Szabad Nógrád, 1951. március (7. évfolyam, 10-14. szám)

1951-03-03 / 10. szám

4

SZABAD NÓGRAD

1951 március 3.

tatta, inkább az ellenkezőjét. Ahelyett, hogy a középparasztokat igyekeztek volna elválasztani a kulákoktól, vagy kivonni őket a kulák-befolyás alól, a választó- vonalat a szegényparasztság és a középparasztság között vonták meg.

Ez természetesen gyengítette a munkás-paraszt szövetséget, a munkások és dolgozó parasztok összefogását és megnehezítette a kulákok elleni harcot.

Központi Vezetőségünk ezért a falu szocialista átépítésének egyik fontos előfeltételeképpen 1949 márciusában tartott ülésén foglalkozott ezzel a kérdéssel s ráirányította Pártunk figyelmét falusi politikánk hibáira.

Amikor a szocialista szektor a falun növekedésnek indult, újabb zavarok jelentkeztek. Pártszervezeteink jelentéként/ része kezdte elhanyagolni a parasztságnak a szocialista szektorban nem dolgozó részét, azzal az indokolással, hogy most már a szocialista szektor a legfontosabb. Ezzel elterelték figyelmüket a 85—90 százalékot kitevő egyénileg dolgozó parasztságról, ami végeredményben odavezetett, hogy az egyénileg dolgozó parasztok közt nem folyt megfelelő felvilágosító munka a termelőszövetkezetek kérdésében.

Pártunk és a népi demokrácia sikereinek hatása alatt, sok szervezetünkben kezdett elsikkadni a pártdemokrácia; ez azzal is Összefüggött, hogy az ellenséget megvertük, kiszorítottuk a nyílt porondról.

A pártdemokrácia, az egészséges pártélet hiánya és véle kapcsolatban az egészséges pártkritika elnyomása csakhamar egy sor olyan jelenséget eredményezett, amelyekkel szemben fel kellett lépnünk.

E jelenségek láttára Pártunk Központi Vezetősége a múlt év február 10-i teljes ülésén felfedte ezeket a hibákat és kiküszöbölésükre elhatározta, hogy országszerte újra választatja a vezetőségeket. A határozat célul azt tűzte ki. hogy a vezetőségi választások folyamán a pártdemokrácia és a kritika teljes érvényesülésével eltávolítsák a vezetőségekből az oda nem való párttagokat és helyükbe új, friss, fiatal erők kerüljenek.

Ezt a célkitűzést jelentékeny részben el is tudtuk érni, mert a párttagság széles tömegeinek aktiv részvételével megválasztott alap. szervezeti vezetőségekbe és pártva- lasztmánvokba nagy számmal kerültek új, fiatal, fejlödésképes erők. Az összes alapszervi vezetőségi tagok

55.9 százalékát újonnan választották. Egy részük már azon ifjak és nők közül került ki, akik az utolsó esztendőkben jó munkájukkal kitűntek. Az alapszervi vezetőségek felfrissülése az . egész pártmunkán éreztette jó hatását.

A Központi Vezetőség határozata a vezetőségek újraválasztására azt is célul tűzte ki, hogy a vezetőségek összetételét megjavítsák, hogy a bennük lévő kispolgári elemek számaránya csökkenjen. A hntáro zatnak ez a része már nem került megfelelően végrehajtásra. Részben ennek tudható be, hogy az utóbbi hónapokban újra gyakran tapasztaljuk a pártdemokrácia megsértését, a tagsághoz való formális, bürokratikus viszonyt. Néhány héttel ezelőtt például Borsod megyében megállapítottuk, hogy 360 párttag- felvételi lap fekszik a járási párt- bizottságoknál, amelyekkel hónapok óta senki sem törődött. A miskolci járási pártbizottságnál az ellenőrzés

száz darab régi keltezésű felbontatlan levelet talált. Nem egy vidéki funkcionáriusunk ajtaján ott lóg a figyelmeztetés: „Csak hivatali ügyben lehet belépni.” (Derültség.) A pártdemokrácia biztosítása és a bürokrácia elleni harc nem olyan kérdés, mint egy egyszerű konkrét feladat végrehajtása, hanem állandó, szerves része pártéletünknek és különös jelentőséget nyer most. amikor Pártunk nekigyürkőzik annak a nehéz feladatnak, hogy a mezőgazdaságban, a falun is felépítse a szocializmust.

Rátérek most Pártunk számszerű adatainak ismertetésére. Ez év január 2-án statisztikai felvételt eszközöltünk, melynek alapján megállapítottuk, hogy Pártunk jelenleg 13.751 alapszervezetben 862.114 taggal és tagjelölttel rendelkezik. Ehhez a számhoz még hozzá kell venni kb. 20.000 olyan tagot és tagjelöltet, aki egyik szervezetből a másikba való átigazolás alatt áll. Ezekkel együtt Pártunkban valamivel 88Ö.000-en felüli tag és tagjelölt van. A statisztikai felvételben szereplők közül párttag 699.688, tagjelölt 162.426. A tagság körülbelül 10%-a Budapesten van. Ez azzal függ össze, hogy Budapesten van összpontosítva a magyar iparban dolgozóknak körülbelül fele. A tagság nemek szerinti megoszlása: 71.3% férfi, 28.7% nő. A tagjelöltek között valamennyivel magasabb a nők aránya, országosan 30.4%, Budapesten 37.8%. Ebben már bizonyos fokig kifejezésre jut az az irányzat, mely az eddiginél jobban akarja a nődolgozókat Pártunkba bevonni. A korcsoportok szerinti megoszlás: a tagság 12.9%-a, számszerint 111.493 24 évnél fiatalabb, 28.3%-a, számszerint 243.646 25 és 35 év között van. 36—50 között van a tagság 37.2%-a, 50 éven felüli 186.362, azaz 21.6%. Ezek a számok azt mutatják, hogy tagjaink között még mindig nincs eléggé képviselve az ifjúság.

Ezzel szemben egészen más képet mutat a tagjelöltek aránya. A tagjelöltek 30.2%-a 24 éven aluli. Ez az arány majdnem két és félszer akkora, mint a tagoknál. Ez a szám azt mutatja, hogy a tagjelöltek között már megfelelően szerepelnek a fiatalok. Ami a tagság származás szerinti összetételét illeti, 447.323 munkás származású: ez tagságunk 51.9%-a. 242.177 dolgozó paraszt, ez 28.1%, értelmiségi 21.066, azaz 2.4%. A többi alkalmazott, kispolgári származású és egyéb. A tagság eredeti foglalkozás szerinti megoszlása a következő: munkás 56.9%, 490.046, dolgozó paraszt 15.4%, 132.187. Ez a két kategória együtt 72.3%. Értelmiségi 4%, a többi alkalmazott és egyéb. A tagság jelenlegi foglalkozása szerint a következő összetételű: ipari munkás 348.630, azaz 40.5%, paraszt 100.585, azaz 11.7%. alkalmazott 226.760, azaz 26.3%, a többi értelmiségi, háztartásbeli, nyugdíjas és egyéb.

Ezekre a számokra érdemes felfigyelni, mert azt mutatják, hogv Pártunkban több mint 100.000 olyan munkás és paraszt van, aki a felszabadulás óta államapparátusba, a gazdasági apparátusba ment át. Ez a szám egviktnutatóia annak, hogy hogyan vette birtokába a dolgozó nép az államot. Rá kell mutatnunk arra. hogv az alkalmazottak közül 112.000, tagságunknak 13.1 % - a eredetileg is alkalmazott volt. ami ennek a rétednek bizonvos túltengését jelenti a Párton belül.

IV.

A tagság száma a lakosság létszámához . viszonyítva természetesen legnagyobb Budapesten, ahol 20.7%, a legkisebb Bács-Kiskún megyében, ahol 3.8%. Országos átlagban a lakosság 9.4%-a van a Pártban. A tagság növekedése lassú. Az elmúlt év folyamán valamivel több, mint 30.000-re nőtt. Ez a szám azt mutatja, hogy pártszervezeteink még mindig nem tartják fontosnak az új tagok felvételét. Mutatja azt is, hogy a szocialista termelés terén kitűnt ifjak, nők, bányászok. építőmunkások, parasztok, technikai értelmiség Pártunkba való fokozottabb felvételének kérdését változatlanul napirenden kell tartanunk.

Pártsajtónk fejlődésére vonatkozólag megemlítem, hogy a Szabad Nép éppen a II. kongresszusunkkal kapcsolatban sikeres kampányt vitt előfizetői számának felemelésére. Egyetlen hónap alatt több mint

280.000 új előfizetőt gyűjtöttünk és most a Szabad Nép hétköznaponként 800.000 példányban jelenik meg. Napilapjaink . összes példányszáma 1,228.000. (Nagy taps)

Ami tömegszervezeteink létszámát illeti, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége, mely a múlt év júniusában alakult, jelenleg 620.000 taggal rendelkezik. A szakszervezetek száma 19, taglétszámuk 1,430.000, amelyben nem foglaltatik a DEFÖSZ-nak körülbelül 300.000-et meghaladó munkástagozata. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége a múlt év decemberében

647.000 tagot tartott nyilván. A Magyar-Szovjet Társaság taglétszáma 798.000. Ez a szervezet az elmúlt év folyamán megháromszorozódott. A Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége 766.000 tagot tart nyilván.

E számok mutatják, hogy nagy és összességükben egész dolgozó népünket átfogó tömegszervezetekkel rendelkezünk. Közülük itt csak a Dolgozó Ifjúság Szövetségének kérdését akarom érinteni. A DISZ alakulása óta eltelt háromnegyed év fejlődése még nem volt elég arra, hogy nálunk is Pártunk mellett azt a szerepet be tudja tölteni, amelyet példaképe, a Komszomol játszik a

Szovjetunióban. Ehhez nemcsak az kell, hogy a DISZ maga tudatában legyen ennek a feladatnak, hanem az is, hogy Pártunkban nőj jön a megértés a DISZ szerepe

iránt.

Végűt, de nem utolsósorban, említést kell tennem a magyar

békemozgalomról, mely országszerte, mintegy 27.000 békebizottságot fog össze. A béke megvédése a legközelebbi esztendők központi kérdése és a magyar békemozgalomra, mint a Béke Hívei Világ- mozgalmának magyar osztagára, ezen a téren rendkívül fontos és felelős munka vár. A stockholmi békenyilatkozat aláírásával kapcsolatban tapasztalhattuk, hogy ez az a kérdés, amelyben a magyar nép töretlen egységgel áll mögöttünk. Pártszervezeteinknek ezért az eljövendő esztendőkben változatlanul egyik legfontosabb feladata a békemozgalom támogatása, erősítése és fejlesztése.

Az itt felsorolt adatok és számok azt bizonyítják, hogy Pártunk a magyar dolgozó nép egészséges, erős, mély gyökerekkel rendelkező szervezete és hogy a tömegszervezetekkel együtt átfogja és vezeti az egész dolgozó népet

Fáfftimlc feladatai

eialista fejlődése és felemelkedése különösen azóta vett gyors iramot, mióta 1948 júniusában szervesen is létrejött a munkásegység és a Magyar Dolgozók Pártjának megalakulásával egyetlen hatalmas politikai párt mögé tömörülhetett a dolgozó nép. Ali a Magyar Dolgozók Pártjának I. kongresszusáról, mint hatalmas kiindulásról beszéltünk. Visszatekintve meg lehet állapítani, hogy ez nem volt túlzás. Minden reményünk, amit az egyesüléshez fűztünk, egészében valóra vált. Ebből az alkalomból újra elismeréssel kell megemlékeznünk azoknak a szociáldemokrata párttagoknak és funkcionáriusoknak tíz- és százezreiről, akik 1948. tavaszán és nyarán, lelkesen, meggyőződésből léptek át Lenin és Sztálin győzelmes zászlaja alá és evvel elévülhetetlen érdemeket szereztek maguknak a szerves munkásegység megteremtésében.

E szociáldemokrata tömegek érdeméből semmit sem von le, hogy vezetőinek egy részéről azóta kiderült, hogy az ellenség szolgálatában állottak. A Szociáldemokrata Párt zöme a döntő hónapokban osztályé nak és népének hű fia volt és ezt a hűséget a kommunistákkal való becsületes és őszinte egységgel pecsételte meg.

Ennek az egyesülésnek gyümölcse az egységes, töretlen, Lenin és Sztálin zászlaja alatt küzdő, kommunista széliemtől fűtött nagy Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja.

Rákosi Mátyás beszámolt a párttagság felülvizsgálásáról, utalt arra, hogv a Pártba befurakodott ellenség tudatosan, tagságunk esők. kentése céljából nem vont be a felülvizsgálatba és ezzel mechanikusan kihagyott rendes párttagokat. Ilyesmi nagyobb számban fordult elő Somogy megyében, de másutt is, különösen a tanyavilágban.

Ez a párttagfclülvizsgálat nehéz és fáradságos munka volt. Hónapokon keresztül foglalkoztatta Pártunk legjobb erőinek tízezreit, de végeredményben megérte a fáradságot.

A tagfelülvizsgálat idejére tag- felvételi zárlatot rendeltünk el és utána abból a célból, hogy Pár tunk egészséges növekedését megfelelően szabályozzuk és a nemkívánatos elemek újrafelvételének gátat vessünk, egy sor szigorító rendszabályt foganatosítottunk. Ezek az intézkedések magukban- véve helyesek voltak, de fiatal és tapasztalatlan pártszervezeteink egy részénél elhomályosították a Párt egészséges növekedésének kérdését és odavezettek, hogy a rendszabályokat gyakran gépiesen haj tották végre és ezzel további egészséges növekedésünknek, az új tagok felvételének gátlóivá váltak.

Különös súllyal éreztették hatásukat a tagfelvétel körül elkövetett hibák a falvakon. Szocialista fejlődésünk egyik velejárója, hogy a falusi szegénységből kikerült kommunistáknak jelentékeny része elment ipari munkásnak, vagy be állt a szocialista szektorba, a gépállomásra, az állami birtokra, a termelőcsoportba. A termelőszövetkezetbe lépett át például több mint 40.000 párttagunk és tagjelöltünk. A szocialista szektor pártszervezetei kiváltak a falu területi pártszervezetéből. Ez a kiválás gyakran azt is jelentette, hogy nem a faluban maradt a szervezet, mert a gépállomás, az állami birtok, vagy a szövetkezet központja gyakran a falun kívül esett. Emiatt a régente egységes falusi szervezet száz és száz községben két-három, sőt négy szervezetre vált szét, melyhez gyakran még valamely újonnan felállított ipari vállalat szervezete is járult.

Ezeknek a különböző szervezeteknek az összefogása új feladat, amellyel még sok helyen nem tudtak kielégítően megbirkózni és ezért ez a fejlődés átmenetileg egy sor falusi szervezetünk komoly meggyengülését eredményezte.

A falusi szocialista szektor építésének megkezdése óta elterjedt ezekben a szervezeteinkben az a nézet, hogy minden figyelmet a szocialista részre kell összpontosítani. Ebből adódott azután az a tendencia, hogy még a népi demokráciát mindenben támogató, a termelésben, a szerződéskötésben a termésbeadásban kitűnő, a termelőszövetkezeti mozgalommal szemben nem álló középparasztokat

sem igyekeztek bevonni a Pártba. Mi felleptünk ezzel az eljárással szemben, amely komoly károkat okozott nekünk és kétségkívül meglassította a falusi szövetkezeti fejlő dést. Ennek a kérdésnek egészséges megoldása jövendő feladataink egyike a falun.

Pártunk szociális összetételének megjavítása mellett, az egyesülés ténye fokozottan előtérbe állította Pártunk ideológiai színvonalának emelését.

Az 1948~~49-es oktatási évadban már kétszer annyi tagunk tanult pártiskolán és az esti tanfolyamokon, mint a megelőző évben. Azóta propaganda munkánk évről-évre szélesedik és nemcsak mennyisége, de minősége és színvonala is megjavult. Jelenleg 300.000 tagunk tanul esti tanfolyamokon, ami párttagságunknak egyharmada.

Gyorsan fejlődött pártiskolai rendszerünk is, melyben most évente

29.000 elvtársunk tanul. Létrehoztuk az egy- és kétéves pártfőiskolát, melyeken 260-an tanulnak. Ebben az évben majdnem kétezer párttagunk végzi el a három- és öthónapos pártiskolát.

Pártunk elméleti folyóirata, a ..Társadalmi Szemle”, 44.000 példányban jelenik meg. A ,,Pártépítés’’

176.000 példányban, a ,.Népnevelő”

246.000 példányban. Kiadtuk Marx —Engels válogatott müveinek két kötetét, Lenin válogatott müveinek két kötetét, azonkívül megjelent Lenin összes müveinek magyar kiadásából az első kötet. Sztálin elvtárs összegyűjtött műveinek 6 kötete jelent meg, egyenként 100.000 példányban, s ezzel Sztálin elvtárs magyar nyelven kiadott könyvei hárem milliónál nagyobb példányszámban forognak közkézen. (Nagy taps.)

A marxizmus-leninizmus tanításának további kiterjesztésére az állami egyetemeken és főiskolákon is 'revezettük a marxizmus-leninizmus tanítását. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy főiskolai hallgatóink ebhez a tantárgyhoz jól viszonyulnak és jó eredményeket érnek el.

E hatalmas politikai nevelő munkánk eredményeként jelentékenyen megjavult Pártunk ideológiai színvonala.

Amikor ezt így leszögezzük, egyben rá kefl mutatni, hogy az eredmények mellett egy sor o!/an komoly hiba is jelentkezett p téren, melyekkel szemben Pártunk vezetőségének külön határozatban kellett fellépnie. A pártoktatás gyakran inkább a mennyiségre, a nagy számra, mint a minőségre törekedett Pártiskoláinkon az elméletet nem egvszer a gyakorlattól elválasztva és elvonatkoztatva tanították. Elhanyagolták az agitációt, a tömegekre való közvetlen hatás és apt-Hálás e nélkülözhetetlen módszerét. Az agitációt. a felmerülő aktuális kérdések népszerű, közérthető helyi érvekkel való alátámasztását, az érvelés helvi viszonyokra való a'RElmazását sokszor általános propagandával, vagy szervezéssel akarták pótolni.

Ez a hiba azzal is összefügg, hogy pártfunkcionáriusaink tekintélyes része nem ismeri se kultúránk, se népgazdaságunk konkrét kérdéseit, sem a saját területén, sem országosan. Nem ismeri és nem tanulmányozza a legfontosabb párt- és minisztertanácsi határoza tokát, azokat sem, melyek a napi sajtóban jelennek meg. Emiatt munkájuk középpontjában gyakran nem e határozatok konkrét, helyi alkalmazása és végrehajtása áll, hanem valami elvont „mindenhol és mindenkor érvényes” agitáció, propaganda és szervező munka.

Ahhoz, hogy funkcionáriusaink munkájukat jól tudják végezni, az általános elméleti ismeretek mellett rendelkezniök kell funkciójukhoz mérten bizonyos minimális konkrét ismeretekkel és jártassággal a Párt és a kormány határozataiban, hogy a maguk területén végre tudják hajtani és ellenőrizhessék azokat.

Amikor Pártunkban felmerült a szocializmus építése a falun, lép- ten-nyomon tapasztaltuk, hogy vidéki és falusi szervezeteink nem értik meg a kommunista parasztpolitikának azt a lenini-sztálini alapelvét, mely megköveteli, hogy minden erővel támaszkodjunk a szegényparasztságra, tegyük szövetségesünkké a középparasztságot és harcoljunk kíméletlenül a kulákok ellen. Nagyon sok falusi szervezetünk nem ezt a politikát folyÁttérek most Pártunk legfontosabb feladataira. Munkánk középpontjában az előttünk álló esztendőkben gazdasági téren ötéves tervünknek jó végrehajtása áll. Ötéves tervünk megvalósításával kapcsolatos főbb kérdéseket csak érintem, mert részletes taglalásuk második napirendi pontunknak képezi tárgyát. Az új, megemelt ötéves tervünknek egyik legnehezebben megoldható része a munkaerő. 670—680 ezer új munkás és alkalmazott beállítása a termelésbe, szervezett munkaerőtoborzást követel meg. Az új szakmunkások zömét átképzés útján nyerjük, tervbevesszük a nőknek az eddiginél fokozottabb bevonását a termelésbe. A kisiparban foglalkoztatott munkások is átmennek a gyáriparba. Végül előre láthatjuk, hogy a mezőgazdaság, az építőipar gépesítése is megfelelő számú munkaerőt szabadít fel. Tervünk a termelékenység további növekedését is számbaveszi. Lehetőleg minden területen bevezetjük a termelést ösztönző darabbért. Műszaki kádereink kiképzését minden módon elősegítjük. Fokozzuk a felelős, egyszemélyes vezetést, tovább szilárdítjuk a munkafegyelmet, az ellenőrzést és az ellenőrzésbe bevonjuk a széles dolgozó tömegeket.

Az ötéves terv magában foglalja a mezőgazdaság szocialista építésének az eddiginél fokozottabb fejlesztését. Ez az ötéves terv egyik legfontosabb kérdése, melyet a legközelebbi esztendőkben kell megoldanunk, s melynek jó megoldásától

függ sokban egész szocialista építésünk további menete.

Mi jelenleg a helyzet? Több mint egymillió, gazdaságban dolgozó parasztságunk zömének földje egy-kétboldas, vagy még annál is kisebb parcellákból áll. Ilyen kis darabokat a modern nagyüzemi gazdálkodás eszközeivel és gépeivel megművelni szinte ‘ lehetetlen, vagy rendkívül drága. A traktor, amely a mélyszántást végezné, a mi nadrágszíj-parcelláinkon alig tud megfordulni. Még kevésbbé lehet használni az arató-cséplőgépeket és egyéb modern gépeket. Ez az oka annak, hogy gépállomásaink, melyek szívesen végeznék el a mélyszántást, csak korlátolt mértékben tudják ezt a feladatot teljesíteni.