Szabad Nógrád, 1950. június (6. évfolyam, 22-25. szám)

1950-06-03 / 22. szám

■X Ü.OX

Késztetnek a küldöttek a megyei pártkonferenciára

A minisztertanács határozata az aratásról és cséplésről

Képes riport a május 25-/ béketüntetésről

VI. évfolyam 22. szám Ára gQ fillér 1950 június 3

HEL YTÁLLUNK A

A Szakszervezeti Világszövetség budapesti ülésszakának befejezése után a külföldi vendégek egy csoportja Salgótarjánba is ellátogatott. Éz a nap nevezetes marad Salgótarján dolgozóinak életében és abban a harcban, amelyet a békéért folytatunk a magunk szakaszán.

A '.Szakszervezeti Világszövetség, a világ leghatalmasabb tömegszervezete. A világ szervezett munkásainak, kommunistáknak és nemkommunistáknak olyan egységes és megbonthatatlan, szilárd szervezete, amely méltán szervezi és viszi a nemzetközi munkásosztály történelemformáló küzdelmét. A Világszövetség budapesti ülése fontos állomás — és igen döntő és fontos része — volt a háborús gyújtogatok, a pusztítás őrültjei ellen folytatott harcnak. Nincs a világnak egy olyan pontja, ahol ne küzdenének a békéért, ahol ne ismerték volna már fel, hogy békét, teremtő nyugalmat. csak a tőkés társadalom ellen folytatott kérlelhetetlen harccal, csak az egész imperialista agresz- szió gyökeres megsemmisítésével lehet elérni.

Amikor Salgótarján és környékének dolgozói — mintegy 25 ezer ember — zárt rendben, vörös és némzetiszínű zászlók alatt a Szovjetuniót, Sztálin és Rákosi elvtársakat éltetve, felvonultak erre a nagyszabású beketüntetésre, akkor hitet tettek amellett, hogy számukra is csak egyetlen járható út van: a Szovjetunió oldalán harcolni a békéért, harcolni mindenfajta külső és belső ellenség ellen, akik életünkre, eddigi munkánk eredményeire törnek. A béketüntelés Salgótarján dolgozóinak harcos felvonulása volt, amely nem hagy kétséget az iránt, hogy megvédjük a békét.

Erőnket és felmérhetetlen egységünket, győzelmünket példázta felszólalásában Liu-Ning-I kínai delegátus, aki rámutatott arra, hogy Pekingtől Budapestig több mint 10 ezer kilométert tettek meg és ez alatt az idő alatt mindenütt olyan területen utaztak, ahol a szabadság vörös zászlaja leng. 10 ezer kilométert jöttek olyan országokon keresztül. — elsősorban a szocialista Szovjetunióban —, amelyek kiszakadtak a kapitalizmus láncolatából és a kommunisták vezetésével úi országot, új életet teremtenek maguknak.

..A világ dolgozói sohasem fognak háborút viselni a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen” — mondotta Di Vittorio, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke. Di Vittorio elvtárs ezzel azt is megvilágította, hogy a haladás, a béke és a szocializmus erői nemcsak Pekingtől—-Budapestig terjednek, hanem átfogják az egész világot és előbb, vagy utóbb összeroppantják azokat, akik mások nyomorúságán és halálán akarnak meggazdagodni. A béketábor hatalmas és erős, és minden győzelem, amelyet a Szovjetunió népei, Kína és a népi demokratikus országok elérnek, egyben újabb sikere a béketábornak és azok győzelme is, akik ma még éles harcot folytatnak saját burzsoá, amerikai zsoldban álló kormányuk ellen. Di Vittorio elvtárs beszámolt arról, hogy Olaszországban — de ugyanígy a többi marshallizált országokban is — napról-napra süly- lyed az életszínvonal és a dolgozóknak kenyér és munka helyett csendőrszurony, gumibot és rendőrterror jár. Ausztráliában pedig — amint arról V. I. Elliot, a tengerészek és rakodómunkások szakszervezetének főtitkára beszámolt — éppen most van a törvényhozás elé

terjesztve, hogy a kommunista pártot szüntessék meg, helyezzék törvényen kívül, a kommunistákat pedig tiltsák ki a szakszervezeti vezetőségből. Az ausztráliai dolgozók ezt nem fogják engedni.

A nemzetközi munkásosztály és az egész béketábor fellépése, újabb és újabb győzelme csak tovább növeli és fokozza a háborús uszítok agresszióját. Minden eredmény, amit mi elérünk, az az imperialisták táborában mérhetetlen gyűlöletet vált ki és elvakult dühükben nem látják, hogy a béketábor és az ő csoportjuk úgy áll egy-, mással szemben, mint az óriás és a törpe.

De vájjon megtettünk-e mindent a béke védelmének érdekében itt Salgótarjánban és Nógrád megyében? Vájjon elégséges-e, hogy egy hatalmas béketüntetésen kinyilvánítsuk akaratunkat és elszántságunkat a béke megvédésére? Nem, nem elég! Nekünk napról-napra minden helyen és minden időben úgy kell munkálkodnunk, hogy ez az akaratunk és elszántságunk világosabb és érthetőbb legyen. A békéért elsősorban a termelés vonalán küzdünk, az öntödében, a bányában. kint a földeken és mindenütt, ahol nemzetünk és népünk javát szolgáljuk.

Nem mondhatjuk el, hogy békebizottságaink ezen a téren maradéktalanul betöltik feladatukat. Különösen nem a falusi 'békebizottsá- gok esetében. Nem elég az, hogy megalakítjuk a bizottságot és felvesszük a jegyzőkönyvet. A bizottságok működjenek is, a pártszervezetek pedig gondoskodjanak róla, hogy helyesen szervezzék és vigyék ezek a bizottságok a békeharcot. A dejtári békebizottság például megalakulása óta még egyszer sem ülésezett. Pedig feladat, a békeharc terén az egész megyében bőven van. A növényápolás, a betakarítási munkára való készülődés és általában a jobb és több termés, mindmind azt szolgálják, hogy erősek legyünk. Az ipari üzemekben a jobb, a minőségi áru, az olcsóbb szén, a kevesebb költséggel termelt cikkek azt szolgálják, hogy eleget tegyünk annak a kötelezettségnek, amelyet tőlünk egész dolgozó népünk és a hatalmas béketábor elvár.

A békebizottságok tagjai mutassanak példát a többi dolgozónak, járjanak elől a termelésben, övék legyen a határban a legszebb termés. Végezzenek szívós, felvilágosító munkát. Magyarázzák meg a dolgozóknak, hogy a mi harcunk az egész dolgozó világ harca, hogy a mi győzelmünk a béketábor győzelme. Legyenek éberek és idejében leplezzék le az ellenséges megnyilvánulásokat. Vegyék fel a harcot békénk ellenségei, a klerikális reakció és a különböző rémhírek ellen.

A békebizottságok tegyék tervszerűvé munkájukat és lássák meg, hogy a békéért folytatott harc nem kampány munka, nemcsak egy-egy alkalomra szól, hanem mindennapi munkánk szerves része és ilyen formában nélkülözhetetlenné kell tenni egész életünkben. A békebizottságok feladata, hogy tudatosítsák a dolgozókkal a Szakszervezeti Világszövetség budapesti ülésszakának határozatait, amelynek nyomában tettekkel kell megnyilvánulnia. hogy meg fogjuk őrizni a békét

Megyénk dolgozói el vannak szánva a békevédelemre! A május elsejei és a május 25-i tüntetések, a békealáírások, csak még világosabbá tették előttünk, hogy meHétszázezer német ifjú vonult fel a berlini találkozón

A Bőké Híve: Állandó Bizottságának stockholmi felhívása után szerte a világon megindult ai béke megvédéséért folyó harc. A békeívek aláírása, a Szakszervezeti Világszövetség budapesti tanácskozása és egyéb jelentős állomások mind újabb lendületeit adott a békéért folytatott küzdelemben. A békeharc egyik jelentős színhelye most Berlin, ahol pünkösdvasárnap nyitották meg a szabad német ifjúság berlini találkozóját. Berlinben, ahol alig hat évvel ezelőtt még hangos csina- drattával masíroztak Hitler fasiszta katonái, most 1950 pünkösdjén a német ifjúság tömött oszlopai tesznek hitel a német egység, a béke megvédése mellett. A német főváros utcáin hétszázezer ifjú vonult fel a Német Demokratikus Köztársaság és a német ifjúság békét hirdető kékszínű zászlaja alatt.

A szabad német ifjúság berlini találkozója hatalmas jelentőséggel bír. „Az ifjúsági találkozó jelentősége abban van — mondotta Ulbricht elvtárs Ijogy a német fiatalok történelmünk során először megmutatják elszántságukat a béke védelmére . • .“. A német ifjúság pünkösdkor azt fejezi ki tüntetésével, hogy a bébe táborába tartozik, hogy a Trumaooknak és Achesonoknak nem fog sikerülni a német ifjúság többségét ágyutöltelék- nek felhasználni világhódító terveik végrehajtására. A szabad német ifjúság pünkösdi béketiinletése kifejezi, hogy a béke táborába tartozik, kifejezi azt, hogy a német ifjúság munkára és a béke védelmére kész. Pünkösdkor az a német ifjúság menetel a Német Demokratikus Köztársaság városában, aiínety számára a Szovjetunió világtörténelmi győzelme nyitotta meg a boldog, jövő felé vezető utat. Az az ifjúság menetel, amelynek oszlopait a német kommunisták, a Szocialista Egységpárt mozgósította a békés építőmunkára, a béke védelmére, a népek barátsága nagy ügyének szolgálatára.

A német ifjúság pünkösdi találkozása nagyjelentőségű. Jelentőségéi elsősorban az adja meg, hogy Németországban, Berlinben, a hitler - fasiszták volt fővárosában van az ifjúság találkozása, amely a béketábor égjük jelentős állomása is. Jelentős még az ifjúsági találkozó azért is, mert a német ifjúságról van szó. Arról az ifjúságról, amely még egy évtizeddel ezelőtt nem állott a demokrácia táborában. Ma a német ifjúság a kommunisták vezetésével biztos jövő felé halad. Ma a német ifjúság Sztálin elv- társhoz intézett táviratában megfogadja, „hogy minden erejével harcol az atombomba betiltásáért, az angol-amerikai háborús uszítok terveinek megakadályozásáért. Sohasem fogjuk megengedni, hogy a német népet háborúba vigyék a Szovjetunió, a népi demokráciák és a békeszerető népek ellen“.

A német ifjúság harcos békeakaratát, amely a pünkösdi találkozón kifejezésre jutott,— és a találkozó jelentőségét az imperialisták vad gyűlölete kíséri. Az imperialisták és a zsold- iukba szegődött bábok a találkozó sikere elfen törtek. Minden rágalmat, hazugságot alkalmaztak, nyitó provokációkat végeztek azéTt. hogy az ifjúsági találkozót megakadályozzák. Nyugati Berlinben tervezett ünnepségeket az imperialisták betiltották és nagyszabású csapatösszevonásokat hajtottak végre. A nyugatberlini hatóságok mesterkedése nem tudta megakadályozni az ifjúságot abban, hogy találkozzék "s kifejezze harcos békeakaratát. A nyugatnémet fiatalok tömegesen jöttek át a Berlin keleti részében lévő találkozóra. A nyugatberlini hatóságok a ’alálkozóra igyekvőket letartóztatták.

megtörtént, hogy Keiet-Némelországból érkező fiatalok egy csoportja tévedésből Berlin valamelyik nyugati övezetének pályaudvarára futott be. A nyugatberlini hatóságok nyomban letartóztatták á fiatalokat és mind a mai napig fogva tartják őket. Számtalan provokációval igyekeztek a szabad német ifjúság találkozóját megakadályozni, de á német fiatalok nem hagyták magukat provokálni. A német fiatalok keményen, bátran, öntudatosan Írták az utca kövezetére a brandenburgi kapunál, ahol több páncélkocsit vontak össze „Go Home!“ (Menjetek haza!) A találkozó után aiz utca kövezetére felírt feliratot még többen fogják kiáltani, mert a német fiatalság látja, hogy a Szovjetunió által vezetett út az egyedüli helyes út és á Német Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormányának tevékenysége megmutatja a német népnek, hogy már ma lehetséges volna demokratikus alapon megvalósítani egész Németország szu- verénitását. A szabad német ifjúság látja ezt, s ezért kiáltják az amerikai imperialisták felé, menjetek haza,

„hogy mielőbb meg tudják valósítani minden német hazafi vágyát, az egységes demokratikus Németországot, mely hatalmas pillére lesz a nagy Szovjetunió vezette, az imperialista ellenes, békéért küzdő frontnak“.

Az ifjúsági nagygyűlés a következő táviratot küldte Sztálin elvtársnak:

„Több mint félmillió ifjú békeharcos, aki itt, Berlinben összegyűlt a német ifjúság találkozójára, hálatelt szívvel üdvözli Önt, a világ béketáborának vezetőjét. Több mint ötszázezer német ifjú és leány megfogadja önnek, hogy minden erejével harcol az atombomba betiltásáért és az angol-amerikai háborús uszítok terveinek megakadályozásáért. Sohasem fogjuk megengedni, hogy a német népet háborúba vigyék a Szovjetunió, a népi demokráciák és a békeszerető nemzetek ellen. Éljen a német ifjúság örök barátsága a Szovjetunió ifjúságával, nagy példaképével, a KomszomoUal! Éljen Sztálin generalisszimusz, a világ haladó és békeszerető erőinek vezére!”

Amerikairepülökkolorádób a Demokratikus Németország területére

Alig -csendesül! el a libavai provokáció hangja, amikor az amerikaik imperialisták szemtelenül megsértették a. békéért, küzdő Szovjetunió határát. Most újabb provokációt követtek el. A mutó hét végén amerikai repülőgépek megszegve a meghatározóit határokat, Zwickau, Verdau, Lichentanne, Eibenstock és Berndorf térségében hatalmas mennyiségű kolorádóbogarat dobtak 1». A bogarak elpusztításához a szükséges intézkedést megtették. A német nép határtalan gyűlölettel és felháborodással fogadta ezt az aljas merényletet. A kölcsönös parasztsegély központi egyesülete éles tiltakozást tett közzé és rámutatott arra, mialatt a Szovjetunió segítséget nyújt a Német Demokratikus Köztársaságnak a

kártevő rovarok ellen, az amerikai imperialisták kolorádóbogarakat szórnak a vetésre, hogy így próbálják tönkretenni a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak munkáját. Az im- .pfitialistáknak . ez az aljas cselekedete- újra megmutatta, mire képesek a háborús uszítok a szabad népek iránti gyűlöletükben). Az amerikai imperialisták nem válogatósak: ha az atom- monopóliummal folytatott zsarolás csődöt mondott, jó a kolorádóbogár is.

Ez a provokáció arra figyelmezteti a békéért küzdő népek százmillióit, hogy napról-napra fokozzák harcukat az imperialisták ellen, hogy megakadályozzák ezeknek az elvetemült banditáknak gonosz tetteit.

A Szlovák KP IX. kongresszusa

A Szlovák Kommunista Párt az elmúlt héten tartotta IX. kongresszusát. A kongresszus záróülésén Zápotoczky miniszterelnök, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága kongresszusi küldöttségének vezetője kiemelte, hogy a kongresszus magas politikai színvonalon végezte munkáját. Zápotoczky azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a szlovák kommunisták a nagy Sztálin tanításait követve, a Csehszlovák Konpnunista Párt Központi Bizottságának vezetésével sikeresen teljesítik feladataikat a szocializmus építésében. Hangsúlyozta a burzsoá nacionalizmus elleni elszánt harc fontosságát, kiemelve, hogy a nacionalista politika a szocializmus esküdt ellenségeinek táborába vezet, amint azt a Tito-bamda példája mutatja.

A kongresszuson megnyilvánult a Párt megbonthatatlan egysége, megnyilvánult a nemzetközi szolidaritás elveinek diadala, annak bizonyságaként, hogy a szlovák dolgozó nép el választhatatlani, szilárd alkotórésze a béke és a szocializmus nagy táborának. A kongresszuson megnyilvánult a szlovák kommunisták határtalan odaadása a nagy Szovjetunió, a Bolsevik Párt és a világ dolgozóinak bölcs vezére, Sztálin iránt.

Pakisztán népei a békehamsok soraiban

Csaknem két esztendő telt el azóta, hogy Indiát két angol domíniumra szakították szét. A pakisztáni dolgozók hallották a Muzulmán Liga vezetőinek ígéretét, hogy országukban, ahol majd csak a muzulmánok fognak élni, paradicsomi élet köszönt be. De a valóság egészen más képet mutat. A földbirtokosok és gyárosok maroknyi csoportja még inkább fokozta a munkások és parasztok kizsákmányolását. A lakosság halandósága éhezés és betegségek miatt félelemetes aráhyokat ölt. Az elnyomás elleni minden tiltakozást kegyetlenül elnyomnak. Az angol és amerikaiak, úgy mint régen, most is kSny- nyűszerrel megvásárolják a hivatalnokokat és a kormány tagjait és segítségükkel még erősebben fosztogatják az országot, mint ezelőtt néhány évvel. Az ipar és hadsereg kulcspozíciói mind a mai napig angolok birtokában vannak.

Pakisztán dolgozói nem akarnak a tengerentúli gyarmatosítók ágyútöltelékei lenni, ezért egyre tömörebb sorokban harcolnak a békéért és a népek barátságáért.

A lakosság legszélesebb rétegeit képviselő első pakisztáni értekezlet delegátusai népük akaratát és vágyait fejezték ki, amikor egyhangúlag elhatározták, hogy követelik az atomfegyver eltiltását.

gyénk a Párt vezetésével szilárdan és egységesen zárkózik fel a béke védelmére Nem kétséges, hogy a Párt vezetésével a békebizotíságok és a szakszervezetek a Világszövetség határozatainak végrehajtásakor tovább aktivizálódnak, még jobb

lesz munkájuk és a békéért folyó harc újabb lendületet kap.

Megyénk dolgozói magukévá teszik a budapesti béketüntetés hatá-' rozatát és ennek értelmében viszik harcukat:

*A nemzetközi munkásosztály

küldöttei előtt fogadjuk, hogy Pártunkat és Rákosi elvtársat munkában és harcban követve, helyt állunk abban a hatalmas béketáborban, amelyet a Szovjetunió, a világ dolgozóinak bölcs tanítómestere, a nagy Sztálin vezet."