Szabad Nógrád, 1951. március (7. évfolyam, 10-14. szám)

1951-03-03 / 10. szám

1951 március 3.

SZABAD NÓGRAD

3

éves tervünk számait milyen kételkedve, sőt gúnyolódva fogadta a polgári kritika. Viszont az ötéves terv első esztendejében a beruházások összege megközelítette az egész hároméves tervét.

Mi 1949-ben, mikor az ötéves tervet kidolgoztuk, azt tűztük ki célul, hogy e terv megvalósításával lerakjuk a szocializmus alapjait s ezzel kapcsolatban hazánk fejlett ipari termeléssel rendelkező mező- gazdasági országból, fejlett mező- gazdasággal rendelkező ipari országgá váljék. Ennek a tervnek megvalósítására 5 év alatt 51 milliárd forintot szántunk beruházásokra. Az elmúlt év tapasztalatai meggyőztek bennünket arról, hogy célkitűzéseink alacsonyak és ezért új tervet készítettünk, mely 80—85 milliárd forint beruházást irányoz elő (Nagy taps), 65—70 százalékkal többet az eredetinél. S hogy ezek a tervek reálisak, annak egyik bizonyítéka az 1950-es év, melyben a megemelt tervet 109.6 százalékra teljesítettük. Leggyorsabban fejlődött építőiparunk, mely tavaly 116 százalékkal termelt többet, mint 1949-ben. 20

százalékkal nőtt meg a munka termelékenysége: ez az eredeti ötéves tervben egy évre előirányzott növekedésnek a duplája. Mindez a tény azt mutatja, hogy alábecsültük a szocialista ipar lehetőségeit s tartalékainkat, melyekkel rendelkezünk s melyeket most kezdünk csak mozgósítani.

Mit jelent az új, megemelt ötéves terv? Elsősorban azt, hogy az új terv sokkal többet ruház be a nehéziparba, ezen belül a vas-, acél-, szén- és villamosenergiatermelésbe. Számszerűleg ez úgy jelentkezik: 37—38 milliárdot kívánunk beruházni a nehéziparba, az eredeti tervnek több mint kétszeresét. 1949-ben úgy terveztük, hogy gyáriparunk 86.4 százalékkal emelkedik; az új terv szerint a gyáripar termelése hozzávetőleg háromszorosára, mintegy 200 százalékkal nő s benne a nehézipar csaknem megnégyszereződik. (Nagy taps.) A könnyűipar az eredeti terv

72.9 százaléka helyett, mintegy 150 százalékkal nő. A múlt- évben a nehézipar termelésének értéke csak 2.2 százalékkal volt nagyobb, mint a könnyűiparé: az ötéves terv végén a nehézipar részesedése a termelésben 70 százalékos lesz, a könnyűiparé 30 százalék.

A mezőgazdaság beruházását az új terv 40 százalékkal emeli meg.

11 milliárd forintot szán az új terv több mezőgazdasági gépre, műtrágyára, épületre. A tervezett 22.800 traktor helyett 26.000—28.000-et kap a mezőgazdaság, az öntözött területet nem 118.000 holddal, hanem 323.000 holddal fogjuk növelni. Ezzel lehetővé válik a mezőgazdaság termelésének több mint 50 százalékos emelése.

Város- és községfejlesztésre 33 százalékkal többet irányoz elő a terv: 10 milliárdot, amely összegből többek közt 220.000 új lakás épül. A közlekedés beruházásait is megfelelően növelni kell: itt is egyharmaddal többet, 11 milliárdot álíít be az új terv.

Ezeknek a megnövekedett célkitűzéseknek megfelelően nő a végrehajtásukhoz szükséges munkások, alkalmazottak száma is. Eredeti ötéves tervünk megvalósításához 480.000 új munkást és alkalmazottat tartottunk szükségesnek. A megemelt tervekhez ennél sokkal több, 600.000—650.000 munkás és alkalmazott szükséges, köztük

11.000 új mérnök, több, mint amennyi mérnök ötéves tervünk kezdetén volt és 17.000 új technikus.

Végül, de nem utolsó sorban: az új terv a nemzeti jövedelem 63 százalékos növekedése helyett több mint 120 százalékos növekedést ír elá, ami a dolgozó nép életszínvonalának, kultúrájának további emelését teszi lehetővé.

Tervünk megvalósításának megvannak már a legfőbb előfeltételei. Iparunk a kisipar kivételével a szocialista állam kezében van. A közlekedés, a nagykereskedelem, a bankszervezet 1Ö0 százalékig szocialista szektorhoz tartozik. A kiskereskedelem 70 százalékát is a szocialista kereskedelmi szervek bonyolítják le. A mezőgazdaságban Is megindult a szocializmus építése. Ezek a tényezők lehetővé teszik, hogy népgazdaságunk minden

terén fokozódó tervszerűséggel tudjunk dolgozni és kitűzött terveinket meg is valósítsuk.

Dolgozóink között egyre többen értették meg, hogy a munka nálunk nem kényszerű robot többé, hanem a felszabadult dolgozók becsületének és dicsőségének ügye.

A szocialista munkamódszerek elterjedésének az a felajánlás adott lendületet, amellyel a magyar dolgozó nép a nagy Sztálin 70-ik születésnapját ünnepelte. Ez a munkafelajánlás magával ragadta a dolgozókat, megtörte a jeget és szabaddá tette nálunk is mindazoknak a munkamódszereknek az elterjedését, melyeknek a Szovjetunió annyi gazdasági sikerét köszönheti.

A Szovjetunió segít legmodernebb üzemeink építésében, átadja nekünk legjobb gépeit, legújabb gyártási eljárásait, de ami nem ke- vésbbé fontos, nagylelkűen rendelkezésünkre bocsátja legjobb tudósait és élmunkásait.

Köztudomású, hogy ezeknek és a többi szovjet sztahánovistáknak közvetlen munkamódszerátadása alapján hatalmasan megnőtt a magyar szta- hánovista-mozgalom. Az ő tanítványaik Muszka Imre vasesztergályos, a Rákosi Mátyás Művek munkamódszerátadója, Pióker Ignác gyalus, az Egyesült Izzóban, Kugler Lajos hengerész, Diósgyőrben, akinek a brigádja a legjobb az országban. Szőczei Sándor, Kossuth-díjas kovács, Ormai Árpádné. Kossuth-díjas szövőnő, Makár Já- nosné, a Magyar Pamutipar 16 gépen dolgozó szövőnője, Piszkei Erzsébet ifjúmunkás, aki Győrben 22 automatagépen dolgozik. Varga Barnabás, tatabányai vájár, aki kitűnő munkájáért Rossuth-díjat kapott, Dietrich József, sztahánovista vájár, Tajkov András, Tatabánya legjobb vájárja, Pozsonyi Zoltán, Kossuth-díjas építőmunkás, Lengyel József, a legjobb mozdonyvezető és százai meg ezrei azoknak a sztahánovistáknak, akik a magyar szocialista ipar élcsapatát képezik.

A szovjet sztahánovisták és a magyar szocialista élmunkások között eleven és termékeny összeköttetés keletkezett. A Szovjetunióban a szocialista verseny már a munkások természetévé vált. Mi még nem tartunk itt, de nálunk is kezd meghonosodni az a jó szokás, hogy a dolgozó nép minden nagy évfordulóját, vagy fontos eseményt munkafelajánlással ünnepel. Ezt tapasztalhatjuk most is, mikor Pártunk kongresszusára hatalmas munkafelajánlásokkal, a munkaverseny soha nem látott kiterjesztésével mutatja ki hűségét és szeretetét Pártunk iránt a város és falu dolgozó népe.

Nincs olyan területe népgazdaságunknak — és hozzátehetem: egész szocialista életünknek —, mely ne kapott volna és ne kapna szakadatlanul és folyamatosan felbecsülhetetlen támogatást a Szovjetuniótól. Most kezdünk rátérni, hogy tapasztalataiknak azt a mérhetetlen tárházát, amely a szovjet szakirodalomban van lefektetve, a mi szocialista építésünk számára hozzáférhetővé és felhasználhatóvá tegyük. Az elmúlt évben, de különösen az utolsó hónapokban valóságos roham indult meg a Szovjetunió szakirodalma felé. El lehet mondani, hogy ezen a téren csak most fedezi fel a mi technikai értelmiségünk — és rajta túlmenően az egész magyar intelligencia — a Szovjetuniót. Most fogják csak fel a maga jelentőségében, hogy mennyire élenjáró és mennyire termékenyítő hatású számukra a Szov-i jetunió kimeríthetetlen tudományos és tapasztalati fegyvertára. Alá kell húzni és tudatosítani kell, hogy a magyar népi demokrácia sikereinek egyik döntő összetevője mindez a baráti segítség, amelyért nem lehetünk eléggé hálásak a Szovjetuniónak és akitől ez a segítség nem egyszer kiindult, magának Sztálin elvtársnak. Előrelátható, hogy ez a támogatás a következő években még növekedni fog és ötéves tervünk jó végrehajtásának, egész jövőnk építésének ez a segítség a legbiztosabb záloga. '

Rá kell mutatni arra, hogy a tapasztalatok kicserélése és a kölcsönös segítés terén hasonló viszony kezd kialakulni a baráti népi demokráciák országaival is.

Nyugodt fejlődésünkhöz sokban hozzájárult a Kölcsönös Gazdasági Segítés Tanácsa, s az a körülmény,

hogy külkereskedelmünk egyre fokozódó része bonyolódik le a Szovjetunióval és a baráti tervországokkal.

Amikor a magyar népi demokrácia eredményeit ismertetjük, a legnagyobb elismerés és dicséret hangján kell megemlékeznem a magyar munkásosztály teljesítményeiről, amelyekkel joggal kiérdemelte egész dolgozó népünk háláját. Ez a munkásosztály Pártunk vezetésével megmutatta, hogy méltó arra a tör ténelmi szerepre, mely hazánkban a szocializmus építésének minden szakaszán reá hárul. Hála és dicsőség a magyar munkásosztálynak!

Sikereink aláhúzásánál ugyancsak méltatnunk kell az értelmiség jó munkáját, melynek zöme őszintén és becsületesen támogatja a népi demokrácia célkitűzéseit. Külön ki kell emelnünk a magyar technikai értelmiség érdemeit.

Az a körülmény, hogy ipari termelésünk az ötéves terv első esztendejében ilyen imponáló eredményeket tudott felmutatni, azt bizonyítja, hogy technikai értelmiségünk megfelelt a ráháruló fokozott feladatoknak és zömében lojálisán, helyeslőén, pozitive viszonylik népi demokráciánkhoz és' szocialista célkitűzéseinkhez.

Az eredmények azt is igazolják, hogy a munkásigazgatók többsége, akiknek működését kezdetben régivágású mérnökeink kétkedve és kritikusan nézték, beváltotta a hozzájuk fűzött reményeket.

Jövő fejlődésünknek egyik biztató záloga az, hogy egy csomó pozitív tényező még csak ezután fogja éreztetni hatását. A munkásokból és pa rasztokból jött értelmiség, a szocializmus neveltjei csak ezután jelennek meg tömegesen a termelés porondján.

Amikor a szocialista ipar eredményeit és sikereit ennyire kihangsúlyozzuk, rá kell mutatnunk még arra a rengeteg nehézségre és hibára, amely ugyanakkor e téren tapasztalható. Meg kell említenünk a munkafegyelem és az állampolgári fegyelem hiányait, a nagy munkás- vándorlást. Különösen a munkafegyelem még meglévő lazasága az, amely rendkívül hátráltatja fejlődésünket. Az igazolatlan kimaradások és a fegyelmezetlenség száz egyéb megnyilvánulásai még mindig rendkívül gyakoriak. Lépten-nyomon tapasztalható az anyagpazarlás, az állami javak felelőtlen kezelése, a takarékosság hiánya. A népköztársaság kormányának takarékossági intézkedései még távolról sem adtak megfelelő eredményt. Rendkívül gyakori az egyéni felelősség hiánya, az egyéni felelősség áthárítása a rengeteget ülésező különböző kollektívákra. Az üzemek és intézmények szinte szakadatlan és gyakran felesleges átszervezése is idetartozik. Mindennapos az éberség hiánya az ellenséggel szemben. A terv általános túlteljesítésén belül egész iparágak vannak, melyek nem teljesítették a felemelt tervet, köztük olyan fontosak, mint a forgácsoló szerszámgépek, a Diesel-motorok, a nagy villamos forgógépek gyár tása. Az alapanyagok (vas. acél. szén) termelésgyorsulásának üteme is elmaradt az egész ipari termelés gyorsulásának üteme mögött.

Ezek a hibák és bajok rendkívül megnehezítik szocialista fejlődésünket. Kiküszöbölésük a mi jó műn-- kánktól függ és különösen Pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának jó munkájától. A mi elvtársainknak még mindig negi ment át a vérébe és húsába az a tudat, hogv ők egyénenként és kollektive felelősek mindenért, ami munkaterületükön, az üzemben, hivatalban, termelőszövet, kezeiben történik. Még mindig nem szokták meg, hogy jó, vagy rossz munkájuknak legbiztosabb mutatója a termelés, a termésheszolgáltatás. az adózás stb. emelkedése, vagy csökkenése. Még mindig sokan vannak, akik joggal magukénak vallják ugyan az országot, de nem érzik ezzel kapcsolatban a jó gazda felelősségét. Ezen a téren Pártunk még alaposan le van maradva és a munka neheze még előttünk áll. A Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusának egyik feladata, hogy e bajokra ráirányítsa a figyelmet és kidolgozza e bajok kiküszöbölésének leghatásosabb és legeredményesebb módszereit.

Szocialista fejlődésünk meggyorsításának legnagyobb féke mező- gazdaságunk helyzete. Mindjárt hozzáteszem, hogy mezőgazdaságunk a háborúokozta szörnyű károk dacára, a múlt évben lényegében elérte az utolsó békeév termelését, sőt egy sor területen túl is haladta. A tavalyi búza. és rozstermésünk átlaga 9.2 százalékkal volt nagyobb, mint a háborút megelőző tíz békeévben.

Ma már azonban ez nem elég s a mezőgazdaság az eredmények dacára kezd egész szocialista fejlődésünk gátlójává válni, mert a követelmények sokkal gyorsabban nőnek, mint a mezőgazdaság termelése. Büszkén hivatkozhatunk életnívónk emelkedésére, arra, hogy a város és a falu dolgozói ma jobban élnek, jobban táplálkoznak, jobban ruházkodnak. Életszínvonalunk ezen egészséges megnövekedése a réginél hasonlíthatatlanul fokozottabb követelményeket állít mezőgazdaságunk elé. A népi demokráciában megszűnt a munkanélküliség és mint már rámutattunk, három és fél év alatt a munkások és tisztviselők száma 600.000-rel nőtt. A munkabéralap csak a tavalyi év folyamán, mint említettük, 3 milliárd forinttal lett nagyobb és ezen összeg jelentékeny részét fokozott élelmiszervásárlásra és hasonló, jórészt a mezőgazdaságból származó árura fordították.

De nemcsak a város él jobban, a falu is. Eltűnt a szörnyű nyomor, amely a falut Horthy idejében fojtogatta. A falu jómódú lett és többet fogyaszt a mezőgazdaság termékeiből. Emiatt sokkal több mező- gazdasági termékre van szükségünk, mint azelőtt.

Ez a rendkívül megnőtt kereslet parancsolóan előírja, hogy sokkal többet termeljünk, mint a Horthy- időben és hogy emeljük meg minden téren termésátlagainkat, melyek rendkívül alacsonyak. Amikor ősszel itt voltak Szovjet-Ukrajnából a magyar kolhozisták, egyik legnagyobb meglepetésük a mi mezőgazdaságunk alacsony terméshozama volt. A terméshozamot csak úgy lehet megemelni, ha a magyar mezőgazdaság is rátér a modern nagyüzemi gazdálkodásra, a nagy mezőgazdasági gépek használatára. Ezt a parasztság is kezdi felismerni s ezért vesz irányt a termelőszövetkezetekre.

Belső helyzetünk kérdéseivel kapcsolatban végül rá kívánok mutatni, hogy az utolsó években hogyan változtak meg számszerűleg az osztályok. A munkások és tisztviselők száma most 1 millió 750 ezer körül jár. A fejlődés menetére jellemző, hogy a múlt évhez képest 223 ezer fő az emelkedés. A hároméves tervünk megkezdése, 1947 augusztus elseje óta a munkások és tisztviselők száma kb. 600 ezer fővel, több mint 50 százalékkal emelkedett. Három év alatt teljesen kiszorítottuk a régi tőkéseket az iparból, a nagykereskedelemből, a bankokból. A munkásság csekély kivétellel már nem kizsákmányolt proletár, mert a saját államának üzemeiben, magának dolgozik. Leomlottak mindazok a politikai és egyéb korlátok, melyekkel a régi tőkés rend kizárta a jogokból, a politikai hatalomból, a közigazgatásból, hadseregből, iskolákból. Ez már a felszabadult munkásosztály.

A mezőgazdaságban a fejlődést a következő számok mutatják. A falun

III.

jelenleg több mint 1 millió 100 ezer körüli gazdaságot tartanak számon, ebből 200 ezer tulajdonosa mező- gazdasággal nem élethivatásszerűen foglalkozik és 63.000 kulák. Ha szembeállítjuk az 1941-es számlálás adatait az 1949-es népszámlálással, a következő változások képét kapjuk. A teljesen nincstelen, bérmunkából élők (napszámosok, állandó munkások és mezőgazda- sági alkalmazottak) százalékaránya a mezőgazdasági népességből

45.9 százalék volt, szóval a földműves lakosságnak majdnem a fele; ez 1949-re leesett 17.1 százalékra; az 1—25 holdig terjedő birtokok 1941-ben 47 százalékát alkották, 1919-ben ez a földosztás eredményeképen 78.6 százalékra nőtt. Ez a parasztság sem a régi már. A népi demokrácia megszüntette a kapitalista kizsákmányolás annyi parasztnyúzó formáját: megszűnt a bankuzsora és a kiszipolyozás száz más módja, A dolgozó parasztság előtt megnyílt minden pálya, amelyből azelőtt az uralkodó osztály kizárta. A népi demokrácia állama őket is minden módon támogatja.

A nagybirtok felosztása óta legfontosabb változás a falu életében az, hogy megkezdődött a mezőgazdaságban a szocializmus építése. A szocialista szektor a mezőgazdaságban már több mint egynegyedmillió dolgozót ölel fel és gyorsan növekszik.

Rákosi elvtárs ezután arról be. szélt, hogy a mezőgazdasági proletariátusnak fele az utolsó két esztendő alatt a mezőgazdaság szocialista szektorában, mintegy negyede az ipar, bányászat, építkezés területén helvezkedett el.

A kulákok száma két évvel ezelőtt 63.000 volt, ez a szám csak azokat foglalja magában, akiknek több mint 25 hold földjük van, vagy több mint 350 kataszteri aranykorona után fizet adót. Majdnem kétmillió hold földterülettel rendelkeztek, s ebből 1949. július 1-e óta 22.000 kulák felajánlott az államnak 662.500 hold földet; a felajánlásból már 17.000 kuláktól át is vettek 340.000 hold szántót. A kulákok kezén maradt ez év elején a szántóterület kb. 13 százaléka. Ez a 13 százalék adja a begyűjtött gabonaneműek 15 százalékát. Ezek a számok azt mutatják, hogy a ku- lákokat korlátozó intézkedéseknek vannak eredményei, hogy a kulák már nem a régi, hogy defenzívába szorítottuk.

A kulákok ereje jelentékenyen nagyobb annál, mint amit a puszta számok mutatnak. A mi kulákstatiszti- kánkban például nem szerepelnek azok a kulákok, akiknek 15—25 hold földjük és ugyanakkor kocsmájuk, kereskedésük, cséplőgépük, traktoruk, vagy egyéb vállalatuk van, ku- peckednek, spekulálnak stb. Ezeknek a száma tízezrekre rúg s a kimutatott kulákokkal együtt biztosan több, mint százezer család.

Kézenfekvő, hogy a kulák gazdasági ereje és mindjárt hozzátehetjük, politikai befolyása, ma is sokkal nagyobb, mint ahogy számaránya vagy szántóterülete után gondolnék.

A tőkés osztályok maradványairól nincs statisztika, de még mindig elég szélesen vannak képviselve államapparátusunk középső funkcionáriusai. a vidéki vállalatok alkalmazottai közt és újabban a tanácsok apparátusában is. Támogatja őket az egyházak funkcionáriusainak egy része, különösen a katolikus egyházban. Ezek az elemek abban a pillanatban, amikor velük szemben lanyhul az éberség, azonnal működésbe lépnek és nem egyszer jelentékeny károkat okoznak a népi demokráciának. Ezért fokozni kell az éberséget és lankadatlanul folytatni kell a tőkés rendszer minden maradványával szemben a harcot.

Párfiunk helyzete és fejlődése

Pártunk fejlődésének és eredményeinek hatása tükröződik vissza népi demokráciánk minden eredményében és sikerében. A kettő elválaszthatatlanul összefügg. Amit elértünk: a magyar népi demokrácia gazdasági és szociális fel- emelkedése, sikerei a kultúra terén, belépése a szabad nemzetek megbecsült családjába — mindez elsősorban nagy' Pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártja jó munkájának köszönhető. (Hosszas taps. A küldöttek felállva ünnepük a Pártot és Rákosi elvtársat.)

Mi a múltban, csakúgy, mint a jelenben bőven éltünk a kommunista önkritika és kritika fegyverével, mert nagy tanítónk, Lenin és Sztálin útmutatása nyomán, valamint példaképünk, a Bolsevik Párt gyakorlata és elmélete alapján tisztában voltunk azzal, hogy a hibák és bajok őszinte, kendőzetlen feltárása Pártunk egészséges fejlődésének elengedhetetlen feltétele és tényezője. Ez marad a jövőben is. Ezért éltünk a kritikával és önkritikával és élünk vele a kongresszuson is. De amikor nemcsak sikereinkről, hanem kudarcainkról i« beszámolva, megvonjuk a mérleget, túlzás és dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy a Magyar Dolgozók Pártja nem végzett rossz munkát.

A magyar népi demokrácia szó-