Szabad Nógrád, 1950. december (6. évfolyam, 53-57. szám)

1950-12-23 / 56. szám

Pártunk Kongresszusára úgy készülhet fel legméltóbban minden párttag és becsületes dolgozó, ha még jobban teljesíti feladatát t&SO áecemiier 23. SZABAD NÖGRÁD _______ 3 A Párt előtt, a szocializmus építése közben, számos feladat áll, de mindig meg kell találni azt a láncszemet, ami a feladatokat előre viszi — vagyis azt a feladatot, amelynek megoldásával végrehajtjuk az állandó feladatokat is. Előttünk most a legfőbb feladat a Pártkongresszus előkészítése. Pártunk V. Kongresszusának összehívását Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség október 27-i ülésén javasolta. A Kongresszust úgy kell előkészí­teni, hogy érezze az egész dolgozó nép minden munkájában, hogy ez az eddigi eredményeink ünnepe és ez a to­vábbi győzelmeink biztosítéka. Ezt nekünk éreztetni kell nemcsak a párt­tagokkal, hanem az egész dolgozó magyar néppel. A Pártknngre.ssusnak a dol­gozók hatalmas seregszemléjé­nek kell lennie. A Kongresszus előkészítését úgy tesszük helyesen magunkévá, ha mindenki — bárhová állította a Párt ■—nemcsak a funkcionáriusok, a párttagok, hanem egész dolgozó né­pünk — többet és jobban dolgozik a Kongresszus tiszteletére. Feladataink nagyok, a nemzetközi helyzet éleződése állandóan fokozó­dik, az osztályharc állandóan élese­dik. az ellenség támadása mind éle­sebb formát ölt. Törvényszerűen kö­Legyünk munkánkban önállóak, kezdeményezők. Meg kell azt látni minden területen, ha olyan hiányos­ság van, mint a pásztói járásiban, ahol a szocialista szektor fejlesztése lemaradt. Keveset törődtünk a közép- parasztokkal, így nem mentek a tszcs-k felé. Örömmel üdvözölnénk, ha ilyen esetben a járási pártbizott­ság minden községből összehívna, vagy az autóján behozna egy-két kö­zépparasztot, elbeszélgetne velük, s megkérdezné, hogyan látják a ter- meíőcsoportok kérdését, vagy mi a véleményük a begyüjtséről, a szerződéskötésről. Ez vonatkozik a mezőgazdasági osztályokra is. Öröm­mel üdvözölnénk, ha például a Salgó­tarjáni Acélárugyár pártbizottsága összehívná a sodfonykészítő üzem él­munkásait és műszaki vezetőit, -alakí­tana — ha kell— egy komplexbrigá­dot, amelynek segítségével megcsinál­nánk azt, hogy ne 97 százalékban, hanem legalább 100 százalékban tel­jesítenék december 31-ig az évi ter­A Kongresszus előkészítésének a legfőbb feladata mindenekelőtt a Párt erősítése. Ebben benne van a kommu­nista példamutatás, az áldozatválla­lás, a bátorság, az elvi szilárdság, egyszóval minden, ami napi felada­tunk. Fokozzuk Pártunk erejét. A megerősödött pártszervezet ki tudja küszöbölni, ami Szuhahután is ta­pasztalható, hogy a dolgozóknak élel­miszerszükségleteik bevásárlására 8 kilométerre kell a földművesszövet­kezetek boltjába járniok, mert hely­ben nincs se népbolt, se földműves- szövetkezet, Ha a pártszervezet az ilyen hiányosságokat felfedi, a nép bizalma még nagyobb lesz irányába. Szilárdítsuk a Széles mértékben forrasszuk népünket a béketábor nagy jével. Forrasszuk még jobban dolgozó népünket Pártunkkal Rákosi elvtárssal. A Kongresszust úgy kell előkészíteni, hogy minden funk­cionárius, minden dolgozó — ipari munkás, dolgozó paraszt, vagy haladó ér­telmiségi — világosan értse meg az összefüggést saját munkája és a Kongresszus előkészítése között. Lássa meg, ha tölbbet és jobban dol­gozik, akkor a Kongresszus jelentősé­gét magáévá tette, de ha hanyagul dolgozik, akkor a dolgozók felemel­kedését akadályozza. A Kongresszus előkészítése köz­ben meg kell oldani más feladatokat is. Ezeknek a feladatoknak a meg­oldása most több és jobb munkát kö. vetet, mert az osztályharc élesebb, mint akár egy évvel ezelőtt is volt. Ha lelkesen állunk a feladatokhoz, meg tudjuk mind oldani. Melyek azok a feladatok, amiket úgy kell megol­dani, hogy a legjobbak legyenek és jobban legyenek megoldva, mert a Kongresszus teszteletére végezzük? Döntő feladatnak a tag- és tag- jelöltf el vétel, a terménybegytijtés, a DISZ vezetőségválasztás, a vetkezik, hogy az ellenség eredmé­nyeink láttán ■— amik úgy növeked­nek, hogy az ellenséget gyengítik — egyre fokozottabb mértékben támad és a támadása összefügg az állandóan fokozódó nemzetközi helyzet éleződé­sével. Fokozatosabban támad a kutak, a jobboldali szociáldemokrácia, a klerikális reakció is, mint egy évvel ezelőtt és támadnak ezek szövetségesei, az amerikai impe- ' riaiisták és a láncos kutyájuk, a déli határainkon Tito. Erre mutatott rá a legutóbbi magyar jegyzék, amely a jugoszláv fasiszta kormánytól kemény megtorlást köve­tel azokért a gyalázatos provokációk­ért, amelyeket Tito és gyilkos ban­dája déli halárainkon sorozatosan el­követnek. Mindezek részünkre azt a fel­adatot szabják, hogy több kom­munista jellemmel, nagyobb ál­dozatvállalással és harckészséggel kell végezni a további munkán­kat. Minden kommunistának, de minden becsületes magyar dolgozónak min­den nap meg kell vizsgálnia magát és megkérdezni önmagától: megtel­tembe mindent a mai nap a Pártom­ért, az osztályomért? Megtettem-e mindent hazám és dolgozó népem ér­dekében ott, abban a községben, vüket. Ha kell összeülnének az ózdi pártbizottsággal, hogy kevesebb selej­tes félkészárut kapjon a sodrony­üzem. A kezdeményezés, az új iránti érzék, döntően és elválasztha­tatlanul a kommunista tulajdon­sághoz tartozik. A Központi Ve­zetőség határozata, a miniszter­tanács határozata, vagyis kor­mányzatunk minden határozata felett többet kell gondolkozni. Éberen kell olvasni a sajtót. Ha jó módszereket tapasztalunk egy-egy he­lyen, amit a sajtó közöl, azt igye­kezzünk saját területünkön — ha még nincs meg — minél előbb meg­valósítani. Ha hibákat állapít meg a Szabad Nép vagy a Szabad Nógrád, azt vizsgáljuk meg, javítsuk ki és nézzük meg, hogy nem találhatók-e azok a saját munkaterületünkön. Igye­kezzünk arra, hogy ezeket a hibákat elkerüljük. Ha így dolgozunk, akkor ez azt jelenti, hogy hozzáfogtunk a Kongresszus előkészítéséhez. Rákosi elvtárs október 27-én a nemzetközi helyzetet kielemezte szá­munkra. Nekünk ebből az értékelés­ből világosan kell látnunk feladatain­kat. Mindenkinek meg keil értenie: nálunk a béke védelme ntt kez­dődik, hogy a Pártot megingat­hatatlan erővé kovácsoljuk. ' Minden feladatunk jó elvégzése — akár ipari, akár mezőgazdasági, akár kulturális, akár néphadseregünk fej­lesztése és annak erősítése — , mind­ennek a legfőbb biztosítéka, Pártunk erőssége. Pártunk erejének növelése azt jelenti, hogy csökken az ellen­ség, az agresszorok ereje. a tszcs-ék további fejlesztése, a széntermelés sikeres emelése, az állattenyésztés és takarmányter­melés fejlesztése, agitációs munkánk kiszélesítése, tervünk teljesítése, illetve túlteljesítése, a takarékossági mozgalom megszi­lárdítása, s mindehhez elmélyíteni dolgozó népünkben az általános népi fegyelmet. A tag- és tagjelöltfelvétel hiányos­ságai még mindig megmutatkoznak megyénk területén, de legnagyobb mér­tékben az egyénileg dolgozó parasz­tok között. Ezenbelül alapszervezeti titkáraink különösen a középparasz­tok felvételét hanyagolják el. A Kon­gresszust úgy készítjük lelkiismerete­sen elő, ha kijavítjuk a tag- és tag- jelöltfelvélelnél a hibát. A kenyérgabona begyűjtésének ta­pasztalata azt mutatja, hogy győzel­meket arattunk és a mi megyénk is országos viszonylatban jó közepes helyre kerüli. Ezek az eredmények el- hizakodövá tettek bennünket. Úgy gondoltuk, majd fog menni a takar­mánygabona begyűjtése is. Nem fi­gyeltünk fel kellően arra, hogy ezen a területen az ellenség is támad. A kulákoktól elindult a panasz, hogy nincs termés. Álvette ezt a dolgozó parasztoknak egy része is, azt hájto­vagy üzemben, ahol én végzem a munkámat? Elősegítettem-e munkám­mal hazámban a szocializmus építé­sét, vagyis az ötéves terv első évé­nek idöelötti megvalósítását? Szilár­dítottam-e én minden munkámmal a nemzetközi béketábort. Munkámmal elősegítetiem-e a nemzetközi proleta­riátus ügyét? Ilyen munkával és ezzel a szellem­mel lehet csak napi munkánkat vé­gezni és csak így lehet a Kongresz- szust jól előkészíteni. A Kongresszus előkészítése abban áll, hogy a napi feladatokat jobban . elvégezzük. Eddig ezen a területen vannak hiányossá­gok. Kevés a kezdeményezés, kevés az új iránti érzék és ez nem lehet kom­munista tulajdonság. Pártunk Központi Vezetősége, Rákosi elvtárs munkánkban ál­landóan segítségünkre siet. Meg­adja a feladatokat, megmutatja, hogyan kell a határozatokat he­lyesen végrehajtani, amit nekünk helyileg kell megoldani és látni keli azt, hogy a mi munkánk bármely terület legyen az, ho­gyan függ össze az ország ügyé­vel, hogyan függ össze a nemzet­közi proletariátus harcával. Látni kell azt is, hogy ha rosszul dolgozunk, ez hogyan fékezi azokat a nagy ügyeket, melyek az egész világ dolgozóinak ügyei. gatva, hogy szárazság volt. Egyes he­lyeken ennek a hangnak felültünk! Nem vettük fel kellően az ellenség ellen a harcol, nem harcoltunk ennek az opportunista nézetnek a szétveré­séért. Ennek következménye, hogy megyénk területén a takarmánygabo- nabegyüjtést eddig csupán 31 száza­lékban teljesíteUük. Rákosi elvtárs azt mondotta, hogy ezt a kérdést is az osztály harc alapján kell megol­dani. Hogy ez a munka nem kielégítő, a hibát abban kell keresni, hogy nem helyesen foglalkoztunk ezzel a kér­déssel. Nem mentünk ki megnézni: mi az oka annak, hogy egyes helyeken nem megy a begyűjtés. Általában néztük csak meg a kérdést. Vannak olyan esetek, mint a balassagyarmati járásban, Dejtár községben, ahol a dolgozó parasztok 100 százalékig tel­jesítették a begyűjtést, de Patvarc község csak 3 százalékban. Pedig ha megnézzük, ez a község is me­gyénk területén van, alig néhány kilo­méter távolságra Dejtártól, s az idiő- járás a két község között nem külön­bözött. A másik hiányossága munkánk­nak a begyűjtés területén az oppor­tunizmus, amivel találkoztunk pártvezefőségi tagoknál, tanácsel­nököknél, tanácstitkároknál és párttagjainknál is. A cerédí párttitkárhelyettes demokrá­ciánktól 10 katasztrális hold földet kapott, mégpedig a javából. Ennek ellenére kijelentene, hogy ő nem haj­landó beadni semmit. Sóshartyánban a pártvezetőségi tagok azok, akik nem helyeslik a begyűjtést. Tévedés volna azt hinni, hogy a mi megyénk­Ezért a Kongresszus előkészítésénél elsősorban is a tömegagitációt kell fokoznunk. El kell érnünk azt, hogy ugyanúgy, mint a választás alatt, mozgósítsuk a pártonkivüli aktívák százezreit, sőt a Kongresszus előkészítése ér­dekében most még több aktívát mozgósítsunk. Erősítsük tovább kapcsolatainkat a pártonkivüli tömegekkel. A jó agitáció első­sorban biztosítéka a Párt és a tö­megek közti jó kapcsolatnak. A munkába vonjuk be a tanácstago­kat és tegyük állandó feladattá a Párt erősítését. Uj lag- és tagjelöltek­kel erősítsük a munkás-paraszt szö­vetséget. Ez fontos elsősorban azért, mert itt konkrétan bizonyítjuk, hogy mi a dolgozó parasztokat bevesszük a Pártba, sőt a pártvezetőségbe is. Ezzel az ellenségre komoly csapást mérünk. Helyre kell hoznunk azt a hibát, amit egyes túlkapásokkal elkövettek az alapszervi titkárok. Becsületes pa­rasztembereket zártak ki a pártból, ezzel gyengítették azon a területen a proletárdiktatúrát. Meg kell erősíteni a fegyelmet. A Kongresszust úgy ké­szítjük jól elő, hogy ezen a terüle­ten megszüntetjük a hiányosságokat. Pártszervezetek vezetői, vállalatve­zetők, műszaki értelmiségiek, üzemi tömegszervezetek vezetői, akkor ké­szülnek fel méltóan a Kongresszusra, ha még ben ilyen az összes pártvezetőség. Ez nem igaz. Nem igaz elsősorban azért is, mert akkor nem így néznének ki az eredmények. És nem így nézne ki maga, a népköztársaságunk sem. Most, amikor a Pártkongresszus ünnepére készülünk, nem lehet­nek ilyen funkcionáriusok, párt- vezetőségi tagok, mert ezeket nem szereti a nép sem. Ha ezeket el­néznénk, nem állhatnánk lelkiis­meretesen a Kongresszus elé. Az opportunizmus megnyilatkozása, bármely formában jelenlkezik is, a kulákokkal való cimborálást, a jobb­oldali szociáldemokratákkal való ba- rálkozájit, a Párt határozata végre­hajtásának semmibevételét, vagy a kormányrendeletek végre nem hajtá­sát jelenti, amit mind kíméletlenül fel kell számolni. A Kongresszust ügy készítjük he­lyesen elő, ha minden munkát, de elsősorban a pártmunkát job­ban végezzük el. A Kongresszus vizsga lesz,, aminek az lesz a jó osztályjegye, hogy kijavítottuk eddigi hibáinkat. Másik döntő kérdésünk a szénkér­dés, valamint a bányászok problémái. A szén, az iparunk kenyere. így le­het mondani, hogy békénk egyik tartóoszlopa. Ezen a területen még nekünk komoly feladataink vannak. Elsősorban a munkafegyelem meg­szilárdítása. Van 3 olyan aknánk, amely tervjelentésében odaírta, hogy nem tudja teljesíleni december 31-re a tervét. A nehézségek megoldásához azonban a Pari segítségét sem kér­ték. Nem lehet kétséges, hogy a le­maradt üzemek éppen úgy, mint a többi üzemek, tudják teljesíteni ter­vüket és ehhez a Párt meg fog adni minden segftséget. Még mindig hiá­nyos bányászdolgozóink felé az ági* Elsősorban a felvilágosító mun­kával a munkafegyelem megszilárdí­tásáért, ami a bányászatnak igen fontos kérdése. Megjavítjuk a bá­nyászpártszervezetek munkamódszerét, erősítjük a pártvezetöséget, ami mo­torja az eredményeknek, de a hiá­nyosságok kiküszöbölésének is. Szer­vezetten kell beindítani a földfelaján­lásokat, a DISZ vezetőségének, az MNDSZ-nek, a szakszervezetnek töb­bet kell törődni a bányászkérdéssel. Ezek a szervezetek akkor járulnak jól hozzá a Kongresszus előkészítésé­hez, ha a DISZ több fiatalt irányít a bánya felé, az MNDSZ több nőt, és a szakszervezet sokkal több bányász szakoktatásáról gondoskodik, rend­szeresíti a münkaverseny kiértékelé­sét, konkretizálja a terv felbontását. Igen fontos kérdés a DlSZ-vezető- ségválasztás. Maga Rákosi elvtárs is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ebből is láthatjuk, hogy Pártunk Központi Vezetősége milyen gondot fordít a DISZ-vezetőségválasztásra. Minden lelkiismeretes párttitkár, vagy más funkcionárius akkor teszi magáévá, akkor mutaija meg, hogy ez szívügye, ha tőle- telhetőleg legjobban törődik a DISZ-vezetőségválasztással. Megyénk viszonylatában az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy nem vonunk be elég dolgozó parasztot sem a DISZ vezetőségébe, sem a tagok közé. Ha megnézzük a salgótarjáni járásban 20 DISZ-alapszervezet veze­jobban összpontosítják erejüket az első tervév sikeres befejezésére és a második tervév megindítá­sára, ha a normán alul telje­sítők számát rohamosan csökken­tik, ha eredményesen küzdenek a selejt ellen, a jobb minőségért, a szigorú takarékosság szabályá­nak betartásáért. A falusi pártszervezetek jó kon­gresszusi munkája elsősorban ott kez­dődik, hogy fokozzák a burgonya, és a kukoricabegyüjtés lendületét, ide­jében elvégzik a mélyszántást, megkö­Feladatunk, hogy jobban oldjuk meg a napi munkánkat, hogy jobban készülünk fel az előttünk álló munka megoldására. December utolsó felében lesznek a Kongressszust előkészítő taggyűlések. Ezeknek a taggyűléseknek döntő lelen- tősége lesz abban, hogy ilyen szellem­ben, ilyen feladatok meghal ározásá­val kezdjék meg a pártszervezetek a Kongressszus előkészítését. Jusson ez a szellem kifejezésre abban, hogy a taggyűlésen a tagság legjobb­jait, a legodaadóbb, legharco­sabb, legáldozatkészebb, legfe- gyclmezettebb tagokat küldik a táció. Nem ismertettük konkrétan A progresszív jutalom, a hűségpénz je­lentőségét és így tovább, vagyis a minisztertanács határozatát. Sem az eredmények, sem a bányászok köte­lességeit nem tudatosítottuk még kel­lőképpen. A bányászatban a szén­termelés eddig 16 százalékkal növeke­dett. Ilyen növekedés kapitalista kö­rülmények között egyáltalán el sem lehet képzelni. Ez a növekedés gyors volt, de emellett a növekedés mellett sokkal gyorsabb volt iparunk növe­kedése, ami 36 százalékos. A mi medencénkben is vannak eredmények. Elsősorban az, hogy vannak bányáink, amelyek fel­emelt tervüket már december ele­jére, vagy december közepére tel­jesítették. A feladatunk az, hogy a lemaradt területeket felhozzuk arra a szintre, hogy tudják ter­vüket teljesíteni december 31-ig. Abban, hogy bányászainknál nagy a hiányzó létszám, meg kell mon­dani, van opportunizmus, ami külö­nösen a bányaüzemi vezetőségnél mu­tatkozik meg. Ezt mutatja az is, hogy egy felettes beosztásban lévő műszaki vezető úgy vélekedett, hogy azért van sok hiányzás, mert rossz az időjárás. Ez nem igaz. Sokkal jobb körülmé­nyek közt járnak most bányászaink munkába, mint jártak a kapitalista rendszer ideje alatt és akkor a hiány­zók létszáma nem volt ilyen magas. Itt a baj az, hogy nem mentünk rá a kommunista példamutatásra, nem mutattuk ki, hogy milyen kára szár­mazik elsősorban a bányász család­jának abból, ha a dolgozó a munká­ból kimaradozik és milyen kára szár­mazik a többi munkástársainak és ami a legfontosabb, milyen kára szár­mazik ebből a kimaradásból nemzet- gazdaságunknak. tőségének összetételét, meglátjuk, hogy az 118 tagból áll. A 118 tagban van 71 munkás, sok önálló foglalkozá­sú, szabó, cipész, stb. és 21 értelmi­ségi. Mindezek mellett egy paraszt. Ezekből a számokból úgy néz ki, hogy ebben a járásban nincsenek pa­rasztok. Pedig vannak. Csak meg kell őket keresni, s be kell őket vonni a DISZ vezetőségébe. Ez meg fogja gyorsítani a szocializmus építését. Nem jobb a helyzet a rétsági járás­ban sem. Alsópetényben, ahol nincs egy üzem sem, az öt vezetőségi tag­ból három munkás és csak kettő pa­raszt. Ez nem lehet kielégítő szá­munkra. Úgy kell dolgoznunk, hogy a DUSZ-be a parasztok ezreit és tíz­ezreit hozzuk be. Megyénkben igen lemaradt az ifjú­ság a tagtoborzás terén is. Ennek egyik oka, hogy járási pártbizottsá­gaink nem eléggé foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A rétsági járási párt- bizottság úgy tárgyalta a DlSZ-válasz. tások kérdését, hogy azon az ülé­sen még a DISZ-titkár sem volt je­len. Így nem várhatjuk azt, hogy jól sikerüljenek a DlSZ-vezetőségválasz- tások. Meg kell érteni, hogy a vezetőség- választás sikere attól függ, hogy pártszervezeteink hogyan támo­gatják. Látni kell azt, hogy a DISZ megerősítése döntő felada­tunk. Ezzel fogjuk létrehozni a szocializmus építésének roham­csapatát. tik a termelési szerződéseket, felké­szülnek az állattenyésztési terv meg­valósítására, fejlesztik, erősítik a ter­melőszövetkezeti mozgalmat. Pártszer­vezeteink jó kongresszusi munkája azt jelenti, hogy mélyebben eresztik gyökereiket a nagyüzemi munkások, a dolgozó parasztok, az egész dol­gozó nép soraiba úgy, hogy felveszik a Pártba azokat, akik kitűntek az állam iránti kötelességek teljesítésé­nek példamutatásában, kitűntek a ter­melőmunkában, vagy ha az egyéni dolgozó parasztok felvételével ková­csolják erősebbre kapcsolataikat a legszélesebb dolgozó tömegekkel. járási, városi vagy üzemi érlekei- letre. Pártunk Kongresszusára úgy készül­het fel legméltóbban minden funk­cionárius, minden tag és minden be­csületes dolgozó, ha fogadalmat tesz, hogy munkáját még jobban elvégzi, a nehézségekkel, akadályokkal báta rabban szembeszállva teljesíti azt, amit a Párt eléje tűzött. A fentiekben Kivonatosan kö­zöltük Gyárfás János elvtárs, MDP megyei titkár 1950 december 15- én, a megyei nagyválasztmányi ülésen elmondott beszédét, amely­ben a Párt V, Kongresszusának elő. készítésére hívja fel megyénk dol­gozó népét. Minden erőnkkel segítenünk kell a dolgozó népet munkájában A Kongresszus tiszteletére dolgozó népűnk minden területen jobban, odaadóbban dolgozzon, mint eddig Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránt népünk hűsegét össze vezető- össze és A Kongresszus előkészítése Pártunk és a tömegek kapcsolatának erősítését szolgálja A Kongresszust úgy készítjük jól elő, ha minden eszközzel harcolunk a szénbányászat emeléséért A Kongresszusra való felkészülésért felelni fogunk a nemzetközi munkásmozgalomnak is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom