Szabad Nógrád, 1951. március (7. évfolyam, 10-14. szám)
1951-03-03 / 10. szám
A Magyar Dolgozok Pártja H. kongresszusának befejezése alkalmából, a megyei pártbizottság Salgótarjánban március 3-án délután 3 órakor a Petó'fi-téren nagygyűlést rendez. A gyűlésen adják át a kongresszusi versenyben legjobb eredményt elért üzemnek a megyei pártbizottság zászlóját. A NAGYGYŰLÉSEN BESZÉDET MOND KOVÁCS ISTVÁN ELVTARS, A KÖZPONTI VEZETŐSÉG TITKÁRA. SALGÓTARJÁNBA ÉRKEZIK EBBŐL AZ ALKALOMBÓL A CSEHSZLOVÁK KOMMUNISTA PART KÜLDÖTTJE IS, AKI A NAGYGYŰLÉSEN FELSZÓLAL. Este 7 órakor az Acélárugyár kultúrtermében díszelőadás lesz, ahol a kongresszusi verseny legjobb dolgozóinak adják át a jutalmat. VII. ÉVFOLYAM. 18. SZÁM. Ára 50 fillér 1951 március 3. Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusán Tisztelt Pártkongresszus! Kedves Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártjának 1948. június 13—14-én megtartott alakuló kongresszusa óta eltelt jó két és fél esztendő munkájáról szóló A nemzetis A nemzetközi helyzetet a Szovjetunió vezette béketábor sikerei és növekvő erőfölénye jellemzi, mely- lyel szemben az Amerikai Egyesült Államok és csatlós országainak imperialistái, — akik joggal félnek a szocializmussal való békés versenytől — a Távol-Keleten a nyílt háborús provokáció, az agresszió politikájára tértek át. A haladás és a béke táborának tengelye és motorja felszabadítónk, a Szovjetunió. A Szovjetunió minden téren erőteljesen fejlődik. Gazdasága gyorsan kiheverte a háború szörnyű sebeit, sikeresen befejezte az 1946-ban megkezdett ötéves tervét és ma már messze túlszárnyalta az 1940-es év termelését. A Szovjetunió ipari termelése az 1950-es év folyamán 23 százalékkal nőtt és 70 százalékkal volt nagyobb, mint az utolsó békeévben. A mezőgazdaság, a vasút, a közlekedés is hasonló sikereket mutat fel. A nemzeti jövedelem 21 százalékkal emelkedett, a dolgozók jövedelme 19 százalékkal nőtt. A' gazdasági eredmények együttjártak a szovjet nép szociális jólétének emelkedésével, a szovjet kultúra, tudomány hatalmas fellendülésével. Ezek együttesen tették lehetővé, hogy míg .a tőkés táborban a béketeljesítményeket egyre inkább háttérbe szorítja a háborús készülődés, addig a Szovjetunió most foghat olyan korszakalkotó müvek megvalósításához, mint a volgai, dnyeperi, amudarjai vízierőtelepek, amelyek egész szárazságsújtotta országrészek éghajlatát megváltoztatják s a pusztaságokat virágzó termőföldekké alakítják át. Ezek a tervek, mint erre a Pravda munkatársának kérdéseire adott válaszában Sztálin elvtárs rámutatott — szerves részei a Szovjetunió békés politikájának. A 800 milliós béketábor és a száz- nrlliók, akik a tőkés országokban küzdenek a békéért., ezeket a dolgozó nép jólétét előmozdító hatalmas teljesítményeket szembeállítják a háborús gyújtogatok aljas terveivel, összehasonlítják az imperialista országokkal, melyekben a békés, polgári szükségletekre dolgozó ipart egyre inkább a pusztító, romboló hadianyaggyártásra állítják át s erőt, bátorságot merítenek belőlük további hacaikhoz. Egyben megértik, hogy a Szovjetunió, bár tudatában van törhetetlen erejének, miért áll a béketábor élén. A Szovjetuniónak nincs szüksége rá, hogy terjeszkedjék, vagy gyarmati hódításokat tervezzen. Békeszeretete és békevágya szervesen összefügg egész létével; ennek természetes következménye és folyománya. Ezért követeli a Szovjetunió szakadatlanul a Németországgal és Japánnal kötendő békét. Ezért javasolta a nagyhatalmaknak a vitás kérdések békés megoldását. Ezért követelj az atombomba betiltását, ■ a fegyverkezés csökkentését, a koreai kérdés békés megoldását. Ezért tengelye és közbeszámolómban elsőnek ismertetni kívánom a nemzetközi helyzetet. Utána a Magyar Népköztársaság belső helyzetét, Pártunk fejlődését és az előttünk álló feladatokat. özi helyzet pontja a béke táborának, az egész haladó emberiségnek. A Szovjetunió megerősödésével szervesen összefügg a népi demokráciák megerősödése. Hogy a népi demokráciák a Szovjetunió támogatásával milyen eredményeket értek el, annak igazolására elég, ha felsorolom ez országok ipari termelésének növekedését 1950-ben, 1949-hez viszonyítva: a bolgár ipar 23.3 százalékkal, a lengyel ipar 30.8 százalék kai, a csehszlovák ipar 15.3 százalékkal, a román ipar 37.3 százalékkal emelkedett. A magyar ipar emelkedése 35.1 százalék, s ma már duplája az 1938. évi terme lésnek. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy a termelés számaival együtt nő a népi demokrácia dolgozóinak jóléte, életszínvonala. A népi demokráciák gazdasági megerősödésének, kulturális és szociális felemelkedésének egyik legfőbb összetevője nemcsak az, hogy a Szovjetunió őrködik békés fejlődésük felett, hogy gazdaságilag segíti őket, hanem az is, hogy szinte korlátlanul meríthetnek a szovjet tapasztalatok mérhetetlen kincsestárából, hogy a Szovjetunió készségesen bocsátja rendelkezésükre minden eddigi eredményeit. A népi demokráciákra is áll az, amit a Szovjetunióról mondottunk. Hosszú esztendőkre szóló gazdasági terveik, melyek megvalósításán a Szovjetunió segítségével oly sikerrel dolgoznak, békevágyuk és békés politikájuk folyománya és mutatója. A Szovjetunió és a szocializmust építő népek meleg baráti szellemben folyó gazdasági, kulturális és politikai együttműködése megsokszorozza a felszabadult népek fejlődésének ütemét. Egyben új fejezel az országok nemzetközi kapcsolataiban. Aki ezzel összehasonlítja például a marshallizált országok viszonyát az Amerikai Egyesült Államokéhoz, a kapitalista országok önző, marakodó, haszonleső, egymást kizsákmányolni törekvő politikáját, az csak rokonszenvvel és tisztelettel tekinthet a szocialista államok viszonyára. A Szovjetunió és a népi demokráciák sikereit és erősödését nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel kísérik a tőkés országok széles tömegei. E sikerek serkentik és táplálják a kapitalista országok dolgozó népének küzdelmét a békéért, saját kapitalizmusuk és az imperialista háborús gyújtogatok elleni küzdelemben. Ez ad erőt a francia és olasz kommunista pártoknak, melyek munkásosztályuk és dolgozó népük zömét képviselik, valamint a többi kapitalista országok kommunista pártjainak és haladó mozgalmainak. A béketábor erősödésének és megszilárdulásáriak mindenki saámára érthető és világos mutatója a kínai forradalom győzelme, melyet a hős kínai nép a Kínai Kommunista Part, Mao Ce Tung elvtárs vezetésével aratott. A kommunisták a kínai nép felszabadító harcának legválságosabb, legnehezebb szakaszaiban sem kételkedtek abban, hogy ez a küzdelem a haladó, a népfelszabadító erők győzelmével fog végződni. Közismertek errevonatkozólag Sztálin elvtárs megállapításai, melyek akkor hangzottak el. amikor a kínai reakció erői látszólag felülkerekedtek és amely, ma már szinte jóslásnak tetsző megállapításokat a kínai események azóta teljes mértékben igazolták. A kínai dolgozó nép jövendő felszabadulásának reménye azóta valósággá változott és égy- csapásra megváltoztatta a béke és szocializmus erőinek javára Ázsiában és — hozzátehetjük — világméretben az erőviszonyokat. Egy 475 milliós nép, mely több mint egy évszázad óta a kapitalisták és imperialisták egyik légfőbb vadász- területe és bázisa volt, a Szovjetunió baráti segítségével lerázta magáról az imperialista igát és a béke és a szocializmus táborába lépett. Ez világtörténelmi jelentőségű győzelem, mely az emberi haladás legnagyobb lépése az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a fasizmus szétverése óta. A kínai nép szabadságharcának sikere hatalmas'csapást jelent az imperializmus egész rendszerére s a reakciós, világháborúra törő tábor súlyos veresége. A kínai nép győzelme a Szovjetunió vezette béketábor erejének óriási megnövekedését eredményezi. E győzelem nemcsak alapjában véve változtatta meg a két tábor erőviszonyait, de olyan hatalmas lendületet ad a gyarmati felszabadító mozgalomnak, melynek hatásai csak a jövőben fognak a maguk teljes jelentőségében mutatkozni. Az évszázados gyarmati uralom korszakának likvidálása megkezdődött. Vietnam, Malájföld Burma, a Filippi-szigetek gyarmati népei és hősi kommunista pártjaik felszabadító harca új erőre kapott. Korea dolgozó népének élet-halál- harca az amerikai agresszorok és koreai bábkormányuk ellen nemcsak annak bizonyítéka, hogy mire képes szabadságáért egy nép, ha évtizedes rabság után leverik kezéről a bilincset. De azt is megmutatta, hogy a gyarmatosítók kora lejárt és hogy új korszak nyílt meg az elnyomott gyarmati és félgyarmati népek történetében. Ezek a fialok minden vonatkozásukban mutatói a megváltozott erőviszonyoknak, mutatói annak, hogy az amerikai imperializmus erői távolról sem voltak olyan nagyok, mint amilyeneknek azt az amerikai hírverés beállította. Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy az amerikai, és angol katonák igazságtalannak tartják a Korea és Kína elleni háborút, hogy köztük ez a háború a legnagyobb mértékben népszerűtlen. Ezzel szemben a felszabadítók katonáit fűti a meggyőződés, a saját jó ügyük igazságába vetett hit s ez olyan erőt kölcsönöz nekik, olyan tettekre képesíti őket, melyek kiegyenlítik és felülmúlják az amerikai had;anyagfölényt. Ezért is jelent fordulópontot és ezért is mutatója az új időknek, a megváltozott erőviszonyoknak a koreai nép szabadságharca s ezért vallja ezt a szabadságharcot magáénak szerte a világon a béke és a haladás minden híve. minden elnyomott vagy félgyarmati nép. Felismerte ezt a magyar dolgozó nép is: ezért fordult rokonszenve az amerikai agresszió első napjától kezdve a szabadságukért küzdő koreai hősök felé s ezért nyilvánította ki minden formában, hogy rokonszenve a vérgőzös imperialista barbárokkal szemben a koreai dolgozók oldalán áll és biztos abban, hogy igazságos harcuk, melyet a Koreai Munkapárt és Kim ír Szén elvlárs vezet, győzni fog. (Nagy taps.) A kapitalista táboron belül is gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok. Az Amerikai Egyesült Államok e táboron belül olyan fölényre tettek szert, hogy minden „szövetségesüket” maguk alá gyűrik, minden „szövetségesüket” világhódító terveik szolgálatára .kényszerítik. Erre felhasználják az Egyesült Nemzetek Szervezetének többségét s erre szolgál a Marshall-terv is. A Marshall-tervnek igazi célja az. hogy megkönnvítse az amerikai tőkének a behatolását a marshallizált országokba és gyarmataikba, valamint. hogy az amerikai nagytőke gazdasági függésbe hozza ezeket az államokat. A tervnek ez a része sikerrel járt. Az amerikai nagytőke gyorsan terjeszkedett. nemcsak Angliában, Franciaországban és a többi marshallizált országokban, hanem ezek gyarmataiban is és egymásután kaparintotta kezébe ez országok gazdasági kulcspozícióit. A Marshall-terv fokozta a kapitalizmus belső ellentmondásait. 1949 őszén komoly kapitalista válság jelei mutatkoztak szerte a világon, nem utolsósorban magában az Amerikai Egyesült Államokban. Ugyanazokban a hónapokban, amikor a szocialista építés sikereinek nyomán a népi demokráciákban szinte teljesen megszűnt a munkanélküliség, a kapitalista államokban 40 millióra emelkedett a teljesen vagy részben munkanélküliekké váltak száma 1948 október végétől 1949 október végéig az Amerikai Egyesült Államok ipari termelése 18 százalékot esett; a munkanélküliek száma ez alatt az idő alatl megkétszereződött és a részleges munkanélküliekkel együtt elérte a 14 milliót. Ebben a helyzetben a marshallizált országok Angliával az élükön, az amerikai tőkések nyomására sorozatosan hajtottak végre pénzleértékelést, ami még jobban megkönnyítette az amerikai behatolást ezekbe az országokba anélkül azonban, hogy. a fenyegető gazdasági válságon változtatni tudtak vo’na. Ezekben a hónapokban aratta a kínai népfelszabadító harc döntő győzelmeit. Csang Kai Sek az amerikai imperialisták bábja volt. Veresége amerikai vereség is. Az amerikai imperialisták ebbe nem nyugodtak bele. A kapitalista országok fenyegető gazdasági válságára és a kínai forradalom óriási győzelmére azzal válaszoltak. hogy meggyorsították a harmadik világháborúra irányuló előkészületeiket. Ezekhez az előkészületekhez tartozik egész Korea meghódítása. Az amerikai imperiafisták könnyű, gvors győzelemre számítottak. A hős koreai nép ellenállása teljesen váratlanul érte őket. Vereségük tanulságát egy amerikai történész, Owen Lattimore így foglalta össze: „Az ázsiai háborúk jellege for- radalmasodott. .Gvarmati’ háborúk többé nem olva-n háborúk, melyekben egy kis nyugati válogatott sereg tetszés szerint operálhat a rosszul felszerelt, kiképzetlen ,ben- szülöttek’ tömegei között. Száz esztendővel ezelőtt 50—60 ezernyi angol sereg le tudta verni India lázadását. Fél évszázaddal ezelőtt a boxerlázadásban 20.000 katona utat tudott törni Pekingig. De most az északkoreaiak megmutatták, hogy néhány rövid esztendő alatt félelmetes jártasságra tesznek szert a tankok és tüzérség kezelésében. Az Egyesült Államok kénytelenek velük szemben olyan csapatokat mozgósítani, mint amilyeneket Észak- Afrikában az elsőrendű német erőkkel szemben vetettek be. Háborút kezdeni Ázsiában — állapítja meg Lattimore — ugyanolyan komoly döntést igényelne, mint háborút kezdeni Európában.” Az amerikai imperialisták ezt még nem látták be. Koreai vereségükre háborús előkészületeik lázas meggyorsításával feleltek. Hasonló erőfeszítéseket követelnek megtmarshallizált vazallusaiktól és azonkívül nyíltan felvetik Nyugat-Németország, Olaszország és Japán felfegyverzését. A volt fasiszta országok felfegyverzése természetszerűleg azt jelenti, hogy az ott szervezendő hadseregeket ugyanaz a tisztikar vezetné, amelyre Hitler. Mussolini és a japán fasiszták támaszkodtak. Az amerikai imperialisták most demokratikus frázisok hangoztatása mellett a világreakció élére állanak s minden erőt mozgósítanak, amelyről feltételezik, hogy a békefront elleni harcukban hasznukra lehet. Ezért vitték keresztül az Egyesült Nemzetek Szövetségében a fasiszta Franco Spanvolorszápának rehabilitálását. Ezért támogatják Csang Kai Sek és Li Szin Man mellett Bao Dajt, a vietnami bábcsászárt segítik az angolok maláji gyarmati háborúját. Ezért mozgósítják mindenütt ötödik hadoszlopukat, titkos segédcsapataikat, az áruló szociáldemokratákat, az egyházat, a régi megvert reakciós rend híveit. A német fasiszták felfegyverzésének terve felháborította azoknak az országoknak a tömegeit, amelvék 1939-től 1945-ig annyit szenvedtek Hitler hordáitól. A japán fasizmus felfegyverzésének terve különösen Ázsiában kelt megfelelő ellenhatást. Magában az imperialista táborban is zavar keletkezett, mert az európai imperialisták attól félnek, hogy az Egyesült Allamqk minden erejét leköti, ha túlságosan belekeverednek a távolkeleti háborúba. A koreai vereségek hatása alatt az amerikai tömegek hangulata is megváltozott. Egyre többen követelik, hogy hozzák vissza az amerikai katonákat. Részben ennek a hangulatnak a hatására vetette fel egy sor amerikai reakciós politikus, hogy nem volna-e helyesebb, ha Amerika saját határai mögé vonulna vissza. Ezeknek a fellépéseknek természetesen az is a célja, hogy a csatlósokra nyomást gyakoroljon. Ellentéteket támaszt az imperialista táboron belül az a tény, hogy az Egyesült Államok a fegyverkezés biztosításának ürügyével világszerte felvásárolta a legfontosabb nyersanyagokat úgyannyira, hogy Anglia, Franciaország és a többi marshallizált országok ipara kezd ilyen nyersanyagok hiányával küzdeni. Ezzel kapcsolatban új munka- nélküliség jelentkezik nemcsak Angliában, Franciaországban és
