Szabad Nógrád, 1950. július (6. évfolyam, 26-30. szám)

1950-07-01 / 26. szám

Í950 július !.

SZABAD NOGRAD

3

MARXIZMUS ÉS NYELVTUDOMÁNY

SZTÁLIN ELVTÁRS CIKKE A PRAVDA KEDDI SZÁMÁBAN

A Pravdában néhány héttel ezelőtt vita indáit meg a szovjet nyelvtudomány kérdéseiről, elsősorban N. J. Marr, szovjet nyelvész (1864—1934) elméletéről. A vita, amelyben szovjet tudósok sora vett részt, felvetette a nyelv- tudomány alapvető problémáit. Ehhez a vitához Szól hozzá Sztálin elvtársnak a Pravda keddi számában megjelent „Marxizmus és nyelvtudomány” című cikke, amelyet az alábbiakban teljes egészében közlünk.

Egy ifjú eiivtársakból átló csoport azzal a javaslattal fordult hozzám, hogy szögezzem le a sajtóban véleményemet a nyelvtudomány kérdéseiről, különösen arról, hogy mi a marxizmus álláspontja a nyelvtudomány terén. Nem vagyok nyelvész és természetesen nem tudom teljesen kielégíteni az elvtársakat. Ami a marxizmusnak a nyelvtudomány és más társadalmi tudományok terén elfoglalt álláspontját illeti, ezen a téren otthonos vagyok. Ezért engedek kérésüknek és válaszolok az elvtársak által feltett egész sor kérdésre.

Kérdés: Igaz-e, hogy a nyelv felépítmény az alépítményen?

Válasz: Nem, nem igaz.

Az alépítmény a társadalom gazdasági rendje, a társadalom fejlődésének adott szakaszában- A felépítmény: a társadalom politikai, jogi, vallási, művészeti és filozófiai nézetei •és az ezeknek megfelelő politikai, jogi és egyéb intézmények.

Minden alépítménynek megvan a neki megfelelő felépítménye. A hűbéri rend alépítményének megvan a magia- felépítménye, megvannak a maga politikai, jogi és egyéb nézetei és az ezeknek megfelelő intézményei, a kapitalista alépítménynek megvan a maga felépítménye, megvan a szocialista alépítménynek is. Ha megváltozik és megszűnik az alépítmény, akkor ennek nyómán megváltozik és megszűnik a felépítménye, ha új alépítmény jön létre, nyomában létrejön a neki megfelelő felépítmény.

A nyelv ebben a tekintetben gyökeresen különbözik a felépítménytől. Vegyük például az orosz társadalmat és az orosz nyelvet. Az utóbbi harminc év folyamán Oroszországban megszűnt a régi kapitalista alépítmény és felépült az új, szocialista alépítmény. Ennek megfelelően megszűnt a kapitalista alépítményen nyugvó felépítmény és létrejött az új felépítmény, amely megfelel a szocialista alépítménynek. Következésképpen a régi politikai, jogi és egyéb intézményeket új, szocialista intézmények váltották fel. Ennek ellenére az orosz nyelv alapjában véve ugyanolyan maradt, mint az Októberi Forradalom előtt volt.

Mi változott ezalatt az időszak alatt. *az orosz nyelvben? Megváltozott bizonyos mértékben az orosz nyelv szókincse, megváltozott olyan •értelemben, hogy nagyszámú új szóval és kifejezéssel gyarapodott, amelyek az új Szocialista termelés létrejöttével, az új állam, az új szocialista kultúra, az új közszellem, az új morál megjelenésével, végül a technika és a tudomány fejlődésével kapcsolatban keletkeztek; egész sor szónak és kifejezésnek az értelme megváltozott, ezek új jelentést kaptak: kiveszett a szótárból bizonyos számú elavult szó- Ami azonban az orosz nyelv alapvető szókincsét és nyelvtani szerkezetét illeti, amelyek a nyelv alapját alkotják, ezek a kapitalista alépítmény felszámolása után nemcsak, hogy nem szűntek meg és nem cserélődtek fel új, alapvető szókinccsel és új nyelvtani szerkezettel, hanem ellenkezőleg, teljes egészükben fennmaradtak — minden komolyabb változás nélkül, éppen mint a mai orosz nyelv alapjai maradtak fenn.

Továbbá: A felépítményt az alépítmény hozza létre, ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a felépítmény csupán visszatükrözi az alépítményt, hogy passzív, semleges, közömbös magatartást tanúsít alépítmé- ményónek sorsa iránt, az osztályok sorsa, a rend jellege iránt. Ellenkezőleg, miután létrejött, hatalmas aktív erővé válik, tevékenyen hozzájárul alépítményének kialakulásához, megerősödéséhez, mindent megtesz, hogy segítsen az új rendnek a régi alépítmény és a régi osztályok felszámolásában és megszüntetésében.

Másként nem is lehetséges. Az elóDítménv éppen azért hozza létre a felépítményt, hogv ez szolgálatára legyen, hogy tevékeny segítséget nvujtson neki kialakulásában és megerősödésében, hogy tevékenyen küzdjön a régi, önmagát túlélő alépítménynek és régi felépítményének felszámolásáért. Mihelyt a felépítmény lemond erről a kisegítő szerepéről, mihelyt a felépítmény a maga alépítménye aktív védelmének álláspontjáról arra az álláspontra helyezkedik. hogv közömbös magatartást tanúsít saját alépítménye irányában, hogy

egyforma magatartást tanúsít az osztályok irányában, legott elveszti felépítmény minőségét és megszűnik felébít- ménv lenni.

A nyelv ebben a vonatkozásban gyökeresen különbözik a felépítménytől. A nyelvet nem ez vagy az az alépítmény, régi vagy új alépítmény hozza létre egy adott társadalmon belül, hanem századok folyamán a társadalom történetinek és az alépítmények történetének egész menete. A nyelvet nem egy valamelyik ősz iái v hozza léire, hanem az egész társadalom, a társadalom valamennyi osztálya, száz meg száz nemzedék erőfeszítése. A nyelv nem egy vaiameHk osztály szükségleteinek kielégítésére jön létre, hanem az egész társadalom, a társadalom valamennyi osztálya szükségleteinek kielégítésére. Éppen ezért a nyelv mint a társadalom számára egységes és a társadalom valamennyi tagja számára közös, ossz. népi nyelv jön létre. Ennélfogva a nyelvnek, mint az emberek érintkezési eszközének kiszolgáló szerepe nem abban á l, hogy egy osztályt szolgáljon ki a többi osztályok rovására, hanem hogy egyformán kiszolgál ia az egész társadalmat, a társadalom valamennyi osztályát. Éppen ee a magyarázaía annak. hogv a nyelv egyformán kiszolgálhatja a régi haladó rendet és az új, fe'emeskedőben lévő rendet, mind a régi. mind az új alépítményt, mind a kizsákmányolókat, mind pedig a kizsákmányol lakat.

Senki előtt sem titok az a tény, hogy az orosz nyelv ugyanolyan iól kiszolgálta az orosz kapitalizmust és az orosz burzsoá kultúrát az Októberi Forradalom előtt, mint ahogy ma kiszolgálja a szocialista rendet és az orosz társadalom szocialista kultúráját.

Ugyanezt kell mondani az ukrán, a bjeiorussz, az üzbég, a kazaii, a grúz, az örmény, az észt, a lett, a litván, a moSidován, a tatár, az azerbajdzsánt, a baskír, a türkmén nyelvről és a szovjet nemzetek többi nyelvéről, amelyek ugyanolyan iól kiszolgálták e nemzetek régi burzsoá rendjét, mint ahogy kiszolgálják az új, szocialista rendet.

Másként nem is lehetséges. A nyelv éppen azért van, éópen azért jött létre, hogv szolgálja a társadalmat mint egészet, az emberek érintkezésének eszközeképpen, hogy közös legyen a társadalom tagjai számára és egységes a -társadalom, számára, egyformán szolgál ia a társadalom tag iáit. függetlenül oszíájvhelyzeíüktől. Mihelyt a nvelv letér erről az egész népet átfogó álláspontról, mihelyt a nyelv valamilyen szociális csoportot előnyben és támogatásban részesít a társadalom többi szociális csoportja rovására, legott elveszíti a maga minőségét, megszűnik az emberi érintkezés eszköze lenni a társadalomban, valamely szociális csoport zsargonjává válik, lefokozza és pusztulásra ítéli magát.

A nyelv e tekintetben elvileg különbözik a felépítménytől, nem különbözik azonban a munkaeszközöktől, teszem azt. a gépektől, amelyek egyaránt szol- gálhat ják mind a kapitalista, mind pedig a szocialista rendet.

Továbbá: A felépítmény annak az eg” korszaknak a terméke, amelynek folyatnám az adott gazdasági alap éi és működik. Éppen ezért a felépítmény rövidéletű, megszűnik és eltűnik az adott alap megszűnésével és eltűnésével.

Ezzel szemben a nyelv a korszakok egész sorának terméke, amelyek folyamán kialakul, gazdagodik, fejlődik, csiszolódik. Ezért a nvelv hasonlíthatatlanul tovább él. mint bármelyik alap és bármelyik felépítmény. Ez tulajdonképpen a magyarázata annak, hogy nemcsak egyetlen alapnak és felépítményének születése és megszűnése, de több alap és az azoknak megfelelő felépítmények megszűnése sem vezet a történelemben egy adott nvelv megszűnésére, a nvelv szerkezetének megszűnésére és úi nyelv születésére új szókinccsel, új nyelvtani szerkezettel.

Puskin halála óta több mint száz esztendő telt el. Ez alatt az idő alatt Oroszországban megszűnt a hűbéri rend, a kapitalista rend és egy harmadik rend keletkezett — a szocialista rend. így tehát két alap szűnt meg felépítményeivel együtt és új, szocialista alap keletkezett a maga úf felépítményével. Mindamellet, ha például az orosz nyelvet nézzük, ez alatt a hosszú idő alatt semilven törést sem szenvedett és a mai orosz nvelv. szerkezetét tekintve, alig különbözik Puskin nyelvétől.

Mi változott meg ez alatt az idő alatt az orosz nyelvben? Az orosz nyelv szókincse ez idő alatt jelentékenyen kibővült, a szókincsből nagyszámú elavult szó eltűnt, sok szó jelentése megváltozott; megjavult a nyelv nyelvtani szerkezete. Ami a pus- kini nyelv struktúráját, a nyelv nyelvtani szerkezetét és alapvető szókészletét illeti, az lényegében megmarad, mint a modern orosz nyelv alapja. És ez teljesen érthető. Valóban, mi szükség van arra, hogy a nyelv meglévő struktúrája, nyelvtani szerkezete és alapvető szókincse minden egyes forradalmi átalakulás után megsemmisüljön és helyébe új lépjen, amint ez a felépítménnyel rendszerint történik? Kinek van arra szüksége, hogy a „viz”-et, „fö!d”-el, „hegy”-et, „erdő”-t, „haP-at, „ember”-t, „,menni"-t, „csinálni"-1, „termelni“-!, „kereskedni"-t, stb.-t ne víznek, főidnek, hegynek, síb.-nek nevezzék hanem valahogy másként. Kinek van arra szüksége, hogy a szavak ragozása a nyelvben és a szavak fűzése a mondatban ne a fennálló, hanem egy egészen más nyelvtan szerint történjék? Mi haszna van a forradalomnak a nvelv. ilyen forradalmi átalakulásából? A történelem általában véve nem tesz semmi lényegeset különleges szükség- szerűség pélkül. Felmerül a kérdés, mi szükség, van az ilyen nyelvi forradalomra, ha egyszer bebizonyosodott, hogv a meglévő nyelv és annak szerkezete alapjában véve teljesen alkalmas az új rend szükségleteinek kielégítésére? Néhány év alatt megsemmisíteni és újjal cserélni fel a régi felépítményt lehetséges és szükséges, hogy teret adjunk a társadalom terme’oerői- nek kifejlődésére, de hogyan lehet megsemmisíteni a meglévő nyelvet és néhány esztendő alatt új nyelvet építeni helyébe anélkül, hogy ne vigyünk anarchiát a társadalmi életbe, hogy ne idézzük fel a * társadalom szétesésének veszélyét. Ilyesfajta feladatot csak Don Quijotek tűzhetnek maguk elé.

Végül — még egy gyökeres különb- ség a felépítmény és a nyelv között. A felépítmény nem áll közvetlen kapcsolatban a termeléssel, az ember termelő tevékenységével. Csak közvetve, a gazdasági éieten keresztül, az alépítményen keresztül van kapcsolata a tér. meléssél. É'poeif ezért á felépítmény a termelőerők fejlődésének színvonalában beállott változásokat nem egyszerre és nem közvetlenül; hanem az alépítményben végbement változások után, a termelésben történt változások, az alépítményben már végbement változásokon keresztül tükrözi. Ez azt je. lenti, hogy a felépítmény hatóköre szűk és korlátozott.

Ezzel szemben a nyelv közvetlen kapcsolatban áll az ember termelő tevékenységével és nemcsak termelő tevékenységével, hanem az ember min- den. egyéb ÍP.yékenvségévet is, munkájának valamennyi területén, a termelésiül az alépítményig, az alépítménytől a felépítményig. Éppen ezért a nyelv egyszerre és közvetlenül tükrözi a termelésben beállott változásokat, nem várja meg az alépítményben bekövetkező változásokat. Éppen ezért a nyelv hatóköre, minthogy a nyelv az emberi tevékenység valamennyi területét átfogja, sokkal szélesebb és sokoldalúbb, mint a felépítmény hatóköre. Mi több. majdnem határtalan.

Mindenekelőtt ez a magyarázaía annak, hogy a nyelv, különösen a szókészlete, majdnem szakadatlan változás állapotában van. Az ipar és a mezőgazdaság, a kereskedelem és a közlekedés, a technika és a tudomány állandó fejlődésé megköveteli a nyelvtől szókincsének kiegészítését olyan új szavakkal és kifejezésekkel, ^melyek szükségesek azok munkájához. És a nyelv közvetlenül tükrözi ezeket a szükségleteket, új szavakkal egészíti ki szótárát, tökéletesíti nyelvtani szerkezetét.

Vagyis;

a) marxista nem tekintheti a nyelvet felépítménynek az, alépítményen,

b) aki a nyelvet á felépítménnyel ösz- szekeveri, az kómoly hibát követ el.

Kérdés: Iga.z-e, hogy a nyelv mindig osztálviellegű volt és marad, hogy a társadalom számára közös és egységes osztályonk ívüli, össznépi nyelv nem létezik?

Válasz: Nem. nem igaz.

Nem nehéz megérteni, hogy' abban a társadalomban, ahol nincsenek osztályok, szó sem lehet osztálynyelvről. Az ősközösség! nemzetségi rend nem ismert osztályokat. következésképpen nem lehetett ott osztálynyelv sem —. a nyelv ott az egész közösség számára közös, egységes volt. Az az ellenvetés, hogy osztályon minden emberi közösség, így az ősközösség is értendő. — nem ellenvetés; hanem játék a szavakkal. amit nem érdemes Cáfolni. .

Ami a további fejlődést illeti a nemzetségi nyelvektől a törzsi nyelvekhez, a törzsi nyelvektől a népek nyelvéhez, a népek nyelvétől a nemzeti nyelvekhez, — a nvelv, mint az emberek érintkezésének eszköze a társadalomban, a fejlődés minden szakaszában közös és egységes volt a társadalom számára. egyenlő módon szolgálta a társadalom tagjait, függetlenül azok társadalmi helyzetétől.

Nem a rabszolgakor és a középkor birodalmaira gondolok itt, mint például Cyrus és Nagy Sándor, vagy Caesar és Nagy Károly birodalmára, amelyeknek nem volt saját gazdaság; alépítményük, s amelyek ideiglenes és nem

tartós katonai és közigazgatási egyesülések voltak. Ezeknek a birodalmaknak nem csak nem volt, de nem is lehetett a birodalom számára egységes és a birodalom minden tagja számára érthető nvelve. Ezek a birodalmak a maguk életét élő és saját nyelvükön beszélő törzsek és népek konglomerátumai voltak. Következésképpen nem az ilyen és ezekhez hasonló birodalmakra gondolok, hanem azokra a törzsekre és népekre, amelyek ezeket a birodalmakat alkották, amelyeknek meg volt a maguk gazdasági alépítménye, megvoltak a régóta kialakult nyelveik. A történelem azt tanítja, hogy ezeknek a törzseknek és népeknek nyelvei nem osztálynvelvek, hanem össznépiek, a a törzsek és népek számára közös és érthető nyelvek voltak.

Persze, voltak emellett dialektusok, helyi nyelvjárások, de ezeknek íöíebe emelkedett és ezeket magának alárendelte a törzs vagy a nép egységes és közös nyelve.

A továbbiakban, a kapitalizmus megjelenésével, a hűbéri széttagoltság tej- számolásával és a nemzeti piac kialakulásával a népek nemzetekké fejlődtek, ä népek nyelvei pedig nemzeti nyelvekké. A történelem azt tanítja, hogy a nemzeti nyelvek nem osztálynyelvek, hanem össznépi nyelvek, közösek a nemzet valamennyi tagja és egységesek az egész nemzet számára.

Fent szó volt arról, hogy a nyelv, mint az emberek érintkezésének eszköze a társadalomban, egyenlően szolgálja a társadalom valamennyi osztályát és e tekintetben sajátos közömbösséget tanúsít az osztályok iránt. Az emberek, az egyes társadalmi csoportok, az osztályok azonban korántsem közömbösek a nyelv irányában. • igyekeznek a nyelvet a saját érdekükben felhasználni, reákényszeríteni saját szókincsüket, saját különleges műszavaikat, különleges kifejezéseiket. Különösen kitűnnek e tekintetben a néptől elszakadt és a népet gyűlölő vagyonos osztályok szűk vezető rétegei: a nemesi arisztokrácia, a burzsoázia felsőrétegei. „Ösztály“- dialektusok, zsargonok, sza!on-„nyelvek‘‘ jönnek létre. Az irodalomban ezeket a dialektusokat és zsargonokat nem ritkán helytelenül nyelveknek minősítik: „nemesi nyelv1', „burzsoá nyelv” — szemben a „proletár-nyelvvel”, a „paraszt- nyelvvel”. Ezen az alapon, bármenynyire furcsa is ez, egyes elvtársaink arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzeti nyelv fikció, hogy a valóságban csupán osztálynyelvek léteznek.

Úgy gondolom, hogy ez a lehető leg- hibásabb következtetés. Tekinthetők-e ezek a dialektusok és zsargonok nyelveknek? Semmiesetre sem. Nem tekinthetők, először is azért, mert ezeknek a dialektusoknak és zsargonoknak nincs saját nyelvtani szerkezetük és alapvető szókincsük, — mindezt a nemzeti nyelvből kölcsönzik. Nem tekinthetők, másodszor, azért, mert ezek a dialektusok és zsargonok szűk körben használatosak, valamely osztály szűk felső rétegének tagjai között, s egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy az emberek érintkezésének eszközéül szolgáljanak a társadalom egésze számára. Mijük is van valójában ezeknek a dialektusoknak és zsargonoknak? Van: az arisztokrácia, vagy a burzsoázia felső rétegeinek sajátos ízlését tükröző, sajátos szavakból álló készletük: néhány mesterkélt, gá'áns kifejezésük és fordulatuk, amelyek mentesek a nemzeti nyelv „durva” kifejeseitől és fordulataitól; végül néhány idegen szó. Tehát minden, ami alapvető, azaz a szavak túlnyomó többsége és a nyelvtani szerkezet az össznépi, nemzeti nyelvből került ki. Következésképpen a dialektusok és zsargonok az össznépi nemzeti nyelv elágazásai, amelyeknek semmiféle nyelvi önállóságuk nincs és tengődésre vannak ítélve. Azt gondolni, hogy a dialektusok és zsargonok önálló nyelvekké fejlődhetnek, amelyek képesek kiszorítani a nemzeti nyelvet és annak helyére lépni, — annyi, mint elveszteni a történelmi perspektívát és letérni a marxizmus álláspontjáról.

Marxra hivatkoznak. „A szent Max" című művéből idéznek, ahol az áll, hogy a burzsoáknak „saját nyelvük” van, hogy ez a nyelv a „burzsoázia terméke”, hogy ezt áthatja a merkantilizmus, az adás-vétel szelleme. Egyes elvtársaink ezzel az idézettel akarják bizonyítani, hogy Marx a nyelv „osztályjellege” mellett foglalt állást, hogy tagadta az egységes nemzeti nyelv létezését. Ha ezek az elvársak tárgyilagosan fogták volna fel feladatukat, egy másik helyet is idézniök kellett volna, ugyancsak „A szent Max” című műből, ahol Marx az egységes nemzeti nyelv kialakulása útjainak kérdését érintve, arról beszél, hogy a dialektusok egységes nemzeti nyelvvé koncentrálódnak a gazdasági és politikai koncentráció következtében.

Következésképpen Marx elismerte az egységes nemzeti nyelvnek, mint magasabbrendű formának szükségességét, amelynek a dialektusbk, mint alacsonyabb formák, alá vannak rendelve.

Mit jelenthet ilyen esetben a burzsoá nyelv, amely Marx szavai szerint „a burzsoázia terméke”? Ugyanolyan nyelvnek tekintette-e Marx ezt, mint a külön nyelvi szerkezettel bíró nemzeti nyelvet? Ilyen nyelvnek tekinthette-e azt? Természetesen nem! Marx egyszerűen azt» akarta mondani, hogy a burzsoák kalmár szókincsükkel beszennyezték az egységes nemzeti nyelvet, hogy a buzsoáknak megvan a saját kalmár zsargonjuk. Kitűnik tehát, hogy ezek az elvtársak elferdítették Marx álláspontját. Mégpedig azért ferdítették el, mert Marxot nem marxisták módjára, hanem a dolog lényegébe be nem hatolva, mechanikus módon idézték.

Hivatkoznak Engelsre, idézik „A munkásosztály helyzete Angliában” című könyvéből, hogy „ ... az angol munkásosztály az idők folyamán egészen más néppé lett, mint az angol burzsoázia", hogy „a munkások más dialektust beszélnek, más eszméik és képzeteik, más szokásaik és erkölcsi elveik, más vallásuk és politikájuk van. mint a burzsoáziának“’. Ennek az idézetnek alapján egyes elvtársak arra a következtetésre jutnak, hogy Engels tagadta az össznépi, nemzeti nyelv szükségességéit, hogy ő — lám a nyelv „osztály-jellegének" álláspontján volt. Igaz ugyan, hogy Engels itt nem nyelvről, hanem dialektusról beszél, mivel teljesen tisztában van azzal, hogy a dialektus, mint a nemzeti nyelv kiágazása, nem léphet a nemzeti. nyelv helyébe. Ezeknek az elvtársaknak azonban úgv látszik nem nagyon van ínyükre, hogy nyelv és dialektus között különbség van ...

Nyilvánvaló, hogy az idézetet nem helyénvalónak hozták fel, mert hiszen Engels itt nem „osztálynyelvekróT“ beszél. hanem főként osztály-eszmékről, képzetekről, szokásokról, erkölcsi elvekről, vallásról, politikáról. Teljesen helyes az. hogy a burzsoák, illetőleg a proletárok eszméi, képzetei, szokásai, erkölcsi elvei, vallása, politikája merőben ellentétesek. De hogy kerül ide a nemzeti nyelv, vagy a nyelv „osz- tályjeHege?” Talán a társadalomban meglévő osztályellentéitek ténye érvül Szolgálhat a nyelv „asztályjellege” mellett vagy az egységes nemzeti, nyelv szükségessége ellen? A marxizmust azt tanítja, hogy a nyelv közössége egyike a nemzet legfontosabb ismérveinek, ugyanakkor azonban jól tudja, hogy a nemzeten belül osztály- ellentétek vannak. Elismerik-e az említett elvtársak ezt a marxista tételt?

Hivatkoznak Lafarguera és rámutatnak arra, hogy Lafargue „Nyelv és forradalom1’ című cikkében elismeri a nyelv „osztályjellegét’“, hogy állítólag tagadja az össznépi nemzeti nyelv szükségességét. Ez nem igaz, Lafargue valóban beszél „nemesi"1 vagy „arisztokratikus“’ nyelvről és a társadalom különféle rétegeinek „zsargonjáról“. Ezek az elvtársak azonban elfelejtik, hogy Lafargue, akit nem érdekelt ei nyelv és a zsargon különbségének kérdése és a dialektusokat hol „mesterkélt nyelvnek", hol meg „zsargonnak" nevezi, határozottan kijelenti brosúrájában, hogy „az arisztokráciát megkülönböztető mesterkélt nyelv ... abból az össznépi nyelvből vált ki, amelyen a burzsoák és az iparosok, a város és a falu beszélt”.

Lafargue tehát elismeri az össznépi nyelv létezését és szükségességét, s ugyanakkor Mjesen megérti az „arisztokratikus nyev" és a többi dialektus és zsargon alárendelt jellegét és függését az össznépi nyelvtől.

Kiderül, hogv Lafarguera történt hivatkozás nem talál célba.

Hivatkoznak arra, hogy Angliában az angol hübéruirak egyidőben „századokon át” francia nyelven beszéltek, míg az angol nép angol nyelven beszélt, hogy ez a körülmény érv a nyelv _ „osztályjellege" mellett és az össznépi nyelv szükségessége elten. Ez azonban nem érv, hanem valami anekdota-féle. Először is francia nyelven akkoriban nem valamennyi hűbér- úr beszélt, hanem a királyi udvarban és a grófságokban élő angol hűbér- urak jelentéktelen felső rétege. Másodszor, őksem holmi „osztálynyelven“' beszéltek, hanem a közönséges, össznépi francia nyelven. Harmadszor, mint tudjuk, ez a francia nyelvvel folytatott különcködés később nyomtalanul eltűnt és átadta helyét az össznépi angol nyelvnek. Azt gondolják ezek az elvtársak, hogy az angol hű- bérurak „évszázadokon át“ tolmácsok útján értették meg magukat az angol néppel, hogy nem használták az angol nyelvet, hogy akkoriban nem volt össznépi angoj nyelv, hogy abban az időben Angliában a francia nyelv több volt holmi szalon-nyelvnél, amely csupán az angol arisztokrácia felső rétegének szűk körében dívott? Hogy lehet ilyen anekdóta-jellegű „érvek” alap