Szabad Nógrád, 1950. július (6. évfolyam, 26-30. szám)

1950-07-01 / 26. szám

1950 jülfus 1. SZABAD NOGRAD 5 sérletét is üldözték és elvágták a nyelvtudomány vezető körei. N. J. Marr hagyatékának bírálatáért, N. J. Marr tanításának legkisebb helytelení­téséért értékes munkatársakat és ku­tatókat mozdítottak el állásukból, vagv helyeztek alacsonyabb beosztásba. A nyelvtudomány művelői nem tárgyi is­mérv alapján kerültek felelős beosz­tásba, hanem annak alapján, hogv fel­tétlenül elismerik-e N. J. Marr tanítá­sát. Mindenki tudja azt, hogy semmiféle tudomány sem fejlődhet és érhet el si­kereket a vélemények harca, a kritika szabadsága nélkül. Ezt az általánosan elismert szabályt azonban minden teke- tórai nélkül figyelmen kívül hagyták és lábbal taposták. Kialakult a csalha­tatlan vezetőknek egy zárt csoportja, amely biztosította magát mindenfajta lehetséges kritikával szemben, s önké- nyeskedni és arcátlankodni kezdett. Ennek egyik példája az úgynevezett „Bakui tanfolyam” (előadások, ame­lyeket N. J. Marr Bakuban tartott). Ezeket maga a szerző selejtezte ki, ő maga tiltotta meg újabb kiadásu­kat, azonban a vezetők kasztjának (Mescsanyinov „N. J. Marr tanítvá­nyainak” nevezi őket) rendelkezésére a sorozatot újra kiadták és minden fenn­tartás nélkül besorolták a hallgatóknak ajánlott segédkönyvek közé. Ez azt je­lenti, hogv a hallgatókat megtévesztet­ték, mert kiselejtezett „tanfolyamot” adtak nekik teljes értékű segédkönyv­ként. Ha nem volnék meggyőződve Mescsanyinov elvtárs és a nyelvtudo­mány többi művelőjének becsületessé­géről, azt mondanám, hogy az ilyen eljárás annyi, mint kártevés. Hogyan történhetett ez meg? Azért történhetett meg, mert a nyelvtudo­mányban létrejött arakcsejevi rend­szer* dédelgeti a felelőtlenséget és buzdítja az ilyen aljasságot A vita mindenekelőtt azért bizonyult rzeríölött hasznosnak, mert fényt de­rített erre az arakcsejevi rendszerre és szétzúzta azt. A vita jelentősége azonban ebben még nem merül ki. A vita nemcsak szétzúzta a nyelvtudományban uralkodó régi rendszert, hanem egyúttal rávilá­gított a felfogásoknak arra a hihetet­len zűrzavarára is a nyelvtudomány legfontosabb kérdéseiben, amely e tu­dományág vezető körei között uralko­dik. A vita megkezdéséig hallgattak és elhallgatták a nyelvtudomány nem ki­elégítő állapotát. A vita megkezdése után azonban már lehetetlen volt hall­gatni, kénytelenek voltak állást fog­lalni a sajtó hasábjain. Es mi történt? Kiderült, hogv N. J. Marr tanításában egész sor héz^g, hiba, tisztázatlan probléma, kidolgozatlan tétel van. Fel­merül a kérdés, hogy miért csak a vita megnyitása után beszéltek erről N. J, Marr „tanítványai?” Miért nem fordítottak erre korábban gondot? Miért nem beszéltek erről nyíltan és becsületesen idejében, amint ez a tudo­mány művelőihez iflik? N. J. Marr „tanítványai”, N. J. Marr „néhány”' hibáját beismerve, úgv lát­szik azt gondolják, hogv a szovjet nyelvtudományt kizárólag N. J. Marr elméletének pontosabb kidolgozása alap­ján lehet továbbfejleszteni, s N. J. Marr elméletét marxista elméletnek tartják. Ezt már nem, kíméljenek meg * Arakcse.iev gróf (1769—1834) cári tábornok, akinek neve kíméletlen, erő­szakos elnyomó módszereivel vált hír­hedtté. (Sz. N. szerk.) bennünket N. J. Marr „marxizmusá­tól”. N. J. Marr valóban akart és igye­kezett Marxistává lenni, de nem tudott marxistává válni. A marxizmus­nak csak egyszerűsítője és vulga­rizáló ja volt a „proletkultosok” és a „RAPP’’-követők fajtájából. N. J. Marr azzal, hogy a nyelvet felépítménynek minősítette, helytelen, nem-marxista formulát vitt be a nyelv­tudományba és tévútra vitte önmagát, tévútra a nyelvtudományt. Lehetetlen fejleszteni a szovjet nyelvtudományt egv helytelen formula alapján. N. J. Marr bevitt a nyelvtudományba egv másik, ugyancsak helytelen és nem-marxista formulát, amikór a nyelv „osztály jellegét” tanította és tévútra vitte önmagát, tévútra vitte a nyelv­tudományt. Olyan formula alapján, amely helytelen, amely a népek és a nyelvek történetének egész menetével ellenkezik, lehetetlen fejleszteni a szovjet nyelvtudományt. N. J. Marr a nyelvtudományba a marxizmussal össze nem egyeztethető, szerénytelen, pöffeszkedő, fennhéjázó tónust vitt be, amely mindannak puszta és könvelmű tagadásához vezet, ami N. J. Marr előtt volt a nyelvtudo­mányban. N. J. Marr nagy hangon „idealis­tának” pellengérezi ki az összehason­lító történelmi módszert. Pedig ki kel! jelenteni, hogy az összehasonlító tör­ténelmi módszer komoly hiányai elle­nére még mindig jobb, mint N. J. Marr valóban idealista négyelemes analízise, mert az előbbi munkára, a nyelvek tanulmányozására ösztönöz, ezzel szemben az utóbbi csak arra ösztönöz, hogy a kemencepadkán he­verjünk és kávézaccból jósolgassunk a hírhedt négy elem körén beiül ma­radva. ( N. J. Marr minden olyan kísérle­tet, amely a nyelvcsoportok (csalá­dok) tanulmányozására irányul, nagy hangon az „ősnyelvi” elmélet meg­nyilvánulásának minősít. Pedig nem lehet tagadni, hogy az olyan nemze­tek nyelvi rokonsága, mint a szláv nemzetek, nem kétséges, és hogy e nemzetek nyelvi rokonságának tanul­mányozása nagy haszonnal járt volna a nyelvtudományra, a nyelvfejlődés történetének tanulmányozása terén. Érthető, hogy az „ősnyelv” elméleté­nek ehhez semmi köze. Amikor N. J. Marrt és különösen „tanítványait” hallgatjuk, azt gondol­hatnak, hogy N. J. Marrig semmiféle nyelvtudomány nem létezett és hogy a nyelvtudomány N. J. Marr „új taní­tásának“ megjelenésével kezdődött. Marx és Engels ezen a téren sokkal szerényebbek: ők azt tartották, hogy az ő dialektikus materializmusuk an­nak a fejlődésnek az eredménye, amelyet a tudományok, köztük a filo­zófia, az előző korokban tettek. Ilyenformán a vita abban a tekin tetben is lendített az ügyön), hogy fel­tárta a szovjet nyelvtudományban lévő ideológiai fogyatékosságokat. Azt gondolom, hogy minél gyorsab­ban szabadul meg nyelvtudományunk N. J. Marr hibáitól, annál gyorsab­ban lehet kivezetni abból az áldatlan helyzetből, amelyben most van. Az arakcsejevi rendszer megszünte­tése a nyelvtudományban, szabadulás N. J. Marr hibáitól, a marxizmus meg­honosítása a nyelvtudományban — vé­leményem szerint ez az az út, ame­lyen a szovjdt nyelvtudományt meg lehetne gyógyítani. Zöld Sándor elvfárs lett a belügyminiszter Kádár János elvtárs belügyminiszter lemondott, mert a Magyar Dolgozók Pártja fontos pártmunkával b:zta meg. A minisztertanács a lemondást tudo­másul vette és Kádár János elvíársnak a magyar népi demokrácia megerősí­tése érdekében végzett jó munkájáért köszönetét fejezi ki és munkája elisme­réseként a Magyar Munka Érdemrend arany fokozatára terjesztette elő. Az új belügyminiszter dr. Zöld Sán­dor elvtárs, volt belügyminiszteri ál­lamtitkár lett. Az új belügyminiszter Rónai Sándor elvtárs, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa elnökének kezébe letette a hivatali esküt. Salgótarjánban vendégszerepeit a Rádió művészegyüttese A Magyar Rádió művészegyüttese Salgótarjánban vendégszerepeit az el­múlt szombaton. Az Acélgyár feldíszí­tett kultúrtermében lelkes közönség tapsolta végig a műsorszámokat. Az előadás keretében a Rádiózenekar Polgár Tibor vezénylésével és a For- rai-kórus forradalmi és klasszikus zeneszámokat és kórusműveket adtak elő. A falurádióból ismert Gergely bá­csi és Mari néni a kritika éles fegyve­rével, rimbeszedve mondták el Salgó­tarján és környéke dolgozóinak hiá­nyosságait, ami igen nagy tetszést aratott. Ember György írásait a Salgó­tarjáni Acélgyár leleplezett bércsalói­ról, a „darázsfészekről” Várkonyi Zolt- tán olvasta fel. — Semmivel sem különbek ezek, — írja Ember György —, mint egy ame­rikai tőkés. Hallhattuk az ifjúság kongresszusi indulóját is, amelynek Patacsics Iván a szerzője. Jól kiegészítették a műsort Ascher Oszkár nagyszerű fellépései. Ezt a műsorát a Magyar Rádió Salgótarján és Nógrád megye dolgo­zóinak ajánlja, hogy ez is szolgálja a terv túlteljesítését, a munkaversenv fo­kozódását, az ötéves tervért, a bé­kéért. Az előadás után Salgótarján dolgo­zói vitát rendeztek a rádió dolgozóival, ahol felszínre kerültek a problémák és a feladatok. A Magyar Rádió ezt a műsort viasz­lemezre vette, amelyet közvetíteni fog­nak A közvetítés időpontját lapunk­ban közölni fogjuk. FIGYELEM! Értesítjük t. vevőinket, hogy július 1-én leltár miatt üzletünket zárva tartjuk. Vevőinket az áruellátás zavartalanságának biztosítása végett szükségletüket fenti időpontig fedezni szíveskedjék. Miskolci Papír- és Iroda- szerértékesítő NV. 2. sz. nagykeres­kedelmi fiókja, Salgótarján. AZ 1950/51. TANÉVRE az általános, valamint a közgazdasági gimnázium­ban a beiratkozások időpontja a követ­kező: 1950 június 30-án, július 1-én és 3 /in cl. e. 8—2 óráig és d. u. 4—8 óráig. Gerő elvtárs után a központi műhelyben Amikor Gerő elvtárs Pártunk Köz­ponti Vezetőségének legutóbbi ülésén beszámolt a magyar népgazdaság hely­zetéről és fejlődésünk legközelebbi fel­adatairól, akkor Pártunk és az egész magyar nép elé azt a célt tűzte, hogy fokozzuk előrehaladásunkat a béke megvédése, a szocializmus felépítése ér­dekében. A Központi Vezetőségnek ez az út­mutatása szól a zagyvapáifalvai köz­ponti műhely vezetőinek és dolgozóinak is. Nézzük meg, hogyan hajtják végre a feladatokat, hogyan veszik ki részü­ket a közös nagy munkából. A központi műhelyben — akárcsak az egész országban — a német és a magyar fasiszták komoly kártevő mun­kát végeztek. Elhurcolták a műhely gépparkjának javarészét, leszerelték és használhatatlanná tették a berendezést. A műhely dolgozói a felszabadulás után szép eredményeket értek el az újjáépítésben és sok újat is építettek Számtalan esztergapad, gép, villany­motor, vontatómozdony, csille és sok egyéb dolgok hirdetik alkotó erejükef és jó munkájukat. Ezen a kedvező helyzeten beiül azon­ban komoly hibák és hiányosságok van­nak, amelyek már most veszélyeztetik az elért eredményeket és a további fej­lődést. Bár Rákosi elvtárs számtalan szór felhívta rá a figyelmünket, hogy i általán nem beszélték meg a dolgozó­val, hogy hogyan és mennyi idő alatt tudja megcsinálni, sőt ennek elmulasz­tása eredményezte, hogy a műszakiak „nem voltak tisztában a helyzettel“ és a nehézipari minisztériumból kellett le­jönni, hogy á munka beinduljon. Bodor Béla és munkatársai a javításnál egy darabig vitték a munkát, amikor pedig megakadtak, azt a feleletet kapták, hogy: „menjenek Vízválasztóra és ott nézzék meg, hogyan van ez megcsi­nálva.” Bodor Béla ki is ment Vízvá­lasztóra, a munkálatokat pedig jóval a határidő előtt teljesítették, az üzemve­zetés nem nagy dicsőségére. Egyik üzemünktől körfűrész javítá­sára megrendelést küldtek be — köze! egy éve. A megrendelést valahonnét a fiók aljából kerítették elő, amikor már le kellett volna szállítani. A lakatos- műhelyben a dolgozóknak „saját fele­lősségükre" kell kivenni a raktárból az elektromos elosztószekrényhez szüksé­ges rézalkatrészeket, mert ezek zá­rolva vannak, az üzemvezetés nem in­tézkedik, a dolgozók pedig tudják, hogy az elosztószekrényekre nein a műhelyben, hanem a bányában van szükség. De egyáltalán hol van : az egyszemélyi felelős vezetés, ták el kihasználni népi demokráciánk ellen az idegen imperialisták érdekében. A szakszervezeti taggyűlésen Eszenyi Pál, régi jobboldali .szocdem arról „szónokolt“, hogy ő nem tud megélni abból, amit keres és az üzemben az ő verejtékéből vegyenek rádiót, hogy amit most fizetnek, abból nem tudja, hogy kenyeret, vagy ruhát vegyen-e. Persze arról nem beszélt, hogy esküdt ellensége a munkaversenynek. Hát ki tulajdonképpen ez az Eszenyi Pál? Nem nehéz megtudni, hogy a de­mokráciától 600 négyszögöl földet ka­pott, hogy házat épít, számtalan apró­jószága van, disznót hizlal, a lánya iskolába jár, a fia pedig tanonc. a köz­ponti műhelyben — és végeredmény­ben az ő keresete is megüti azt az át­lagot, amelyből népi demokráciánk többi becsületes dolgozói megélnek. Ezt mind a demokráciától kapta. A szakszervezet pedig elköveti azt a sú­lyos hibát, hogy a taggyűlésen mindjárt nem leplezi le az ilyen egyéneket és nem világít rá arra a rothadt és rom­boló munkára, amit egy egyéni érde­keit hajszoló, spekuláló, kupeckodó jobboldali szocdem végez. Általában sem a Párt, sem a szak- szervezet nem élezi az osztályharcot, azt hiszik, hogy a reakció csak vasalt nadrágban jár. Nem-e ellenségeink, tudatos kártevőink azok is, akik a leg­hitványabb eszközökké! próbálják za­varni népünk békés építőmunkáját. A központi műhelyben különösen ezen a téren van mit- tenni és komoly felada­tokat kell megoldani a pártszervezet vezetésével a dolgozóknak, hogy az imperialistáknak ezt az ötödik hadosz- iopát leleplezzék és eltávolítsák az üzemből. Működésükre még fényesebb bizo- riyítékot is ad, ahogyan le akarták já- raíni a központi műhely sztahánovis- táját és ezen keresztül Pártunk egész politikáját. Félegyházi János elvtárs azok közé az emberek közé tartozik, akik jó mun­kájukkal hálálják meg Pártunknak az eredményeket. Félegyházi elvíárs ker- teiés nélkül elmondta a megyei kül­döttértekezleten, hogy azt a tengelyt, amit Földi József 10 óra alatt akart megcsinálni azt ő 3 óra és 15 perc alatt elkészítette. Ez a felszólalás la­punkban is megjelent az üzemi fali­újság is lehozta. Megindult erre a haj-, sza Félegyházi elvtárs ellen. Ráfogták, hogy bércsaló, hogy selejtes árut ké­szít, hogy a többi dolgozók utána dol­goznak. A főszószóló pedig Földi Jó­zsef volt, ő adta a hangot, mint régi jobboldali szocdem, akit viselkedéséért már Pártunkból is kizártak. És az is kiderült, hogy Földi a múltban ugyan­ezt a munkát 5 óra alatt végezte el. A horthifasizmusnak dolgozott, a népi demokráciát pedig meg akarta zsarolni. És ennek az embernek az uszályába kerültek a műhely kevésbé öntudatos dolgozói. Féiegyházi elvtárs az új embertípust testesíti meg, pártmunkát végez, túltel­jesíti tervét és példakép kell, hogy legyen az üzem dolgozóinak. Azok pe­dig, akik a mi becsületes dolgozóinkat le akarják járatni, akik csalással akar­ják bebizonyítani, hogy nem sztahano­vistánk termelt jól, hanem neki van igaza, azokat mi egyszerűen eltávolít­juk az üzemből, sőt mint bércsalókat felelősségre vonjuk. A dolgozóknak pe­dig bebizonyítjuk a tényekkel és jó íel- vi.ágosító munkával, hogy ők is elér­hetik és el is fogják érni azt a telje­sítményt, amit ezidáig már Félegyházi elvtárs és még egypáran elértek. Azt mondja Gerő elviárs: „az előt­tünk álló feladatok sikeres megvalósí­tásának kulcsa: a Párt szervező, példa­mutató, vezető, irányító szerepe és a tömegekkel való kapcsolatainak további megerősítése. Ez utóbbinak mindenek­előtt a munkaverseny —, a Sztáhánov- és az újítámozgaiom további kiszélese­désében kell kifejezésre jutnia.“ Ez ér­vényes, különösen érvényes a központi műhelyben. Nagy feladatok állnak a műhely előtt. Nem lehet abba bele­nyugodni, hogy sok a fejletlenség az üzemben, arra sem lehet várni, hogy majd elválnak a bányától és akkor megjavul a helyzet. Dehogy javul meg! A helyzet csak akkor fog megjavulni, ha a Párt-, a szakszervezet és az üzemvezetés helyesen alkalmazza Pár­tunk politikáját, ha sokkal jobban igényli és meghallgatja a dolgozók kri­tikáját. Helyes, hogy reggeli idő alatt kis előadásokat tartanak, de ezeket a fentebb említett feladatok megvalósítá­sára kell beállítani. Fokozni kell a fel- világosító, szívós egyéni agitációt és akkor nem kétséges, hogy ezeket siker koronázza. Ezen a téren külön felelős­ség terheli Pártunk tagjait, a kommu­nistákat, akiknek munkájukká!, fegyel­mezettségükkel élen kell járni és pél­dát kell mutatni a központi műhely ' i dolgozóinak. (balogh) a munkaverseny nem kampány, hanem a szocializmus építésének kommunista módszere, a műhelyben ennek ebenere ma a párt- titkár elvtárs sem tudja, hogy hányán versenyeznek, hogy ki vannak-e érté kelve a versenyeredmények. Arra hi­vatkoznak az elvtársak, hogy ez javító­műhely, nem tudják beindítani a ver­senyt, passzívak a dolgozók, hogy nin­csenek meg az adottságok. Talán azt gondolják az elvtársak, hogy az adottságok az égből fognak pottyanni? Ha nincsenek, akkor meg­teremtjük. Volt már munkaverseny- lendület a központi műhelyben, w így május 1-én vagy a megyei választmány újjáválasztásának napjára tett felaján­lások eredményeképpen ezidáig mintegy négyezer forintot takarítottak meg és még egy csomó vállalás nincs kiérté­kelve. Miért volt • ez lehetséges? Maga a párttitkár elvtárs megmondja, hogy ebben az esetben jól szervezték a párt- és szakszervezett bizalmiak a versenyt, de elmúlt a választás, vége lett a munkaversenynek is. Nem látják az elvtársak, hogy nem a munkások versenykedvében van a hiba, hanem ott kell keresni a bajt, hogy a szakszerve­zet nem szervezi a versenyt, hogy az üzemi bizottság titkára apró, jelenték­telen, adminisztrációs dolgokkal tölti el az idejét. És abban, hogy a párt­vezetőség ülésein nem tűzi napirendre a munkaverseny megtárgyalását, nem hoznak határozatokat ennek megjaví­tása érdekében és senki sem felelős érte. Maguk a dolgozók megmondják, hogy ki leiiet és ki kell értékelni min­den munkát, csak törődni kell vele. Vilezsái Ferenc üzemvezető csodálkozva tekint ránk, amikor felvilágosítjuk, hogy a szocialista munkaversenynek legfontosabb formája az egyéni versenyzés, amikor a dolgozó saját eredményét, teljesítményét igyekszik túlszárnyalni. Ha a központi műhelyben a vezetőség áttanulmányozta volna és megismer­tette volna a dolgozókkal Rákosi elv- társ beszédét, akkor nem hivatkozná­nak arra, hogy nálunk gyakran válto­zik a munka, hogy nem lehet munka­versenyt szervezni. A feladat tehát máris világos. A je­lenleg is folyó tervfelbontás munkáit meggyorsítani és az egyéni versenyzés bevezetésével széles körben -kifejlesz­teni a nemes versengést. Ez lesz az alapja a brigádok, műhelyek és csopor­tok közötti verseny sikerének is. Az üzem területén szanaszét hever­nek a félkész gyártmányok. Amerre megyünk, mindenütt arra panaszkodnak, hogy túl vannak terhelve, hogy nem bírják munkájukat ellátni. Bár a párt- szervezet tisztában van vele, hogy a munkaszervezés és a tervfegyelem rosszul áll üzemünkben, ezt háromszög­ülésen mégsem tárgyalják meg. Me­dencénk többi bányaüzemeiben arról nevezetes a központi műhely, hogy olyan, mint a patika. Méregdrágán dolgozik és a határidőket csak igen ritka esetben tartják be. Nézzünk erre is egynéhány példát. Miért lett drágább két ikerrosta elké­szítése? A két rosta kijavítását Bodor Béla kovácsnak és munkatársainak ad­ták ki. A munkálatokhoz, minthogy a rosták nagyon rossz állapotban voltak, rajzot kellett "volna mellékelni. A mti- - szaki vezetés ezt nem tette meg, egy amelyet népi demokráciánk általános fegyelme megkövetel? Szabad-e egy megrendelésnek „elfelejtődni, elkallódni” vagy szabad-e „véletlenül“ tengely és csapágy elkészítéséhez kél különböző rajzot kiadni? Mert Vilezsái üzemve­zető ezt így természetesnek találja. Mi erre idézzük Gerő elvtársat: „Ez nem véletlen, hanem ebben a jelenség­ben az ellenség kezét kell keresnünk." Vagy miért vettek négy hónappal ez- elölt három olyan fúrógépet, amelyek közül már mindegyik volt javításban? Az egyik két hónapja ál! és a dolgo­zók véleménye szerint nem sok idő telik beie, hogy többet legyenek javí­tásban. mint munkában? Helytelenül van beosztva az i®, hogy amíg az esz- iergályosműheiyben egy üzemvezető, van, addig a lakatosműhelyben három is, pedig az előbbi helyen lényegesen nagyobb szükség lenne rá. Akkor tudnak panaszkodni és sirán­kozni a vezetők, amikor akadályok van­nak a munkában, de ha egy újítást, észszerüsiiést javasolnak a dolgozók, akkor íülükbotját sem mozdítják. Pá­rád! Gyulának háromszor kellett be­menni az üzemvezetőhöz és negyedszer mi magunk citáltuk oda az üzem­vezetőt, hogy végiére tudomásul ve­gyék és kiértékeljék Parádi Gyula újítását. Mauler Géza, aki igen jói meggyorsította a kábe:bilincsek készí­tését, szintén hosszú ideig várt újítá­sának elismerésére, most pedig nem kap hozzá anyagot. Kisterenyérői egy visszafuíást-meggátló szerkezet újítá­sát küldték be, amely a sikló veszé­lyességét csökkenti. Ez már egy féléve hányódik a műhelyben. „Üzemeinkben igen gyakori jelen­ség volt a darabbér bevezetése előtt, s ahol még nem vezették be a darabbért még mindig gyakran előfordul, hogy szakmunkások elmennek egyszerű be­tanított munkásnak", — mondotta Gerő elvtárs. Ez a központi műhelyben még fokozottabban.iennáii. A minőségi és speciális munkát nem fizetik meg. Csak azok tudnak kiugrani, akik vala­mit szériában gyártanak. Ezen a hely­zeten csak rontott, hogv a felelőtlenség hiányában Hanuszka Pál, az időmérő iroda vezetője, egy táblát tetetett ki a lakatos műhelyben, amelyen a dolgo­zók számára érthetetlenül volt a da­rabbérezés jelentősége feltüntetve. Ez három hete történt és azzal a meg­jegyzéssel, hogy „holnap ismertetik a darabbérezést“. Azóta jónéhány „hol­nap“ elmúlt és a dolgozók ma is még csak várják az új bérezést A műhely­ben jóformán kapják a százalékot a dolgozók, nem pedig munkájukkal ér­demlik ki. Ez a bérezési rendszer a műhely egész további előrehaladásának legnagyobb fékjévé és akadályozójává vált. Fokozottabb figyelmet keli tehát erre fordítani, meg kei! gyorsítani a darab­bér bevezetésének munkálatait és ez a munkaverseny kedvező alakulását is elősegíti. Ezt a kedvezőtlen és elavult bérezési rendszert azonban a népi de­mokrácia elleni uszításra használják íel az üzemben megbúvó jobboldali szociáldemokraták és a klerikális reakció velük egyhúron pendülő uszályhordozói. „Ezekről az üzemekben látszólag meglapuló szociáí- demokrata elemekről kissé megfeled­keztünk, amit népünknek, munkás­osztályunknak, a demokráciának ezek a megrögzött ellenségei nem mulasztót-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom