Szabad Nógrád, 1950. május (6. évfolyam, 17-21. szám)

1950-05-01 / 17. szám

8

SZABAD NÓGRAD

1950 május I.

EGY ELKÉSETT HOZZÁSZÓLÁS AZ MSZT MŰSORÁHOZ

A kapitalizmus örökségeképpen nemcsak romépületeket, felrobbantott hidakat, elpusztított gyárakat és megcsonkított embereket kaptunk, hanem a dolgozók emberi tudatának lealacso- nyítását és visszafejles'ztését is, ami nem kisebb jelentőségű, mint az anyag1 pusztítások. A kapitalizmus természetes velejárója, hogy mindent, ami emberi, ami haladó, elpusztít, ezzel a dolgozók tudatát megmételyezi. Hatalma fenntartása szolgálatába állítja a tudomány, a művészet és az irodalom emberét.

A felszabadulás után a romok eltakarítása mellett hozzá kellett fognunk új, magasabbrendű kultúra kialakításához. Mint az élet minden területén elért sikerünk, a felszabadító Szovjetunió nevéhez fűződik, így az új kultúra kialakítása során elért sikerünknek is a Szovjetunió önzetlen baráti támogatása a forrása.

A Szovjetunió elküldte hozzánk Bi- kov és Salvjugin elvtársakat, akik átadták tapasztalatukat a magyar dolgozóknak. Azóta az egész ország dolgozói megismerték Bikov és Salvjugin elvtársak magyar követőinek nevét: Horváth Edét, Muszka Imrét, Pozsony Zoltánt és Fábián József elvtársakat.

De a Szovjetunió elküldte hozzánk az új kultúra építőit is. Elküldte hozzánk a legjobb kultúr- és tánccsoportjait: Pjatnyickij, Légierők, Alexandrov, Oszipov együttest. Htjuk — éppen úgy mint Bikov és' Salvjugin elvtársak útja — nem volt hiábavaló. Amerre jártak új népi-tánccsoportok, új kórusok alakultak, falvakban és városokban egyaránt.

De talán a legodaadóbb, a legáldozatkészebb művelői az új szocialista kultúrának a Magyar Szovjet Társaság kultúrgárdái. A salgótarjáni városi MSZT kultúrcsoportja egy csokorba gyűjtötte mindazt, amit tanult a szocialista kultúra építőitől, a szovjet művészektől és azt 16-án, a volt Ipartestület nagytermében előadta Salgótarján minden szépért lelkesedni tudó

Az egyre élesedő nemzetközi Osz- tályhanc viszonyai közölt a béketá- bor erősítéséért folyó harcban nagy- jelentősége van annak, hogy elv- t&rsaijnk marxista-leninista politikai felkészültsége állandóan növekedjék. Párt, állami, gazdasági és más funkciókban dolgozó eivt’ársainknak munkájukban, tanulásukban nélkülözhetetlen segítséget nyújt a Pártunk Központi Vezetősége Oktatási Osztályának kiadásában megjelenő „ANYAG- és ADATSZOLGÁLTATÁS” című folyóirat.

Közli a Szovjetunió, a népi demokratikus országok, a kommunista t€'St'/érpó.r‘ok folyóiratainak és

közönsége előtt. A közönség hatalmas tapssal jutalmazta új kultúránk — a népi kultúra — salgótarjáni művelőinek komoly fejlődést mutató munkáját.

Az előadás megrendezése' és a műsor összeállítása helyes volt. Végigvezette a nézőt a kapitalista társadalom agyongyötört munkásának szenvedésétől jobb életrevágyásától, lázongásától, egészen a szocialista társadalom emberének derűjéig, életkedvéig, optimizmusáig.

Ady „Álmodik a nyomor" című verse mutatta be a kapitalista társadalom kizsákmányolt munkásainak sorsát. A „Rabtánc“ művészi előadásából a néző a bilincseit letörni akaró elnyomott ember harcát látta, i A „Felszabadulás" című versen keresztül már azt látjuk, liogy sikerül leráznia a kapitalizmus jármát. Majd a „Szabadság“ tánc a felszabadult ember örömét adta vissza.

A szovjet ének- és táncműveken keresztül láttuk, hogyan szórakozik a szocialista társadalom embere. A tánccsoportok, zeneegyüttesek hűen adták vissza a kommunizmust építő szovjet emberek alkotó erejét, derűs jókedvét.

Hiányosság volt az előadásnál, hogy az egyes műsorszámokat a táncolok nem tanulták meg eléggé és azzal, hogy az egyes táncmotívumok sorrendjére kellett figyelniük, így nem tudták hiánytalanul' visszaadni a tánc mondanivalóját. („Szabadság" tánc első tánccsoport.) A „Nyírfácska“ tánc fejezte ki legjobban a mű eredeti tartalmát és ennél külön meg kell említenünk a Ivét kis úttörő táncát, akik valóban nagyszerű értéket jelentettek.

A látottakat összegezve, a kisebb hiányosságok ellenére a közönség nagyszerű nívós műsort látott. Az MSZT kultúrgárdájának tovább kell folytatnia a megkezdett munkát, hogy a dolgozók mind nagyobb tábora élvezhesse a mindjobban erősödő cialista kultúránk tiszta művészetét.

Csikós Klára

napilapjainak legtanulságosabb és legidőszerűbb cikkeit.

Különösen jelentős segítséget nyújt a folyóirat a propagandistáknak. Propagandamunkájukhoz bőséges anyagot kapnak és közvetlen útmutatást a szemináriumok magasabb színvonalú irányításéhoz.

Pártunk, pánkádereink előtt ha- talmas feladatok állnak az ötéves terv végrehajtása, dolgozó népünk ideológiai átnevelése és a békefront magyarországi szakaszán való helytállás terén. Ezeknek a feladatoknak megoldására csak magas eszmei- politikai képzettséggel rendelkező káderek képesek.

HÍREK

■

....

A múlt év tavaszán Örhalom községben létesült mesterséges lómegtermékenyítő állomás nagyszerű munkája eredményeképpen, az állomás dolgozói a napokban ünnepelték a legidősebb csikó egyéves születésnapját.

A dejtári általános iskola úttörő csapata, jó munkájuk elismeréseképpen, az úttörő központtól zászlót kapott.

A salgótarjáni pártiskola 23-án, vasárnap ellátogatott a palotási Palóctermelőcsoporthoz. Az iskolások megtekintették a csoport gazdaságát, majd Mézner elvtárs, a tszcs párttitkára ismertette a csoport munkáját. A rövid szakelőadás után élénk vita fejlődött ki. A vita után vidám énekszóval búcsúztak egymástól a pártiskolások és a csoport tagjai.

Palotás község hatalmas lelkesedéssel készül a hatodik szabad május 1 megünneplésére, A községben díszkapukat fognak felállítani, azonkívül színelőadásokat tartanak. Az ünnepség kezdete előtt megkoszorúzzák a szovjet hősihalottak sírját.

A menetrendváltozással kapcsolatban terjesztett hírek tévesek és a MÁV vonalain a nyári menetrend május 14-én lép életbe.

A Megyei Bíróság Vrezsnyovszky Nándor volt vöröskeresztes titkár és Schiánszki Hermin volt vöröskeresztes gazdasági vezető sikkasztási ügyében ítéletet hozott, mely szerint Vrezsnyovszky Nándort 6 évi fegy- házra, Schiánszky Hermint pedig 3 évi fegyházra ítélte.

Az államügyészség súlyosbításért, a vádlottak enyhébb büntetés kiszabásáért fellebbeztek.

Salgótarján polgármestere közhírré teszi, hogy a Vágóállatforgalmi Nemzeti Vállalat április hó 27-én, csütörtökön Salgótarjában a külsőpályaudvari hídmérlegnél szarvasmarha vágóállat felvásárlást eszközöl.

A tiranai cipó'gyár dolgozói túlteljesítették a tervet. A tiranai cipőgyár dolgozói az első évnegyed tervelőiránytek.

Péter Sándor, Balassagyarmat. Mezig.

A régebben beküldött tudósításaid jók. Sajnqs, azóta nem kaptunk hasonló^ tudósítást. Kérünk, hogy sűrűbben tájékoztass az eseményekről.

Jakab Sándor, Salgótarján, ÁMK Konkrét és gyors tudósítást, várunk- Üdvözletét küldi a szerkesztőség.

Baji és Halász elvtársaknak, Salgótarján, SZÖVOSZ. A beküldött tudósításaitokat lapunkban közöltük. A továbbiakban is hasonló jó cikkeket várunk.

Lovas István, Balassagyarmat. Az

elvtárstól többet várunk a jövőben. Jó munkát.

Szeberényi András, Kisterenye. A

nagy ütemben beindult mezőgazdasági munkaversenyröl már eredményeket szeretnénk olvasni. A legsürgősebben írjon a verseny állásáról. Jó és eredményes munkát kíván a szerkesztőség.

Elméleti színvonalunk emelését segíti elő

az „ANYAG- ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS"—olvasása

zatait 10 nappal a kitűzött határidő előtt teljesítették. A gyár dolgozói a terven kívül 4565 önkéntes munkaórát végezVidéken is eredményesen folyik a Szabad Nógrád terjesztése

Az elmúlt heti számunkban közöltük, hogy az üzemi dolgozók lelkes versenymozgalmat indítottak a megye hetilapjának, a „Szabad Nógrád” terjesztéséért. Az üzemi dolgozók példamutatása nyomán megyénk mezőgazdasági szocialista szektorai és tszcs-i is felzárkóztak a versenyhez. Csatlakoztak a versenykihíváshoz a pásztói gépállomás dolgozói is és versenyre hívták a megye területén lévő összes gépállomásokat. Versenypontban vállalták, hogy gépállomásuk valamennyi dolgozóját és a közvetlen hatáskörükbe tartozó állami gazdaságok dolgozóit is beszervezik a Szabad Nógrád olvasótáborába, továbbá vállalták, hogy 50 új előfizetőt fognak szerezni a dolgozó parasztság köréből.

De nem marad ki a versenymoz- gaiomból a tszcs sem. A szentlőrinc- pusztai tszcs dolgozói értekezleten határozták el, hogy versenyre hívják ki a megye területén lévő összes tszcs-t.

A versenyszellem kiszélesítése érdekében Pásztó járás dolgozói versenyre hívták a megye valamennyi járásának dolgozóit és vállalták, hogy a meglévő előfizetők táborát 30 százalékkal járásukban megnövelik. Hogy ez a verseny valóban visszatükrözze dolgozó népünk felemelkedését, a városok városokkal és egyes falvak falvakkal állnak versenyben. Ez mind azt bizonyítja, liogy megyénk lapja valóban a megye dolgozóinak’ életével és problémáival foglalkozik. Ezt főképpen bizonyítják a már eddig elért eredményeink.

Nánássi Zoltán pásztói lakos 10 előfizetővel növelte Pásztón az olvasótábort. Röffler Antal, a balassagyarmati járás pénzbeszedője, az elmúlt két hét alatt 60 előfizetőt szerzett. De hogy még ezeket az eredményeket megnöveljük, a salgótarjáni bányapénztár versenyre hívta ki az acélgyári kórház dolgozóit és vállalták, hogy a meglévő előfizetőket továbbra is megtartják és új előfizetőket szereznek.

Versenybe lendültek a felsöpetényi agyagbánya dolgozói is. Versenytársuk a romhányi cserépgyár. Vállalták, hogv üzemi munkásságuk 70 százalékát beszervezik a sajtó olvasására.

Ha nézzük ezeket az eredményeket, meg kell állapítani, hogy korántsem közelítették meg azt a számot, amit el kell érnünk. Hogy valóban tudjuk növelni az előfizetők táborát, szükséges az, hogy azokban az üzemekben, ahol a multheti versenyáilás kimutatása után lemaradás mutatkozott, vegyék kezükbe a népnevelők a sajtó terjesztésének fontosságát. és kellőképpen világosítsák fel a dolgozókat a sajtó olvasásának hatalmas fegyveréről. Meg kell állapítani, hogy számos nógrádmegyei üzemben a vezetőség nem fektetett rá súlyt és ennek következtében történhetett az meg, hogy egyes üzemek dolgozóik arányához viszonyítva, nagy százalékban visszaestek.

Föl tehát a szocialista versenyre, dolgozó népünk kulturális és politikai felemelkedéséért

VIT

A budapesti Világit jusági Találkozó egyenes folytatása a párisi békevilágkongresszusnak. A világ fiataljai Prága után most Budapesten adtak egymásnak találkozót. A DÍVSZ 60 millió tagot számláló ifjúság sokezérnyi .képviselője .nálunk a Magyar Népköz- társaság fővárosában emelte fel tiltakozó szavát az angol-amerikai imperialisták ellen a béke megvédéséért. A világ minden tájáról idesereglett fiatalok megismerkedtek a hős lenini Kömszomollal, amely az egész világ ifjúságának példaképévé lett a fasizmus ellen vívott ragyogó helytállásuk óta, amikor megvédtek szocialista ha* zajukat, de egyben az emberi civilizációt is.

A franciaországi ifjúmunkás —: aki ma az amerikai fegyverek kirakásának megtagadásával és a Vietnamba induló fegyverszálfitó hajók berakása megtagadásával harcol — zászlót nyújt át a francia tőkések ellen harcoló vietnami ifjúmunkásnak. Ök nem ellenségek — barátok: testvérek.

De intő figyelmeztetés az imperialista háborús uszítóknak az a jelenet is, amikor Amerika küldöttei néznek — a már csaknem teljesen felépült fővárosunkban — egy háborús romépületét. Amerika ifjú küldöttei gondolkodnak: ilyen a háború; rom, pusztulás: barbarizmus. Persze, hogy ők’ sem akarnak ilyet! Ök is éppen úgy, mint a vietnámi francia vagy a magyar ifjúmunkások békét akarnak. De ‘i békét nem kívánni ketl — harcolni is kell érte. Ezért jöttek el hozzánk. Az újpesti stadionból így száll > 80 nemzet ifjúmunkásának ajkáról a DÍVSZ himnusza; „Egy a jelszónk, a béke..,“

így sorolhatnánk még tovább azokat a megkapó jeleneteket, amik megy'ul: számos ifjúmunkásának, is soha el nem múló élményként él em- lékezetéoen. Sofia nein felejtjük a hős konrszomolistákdt, sem pedig a többi nemzet küldöttjével való találkozási. Mégegyszer meglátjuk a filmen, a Salgótarjánban vendágszereplő Kom- szomott.

A fi'm befejező részében szemtanúi lehetünk a Találkozó záróünnepségének, emlékezetes felemelő felvonulásnak, Rákosi Mátyás .Ktárs beszédének és az ifjúság eskütételének.

esküszünk, hogy ezt a békéért és boldogulásért vívott szent harcot győzelemre visszükEsküszünk, — negyedmillió torok, de egyben a Szovjetunió vezette legyőzhetetlen béke* tábor is ezt kiáltja!

A PÁSZTOR

£lkeizélís * elírta: cAnatoUi Szulxőiiti

Alekszej apja több mint 30 éven át pásztorho- doht, ismerte az egész falu. Alekszej, mini gyermek, apjának segített, ö volt a „kiságyban" feküdt, többé nem is keit fel. Alekszej kettesben maradt az anyjával, azután könyvelő lett a kolhozban. Amikor kitört a háború jelentkezett a frontra.

Leszerelése után hazatért és üres házat talált. Tetején becsöpögött az eső, a pitvar bedőlt, a törött ablaküvegen át, befütyült a szél. Alekszej anyja két éve hali meg, azóta senkisem lakott iti

— Nem marad ez itt. A zubbonya tele van érdemrenddel. Minek törné magát a kolhozban — mondták az emberek Alekszejról.

De Alekszej elment kolhoz vezetőségéhez és kérte, segítsenek neki, hogy feiépithesse a házat.

— Hát itthon maradsz Aljusa? — kérdezte az elnök.

— Miért kérded, Ivan Mihajlovics? Hiszen nem zártatok ki a kolhozból.

— Szóval itt maradsz? — Az elnök közelebb húzta a szöktet Alekszejhez. — Szóval határozva. Ami a házadat illeti, adunk) pénzt, bútort is bete. Munkát pedig válassz, amihez kedved van. Könyvelnél újra, mint azelőtt?... De ha akarod brigád-vezetőnek is kinevezhetünk.

Alekszej nem adott választ a kérdésre. Jogo- rics a kolhoz ácsa segített rendbehozni a házat is hamiskás mosollyal megjegyezte.

— Gazdasszony nélkül árva a ház. Vennéd el esetleg az unokahúgomat. Mása Kropaiovát. Az apja a legelső kovácsmester messze környéken.

Mása sovány kislányka volt, amikor Alekszej bevonult. Most alig lehetett ráismerni. Szeme ragyogott, véhonyívü szemöldöke alatt. Haja súlyos koszorúikban borította fejét.

Egy este találkoztak az utcán.

— A mi brigádunk vezetője leszel? — kérdezte a leány olyan hangon, mintha először büszke Lenne arra, hogy Alekszej lesz a vezető- fűk.

— Nem tudom, még nem elöntöttem — mosolygott Alekszej.

— Az elnök mondta.

— Igen, nekem is ajánlotta, de más munkát szeretnék.

— Hál persze,.lehetsz akár pásztor is.

Ez csak ágy kiszaladt Mása száján. Haragosan mondta, mert szerette volna, ha Alekszej lenne a brigádvezetöjük. Ahogy elhangzott, már vissza akarta szívni, de késő volt. Aiekszej elpirult és Másának gondolnia kellett arra, hogy a fiú apja volt a pásztor és Alekszej gyermekkorában maga is nyáj körül szaádgúlt. Most már maga is bánta, hogy ennyire megsértette.

— Akár pásztor is — ismételte tompa hangon Alekszej és köszönés nélkül sarkonjordult.

A leány tetszett neki, a szeme, a mosolya, a kis gödröcskék az arcán, de annál jobban sértette, hogy Mása úgy lenézi a pásztorkodást, amelyben eítöltötte egész gyermekkorát. Mások is lennének, akik azt mondanák: — „Ez sem jutott tovább az apjánál!" — . Holott az állat- tenyésztés, a pásztorkodás komoly munka. Esz kell hozzá, hogy sok tejel adjon a tehén, finom gyapjút a bárány, jó húst a sertés. Maga Sztálin elvtárs mondta: „A böisevikoknak kell kézbevenniökl az állattenyésztést".

S Alekszej elhatárolta, hogy pásztor lesz, Az első tavaszi napon megindult, a nyájjal a legelőre. A köd felszállt. A föld jó illatokat árasztott.

Mása csoportja az istállónál találkozóit az új pásztorral. Az egyik fejölány, Sztyosa Mirova kísérte. Kátya, a Másáék csoportjából nem állta meg, hogy ne mondja:

— Úgy látszik, nemsokára esküvőre készülnék a fejöslányok. Láttátok, hogy nézett fel Sztyosa Alekszejre? Igaz, jóképű fiú Alfosa, nem csoda, hogy tetszik.

— Mi tetszhetik benne? — vont vállat Mása. — Nem nagy dolog pásztornak lenni

A lenültetés idejéig nem. találkoztak. Úgy tetszett Alekszejnél közömbösebben már senki sem viselkedhetik. Csak néhány szót váltottak és elbúcsúztak volna anélkül, nogy valami lényegeset, mondtak volna.

Az alkonyt szél elhozta a topolyafák illatát a patakpartról. Mása futásnak eredt, amikor a kert, mögül meghallotta a munkából hazatérő fejölányok hangját. Nem akart velük találkozni.

Otthon a tornácon, apja Jegoriccsal beszélgetett. Be akart surranni melieUük, de nagybátyja megállította:

— Úgy nekidurittátok magatokat a munkának, alig látni benneteket. Aztán hány selyemruhára telik majd?

— Majd ősszel összeszámoljuk — mosolygott Mása.

— Szeretnénk már az esküvődön táncolni. Te vagy a legszebb lány a kolhozban, jó vőlegényt kerestem neked.

— Nincs most idő sétára, udvarlásra, esküvőre — felelt Mása helyett, az apja.

— Igaz. a lentermés most fontosabb, de szüretkor már tehet házasodni, — s Jegorics felnevetett.

Mása komolyságot érzett, a tréfa felett. S fülig elvörösödött, szive is összeszorult, amikor nagybátyja valóban komolyra fogta a szót:

— Mi kifogásotok is lehelne Alekszej Szlye- panovics ellen.

— Nem — szakadt ki a lányból kétségbeesett hangon és beszaladt a szobába, becsapta maga- mögött az ajtót.

Végejelé járt a, kaszálás. A lenszárakon kék virágok nőttek és Mása elfelejtette bánatát, ha rájuk nézett. Mindent elkövetett a lányokkal együtt, hogy az ő csoportjuk földjén legyen a legszebb termés. Az öreg Mórja Kazánova Okos asszony, S mondotta: most ilyen az élet, mindenki eióre igyekszik. Lám Sztyosa tehene

adja a legtöbb tejet, igaz, ez inkább Alekszej érdeme, mert, amióta ö a pásztor olyan gondozásban vannak az állatok, mint soha idáig.

— Ha az Iljuson-dombokon kemény a fű, Alekszej megsózza, — dicsérte Márfa Kazánova — és mindent beír a könyvébe. Egy kis borjú sem pusztult el', amióta ő a pásztor. Tudós állat- tenyésztő lesz a fiúból, egész éjjel a könyvei mellett ül. Nagy ember lesz, meglátjátok!

De a legmagasabbra akkor emelkedett Alek- 'szej, amikor kivitte, hogy duzzasztót építsenek a patakra: soha többé a szárazság, nem kérdheti hatalmába sem a földet, sem a legelőket.

Mása is kiment egy talicskával, hogy segítsen az építőknek. A fenyvesben már reggel kivágtak 3 törzset. Azt, kellett elhoznia.

— Egyedül fel tudod-e rakni? — kérdezte Jegorics a húgától.

—•. Fel — mondta magabiztosan a leány.

A két kisebbet még csak rá tudta emelni a talicskára. De a harmadik sehogyan sem tneyt. Mása még bottat is megkísérelte felemelni, de az sem használt — ereje kevés volt a fenyp- törzshöz.

Ekkor a talicska mellett megjelent Alekszej. Könnyedén emelte el a nehéz rönköt. Odakötözte a másik kettőhöz, aztán megragadta a talicskát.

Mása mozdulatlanul állt. Valami nagy öröm fogta el a szívét.

— Köszönöm, hogy segítesz — mondta halkan, bátortalanul.

— Nem is tudtam, hogy neked segítek, csak megláttam a fák között, hogy valaki bajlódik itt — mosolyodon el Alekszej.

— Ha tudod, hogy én vagyok nem segítesz?

A fiú nem felelt, csak újra a kötelet, kezdte

igazgatni, pedig erre semmi szükség nem volt. Most a bokrok mögül kilépett Jegorics.

— Sikerült? — kérdezte és mindjárt folytatja Is: — De hiszen látom, akadt segítséged! — és előbb Mása mosolygó arcára, majd Alekszej zavart képére nézett.

Elnevette magát, és vidáman mondta:

— Azt hiszem gyerekek, ideje, hogy me.gborotválkozzam, és elővegyem az új ruhámat az esküvőre!