Szabad Nógrád, 1950. augusztus (6. évfolyam, 31-34. szám)

1950-08-19 / 33. szám

T950 mi gusztus 19. SZABAD NOGRÄD 5 ISMERKEDNEK AZ ÚJ ÉLETTEL, MEGLÁTOGATTÁK A CSOPORTOT PALOTÁSON A DOLGOZÓ PARASZTOK Már elmúlt egy éve, hogy Palo­táson is gondolkozni kezdtek a haj­dani zsellérek, és új földhözjunatotta-k: termelőszövetkezeti csoportot kellene alakítani. 15 családdal meg is alakí­tották a Palóc 111-as mintájú ter­melőszövetkezeti csoportot. Az új úton való járás bizony eleinte igen göröngyösnek bizonyult. Sok meg­próbáltatás és kezdeti nehézségek aka­dályozlak a fiatal csoport fejlődését. Ezeket azonban az úttörők nehéz és elszánt akarata, nagyszerű és példás kezdeményezése, a szovjet kolhozok példamutatása nyomán, a Párt irány- mutatásával és támogatásával lépés­ről lépésre leküzdötték. Idők múltával a fia.al csoport élet­képesnek bizonyult. Egyre nőtt, tere­bélyesedett. Bent Palotáson már egész utcahosszat hmsaólímh «s emdmémf/eihról és életükről. Sokan úgy számítottak, ha lehetséges, belépnek a csoportba. Igen, ez az eredmény 21 dolgozó pa­rasztcsalád szívét dobogtatta meg. El­dobták maguktól a régi gazdálkodási módszert és beléplek a csoportba. Most már 72 taggal, 354 holdon gaz­dálkodott a csoport. Szép termelési eredményeket értek el. Folyton növe­kedett a gazdaság. Egyre öntudalosab- bak lettek a esoporttagok. Megnőtt politikai és kulturális életük. Mindezek eredményeként, ez év június 8-án ön­állósult a csoport. Ezek után kétszeresére emelkedett a csoportot meglátogató községek dol­gozó parasztjainak száma, akik cso­dálták a csoport fejlett állattenyészté­sét és az idei gazdag gabonatermést. Ez a látvány megerősítette a látoga­tók elhatározását és erőt, lendületet adott az új úton való haladásra. A csoportbeliek is tervezgetnek. Uj ta­gokra számít a csoport. A nagyszé- násiak versenykihívása épp jókor jött. Csatlakoztak hozzá. Az ötéves terv második éve még nagyobb feladatok elé állította a csoportot. Több ti n Ifga&tilivxrtt rasa. saéihsf‘ff a feladatok , maradéktalan megvalósí­tásához. — Ezért fel kell világosítani a falu­belieket, akik egyre többet beszélnek a csoport eredményéről és vannak olyanok is, akik szívesen jönnének már most közénk — mondta egy alkalom­mal Orgoványi elvtárs. Csütörtök délután van. A gazdaság udvarában rendkívüli a sürgés-forgás. Itt is, ott is daloló lányok, akik ügyes suhintásokkal söprik tisztára az ud­vart. Az öreg Kertész bácsi is nagy szorgalommal öntözgeti a kultúrház előtti park pompás színekbe úszó vi­rágait, amelyek még kellemesebb lát­ványt nyujitanaik. Az esti .gyűlésre készülnek. Itt lesznek a falubeliek is. Az ízlésesen kidiszített kultúrterem­ből vidám zenét sugároz a rádió. „Hej, de boldog,’ megelégedett élet van itt“ — mondogatják mindig, ilyen alkalomkor az arrajáró falu­beliek. Amíg a csoportnál ilyen nagy a ké­szülődés, addig a csoport népnevelői lelkesen végzik felvilágosító munkáju­kat a falu dolgozó parasztsága köré­ben. 3f< 'snrr 3Iihtsl*jná nmpmwnlS úgy határozott, hogy felkeresi Tóth Áru-Inét és el dicsekszik egy kicsit a jövedelemmel és a terméssel. Tóthné kinn állt éppen a kapuban. Ott volt már Tóth Jánosné, Győrvári Jánosné és Pálinkás Míhályné is. Arról folyt a vita, hogy bármennyit is termelnek, bármilyen jó termés van, mégis ke­vésnek tpzonyul, mert ez is, meg az is kellene a családnak. — Látják, asszonytársak, nekünk, csoportbelieknek már nem ilyen gond­jaink vannak. Ha közénk jönnének, megszabadulnának ezektő' a gondok­tól. Mint ahogy már tudják is, .21 vagon gabonatermésünk lett. Igaz, hogy meg kellett dolgozni érte, de ez mind a mi jobblétünket segíti elő. Ha továbbra is így gazdálkodnak, sose tudnak annyit termelni, hogy min­denre teljen, ami a családnak szüksé­ges. Gondolják meg a dolgot, álljanak be közénk, majd meglátják, hogy jó lesz. Jöjjenek el a ma esti gyűlé­sünkre, szívesen látjuk magukat. Ezzel tovább ment. Sorba felkereste még a Vicián-, Szűcs-, Dancsák- és Válóci-családokat, akik mái sokat ér­deklődtek a csoport eredményei felől és már e! is határozták, hogy lnlrpitrli u csoporiha. „Ezeknek a családoknak tetszik az életünk, igaz, hogy tetszhet is,..“ — gondolja magában Méznerné., .Elbe­szélgetett velük. Nem titkolta el, hogy vannak^még nehézségek a cso- portban, de megbirkózunk vele. „Ha így közösen csináljuk, sokkal köny- nyetab lesz“ —^mondta nekik. — Ezek­kel a családokkal elbeszélgetett volna még tovább, de háts sok dolgozó pa­rasztot kellett még meglátogatnia. Szeretett volna még eldicsekedni, hogy az ura ebben az évben már 5095 fo­rintot kapott eddig. A Kovács Istváné is majdnem ugyanennyi volt, akinek felesége is több családot meglátoga­tott Kovács Istvánná eredményes, mun­kái végzett, Ö Bedő Antalt, Hanka Pált és Kujo Andrásékat látogatta meg. Bizony itt kikérdezték őt ala­posan. De szívesen is válaszolt min­den kérdésre. Lehelet! látni e dolgozó parasztok arcán, hogy számadást csi­nálnak magukban. „Majd meggondol­juk még, hogy belépünk-e, — mond­tak végül is. „Hátha határoztatok, be­léphettek közénk. Szükségünk van minden becsületes parasztra“, — vá­laszolt Kovácsné. Kovácsáé útközben beszólt még Mol­nár Imrénéhez, Molnár Sándorokhoz és Szűcs Jánosékhoz, azzal, hogy „gyertek ki hozzánk az este, majd el­beszélgetünk. Megmutatunk nektek mindent, amit még eddig nem látta­tok, és hogy értük el, azt majd meg­hallhatjátok a csoport gyűlésén.“ A dolgozó parasztok örömmel ígérték meg, hogy ott lesznek, meri hisz ők már a nyár folyamán elhatározták, hogy nem kínlódnak többé kisparcella földjeiken, mert hisz ezzel több a munka és mégis kevesebb a jövedelem. Este 8 órakor zsúfolásig megtelt a kultúrterem. Itt voltak a falubeliek is, akiket a népnevelők felkeressek. Ott ültek az elsősorban Vicián Károly feleségével. Szűcs János és felesége, Dánosok János, Válód János, Molnár Imre, Molnár Sándor, akik szintén el­hozták feleségeiket. Hadd hallják ők is, miről lesz szó. Morva László, a járási mezőgazdasági osztály veze­tője tartotta az előadást, kibeszélte, hogy is fejlődött a ’ csoport idáig, hogy már a 20 darab anyakocának 40 darab szaporulata van, hogy milyen jövedelmet nyújt a tehenészetük és hogy milyen htaiahnas ms ti intis ös mm an Sitt. mennyit segít a gép, a tervezés, a kö­zös akarat. A csoport tagjai is el­mondották, hogy amikor még be nem álltak a csoportba, éjt nappallá téve dolgoztak a maguk néhány holdján sajgó derékkal, mindumalan arról ái- isodozva. hogy csak egyszer könnyebb lenne--a- munka. Könnyebb is lett, és most a traktor végzi a nehezebb mun­kát. Az előadás után a falubeliek ra­gyogó szemekkel írták alá a belépési nyilatkozatot, hogy ezzel örökre hátuk- mögött hagyják a régi, elavult kispar- ceilás gazdálkodást és elinduljanak közösen a megkezdett felemelkedés útján. (lantos) A „PETŐFI" TSZCS K1SÓPÚRTE SORAIMBÓL AZ ELLENSÉGET ÉS ÚJ GYŐZELMIEK FELIt INDULT Nagykeresztúr, Krakkó és Kisfalud pusztákon 1649-től megváltozott az élet. A lanvák dolgozói közül tíz csa­lád megelégelte a régi nyűgös életet, megalakították a „Petőfi“ termelőszö­vetkezeti csoportot. Munkájuk kezdete nem volt valami virágos. Harcolni kel­lett azokkal, akik még nem ismerték fel a közös gazdálkodás előnyeit. Kemény harcba kellett indu'niuk a földek megtermékenyítéséért. Le kellett küzdeniök az egyenlősdi gondolatát. Harcolniuk kellett az ellenséggel, aki el akarta vonni őket a Párt és a kor­mány határozatainak pontos betartá­sától. Ez a'harcuk volt az, ami bizto­sítéka volt annak, hogy ma már a ne­héz küzdelmeket maguk mögött hagyva, büszkén elmondhatják: „munkánk első szakasza győzelemmel végződött'." Becsületes munkától kemény a ke­zdte Egyenes1 és nyilt a tekintetük. A Párttól tanult éberseggel vigyáznak elért sikereikre. Kíméletlenül sújtanak le az ellenségre, amely ott, ahol a dolgozó nép győzelme születik, meg­próbál mindent elkövetni, hogy az el­ért eredményt akadályozza. A „Petőfi“ tszcs eredményei is mint a mágnes vonzotta az ellenséget. A tanyán maradt Fazekas Sándor, a régi uradalom intézője, meg akarta akadá­lyozni a fejlődést. A felszabadulás utáni években egész 1949-ig saját nyolc hold földjén „dol­gozott“. Lovakat tartott és azzal fu­varozva, másokat zsákmányolt ki. Ku- peckodott. Azzal dicsekedett, hogy évi jövedelme elérte a 15.000 forintot is. A szaktudásra, hivatkozott. Arra a húsz évre volt igen büszke,'amit az uradal­makban mint hajcsár töltött eí. A tszcs megalakulása óta de sokat felvetette a tszcs tagságnak, hogy ve­gyék be őt is a soraikba. 1949 decem­berében kötélnek állt a tszcs tagsága. Befogadták a tszcj-be. Ettől az időtől kezdve a tszcs-nek a munkája megne­hezült. Egyik kezével dolgozott, a má­sikkal harcolt. Fazekas Sándort a tszcs jövedelme és a szocialista munkát romboló szándék vitte be a csoportba. Figyelme a volt intézőnek nem a munka felé irányult, hanem minden erővel azon fáradozott, hogy ellentétet szítson a tagság között. A tszcs ve­zetőségét bérdemagógiával igyekezett a tagsággal szembeállítani. Ezzel akarta elérni, hogy a munkától elvonja a figyelmet. Minden szándéka az volt, hogy kezébe kaparintsa a vezetést. A csoportnak semilyen kezdeményezését nem tartotta helyesnek. A dolgozókat a kormány rendelete ellen akarta for­dítani, amikor állandóan az,t hangoz­tatta, hogy ezeket a rendeleteket nem lehet betartani. A fejlődésben lévő tszcs hibáit az állandó félrevezetéssel fokozni akarta. Számtalanszor hangoztatta: „Legven bárki is elnök, nem számít. Nem fon­tos, hogy értsen a könyveléshez. Majd én vezetem a tszcs-t.“ Mindent elkö­vetett, hogy a vezetést kézb„ vegye. Ha a tszcs, tagjai nem helyeselték a tet­teit, szívesen hivatkozott arra, hogy ne tanítsák őt, aki ezer holdakon ve­zette az embereket. „Hiszen ti is a ke­zem alatt dolgoztatok.“ Az ezerholda­sok népnyúzó vágya újra fellángolt benne. Ä tszcs tagjait csupán bére­seknek és kocsisoknak tekintette. Mutatja a kapzsiságát a múlt inté­zőjének az is, hogy Adorján János sóshartyáni dolgozó parasztnak egy­szerűen levágta a kaszálóját és a ta­karmányt ellopta tőle. 1947-ben befurakodott a Pártba, be­mocskolta a Párt tisztaságát. Párttag­ság legelemibb kötelességének, tagdíj- fizetésének sem tett eleget. Tagsági dí­jával 6 hónapig el volt maradva. Va­sárnap a tagság feltárta sötét bűneit. Elmondták, hogy az amerikai vérszom­jas bandát várta és a .birtokában lévő rádiót Amerika Hangjának hallgatá­sára használta fel. Ilyenkor mindig az­zal fenyegetőzött, hogy rövidesen meg­fordul a világ és majd akkor én le­szek az „úr“. A keresztúriak erre az uszításra csak annyit mondtak: a kutyaugatás nem hallatszik az égbe. Kisöpörték soraik közül a beépült ellenséget. A „Petőfi“ tszcs megtisztítva sorait, a nagyszé­násnak versenyfelhívása során tag­toborzásra indult és az elmúlt vasár­nap hat család lépett be a csoportba. Fej Bessz ff Sí Bo ré bb íb Kfpreai Miéi B'B'eiStssé&syeit Munkásosztályunk minden alkalom- I mai, amikor örömét akarja kifejezni, ' vagy ellenségeink elleni gyűlöletét nyűvánítja ki valamely esetben, leg­döntőbb csatáját a termelés frontján vívja. Több, jobb és olcsóbb iparcik­kekkel fejezi ki legméltóbban, hogy hű ahhoz a célkitűzéshez, amely előtte áll, amelynek eléréséhez nagy Pár­tunk vezeti. Amikor az üzemekben és a bányák­ban jövő fejlődésünket, ötéves tervünk győzelmét biztosító új normákkal in­dult meg a termeiéi, akkor dolgozóink elhatározták, hogy az új normák túl­teljesítésével méltó választ adnak a támadó ‘imperialistáknak, Amerika ag­resszív uralkodó köreioek. A hős ko­reai nép,fegyverrel, mi pedig a mun­kapad melleit küzdünk azon a béke- fronton, amely a Szovjetunió vezetésé­vel egyre erősödik és újabb g' özel- rfieket vív ki. Megyénk dolgozói is összekötötték az új normák túlteljesí­tését a szabadságáért harcoló korea: nép megsegítésével, és úgy határoz­tak, hogy a régi elavult normák meg­döntésével, új termelési eredmények j elérésével komoly csapást mérnek a ! háborús gvujtogatókra. A Koreai Hétre készülve, egymás­után születtek meg a vállalások, a felajánlások. Ezeknek a vállalásoknak a száma jóval túlhaladja a sztálini | műszakra, az április 4-re, vagy má- j jus 1-re teli felajánlások számát. Az ! acé’gyárban például’ közel háromszor annyian veitek részt Koreai Hét vál­lalásában, mint az eddigi műszako­kon. Az üveggyárban is túlhaladta a vállalók száma az április 4-re tett fel­ajánlások mennyiségét. Ezek a tények mutatják, hogy munkásosztályunk po­litika: öntudata rohamosan fejlődik és egyre többen értik meg, hogy terveink túlteljesítése nemcsak országunk fej­lődéséi, ötéves tervünk gvőze mét, de az egész halad ) emberbég és a nagy béke:á-bor sikeréi is jelenti. Éppen azért, mert dolgozóink a mi ere'mé- n vein két nem választják el a világ dolgozóba!; győzelmétől — éppen ezért teljesítik túl nagy lelkesedéssel új normájukat. Persze nemcsak erről van szó. A minisztertanács határozata a nortma- í rendezésről és az alapbér emeléséről rávezette dolgozóinkat arra az útra, ameven járva, a termelést észze- rűbbé, szervezettebbé teszik. A norma- rendezés az életszínvonal emelkedé­sének eddig elzárt gátjait nyitotta meg. Dolgozóink most még fokozot­tabban érzik’ magukénak a munkapa­dot, a szerszámot, még több gondot fordítanak arra, hogyan, milyen munkamódszerekkel, újításokkal emel­jék a termelést, és a termelékenysé­get. A Koreai Hét első napján pél­dául a gátjbányai dolgozók 15 száza­lékkal teljesítették túl napi előirány­zatukat. Az acélgyári hideghengermű­ben az új normával 9 százalékkal emelkedett a termelés, míg a gép­gyári kályha szerelő brigádok naponta 17 kályhával termeltek többet. Vagy vegyük a szegcsoma golót, ahol a Ko­reai Hét első napján mintegy 50 szá­zalékkal több szeget csomagoltak be, mint más napokon. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a terme'és észszerűsítésínek, megkönnyítésének új forrásai nyiltak meg, illetve új forrásait nyitotta meg a normarendezés, Több gonddal, na­gyobb körültekintéssel és tervszerű­séggel végezték munkájukat az üzem, bányák és hivatalok dolgozói. A ki­magasló termelési eredmények mögött mindig meg lehetett találni és meg is kell találni az üzemvezetésnek, a fejlettebb munkamódszereket, munka- szervezéseket, amelyeket a dolgozók a Korea; Hét vállalásainak teljesítése közben létrehoztak. így például Rigó Antal ifjúmunkás új normáját úgy tudta 250 százalékra teljesíteni, hogy esztergapadját nem állította le, ha­nem a munkadarabokat menetközben cserélte. Erre a munkamódszerére mindjárt megtanította Szőke Kálmánt, aki ily módon 221 százalékra tudta teljesítményét felvinni. Komoly feladatokat töltöttek be ezeknek az eredményeknek e'érésénél a műszaki dolgozók. Megyénk üze­meden egész sor vállalás bizonyítja, hogy felkészültek a Koreai Hét győ­zelmére. Maguk a dolgozók elmond­ták, hogy több helyen, mint például az acélgyári hideghengerműben, nagy­részben a zavartalan anyagellátásnak, a műszaki dolgozók odaadó munkájá­nak segítsége volt biztosítéka, hogy felajánlásaikat túl is tudták haladni. De nem múidenütt van ez így. Az Építészeti NV-nél példáu' fölényes megvetéssel, és bűnös nemtörődöm­séggel nézik, hogyan törekszik a dol­gozó új munkamódszerek, sőt sztaha­novista munkamódszerek bevezetésere, súlyosbítja még ezt az, hogy sem a párt-, sem a szakszervezet nem tartja teladaíának ennek felkarolásai. A Korea1 Héten nem egy olyan munkamód-szer, újítás, munkaszerve­zés született, amelyek komoly ered­ményt! biztosítónak a termelés emelé­sében Pártszervezeteink, üzemi bizott­ságaink és a vállalatvezetőség tart- i sák eisőrendű feladatuknak, hogy az iiyen nagyjelentőségű újításokat, munkamódszereket segítsék tovább fejleszteni, terjesszék el, széles kör­ben ismertessék meg a többi dolgo­zókkal, hogy aíinak eredményét az egész üzem élvezhesse. De vezető;nk necsak azokat az újításokat, munka­módszereket és új munkaszervezése­ket vegyék észre, amelyek szinte a sze­mük előtt vannak és könnyen kézzel foghatók. Számtalan olyan észszerü- sítés van, amellyel a dolgozók nem jöttek elő. Keressék meg ezeket, tár- fel, segítsenek a dolgozóknak azt ütóéletesíteni, és úgy vigyék le az üzem többi dolgozóihoz. Különösen áll ez bányáinkra, ahol igen gyakran előfordul, hogy az egyik harmad dol­gozói sokkal nagyobb eredményt ér­nek el ugyanazon a helyen, nrni azok, akik felváltják őket Ezt semmitse:re sem „szerencsének“ vagy „égi aóo- mánvnak“ kell tekinteni, hanem annak, hogy aki többet termel, jobban dolgo­zik, jobb a munkamódszere is. Az üzemvezetőség és az aknászok törőd­jenek azzal, hogy vigyék munkahely­ről, munkahelyre a legjobb munka- módszereket, ;smertessék meg a bánya többi dolgozóival is. A tapasztalatcsere, a munkamódszer- átadás szép lendületnek indult moz­galma az utóbbi időben teljesen ella­posodott. A vezetőség nem törődik vele, aminek eredményeképpen nem egy dolgozónál tapasztalható, hogy féltékenyen őrzi a maga „t5lkait“’, sőt ellenségesen tekint minden olyan megnyilvánulás felé, amely arra akarja bírni őt, hogy tapasztalatait közkinccsé tegye. Pártszervezeteinknek komoly felvi­lágosító munkával oda kell hatn\ hogy az egyes területeken megnyilvá­nuló helytelen álláspontokat szívós felvilágosító, nevelő munkával felszá­molják és biztosítsák, hogy dolgozóink megértsék a munkamódszer-átadásnak politikai és gazdasági je'entöségét. Nem tehet megelégedni és ülni a babérokon, mert a Koreai Héten szép eredményeket értünk el. Ezek a győ­zelmek csak akkor lesznek maradan­dók és valóban értékesek is, ha to­vább fejlesszük őket. Hogy mennyire érzik ennek a jelentőségét a dolgozók, azt bizonyítja, amikor a gépgyár! dol­gozók koreai felajánlásaikat megtet­ték, többen már arra is hosszúlejáratú versenyszerződést kötöttek, hogy az új normát, amelyet 16-án vezettek be a gépgyárban, túlteljesítik, fokozzák eredményeiket egészen az év végéig. A gépgyári dolgozók vüágosan lát­ják, hogy a Koreai Hét munkaver- senylendülete nem lehet kampány, nem lehet egy hét nagyszerű pálya­futása, amely uián az eredmények fe­letti örömteljes tétlenség következik. Fejlesszük tovább ezeket az ered­ményeket! A vátlalatvezetőség, a mű­szaki do'gozók, együtt a Párttal és a szakszervezettel értékeljék ki, milyen eredményeket hozott a Koreai Hét és legfőképpen, hogyan érték el ezeket az eredményeket. Ebben a munkában egy pillanatra sem lehet szemeiől té­vesztem a jobboldali szociáldemokra­ták és a klerikális reakció üzemekben megbúvó szekértolóinak konkrét le­leplezését. Nem egy példa bizonyítja, hogy az új normák túlteljesítéséért folytatott harc közben felszínre került az ellenség, megmutatkozott igazi arca. Az ellenség leleplezése, működé­sének feltárása után pedig lényegesen megjavult a munka, emelkedett a ter­melés és a dolgozók munkaverseny- lendülete. Nem szabad elfelejteni, hogy a bős koreai nép harcát a győzelmes befe­jezés felé viszi, csak akkor adunk számukra teljes értékű segítséget, ha ebben a harcukban országuk győzel­mes felszabadításáig együtt küzdünk velük és új termelési eredményekkel járulunk hozzá a béketábor harcához. A Koreai Hét győzelmét úgy hasz­náljuk ki, úgy fejlesszük tovább, mint ahogyan a koreai néphadsereg kato­nái döntően kihasználják a maguk harcában győzelmüket a megvert el­lenség üldözésére, újabb sikerek és eredmények biztosítására. Balogh Gyula A TERMEMBEGYIJJTES GYŐZELMÉVEL ÜNNEPEL#'ÜK AUGUSZTUS 20-ÁT, ALKOTMÁNY UNK NAPJÁT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom