Szabad Nógrád, 1951. február (7. évfolyam, 5-9. szám)

1951-02-17 / 7. szám

Éljen a dicső, harcedzett, öntudatos magyar munkásosztály! Az Acélárugyár pártbizottsága, ha a kongresszusi versenyt sikerre akarja vinni, még jobban harcoljon az ellenség ellen A Központi Vezetőség és a megyei pártbizottság kongresszusi zászlójáért folyó versenyben a Salgótarjáni Acél­árugyár lemaradt. Nem azért, mintha az Acélárugyár dolgozói nem tartanák éppen olyan megtisztelő feladatnak a Párt zászlajának elnyerését, mint az ország többi dolgozói, hanem azért, mert a gyár vezetői nem irányították, nem támogatták a dolgozók kezdemé­nyezését. A pártszervezet csupán ma­gáénak tekintette a versenyt, nem' támaszkodott a tömegszervezetekre, a pártbizottság tömegkapcsolata meg­lazult. A Párt iránti szeretet megnyilvánult abban, hogy Pártunk kongresszusára sokkal többen tettek felajánlást, mint bármikor. A vállalások teljesítése azonban már nem volt eredményes. A vállalásokban nem az üzem szűk ke­resztmetszeteinek felszámolását tar­tották szemelőtt. Például a Hideghen­germűben minden fizikai dolgozó néhányszázalélkos termelésemelésre tett felajánlást, holott a legjobbak munkamódszereik átadását vállalhat­ták volna, a műszakiak pedig kidol­gozhattak volna olyan eljárást, hogy a vékony és keskeny anyagokat elő­ször szélesebb méretben hengereljék és csak a későbbi műveletek folyamán vágjak el a megkívánt méretre. így egy gépen lehetne elvégezni olyan mű­veleteket, amit most több gépen, kü- !ön-kü!ön végeznek. A népnevelők csak keveset beszéltek a kongresszusi felajánlások teljesítéséről, a felvilágo­sító munka elmaradt a dolgozók kez­deményezése mögött és nem volt képes arra, hogy a dolgozók lelkesedését, Párt iránti szeretetét összekösse az özem legnagyobb problémái megoldá­sára való törekvéssel. Az Acélárugyár pártbizottsága és ve­zetői felismerték eddigi hiányosságaik egy részét. A kongresszusi munka- versenv a gyárban új lendületet ka­pott. Üzemi röpgyűléseket tartottak a gvár dolgozói. A gyár kongresszusi párosversenyre hívta ki a Salgótarjáni Tűzhelygyárat. A versenyben a gyár két legfontosabb feladata szerepel: ön­költségcsökkentés és anyagtakarékos­ság. Minden üzemben háromtagú bri­gád alakult a műszaki vezetők és a legjobb dolgozók részvételével a 100 százalékon alul teljesítők munkamód­szereinek megjavítására, az egyes üze­mek színvonalának általános emelé­séért. Bár későn, de fe'figyelt a párt- bizottság arra is, hogy a gazdasági szérszámgvárban nincs biztosítva az anvagellátás. Az üzemi röopyülések után csök­kent a késönjövők száma, DISZ, MSZT és Szabadságharcos brigádok alakultak. Megindult a párosversenv a brigádok, az üzemek és műhelyek kö­zött. Versenybe léptek az ország többi öntödéivel is. Arra törekszenek, hogy kiszélesítsék azt a mozgalmat, amely­ben Kisná' öntvénvtisztító sztahano­vista a MAVAG öntvénytisztítóit hívta versenyre. Minden üzemben versenv- táblát állítottak fel, ahol naponta ki­értékelik a kongresszusi verseny ered­ményeit. biztosítiák a verseny nyilvá­nosságát. A pártbizottság zász'ót ad jutalmul a versenyben legjobb özem­nek. dolgozónak és műszakinak. A pártbizottság, a gvár vezetői né­hány nan alatt döntő változást tud­tak bevinni a kongresszusi versenvbe. Irányítóiévá, vezetődévé lettek a dol­gozók kezdeményezésének, mert lementek a dolgozók köze nem az irodából bürokratikusán vé­gezték a verseny irányítását. A gvár bejáratánál és az üzemekben egv grafikon jelent meg, amely azt ábrázolja, hogv a gvárban a múltban és most mennyire használják ki a munkaidőt. A grafikon azt mutatja, hogy a múltban reggel hat óra öt perckor a gyár már elérte azt a ka­pacitási fokot, amit most csak fél hét, háromnegyed hét felé ér el. Kőt órakor pedig csak arra az időre csökkent a termelés, amíg megtörtént a váltás, nem pedig úgy. mint most, amikor fél kettőkor sokan abbahagyják a munkát. Ennek tudatában megindult a gyárban a harc a munkaidő teljes kihasználásáért. A Rúdvasüzemben és a Hideghengerműben a dolgozók kezdeményezésére már menetközben adják át a gépet. De ez még nem mindenütt van így. A munkafegyelem nem elég szilárd. És ez, valamint az a tény, hogy az üzem legfontosabb termékeinek tervét nem teljesítette az elmúlt hónapban, hogy a kongresszusi felajánlások teljesítésében akadályok vannak, kapcsolódik a pártbizottság­ban uralkodó opportunista nézethez, amely szerint a gyárban nem dolgozik az ellenség. Az éberség tehát eltompult • pártbizottságban és ez súlyos kö. kezményeket hozhat magával. Nem ve szik tudomásul a pártbizottságokban, hogy azokat az intézkedéseket és eredményeket, amit már eddig fel tud­nak mutatni, az ellenség igyekszik csökkenteni, megsemmisíteni, amire máris számtalan példa van. Miért nem vizsgálta meg a pártbi­zottság, hogy Barcs István huzalte­kercselő újítását, — amely 50 százalé­kos termelésemelkedést eredményezett —, betegszabadsága alatt szétrombol­ták? Vájjon ki az a Simon István, vagy ki áll mögötte — aki leszerelte és az üzem különböző részeibe dobálta szét az újítást. Nem lépett fel határo­zottan Szalontai István üzemrészve­zető sem a rombolóval s ezért őt is felelősség terheli. Vagy nézzünk egy másik esetet. Uj Pál .József és Parádi Lajos villaágmdtók már régen a gyár­ban dalgoznak^négis sokkal keveseb­bet termelnek, mint Plavecz Pál. aki alig négy hete van az üzemben. Uj meg Parádi azzal tartják vissza a termelésüket, hogy' úgy is emelik a normát, az övék pedig most is „na­gyon szoros”. A gazdasági szerszámgyár január havi tervét 99 százalékra teljesítette. Talán elhihető az a mese, hogy ez azért van, mert eddig még ott nem gyártott sínszöget kell készíteni. Ta­lán máskor nem kellett menetközben átállni a gyártmányok készítésénél? Igaz, hogy a gazdasági szerszámgyár üzemvezetésével szemben a lemara­dásért fegyelmi határozatot hoztak, de a legfontosabb helyen, a munkaelosz- tásba-n olyan ember ül még, mint Szepesi László, aki a múltban tudott fegyelmet és rendet tartani, utálta a dolgozókat, de jól kiszolgálta a Horthy- rendszert. És azt beszélték róla az üzemben, hogy a forradalom idején nagyszerű érdemet szerzett a fehér hadseregben. Kirívó a szervezetlenség a GSZ-üzemben. Hét óra felé kezde­nek hozzá a munkához, nincs szállító­eszköz az anyagok elkészítéséhez, sok­szor kevés a ghA. munkaközben do­bálják ide-oda at* embereket. Hozzá- nemértő embereket helyeznek a gé­pekhez, akik a drága szerszámokat pillanatok alatt összetörik, így megakad a termelés. Az üzemben mindenütt arra panasz­kodnak, hogy kevés a szerszám. Per­sze Szepesi a dolgozókat okolja. A szerszámgyár dolgozóinak foko­zott éberséggel kell megvizsgálniok, hogy a nagy szerszámhiánynak mi az oka. Ahogy a lópatkószeg gyártásá­nál Jancsárné elvtársnő elmondja, szerszám hiányában 3—4 órás munka­kiesés van. Éberen ügyelniök kell arra a szerszámműhely becsületes dolgozóinak, nem furakodott-e közé­jük munkásruhába öltözve az ellen­ség? { Az acélárugyári pártbizottság, ha valóban el akarja érni azt az ered­ményt, amit a kongresszus tisztele­tére maga elé tűzött, feladatai között kell szerepelnie az ellenség elleni fo­kozottabb harcnak. A pártbizottság eddig 18, a kongresszusi munkaver­senyben kitűnt dolgozó tagjelöltfelvé­telével foglalkozott. Szükséges, hogy a pártbizottság alaposabban ismerje azokat, akikkel erősíteni akarja a Párt sorait. Meg kell javítani kap­csolatukat a műszaki dolgozókkal is, akik eddig már sok jó példával bizo­nyították be, hogy hű tagjai a népi demokráciának. A pártbizottság se­gítse fejlődésüket, hogy minél többet sajátítsanak el az élenjáró szovjet műszaki vezetésből. A kongresszusi verseny sikere a munkapadoknál dől el és csak a műszaki vezetők támogatá­sával, a műszaki feltételek megterem­tésével valósítható meg. Fejlesszék tömegmozgalommá az üzemben az egyes dolgozók párosversenyét. Ha ez­zel egyidőben a pártbizottság követ­kezetesen leleplezi a verseny valódi akadályozóit, a dolgozókra támasz­kodva, széles teret enged a bírálat­nak, akkor eddigi munkájának még nagyobb eredményei fognak születni. B—S.—O. A 3'5 csillés átlagot 4’7-re emeltük a ciklusos módszerrel l\l agy érdeklődéssel figyeltük, hogy * országszerte és itt, a mi szén­medencénkben is milyen sikerrel al­kalmazzák a ciklusos fejtési módszert. Az új módszerrel nemcsak több szenei adunk az országnak, hanem lényege­sen emelkedik <a kereset is. December­ben én és csapatom elhatároztuk, hogy bevezetjük ezt az új módszert. Üzemi értekezleten felvetettem a kér­dést és kértem a műszaki dolgozók támogatását. Akkor azt az ígéretet kaptam. hogy január ^elsején meg­indítjuk a ciklusos termelést. A mű­szaki vezetés nemhogy segítette volna törekvéseinket. hanem inkább gátolta. Még 15-én sem indult meg a ciklu­sos termelés és akkor február elsejére halasztották el. Amikor eljött február elseje, a föaknász gondolt egyet és ki­jelentette, hogy egy másik csapathoz kell mennem dolgozni. Ezzel meg­szegte azt a rendelkezést, amely sze­rint csak két hónap elteltével Lehet valakit áthelyezni. Mi elhatározásunktól nem tágítot­tunk, Régi csapatomnál maradiam és február 5-én be is indítottuk a ciklu­sos termelést. A műszaki vezetés azt mondta, hogy majd más kezdi el he­lyettem, holott csapatommal már ki­dolgoztam az új módszer tervét és teljesen el voltunk készülve a bevezeté­sére. Az én csapatom megértette a ciklusos módszer jelentőségét, de van­nak üzemünknél még olyan vezetők, akik ellenségei a haladásnak. Az új módszernél egyszerre 3 mun­kahelyet veszünk igénybe. A délelőttös és a délutáni műszakban 6—6, az éj je­les műszakban pedig 5 ember dolgo­zik. Az egyik műszak csapatában van egy fúrás és egy láiotós (lövés­kezelő) és négy szeneié). Mondjuk, ha a délelőttös harmad végez, akkor a délutáni műszaknak lerobbantott mun­kahelyet hagy. A délutános mindjárt szeneiket az egyik munkahelyen. En magam a másik munkahelyen már já­rok, utána lerobbantunk és így me- gyünk körbe. A következő műszaknak mi is lerobbantott munkahelyet ha­gyunk, így azok is mindjárt szenei hétnek. Annak ellenére, hogy a műszaki ve­zetés húsz mázsás normánkat a ciklu­sos módszer bevezetése után — jogta­lanul — 28 mázsára emelte, az elmúlt héten mégis 109 százalékot értünk el. Február 5-én, amikor az áj módszer­rel először dolgoztunk, 29 csillét rak­tunk egy műszak alatt. 6-án már 33-at, 11-én pedig 35 csillét. Kiszá­moltuk azt is, hogyan emelkedett az Hlagtermelésünk. Azon a három munkahelyen, ahol most mi az áj mód szerrel dolgozunk, 3.5 csille volt az átlagtermelés a régi módszerrel. Az elmúlt héten a ciklusos módszerrel 4.7 csillére emeltük az állagot. Hat emberrel többet termettünk, mint az előttünk lévő 9 ember. Munkamódszerünkben még az a hiba, hogy mind a 17-en egy szám alatt dolgozunk, ahogy mondani szok­ták. „egy plal'nira rakunk". így nem lehet megállapítani sem azt, hogy me­lyik harmad jobb, mint a másik, sem azt, hogy az egyes dolgozók hogyan emelkednek ki a termelésben. A ciklusos termelési módszerrel minden időnket alaposan ki tudjuk használni. Próbálkozásunk sikerrel jár, hiába vannak olyanok. akik ellenünk dolgoznak. Az újat, a fejlődőt nem lehet megállítani és visszatartani! FUTÓ JANOS, Karancslejtős, sztahanovista, munkaérdemrenddel kitüntetett vájár. Megyénket képviselik a II. kongresszuson PINTER ANDRAS vanó a kisteleki bánya­üzem dolgozó ja. A szén­medence bányászharcai­ból a múltban alaposan kivette a részét. Vezette, irányította az elnyomó uralom elleni harcot. Most úgy veszi ki ré­szét a szocializmus épí­téséből, hogy felajánlást tett a kongresszusra. Olyan lelkesedéssel vág­ja a szenet, mint még soha. Idős kora ellenére is legfőbb törekvése az, hogy győzelmesen vé­gigharcolja az ötéves tervet. Termelését 108.2 százalékon tartja. Akit a múltban üldöztek, csendőrök hurcoltak meg és elítéltek, az most az ország legjobbjaival együtt ül össze megta­nácskozni a Párt és az ország legfontosabb ügyeit. KR1ZSANYIK JANOS- NÉ elvtársnő a pásztói termelőcsoport üzemi pártszervezetének tit­kára. A múltban cseléd volt, urak szolgája, akit oda löktek, hagyítottak, ahová akarták. A leisza­badulás után felismerte, hogy a Párt útmutatása az egyedül helyes, hogy az elaprózott egyéni pa­rasztgazdaságokkal nem tehet boldog, virágzó falut teremteni. Elsők GALCS1K GYULA elvtárs azoknak a nehéz életét élte, akiknek szü­lei cselédsorsban ten­gődtek. A felszabadulás után öt katasztrális hold földet juttatott nékik a demokrácia, ö maga is egész életében földmű­veléssel foglalkozott, is­meri minden keservét- kíniát a parasztéletnek. 1árt napszámba a kutak, földjére. Amikor a dol­gozó nép a közigazga­tást is egészen a maga kezébe vette, Galcsik Gyula is az őt megillető helyre került. A szécsé- nyi járási tanács mező­gazdasági osztályán sze. mélyzeti és oktatási fe­lelős. A Párt azt kérte tőle, hogy tanuljon, ké­pezze magát. Galcsik elvtács megfogadta ezt az útmutatást. Jól meg­állja helyét a munkája, ban. között lépett be a ter­melőcsoportba és nem kis része van abban, hogy a csoport tagsága a kezdeti 26 tagról 42 tagra emelkedett. Leg­fontosabb feladatának most azt tekinti, hogy keményen harcoljon az ellenség ellen, amely csoportjuk fejlődését is akadályozta. Mit ad nekünk, asszonyoknak a II. kongresszus Pártunk II. kongresszusára készül­ve, asszonyaink munkájuk közben visszagondolnak arra, milyen volt az életük a múltban, hogy kizsákmányol­ták őket, mennyit kellett dolgozni azért, hogy mindennapi kenyerüket biztosítsák, életüket valahogy tenges­sék. Amikor' azért dolgoznak, hogy Pártunk II. kongresszusát sikeresen előkészítsék. Patkv Jánosné mátrave- rebélyi dolgozó asszonytársunk is visszatekint a múltba: , „Nagyon sokat szenvedtem a múlt- ban. Édesapám urasági erdész volt. Az urak szolgái voltunk. Nem volt le­hetőségem arra, hogy tanulhassak, pe­dig nagy kedvem lett volna hozzá. Akkor még azt is meg kellett kérdezni az uraságtől, hogy a szegény ember gyermeke tanulhat-e. Mikor arról be­széltünk, hogy tovább kellene tanulni, az uraság megfenyegette apámat, hoqy elbocsátja állásából. En magam is 6 éven keresztül szolgáltam az uraság­nál. ki voltam szolgáltatva minden kedvtelésének, minden durvaságot éi kellett tűrni, mert máskülönben el­vesztettem volna állásom. Mikor férjhezmentem. az urammal dolgoztam tovább, hogy gyermekeimet felneveljem. Életünk megváltozott a felszabadulás után. A Párt kezébe vette a dolgozó nép sorsának intézé­sét, biztosította, hogy egyenlő jogot kapjunk a férfiakkal. Én magam nem tanulhattam, de tanulhat most már a lányom, aki jó eredménnyel végzi a kereskedelmi iskolát. Benne találom meg azt, amj nekem sajnos nem jut­hatott osztályrészül. Szebb az életünk, boldogabban élünk és tudjuk azt, hoqy mindezt Pártunknak köszön­hetjük. Hogy nekem mit jelent a konqresz- szus, máskép nem is tudom kifejezni, minthogy azt mondom: mindent. Jelenti boldog életünket, jelenti gyermekem boldog jövőjét, jelenti a mindennapi kenyeret. Biztosítja nekünk a kon­gresszus az 1945-ben kivívott szabad­ságunkat, országunk építését, a mun- kás-parasztszöveiség szorosabbra fiA zéset és biztosítja számunkra 'a békét] Gortva Istvánná mátraverebélyi bá­nyászasszony sem feledkezik meg ar­ról, hogyan élt a múltban, milyen ke­serves volt a sorsa. Mennyit kellett szenvednie azért, hogy az életét fenn* tartsa. Nem feledkezik meg arról,- mennyit dolgozott a múltban és min­dig másnak: „Nagyon sokat köszönhetek a Pár», nak. Háromgyermekes anya vagyok. Mindig az lebegett előttem, mi lesz gyermekeimből, hogy nevelem fel őket. Választ kaptam a Párttól, A föld­osztáskor négy hold földet kaptunk. Kaptunk házhelyet, amire már házat is tudtam építeni. Ezt sohasem tudtam volna elérni a Párt munkája, a* 1945-ös felszabadulás nélkül. Egy percig áem feledkezem meg er­ről. Nem feledkezem meg arról, hogy mit tett értüpk, elnyomott emberekért, szeágasorsban élő asszonyokért a Párt. Minden munkámat úgy végzem, hogy erezzem azt én magam Is, hogy ezzel segítem a további harcot a dolgozok jobb életéért. Nagy hálával gondolok a nagy Szovjetunióra, Sztálin elvtársra, 3 szovjethaza számtalan névtelen fiára, akik vérüket áldozták azért, hogy minket az urak rabsága alól felszabadítsanak. Hálával qondolok Rákosi eivtársra, aki fáradságot nem ismérve védi a dolgozó nép érdekeit. Tudom, hogy a kongresszus egy újabb lépés a jólét, a felemelkedés fe­lé. Dolgozom is ennék megvalósít»- sáért. Pártunk II. kongresszusa bizto, sltja gyermekeim jövőjét, biztosítja, hogy békében élhessenek és békés h» zában tanulhassanak," Mátrámindszenten előkészülnek * a tavaszi munkákra a kongresszusig pGvídfsífnI megkezdődnek a ta- —-------------- vaszi mezőgazdasági munkák, amelynek előkészületeit dol­gozó parasztságunknak már most meg kell kezdeni, ha ebben az esztendő­ben többet akar termelni, mint ez; idáig termelt és ha azt akarja, hogv dolgozó népünk asztalára több kenyér kerüljön, több növényi és állati nyers­anyagot adhassunk az ipar részére. A tavaszi mezőgazdasági munkák közül a vetőmagelőkészítés a legfon­tosabb, mert hisz ezen alapul az idei termésünk. Gondosan át kell tisztítani a vetőmagot az idegen magvaktól vagv a törött szemektől, különben a vető­magok kelése ritka lesz. amit a ké­sőbbiek során a evomnövénvek telje­sen elnvomnak és a kultúrnövénytől a szükséges tápanyagot elvonják. Dol­gozó parasztságunknak ezen a téren gépállomásaink, földművesszövetkeze- teink szelektorai nagy segítséget nyúj­tanak. De gondot kell fordítanunk dol­gozó parasztságunknak a mezőgazda- sági szerszámok, vetődének, ekék elő­készítésére is, hogy a minisztertanács határozatában megállapított idő előtt a tavaszi talaielőkészítő munkálatokat végre is tud'a hajtani. hatotta át Mátra- mindszent dolgozó népét, amikor a tavaszi nvv'ögazda- sági munkák előkészítését Pártunk I F7 A TUDAT kongresszusának tiszteletére vállalták és versenvre hívták ki megyénk vala­mennyi községének dolgozó paraszt­jait. Versenykihívásukban vállalták, hogy a tavaszi vetőmagot február 20-ra kitisztítják és a mezőigazdasági szerszámaikat. vetőgéDet. ekét. boroc nát, hengert, kocsit használatra elő­készítik és a szükséges iavítás: mun­káitokat február 20-ig elvégzik. A földművesszövetkezet a tavaszi mun­kálatok folyamatos biztosítása érdeké­ben vállalta, hogy beszerzi a vörös­here-, lucerna-, bükköny-, marharépa­vetőmagot az egyénileg dolgozó pa­rasztság részére., és a kerti növények­hez szükséges kerti magvakat is ide­jében a dolgozó parasztság rendelke­zésére bocsátja. Ebben a munkában is éppen úgy, mint a begyűjtés során, maguk a tanácstagok jártak elő jó példával. Gulyás Antal 14 holdas középparaszt tanácstag, udvarában, a fészer alatt fényesre tisztított ekék, rendbe- hozott boronák vannak. A szerszámok is rendben vannak. A vetőmag kitisz­títva, a kukorica kiválogatva, készen­létben várják a tavaszi munkálatok megkezdését. — Ha a mag kellő időben földbe kerül, akkor holdankint másfél mázsá­val többet hoz — teszi hozzá Gulyás Antal 14 holdas gazda. 4 mázsa vető­magot tisztítottam ki: Igaz, hogy esf a gépállomás szelektorával akartam ek végezni, de mint azt a tanácselnök­től is hallottam, arra nem igen szá­míthatunk, mert hisz most oly sok a munkájuk, hogy Ián nem is tudnák el­végezni. így hát én saját magam, ros. tával végeztem a tisztítást. 1 ki npoko albert~[ a£j gf£ áll, így szól: — Már. csak mink sem vagyunk á magunk ellenségei, hisz nekünk 1» jobb, ha többet termelünk, — A múlt évben is milyen jó volt, amikor a beszolgáltatási kötelezettsé­gemnek 450 százalékig eleget tettem. Csak kenyérgabonából 20 mázsa 88 kg-ot szolgáltattam be és takarmány- gabonából 595 százalékra teljesítettem és ezenfelül még 150 kg. kukoricát is beadtam, — vette át a szót Gulyás Antal. Hogy Mátramindszent község dolgo­zói a kongresszusi felajánlást teljesíteni »tudják, a földműveaszövetkezet már beszerezte részükre a szerződéses vető­magot, 50 mázsa tavasziárpát, 1—1 mázsa lucerna-, here- és bükkönyma­got. A terméshozam érdekében 61 mázsa szup^rfoszfátot szerzett be a kö’ - ég ré­szére, amelyből 10 mázsát a termelő- csoportnak juttat. — SZ. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom