Szabad Nógrád, 1951. február (7. évfolyam, 5-9. szám)

1951-02-17 / 7. szám

* SZABAD NŐGRAD T951 felni Sr W. Pártmunka tapasztalatai * A nőtincsi kommunisták új, friss káderekkel erősítsék a pártszervezetet Az egyre élesedő nemzetközi helyzet fokozottabb munkát ró pártszerveze­teinkre, amelyet csak akkor lesznek képesek eredményesen megoldani, ha állandóan erősítik szervezetünket új tagok és tagjelöltek felvételével, ha mozgósítjuk a tömegeket a békéért folytatott harcra. Friss erőkkel töltik fel a pártszervezeteket, ha bevonják a termelésiben élenjáró dolgozókat és az ifjúság legjobbjait. Megyénk területén számos pártszer­vezetet a elöregedés vészéivé fenye­geti. Az ilyen alapszervezeteknél döntő hiányosság, hogy a szervezetből hiányzik az ifjúság, amely új lendületet vinne az egész pártszervezel életébe. így van ez Nő­tincs községben is. Ha megnézzük, hogy a pártszervezet vezetősége Rákosi elvtárs október 27-én elmondott beszámolója óta mit tett a pártépítés érdekében, akkor megállapíthatjuk, hogy nem szentelt kellő figyelmet i fiatal káderek beállítására. A vezető ség meg van ugyan, de csak egyedül Hébel- József titkár eivtórs tekinti fel­adatának a pártügyek intézését. Egy­maga nem képes ezt a munkát vinni, Hébel elvtárs már idős, munkájában már nincs meg az a lendület, ami négy évvel ezelőtt volt meg. Négy év óta párttitkár. A szeme is beteg. Sok­szor késő éjszakába nyúlik a fel­adatok elvégzése. A többi vezetőségi tag füle-botját sem mozdítja, hogy a titkár elvtárs­nak a pártmunkában segítsenek. Nem veszi ki részét a pártmunkából Takacs István, a helyi pártszervezet propa­gandistája sem. Mindig C6ak az egyé­ni érdegeket tartja szem előtt. Egvé- ni érdekét a közérdek fölé helyezi, »,Szabadnapos kommunistát“ játszik, helyette is a titkár elvtársnak kell végezni a munkát. Elhanyagolja a pártmunkát maga Teknős István nép nevelőielelős is, aki „tüzet szüntess’1 álláspontra helyezke­dett. Nem törődik a népnevelők moz­gósításával és kibújik minden felelős­ségteljes munka alól. Ez az állás­pontja abból következik, hogy közvet­len rokonságban van a Dancsó kulák- testvérekkel és ellenük nem mert cse­lekedni. Megalkuvó PO»»“* f<Wat Leivof János tanács<“ln°kkel egui . amj azt eredményezi, hogy a ' nál a fejadagon felül 8—. °’t-s0t, Tcrv? 14 mázsa gabona is találhat - »>" látszik mindketten elfelejtették, no“7 kötelességük van az állammal §zem ben. A nagyfokú nemtörődömség jelet mutatkoznak maguknál a párttagoknál is. Nem képezik magukat. Ha el is mennek a szemináriumra, azt is csak azért teszik, „hogy unalmas estéjüket ezzel enyhítsék“. A pártszervezet tag­jaiból hiányzik az aktivitás, az önálló­ság. Ha állandóan nem mozgatja őket a párttitkár eivtórs, maguktól sose csinálnának semmit. Az ifjúság vezetősége 6cm vette ki részét a pártmunkából. Voltak ugyan lelkes ifjak, akik Ígéretet tettek, hogy mindent elkövetnek azért, hogy beke­rüljenek a dolgozók élcsapatának so­raiba. De ez idáig csak ígéret ma­radt. Az ifjúság nem ismerte még fel, hogy mit jelent a pártszervezet életé­ben, ha ők is döntően bekapcsolód­nak és a Komszomol példáját követve, lelkes munkával építik és erősítik a pártszervezetet. Egv al­kalommal sem fordult elő, hogy mun­kát kértek volna a titkár elvtórstój. _ Az ifjúság számolja fel a nemtörő­dömséget és vegye ki részét a mun­kákból, ha azt akarja, hogy úgy te­kintsék. mint a Párt tartalékhadsere­gét. Az ifjúság gondolkozzon azon, hogy a falun vívott osztályharcban milyen munkát kell kifejteniük. _ Kö­vessék Majzetsz László terménybe- gyüjfő példáját, aki, annak ellenére, hogy idegenből került oda, állandóan pártmunkát végez. Bátran elvállalta és jól vezeti a szemináriumot. Alig 24 éves és a rábízott feladatot sikere­sen oldja meg. A pártszervezet titkára rendszeresen eljár a DlSZ-gvűlésekre és beszélget az ifjúsággal. Az ifjúság azonban nem törekedett a pártszervezet és a DISZ közötti kapcsolat elmélyítésére. Nem ismerték fel az ifjak azokat a lehető­ségeket, amelyeket a pártszervezet biztosít számukra. Az ifjúság nem látja világosan a feladatokat, ami a pártszervezet hiányos munkájának tudható be. Nem elég csak az ifjúsági gyűléseken résztvenni, hanem meg is kell adni azt a kellő támogatást az ifjúságnak, amely után a pártszerve­zet munkáját eredményesen tudják se gíteni. A pártszervezet vezetőségének most az legyen a feladata, hogy új fiatal kádereket neveljen az ifjúság soraiból a Párt részére, akik a régi kádereknek munkájukban segítségükre lesznek. Tartsa szem előtt a vezetőség, hogy az ifjúságban a lendület már sokkal nagyobb mint egy 60 évesben és ha tapasztalatuk nem is olyan nagy, mint az idősebbeknek, de éppen az a kötelességük, hogv a fiatalokkal megismertessük a párt- és államveze­tés feladatait, hogv az öregek tapasztalatát és a fiatalok lendületét eredményesen használják fel a szo­cializmus építésében. Fogadják meg Sztálin elvtárs taní­tását a fiatalokról: „Az ifjú káderek túlnyomó többségben vannak, másod­szor fiatalok és őket egyelőre nem fenyegeti az a veszé'v. hogv kidőlnek a sorokból. Harmadszor bőségesen megvan bennük az úi iránti érzék.-, negyedszer ezek fejlődnek és olyan gyorsan gyarapodnak a tudásban, olyan erővel törnek felfelé, hogy nincs már távol az idő, amikor elérik az öregeket, egysorba kerülnek velük és méltó utódaikká válnak." — Szabó — A békebizotfságok munkájából Az Országos Béketanács határozata alapján megyénk területén békegyűléi seket tartottak a békebizottságok, ahol ismertették Népköztársaságunk béke­védelmi törvényét, beszámollak az ed- dig végzett munkájukról, ismertették további feladataikat a béke harcos vé­delmében. Békemozgalmunk fejlődésében és megerősödésében nagy jelentőségűek voltak ezek a békegyűlések. Ez meg­mutatkozott abban, hogy a békebizottj ságok megyénk minden terü.etén ki­szélesítették soraikat a békebarcban és a termelésben kitűnt dolgozókkal. Olyanokat választottak,, mint Sólyom István Kossuth-díjas sztaha­novista vájár, aki magas teljesít­ménye mellett még vállalta, hogy munkahelyén több olyan csoportnak adja át munkamódszerét, amelyek nem tudják elérni a termelésben a 100 százalékot és megfogadta, hogy még keményebb helytállással fog őrt á Imi a béke front­ján. Az erdökürti gépállomáson ifj. Szabó Sándor lett a békebizottság tit­kára, aki felaján.ásában vállalta a gé­bek február 10-re való kijavítását ésl azt már 2-re befejezte. 22 Szabad Nép előfizetőt gvüitött és még 10 előfizetős bek a igvüjtését vállalta. Héhalom községben Szűcs István és Molnár Antal középparasztok lettek a békebizoltságok új tagjai. Felajánlást tettek, hogy eddigi ter- ménybeadásul^at február 24-re túltelje­sítik és személyes példamutatással jár­tak az élen a Szabad Nép előfizetésé­ben. Palotáson is számos kis- és kö­zépparaszt került be az új békebizok1. ságba, és kezdeményezésükre új ter­melőszövetkezeti csoportot aiakítjttak, hogy ezi^l is erősítsék a béketábort. Számos o yan helyen a!»',.ult békebi­zottság. ahol eddig még- nem volt. A hényelpusztai újonnag alakult békebi- z$ttság lelkesedései válalta a meg­tisztel feladvjlot és ígéretet tettek, hogy«,té!je? erejükkel harcolnak a bé­kéért. Szé'eskörű népnevelő munkáju­kon keresztül felsorakoztatják a puszta minden lakóját a béke védelmére. Maconka község dolgozói felajánlot­ták, hogy február 24-re összes termény- feleslegüket beadják. Tar községben Halász János versenyre hívta ki a köz. ség valamennyi szőlővel foglalkozó dol­gozóját, a munkák időben való elvég­zésére. A kazári bányaüzem do gozói felajánlották, hogy február 24-re eddigi teljesítményüket 197 százalékra fog­ják felemelni. Mátraverebély ócskavas, papírhulladék és gyógyszeres üvegek összegyűjtését vállalta. Karancsalja bé­kebizottsága béke-brigádot szervez, amely társadalmi munkából veszi ki részét az új kultúrház építésében. Nógrádsipek békegyűlésen résztvevő dolgozói vállalták február 24-re egy községi híd rendbehozását. Szirákon a békebizottság kezde­ményezésére a békegyülésen a la­kosság egyhangúlag vállalta a Rá- kóczi-út megjavítását és vállalták, hogy a pártkongresszus tiszteletére rendbehozzák saját házaikat, azo­kat a kongresszus napján feldíszí­tik. Salgótarjánban özv. Boros Józsefné által összehívott békegyülésen az ellen, ség leleplezésével, annak megsemmisí­tésével foglalkoztak. Nem voltak elég éberek a békebizottságok, nem szerel­ték le időben az ellenség hangját. Igé. retet tettek arra, hogy ezekután min­den erejükkel azon dolgoznak, hogv leszel eliék az eienség rérrhírter- jesáfésüíi és iélvitagösifő munkát fog­nak végezni az utea lakói között. Ezek mind azt bizonyítják, hogy békebizottságaink valóban harcosai akarnak lenni a békének. A továbbiak, ban az a fe adatuk, hogy lakosság ál­tal történt kezdeményezéseket segít­sék. Feladatuk Pártunk vezetésével még szélesebb körű családlátogatást és felvilágosító munkát végezni. Kupihár Józsefné. a Nőgrádmegvei Békeiroda vezetőije Az újlaki bányaüzem kommunistái legyenek harcosabbak A z Sjlaki bányaüzemnél a rossz politikai élet általános jelen, sége napirenden mutatkozik meg. Ez csupán azzal magyarázható, hogy pártszervezet, szakszervezet és az üzem népnevelői nem elég harcosak, sőt, sok alkalommal megalkuvó állás pontra helyezkednek. Hosszú, helyte len politikai munka eredménye, hogy ha az üzem dolgozói részére értekez­letet, gyűlést akarnak tartani, akkor a bejárat előtt valósággal őrséget kell állni, nehogy a dolgozók szét széledjenek. Az üzem dolgozói rósz szalóan veszik tudomásul, ha az érdekükben valami közös megbeszé lést kell tartant. így volt ez a bányász-szeminárium alkalmával is, amikor a miniszterta nács határozatának a bányászokat érintő részét akarták megbeszélni. A többi között Máté József a szeminá riumot így fogadta: „— Mit akartok már megint, hagyjatok békén. Tanú lünk mi eleget.” Úgy nézett ki a do­log, hogy az újlaki dolgozók nem ki váncsiak a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa törvényerejű hatá' rozatára, amely kimondja, hogy a szénbányászatban foglalkoztatott dől gozók, akik a nép államához hűen igazolatlan hiányzás nélkül dolgoz nak, hűségjutalomban részesülnek. Az újlaki bányaüzemnél általános jelen ség, hogy egy-egy demagóg szó köz­bevetéséhez csatlakoznak a dolgozók. A népnevelők pedig hallgatnak, Ba­ranyai László népnevelő, harmadtit kárral együtt. Nem javítják ki a dol­gozók hibáit és nem mutatják meg azt az utat, amelyet a dolgozóknak kö­vetnie kell. A népnevelők munkájának a tü­körképe az is, hogy az üzemnél 92 dolgozó nem részesült a minisz tertanács által törvénybeiktatott hű­ségjutalomból. Azok a dolgozók, akik nem részsesfiltek jutalomban, fölkavar ták az üzem nyugalmát. Köztük Ma- tuz Antal vájár is, aki azt hangoz tatta, hogv „csak a protekciósok kap­nak jutalmat.’* Matuz Antal magából kikelve, hangoskodva járt be az iro­dába, szította a tüzet munkából ha­zafelé menet a villamoson mindaddig, amíg az üzem vezetősége nem tekin­tette igazoltnak a hiányzását. A nép­nevelők pedig szabadjára engedték a sokfelől elhangzott demagóg szava­kat. ami azután éreztette hatását a termelés területén is. Matuz Antal a hűségjutalom 50 százalékát harcolta ki magának. Most, amikor már a ju­talom kifizetése megtörtént és eljött a farsang, Matuz Antal ismét három nap maradt távol az üzemtől igazo­latlanul, bár lett volna mit tennie az üzemben, hiszen a pártkongresszus tiszteletére 105 százalékos átlagterme­lést vállalt. Termelésben jóval a nor­mán alul, átlagosan 81 százalékot ért el. Az üzemben sokan vannak, akik normán alul teljesítenek, ezért á szakszervezet Kalmár Istvánt, mint az üzem egyik legjobb dolgozóját — aki az 1950-es évben elsőnek fejezte be tervét — munkamódszerátadásra kérte fel. Kalmár István nem merte vállalni, hogy munkamódszerét át­adja, mert ismeri az üzem dolgozóit és fél azok viselkedésétől. Az üzem­ben nem mernek megnyilvánulni Pár­tunk politikája mellett, mert lépten- nyomon szembe találják magukat a hangoskodókkal. Maga Rác János harmadbizottsági termelésfelelős, ha felajánlásról van szó, azt így fo­gadja: „már megint felajánlás, már megint ezzel jöttök”. így természete­sen csak immei-ámmal, formailag tesznek eleget a szocialista munka követelményeinek. Naponta négy-öt hiányzója van az üzemnek, ami napi 15 csille szénveszteséget jelent. Ha­vonta a hiányzásokból 300—350 csille szénvesztesége van népgazdaságunk­nak. A z üzemi pártszervezetben teljem sen ellaposodott a Párton be­lüli demokrácia. Ellaposodott a párt- építés kérdése. Sőt tapasztalható, hogy a párttagdíjak fizetésével sokan el vannak maradva. A pártszervezet vezetősége nem kritizálja a dolgozó­kat, nem veti fel a párttagsággal járó felelősséget, viszont a párttagság ja­varésze még azt sem tudja biztosan, hogy kik tartoznak az üzemi párt- szervezet vezetőségéhez. Nagy felelős­ség terheli az üzem kommunistáit* akik megalkuvó, opportunista módon elhallgatják a pártszervezet hiányos­ságait. Felelősség terheli a pártveze­tőséget, aki nem vizsgálja meg, hogy mi rejlik a Matuz Antal és hasonló demagógok háta mögött, aki azt hí- reszteli, hogy..1945-ben politikából ad- tád oda a földet a dolgozóknak, most meg kenyértelenné akarják tenni őket.“ A pártszervezet találja meg a mód­ját annak, hogy az üzem kommunis­tái szemináriumokon sajátítsák el a marxista-leninista elméletet, hogy az újlaki dolgozók méltó utódai legye­nek azoknak a harcos kommunisták­nak, akik a felszabadulás előtt is ki­tartóan harcoltak a dolgozó nép ér­dekében. A néphez hű dolgozókat ne­veljék öntudatra, Iiopv föl tudják is­merni osztályhelyzetüket, hogy gerin­cesen tudjanak harcolni és kiállni Pártunk politikája mellett, amely győzelemre viszi a dolgozó nép ügyét. Erdötárcsa község doigozo népe Pártunk kongresszusának tiszeletére vállalta, hogy közösen fölépítenek 250 méter hosszú új utat, 300 méter meglé­vő utat pedig kőzúzalékkal kijavítanak. Elkészítenek 160 méter hosszú járdát, amely közvetlen a földművesszövetkeze- tet köti össze a község forgalmasabb részével. A községben, akik lófogattal rendelkeznek, vállalták, hogy Petőfi- bányáról közös erővel 30 köbméter követ szállítanak le, akik nem rendelkeznek fogattal végzik a munkálatokat. ígére­tet tettek, hogy a kongresszus napjá­ra a terménybegyüjtésben mutatkozó lemaradásukat is kiküszöbölik. Épül a munka városa 1 Q l Q -ben a nagybátonyi bányászok is ott Ay A y harcollak Rákosi elvtárs vezetésével * Tanácsköztársaság győzelméért. A fiatal vörös tiszt hősiességéről, bátorságáról áldozatkészségé­ről legenda szállt a bányászok között. A szabad­ságért, az emberi jogok kivívásáért vezette őket harcra a fiatal Rákosi Mátyás. Elárulták a magyar népnek ezt a hősies és igazságos harcát. Elbukott a forradalom, de a bányászokból nem lehetett kiirtani a szabadság utáni vágyat. Rákosi elvtársat, ha börtönbe is ve­tették, ott élt a bányászok között, irányította har­caikat és továbbra is vezette a bányászokat^ akik hosszú évtizedekéit keresztül mindenben követték a Pártot, Rákosi elvtársat, hogy eltiporják a dol­gozó nép fejlődése . előtt álló gyászos fasiszta Horthy-rendszert. i920-tól nehéz időket él a magyar nép. Az elnyomás a legsúlyosabban a bányászokat éri. Nagybátonyi is az urak, a csendőrök erődjévé épí­tik. Az igazgatóság mögötti dombon, mint valami őrszemet helyezik el a „méltóságos" bányaigaz­gató úr kastélyát. Bortnyák lakott benne. Keze alatt nyögött a bányász. Aztán Ocskovszki János főtitkár. Földig kellett görnyedni előtte a mun­kában és harcban megkeményedett bányásznak. Ezeket fogták körül az árulók, a spiclik, kiszol­gálók, akik a nekik juttatott morzsából jól éltek a bányászok bőrére. Még ma is meg lehet találni hangjukat az üzemekben. Az ö védelmükre voltak ott a bányászok átkai, a kakastollas csendőrök, akiknek kezéhez nem egy hős, becsületes bányász vére tapadt A bányászoknak csak az maradt, hogy dol­gozzon, meggörnyedve a nehéz munkakörülmé­nyek között. Munkája árán jól éljenek a bánya­bárók, a tanácsosok, a titkárok, az árulók, a spic­lik és a gyűlölt csendőrök. TVIem tört meg a bányász, hiába volt Bort- nyák embertelen kegyetlensége. Hiába dolgoztak a besúgók, hiába volt a csendőrszurony, a puskalus. A bányászok között ott élt a kommu­nisták pártja, Rákosi Mátyás bátorítása, a jo­gokért való küzdelemben. 1922 július 30-án a niátravölgyét tavasz óta már negyedszer veri fel a sztrájk láza. A július 30-i eddig méreteiben a leg­nagyobb. A Párt, Rákosi elvtárs -üzenete: „har­coljatok a nyolc órás munkaidőért". A mátra- hegyi, a pagonyi erdők, a Karancsvölgye ezerszer visszhangozza a Párt szavát, amit a bányászok keményen mondtak ki: „8 órai munkaidőt." Egy pillanatig megremegett a burzsujok gálák elten. Eltűntek a csendőrök, a bányatanácso- hada. Megadta a nyolcórai munkaidőt, de a ' ~ terror még jobban fokozódott. A börtönök pieg- leltek a bányászok legjobbjajval. Szigetvári Já­nos, Adorján István, és lehet-e elsorolni azt a sok nevet, akit ekkor ütött a csendőr puskája, be­súgott az áruló spicli, vagy dobott ki munkájából Bortnyák, hogy hosszú időre megfossza családját a mindennapi kenyértől. Ebben az• időben a bá­nyászokkal zsúfolásig teltek a Belgium, Francia- ország felé robogó vonatok. Vagy tengeren hány­kolódó hajók, hogy kenyérhez jussanak az éhezők szája és meneküljenek a féktelen terror elől. Messze idegen földeken nem egyszer hangzott fel búsan a bányászok ajkán Petőfi dala: „Szülőföl­dem szép határa, meglátlak-e valahára..." IV] égsem tört meg a bányász. Múltak az évek, élesebb és élesébb lett a harc, de egyre közelebb kerültek a szabadság napjához. 1929-ben ismét üzent a Párt, Rákosi Mátyás. Nagybátonyban Pothornyik és Epik vitte a hírt: „Harcoljatok tovább, segít a Szovjetunió." A Mátra erdői ekkor megelevenedtek. Külön-külón csoportok olvasták a Szovjetunióból küldött üze­neteket. A bányászok arcán ismét felragyog az öröm fénye, a szabadság utáni vágy. Ökölbe szo­rultak a kezek s ajkukon csendesen felhangzott: „Fel-fel, ti rabjai a földnek, fel-fel, te éhes pro­letár ..." • A küzdelem tovább folyt. 31-ben felvették a harcot az általános bérleszállítás ellen. A küzdők soraiból ismét sokan kiestek, de helyükre ezrek, tízezrek léplek. A Párt, Rákosi elvtárs hívta őket és a bányászok állták a nehéz harcot. Egyik sztrájk a másikat követte. Majd végig söpört az országon a második világháború, a fasiszta dátas. De a bányászok nagy többségét ez sem tudta megfertőéni. Ott élt közöttük a Párt, Rákosi elv- lárs, aki töretlenül folytatva kemény harcát a nagy szovjet nép segítségével, 1944 decemberében elhozta a nehéz küzdelmek gyümölcsét. A ba­ton yi bányászok, a szénmedence többi bányászai­val most már másodszor, de véglegesen kitűzték a harcokban elesett hős bányászok vérétől pirosra festett lobogót, hogy hirdesse a szabad élet, a hő­sies munka korszakának kezdetét. Nem szűnt meg a harc. De most már a bá­nyász szabad lett. Dolgozók kerültek a vezetésbe, most már magának dolgozott a bányász. Szaba­don hallgatta vezérének, Rákosi elvtársnak szavát, amikor munkára hívta a bányászokat, a jó pénz megteremtéséért, aztán a hároméves terv meg­valósításáért, vagy harcra a kapitalistákat kiszol­gálók elten. Eltűntek a csendőrök, a bány sok, s magának építhet a dolgozó nép. JVjapybátonyban is új hősök születtek. Jan­** csők Jánosok, Becze Józsefek, Varga Jó­zsefek, Jónás Joakhimok, Fehér Lászlók és az a sok névtelen hős, akik töretlenül küzdöttek a fel- szabadulásukért. A bányászokkal együtt nőtt a falu paraszt lakossága is. Ott van az élen Nagy Balázs András, Pádár András, és mindazok, akik a földeken végzett munkájukkal segítették a bá­nyászokat eredményeik eléréséhez. A hős munkának meg lett az eredménye. Nagybátonyi is hat év választja el a felszabadu­lástól. De megváltozót ta község, bányatelep élete.r A községben kultúrház épült. Az utcákon szállító teherautók mennek építőanyagokkal megtömve, ke­rekeik felszántják a sarat, de ez nem bánt senkit. A lüktető élet keménnyé gyár mindenkit. A bá­nyászok munkája nyomán egymást követik a sze­net szállító vonatok. A dombokat szénszállító csil­léket tartó sodronypályák szelik át és a hatalmas szénosztályozónál végződnek. Ezt az alkotást cso­dálattal nézi idegen, vagy bennszülött egyaránt. Gép mindenütt. A Zagyvaparton lefelé új munkás- lakások épültek. Fehérre meszelve tágas ablakain megcsillan a kora tavaszi nap. De még ez nem minden. Távolabb, a maconkai át mellett épül az új bányászváros. Háromemeletes fürdőszobás la­kások, hatalmas kultúrpaloták. Bányásziskolák. Város épül. Parkok, körutak, kultúrházak lesznek ott, ahol valamikor a bányász bujkált a csendőrök elöl. Ahol görnyedve dolgozott a paraszt. Nem csoda, hogy az egyik régi bányamester elcsodál­kozva mondta: „Ki gondolta volna ezt tíz, vagy húsz évvel ezelőtt, hogy itt ilyen monumentális tervek fognak megvalósulni.’' Valóban így van, kevesen tudták, de valaki tudta és ez Rákosi elv­társ volt, aki mindig azt mondta: a harcnak meg lesz az eredménye. A,] ár most is meg van az eredménye, de ez még csak a kezdet. Nagybátony, a dolgozók Nagybátonya, város lesz. Nógrád me­gyében még soha nem láttak várost, amit úgy fognak hívni az emberek, a fiaink, az unokáink, hogy a munka városa. Ezért kell még tovább, töretlenül harcolni, jobbat, többet termelni. Ezért kell a kongresszusi munkaversenyt kiszélesíteni, erre kér most minden bányászt a Párt, Rákosi elvtárs, aki mindig azt mondta, hogy ,a harcnak és a munkának eredménye nem maradhat el. Es az 0 szava még mindig valóra vált! Bobál Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom