Hován József, Kakukk József és én két napig voltunk fogva a csendőrségen. A sztrájk vezetői elhurcolásának láttán bányásztársaink még szervezettebben har­coltak és összefogtak a szomszédos üze­mekkel, a baglyasaljai lejtakna,. Rau- akna, Sára lejtakna és Albertakna dol­gozóival. Lámpával a kezükben, munka­ruhában felvonulva követelték a csendő­röktől a letartóztatottak szabadonbocsáj- tását. Harcuk sikerrel járt, Kádas csen- üőrormestert pedig levetkőztették egyen­ruhájából, hogy a nyugalmat helyreál­lítsák. Az ebben az időben lezajlott sal­gótarjáni sztrájkoknál több jó elvtár­sunk a kínzásoktól, vagy a gyilkos go­lyóktól halt meg. így vesztettük el Csá­bi Lajost és Dancsák Lászlót is. A Párt illegális lapja, a „Kommunista” így írt szeptemberi Szajnában: „A salgótarjáni harcosokat nem lehet visszariasztani. A vértanuk példája nyomán folytatják har­cukat a magyar nép szabadságáért”. Pártunk mindig törheletlenül vezette a bányászok harcát, Rákosi elvtárs pedig a börtönből is irányított bennünket. Il­legálisan, sok nehéz harc közben taní­tott az osztályharc fegyverének forgatá­sára, amely sok áldozatot követelt. A ve­zetők jó részét bezárták, elítélték, egy részüket külföldre szállították vagy kény­szerítették. Terrorral akarták megszün­tetni a kommunista eszme terjedését, de a bányászok a harcban megedződtek és minél nagyobb volt a terror, annál job­ban terjedt. A Párt nemhogy megszűnt, hanem egyre erősödött és harcolt a ter­ror ellen. Ezekről az időkről beszélt a múlt évi békekongresszuson Futó János is. a Nagybátonyi Szénbányák sztaháno- vista vájárja is felszólalásában: „A múlt­ban fillérekért dolgoztam, ebből a bér­ből kellett eltartanom édesanyámat és két testvéremet. Volt olyan időszak, ami­kor egy műszak alatt 1 pengő 60 fillért kerestem. Ezért kemény munkát kellett végeznem a kapitalista munkáltatóimnak. Nagy volt a terror. A nehéz és majd­nem ingyen végzett munka mellett el­bocsátás és szanálás volt az osztályré­szünk. Vártuk a felszabadulást, a szov­jet csapatok bejövetelét. A felszabadulás előtt azonban még át kellett vészelni a nyilas uralmat. A nyi­lasok először harcos támogatójukra szá­mítoltak a bányászokban. Ocsmány ígé, retekkel, „kívülről zöld a dinnye, belül­ről piros” jelszóval csábítottak maguk­hoz. Első időkben voltak is, akik hittek ebben, de kiderült, hogy az nem dinnye, amiről beszéltek, hanem tök. A bányá­szok tömege látta és érezte ezt és mo­llon olvasta az illegális Kommunista Párt sajtóját, a „Harcoló Bányászt’* és a többi illegális kommunista röplapokat. A felszabadulás előtti nehéz, várakozó időket /ezek a sajtótermékek és a Moszk­vai Rádió magyarnyelvű híradásai köny- nyítették meg. Ezek tartották vissza elv- társainkat és a hozzájuk csatlakozókat attól hogy a bányába menjenek dolgoz­ni, hogy elvonuljanak a fasisztáktól kényszerítve. Erdőkben, bányákban buj­dostak a náci tisztek és nyilasok elől. így szereztek dicsőséget a nógrádi szén- ínedencének a karancsaljai hős bányá­szok, akik a bányába vonulva harcoltak a terrorral szemben. Mindenki fellélegzett, amikor a szov­jet csapatok, Sztálin elvtárs Vörös Had­serege eljött hozzánk és felszabadított a sokéves terror alól. A nógrádi medencé­ben is csakhamar megindult a széncsata. Előszedték az elszállítás elől eldugott gépalkatrészeket, összeállították a szi­vattyúberendezéseket, beindították a bá­nyákat. Megindult az erőmű is Ekkor már Rákosi elvtárs, egykori hadvezérünk, most vezetőnk, tanítónk támogatásával, irányításával vihettük győzelemre a szén­csatát. Pártunk mindig, azóta is megbe­csülte a bányászokat. Már 1945-ben és azóta is megtett mindent, hogy megköny. nyítse a szénért vívott harcunkat. Ezt a célt -szolgálta az 19o0 november 22'-An kelt, a Párt és a kormány közös határo­zata is. Pártunk ezzel szintén bebizonyí­totta, hogy szívén viseli a bányászok sorsát és minden harcunkban velünk van. Ezt Rákosi elvtárs az 1950 november 26- áu megtartott bányászértekezleten így fe_ jezte ki: „A Magyar Kommunista Párt története a magyar bányászsággal elvá­laszthatatlanul össze van fűzve így volt ez már 1919-ben, így volt a Horthy-fa­sizmus nehéz évtizedeiben és így volt ez 1945-től kezdve szakadatlanul. Mindenki tudia, bogy a nehéz, 1945—46*os eszten­dő Pártunk egyik legbiztosabb pillére, amelyre mindig számíthattunk — a bá- nyászság volt. Büszke örömmel állapítha­tom meg, hogy az is maradt.” Rákosi elvtárs véleménye megmutatko. zik a Minisztertanács határozatában is, amikor a bányászoknak jobb munkafe!téte_ leket, ingyenes ruhát, díszegyenruhát, új lakásokat biztosít. A fegyelmezetten dől. gozó bányászokat hűségjutalommal, nép­köztársasági érdemrenddel tünteti ki. Ez a határozat mondja ki, hogy az 1919-es tatabányai sortűz által hősi halált halt bányászok emlékére, valamint a bányász, munka elismeréseképpen minden év szeptember első vasárnapját a bányászok napjaként ünnepli meg az ország. Nógrádmegyei bányászok! Mutassátok meg Ti is, hogy méltók vagytok erre a bizalomra Pártunk mindezért a sok jó­éit. megbecsülésért csak azt kívánja, tel­jesítsétek az ötéves terv rátokeső szaka­szát. Végezzetek jó munkát a bányában. Harcoljatok úgy. mint a Kisterenyei Szénbányák és különösen a Déli-akna bá. nyászai, akik megmutatták, hogy nem hoznak szégyent hős mártírjainkra. Kö­vessétek azokat a dolgozókat, akik példát mutatnak a megye és az ország bányá­szainak, akik 1404 százalékos tervtelje­sítésükkel elnyerték a Minisztertanács zászlaját. Kövessétek az olyanokat, mint Simon Miklós vájár, akit Népköztársa­ságunk most tüntetett ki érdemrenddel Még vannak lemaradások bányáinknál, így például a Nagybátonyi Szénbányák­nál, ahol nem teljesítik tervüket, adósai maradnak az államnak- A mi kötelessé­günk teljesíteni és túlteljesíteni tervün­ket, mint törvényes tervet. Kötelességünk felajánlásainkat teljesíteni, mert úgy ünnepelhetjük meg legjobban, legméltób­ban a bányászok régi tradícióját. A Bá­nyásznap ünnepének alkalmából nemcsak akkor leszünk méltók Pártunk és kormá­nyunk megbecsülésére, lia becsülettel tel. jesítjük vállalásainkat. Ahogy a Párt és a kormány gondoskodása, Rákosi elvtárs szeretete minden nap és minden órában érvényesül bányászaink felé, ugyanúgy kell nekünk minden nap teljesíteni ter­vünket, ugyanúgy kel! a Bányásznap után továbbvinni a versenylendületet2 még nagyobb akarattal és elszántsággal küz­deni a több szénért. A Bányásznap után hatalmas feladatok állnak előttünk. Eb­ben a szakaszban harcolunk azért, hogy győzelemre vigyük ötéves tervünk máso- dik évét. A feladat annál komolyabb, mert nemcsak a hátralevő hónapok ter­vét kell teljesíteni, hanem a szénbányá­szatban az. eddigi lemaradásr is be kell hozni. Még mindig sok a bányaüzemek­ben a hiányzás. Lazaságok fegyelmezet­lenségek hátráltatják . a széntermelést. Még nem valósult meg következetesen a felelős egyszemélyi veztés, még igén sok követelni való van aknászainktól azon a téren, hogy a termelés közvetlen parancs­nokai legyenek, a dolgozókkal együtt har­coljanak a magasabb munkaszervezettség­ért. A Nagybátonyi Szénbányák és a többi bányaüzemek, amelyek nem teljesítik minden részletében tervüket, tanulhatnak Déli-bánya vezetői és dolgo­zói munkamódszeréből. Itt a verseny nem a vezetők irodából irányított versenye volt. Együtt versenyeztek a vezetők a dol­gozókkal. Csak ígv valósulhatott meg az a mérhetetlen felelősség, melyet min­den egyes dolgozó érzett a felajánlás si- kerrevitelében. Csak ígv valósulhatott illeg, hogy a verseny időtartama alatt igazolatlan műszakmulasztás nem fordult elő, hogy az eredetileg vállalt három munkacsapattal szemben hat munkacso­portnál vezették be a ciklusos munka- módszert, hogy terven felül, a verseny te-tárná alatt 4152 tonna szenet adtak népgazdaságunknak. A többtermeléssel békénkért, az egész világ bányászainak békéiéért, felszabadu­lásáért harcolunk. Ha több szenet adunk a2 országnak, hozzájárulunk ahhoz, bogv országunk minél előbb a vas és acél országává áljék, hogy több gépet adhas­sunk a mezőgazdaságnak, hogy erősebbek legyünk a békefront ránkeső szakaszán. A nógrádi bányászok akkor ünnepük mél­tóan a Bányásznapot, ha mindezeket vi­lágosan látják és elhatározzák, hogy fe* lülmulják az aug. 20-i versenyben és s Bányásznap tiszteletére elért eredményei­ket, ha még nagyobb harcot indítanak a» 1951.es tervben mutatkozó, lemaradás be. hozásáért, a terv túlteljesítéséért-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom