Szabad Nógrád, 1950. augusztus (6. évfolyam, 31-34. szám)

1950-08-12 / 32. szám

2 SZABAD NÓGRAD «.Mindent megnézünk, hogy gazdag tapasztalatokkal térjünk haza'* Kedves Elvtársak! Felhasználjuk az alkalmat, hogy a nagy Szovjetunióból, a világ leg­első szocialista országából, annak szocialista mezőgazdaságáról' és azok­ról a gazdag tapasztalatokról, amit egypá.r nap alatt már eddig is sze­reztünk — írjunk. Először néhány sort az utazásról és a szovjet emberekről. Amint a szovjet és a magyar határt átléptük, úgy éreztük magunkat, mintha újjá- születtünk volna. Mindenki a vonat ablakához sietett, mindenki látni akarta a szovjet embereket, azokat a hatalmas tábla búzákat, melyeken a kombájnok aratták a bőséges termést. Az ablak mellett állva töltöttük el időnk nagyrészét, egészen addig, amíg Moszkva közelébe nem értünk. Itt érdekes do'og történt velünk. Még Moszkvához több mint 200 kilométerre voltunk, amikor már megkezdtük a készülődést a leszálláshoz, mert a szovjet vonatok olyan gyorsjáratúak, hogy ezt az utat egész rövid idő alatt teszik meg. A szovjet emberek végtelenül ked­vesek és udvariasak. Mindenhol a leg­nagyobb készséggel' álltak rendelkezé­sünkre az eredmények megmagyarázá­sánál . Érdeklődésünk a szovjet emberek élete és munkája iránt mindinkább fokozódott, különösen amikor a Kosztromán Karanejova nevű szovhoz- ban, állami gazdaságban megláttuk azt a tehenet, mely na­ponta 62—66 liter tejet ad. A hatalmas istállóban, amelyek üveg­ablakokkal, szellőztető felszerelésekkel vannak ellátva, szép sorokban áll­tak előttünk egymás mel'eít a híres Kosztromán fejőstehenek. Az istálló fe! van szerelve a modern technika vív­mányaival. Villanyvilágítás, középen trágyaszállító-szerkezet, a két szélén pedig takarmányszállító, melyeken ke­resztül egy ember könnyedén szállítja a takarmányt é& a trágyát. Láttuk, amint az istállóban a tehenek saját ma­gukat itatják meg az önműködő itatószerkezettel, valamint a villanyfejőgépet, mely az emberi munkaerőt megkímélve, meg- könnyítve feji az 50—60 filer tejet na­ponta a tehenektől. Hasonló látványok tárulnak elénk Számjit község „12-ik Október’* nevű kolhozában, ahol Melnyikova elv­társnő, a 'Legfelső Tanács tagja, ma­gyarázta el az állattenyésztés módsze­réi, eredményét. Ezen túlmenően meg­látogattuk a búza-, zab- és burgonya­táblákat Elmondották a kolhoz­Amióta Dejtár község parasztsága csatlakozott a mindszentiek gabona- begyűjtési versenyfelhívásához, nem lehet egy henyélő lelket sem látni a községben, a kulákokon kívül. Min­denki verseny ben dolgozik. Szinte úgy néz ki a község, mint egy csata­tér. Az is. Gabonabegyüjtési harcot folytatnak. Jelszavuk: géptől a mag­tárba. A pártszervezet az irányitó ve­zérkar ebben a csatában, amely nap- ról-napra nagyobb győzelemre vezeti a dejtáriakat­— E nemes célért dicsőség har­colni — mondogatják büszkén a dej- tári parasztok. Ök már tudják, hogy a pártszervezet irányítása mellett, jól elvégzett munkájukkal érdemelték ki, hogy a község villanyt, modern isko­lát, községházát, mintaszövetkezetet, új, nagyszerű hidakat- és vasúti megállókat kapott. A munkaverseny csatája a cséplő­gépnél és a terményraktárnál dúl a legjobban. Egy pár nappal azelőtt a község büszkesége: a termelöcsoport már kivívta a győzelmét. Hej, mi­csoda kiváló győzelem volt ez! A szekerek sokasága hozta a magtárba, egyenesen a géptől a 450 mázsa bú­zát. Valósággal megrohamozták a terményraktárt. Varga Károly, Far­kas Ferenc, Balga Gábor és az öreg Mészáros András bácsi alig gyóüíék egymás vállára adogatni az imperia­listákra súlyos csapást mérő gaboná­val telt zsákokat. Ezt a harcot azon­ban nem bírta állni Szabó Imre ter- ménybegyüjtő. Űj taktikához folyamo­dott: harcba szólította két fiatal, erős fiát. így aztán ment a munka, mint a karikacsapás­E példamutatás után nincs ep- percnyi megállás a mai napig sem. magtár elé tucatjával érkeznek a bú­zával megrakott szekerek. Szinte vi­gyázni ke!' arra, hogy össze ne üt­közzenek. Szabó Ferenc hatholdas parasztok, hogy amíg egyénileg gaz­dálkodtak, alig bírtak termelrti hek­táronként 20 métermázsát, ma pedig a kolhozban a nagyüzemi gazdálkodáson keresztül 450 mé­termázsát termelnek hektáronként. Meghívtak a kolhoz-parasztok csa­ládiházuk meglátogatására is. Megle­pett bennünket az a tisztaság, ame­lyet láttunk mindenhol. Padlózott la­kásokba mentünk be, amely padló festett volt. A lakásokban villany, rádió, szép bútorok és térítők voltak. A virág nem marad el egy kolhoz­paraszt asztaláról és ablakából sem. Az egyik héttagú családról elmon­dotta a családapa, aki már 21 éve tagja a kolhoznak, hogy két lánya fejőnő a kolhozban, egy fia tanár a leningrádi egyetemen, dolgozó paraszt éppen most kanya­rodik ki a magtár udvarából. Ilyen büszkén még sosem látta senki a ko­csiján ülni, mint most. Nem is csoda, mert hisz 422 százalékban teljesítette terménybegyüjtési tervét. A dícsérő- tábla is új neveket cserélt. Mészáros Ferenc 248, id. Tauber József 230 százalékos eredményei kerülnek ki a táblára. Nemsokára megszólal a Föld­művesszövetkezett előtt felállított hangszóró hangja és újabbnál-újabb kiváló eredményeket elérő dolgozó pa­Amikor Szegvár és Mindszent köz­ség dolgozó parasztjainak terménybe­gyüjtési versenyfelhívását hírül kap­ták Patak község dolgozó parasztjai, gyűlésre jöttek össze. Ügy gondolták, hogy azt a versenyszerzödést, amit a szomszédos Dejtár községgel kötöttek, kiegészítik még azzal, hogy verseny­re hívják Dejtárt azért, hogy augusz­tus 20-ig befejezik a terménybegyüj- tést. Ezt írásba is foglalták. Ezzel az­tán meg is elégedtek. A patakiak úgy gondoltak, megtették kötelessé­güket, majd fog menni a dolog. Maguk a népnevelők is úgy látták, nincs itt szükség agitációra, hiszen mindig áll vagy 4—5 kocsi a magtár előtt- Mikor aztán a múlt héten szom­baton összeszámolták a beadott gabo­nát, látták, hogy valami nincs rend­ben. összesen 68 százalékban lett végrehajtva a gabonabegyüjtés. Belovai János elvtárs is meglátta ’ögtön, hogy valami nincs rendben. ’ Tögtön szaladt Diósi Lajos elvtárshoz, falu párttitkárához. — Baj van, Lajos. Nem jön a ga­bona a raktárba. Csúnyán lemaradunk a versenyben. Dejtár már 232 száza­egy fia árudavezetö', egy lánya a Kosziromán textilgyárban dolgozik. Megmutatta a háztáji kertgazdasá­gát, amelyben a konyhához szükséges zöldségfélét, krumplit termeli, valamint fejőstehenét és sertését. Már ezalatt a pár nap alatt is lát­tuk a kolhozparasztok boldog életét, gazdaságát, munkáját. Igyekszünk to­vábbra is mindent megnézni, hogy minél gazdagabb tapasztalatokkal tér­hessünk vissza, minél többet tudjunk elmondani a kölhozparasztok életéről, munkájáról, hogy eleget tegyünk an­nak, amivel Pártunk, a Magyar Dol­gozók Pártja és á magyar dolgozó parasztság megbízott. Elvtársi üdvözlettel1: Hajdú József, Lánszki Pál. rasztok neveit harsogja szerte-szét a községben. — Délelőtt 12 óráig fennálló ered­mény a következő: -—hangzik a hang­szóróból — 17 vagon terménybegyüj­tési terv helyett 20 vagon és 10 má­zsát értünk el. Rajta hát dejtáriak, a további győzelem kivívásáért, hogy mi is a terménybegyüjtési tervünk túlteljesítésével ünnepelhessük meg Alkotmányunk dicső ünnepét. Iáknál tart. Éppen most beszélt velük az asszony. Diósi elvtárs csak a vállait rázta: — Hát én mondtam a népnevelőknek, hogy látogassanak le mindenkit. — Te aztán jól megmondtad a népnevelőknek — szól bele a vitába Belovainé. — Olyan népnevelőket ál­lítottál a begyűjtési agitációra, mint Badinszki János, aki befurakodott Pártunkba. Nagyon jól tudhatod, hogy kutyából nem lesz szalonna. — Badinszki János csendőr volt, aki a régi rendszert hűségesen kiszol­gálta. ütötte, verte a dolgozó népet. Most tudomásomra jutott, hogy a ku- lákokkal paktál és azt terjeszti, hogy nem érdemes termelni, mert úgyis oda kell adni. — No, Diósi elvtárs — mondja Belovai —, ha nem akarunk egy or­szágos szégyent a falunkra, akkor mielőbb kiebrudaljuk még a faluból is ezt az árulót. Hát még ilyen kerül­jön a Uzcs-be, ez aztán nagy szégyen. — Hát akkor a munkát kezdjük ott, hogy megkérdezzük a kulákokat, ho­va nézik a napot. —- Ezt Diósi elvtárs mondta, de akkor már hosszú léptek­kel sietett a községháza felé. Az Építészeti NV-nél 7-én kezdték el a normarendezés végrehajtását, ötéves tervünk során számtalan új lakóházat, gyárat kell felépítenünk. Ezért döntően fontos kérdés, hogy az építészetnél Í6 mielőbb bevezessék az új normákat, amelyek lehetővé te­szik, hogy az építészetnél lévő dol­gozók is a fejlettebb munkamódsze­rekkel dolgozzanak. „Nálunk a dol­gozók megértették a normarendezés jelentőségét“ — nyugtatja meg mintegy önmagát Holodnyák elvtárs, az épí­tészet vezetője. A párttitkár elvtárs pedig még hozzáfűzi: „már ezidáig is röpgyűléseken és termelési értekez­leteken ismertettük a dolgozókkal a normarendezést. Az építészet dolgozói magukévá teszik a minisztertanács határozatát, erre mutatnak Ipacs István és brigádjának felajánlása, akik új normájukat 15 százalékkal és Nagy Illés brigádjának vállalása, akik új .normájukat 20 százalékkal kíván­ják túlteljesíteni." AZ ÉPÍTÉSZET öntudatos dolgozói látják és megértik a normarendezés szükségességét, mert tudják, hogy a normarendezés a fejlődés és a terme­lékenység fokozását segíti elő, ez pe­dig alapvetően fontos az új társada­lom felépítésének győzelméhez. Meg­értik, hogy milyen segítséget kapnak az új normákon keresztül ahhoz a munkához, amit végezniök kell az öt­éves terv sikeres befejezéséért. A dolgozók látják, hogy az eddigi nor­mák elavultak, ami megnyilvánult a Petőfi-bányai építkezésnél is, ahol az előadó ismertette az eredményeket és elmondotta, hogy az eredmények ki­elégítők, mert az előirányzatot 30 százalékkal túlteljesítették. Az érte­kezlet részvevői azonban őszintén felvetették: „az eredmények nem ki­elégi löek, mert az elért magas száza­lékok mellett kevés a termelési ered­mény." Ezt elismerte Jakubovics Gyula üzemibizottsági titkár is, ami­kor azt mondja: „a termelékenységet lehet fokozni, csak a munkát kell megszervezni". A dolgozók ezen megnyilvánulása is mutatja, hogy helyesen látják meg a problémákat, azonban a vezetőség nem érti, vagy nem jól értelmezi, mit kell cselekednie, hogy az Építészeti NV valamennyi dolgozója megértse, milyen jelentősége van számukra a normarendezésnek. A vezetőség nem érti meg, hogy a dolgozókkal nem­csak gyűléseken és értekezleteken kell kapcsolatot tartani, hanem eze­ket a kapcsolatokat szorossá kell fűzni a népnevelőkön keresztül. A népnevelők nem foglalkoznak a dolgo­zókkal. „Nem is tudom, ki a nép­nevelő", mondja András József ifjúy munkás az acélgyári építkezésnél. „Pedig nagyon sokat szeretnék ta­nulni, fejlődni, hogy idővel jó szak­munkás lehessek". Az építészet dolgo­zóit a népnevelők nem keresik fel, nem tudatják velük, nem beszélik át a normarendezés jelentőségét és így a dolgozók sokan nem tudják, mit jelent a normarendezés. A Párt a jú­lius 8-i Szabad Népben már felhívta az építészeti pártvezetöség figyelmét a hibákra és így a népnevelők mun­kájának hanyagságára is. A pártveze­töség azonban ezt a hibát nem igyek­szik kiküszöbölni, mert a dolgozók hangjaiból kitűnik, hogy nem fektet­nek súlyt az építészet pártszervezetei a népnevelők munkájára, így nem csoda, hogy ötéves tervünk egyik legfontosabb területére, aZ építészet­hez az ellenség be tudott férkőzni és romboló munkát tud végezni. Nem vé­letlen a gyakran előforduló rosszul felépített falak lebontásai, vagy nem véletlen az sem, hogy a vásártéri épí­tészetnél igen nagy mennyiségű téglát kellett átrakni, egymás után kétszer is, mert az épület alapjait másképpen nem tudták megkezdeni. „A PART- ÉS AZ ÜZEMI BIZOTT­SÁG nem veszi komolyan feladatát." így mondja Tóth Ferenc szakmunkás az egyik termelési értekezleten, Petófi- bányán. „Nem megnyugtatók az ered­mények, mert a magas százalékok mellett kevés a termelés" mondja egy másik értekezleten Sógor elvtárs- „Anyaghiány miatt sokat kell áll­nunk", panaszkodnak az átképzösök brigádjai az acélgyári építkezésnél. És ezek a panaszok visszatükrözik a vezetőség helytelen munkáját. A bé­rek kifizetésénél is bajok vannak. A dolgozókat minden előzetes indok nélkül hármas kategóriából egyes kategóriába teszik át ugyanazon mun­kahelyeken. Tóth elvtárssal előfor­dult olyan eset is, hogy a cserép- kályhakészítésnél olyan magas fize­tést kapott a helytelenül megállapított normája után, hogy mint ahogy ö mondja: „aludni sem tud a lelkiisme- retlurdalástól, mert úgy érzi, annyi pénzt, amennyit kapott, nem érdemel meg." A vezetőség gyengeségére mutat­nak azok a fegyelmezetlenségek, ame­lyek az építészetnél előfordulnak és sokszor a dolgozók testi épségét ve­szélyeztetik. A fegyelmezetlenség folytán történhetett meg, hogy az acélgyári építkezésnél 25 munkás alatt leszakadt a padló és csak a vé­letlenen múlott, hogy nem történt baleset. De ugyancsak itt egymásután megtörtént az, hogy az egyik mun­kásnak egy gerenda, a másiknak pe­dig egy betonlap esett a lábára. Az építészet vezetősége nem is tudott a dologról, csak amikor az illető be­teglapját telefonon reklamálták. A fegyelmezetlenség már odáig fajult, hogy egyes dolgozók 7 óra helyett 8 órakor kezdik a munkát és már jó­val 4 óra előtt abbahagyják- A Petőfi-bányai építkezésnél pedig az üzemi bizottság hibájából kifolyólag a sztahánovista falazást is abba kel­lett hagyni. A MUNKA TERMELÉKENYSÉGÉ­NEK hatásfokára nagy befolyása van a munkafegyelemnek és a jó munka- szervezésnek hiánya. Az építészet ve­zetősége az új normák bevezetésével egyidejűleg küszöbölje ki a hibákat is. Nem «zabad tűrni, hogy az ellenség végezze romboló munkáját, gátolva öt­éves tervünk építését. A pártvezetőség ne hanyagolja el a dolgozókkal való együttműködést, a vállalatvezetöség pedig hasson oda, hogy a fegyelem mielőbb megszilárduljon,. A munkákat szervezzék meg a szocialista munka- szervezés törvényének következetes keresztülvitelével, ami a termelés emelkedésének hatalmas forrása. T- Sági — 1950 augusztus 1? Türelmetlenül várják a leveleket és segítenek munkájában Varga elvtársnak, amíg a felesége hazajön a Szovjetunióból Közel három «hété annak, hogy két­száz dolgozó paraszt kiutazott a Szov­jetunióba, hogy megismerhesse a világ legfejlettebb mezőgazdaságát, megis­merhesse a szocialista művészet és kultúra remekeit. Ennek a delegációnak egyik tagja az ipolytarnóci Varga Sámuelné, akit eddigi kiváló munkájáért jelölt a Párt, elfogadott a dolgozó parasztság. Varga elvtársnő öntudatos párttag­ként dolgozott, fáradságot nem is­merve irányította a falu népét. Induláskor kérések tömegével hal­mozták el, alig győzte jegyezni azo­kat. Élénken érdeklődtek az alakuló­ban lévő tszcs tagjai a kolhozok élete iránt, az úttörők, a szovjet pionírok­ról akarnak hallani, a falu óvónője az óvoda munkájára akar feleletet kapni. Kérések százai röpködtek feléje. Az oíthonmaradt Varga elvtársnak Felesége igen nagy segítségére volt. És most éppen a legnagyobb munka idején ment el, nem jelent ez kiesést? Nem fog lemaradni a többi dolgozók­tól? — Dolgozó paraszttársai, Mosó Béláné, Gál János és a többiek, min­den kérés nélkül felajánlották segítsé­güket, nehogy Dankő Dezső vagy a többi kutak rémhíreket terjeszthessen. Úgy dolgoztak a hátralévő terűiét' le- aratásánál, mintha saját gabonájuk lett volna, mert tudták, hogy a ver­seny szempontjából sokat jelentene egy ember lemaradása is. Segítségüket nem vonták meg a ösépfés idején sem, sőt még nagyobb lendülettel, kedvvel dolgoztak. Fokozottabban vigyáztak a szemveszteségre, nehogy munkájuk ez­által silányabb legyen. A termény­beadásnál fogattal siettek Varga elv- társ segítségére. Álig múlt el néhány nap, megérke­zett az első levél. A Szovjetunióból érkezett leveleket az otthoniak már alig várják. Szinte ünnepnap szá­mukra, ha levél érkezik küldöttjüktől. Gál Jánosné, özv. Varga Pálné és so­kan mások, egyre sűrűbben kérdezge­tik: „Mikor jön már levél? Válaszolt-e már kérdésemre? Mit ír a szovjet em­berekről?’* Varga elvtárs nem saj­nálva a fáradságot, felolvassa a le­velet­„Moszkvában, a világ legszebb vá­rosában voltunk és nagyon jóleseit a szovjet emberek szeretete. , kedves sége és megnyugtatott az a bizton­ságos életük, amelyet ott Láttam. Meg­látogattuk Lenin elvtárs mauzóleumát, ami felejthetetlen emlék marad szá­munkra." A Varga eJvtárs körül álló dolgo­zók felsóhajtanak: „Milyen jó is lenne ott lenni!*’ Majd folytatja a levél olvasását: „Meglátogattuk néhány kolhoz életét és szinte bámulatba estünk az acélos, bő termés láttán. Ilyen termésátlagot csak .szocialista gazdálkodással .lehet, .elérni" — írja Varga e'vtár^nő, . , Ez a levél még sok szép élmény­ről, tapasztalatról beszélt. „A többit majd szóban mondom el" — írja végül Varga elvtársnő. Ez a rövid sor egyre fokozza az ipolytar- nócj dolgozó parasztok kíváncsiságát. Már alig várják azt a napot, mikor küldöttjük tapasztalatokká1'.' gazdagon hazatér a Szovjetunióból és majd eleget tesz minden eddigi kérésnek. MI LESZ, PATAK? Dejtár elhagy a terménybegyüjtési versenyben! A járási tanácsok az állam vezetés újabb bástyái Néhány nap és a járás közigazga­tása nagy fordulóponthoz érkezik. Megalakulnak a járási tanácsok és eltűnnek végkép a múlt homályába a feudális korszak maradványai: a já­rási főszolgabíróság, illetve utódai, a járási főjegyzőség. E nagyjelentőségű átalakulás küszöbén, mint _ járási közigazgatási dolgozó, szeretnék rá­mutatni arra, hogv a dolgozók álla­mában mennyire közelebb hozta egy­máshoz ez a változás a fizikai és a szellemi munka harcos dolgozóit. A járási tanács megalakulása előtti időkből, ha visszatekintünk az emlé­kezés tükrében, szomorú képsorozat jelenik meg. A járási közigazgatás­ban az elnyomás, szolga sors, csendőr- szurony és internálótábor. mega’ázás, ez volt az osztályrésze a dolgozók millióinak. A felszabadulást követő öt esztendő alatt megváltozott a világ körülöt­tünk, amióta a diadalmas Vörös Had­sereg felszabadító harca következté­ben a Szovjetunió példáján és segít­ségével hozzákezdtünk szebb jövőnk és az ezt biztosító szocializmus fel­építéséhez. A járási tanácsok megalakulása a népi demokratikus állam kialakításá­nak utolsó előtti fejezete, mely a községi tanácsok megalakításával nyer majd befejezést. Megállapíthat­juk, hogy a tanácsok létrehozása nemcsak a rendszert, hanem a munka tartalmi részét illetően is minőségi változást hoz közigazgatásunk mun­kájában. A helyi közigazgatási szer­vek még a felszabadulás után is so­káig a demokrácia és a reakció csa­táinak voltak színterei inkább, mint a dolgozók ügyét valóban szclgálö al­kotó munka hi-vata.ai. Alkotmányunk törvénybeiktatása óta eltelt idő alatt a magyar munkásság, _ dolgozó parasztság és értelmiség tömegeinek politikai fejlődése, a kőzügyekben való aktív bekapcsolódása oly nagy­mértékben megnövekedett, Hogy a he­lyi tanácsok felállítására a helyzet teljesen megérett. A közigazgatás most is osztály­érdekeket szolgál és hűségesen szol­gálja azokat, de most a széles nép­tömeg, a dolgozók érdekeit szolgálja úgy, hogy meg is kérdezi azokat, nem dönt nélkülük, hanem bevonásuk­kal igazgat. Meg fog szűnni az akták ide-oda tologatása, meg fog szűnni az ügyes-bajos ügyeiket intéző dolgo­zók ide-oda küldözgetése, hisz a ta­nácson belül az osztályok minden kérdéssel foglalkoznak, jogkörük Al­kotmányunk értelmében a volt megyei hatóságok jogkörét is átvették. Mi közigazgatási dolgozók, ha mun­kánkat Alkotmányunk szellemében, mindenkor a nép érdekeinek szerp- előttartásával végezzük el és érezzük a Párt irányító, segítő kezét, mindig megkapjuk a szükséges támogatást és iránymutatást. Így munkánkkal mi is előbbre vihetjük államunkat a szocializmus felé vezető úton. Pálmai József járási főjegyző. A normarendezés feladatai az építkezéseknél Patakon nines népnevelő munka„ érvényesül a kulákbefolyás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom