Szabad Nógrád, 1950. november (6. évfolyam, 47-52. szám)

1950-11-04 / 47. szám

ÉLJEN RÁKOSI MÁTYÁS, AZ ELSŐ MAGYAR BÉKEHARCOS! rülhelellen velejáróját Ez af. ok a ke­reső népesség számának és jövedelmé­nek gyors növekedése. Az idén két­százötvenezerrel több a munkások és alkalmazottak száma. Ezeknek túl­nyomó többsége tavaly még nem volt kereső, hanem eltartott családtag. Ezen felül a bérek és fizetések egy esztendő alatt 17 százalékkal emelked­tek. Ez a két szám együttvéve azt mu­tatja, hogy a munkások és alkalma­zottak összességének jövedelme az idén 35—40 százalékkal több, mint ta­valy volt. Sok tekintetben hasonló a falu fejlődése. Például a kötelező ol­tások következtében szinte teljesen megszűnt a. sertésvész vagy a baromfi­kolera. Ennek következtében egyik évről a másikra többszáz millió forinttal növekedett a falu vásárló ereje Ez-a vásárlóerő elsősorban a jobb éle­lemre és a jobb ruházkodásra vesz irányt. Ennek következtében ezekben a cikkekben úgy megnő a kereslet, hogy időnként, különösen aratás után, nem könnyű kielégíteni. Egy példát említek. Nemrég alkal­mam volt termelőszövetkezeti parasz­tokkal beszélni, akik elmondották, hogy mennyivel jobb termelési ered­ményeket értek el, mint az egyéni pa­rasztok. A mezőtúri Vörös Csillag-szö­vetkezet egy nőtagjától megkérdeztem, hogy mit vásárolt elsőnek az elszámo­lás Után. „Tizennégy pár cipőt“— vá­laszolta szemrebbenés nélkül. Amikor észrevette meglepetésemet, hozzátette: „Heten vagyunk a családban, mindenki kapott két pár új cipőt.“ Arra gon­doltam, megmagyarázom neki, hogy bár népi demokráciánk az idén ponto­san megkétszerezte a cipőtermelést, még ma sem tartunk ott, hogy min­denki egv pár új cipőt vehessen eb­ben az évben, de nem volt szivem el­rontani az élvtársnő örömét. Maga ez a tény azonban megérteti, hogy időnként olyan keresett cikkek­ben, mint a gyerekcipő, a magásszárú női cipő, vagy a típusbakancs, átme­netileg hiányok keletkeznek, különö­sen, ha az ellenség és a spekuláció is rákapcsol. Ezeket az átmeneti nehézségeket önfegyelemmel, jobb szervezéssel, jobb elosztással ugyanúgy meg fogjuk szüntetni, mint ahogy eddig minden feladatot megoldottunk, amely a fejlődés folyamán jelentkezett. Összefoglalva: anyagi fejlődésünk egészséges, erőteljes. A kisebb-nagyobb nehézségeket le fogjuk gyűrni és biz­tosítjuk, hogy ez a fejlődés a jövőben is töretlenül folytatódni fog. Minden téren tovább szilárdult a népi demokrácia ereje Népi demokráciánk gazdasági sike­rei, a terv jó végrehajtása, a norma- rondezés, a gabonabegy üjtés, tago­sítás, a termelőszövetkezeti csoportok növekedése és a Békekölcsön eredmé­nye természetesen egyben politikai si­kert is jelenteit és nagyban előkészí­tette azt a lelkes hangú-platót, a népi demokrácia mellett való egyhangú ki­állást, amely a tanácsválasztásokon megnyilvánult. Az elmúlt hónapok alatt minden téren tovább szilárdult a népi demokrácia ereje és ezen belül megszilárdult a munkás-paraszt szövetség. A munkás-paraszt szövetség meg­szilárdításához hozzájárult az a helyes politika, amelyet a tanács­választásokkal kapcsolatban követ­tünk: a pártonkívüliek és főleg az egyénileg dolgozó parasztok fokozott bevonása ebbe a munkába. Az elvtár­sak tudják, hogy abból a 300.000 nép­nevelőből, akik a tanácsválasztások előkészületeiben tevékenyen résziveltek, 100.000 pártonkívüli volt. A tanácsok 220.000 jelöltjének majdnem kéthar­mada más pártbeli és pártonkívüli és ezeknek majdnem a fele egyénileg gazdálkodó paraszt. A pártonkívüli lömegek és különö­sen a falu népe ebből a tényből újból megértette, hogy nem akarjuk őket kizárni a kormányzásból. Ellenkezőleg, még jobban be akarjuk őket vonni az ország ügyeinek intézésébe, mint eddig. Ha ezt a politikái továbbfolytatjuk és nem engedjük, hogy helyi szerveink háttérbe szorítsák ezeket a pártonkí­vüli tömegeket, úgy Pártunk tömegbá­zisa elmélyül és tovább erősödnek azok a szálak, melyek Pártunkat a tö­megekhez fűzik. 24 órával a tanácsvá- lasztások ulán már sorozatosan kap­tuk az értesítéseket, hogy a falvakban egymásután jelentkeznek Pártunkba az egyénileg dolgozó parasztok, elsősor­ban azok, akiket a tanácsokba jelöl­tünk. Ez a jelenség szolgáljon okulá­sul azoknak az elvtársainknak, akik vi- szolyogva, csak Pártunk utasítására kapcsolták be a pártonkíviilieket e munkába, mert azt a helytelen állás­pontot képviselték, hogy most, ami­kor keményen ülünk a nyeregben, nincs szükség a széles lömegek támo­gatására. Azt mondanom sem kell, hogy a jelentkező parasztok javát fel kell venni a Pártba. Rátérek a szociáklemokratizmus el­leni harc eredményeire. Mióta a mun­kásmozgalom lélezik, a burzsoázia világszerte irányt vett arra, hogy lehe­tőség szerint megvásárolja a munkás­mozgalom vezetőit. Nálunk sem volt másként. Ma már tudjuk, hogy a magyar szociáldemokrata és szakszervezeti mozgalom legtöbb vezetője a Horthy-burzsoázia és a politikai rendőrség szolgálatában állott. Még ideológiai alapot is építettek ez alá az aljas együttműködés alá : a „bolsevizmus elleni közös harcot“. Amikor a huszas évek elején Angliá­ban a Munkáspárt kormányzó párttá Változott, a szociáldemokrata vezetők jelentékeny része az angol kémszerve­zet szolgálatát is vállalta. A felszaba­dulás ulán a magyar kémek és besú­gók névsora az angol, illetve amerikai kémszervezet kezébe került. Ettől fogva ezek a szociáldemokrata spiclik, hol közvetlenül az angol, amerikai, vagy jugoszláv kémszervezettől kapták utasításaikat, vagy pedig az angol Labour Partytól. 1947 őszén nálunk már látható volt, hogy a munkástömegek nagy többsége átállni készül a Kommunista Párt ol­dalára. Az angol Munkáspárt utasítása eddig az időpontig úgy szóit, hogy a Szociáldemokrata Párt legyen a kom- munistaellenes erők gyüjtőmedencéje, csak látszatra támogassa az egység­frontot és minden körülmények között utasítsa el a kommunistákkal való egyesülést. Mikor 1948 januárjában és februárjában — mint emlékszünk — a szociáldemokrata munkások és funkcionáriusok tízezrei kezdtek át­lépni a Kommunista Pártba, a Szociál­demokrata Párt áruló vezetői már a következő utasítást kapták: ne várja­nak addig, míg tömegeik átallnak a kommunistákhoz s ők hadsereg nél­küli generálisokká válnak. Ehelyett azok a „baloldali“ szoc. dem. vezetők, akik angol szolgálatban állottak, ma­guk vessék fel az egyesülés kérdését, maguk követeljék a kompromittált jobboldali szoc. dem. vezetők eltávolí­tását. Ezzel megtartanák befolyásukat azokra a becsületes, valóban baloldali szociáldemokrata munkásokra, funkcio­náriusokra és vezetőkre, akik őszintén, meggyőződésből követelték —és végre is hajtották volna — a kommunisták­kal való egyesülést és az áruló jobb­oldali vezetők kizárását. Ezen túime- nöieg, ezzel megtévesztik a kommu­nista vezetőket és megnyerik bizalmu­kat. Ha ez sikerül, igyekezzenek a Ieg- nagyob'hszámú jobboldali szociáldemo­kratát behozni az egyesült pártba, a lehető legtöbb fontos pozíciót szerez­zék meg számukra, őrizzék meg, tart­sák együtt őket és alkossanak az egyesük párton belül olyan ötödik hadoszlopot, amely a döntő piHanal- ban azután újra teljes erejével akcióba téphet a népi demokrácia ellen. A ki­zárt szociáldemokratákra vonatkozólag azt az utasítást adták, hogy a legjob­ban kompromitláltakal, mint Széliget és Bánt, küldjék külföldre, a többi maradjon itthon és megfelelő megiapu- lás után, kezdje meg aknamunkáját. A legfontosabb: nem egyesülés, hanem beépülés, a feladat. »sostloU ' Ezeket az utasításokat az áruló szociáldemokrata vezetők pontosan végrehajtották. Ha tovább ellenezték volna az egye­sülési, a kompromittált vezetők eltá­volítását, úgy a saját becsületes balol­dali tömegeik lökték volna őket félre. Végrehajtották az itthonmaradt kizár­tak is a rájuk bízott feladatot: meg­szervezték a sok bércsaiást és norma- lazítást, amelyet a nyár folyamán ta­pasztaltunk és amely gazdasági éle­tünknek nem csekély károkat okozott. Mi jelentékeny részben lelepleztük ezeket a jobb- és úgynevezett „bal­oldali“ szociáldemokrata árutokat és a kizárt és változatlanul a népi demo­krácia ellen áskálódó jobboldali szo­ciáldemokrata szervezeteket is. Megál­lapíthattuk, hogy az, ami Magyarországon történt, nem valami elszigetelt jelenség, hogy lényegében más országokban is hasonló a helyzet. Különösen ilyen a helyzet Angliában, amely- ' nek burzsoáziája a legrégibb ta­pasztalatokkal rendelkezik a mun­kásmozgalom korrumpálása és alá- ásása terén. Megállapíthattuk, hogy az olyan fiatal Labour Partv-politikusok, mint H'ealy vagy Morgan Phillips, a Munkáspárt titkárai, az angol titkosszolgálat kép­viselői a munkásmozgalmon belül. („Többek között“ — szól közbe Révai elvtárs.) Igen, többek között. Pályafu­tásukat nagy gonddal készítette elő és egyengette az angol titkosszolgálat. Angliában erre kész sablonok alakul­tak ki. Az árulók nem egyszer mint „baloldaliak“ kezdik, hogy jobban fe­dezzék őket és nagyobb legyen a be­folyásuk. Előfordul, hogy kizáratják őket, mint „baloldaliakat“ a Munkás­pártból, „radikalizmusuk“ miatt meg­buknak a választáson stb. és miután így bizalmat keltenek magukkal szem­ben, sokkal értékesebb szolgálatot tud­nak teljesíteni megbízóiknak. A szociáldemokrata árulók elmond­ták például, hogy amikor 1915-ben Angliában jártak, ShinvveH, a mostani hadügyminiszter, politikai beszélgetés közben váratlanul megköszönte nekik a kémszolgá­latot, amelyet a háború alatt telje­sítettek. Ebből rögtön megértették, hogy Shin- wel! is csak úgy, mint ők, az angol imperialisták kéme a munkásosztályon belül. Általában elmondották, hogy gyakran zavarban voltak, mert a Labour Party embereivel való tárgya­lásaik közben nehéz volt megállapítani, hogy hol végződik a munkáspárti poli­tikus és hol kezdődik az angol kém­szervezet ügynöke. Ilyen ügynök például Zilliacus, az ismert „baloldali“ angol szocialista, aki a mull év szeptemberében, néhány héttel a Rajk-per előtt, váratlanul Jugo­szláviában bukkant fel. Mi már a té­nyek ismeretében előre tudtuk, hogy Ziiliacus azért ment ki Jugo­szláviába, hogy megpróbálja Titót, akinek múltját és szerepét az an­gol titkosszervezet jól ismerte, tisztára mosni. És valóban, Ziifiácus nagy kampányba kezdett és azóta is cgyre-másra állítja ki az erkölcsi bizonyítványt Titónak és bandájának. Azóta azt is megtudtuk, hogy ö volt az, aki 1947-ben csehszlo­vákiai útja alkalmával, az odautazott magyar szociáldemokrata kémeket és árulókat instruálta. Többek között átadta annak a Labour Partynak az utasításait amelyből hivatalosan ki volt zárva. Nekünk tanulnunk kelt ezekből az eseményekből, fokoznunk kell az éber­séget. l)e vigyáznunk kell arra is, hogy a becsületes volt szociáldemokrata munkások és funeionáriusok tízezrei, akiknek vezetőik aljasságáról és árulá­sáról természetesen sejtelmük sem volt, nyugodtan építhessék velünk vállvetve a szocializmust. Az elv társak az egye­sülés óla tapasztalhatták, hogy Pár­tunk ebben a szellemben dolgozott és ugyanolyan bátran léptette elő a tehet­séges vóM szociáldemokratákat, mint a kom mun istákat. Meg akarok emlékezni a katolikus egyházzal való megegyezésről is. Ez a megegyezés kétségkívül a népi demo­krácia helyes, türelmes politikájának eredménye. Az imperialista háborús uszítok egyik legfontosabb csatlósa a vatikáni papi reakció.- Az imperialis­ták nem kímélték a fáradságot, hogy a magyar katolikus egyházat ennek megfelelően maguk mellett sorakoz­tassák fel. A béke megvédésének gon­dolata azonban népünkben és ezen belül a katolikus hívőkben is olyan erős, hogy -nálunk nem sikerült ez a szándék. Ellenkezőleg. A néppel össze­forrott katolikus papok százai Iéple.k fel a béke megvédésének ügye mellett. Ez a fellépés csak egy mutatója volt ánnak, hogy a magyar katolikusok zöme átallott a népi demokrácia és a béke megvédésének oldalára. Ezeknek a népi demokráciánkat támogató hívőknek a követelése bírta rá a katolikus egyházfőket arra, hogy végül megegyezzenek a népi demokráciával. A vatikáni reakció világosan kimu­tatta elégedetlenségét ezzel a megegye­zéssel. Az amerikai imperialista sajtó pedig egyszerűen fegyverletételről beszéli. Tennészelescn nem erről van szó. A népi demokrácia, amint a többi egy­házzal, a római katolikus egyházzal is a kölcsönös engedékenység és megér­tés szellemében kötötte meg az egyez­ményt. Meg lehet állapítani, hogy a hívők nagy többsége örömmel és he­lyesléssel fogadta ezt a megegyezést. Ennek a tanácsválasztásokon rengeteg megnyilvánulását láttuk nemcsak ab­ban, hogy a tanácstagok közé megvá­lasztott katolikus papok népszerűsége rendkívül megnőtt, hanem abban is, hogy nagyon sok helyen a választásra a katolikus papok maguk vezették híveiket. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar katolikus egyház vezetői most már ki­vétel nélkül, szívvelrlékkkel- a népi de­mokrácia mellé állottak. A megegyezés végrehajtása közben lépten-nyomon tapasztaltuk, hogy sokan a megegyezést inkább fegyverszünetnek tekintik, ami módot ad nekik arra, hogy „átvészel­jék a nehéz időket“. Mi ezt is szá- montartjuk és nem fogunk aludni. A megegyezés székiemét és betűjét betart­juk, de okulva a tapasztaltakon, résen leszünk. Nem engedjük, hogy a meg­egyezés elaltassa éberségünket és hogy az egyház palástja nögük a reakció egy szép napon újra támadásba me­hessen ál. , (Folytatás a 4, oldalon.) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulója Nincs olyan esemény az emberiség egész korábbi történetében, amely vi­lágtörténelmi jelentőségére nézve ösz- sze-hasonlítható volna a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalommal. A történelem sok forradalmat ismer. Ez«k valamennyien korlátolt jellegűek voltak. A forradalmak a termelő esz­közök magántulajdonának egyik tor. máját mások formájával, a kizsákmá­nyolás egyik fajtáját másik fajta ki­zsákmányolásra, cserélték fel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom lénye, gében különbözik a 'megelőző forradal­maktól. A Nagy Októberi Forradalom megfosztotta a földbirtokosokat és -ka­pitalistákat af termelőeszközöktől, meg­teremtette a munkások és parasztok szocialista államát, a Szovjetuniót, és ezzel új korszakot nyitott meg az em­beriség történetében. A forradalom eredményeként meg­született a szovjet állaim, amely.a pro­letariátus diktatúrájának egyik for­mája. Ez az újtípusú állam lényegében is teljesen különbözik a megelőző ál­lam típusoktól. Demokrácia a dolgozók érdekében és diktatúra a burzsoázia és a földbirtokosok ellen. A proletárdik­tatúra csak úgy valósulhatott meg, ha alapjáig lerombolta az előző kizsák­mányoló államformát. Ezzel a ténnyel megszabadította a dolgozók millióit a ki­zsákmányolástól, lehetőséget adott az alkotásra, s megmutatta. a világ min­den táján a dolgozóknak azt az utat, amely felszabadulásukhoz vezet. A szovjet -hatalom példájából a vi­lág munkásosztálya* meggyőződhetett arról, hogy a szocialista demokrácia, a proletárdemokrácia, demokratikusabb az összes addig létesített burzsoá de­mokráciáknál. Hogv erről a világ dol­gozói meggyőződtek, bizonyítja az a tény, hogy szerte a világod harcolnak a dolgozók, hogv az Októberi Szocia­lista Fo'rradalo-m tüzelői hajtva meg­teremtsék mindenütt a dolgozók állam­hatalmát, A Szovjetunió a Bolsevik Párt vezetésével felszámolta a fa-lu és a város, kizsákmányoló osztályait, s felépítette az iparban és- mezőgazda­ságban a szocialista gazdálkodás új alapjait. A szocializmus győzelmével a szovjet demokrácia a lakosság ki: sebbségének demokráciájából az egész népre kiterjedő demokráciává változott, át. Ez dz egész népre kiterjedő demo-, 'k reft la megnyilatkozik az 1936-os sztálini alkotmányban. A Nagy Októberi Forradalom forra­dalmi fellendülést idézett elő az összes imperialista országokban és nagy len­dületet adott a gyarmatok és függő or­szágok nemzeti felszabadító mozgal­mainak. Távol-Keleten a nagv kínai nép lerázta az amerikai imperialisták leigázását vállairól, szabaddá tette az országát. Az indiai nép is fellázadt az elnyomatás ellen. Vietnamban fegyver­rel a kezében harcol a dolgozó nép, hogy megtisztítsa hazáját a leigázók- tól. Koreában hősiesen harcol a koreai nép és habár jelen pillanatban az ame­rikai imperialisták helyzeti előnyöket tudtak szerezni a maguk számára, a koreai nép a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom tűzető! hevítve a végső győzelmeket kivívja. Téves volna azt hinni, hogy azért harcol a világ dol­gozó népe az elnyomatás ellen, mert kötelezi őt az Októberi Szocialista Forradalom. Nem. Azért harcol, mert az Októberi Szocialista Forradalom a felszabadult népek számára a fejlődés­ben óriási lehetőségeket biztosít. A dol­gozó nép alkotni tud. Szebbet, jobbat, többet, mint azelőtt. Természetes, hogy az imperialisták, akik remegve húzód­nak meg az Októberi Szocialista For­radalomtól, azzal akarják a nagy fej­lődést akadályozni, hogy a népeket még nagyobb leigázásba hajtják, meg­fosszák demokratikus jogaitól. Meg akarják akadályozni a fejlődést. A dolgozó nép látva a szovjet nép pél­dája nyomán a fejlődés lehetőségeit, látja a lenini-sztálini elmélet kima­gasló tudományát, követi a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalmat. Ezért lángol fel a harc hol Keleten, hol Nyu­gaton, Olaszországban, Franciaország­ban, de Amerikában is. A Nagy Októberi Forradalom meg­mutatta a világ valamennyi népének, hogyan őrizheti meg nemzeti függet­lenségét és szuverenitását. A népi de­mokráciák országai, a Szovjetunió pél­dáját követve, szovjet fegyverek segít­ségével kivívták függetlenségüket és szabadságukat, míg az imperialista ha­talmaktól függő országok egyre inkább gyarmati sorba süllyedő csatlós álla­mokká válnak. A Nagy Októberi Forradalom hatása alatt a nemzetközi proletármoagalom újabb magasabb fokra emelkedett. Néhány országban a munkásosztály a szovjet példa nyomán, forradalmi úton megkísérelte a burzsoázia meg­döntését és kezébe vette az államha­talmat, sok országban kommunista { pártok keletkeztek, amelyek szakította!? I a II. Internacionálé opportunizmusá- ! vak Megszületett a kommunista inter- j nacionálé, a világ forradalmi mun­kásmozgalmainak vezetője. A Szovjetunió létrejöttének első pil­lanatától kezdve a világ forradalmi mozgalmainak központja lett. Mikor a kínrai nép Szun Jat Szén vezetésével megkezdte nemzeti felszabadító hábo­rúját, a szovjet nép a legönzetlenebb támogatását nyújtotta e mozgalomhoz. A spanyol polgárháború idején ,ai szov­jet nép vezére, Sztálin, jelentette ki elsőnek, hogy a spanyol nép harca az 'egész haladó emberiség ügye. A Szov­jetunió volt az a hatalom, amely kö­vetkezetesen ós könyörtelenül lelep­lezte a fasiszták támadó elveit. A Nagy Honvédő Háborúban a Szovjetunió nemcsak a maga területét tisztította meg a fasiszta hordáktól, hanem nagy szerepet játszott Európa népeinek a fasiszta iga alól való fel­szabadításában is. A második világ­háború után az angol-amerikai impe. rialisták új világháborút akarnak elő­készíteni. Ilyen körülmények között a Szovjet, unió étére állott annak a béketábor­nak, amely elég erős ahhoz, hogy le­hetetlenné tegye az imperialisták hábo­rús tervének megvalósítását. Ehhez az erőhöz kell nekünk, dol­gozóknak is, egységesen felsorakozni. Van mit védenünk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban született di­csőséges Vörös Hadsereg felszabadí­totta megyénk dolgozó népét is. Azóta megyénk olyan hatalmasat fejlődött, amire az elmúlt 20 esztendőben nem volt példa. Uj falurészek épültek me- gyeszerte. Villanyvilágítást kaptak az eddig sötétben levő községek. Az ipari üzemekben dolgozó munkások új gé­pekkel lettek ellátva, amivel megköny- nyitik munkájukat, a termelést meg­gyorsítják és így keresetük maga­sabbra emelkedik. Az egyénileg dol­gozó parasztság termelőszövetkezeti csoportokba lép, hogy új életet kezd­jen, de azok, akik az egyénileg való gazdálkodás mellett maradnak, azok is nagy fejlődésen mentek keresztül. Van számtalan olyan paraszt, akinek az elmúlt rendszerben állatállománya egyáltalán nem volt, ma egy, vagy két fellépnél . rendelkezik, igásállattal, disznó- és baromfiállománnyal. így gyarapodott a dolgozó nép. De mind­ezek mellett megnyúlt a felemelkedés minden lehetősége a munkások előtt. Az egyetemeken, a katonatiszti pályán, vagy a rendőri beosztásokban munká­sok gyermekei vannak. Az értelmiség megbecsülésben részesül, mert nincs többé gondja árta, hogy mi lesz vele holnap. Kenyere biztosítva van. Ezt teremtette meg részünkre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és ennek a védelmére kelt most a dolgozó nép. A november 4-én és 5-én Budapesten lezajló Magyar Békekon­gresszus ezeknek az eredményeknek a védelmére tesz hitet. Ennek á védelmét fogja szolgálni a november 13-tól 19-ig tartó világbékekongresszus is, amely­nek ülése az angol Sheftieidben lesz. A bolsevikok pártja azért vihette győzelemre a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalmat, azért valósíthatta meg a szocializmust, azért fejleszthette a világ legerősebb hatalmává a Szov­jetuniót, mert a Sztálin által tovább­fejlesztett marxista-leninista elmélet vezette. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme és következmé­nyei egyszersmind igazolták a lenin- izmus elméleteinek igazságát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelme halálos csapást mért a re­formista szociáldemokratákra. A „szo­cialista“ vezetők nem tehéttek egyebet, mint nyíltan is átálltak a nemzetközi imperialisták oldalára. A szovjet forradalom első napjától kezdve a világ két táborra szakadt: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom híveire, s annak esküdt ellenségeire. Ezek a® imperialisták és a jobboldali szociáldemokraták. Az a tábor, ame­lyik a Nagy Októberi Szocialista For­radalom híveinek tábora, győzelemről győzelemre halad. Vezeti a dolgozók millióit. Ebbe a táborba tartozunk mi is, magyarok. Ebben a táborban kell munkánkkal megmutatni, hogy igaz hívei vagyunk a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomnak, ebben a tábor­ban kell megmutatnunk, hogy követ­jük mindenben a nagy Szovjetuniót és annak vezérét, a nagy Sztálint, egysé­gesen zárkózunk fel mindenkori győ­zelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja mögé és követjük annak _ vezérét, a magyar nép bölcs tanítóját, Rákosi elvtárs irányítását. Ha a magyar dolgozó nép mindezt szilárd hittel, győzniakarássa] végzi, akkor valóraváltja bölcs vezérének, Rákosi Mátyásnak szavait: „Magyar- ország nem rés, hanem erős bástya a béke frontján!’’

Next

/
Oldalképek
Tartalom