Szabad Nógrád, 1950. május (6. évfolyam, 17-21. szám)

1950-05-01 / 17. szám

1950 május !L SZABAD T9ÖGRAD 7 LÁNSIXIPÁITKÜIDJÜK A SlOVMTWKÓtA MEGVÁLASZTOTTA KÜLDÖTTÉT FELSŐPETÉNY PARASZTSÁGA KÉTÉVES ÉVFORDULÓRA A magyar munkásosztály két pártjának egyesülésével új lap Indult Nógrád megyében is. A Szabad Nógrád most két éve indult első útjára, hogy harcos sajtóorgánuma legyen a Magyar Dolgozók Pártjának. A kommunisták helyes politikája, amely abban az időben a munkásosztály sorainak egyesítését tartotta a legdöntőbb jeladatnák, Nógrád megye sajtójának életében is döntő változást és nagy fejlődést hozott. Lapunk elterjedt a széles dolgozó tömegek között és a Párt politikáját, útmutatását követve, szervezte meg megyénk dolgozóit a szo­cializmus építésének nagy feladatai ra. A dolgozók megszerették a lapot, mert látták, hogy hasábjain az a Párt szól hozzájuk, az hívja okét harcba, amelynek minden eredményüket, boldog jelenüket és biztató jövőjüket köszönhetik. Munkánkban a szovjet újságírás példáit igyekeztünk követni és minden tekintetben Pártunk központi lapjának, a Szabad Nép-nek új­szerű stílusát, a kommunista újságírás közvetlen és konkrét irányvo­nalát követtük. Amikor Rákosi elő társ február 10-i beszédében Pár­tunk számára feladatul tűzte ki a tömegekkel való kapcsolat elmé­lyítésének szükségességét egyúttal számunkra is megszabta a köve­tendő utat. Lapunk a tömegekhez csak akkor kerülhet közelebb, csak akkor válhat valóban a tömegek hangjává, ha igen nagy és aktív leoelezöhálózatra támaszkodik. Ha ez nincs meg, akkor elmondhatjuk, hogy „az író irogat, az olvasó ol uasgat”. A levelezők hálózatán ke­resztül valóban azzá válik a lap, amelyre hivatott: a szocializnuís építésnek eszközévé. A Szabad Nógrád-nak ezen a téren hiányosságai vannak. Két év munkája sok eredményt hozott, sok győzelmet, eredményes harcot mutat, de hogy munkánkat a jövőben ne csak eltudjuk végezni, ha­nem minőségileg is olyan fokra tudjuk emelni, amit tőlünk Pár­tunk elvár, szükséges, hogy a dolgozókhoz való közvetlenebb kap­csolat és szükséges, hogy maguk a dolgozók is keressék fel leveleik­kel a szerkesztőséget. Bátran és merészen írjanak a meglátott hi­bákról, akadályokról és leplezik le az ellenség mesterkedéseit, mert ezzel megkönnyítik a vezetés munkáját és meggyorsítják a szocializ­mus építését. v _____________ M ár a kora délelőtti órákban fel­pergett Sréger Lajosnak, a felső­petényi község kisbirójának messze elhailatszó dobpergése. A dobszó hallatára összegyűltek a község dol­gozói és érdeklődéssel várták a hirdetményt­— Elég már, Lajos bácsi — hagyja már abba azt a csúnya dob- verést — türelmetlenkedtek az ösz- szegyültek. De Lajos bácsi csak to­vább dobolt s közben ezeket mondta: — ilyen örömhírt még nem dobolt kisbíró a községben és büszkén ki­húzta magát. Egyszer-kétazer még megpörgette a dobot, majd abba­hagyta;, ügyesen kivette zsebéből a cédulát és hangosan olvasni kezdte­— Közhírré teszi az elöljáróság, hogy ma délután 3 órakor a község­háza előtti téren Szovjetunióba menő küldöttségválasztó nagygyűlés lesz, amelyen minden gazdatársunk jelenjen meg. — A hallgató­ság} arcát e hír hallatára az öröm pírja öntötte el és boldogan mondo­gattak egymásnak. — A mi kis köz­ségünk érdemelte ki e nagy kitün­tetést, ott leszünk a gyűlésen. Délután úgy 3 óra felé csopor­tokba verődve, indultak a gyűlésre a dolgozó parasztok- Útközben min­dig több és több szó esett arról, hogy ki legyen a küldött. Legtöbben mégis csak Lánszki Pálról beszéltek. — öt jelöljük, megérdemli. Sokat dolgozott községünk felemelkedésé­ért Majd 5 elmond nekünk min- dOnt A községháza előtti tér roha­mosan megtelt, voltak vagy három­százan, Mire megkezdődött a gyű- léa mindenkibe kialakult a véle­mény- — Lánszki Pált küldik, Megvédjük a békét A Járási bizottság küldöttje beszá­molt a nemzetközi helyzetről, hogy az imperialisták megint egy újabb véres háborúba akarják sodorni a dolgozó népet, meg akarják akadá­lyozni a békés építő munkánkat —- Le a háborúra uszítókkal! Mi EStóüedík. Az országúttől távolabb feső lejtős hegyoldalon egy traktor a tárcsázási munkálatokat végzi'- Ber­regését ezerszeresen verik vissza a környező hegyek és völgyek. A trak­tor vezetője: Güttin Mihály, a nóg- rádmarcal'i állami gazdaság kiváló ifjú sztahániovástája. A segédvezető Magyar József. A munkával gyorsan végeztek. Utolsó tekintetük még vé- gigsikLik a gépen, váltakra dobták a kabátot és elindultak a holdvilá­gos estén ai gazdasághoz vezető úton. Eg^f jó ideig nem szóltak egymás­hoz. A munkahelytől jó messze el­haladtak, amikor Guttin Mihály végre megtörte a csendet. ŰgyMtszik fontos monidaniiivailója van. —- Te Jóska ,— már holnap nem fogunk így kínlódni a szántással, minit ma a tárcsázással. — Miit teszel? Milyen terved van? kérdli félvállról Jóska — Ide figyelj, már nem fogunk felfelé az emelkedőnek szántani, ha­nem csak vontatjuk az ekét, lefelé pedig a négy ekefej helyett 8 hasítja a földet. így jelentős üzemanyagot is megtakarítunk. Mit szólsz hozzá? —• Nagyszerű! — örvendezik Jóska, majd arca komollyá válik és foly­tatja: — Tudod én is gondolkodtam efféle újításiról. De nem mertem emlí­teni senkinek — féltem, hogy kine­vetnek érte. — Helytelen volt, — tudod miért? Nem fordultál a Párthoz, nem vetet­ted fel a javaslatodat- A pártszervezet segít bennünket. Nekünk fiataloknak nagy felelősségünk van a munkaiver- senyben. Erre Rákosi elvtárs is fel­hívta a figyelmünket a szt ahá no v isták kongresszusán mondott beszédében, hogy ne féljünk a nehézségektől, kezdeményezzünk hátiam. Mi EPOSZ- tagok nem is félhetünk. Máskor, ha ilyen javaslatod van, hozd fel a bri­gádértekezleten és megtárgyaljuk, hogy helyes-e, vagy sem. Rövid idő alatt kijutottak a magas domb tetejére és megálltak pihenni. — A teremtésit, siessünk, mert el­késünk a gyűlésiről, — kiált Mihály. Ezzel gyors léptekkel megindultak, közben vidáman beszélgettek. — Megalakítjuk a 200-as brigádot, Jóska. békét akarunk! — harsan fel a kiál­tás a dolgozó parasztok ajkáról­— Azért kell. a löbbt-rme-éssel erősíteni a béketábort, amelynek az élén a nagy szovjet nép áll. Azután az előadó áttért azokra a Szovjet­unió adta hatalmas segítségekre, amellyel rövid idő alatt fel tudtuk építeni a fasiszták által rombadön- tött országot- Dolgozó parasztsá­gunk most megint felmérhetetlen segítségben részesül. Pártunk és ve­zérünk, Rákosi elv7társ megkérte a szovjet kormányt, hogy engedjen ta­nulmányútra egy új paraszt-delegá­ciót, amely legalább 200 dolgozó pa­rasztból álljon, hogy a szovjet szo­cialista földművelés legújabb vívmá­nyaival közvetlenül is megismer­kedhessünk. Ebből láthatja dolgozó parasztságunk, hogy amit Pártunk megígér, azt valóra is váltja. Ezért vagyunk mi is if# most ezen a nagy- jelentőségű gyűlésen, hogy megvá­lasszuk közülünk azt, aki legjob­ban megérdemli ezt a nagy kitün­tetést A beszéd befejezése után a gyű­lés viharos tapssal fogadta el kül­döttnek a község dolgozóinak eglyik legjobbját, Lánszki Pált. A küldött családját támogatják Redák János, a DÉFOSZ elnöke, erős kézszorítással ígérte, hogy amíg Lánszki elvtárs tanulmány­úton lesz a DÉFOSZ tagság elvégzi a nö- vényápolási munkákat A földművesszövetkezet sem akar lemaradni a segítésben- Szraka Já­nos elnök ígéri, hogy a küldött családját anyagilag tá­mogatják. Lánszki elvtárs mosolygó arccal, boldogan lép a piros drapériával dí­szített asztal elé, hogy innen mond­jon köszönetét « beléje helyezett bizalomért­— Nagy eredmény az számunkra dolgozó parasztoknak, hogy a nagy *— Ideje már, szégyenlein magam Ifjúmunkás létemre, hogy előbb nem alakítottuk meg. Hogy akartuk mi erősíteni az ifjúsági egység létreho­zását. Es mindennap 300 százalékot teljesítünk, ugye? •— Igen. Nekünk ifjúmunkásoknak győzni kell a munka frontján. — A hegy-oldalon rohamosam llejutottak és nagy lihegve nyitottak be a gyűlésre. A sorok között ott lehetett látni az ifi traktoros brigád tagjait: Petrovics Istvánt, Tucsek Pált, Krtesamik Pált, Erdélyi Istvánt, a brigádvezetőt és Dicse Istvánt, akik több mint egy hét óta 200 százalékon fölül teljesí­tenek. •—• Mi, nógrádmarca® állami gazda­ság ifi traktoros brigádja — kezdi beszédét Erdélyi István, az ifi trak­toros brigád vezetője — megalakítjuk a 200-as brigádot és versenyre hív­juk a megye álla mi gazdaságainak A Mezőgazdasági Igazgatóság Nö­vénytermelési Osztályának április 23-i jelentése arról számol be, hogy az árpa, cukorrépa és a napraforgó veté­sénél még lemaradások mutatkoznak. Jó ütemben halad a kukoricavetés, amelynek a vetési határideje május 15- Ugyancsak jót halad a burgonyavetés is, amelynek a vetési határideje ápri­lis 30. A lucernát és vörösherét termelő egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­tok részére a minisztertanács határo­zata nem írt elő határidőt. A lucerna­vetés azonban már jóval túl haladta a megyei keretet. A vöröshere vetése is jó ütemben halad. A megye eddigi vetéseredményei a következők. A vetés tavaszi árpából 96.4, a zabból 102.5, kukoricából 65.1, lucernából 215.3, vö­rösheréből 91.2, burgonyából 92.3, cu­korrépából 97.2, napraforgóból 99-1 százalék. felszabadítónk és segítőnk, a szov­jet nép, Pártunk, a Magyar Dolgo­zók Pártja és bölcs vezére, Rákosi elvtárs módot ad arra. hogy saját szemünkkel győződjünk meg a világ valóban legfejlettebb nagyüzemi mezőgazdálkodásáról és a kolhoz-pa­rasztok vidám, dolgos életéről. Mi­után a járás községeinek dolgozó parasztjai belémhelyezték bizalmu­kat, ígérem, hogy elhozom mind­azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyet ott szerzek. Ha hazajövök, átadom tapasztalataimat a dolgozó parasztságnak, hogy ők is rálépje­nek a társasgazdálkodás útjára, hogy ők is olyan boldogságban és jó­létben éljenek, mint a Szovjetunió kolhozainak parasztjai. Többet fogunk tanulni! — Jói beszél! Majd elmond ne­künk mindent. Egész biztos, hogy őszre megalakul már a termelőcso­port községünkben is — szól Fele István községi bíró a mellette lévő gazdához. — Ilyen kell nekünk — bólingat amaz. A boldog küldött beszédét lelkes taps fogadta. A tér jobbfelén DÉFOSZ-fiataiok állnak- Egy kissé irigykedve néznek Lánszkira. Már­tinké András meg is jegyzi — jaj de szeretnék a helyébe lenni. — Mit irigykedsz — vett végett a sóhajtozásnak a fiatal Szabó Mi­hály — megérdemli, mi fiatalok is sokat várunk tőle. A gyűlés után a dolgozó parasz­tok még soká elbeszélgettek a kül­döttek Tanácsokat osztogattak, van. aki már harmadszor mondja neki. hogy ezt és azt jól nézze meg, el ne felejtse, mert ez engem nagyon ér­dekel. Azután szétoszlanak, nyugod­tan, megelégedve, mert valameny- nyien érzik, hogy ez B választás döntő fordulat részükre, amely elő fogja segíteni Felsőpetényben is a jobb és szebb élet kialkulárát. Lantos László ifi traktoros brigádjait. Mi vállaljuk, hogy mindennap 200 százalékon felül teljesítünk, az üres járatot 10 száza­lékkal, az üzeimanyagfogyaszlásf pe­dig 4 százalékkal csökkentjük. Ja­vaslom, hogy a brigádunk neve a hős szovjet fiatotoknak, a* „Ifjú GáTdá“-nak a nevét viselje. •— Éljen! — hangzott viharkén# a brigád tagjainak öröm telj es kiállása. Méltók leszünk az „Ifjú Gárdá“-hoz, kiáltották valamennyien. A gyűlést befejező ifjúsági1 induló messze tútezállt a gazdaságon, brr detve a község dolgozó parasztjainak és fiataljainak, hogy a nógrádmar- calí állami gazdaságban rohamra in­dultak az „Ifjú Gárda“ traktoros brigád tagjai a nagyobb termelési eredmények eléréséért és az egységes ifjúsági szövetség megerősödéséért. L.—U Szalmatercse és Lltke községek dol­gozó parasztjai befejezték a 8 főnö­vény vetését. A vetés befejezéséhez közeledő köz­ségek: Szendehely, Mátra verebély, So­moskőújfalu, Somoskő, Zagyva- pálfalva, Baglyasalja, Szuha, Ság- ujfalu, Felsőtold. Az árpavetést befejezte 101 község. A zabét 122, lucernából 129, vörös­heréből 11, burgonyából 82, cukorré­pából 66, napraforgóból 104, kukoricá­ból 2 község. A járások közötti versenyben első a rétsági járás, utána követ­keznek: szécsényi, pásztói, balassa­gyarmati járás, Balassagyarmat város, salgótarjáni járás, Salgó­tarján város. C ok szépet és jót hallottam már ^ termelőcsoportjukról és a multheti esőzés után érdeklődéssel indultam meglátogatásukra. Ütköz­ően elképzeltem azt a szorgalmas munkát, amit végeznek, a szép veté­seket, a tiszta gazdasági épületeket, ami a csoport munkájának ered­ménye. Örültem, amikor Kisfalud pusztá­nál megláttam a szép, tiszta, hara­goszöld bokros búzát• Nem mondta senki, hogy ez a „Petőfi" tszcs ve­tése, de a gondos talajmunka, a jól fejlett búza láttára minden más gon­doláit eloszlott, örömöm csak foko­zódott, amikor elmondták az elv tár­sak, hogy az övék a jól fejlett tiszta búza és még hatvan hold van ugyanilyen. Irsay földbirtokos, a puszta volt gazdája nem tudott ilyent termelni, mondotta büszkén az egyik tszcs- tag. Nem is tudhatott, mert még azt sem tudta, hogy a szarvasmarha kö­zül melyik az ökör vagy a tehén- Nem is tartózkodott a pusztán, csak aratásra jött le. Utána Pestre ment, ahol élt, mulatott, dőzsölt. Az elv­társak izzadtak a földjén, az élvtár- sak termelték a búzát, kenyerük még sem volt. Morzsa és nélkülözés jutott. Ez volt az elvtársak sorsa és ezen változtatott a felszabadító Vörös Hadsereg, amely felszabadította ha­zánkat, utána pedig megalakult a termelőcsoport. Nemrégen volt meg­alakulásuk egyéves évfordulója. De az elmúlt év is bebizonyította a szö­vetkezeti gazdálkodás előnyét, élet- képességét. Egy évvel ezelőtt 32 öntudatos dolgozó egyesült és elindult a fejlő­dés útján az új élef felé. Azóta so­kat dolgoztak, de még többet építet­tek, haladtaik és ezekután már csak jobb és könnyebb lesz. Egy évvel ezelőtt csak annyi volt, amit a tszcs-be vittek. Ma már konyhakertészetük van. A melegágy­ban ezrével vannak a különböző palánták és maguk szakszerűen ter­melik a különféle konyhakerti növé­nyeket, ami mind biztos pénzt je­lent. Építkeztek. Rendbehozták a gazdasági épületeket, romos hodály- ból 300 hízó befogadására sertéshiz­laldát építettek. 22 tagból álló ser­téstörzs részére kutricát készítettek- Ezen kívül van 150 birka törzs 120 szaporulatával, 22 anyasertés, 70 sza. porulafával, négy lovuk, szerszámuk, 60 hold őszi, 20 hold tavaszi len, borsó, kömény vetésük, van ottho­nuk, saját országuk. Ma szabadon, emberként élnek, vidáman dolgoznak• Győzelmet ér­nek el napról-napra, amikor időről időre teljesítik a szántást, vetést, az adatolást, az ültetést. Ezeket és Pár. tunk gi/őzelmét ünneplik május elsé- jén a kastély parkjában. OH ünne­pelnek, ahol nem is olyan régen még a kizsákmányolásukat ünnepe! te a földesúr. Ma már a gyermekűi tanul ott — mert iskolává alakítot­ták — és május elsején pedig iir. neplőbe öltözve ünneplik Pártunk győzelmét, a béketábor seregszemlé­jét. Munkájukat, ünneplésüket a kör­nyék minden dolgozója figyeli. Ha. somló sorsúak jóindulatúan, a kulá- kok,avolt földbirtokosok ottmaradt felesége, a vele cimborálók ellensé­gesen. Éles, bíráló szemmel figyelik ezek egész munkájukat és örülnek, amikor esetleg arról hallanak, hogy az intézőbizottságban nézeteltérések vannak■ Ki is használnak minden alkalmat azért, hogy hatalmas fejlő­désnek indult gazdaságukat szétrob­bantsák. Ma már nem nyíltan tá­madnak. Alattomosan pénzelt ügy­nököket akarnak beküldeni a kulá- kok — vagy a földjük felajánlása után maguk is belépnek — a tszcs-be. Ezen mesterkedett Irsayné is, ami­kor volt kerülőjének azt mondotta: »Nézze Kiss úr! Én elmegyek, mert muszáj. Minden ingatlanomat fel­ajánlottam a tszcs-nek. Maga to­vábbra is ittmarad, ügyesen fura- kodjon be a tszcs-be, hiszen közülük való és nyugodtan dolgozhat'’. A felbérelt Kiss ,.úr nehéz dió­nak“ tartotta a feladatot, de ,.meg. próbálom", gondolta magában, hi­szen megéri azért a ,jutalomért", amit Irsaynétól kapott. Kiss ,,úr”-nak nem sikerült be­jutni a tszcs-be. Az elvtársak fel­ismerték kétkulcsosságát, mert ébe­rek voltak. Az éberség azonban továbbra is szükséges. Én úgy láttam, hogy van még ott tennivaló a csoporton belül- Figyeljenek minden megmozdulás­ra, kutassák, nem-e az ellenség mozgolódik mert feltehető, hogy Kiss ,,úr‘‘ előtt esetleg más is jutott be a tszcs-be, aki megpróbál dolgozni- Ne legyen az a kifogás, hogy mi munkások ,,nem vagyunk ékesszólá- súak, nekünk nehezen megy a ce­ruzaforgatás.‘‘ Ez iOaz! Nem ékes- szólásúak, az írás is nehezen megy, de van egészséges gondolkodásuk, becsületük, ami többet ér minden­nél. Ez pedig elég a bátor, helyes vezetéshez és ne feledkezzen meg arról, hogy ott van a Párt, amely támogatja magukat. Szorgalmas munkájuk gyümölcsét a nyáron aratják. Ez megszünteti a mostani nehézségeket és újabb fel­adatukhoz érhetnek el. Bevezethetik a villanyt, villanydarálót használ­hatnak, szivattyút vehetnek a kony­hákért részére, de ez csak úgy lesz lehetséges, bo éberen örködnek azon, hogy az elvetett és fejlődésben lévő mag beérik és azt senki nem tiporja el. Elvtársi üdvözlettel; J. S. Versenyre Síel az „Iljű Gárda“-I»rigá<I Fokozzuk az árpa, cukorrépa, napraforgó vetését Jelentés a tavasai munkák állásáról Éljenek ötéves tervünk élenjáró harcosai, a magyar sztahanovisták!

Next

/
Oldalképek
Tartalom