Szabad Nógrád, 1951. március (7. évfolyam, 10-14. szám)
1951-03-03 / 10. szám
2 SZABAD NŐGRAD Nyugat-Németországban, de magában az Egyesült Államokban is. A munkásokat a fegyverkezés jelszava: „Több ágyút, kevesebb kenyeret", létérdekükben támadja meg. A háború előkészítésének elkerüli hetetlen velejárója a dolgozó tömegek elnyomása. A tőkés országokban a fasizáló- dás, a dolgozók életszínvonala és jogai elleni támadások napirenden vannak. A dolgozó tömegek természetesen védekeznek s a fokozódó bare mutatói azok a hatalmas sztrájkok, melyek a kapitalista országokban fellángolnak. Ezekben a harcokban mindenütt a kommunista pártok járnak az élen. Minket az imperialista táborból különösen két olyan ország sorsa érdekel, amelyekkel évszázadokon keresztül kölcsönhatásban éltünk. Ez Jugoszlávia és Németország. A jugoszláv szomszéd nép sorsa évszázadokon át hasonló volt a magyaréhoz: elnyomta a török hódító, a német Habsburgok, saját földesúri és tőkés rendjük. Az elnyomók évszázadokon át felszították a régi gyűlölködést, egymás ellen uszították a két népet. Annál nagyobb volt a magyar demokraták, a magyar kommunisták öröme annak a szabadságharcnak láttán, melyet a hős jugoszláv nép a fasiszta elnyomókkal szemben a második világháború alatt folytatott. Hitlerek szél zúzása után a magyar dolgozó nép abban az örömteljes várakozásban élt, hogy a régi keserves idők egyszer és mindenkorra lezárultak s hogy a jugoszláv néppel a jövőben békésen, testvérien, vállvetve építhetjük a Szovjetunió vezetésével szocialista jövőnket. Minél nagyobb volt a várakozás, annál mélyebb volt népünk megdöbbenése, amikor 1948 nyarán, a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának határozatával kapcsolatban felismerte a jugoszláv vezetők helytelen és bűnös politikáját. Titónak és bandájának ebben az időben sikerült megtéveszteni a jugoszláv népet. Erösködtek, hogy a Szovjetunió vezette béketábor és közöttük csak félreértések vannak. Fogad- kozrak, hogy tovább építik a szocializmust és álnokul úgy állították be a Tájékoztató Iroda helyes kritikáját. mint támadást a jugoszláv nép ellen. A Rajk-ügy 1949-ben bizonyos fokig megmagyarázta, hogy miért sikerült a Tito,-bandának ez a manőver: kiderült, hogy Tito, Ranko- vics, Gyilasz és a többiek régi rendőrspiclik, Gestapo-kémek, provokátorok, akiknek a megtévesztés, a tömegek megcsalása kenyerük, második természetük volt. Megértjük. hogy a jugoszláv tömegek egy része zavarodottan, sőt hitetlenkedve fogadta a Rajk-per leleplezéseit, mert valóban párját ritkítja az az eset, hogy egy hősi. harcos nép vezetését ilyen aljas söpredék tudja magához ragadni. Sok jóhiszemű jugoszláv hazafi nem hitte el nekünk akkor, hogy Tito és bandája már azelőtt is az ellenség szolgálatában állt és hogv álnokul vissza akarják lökni a jugoszláv népet abba a reakciós népellenes, szovjetellenes táborba, amely ellen vívott harcban a jugoszláv nép annyi hős fia pusztult el. Az események mindenben minket igazoltak. Titóék azóta segítettek vérbefojtani a görög szabadságharcot és nyíltan összefognak a görög monarchofasisztákkal. Titóék éles harcot folytatnak a győztes kínai forradalom, a koreai nép szabadságharca ellen. Sajtójuknak, rádiójuknak egy szava nincs a nyugati imperialisták ellen, viszont tajtékozva és aljasságban nem egyszer felülmúlva az imperialistákat nap-nap után támadja felszabadítóját, a Szovjetuniót és a szomszéd népi demokráciák békés dolgozóit. Azóta Tito és bandája megnyitotta a börtönöket a jugoszláv fasiszták előtt, likvidálta az ötéves tervet és a jugoszláv hadsereget is átjátszotta az amerikai imperialisták kezére. Ez annyira nyilvánvaló, hogy Truman alig néhány hete kifejezetten és nyíltan segélyt küldhetett a jugoszláv Jiadsereg, mint az amerikai imperialisták segédcsapata részére. Jugoszláviát két és fél év alatt átlökték az imperialisták oldalára. oda a lm áruló vezetői már régen állottak. Azoknak a jugoszláv hazafiaknak, akik másfél vagy két évvel ezelőtt nem hittek nekünk, e tények alapján be kell látniok, hogy igazunk volt. Emellett a Tito-banda még mindig igyekszik elfátyolozni valódi lényét, mert nagyon jól tudja, hogy az igazság teljes kiderülé- sével még inkább mozgósítaná maga ellen a jugoszláv dolgozó nép zömét. Az amerikai imperialisták is kénytelenek szakadatlanul szem- előtt tartani, hogy az áruló Tito- banda helyzete a jugoszláv dolgozó nép ellenállása miatt ingatag. Mi tudunk erről az ellenállásról, tudjuk, hogy a jugoszláv nép egyre növekvő része látja elkeseredve és felháborodva vezetőinek árulását, hogy gyűlöli a nyugati imperialistákat, hogy szimpátiája a felszabadító Szovjetunió vezette hatalmas béketábor, a felszabadult Kína, Korea hős katonáinak oldalán van. Minden rokonszenvünk a Tito-banda ellen harcoló jugoszláv hazafiaké és számunkra nem kétséges, hogy ez a harc előbb vagy utóbb, de biztosan Tito és bandája megsemmisítésével végződik. (Hosszas taps.) Ami Nértietországot illeti, hazánk szinte ezer éven keresztül célja és áldozata volt a német hódító törekvéseknek, a „Drang nach Osten”-nak. Négyszáz esztendeig uralkodtak a magyar népen a Habs- burg-elnyomók. Az utolsó emberöltő alatt kétszer lökték az országot a német imperializmus vezette háborúba. Hitler megszállta és kirabolta hazánkat. Ezek után a magyar dolgozó nép a legnagyobb várakozással és reménységgel tekintett a német demokratikus fejlődés felé, amelyre Hitler szétzúzása után megnyílt az út. Minden magyar hazafi lelkesen üdvözölte a Német Demokratikus Köztársaság létrejöttét abban a reményben, hogy ez kiinduló pontja annak a fejlődésnek, amely egész Németországot a demokrácia és a haladás vágányára viszi. Annál nagyobb elégedetlenséggel láttuk azokat a kísérleteket, amelyekkel a nyugati imperialisták és háborús gyújtogatok új életre akarják kelteni Nyu- gat-Németországban a német mili- tarizmust és fasizmust. A magyar népi demokrácia részéről ezért több mint egyszerű diplomáciai aktus volt. amikor a múlt év októberében Prágában a Szovjetunió és a népi demokráciák képviselőivel együtt tiltakozott a nyugati imperialisták németországi űzelméi ellen. Hogy ez a tiltakozás nemcsak a mi ügyünk, hanem a nyugatnémetek legjobbjainak ügye is, azt mutatja az a mozgalom, amely az imperialisták aljas terveivel szemben magában Nyugat-Németország- ban keletkezett. Ismeretes, hogy Heinemann, a bonni bábkormány belügyminisztere, tiltakozásul az imperialisták felfegyverkezési javaslatával szemben lemondott. Ismeretes az a harc, amelyet Niemöller, a lutheránus egyház egyik vezetője folytat. A nyugatnémet munkásság is a Kommunista Párt vezetésével egyre élesebben száll szembe e tervvel, mely a német fasizmus feltámadásának logikus folyományaképpen a dolgozók legelemibb életérdekeit is veszélyeztetné. A nyugatnémet fasiszta hadsereg még csak illegálisan szervezkedik, de dr. Lehr, a bonni bábkormány belügyminisztere, már egy népgyűlésen elmondotta: „Nekünk nemcsak a Kelet elleni védekezésre van szükségünk hadseregre, de a szakszervezetek túlzott bérkövetelései ellen is.” Érthető, hogy ilyen viszonyok mellett Grotewohl elvtárs, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének ismételt fellépése, mellyel az egységes, demokratikus, békés - Németország megteremtését javasolja az amerikai imperialista tervekkel szemben, mély és maradandó visszhangot keltett keleten és nyugaton egyaránt a német népben. Ebben a nemzetközi helyzetben, amikor az imperialisták teljes gőzzel fegyverkeznek, amikor déli határainkon Tito amerikai zsoldban álló bandái csörgetik fegyvereiket, a magyar népi demokráciának kötelessége. hogy honvédségét a békeszerződésben megjelölt határok közt fejlessze. Nem kell magyaráznunk, hogy ennek a honvédségnek nincsen egyéb feladata, mint hogy védje hazánk függetlenségét és szabadságát. Dolgozó népünk tudja, hogy honvédsége csak azt a célt szolgálja, hogy a népi demokráciánk vívmányait megvédje. Ezért olyan népszerű fiatal honvédségünk s ezért támogatja szívvel-léiekkel, mint békénk és biztonságunk őrét, az egész dolgozó nép. A béke megvédéséért folyó küzdelemben felmérhetetlen jelentősége van annak a békemozgalomnak, melynek élén a Szovjetunió áll, melyet elszántan támogatnak a népi demokráciák s rajtuk túlmenőleg szerte a világon a dolgozó, haladó emberek százmilliói. Ez a békemozgalom, mely az öt világrész minden haladó emberét egy táborba fogja össze, olyan széles és hatalmas, amilyenhez hasonlót még nem látott a történelem. Ez a mozgalom szóval és tettel leplezi le, nehezíti meg a háborús gyújtogatok terveit. Ennek a mozgalomnak erejét napról napra világszerte növelik azoknak az anyáknak, feleségeknek, gyermekeknek a tíz- és százezrei, akik éppen a koreai agresszió tüzében az amerikai imperialisták szörnyű embertelenségeinek hatása alatt ismerik fel az imperializmus igazi arculatát és éppen ezért a béke, az emberi haladás híveinek oldalára lépnek át. S a világ ugyanakkor tanúja annak is, hogv a Szovjetunió minden lehetőséget felhasznál, minden eszközt megragad, hogy megvédje a békét a nekivadult háborús gyujto- gatckkal szemben. Abból, ami a Nemzetek Szövetségében a koreai agresszió óta történt, abból, ahogy az Amerikai Egyesült Államok és csatlósaik minden javaslatot durván elutasítottak, mely valóban békét, megegyezést tudott volna teremteni, újra kiviláglott, hogy menynyire igaza volt Sztálin elvtársnak, mikor az angol-amerikai imperialistákról azt mondotta: „Nekik nem megegyezésre és együttműködésre van szükségük, hanem csupán megegyezést és együttműködést illető szólamokra, hogy meghiúsítsák a megegyezést." Ezt éppen ezekben a hetekben tapasztalhattuk, amikor az amerikai imperialisták és csatlósaik az ENSZ- ben keresztülerőszakolták a Kínai Népköztársaságot megbélyegző javaslatukat, bár e javaslattal szembehelyezkedő országok lakossága a Belső helyzetünket a magyar dolgozó nép egysége jellemzi. Nemcsak a béke kérdésében egységes dolgozó népünk, hanem egységes népköz- társaságunk minden döntő kérdésében. Egységesen helyesli azt a baráti jóviszonyt, mely hazánkat felszabadítónkhoz, a nagy Szovjetunióhoz és a népi demokráciákhoz fűzi. Egységes demokratikus vívmányaink megvédésében, ötéves tervünk megvalósítására irányuló erőfeszítéseiben. Ezt a nemzeti egységet, melynek politikai szervezete a Függetlenségi Népfront, Pártunk vezetésével a munkásosztály hozta létre, szpros, őszinte szövetségben a dolgozó parasztsággal- Ez az egység a régi kizsákmányoló rend maradványaival szemben vívott hosszú és következetes harcok eredménye. Ennek a küzdelemnek kezdetén áll a földosztás s ennek Volt folytatása az a szívós harc, melynek folyamán kiszorítottuk a tőkéseket és képviselőiket a nagyiparból, a bányákból, a bankokból, a nagykereskedelemből és helyükbe a munkások, a parasztok, a haladó értelmiségiek legjobbjait tettük. Ez a harc csak úgy sikerülhetett, hogy meg tudtuk valósítani Pártunk vezetése alatt a nemzeti demokratikus erők összefogását. Ezután Rákosi Mátyás elemezte a magyar dolgozó nép legutóbbi esztendők során szerzett tapasztalatait. Beszélt sikereinkről, az egyház palástja mögé rejtőzött reakcióra mért csapásról, az imperialista ügynökök, a Rajk-banda és a jobboldali szociáldemokraták leleplezéséről. Beszélt alkotmányunkról, hatalmas kulturális fejlődésünkről. Középiskolai hallgatóink száma 83.3 százalékkal magasabb, mint az utolsó békeévben volt. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma majdnem háromszorosa annak, mint 1938-ban volt. 1950-ben 63 millió példányban jelentek meg a könyvek és a brosúrák. 1950-ben a népoktatásra és népművelésre fordított beruházások értéke 100.5 százalékkal haladta meg az 1949. évit. Ennek a fejlődésnek eredményeképpen kultúránk minden területén megjelentek az új szocialista hajtások. A fiatal maföldkerekség lakosságának több mint felét teszi ki s a megegyezést követelő határozatot támogató országok lakosságának száma pedig egymilliárd négyszázmillió. „Az Egyesült Nemzetek Szervezete — mondotta joggal Sztálin elvtárs —, amelyet úgy alakítottak meg, mint a béke megőrzésének bástyáját, a háború eszközévé, az új világháború kirobbantásának eszközévé változik... A dolog lényegét tekintve az ENSZ most nem annyira világszervezet, mint az amerikaiak szolgálatára álló szervezet, az amerikai agresz- szorok szükségleteinek megfelelően működő szervezet.” Az Amerikai Egyesült Államok népe eddig közvetlen tapasztalatokból nem ismerte a háború borzalmait s ezért kevésbbé értékelte Európa és Ázsia dolgozó százmillióinak békevágyát és békeakaratát. Ma azonban itt is változik a helyzet. Az amerikai imperialisták koreai kudarcainak hatása alatt az amerikai anyák, feleségek, nővérek, gyermekek fokozódó tömege áll át a béke oldalára és egyre sokasodnak azok a hírek, melyek azt bizonyítják, hogy éppen a koreai agresszió következtében ugrásszerűen nő a békemozgalom és a békekövetelés magában az Egyesült Államokban is. ■ A béke megvédéséért és az imperialista háborús gyújtogatok elleni harcban mindenütt élenjárnak a kommunista pártok. A békemozgalom minden híve új erőt merít Sztálin elvtárs szavaiból: „A béke fennmarad és tartós lesz. ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette. A háború elkerülhetetlenné válhat, ha a háborús uszítóknak sikerül hazugságaikkal behálózniok a néptömegeket, megtéveszteni és új világháborúba sodorni őket. Ezért a széleskörű békekampánynak — amely eszköz a háborús uszítok bűnös mesterkedéseinek leleplezésére — ma elsőrendű jelentősége van." a. gyár filmtermelés rövid idő alatt nemzetközileg is figyelemreméltó sikereket tudott felmutatni. Irodalmunkban sorra jelentkeznek a fiatal szocialista íróink. Képzőművészetünk, színházunk egyre inkább rátér a szocialista realizmus sikeres alkalmazására. Mindenütt biztató kezdetnek vagyunk tanúi és rajta leszünk, hogy ezen a téren is megfelelően biztosítsuk a kezdeti sikerek egészséges továbbfejlődését. A belpolitikai sikerekkel járt a jó külpolitikai munka. Olyan nemzetközi politikát folytattunk, mely megszilárdította világszerte sokat szenvedett népünk tekintélyét és néhány év alatt lehetővé tette, hogy emelt fővel léphettünk be a Szovjetunió vezette békés, haladó nemzetek nagy családjába. Rákosi Mátyás ezután rámutatott, hogy a dolgozó nép helyesli és támogatja a Párt politikáját. Ezt bizonyítják az 1949-es országgyűlési választások és a tanácsválasztások ered-, ményei. A tanácsok választása újra igazolta, hogy dolgozó népünk helyesli a nemzeti, demokratikus erők összefogását és egy emberként áll ezt az egységet képviselő Magyar Függetlenségi Népfront mögött. Ebből viszont következik, hogy tovább is változatlanul folytatni kell a helyesnek bizonyult, annyi sikert eredményező népfront-politikát. Az egységes dolgozó nép Pártunk vezetésével megvívott harcainak eredményeképen jött létre a népi demokrácia állama, az az állam, melynek segítségéve! a Szovjetunió győzelmének eredményeképen és a Szovjetunióra támaszkodva a dolgozó nép a munkásosztály vezetése alatt halad a kapitalizmusból a szocializmus felé. A népi demokrácia Funkciójára nézve proletárdiktatúra. Ennek az államnak a Feladata, hogy megtörje a megdöntött és kisajátított földbirtokosok és kapitalisták ellenállását, hogy meghiúsítson minden kísérletet, melv a tőke hatalmának visszaállítására irányul, hogv a szocializmus építésének, a gazdasági és kulturális felemelkedésének céljaira a proletariátus köré tömörítse az egész dolgozó né pet és az imperialista külső ellenMi, a Magyar Dolgozók Pártja s velünk az -egész magyar dolgozó nép, ígérhetjük, hogy lankadatlanul, hűen, erőnket nem kímélve küzdünk tovább a béke frontján s mindenütt ott leszünk, ahol a béke nagy ügyéért küzdeni és áldozni kell! (Nagy taps.) Beszámolómnak a nemzetközi helyzetről szó.ló részét nem fejezhetem be, mielőtt nem méltatom a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának működését. A Magyar Dolgozók Pártja büszke arra, hogy tagja ennek a fontos nemzetközi szervezetnek, mely segít koordinálni a kommunista és munkáspártok működését, segíti tapasztalataik kicserélését és elterjedését. Külön meg kell emlékeznem a „Tartós békéért, népi demokráciáért!” című lapról, a Tájékoztató Iroda hetilapjáról, mely tizenhat nyelven, köztük magyarul is, és több mint egymillió példányban jelenik meg. Jelentékenyen hozzájárul a kommunista és munkáspártok problémáinak ismeretéhez, a felmerülő hibák kijavításához, a proletárnemzetköziség eszméjének terjesztéséhez, megerősítéséhez és mindenekelőtt a tartós békéért folyó harc fokozásához, az imperialista háborús gyújtogatok leleplezéséhez. Összefoglalva: a nemzetközi erőviszonyok mérlege azt mutatja, hogy szakadatlanul nőnek a béke, a haladás, a szocialista építés erői és csökkennek az imperialista háborús gyújtogatok kilátásai. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csökken a háborús veszély, hogy nem kell minden erővel tovább küz- deni ellene. De ha a háborús uszítok új világháborút kezdenek, tapasztalni fogják Malenkov elvtárs megállapításának helyességét: „Ha az imperialisták harmadik világháborút robbantanak ki, az már nem egyes kapitalista államok, hanem az egész világkapitalizmus sírja lesz." (Nagy taps.) 1951 március 3. seggel szemben megfelelő honvédelmet hozzon létre.Az a népi egység, melynek párját hiába keresnők történelmünkben, csak azután jöhetett létre, hogy megvertük az elnyomókat és kizsák- mánvolókat. Ezek a politikai győzelmek tették lehetővé, hogy fokozatosan kiszorítottuk őket államunk, gazdaságunk legfontosabb területeiről és megnyithattuk az utat szocialista építésünk előtt. Gazdasági fejlődésünkről és problémáiról kongresszusunk második napirendjének keretén belül Gerö elvtárs fog részletesen beszámolni. Ezért itt csak röviden ismertetem a legfontosabb és legjellemzőbb adatokat és tényeket. Mikor jó két és fél évvel ezelőtt a Magyar Dolgozók Pártjának első kongresszusán eredményeinkről beszéltem, büszkén hivatkoztam arra, hogy gyáriparunk már csak 3 százalékkal termel kevesebbet, mint 1938-ban. Az azóta eltelt 30 hónap alatt gyáripari termelésünk az 1938. évinek körülbelül a duplájára nőtt: (Taps.) a pontos számítást megnehezíti az, hogy ma egy sor olyan iparcikket gyártunk, melyet a felszabadulás előtt Magyarországon nem készítettek. Szocialista iparunk termelése tavaly 35 százalékkal volt nagyobb, mint 1949- ben. Többet fejlődött egy évben, mint a kapitalizmus idején 20 esztendő alatt. Első kongresszusunkon, mint jelentős sikert említettem, hogv a munkások és tisztviselők életszínvonala elérte az 1938-as év 97 százalékát. Most viszont arról számolhatunk be, hogy a munkások és alkalmazottak béralapja az 1950- es év folyamán több mint 3 milliárd forinttal nőtt s hogv a munkások átlagbére 1950. decemberében havi 59 forinttal volt magasabb, mint egy év előtt. A nemzeti jövedelem tavaly, ötéves tervünk első esztendejében, 20 százalékkal nőtt többel, mint Horthy idejében két évtized alatt. 1948-ban, mint nagy eredményt jelentettem be, hogv hároméves tervünket, melynek beruházásai meghaladták a 10 milliárd forintot, előreláthatólag 2 év és 5 hónap alatt be tudjuk fejezni. Arra is rámutattam, hogy hároniA Magyar népköztársaság belső helyzete
