Szabad Nógrád, 1950. június (6. évfolyam, 22-25. szám)

1950-06-24 / 25. szám

Í950, június 24. SZABAD NÓGRAD 5 A SALCÓTARJÁM ACÜLARlKiYÁR RÍ’DVASÍZEMÉBEX MEGTÁRGYALTÁK GERO ELVTÁRS BESZÉDÉT A rúdvasüzem szakszervezeti gyű­lésre készül. Délelőtt az üzem bizalmi­jai értesítették a rúdvas dolgozóit a gyűlés fontosságáról. Kiírták a hir­detőtáblára Is, hogy szakszervezeti gyű­lés lesz. Amikor a gyár szirénája a váltást jelzi, a délelőtti műszak dol­gozói igyekeznek mielőbb megmosa­kodni, hogy minél korábban megjelen­hessenek a műhely szakszervezeti ér­tekezletén- Az ügyesebbek már elfog­lalják helyüket, de nem nyugszanak addig, amíg itt nincs az üzem minden dolgozója. Sürgetik a lassúakat, gye­rünk, mert az idő drága, a gyűlés meg fontos és sok elintéznivalónk van. Díszítést is végeztek. Egyszerű, de kifejezi a Párt, Rákosi elvtárs iránt való hűséget, ragaszkodást. Elfoglalja helyéi minden dolgozó, amikor meg­kezdődik a gyűlés. Borlel elvtárs, a műhelybizoíitság titkára tartja beszá­molóját. Bevezetőjében elmondotta, aa%en jelentősége van most a s/ükszme/Pí i taggyűlésnek, »Trtfcor Gerő elvtárs nem régen be­szélt népgazdaságunk eredményeiről és legközelebbi feladatainkról. A szak- szervezet életében ezelőtt nem voltak rendszeresen taggyűlések. Ezt meg­látni Bortel élvtárs beszámolóján is. Alig jön häng a torkán és beszámoló­jának egy része csak általános. El­mondja, hogy vannak hiányosságok, fejleszteni kell a bírálat-önbírálatot, hogy vonják be a tömeget a szocializ­mus építésébe, befejezőben a taggyű­lés szerepéről és jelentőségéről beszél- Beszédváziatót készített Bortel elvtárs. és amikor elmúlik lámpaláza, már egész jól konkretizálja a dolgokat. Is­merteti az üzem dolgozóival, — akik figyelmesen hallgatják a beszámolói •—, hogy az áprilisi termeléshez viszo­nyítva, május hónapban 3 és félszáza­lékos csökkenés volt. Ugyanakkor a bérezésnél 6.11 százalékkal emelkedett a fizetés összege. Tehát láthatjuk, — mondotta Bortel elvtárs —, hogy amit Gerő e&vlárs- a Központi Vezetőség ülé­sén megállapított, az (Érvényes a mi iixeiniinkrr is, nálunk is megvan ez a hiányosság. De Boriéi elvtárs nemcsak megállapította ezeket, hanem részletesen ismertette az üzem szűk keresztmetszeteit. Az első, amit megállapított és akadályozza a terv időbeni teljesítését, az ózdi gyár hiányos szállítása. Ezenkívül nem egyszer előfordult, hogy a határidő tel­jesítésében hj nagy lazaságok vannak. Hátráltatja a termelést a lerv mennyi­ségi és minőségi teljesítését a többi szerszámkészítők hiányos munkája. Azoknak is jobban kellene dolgozni, hogy az üzemek — köztük a rúdvas is —, nie szenvedjenek hátrányt a hiá­nyos szerszám miatt. A sodroivygyár felé az a kérése a rúdvasüzem dolgo­zóinak, hogy mérefre húzzák Ic az anyagot Sem egyszer előfordult, hogy újból kell huzatul az anyagot, mert a méret miatt nem használható. A dróthúzó elő- munkásai pedig mielőtt az anyagszállí­tásról intézkednének, győződjenek meg annak hovatartozásáról, mert előfor­dult, hogy a lágyítóba irányított anya­got a rúdvasba küldték. Baj van az egyéni versenyzés terén is. Üzemünknek csak 50 százaléka van egyéni versenyben; Szükséges, hogy további eredményeiket tudjunk elérni- A most folyó versenyszerződések so­rán a még hiányzó részt is beszer­vezzük. A brigádverseny visszaesett A dolgozók részéről! kezdeményezett tisztasági mozgalmat elhanyagolták. Szükséges, hogy a további eredmé­nyek érdekében áttanulmányozzuk Gerő elvtárs beszédét, vizsgáljuk meg a hiányosságokat, hogy azokat kiküszö­bölve, szép eredményeket tudjunk el­érni. Bortel elvtárs beszámolóia után megkezdődtek a hozzászólások. Buti- kai Mihály elvtárs a tisztasági ver­senyről beszélt, rámutatott, hogv mim den húzónak kötelessége gépét tisztán- tartani. Az üzemvezetőségnek lett volna kötelessége, hogy ellenőrizze és a jól dolgozókat, vagv mulasztókat kiírja az üzem faliútság'ára, Ruttkai elvtárs továbbiakban foglalkozott a hegvezők- nek a munkájával. Fe’bívta a figyel­müket, hogy minden kötés végét meg kiül heevezni, mert mostanában gyakran előfordult, hogv Angyal elvtárs ugvan 44 forintot keres naponta, de a rossz hegvezés miatt nem megy' rendesen a húzás és hátráltatja a munkát. Hudák elvtárs arról beszélt, hoev a fe'váitóia üzemképtelen állapotban adta át a gépel és neki kellett vára­koznia addig, amíg a gépet megcsinál­ták. Sokszor előfordult, hogy a szer­számlakatosok kél hétig snsi csinálják meg a gépet Bácskai József elvtárs arról beszélt, hogy nincs hideg víz az edzéshez. A műszáki vezetés részéről Novoszáth Ferenc elvtárs szintén Ózdinak a hiá­nyos mimikáját kifogásolta. Az érkezeit anyagból azt állapítják meg, hogy Ózd mindig olyan anyagot ad, anti- tyenit tud, nem pedig olyant, amire nekünk szükségünk van. Nem egyszer megtörtént, hogy a lapos vasat kétszer kellett hengerelni, inig megfelelő mére­tet kaptak. * A rúdvasüzem elsők között tartotta meg szakszervezeti ggűlését. A dolgo­zók érdeklődéssel várták a szakszerve­zeti taggyűlést és majdnem 100 száza­lékban megjelentek a taggyűlésen. Ak­tivitásuk jó volt. Jól meglátták a ter­melést gátló körülményeket, bírálatot mondtak más üzemek felé, s a vezetők felé is. A szakszervezeti vezetők Gerő efvtárs beszédével foglalkoztak, de nem métyedtek el kettőképpen a beszéd ta­nulmányozásában. A beszámolón ez meg is látszott, annak ellenére, hogy voltak benne konkrétumok. De nem volt szó a terv mennyiségi és minőségi teljesítéséről. A rúdvasüzem ezen a amivel a terv teljesítése elmaradt, fel keltett volna, hogy hívja a szakszerve­zeti vezetők figyelmét. A munkafegye­lemről szintén kevés szó, mondhatnánk aíig esett szó a heszámoló során, pe­dig ezen a téren vannak hiányosságok. Különösen most. amióta a nyári mun­kák megkezdődtek a falun, több vidéki dolgozó otthonmaradt. Kisebb beteg­ségeket mutatnak és közben oda­haza végzik munkájukat. Szükséges, hogy ezen a téren javítsák meg az el­lenőrzést. A bércvalókkal, a jobboldali szociáldemokraták „munkáival” a szakszervezeti taggyűlés nem is foglalkozott. Bortel elvtárs beszá­molójában mindössze pár szóban említette. Pedig felemlíthette volna a bércsalókat, azoknak aljas munkáját, hiszen azok az imperialisták ügynökei és nem kisebb dolgot akarnak, mint újra pusztulást és romot. Ugyancsak nem történt szó u laza normákról sem. A taggyűlés folyamán nem\ domboro­dott ki eléggé a Párt vezető szerepe. Megfeledkeztek arról, hogy eddigi mun­kánk sikere a Magyar Dolgozók Párt­jának jó munkája. megfeledkeztek arról, hogy a Magyar Dolgozók Pórija téren általában jól áll, de van javí- \ felemelkedésünk motorja, győzelmünk tani való, Az a kevés mennyiség is, ' bölcs szervezője és irányítója. Elítéltéh u bésrc&íilókii t Az Acélgyárban leleplezett bércsa­lók ügyét hétfőn tárgyalta a bíróság. Darázs Sándor, Miskolczi László, Nagyváradi Ferenc és Szeiémi Gyula egymás mellett foglalnak helyet a vádlottak padján. Meglopták, ki ját­szották saját társaikat, elnyomták, ter­rorizálták őket. Az imperializmus ügy­nökeiként ott ártottak, romboltak, ahol tudtak. Súlyosan megkárosítot­ták a dolgozó népet. Most felelnek tetteikért. A tárgyalás folyamán sem­mit nem ismernek be- Bércsaló banda, most is olyan kihívóan viselkedik, mint a gyárban. Beismerés helyett társaikat rágalmazzák, azokat, akiket megloptak, megfélemlítettek. Az üze­met vádolják, amelyet megkárosítot­tak. Nem sokáig játszhatták ezt a szerepet, mert a megidézett 25 tanú mind a szemébe mondja a bércsalók­nak, hogy kártevők, a nép ellenségei. Petró János elvtárstól a bíróság el­nöke azt kérdezte: — Megfelel-e a valóságnak az, hogy Darázsék klikket alakítottak és bércsalásuk leplezése érdekében ter­rorizálták az üzem dolgozóit. Petró elvtárs felemelt fővel adj* meg a választ. —- Igaz. Azt tervez­ték, azt hangoztatták, hogy mindenkit kinyírnak. Bilek elvtársat eltávolítot­ták, mert jó szakember, becsületesen dolgozott, nem nézhette gazságaikat. így megy végig a tárgyalás pont- ról-pontra a bűncselekmény minden részletén. A tanúvallomások minden­ben alátámasztják a vádirat tételeit. A banditák semmit sem akarnak beis­merni, de elszól ják magukat itt-ott és kicsúszik szájukon az akaratlan beis­merés. A bíróság Darázs Sándort 2 év és hathónapi fegvházra. Miskolczi Lászlót 2 év és háromhónapi fegv­házra, Nagyváradi Ferencet 2 évi fegvházra, Szerémi Gyulát egy év és hathónapi börtönre ítélte. A banditák elnyerték méltó bünteté­süket. hiorsiáps tanulmányi verseny zászlaját a Salgótarjáni Acélgyár iparostanulói nyerték el Az iparostanulók országos tanul­mányi versenye február 4-én kezdődőit. A verseny intézőségének felhívására az Acélgyár iparostanulói azonnal mun­kába kezdtek és a SZÍT Országos Központjától kapót útmutatás alapján szervezték tanulmányi munkájukat. Megindult az sparostanulók között az agitáció? munka és kellő felvilágosí­tással látták él az iparoslanuió iskola Amand rendházfőnök és a kulákok hiába kötöttek szövetséget Szécsényben Megyénk dolgozó népe rövidesen el­érkezik ahhoz a naphoz, amikor egész évi munkájának eredményét fogja be­takarítani. Megkezdődik az aratás- cséplés, A magtárak megtelnek, dom- borúra fejlődött szép piros búzaszemek­kel. Az idei termés bőségesen bizto­sítja jövőévi kenyerét minden becsüle­tesen dolgozó embernek. Olyan szép a határ, hogji szinte az embernek viszket a tenvere attól, hogy nekiereszthesse a kasaé-t.,#,Mzáij,ak,..vagy.?, c^éplő^ép dobjába dobja a kévét. Az egesz megye területén szorgalmas munkával készül a dolgozó nép az aratás-csép- lésre. A dolgozó népnek a felszabadulás óta ilyen győzelmi lépése már nem egy volt. De valahány győ­zelmi lépésnél ott volt az ellenség is. Ott volt, hogy gáncsot vessen a nép elé. Egyszer ádáz gyűlölettel nem riad­va vissza a gyilkolástól sem, máskor meg ál nőkul csúszott-mászott a néphez, hogy bizalmába férkőzzön, utána egy nagyot taposson rajta. Vájjon nem ezt tette-e Mindszenty, amikor a „nép pásztora“ volt, köz­ben már arra készült, hogy vissza­hozza a dolgozók nyakára a földesura­kat, a bankárokat és újra háborúba ta­szítsa a dolgozó népet. Vagy ha fel­idézzük Rajit és bandájának aljas szándékát, láthattuk, hogv az ország­ban vérfürdőt akart rendezni, amikor a nép bizalmát már kikönyökölte. Az ellenség lesi. várja azt a pilla­natot, hogy mikor árthat a dol­gozó népnek. Most, amikor egy ilyen hatalmas lépésre készül a dolgozó nép, legalkalmasabbnak találja a támadást. Milyen lehet most ez a támadás? Nyilt támadást nem mer megkísérelni. Nem marad más hátra, mint a burkolt ál­szenteskedés és a nép hátbatámadása. Erre a Vatikán szolgálatában álló, papi ruhába öltöztetett, háborúra spekulálók ügynökei indultak el offen- zívába. Ezek mellé csatlakozott fel a kulákok hada is. Jelen pillanatban minden céljuk az, hogy elvonják a dolgozó nép figyelmét az előtte élló nagy munkától, az araitás-csépléstői. Hogy milyen formában nyilvánul ez meg, erre egy igen jó példa napjaink­ban Szécsény községben lejátszódó eseményt Ha eddig valaki még kételke­dett is. P. Áldási Amand rendházíő- nöknek az ellenséghez való tartozásá­ról, most nyilvánvalóvá válhat minden dolgozó előtt. Még az előtt is, akit eddig félrevezetve magamellé állított és vitte azon a lejtőn, amin neki fe­kete lelke ki tudja mióta jár. A békésen dolgozó szécsényi népet nagy munkájára való készülődésében apácák és barátok hada zaklatja nap mint nap azzal, hogy nemsokára eljön az idő, amikor a szécsényi templomot be fogják zárni és a papokat el fogják vinni. A község lakosságának zöme csak mosolyogva fogadta a rémhírt. A község lakosságának többsége előtt fel­vetődött, ha éppen errői volna szó, akkor a nép állama- már régen meg­tehette volna. Ehelyett azonban az történt, hogy biztosítja mindenki ré­szére a vallásszabadságot és a kom­munisták a megye különböző területén nekiálltak a röirtos templomok rendbe­hozatalának. Miért kellene akkor most egyszerűen bezárni a templomot és elvinni a papokat? Nem igen hittek a názról-házra járó papoknak és apácák­nak. Amikor Amand látta, hogy nem va­lami nagy sikerrel jár a dolgozó nép megzavarása és a munkától való elvo­nása, akkor szövetségeseihez, a kulákoklioz és a kikopott bárók “-hoz fordult segít­ségért. A rémhír terjesztésébe most már ezek is bekapcsolódtak. Hogy még nagyobb hatása legyen a hazugságoknak, megkezdte a templom­ban lévő kegytárgyak széthordását egy-egy családi házhoz. Tizenharma­dikán este megtartott liliomszentelésen már arról beszélt a vallásos, jó érzésű embereknek, hogy „elbúcsúzok tőletek, mert engem elvisznek." Persze, azóta már egy hét telt el és Amand még mindig Szécsényben van, nem vitték el. Amand még ezzel sem elégedett meg. Mikor látta, hogy jól felzakiatta a val­lásos érzületű emberek nyugalmát, megkezdte marhaállományának a szét­hordását. A teheneket passzussal együtt átadta. Mester Lajosnak egy tehenet, egy üszőborjút, Oláh Já­nosnak egy tehenet, Oláh János „pLnpis"-nek két lovat adott. Ugyanígy az élelmiszert is. Amint a községben mondják. Fazekas Gusztáv járásbírósági elnöknek egy mázsa lisztet, Sánta Sándor kőműves és építésvál­lalkozónak egy disznót adott. Rác Ist­ván hentes és mészáros különböző ér­tékeket és kegytárgyakat vitt haza. Amand vigyázott arra, hogy csak azok kapjanak vagyonából, akiknek nincs arra szükségük. Egyetlen olyan ember­nek sem adott lei valami értéket, akinek talán eszébe jutott volna, hogy hasznát js veheti, vagy értékesítheti. Ennyire Amand nem volt jólelkű, pedig ha már adakozó kedvében volt, találhatott volna Szécsény községben éppen elég szegény embert, akin .segíthetett volna. Persze ez észeágában sincs ennek a feketelelkű, papi ruhába öltöztetett háborús gyujtogatónak. Ezeket a szegény embereket ő másra használta fel. Tizennegyedikén a hűvös éjszakában a templom körül járatta őket. Őriztette magát. Az őrzők irányí­tásával „báró” Liptai Bélát és felesé- ségét bízta meg. A báró úr és neje aztán feltartották egész éjjel a dolgozó embereket. Ha valaki ráunt az éjsza­kai rostokolásra, rögtön ott termetiek és agitálni kezdték, hogy maradjon még. Amikor megkérdezték tőlük, hogy miért kell itt lenniök egész éjjel any­nyit mondtak: „védjük a papünkat, hogy el ne vigyék". Hát ezek a szeren­csétlenek akarnak valakit megvédeni? Ezek a lebukott csavargók? A dolgozó népnek csak a kezét kellene kinyujta- niok feléjük, máris semmivé válnak. Ha jól megnéznék azok, akik hallgattak Amand és a báróék szavára meglát­hatnák. hogy a báró úr és neje nem ingyen rostokéit egész éjjel. Amand jó! megfizette őket. A félre­vezetett asszonyok az éjszakai ..őrkö­désben" magukkal vitték gyermekeiket is. Ott kínozták az álmatlan éjszaká­ban. A 10—12 éves gyerekek nem egyszer könyörögve kérték anyjukat, hogy menjenek már haza. mert fáznak és álmosak. Kik voltak még az őrzők között főszószólók? Bárdos volt koes- máros felesége. És egy sereg kulák- asszony. Ezek voltak Amandnak fő cinkosai, -aki magában nagyokat rö­högött, hogy mennyire sikerült a dol­gozó nép félrevezetéáe, amíg ő az éj­szakái átaludta. A fiatal gyerekek vala­mennyien agyoníáztak, azért az emberért, aki gúnyt űz a dolgozó nép vallásos érzületéből és saját maga aljas javaira használja fel. Ilyet biz­tos nem tanít a „szentírás“, ilyet az amerikai gyilkosok, Amand legjobb barátai és a Vatikán kémei tanítanak. Miért játszotta végig Amand ezt a komédiát? Azért, hogy elvonja a dol­gozó népet a munkától, hogy az elfá­radt, pihenni vágyó embereket egész éjjel kínozza. Így gyötörje, így pusz­títsa a dolgozókat. Ha csak azt nézzük, hogy a „báró” úr és neje most vállalta, hogy az ál­tala oly sokat emlegetett „büdös pa­rasztokkal" őrködjön egész éjjel, már akkor kilóg a lólába. Ez az Amand, aki igét hirdet és népet nyúz, ez az Amand, aki az egész szécsényi járás­ban a kulákokkal terjeszti, hogy ő lesz a megye „mártírja’*. Miért teszi mindezt? Mert nála az utasítás az amerikai imperialistáktól, hogy meg kell akadályozni az aratás- cséplés munkáját. Elvonni a dolgozó nép figyelmét a munkájától, gáncsot vetni a dolgozó nép győzelmi lépései elé. Neki Iáj, hogy gjarapodik a dol­gozó nép, hogy nem tudja befolyásol­ni, félrevezetni a tömegeket, mert a nép saját kezébe vette sorsának irá­nyítását. Bárhogy spekulál Amand, a magyar dolgozó népet fejlődésében nem lehet megállítani, de ha mégis valaki ezt teszi, a dolgozó nép egyszerűen elsöpri azt útjából. VÍZVÁLASZTÓN szombaton tartotta évzáró ünnepétyét a telep tanoncisko­lája. Az évzáró ünnepélyen megjelentek a szülők, a párt- és az üzemvezetőség tagjai. Az ünnepélyes záróvizsgán kö­szönettel fordult az ifjúság a nagy Szovjetunió, Pártunk és Rákosi elvtárs felé, hogy lehetővé tették számukra a tanulást. ígéretet tettek, hogy a jövőben méa. fokozottabb tanulással fooiák szol­gaim a magyar dolgozó népet. minden tagját és ez vitte az ifjúságot tanulmányuk emelése felé. A verseny beindításától Kezdve havonta kiértékel­ték taimilmányi eredményeiket, és örömmel állapították meg, bogy hé- napról-hónapra emelkedik tanulmányi eredményük. Soha, még csak egy pilla­natra sem mutatkozott lazaság, vagy nemtörődömség. A tanuló if júság úgy az iskolában, mint az üzemben, ta­nulmányi eredményeik felemelkedésé­nek céljait tartották szem előtt- De- a lanárok és szakelőadók igyekezete is az iparostanulók állandó szakmai fel­emelkedéséi irányozta. Az előadók lelkiismeretes munkája nagy mérték­ben előmozdította az iparostanulókat tanulmányi versenyükben. így történt meg, hogy az iskolaév befejeztével, ünnepélyes keretek kö­zött átvehették a vmunkaerőtartatékok hivatala által kitűzőit piros zászlót, amelyet az ország legjobb iparos- tanulói részére készítettek. Boldogok voltak az Acélgyár iparos-tanulói, hogy szorgalmukkal és aktív magatartásuk­kal az élre törhettek Az iparostanuló­iskolának 14 éHarrulója van. Békét a világnak Minden magyar. dolgozó — fizikai és szellemi egyaránt —, aki részt veit és vesz rombadő/t ■ hazánk felépítésé­ben és a szocialista társadalmi rend kialakításában, sajnálattal szemléli és elítéli, hogy vannak a katolikus egy­házon belül olyan papi személyek, akik népünket egy újabb szörnyű há­borúba akarják vinni. Minden becsületes dolgozónak és meggyőződéses katolikusnak — akik közé tartozónak érzem és vallom ma­gam — legszentebb kötelessége a bé­kéért harcolni: Krisztus tanításának elíerdités nélküli értelmezése, amely békét, szeretetet és szabadságot hir­det mindenkinek. Községem lakóival együtt én is a béke frontján állok és nem engedem, hogy engem bárki is a háborús buj- togatók táborába sodorjon. Ezért mondtam le kántori állásom­ról. KÁRPÁTI FERENC Baglyasalja, kántortanitó. Még most sem teljesítette beszolgáltatását a kulak — elítélték Tölvét Attila magyarnándori volt földbirtokos, ma is 97 hold ingatlanon gazdálkodó kulákot, közellátás érde­két veszélyeztető bűntett miatt, azért, mert 61 mázsa 18 kilogramm kenyérgabona beszolgáltatási hátra­lékát 1950 június 9-ig, a tárgyalás napjáig sem szálastakarmány, sem ku­korica beadással nem teljesítette, a balassagyarmati járásbíróság 1950 jú­nius 9-én nyolchónapi börtönbünte­tésre, 3000 forint pénz mellékbünte­tésre, 3000 forint mellékbünte- ötévi hivatalvesztésre és jogvesztésre és a községből való egyévi kiltiltásra ítélte. Ácsé/» pvltiumuiutás Andó László volt vájár, jelenleg a néphadsereg tagja, szép példáját adta a munkásság és a honvédség szoros kapcsolatának fenntartására. Szabsd- sáqa ideje alatt felkereste volt bá­nyász elvtársait és egy teljes műszakot ledolgozott • inaven. hoav ezzel is ki­hangsúlyozza, hogy nem szakadt el a munkásosztálytól, amely öt katonának küldte. Andó László a munkája előtt meg­fogadta, hogy duplájára emeli a ter­melést, amit lelkes munkájával el is ért. Margit-táró dolgozói örömmel vet­ték tudomásul, hogy akit elküldték ka­tonának, abban nem csalatkoztak, mert csak ilyen magatartással és szolidari­tással lehet tovább építeni a szocia­lizmust. MIHALIK TIBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom