Szabad Nógrád, 1950. március (6. évfolyam, 9-12. szám)

1950-03-03 / 9. szám

SZABAD NÖGRAD 1950 március S. Körkép az acélgyári kultúrfrontról AZ ACÉLGYÁRBAN úgy döntött az üzem munkássága, hogy Danilla József elvtársat, a javító műhely leg­jobb dolgozóját felküldik a magyar sztahánovisták első országos tanács­kozására. Danilla Józseffel nem elő­ször találkozunk itt az ünnepélyes ér­tekezlet színhelyén, az acélgyári kul­túrteremben. Legutóbb például a „Szabin nők elrablása“ című vígjáték előadásán láttuk, akkor brassói bor­kereskedő volt, alaposan működésbe hozta nevető izmainkat. Máskor meg különböző szerepeket alakított a szín­padon. DE MAS BIZONYÍTÉK is van arra, hogy a kultúrmunka és a termelés szorosan összefügg egymással. A kultúrmunka más területein is talál­kozhatunk a termelő munka hőseivel. Az énekkar büsz­kélkedhet a legtöbb ifi jrlQWijfc-r élenjáró dolgozó- va[ Racskó Béla többszörös újító dz élmunkás jelvényt, Jancsik János, Fe­kete Mihály, a munkaérdemrendet tűzhetik a mellük­re, amikor az énekkar a nyilvánosság elé lép. Jancsek Mihály újító, Mitter- bach Géza lágyítómester, Csabai István hegesztő, Lakatos Ferenc újító és a többiek, az élmunkások, újítók, bri- gádvezetök, egyéni versenyzők méltó­képpen képviselik a kultúrgárdában a termelő munka hőseit. A SZÓK KIS HELYISÉGBEN a fal mellé állított paciokon munkások, szellemi dolgozók szoronganak. A kis asztalka mellett Nagy Ferenc, az ál­talános iskola rajztanára beszél. Tre­cento, Quatrocento — ez a mostani előadás tárgya. A falon képek, <■ajzok, öntök, lakatosok, műszaki tisztviselők, irodai dolgozók alkotásai. A múlt­kor kiállítást rendeztek, a 260 kép és rajz közül maradtak vissza ezek a képek. A tárgyválasztás is a munka és a kultúra szö­-------------------vétségét tükrözi: a • Jkp -gt tizenöt kép közül 5 i gőzkalapácsot, ko­/ \lWw vácsokat ábrázol. / jgsyll__B Izzón formálódik az a cé[ a gőzkalapács alatt: így formáló­dik ebben a művészcsoportban is az új, haladó munkáskultúra. Duba László,'azóta már a Képzőművészeti Főiskola növendéke. Pincsák József is ott van már, innen indultak el, ebből a kis munkás képzőművész cso­portból, amelynek vezetője egy öntő- munkás, Siderszky Zoltán... ITT VAN A FOTÖSZAKOSZTALY. A múltban drága és csak a kiválasz­tottak számára elérhető szórakozás és művészet volt a fényképezés. Aía? Kollár Gyula ollómunkás vezeti a cso­portot, már kiállítást is rendeztek a műveikből. Ez a munkásság már tudja, mit köszönhet a felszabadulásnak, a munkáshatalomnak, már tudja, hogy a termelésben végzett jó munka egy­úttal a kultúra hadállásáért vívott harc egyik döntő fegyvere. A BÁBSZÍNHÁZ is azért kezdi meg a működését, mert a gyár dol­gozói jól harcoltak a selejt ellen, nye­reségvisszatérítést kaptak, amiből ezer forintot mindjárt bábszínház beszer­-------—---------- zésére fordítottak.­N M^S ' Ezzel pedig ismét ■ csa^ a szoclaliz­mus ügyét szolgál- ják, kimennek a falvakba, Traktor Ferke, meg a répa című kis mesejáték előadásával bemutatják, mit jelent a fa­lunak a traktor, az egyéni keserves munkával szemben, a közös erőfeszí­tés. A ZENEKAR ARRÓL NEVEZE­TES, hogy nincsen egyetlen „kültagja" sem, legfeljebb nagyobb Hangverse­nyen, vagy vidéki szereplés alkalmá­val kérnek kölcsön hegedűsöket a bá­nyászoktól. KICSI A TEREM, SZÓK A HELY. halljuk az állandóan visszatérő pa­naszt. Bizony, a kilenc szakosztály már kinőtt a régi kultúrhelyiségből, hiszen az üzemi kultúráiét egyre na­gyobb mértékben lép fel a város dol­gozói elé, munkájuk már túlsugárzik az üzem falán. Ez a fejlődésnek igen örvendetes jele, de különösen a szín­játszók, a legnépszerűbb szakosztály esetében bizonyos veszélyeket is rejt magában. A színjátszók csupa nagy előadást produkálnak, a kisebb egy felvonásosok csak mint idő és mű­sorpótló szám kerül előadásra. Nem szabad elhanyagolni az apró munkát, mert, mint Lenin elvtárs mondotta: az apróból lesz a nagy. Meg kell ta­lálni az utat kifelé is, de el kell mé­lyíteni a kultúrmunkát az üzem leié is. Ha nincs megfelelő égyfelvonásos, a munka mindennapi kérdéseiről ma­guk a kulturgárdisták is össze tudnak állítani egy-kéí villámtréfát. Úgy, ahogyan a Magyar Acélban csinál­ják: pellengérre állítják a későket, a seleftgyártókat, amivel a kultúra mu­Brunczel Tibor: Építők vetését a proletármunka, a pártmunka szerves részévé leszik. A KÖNYVTÁRBAN IS SOK TENNI­VALÓ VAN MEG. Hiányzik a pro­paganda, kevés a látogató. Havonta 300 könyvet olvasnak az acélgyáriak a szakszervezeti könyvtárból. Egy kis statisztika: minden tizedik acélgyári dolgozó olvas egy könyvet egy hónapban. Ez bizony rés, komoly rés a kultúra frontján. 2600 könyv zsúfolódik a polcokon, el lehet kép­zelni, mikor kerül némelyik az olvasó kezébe. Komoly összeget fordíta­nak a beszerzésre, de mit ér, ha a könyv nem jut el az olvasóhoz? Ha az egyes üzemekbe levinnék a köny­veket, ha a vidékről bejáró dolgozók felé is megindítanák a szervezési munkát, ha hetenként nem csak egy alkalommal nyitnák meg a szekrénye­ket, ha az öntödében a GSZ-ben, vagy a többi üzemekben könyvsarkot ren­deznének be, bizonyára szorosabbra fűződne a könyv és a dolgozók vi­szonya. SZINIISKOLA A GYÁRBAN: ez is valami olyan új dolog, amellyel a a népi demokrácia ajándékozta meg a dolgozókat. Hat-nyolc hétig tart egy ilyen tanfolyam. Szép beszéd, a dra­maturgia, irodalomtörténet, színpadi mozgás, gyakorlati színjátszás, ilyen tantárgyakkal ta­lálkozunk az öltö­zők falán kifüg­gesztett tanrend­ben. Akár az aka­démián ... — A mi színpadunkon nem hall ilyet az elv­társ, hogy „tárjon..." — mondja ne­vetve a Pártszervezet kultúrfelelőse, Jáncsár elvtárs. Leár király, Potáoov a Moszkvai jellemben, Tartuffe és a többiek is mind irodalmi magyar nyel­ven és hangsúlyozással beszélnek az acélgyári színpadon. MINDENT EGYBEVETVE: lelkes és tervszerű kultúrmunka folyik az acél­gyárban. A meglévő hibák, a könyvtár­munka hiányosságai, a termelés pro­blémáitól való bizonyos fokú elfordu­lás, az üzemi sovinizmus megszünte­tése után még nagyobb sikereket ér­hetne el a szocialista kultúra győzel­méért folyó forradalom frontján. A PÁUTitEMOKRÁCIÁnÓL „Nekünk most erősítenünk kell Pártunkban az önkritikát, a demokrá­ciát, hogy ezzel újra mélyebbre eresszük gyökereinket a tömegekbe és megszüntessük a tömegektől való elszigetelődés veszélyét." (Rákosi elvtárs beszéde a Központi Vezetőség ülésén.) A mátranováki bányaüzemben szta- hánovista küldöttet választottak a dol­gozók. Amikor szavazásra került ser, alig nyolc-tíz kar emelkedett a leve­gőbe. Amikor pedig „ellenpórbát” kért az elnöklő elvtárs, senki nem tartotta fel a kezét, senki sem szava­zott. Ez azt jelenti, hogy a jelenlévők zöme sem a küldött mellett, sem a küldött ellen nem nyilvánított véle­ményt. Amikor a nemszavazókat meg­kérdeztük, miért tartózkodtak a vá­lasztástól, így feleltek: „Miért sza­vaznánk? Ha ellenkező véleményen vagyunk, úgyis a vezetőség akarata dönt. így van ez már minálunk beve­zetve .. Nyilvánvalóan az történt, hegy Mátranovákon a pártszervezet­ben nem gyakorolják a pártdemokrá­ciát, nem tanítják a dolgozókat arra, hogyan éljenek a pártdemokrácia esz­közével, így ez a munka más terüle­tein, a szakszervezetben, a termelő munkában is érezteti a hatását. Az ipolyszögi pártszervezet titkára minden községi funkciót összeszedett, a párttagok sem merték megkritizálni, mert erőszakos eszközökkel elfojtotta a kritikát. Nyilván'való, hogy ebben a pártszervezetben nem alakulhatott ki a pártdemokrácia, az egészséges kri­tika, hogy az önkritikáról ne is be­széljünk. Hogyan kell megvalósitani és élő erővé tenni pártszervezeteink­ben a pártdemokrácia elvét? Lenin elvtárs így mutatott rá a pártonbelüli demokrácia alapvető lé­nyegére: „A Párt összes ügyeit, köz­vetlenül, vagy képviselőkön keresztül, kivétel nélkül és egyenlő joggal a Párt minden tagja intézi.“ Kivétel nélkül és egyenlő joggal — így ta­nítja Lenin elvtárs és ezt kell nekünk most, az elkövetkező hetekben, amikor pártszervezeteink munkájának’ megja­vítását tűztük ki célul — figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy üzemeink­ben, területi pártszervezeteinkben a pártdemokráciát a cselekvés eszközévé kell tennünk. Hogyan? Növelnünk kell a párttagok aktivi­tását, helyet kell adnunk az egészsé­ges kritikának. Példaképünk, a Bol sevik Párt számos példát szolgál­tat arra, mit jelent a kemmühisták aktivitása, a fontos társadalmi, gaz ^dasági, politikai kérdések megoldásá­ban. A harkovi „Sarló és Kalapács”- gyár szerelőműhelyében egy időben igen sok munkás nyújtott alacsony termelési eredményeket. A pártszer­vezet felügyelt erre és gyűlésen vitat­ták meg, mi az oka a lemaradásnak. Kitűzték a célt: a műhelyben ne le­lóéi levél a pacasabl gyen egyetlen munkás sem, aki néni teljesítené a normáját. A célt elérték, ma az üzem minden munkása élen­járó normát teljesít. Ez a példa azt bizonyítja, hogy a pártdemokrácia he­lyes gyakorlása az, hogy a párttagok kivétel nélkül és egyenlő joggal in­tézik a Párt ügyeit, milyen nagy ered­ményt hoz az építő munkában. A mátranováki eset viszont azt igazolja, hogy ahol nem gyakorolják a párt de­mokrácia elvét, ott a tagok visszahú­zódnak, nem szólnak bele a Párt ügyeinek intézésébe. Ez pedig akkor is fennáll, ha más gazdasági, politi­kai, vagy munkaverseny-feladatot kell megoldani. Az Acélgyárban sem „véletlen je­lenség", hogy hosszú időn keresztül nem volt 200-as brigádmozgaiom az üzemben. A pártdemokrácia itt sem volt élő és a párttagok így nem érez­ték elkerülhetetlen szükségességét an­nak, hogy a munkaverseny kiszélesí­tésével, a szocializmus építésének meggyorsításával maguk döntsenek a maguk ügye, tehát a termelés ügyé­nek megjavítása fölött. A pártszervezetek életében fontos szerepe van az aktíváknak. Egyetlen pártbizottság sem tud eredményes munkát végezni, ha nem támaszko­dik reájuk. Minden alapszervezetnek kötelessége, hogy jól megszervezze az aktívák munkáját, állandóan gya­rapítsa sorait és minden kérdést meg­beszéljen velük. A pártonbelüli demokrácia elvének következetes megvalósítása a legfon­tosabb előfeltétele annak, hogy meg­javítsuk a pártmunkát, fejlesszük a kommunisták kezdeményezését, növel­jük aktivitásukat, kritikára és önkri­tikára serkentsük őket. Ez igen nagy segítséget jelent magának a pártszer­vezeti vezetőségnek is. Ahol, mint Ipolyszőgön — a vezetőség megfeled­kezik arról, hogy Szervezeti Szabály­zatunk is meghatározza a párttagság­nak azt a jogát, hogy: „A pártszer­vezet taggyűlésein és értekezletein pártszerű bírálatot gyakoroljon a Párt munkája, tagjainak és szerveinek ténykedése felett“ — ott a vezetőség elszigetelődik, nem kapja meg a tö­megektől az erőt és biztonságot je­ltő támogatást. „Csupán a pártonbelüli demokrácia alapján fejlődhetik ki a bolsevik ^ ön­kritika és szilárdulhat meg a pártfe­gyelem, amelynek tudatosnak kell len­nie, nem pedig gépiesnek” — mondja a SZUK(b)P szervezeti szabályzata. Pártszervezeteinknek — a nagy Bol­sevik. Párt. példájára minden „esz­közzel ki kell fejleszteniük a kritikát és önkritikát, amely nélkül a mozga­lom — mint ahogyan Rákosi elvtárs is megállapította — lejtőre jutna. Kö­vetkezetesen valóra kell váltani a pártonbelüli demokrácia elvét, jelenti azt is, hogy még i-nkább fokoznunk» kell a kommunisták politikai és ter­melési aktivitását, élharcos szerepüket a gazdasági és kulturális építés min­den területén. Fcívirágzott a Icolliozrenclszer dlrlu: r()unitínyikerj kolhozm unkái. Ha az ember kolhozunk új életét látja, szinte egyik csodálkozásból a másikba esik — ilyen gyorsan változott meg minden. l)gy tűnik, hogy egészen rövid idővel ez­előtt még a Fedoszejev uraság ült a nyakunkon. Övé volt itt minden föld, ha rálépett az ember, büntetést fizethe­tett. Éjjel-nappal arra gondolák a korablincisk, hogyan lehetne megszabadulni az uraságtói. Akár háromszoros áron is vettünk volna főidet tőle. Megállapodtunk, hogy hatalmas kölcsönt veszünk fel — és ezzel az uzsorások markába kerültünk. Nem tudtunk fizetni a földért idejé­ben, a kuiákokná! keltett cselédeskednünk. Én magam is cseléd voltam 10 éven át. A Nagy Októberi Forradalom után megváltozott az élet. Szilárd bástyaként áll mellettünk a szovjet hatalom, a Bolsevik Párt. A nagy Sztálin megmutatta számunkra a boldog, jómódú élet útját: a kolhozok útját. A kollek­tív munka átalakította a földet, s a parasztok munkáját gazdag terméssel viszonozza. Idős ember vagyok már, mégsem tudok otthon ülni. Minél többet akarok dolgozni, hogy felvirágozzék kolho­zunk. Nagy jelentőséget tulajdonítok a kollektív gazdálkodás terén a tervszerűségnek. Vegyük például az állattenyész­tést. A Bolsevik Párt és a kormány nagyszerű programot dolgozott ki az állatállomány és termelékenysége növelé­sére. Az egész nép magáévá tette ezt a parogramot. Mi is terveztünk már, hogyan teljesíthetjük határidő előtt az ötéves tervet. A kolhozrendszer nemcsak biztos életet adott, hanem megismertetett bennünket a kultúrával is. Vegyük pél­dául csak az én családomat. A nagyobbik lányom elvé­gezte a pedagógiai főiskolát, a másik most végzi a 10 éves iskolát, a fiam mester lett. A másik fiam hősi halált halt Leningrad védelménél. Akárcsak társai, testével védte a szovjet hatalmat, a bol­dog kolhozéletet és harcolt a fasiszták ellen az elnyomott népek felszabadításáért. Katonáink győztek. Senki sem veheti el tőlünk soha többé vívmányainkat. A szocialista rendszer bebizonyította életerejét a Nagy Honvédő Háborúban. Biztosak vagyunk újabb sikereink­ben, mert Sztálin elvtárs, szeretett vezérünk és atyánk vezet előre bennünket. „cAprilu 4-e után meq,acLLtaz&tt az él el” Estefele, munka után hazamenve a családomhoz nem győzök a feleségemnek és gyermekeimnek a munkám örijmeiröl beszélni. Feleségem és a két kis fiam örömmel hallgatják, mert tudják, hogy az ő biztos jövőjüket épít­jük a tszcs-ben. Ilyenkor azt beszélem el, hogy milyen más az elet, hogy ma már öröm és dicsőség dolgozni. Ilyenkor akaratlanul is eszembe jut az átkos múlt — ~ földesurak elnyomó, kizsákmányoló hatalma. Megélhetésünk nagyon nyomorúságos volt. A nagy családunknak alig volt meg a napi falat. 10 éves korom ban ott. kellett hagyni az iskolát, és mennem kellett apámmal messzi Somogy megyébe summásnak, hogy meg tudjunk élni, hogy valamit javítsunk nyomorgó életünkön Tíz évig gürcöltünk, állati módra, tíz évig kellett véref verítékkel kovácsolni a földesúr tőkéjét, hogy kútfőidre tudjon utazgatni és gyermekeit külföldi egyetemeken ta­níttassa, hogy azok is megtanulják, hogy kell a szegény embert kizsákmányolni és koldusbotra juttatni. Hullattuk verítékünket, hogy bírjanak dorbézotni éjjeleken át, és a szegény népet egy kegyelten háborúba kergetni. De ennek a népnyúzó rendszernek végelvetett a dicső­séges hős Szovjet Hadsereg, amely Sztálin elvtárs irá­nyításával szétzúzta a nagybirtokosok hatalmát és a dől gozó nép kezébe adta az ország irányításút. 1945 ápri lis 4-én volt az a nagy nap, amikor az egész ország sza bad lett, ez az én életem legnagyobb örömünnepe. 1945 április 4-e után megváltozott az élet. Hozzákezd tünk egy új, egy boldogabb élet felépítéséhez. Ott állt mellettünk erős bástyaként a Magyar Kommunista Párt és annak bölcs vezére, Rákosi Mátyás elvtárs, aki meg­mutatta nekünk, dolgozó parasztoknak az egyedüli helyes utat, mely a boldog és jómódú élethez vezet: a nagy­üzemi gazdálkodás útját. Mi ráléptünk erre az útra és azóta is építjük kollektív munkával a boldog életet, Nemsokára közeledik április 4-e, ami számomra a leg­nagyobb ünnep. Erre a nagy napra termelőcsoportunk dolgozói a több és a jobb munkával készülnek, hogy méltóképpen megünnepelhessük felszabadítónkat, a nagy szovjet népet és a világbéke őrét. Sztálin elvtársat, aki­nek boldog jövőnket köszönhetjük. PETE IMRE palotást tszcs-tag. Uj ház Nemes versenyben méri össze erejét két szomszédos kolhoz Bjelorussziában. Mindkettő jó munkával azt akarja ki­érdemelni, hogy a közeli még bevetet­len dűlőt az ő kolhozához csatolják. Örökké zsémbeskedő aranyszívű öreg paraszt vezeti az egyik kolhozt, viruló fiatal lány a másikat. Végül is a fa­lusi szovjet határozata úgy dönt, hogy az „öregek” kapják meg a dűlőt és­pedig nem megművelés, hanem tégla­gyár építésére. Visnyák kapitány, az öreg kolhozvezető frontról hazatért fia irányítja az építkezést. Öregek és fia­talok egyaránt dolgoznak az építkezé­sen. A szocialista munkaerkölcs nem ismer féltékenységet, mindig a közös­ség érdeke vezérli munkájukban. A „lemaradt" kolhoz tagjai minden fenn­akadás nélkül segítenek a gyár építé­sében. Dalolva folyik a munka. A vi­dám, dalos filmoperettben megismerke­dünk a szocialista embertípus ragyogó munkaerkölcsével Apolló Mozgó, Salgótarján Március 4-től 6-ig Új ház Március 7-től 9-ig Kronstadt! tengerész Kultiirmozgó, Salgóbánya Március 4-től 5-ig Döntő fordulat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom