Szabad Nógrád, 1950. május (6. évfolyam, 17-21. szám)

1950-05-01 / 17. szám

Éljen május 1, a világ munkásságának seregszemléje, a prolefárnemzetköziség harcos ünnepe! A HATODIK SZABAD MÁJUS 1-ÉN Május 1. A munkásosztály, a világ dolgozói hat évtizeddel ezelőtt határoza­tot hoztak, hogy má jus elsejét a világ dolgozóinak ünnepévé avatják. Azóta ezen a napon évről-évre ünnepel a'dol­gozó nép. Kemény harcok árán, buj­dosva is, de határozatát megtartva ün­nepelt, hogy ezen keresztül megmutassa rettenthetetlen erejét, eltökélt szándé­kát felszabadulásának kivívásához. Az elnyomatás szörnyű éveiben is a munkásosztály harcainak élén ott állt Lenin és Sztálin harcokban megedzett pártja, a Bolsevik Párt és egy pillanatig sem csüggedve fáklyaként világította az utat, amelyen az elnyomásban síny­lődő munkások elérhetik a felszabadulá­sukat. A könyörtelen harcban patakok­ban iolyt a dolgozók millióinak vére. A május elsejéken mind nagyobb mérték­ben kibontott vörös zászlók hirdették, hogy folyik a harc, a győzelem elma­radhatatlan és aki a népre tör, annak lakolni kell. A nagy Októberi Szocialista Forra­dalom idején Lenin, Sztálin dicsőségek­ben gazdag, tapasztalatoktól megerősö­dött Pártja igazolja a világ dolgozóinak, hogy harca nem volt hiábavaló, végle­gesen lerázta a kapitalizmus bilincseit, bebizonyította a burzsoázia szolgálatá­ban lévő szociáldemokráciának, hogy megvalósulhat egy országban is a szo­cializmus. A még fel nem szabadult or­szágok dolgozóinak ez hatalmas eiőt, bizakodást adott a további harcok­hoz. Megmutatta, hogy nem elérhetet­len álom többé a kizsákmányoló osztá­lyoknak megsemmisítése. Azóta megváltozott az egész világon május 1 megünneplése. Nem volt már többé, ami akauaiyi gördíthetett volna a roppant fejlődés elé. Hiába volt a kapi­talista társadalomnak a fasizmussal való kísérletezése, hogy lerombolja a szocia­lista Szovjetuniót. Lepattant róla a rá­galom, megtorpant, aztán megsemmi­sült a támadó ellenség, a dicső Szovjet­unió megerősödött, hatalma még szilár­dabb lett. Hallatlan győzelme felszaba­dította a népi demokráciákat az elnyo­másból, a hatalmas Kína lerázta az im­perializmus rabláncait. Gyarmati népek szabadságharca, nyugati országok dol­gozóinak mozgalma fellángolt, a világ dolgozóinak egysége megszilárdult és a munkásosztály ma, hat évtizeddel a ha­tározat után, megmutatja nemzetközi összefogását és szervezettségének rop­pant ereiét. A munkásosztály Pártja, a Kommunista Pártok maguk köré tömö­rítve a dolgozók széles tömegeit, egysé­gesen és szilárdan felzárkóznak a szo­cializmus, a világbéke fő ereje, a nagy Szovjetunió mögé. Vájjon hogyan vált ez lehetségessé?. Ügy, hogy Lenin-Sztálin pártja, a Bol­sevik Párt és a nagy Szovjetunió, ami­óta kibontotta győzelmi zászlaját, mun­káját mindig az igazság vezeti. Harcai­ban ott volt mellette a világ dolgozóinak szolidaritása és még soha nem csalódott benne a világ munkásosztálya. Egyet­len cél van előtte: felszabadítani a világ dolgozó népét, országában megterem­teni a legjobb életet, kezébe adni a dol­gozó népnek saját sorsának irányítá­sát, munkáján keresztül mutassa meg, hogy irányítani tudja saját sorsát. Kü­lönbet, jobbat, szebbet tud alkotni, mint a kizsákmányoló kapitalista társadalom. A felszabadult szovjet ember meg­mutatta, hogy mire képes. Megszün­tette a termelés egyéni kisajátítását. A dolgozók munkájukon keresztül monda­nak köszönetét Pártjuk és nagy vezé­rüknek, Sztálinnak, hogy kezükbe adta a hatalmat. Ötéves terveiket győzelem- ről-győzeiemre viszik. Munkájuk ered­ményeként kiszorult az országból a ka­pitalizmus utolsó maradványa, megsem­misültek az imperialisták belső ügynö­kei és a most folyó negyedik ötéves tervük az emberiség legnagyobb dia­dalát aratja; elviszi a szocialista Szovjetuniót a kommunista társada­lomba. Sztálin elvtárs azt mondta, hogy a szovjet embernek munkája ha­talmas alkotó munka, hogy ez az alkotó munka el fogja dönteni az emberiség sorsát. A Szovjetunió eredményei felmérhe- tetlenek Egyetlen esztendőben 150 ezer traktort, 41 ezer kombájnt és automa­tikus kombájnt, 1600 egyéb mezőgazda­sági gépet adott a mezőgazdaságnak. Ipara óriási eredményeket mutat. Az ötéves terv szerint a Szovjetunió ipari termelésének 1950-ben 48 százalékkal kell felülmúlnia a háború előtti 1940-es év ipari termelését, de már 1949. év utolsó negyedévében az ipari termékek átlagos havi termelése az 1940-es szín­vonalat 53 százalékkal múlta felül. Az 1948. évhez viszonyítva a munkaterme­lékenység 13 százalékkal növekedett, az ipari termékek minősége javult, a vá­laszték növekedett, különösen a köz­szükségleti eikkek és az élelmiszerek terén. Az elmúlt év egyik legfontosabb ered­ménye az új technikai módszerek fej­lesztésében és bevezetésében a sok munkát és nagy fáradságot igénylő munkák gépesítésében elért komoly si­kerek. 1949. év folyamán több mint 300 fontos, újfajta magas termelékenységű gépet és egyéb berendezést terveztek és meg is kezdték gyártásukat. Az el­múlt év folyamán kimagasló eredmé­nyeket értek el a kolhoz gép- és traktor­állomások és szovhozok dolgozói a mezőgazdaság terén. A szocialista mezőgazdaság terme­lése magas emelkedést mutat. 1940. év színvonalát egészen felülmúlta. Össz- gabonatermés 7.6 milliárd púd (kb. 125 millió tonna). A vetésterület 6 millió hektárral növekedett. Az állattenyésztés terén 120 ezer állattenyésztő gazdaság létesült a kol­hozokban. A közösségi tula jdonban lévő állatállomány magas eredményeket mutat: szarvasmarha 21, sertés 78, juh és kecske 19, ló 22 százalék. A közös­ségi tulajdonban álló haszonállat jóval felülmúlja az 1940-es évit. A természet átalakításának nagy sztálini tervét 600 ezer hektáron erdősí­téssel elvégezték, 800 ezer hektárnyi területet pedig előkészítettek. A nép anyagi jóléte fokról-fokra nő. ami törvénye a szocialista társadalom­nak. A Szovjetunióban ismeretlen a munkanélküliség borzalma. A nemzeti jövedelem 17 százalékkal múlta felül az 1948. évit, az 1940. évit pedig 36 százalékkal. A jegyrendszer megszüntetése óta már harmadszor szállították le az ára­kat, ami a nagyobb vásárláshoz és a na­gyobb árumennyiség eladásához ve­zetett. Az elmúlt évben igen nagy eredményt ért el a Szovjetunió a kulturális fejlődés terén. Az általános hétéves és közép­iskoláknak, technikusoknak és egyéb szakiskoláknak több mint 36 millió, a felsőbbfokú tanintézeteknek pedig 1128 ezer tanulója van. Megnövekedett a tu­dományos kutató intézetek és azok tu­dományos munkásainak száma. A Szovjetunió hallatlan eredményei óriási mértékben kihatnak a felszabadult népi demokráciák országaira. Egyenle­tes fejlődés mutatkozik mindenütt. A dolgozó nép hatalma megszilárdult. A tervgazdálkodás teljes egészében meg­szüntette a gazdasági válságot. Az el­múlt évben sikeresen fejezték be három­vagy kétéves tervüket. A Szovjetunió állandó gazdasági és erkölcsi támoga­tása már mindenütt hatalmas lendületet adott a fejlődéshez. Megszűnt a munka- nélküliség, emelkedik az életszínvonal és a népi demokráciák dolgozóinak sze- retete és hálája száll a nagy Sztálin felé. Ez a szeretet most május elsejének megünneplésekor a jobb és több mun­kában nyilvánul meg. Látják a dolgo­zók, hogy felemelkedésük egyedüli zá­loga a Szovjetunió baráti támogatása és a mind fokozottabb munka. Ez a megnyilvánulás országunkban már felszabadulásunk ötödik évforduló­ján óriási eredményeket hozott. Most május elsejének hatodik szabad meg­ünneplésén még fokozódott. A dolgo­zókban feltárult, hogy mi is azon az úton haladunk, amit Lenin és Sztálin nagy Pártja mutat az egész világ dol­gozóinak, amin járva a Szovjetunió ma a világ legfejlettebb országa lett. Bizalommal fogadja dolgozó népünk a Magyar Dolgozók Pártjának és annak vezére, Rákosi elvtársnak tanácsait, mert látja, hogy ez a Párt a marxi- lenini-sztálini világot átformáló elmélet alapján áll. Hogy a dolgozó nép a Párt által mutatott úton jár, bizonyítja sike­resen befejezett hároméves tervünk és a most megindult ötéves tervünk sike­res elindítása. Máris új, eddig nem is­mert munkateljesítmények születtek. Egyéni versenyben új hősök mutatják, hogy a Szovjetunió dolgozóinak példája nyomán hős katonáivá váltak a világ békéjének megvédésére. Ilyen nagy és szent ügynek — mint a világ békéje — megyénk is egy ereje lett. Hadsereg lett megyénk dolgozó népe, akiknek kiváló katonái példát mu­tatnak az egész világnak. Ilyen Telek Erzsébet, aki munkateljesítményét 350, vagy az építészet új sztahánovistája, Pálok Ferenc, aki 610 százalékban, vagy az acélgyári Kovács Vince szta- •hánovista, aki kiváló munkamódszerét munkatársaival ismerteti, vagy Le- hóczki László éimunkás, aki előtt egyre, tisztábban domborodik ki a jobb és több munkának jelentősége. Ebben a gigászi küzdelemben, ami a békéért folyik, ott menetelnek hős bányászaink is. Radics János 217 százalékkal, Recs Ernő 234, Kovács László 322 százalékos teljesít ménnyel mutatnak példát. De sorolhat­nánk még végtelen sorokban. A mezőgazdaság sem mutat fel ki­sebb eredményeket. Ha visszagondo­lunk arra, hogy még ezelőtt néhány év­vel a feudalizmus jármában vagy a maitól százszorosabb kulák uzsorát nyögte a paraszt, nem lehet kétséges, hogy az elért eredmények nagyságát nem lehet leírni. Hiszen ma szocialista munkaversenyek folynak a mezőkön, sztahánovisták lesznek a tszcs-k dolgo­zói, a traktoristák új emberekké for­málódnak, mint például Guttin Mihály, aki traktorával 380 százalékos ered­ményt ért el a szántásnál, vagy a többi névtelenek. igen, ez hatalmas változás. Ezek az eredmények feljogosítanak, arra, hogy ünnepeljünk a hatodik szabad május elsejénkén. Ez az ünnep olyan lesz, amilyen még soha nem volt. Ünnep lesz, ahol a világ dolgozó népével együtt megyénk dolgozói megmutatják egységüket és erejükét a háborúra spekuláló imperialistáknak, akik min­dent elkövetnek, , hagy elért eredmé­nyeinket szétrombolják. Nem riadnak vissza a gyilkosságtól, a háborútól. Ez az ünnep fogadalma is lesz a dol­gozó népnek, hogy mindenben segíti saját harcát, a béke harcát. Ez az ünnep kötelességvállalás is lesz dolgozó népünknek, hogy munkájával segíti a nyugati országokban, a gyar­mati sorsban sínylődő dolgozók harcát a végső felszabadulásig. Jól meg kell tanulni magyar munká­soknak, parasztoknak, értelmiségieknek, hogy feladatúnk óriási és amíg két ke­zünkben a munka és fejlődésünk határ­talan, az imperializmus egyre mélyebbre süllyed saját mocsarában. Mint a vízben fuldokló kapkodik, hogy megmentse szennyes életét. Nincs határa aljas cse­lekedetének. Képes lenne újból lángra- lobbantani az egész világot. Atom­bombával és nemiétező fegyverrel ré­misztgeti a békés népet. Zsoldjába szegődnek az emberiség söpredékei. Vájjon nem-e azt mutatja a jugoszláv banditák aljas cselekedete? Az országukon belüli vér- és terror - a dolgozók ellen, vagy a népi demo­kráciák elleni kémügynökök kineve­lése? Szabotázs gyilkosságok sokasá­gától szennyes véres kezükre? Még ott él emlékezetünkbén Rajk és bandájának szörnyű leleplezése, ami vérözönt akart hozni hazánkra, vagy a Standard-gyár kémeinek leleplezése. De a Kostov-per Bulgáriában nem-e még fokozottabb éberségre és fokozottabb munkára ösztökélnek? Az imperialisták szemtelensége mind határtalanabb lesz. Még nem múlott el a libavai. provokáció, ahol a szovjet terü­let fölé repülve kémkednek. Mi ez, ha! nem az, hogy fuldokolnak saját pisz­kaikban és a háborútól vár ják a szaba-í dulásukat? Mi ez, ha nem az, hogy el­vetemültek végleg és vérözönt akar­nak? Mi ez, ha nem állati sorba süllye­dés. Elmondhatjuk a hatodik szabad má­jus elsejénkén, hogy szégyenfoltjaivá váltak a földgömbnek, mert még nem múlt el előttünk az a szörnyű pusztítás és rombolás, amit a háború ránkzúdí­tott, még az anya siratja elpusztult gyermekét és ők, íme, most harmadszor újból vért akarnak. Miért nem tudnak békésen élni? Mert ez soha nem volt természetük. Mert a kapzsiság határtalan náluk, mert a ki­zsákmányolás éltető értjük. Ebben a szennyben egyre mélyebbre süllyednek. A béke szent ügyéért bontotta ki zászlaját Dejtár község parasztsága Alig, hogy behegedtek az emberiség testén a második világháborúban szer­zett borzalmas sebek, az emberiség gonosztevői újra vérfürdőt akarnak. A háború jó üzlet a tőkéseknek. Csak az amerikaiak 55 és félmilliárd dollár profitot zsebeltek a második világ­háborúban, amikor az emberek tízmil­liói pusztultak és véreztek el. Az amerikai imperialisták nem elé­gedtek meg a hatalmas profitjukkal, új háborút akarnak és elfeledkeznek ar­ról, hogy milyen hatalmas változás állt be az egész világon a háború után. A Szovjetunió megerősödött és győzelmes harcai nyomán felszabadultak Keiet- Európa kapitalista elnyomás alatt nyögő országai — köztük hazánk is — és ezek is a békeharc tevékeny része­seivé lettek. A béketábor ereje megnőtt A háborús uszítok minden erőlködése ellenére a béke erői mindjobban erő­södnek. Az eddigi propaganda fegyver rét felváltotta a béketábor erőinek konkrét tömegakciója. Ez év már­ciusában a Béke Híveinek Világkon­gresszusra életrehívott állandó béke bizottság Stockholmban ülést tar­tott. Ez az ülés felhívással fordul a világ békeszerető embereihez, hogy aláírással támogassák a békekonferen­cia határozatát, amely az atombomba azonnali betiltását követeli. Alig hal­latszott el a felhívás, a békeszeretö emberiség nyomban válaszolt: a Szov­jetunió és a népi demokráciák országai a szocialista munkaverseny kiszélesí­tésével, a francia, olasz, dolgozók sztrájkkal. Velünk a hatalmas Szovjetunió Dejtáron, a balassagyarmati járás kis paraszt községében csaknem 1000 ünneplőbe öltözött dolgozó paraszt — fiatalok és öregek, lányok és asszonyok — gyűlt össze a földművesszövetkezet előtti főtéren, hogy meghallgassák Bottyán István elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának beszédét: — Dejtár kommunistáinak is részt kell venni, az élre kell állni e dicső harcban, mely az emberiség jövendő­jéért folyik. Nem vagyunk egyedül. Velünk van a hatalmas Szovjetunió, velünk az erő és velünk az igazság- Együtt indulunk harcba a békéért, a szabad Kínával és a népi demokratikus országokkal. De velünk vannak ebben a harcban az öt világrész békevágyó népei, franciák, olaszok, hinduk, ausztráliaiak, amerikaiak, angolok, fe­hérek és színesbőrűek, férfiak és nők egyaránt. Győzünk, mert harcunk igazságos harc, mert harcunkat a világ dolgozóinak vezére a szeretett, a bölcs Sztálin vezeti — mondotta beszédében Bottyán elvtárs. A gyujtóhatású beszéd elhangzása után a hallgatók nem széledtek szét, hanem kis csoportokban állva beszél­gettek. Simkó János idősebb paraszt. 65 éves. A gyűlésről ő így beszél: — Nézze csak elvtárs — mutat egy haragoszöldszínü gyönyörű búzatáb­lára — mi parasztemberek ezzel har­colunk a békéért. Még több kenyeret adunk az ipari munkásoknak. A sze­gény ember sohasem akart háborús­kodni, de hát ki is kérdezte volna ót. Egyenesen kidobolták, hogy háború van, gyerünk ütni, verni egymást azért, hogy az egyházközségnek ezer holdjai legyenek, mi meg nyomorog jank. Most nem így van. Nem bízzuk a béke megvédését senkire. Majd mi megvédjiik. Sokan vagyunk mi, dolgo­zók a világon! A másik véleménytmondó Hegedűs Karcsi úttörő, éltanuló. — Elvesztettem édesapámat a hábo­rúban, meggyilkolták a tőkések. Gyű« löljük az ellenséget, gyűlöljük azokat, ak.ik sok árvát és rokkantat akarnak látni. Dejtár népe egy emberként áll a béke megvédése mellett. Tudják miért kel! harcolniuk. Azért, hogy megvéd­jék azt, amit eddig építettek: bevezet­ték a faluba a villanyt, iskolát, község­házát építettek és termelőcsoportot ala­kítottak. Vidámabban élnek. Ez ellen törnek az imperialisták, akik újra szol­gaságot és nyomort akarnak a virágzó élet helyén látni. Tervüket a dolgozók milliói meghiúsítják. Túrái Lajos Szakasits Árpád lemondott A Magyar Távirati Iroda közli: Szakasits Árpád a következő le­velet intézte az országgyűlés elnö­kéhez: „Drahos Lajos úrnak, a Magyar Onszággyűlés Elnökének, Budapest A Függetlenségi Népfront A Magyar Függetlenségi Nép­front országos tanácsának elnök­sége f. hó 25-én tartott ülésén fog­lalkozott Szakasits Árpád lemondá­sával és elhatározta hogy az Közlöm, hogy egészségi állapo­tomra való tekintettel a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának Elv nökségéről lemondok. Budapest, 1950 április 24-én. Szakasits Árpád” elnökségének határozata országgyűlésnek Rónai Sándor külkereskedelmi minisztert java­solja a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnökéül. Az Amerikai Egyesült Államok ipari termelése 1948-tól 1949-ig 22 százalék­kal csökkent. Az iparba befektetett tő­kéjük 15 százalékkal csökkent. Persze, hogy bántja őket a szocialista államok fejlődése. Azonban azzal nem számolnak, hogy nálunk nincs kizsák­mányolás, nálunk nincs munkanélküli­ség és nálunk legfőbb érték az ember. Ez fáj nekik, ezért akarnak háborút. Most az egyszer pedig tévedtek. Meg­mozdult a világ népe. Kínától New- Yorkig, Sidney tői Stockholmig békét kiált a dolgozó nép. Fizikai dolgozó, ér­telmiségi, művész és diák felemeli til­takozó szavát a háború ellen, az im­perialisták ellen. Hatodik szabad május elsejénknek ennek a hatalmas béketábornak egy­ségében kell lezajiania. Ott kell állnunk győzelmeink szervezője, a Magyar Dol­gozók Pártja és szeretett vezérünk mögött, aki a béke nyilatkozatát első­nek írta alá, aki a népért áldozta életét, aki minket rendíthetetlen akarattal sora­koztat a nagy Szovjetunió, a mi drága Sztálin elvtársunk zászlaja alá. Érezze május elsején minden ember, hogy ,,ha összetartunk rendületlen, le­győzzük végleg a háborút”. Éljen május 1, a békéért, az imperia­lista háborús gyújtogatok ellen küzdő népek, a dolgozók százmillióinak harcos seregszemléje! Éljen Sztálin, a világ dolgozóinak bölcs tanítója, a békeharc lángeszű ve­zére, a magyar nép igaz barátja! Éljen győzelmeink szervezője, a Ma­gyar Dolgozók Pártja! Éljen Pártunk Központi Vezetőségei Él jen népünk szeretett vezére: Rákosi Mátyási

Next

/
Oldalképek
Tartalom