Szabad Nógrád, 1950. március (6. évfolyam, 9-12. szám)
1950-03-03 / 9. szám
t<550 március 3. SZABAD NÖGRAD 5 RIPOR TKISTERENY ahol Rákosi elvtárs beszéde után a dolgozók meglátják a termelés hibáit A pártmunka tapasztalatai ■■■HMni ii 'niiiiniiiH —— Hozzászólás az „Üzemi pártszervezeteink szerepe a munkaversenyek szervezésében“ című cikkhez A szénszállító vonat Tordasról ma előbb érkezett. A vonat korábbi érkezése jelképe annak a lendületes munkának, amit a kisterenyei bányászok végeztek a Sztahánov-kongresszus alkalmából. Az itthonmaradottak munkával1 ünnepük munkaversenyük fontos állomását. Túiteljesítményt vállaltak, amit becsülettel végre is hajtott minden üzem. Ennek a munkának az eredménye, hogy Kisterenyeről ma több szén megy a szokottnál. A munka porától piszkos tervkönyvecskékből megtudjuk, hogy minden csapat ismeri a feladatát és ez nem kis mértékben befolyásolja, hogy az üzemek . közötti párosversenyben szép eredmények születtek. A kisterenyei üzemek párosversenyben vannak és havonként más-más üzem a győztes. Vélemények a harmadbérezésről Jó hatással van a versenyre a har- madbdrezés. A dolgozók legtöbbje helyesli és legtöbbnek az a véleménye, mint Kuris Zara Bertalannak: „Most meglátszik, ki dolgozik becsületesen. A harmadbérezés megszünteti, hogy ráfizessünk egymás munkájára“. Vannak olyan hírek, hogy „a harmadbérezésnél csak a délelőttös csapat keres.“ Ennek ellenkezőjét bebizonyították a csigakúti lejtősakna dolgozói, akik az éjszakai műszak alatt is kerestek már „jó pénzeket“. Kétségtelen, hogy vannak a harmadbérezésnek hibái, de nem az, hogy az egyik csapat éjjel, a másik meg csak nappal keres. Hiba az, hogy az elhasznált robbanóanyagot még mindig csoportosan számolják el. Ha az egyik csapat csak egy kilogramm robbanóanyagot használ, a másik pedig öt kilogrammot, mind a két csapat egyformán fizet. Ennek az állapotnak a megszüntetését kérik a dolgozók. Tegyük hozzá: helyesen és jogosan. Másik hiba a harmadbérezésnél, ami a felügyelet és a műszaki értelmiség hibájából van, hogy egyes helyeken „harmadbérezés“ jelszóval rablógazdálkodás folyik. A Vizslás II. lejtősaknában, mondják a dolgozók, hogy egyes csoportok, amikor a felügyelet elmegy tőlük, eljönnek a beosztott munkahelytől és ott dolgoznak, ahol szenet találnak, kiszedik az oldalakból a szenet, „pajtát“ csinálnak és utána igyekeznek eltüntetni a dolgot, nehogy észrevegyék. Ezt azért csinálják, mert szerintük csak a sze- nelés után fizetnek. , A teljesítménybérezés előnyéről a külszíni dolgozók is meggyőződtek. A teljesítménybér bevezetését kérik a lámpaház dolgozói és mint Tanyai Kálmán lámpabázi mester mondja: „édeke’tek leszünk a termelésben, és egész biztos, hogy több üzemképes lámpj, lesz.“ Ugyanígy vélekednek a fatelepi dolgozók is, azzal a .különbséggel, hogy ott az időmérők már több esetben megjelentek, de ennek még nem látják az eredményét. A külszíniek kérik, hogy vezessék be a teljesítménybérezést őnáluk is. Készülődés április 4 megünneplésére Munkaversenyünk egyik jelentős állomásaként ünnepeljük a sztaháno- vista kongresszust, de a kisterenyei dolgozók, párttagok és pártonkívülick már egy távolabbi ünnep, az ország felszabadítása évfordulójának, április 4-ének a megünneplésére készülnek. A termelésben élenjáró élmunkások, Varga József András, Tekeres Péter, Kicsiny Péter már jelentkeztek az irodán. Milyen program lesz április 4-re, tnert ezt az ünnepet munkával szeretnék ünnepelni. De nemcsak élmunkások és párttagok, hanem tagjelöltek és párton- kivüliek is jelentkeztek, akik felzárkóznak az élmunkások mögé. Bakos József, Bakos Ferenc, Letovai Sándor, mind több termeléssel, nagyobb munkával ünnepük szabadságunkat, függetlenségünket. A tömegektől való elszakadás jelei Ezek után talán úgy tűnik, mintha s kisterenyei üzem párt- és szakszervezeti munkája a legjobban menne, pedig mindkét szervnek sok tennivalója akad, hogy teljesítsék a Központi Vezetőség határozatát. A kisterenyei üzemeknél a szakszervezeti bizalmiak csupán a tagdíjbesze- désre törekszenek, a verseny szervezését nem tartják feladatuknak. Ehhez járui az a súlyos helyzet, hogy a szakszervezeti vezetők ritkán mennek le a bányába, egyszóval nincs meg a tömegekkel való kapcsolat. Rákosi elvtárs legutóbbi beszéde után már a dolgozók is meglátják ezeket a hibákat. Nem egy üzem dolgozója elmondja, hogy Tóth József szakszervezeti titkárt, vagy Fodor István párttitkárt ritkán látják a bányában, így nem segíthetnek nekik. Így azt sem vehetik észre, hogy amíg a külszínen jól gazdálkodnak a bányafával, addig bent szétszórtan hagyják a fákat és ahonnan el tudnák hozni, ott is bent hagyják. A szakszervezeti vezetők az újságolvasás fontosságát mellőzik. Szalai elvtárs, az Ü. 5. függetlenített tagja azt mondja, hogy nincs ideje újságolvasásra és annak ellenére, hogy a Szabad Nép és a Népszava’ előfizetője, későn tájékozódik az eseményekről. Hogyan szervezi akkor a versenyt? A népnevelő munka elvégzése is hiányos. A csigakűti üzemben például Bagyinszki eivtárs, az üzemi propagandista a népnevelő-füzetét egy nyilvántartott népnevelőnek akarta adni. de az nem fogadta el azzal, hogy 5 nem népnevelő. A lámpaháznál a sajtófelelősi akarták népnevelőnek keresztelni. Ugyancsak a tömeggel való hiányos kapcsolatra vall az, hogy a dolgozók között többnek van javaslata a csillehiány megszüntetésere, ami Kistere- nyének régen fájó kérdés. Bagyinszky János elvtárs, a Csigakúti lejtősakna gépésze például azt javasolja, hogy a rakodón kiürített csilléket a mozdony ne csak 30—40, hanem már 15—20 üres csillével is jöjjön fel az aknákhoz, így kiküszöbölhető a szállítás 20—30 percig való szüneteltetése. A 200 tagú 200-as brigád és a bezárt fiók A Központi Vezetőségnek a munkaverseny megszilárdításáról és továbbfejlesztéséről szóló határozat a fokozott figyelmet hívja fel a munkaverseny kollektív formáinak a kifejlesztéAz elmúlt hét eredményeihez hasonlóan e héten is számos kiemelkedő eredmény született. I salgótarjáni üveggyárban a sztálini-műszakhoz hasonlóan a Szta- hánovisták I. Országos Tanácskozásának megnyitását Sztahánov-műszakkal köszöntötték. A Sztahánov-műszakon még a sztálini műszak rekordjait is meghaladó eredmények születtek. sere. A szakszervezet ennek eleget is kíván tenni, mert jelenleg 58 brigád működik és több brigád megalakítását tervezik, de a 200-as és a komplexbrigáddal kapcsolatban téves nézetek vannak. A lámpaházban például a komplexbrigádot úgy értelmezték, hogy a brigádba bevonták a SZÍT, MNDSZ és egyéb tagokat, a munka- beosztástól függetlenül. A 200-as brigádot úgy értelmezték, hogy a 200-as brigádnak 200 tagja van. Ezek a téves értelmezések a szakszervezeti propaganda hibájából keletkezhettek, ugyancsak a szakszervezet hibája az is, hogy még a mai napig sem alakult meg a csigakúti lejtősakna SZIT-brigádja, pedig az ott dolgozó ifjúmunkások Barta Róbert szakszervezeti munkatárstól már 2 hete kérték megalakulásukat. Barta Róbert elvtárs időközben más beosztást nyert, fiókjait lezárta, kulcsait zsebretette, a brigád megalakulása pedig a fiókjában fekszik. A feladat; szilárdítani a vezetés kapcsolatát a tömegekkel A kisterenyei üzem szakszervezetének munkájáról még több bírálatot mondhatnánk. Az ok az, amit Gerő elvtárs a sztahártovisták kongresszusán mondott. A Bányász Szakszervezet ahelyett, hogy kinn volna a bányánál és a bányászoknál, bentről, az irodából irányít. Ezért a szakszervezet legközelebbi és legsürgősebb feladata, hogy levonják a tapasztalatot Rákosi elvtársnak a Központi Vezetőségen elmondott beszédéből, megszilárdítsák a tömegekkel való kapcsolatot és elvégezzék azokat az új feladatokat, amelyek az öíéves tervben az üzemre hárulnak s követik a nagy Szovjetunió példáját és akkor nagyobb eredményeket érnek el, mint a 3 éves tervben. százalék. Szabó János zománcozónak 298, Ruzsinszki Istvánnak 262, István Józsefnek 295 százalék volt a teljesítménye. Mindhárman a 200-as brigád tagjai. Ifj. Fodor Géza és Goítala Kálmán a knórfék gyártásánál 245, Kovács Pál élmunkás a gépformálásnál 201, Tóth Faragó Józsefné 203 százalékra emelte kétheti átlagát. A Szabad Nógrád multheti számában „A Pártmunka tapasztalatai“ cim alatt megjelent egy cikk, amely a Központi Vezetőség Szervezési Osztályától megyénkbe leküldött instruktor csoport kétheti munkájának egyes tapasztalatait tartalmazta és amelyet az instruktor csoport tagjai írtak. A cikk felsorolja azokat az eredményeket, amelyek Nógrád megyében különösen a sztálini műszak idején mutatkoztak,, de fötíedte azokat az hibákat is, amelyek úgy a sztálini, műszak előtt, mint az után jelentkeztek és nagymértékben akadályozták az egészséges pártmunka vitelét. Megállapítja az instruktor-csoport, hogy vannak eredményeink a termelés terén, de pártszervezeteink még nem tudtak teljes mértékben gazdáivá válni a termelésnek, és nálunk fokozott mértékben fennállanak azok a hibák, amelyekről Rákosi elvtárs a. Központi Vezetőség legutóbbi ülésén beszélt. Az, hogy ezek a hibák fennállanak, nagymértékben visszatükrözi a Párt Megyei Bizottságának a városi és járási bizottságok munkáját is és így megszabja azokat a feladatokat, amelyekkel a hibákat fokozatosan ki tudjuk küszöbölni. Azt írja a cikk: „A politikai felvilágosító munka hiánya miatt a dolgozók a salgótarjáni medence üzemeiben igen sok helyen nem értik meg Lenin és Sztálin elvtársak tanításait a versenyről.'' Hogy látnák tisztán, amikor például egyik legnagyobb üzemünk termelésének irányítója, a szakszervezeti termelési felelős ferde nézeteket vall a munkaversenyről. Azt mondta, hogy le kellene csukni azokat, akik most ezer százalékot teljesítenek, mert miért nem mutatták meg 1945-ben, hogy is lehet termelni? A Megyei Bizottság tudott ezekről a téves és helytelen nézetekről, mégsem hozta meg a szükséges intézkedéseket, csak Rákosi elvtárs beszámolója után. Például az Acélgyári G. Sz. özemben Vigb József köszörűs azért ért el a sztálini műszakban 1102 százalékos teljesítményt, mert segédmunkaerőt kapott. A sztálini műszak után elvonták tőle a segédmunkaerőt azzal, hogy most már saját maga mutassa meg, mennyit tud termelni. A helyi pártszervezet, a Megyei Bizottság is tudott erről az intézkedésről és azóta sem tettünk semmit annak érdekében, hogy a segédmunkaerő biztosításával a műszaki feltételek biztosításával Vigli Józsefnek lehetősége legyen a teljesítményét megtöbbszörözni. Fölveti a cikk azt, hogy hiányzik az üzemekben az alulról jövő ellenőrzés. a kritika. Megnyilvánul ez majdnem minden üzemben, de különösképpen a bányáknál, mert akkor, amikor fontos kérdéseknek az eldöntéséről van szó, a munkások nagyrésze passzív, nem nyilvánít véleményt, nem gyakorol kritikát a pártszervezet, a szakszervezet, az üzem vezetősége fölött. Alapszervi vezetőségeink nem is vettek irányt arra, hogy kifejtesz- szék dolgozóink kritikai _ érzékét, hanem sok esetben különböző eszközökkel igyekeztek azt elnyomni. Aminek aztán az lett az eredménye, hogy a dolgozók nem „mertek“ hozzászólni a felvetett problémákhoz. Foglalkozik a cikk az éberség kérdésével, amely annak ellenére, hogy hosszú hónapok óta napirendi kérdé e pártszervezeteinknek, mégis legtöbb esetben csak papíron nyilvánul meg. Természetesen addig nem is lehet éberségről beszélni, amíg pártszervezeteinkben, szakszervezeteinkben kritika és önkritika nem kapja meg a kellő alkalmazási lehetőséget. Amíg párttagjaink nem gyakorolnak építő kritikát a vezetőség fölött, addig a vezetőség az egyik hibát a másik után követi el és közben az lesz a meggyőződése, hogy mindent a lehető legjobban csinál. Felhívja a figyelműnket az instruktor csoport cikke arra, hogy versenymozgalom fejlesztésében szükséges, hogy maguk a kommunisták járjanak elő] jó példával. Ha így nézzük üzemeinket, akkor megállapíthatjuk, hogy ezen a téren is sok a tennivalónk. Üzemi dolgozóink döntő többsége Pártunknak tagja, ugyanakkor az egyéni versenyzők, a brigádtagok száma nern egy üzemben a dolgozóknak csak igen kis hányadát teszi. Vájjon párttagjaink gyakoroltak-e saját maguk fölött önkritikát akkor, amikor a munkaversenyröl hallanak, vagy> olvasnak és maguk nem járnak elől jó példával a pártonkívüliek előtt. Ezekke! a kérdésekkel foglalkozik többek között a Szabad Nógrád multheti számban „A Pártmunka tapasztalatai“ rovatban megjelent cikk, amelyet a Központi Vezetőség instruktor csoportja azzal a céllal irt, hogy saiát munkánk területén a cikket kiértékelve, ráismerjünk munkánk hiányosságaira és irányt vegyünk a hibák kiküszöbölésére. Minden alapszervezetnek, de minden egyes párttagnak kötelessége, hogy az említett cikket áttanulmányozza, kiértékelje és ennek alapján megszabja a feladatokat maga előtt, mert az instruktor csoport bírálatának az volt a célja, hogy elvtársias segítséget adjon megyénk párt- és szakszervezeti munkájának megjavításában. Dvorák József FORRÓ LELKESEDÉSSEL ÜNNEPELTE A MEGYE DOLGOZÓ NÉPE A FELSZABADÍTÓ VÖRÖS HADSEREG MEGALAKULÁSÁNAK 32-IK ÉVFORDULÓJÁT Kovács József bádogos segéd és Chladni Nándor tanuló 160 méter csatorna beépítésével normájukat 640 százalékra teljesítették. Spalek Ferenc 419, Trinka János 409 százalékot ért el. Visnyár Pál lakatos 350, Gyarmati Lajos üvegbefuró 304. Toldi István finom, csiszoló 267, Szarvas József korongos csiszoló 231, Godó Irén éimunkás ifi munkás csomagoló 211, Fekete László- né patíantó 211 százalék, Peterpoch La- josné kötöző 179, Varga László korongos csiszoló 208 százalékot ért el. flz Acélgyárban is hatalmas eredményeket értek el. A hengerműben Kazár Ferenc 236 százalék, Tóth Miklós 215 százalék, Ulrrlan József 213 százalékot teljesített. — Dróthuzóban: Varga István 166 százalékról 270 százalékra, Rutkai András 125 százalékról 245 százalékra emelte teljesítményét. Sztrászka Ferenc 180 százalékot teljesített. A bányáknál is nagyszerű eredmények születtek. Ságujfaluban az elmúlt hét átlaga Mákos Józsefnek 206.4, Mákos Ferencnek 201, Sírkő Kálmánnak 161 százalék volt. — Rákosi-lejtős: Hajas József 161. — Tordas: Liszkóczi József 171. — Menkes: Hajas József 168. — Fővölgyié: Kaszás Imre 261. — Újlak: Kálmán István 170. — Vizslás: Sebestyén László 159. — József-lejtős: Zsi- dai István 153, Ferenc György és Tóth József, mindketten 142 százalékot értek el. A fővölgyi bányaüzemnél Berta László február 20-án befejezte februári tervét és már a márciusit teljesíti. 0 Géngyárban az átlagteljesítmények felülmúltak minden eddigit. Február első kétheti átlaga Aáolnár Istvánnak 379, Mólnál Józsefnek 322, Tóth Faragó István 329 A dolgozók az egész világon megemlékeznek a dicsőséges Szovjet Hadsereg megalakulásának 32. évfordulójáról. A kínai, a román paraszt, a magyar, a cseh és a keletnémetörszági munkás, akiket a világ első szocialista államának katonái szabadítottak fel, hatalmas gyűléseken emlékeztek meg az igazság hadseregének, a Szovjet Hadseregnek megalakulásáról. A dolgozók szeretettel és ragaszkodással — a nyugati imperialisták gyűlölettel tekintenek a Szovjet Hadsereg és a Szovjetunió felé- Gyűlölik 1 a fasizmus levegőjét, — mert most ők, nyugati imperialisták léptek a berlini őrültek örökébe, Eszeveszett félelmükben gya- lázzák a Szovjetuniót, — mert tudják, hogy az imperializmus sorsa: a fasizmus sorsa, — pusztulás. De éppen ezért a dolgozók tudják, hogy a Szovjet Hadsereg a béke hadserege, — a dolgozók érdekeit védő hadsereg. És éppen ezért voltak olyan lelkesek a nógrádi gyűlések is. Impozáns gyűlésen emlékeztek meg Salgótarján " dolgozói is a nógrádi gyűlések is. Impozáns gyűlésen emlékeztek meg Salgótarján dolgozói is a felszabadító Szovjet Hadseregről. Az ünnepség az elesett hősök emlékművénél kezdődött. A Szovjet Hősi Emlékmű megkoszorúzását fél hatra tűzték ki, de már öl óra után hatalmas tömeg van az emlékmű körül. Egymás után jönnek zárt rendben vörös és nemzetiszínű zászlókkal a gyárak dolgozói: üveggyáriak, gépgyáriak, bányaiak és acélgyáriak, ifjúmunkások és öregek. A diákok, a SZIT-esek és az úttörők jöttét már messziről észrevehetjük. „Éljen a felszabadító Vörös Hadsereg! Éljen Sztálin! Éljen Rákosi! Éljen a Párt!" — kiáltják a fiatalok és velük együtt az egész hatalmas ünneplő tömeg. Ünnepük a béketábor vezetőjét és boldog életünk biztosítékát. Fél hatkor már többezer ember szorong az emlékmű körül. Az egész város ünnepel. Az ünnepi szónok, Szabó József rendőrőrnagy méltatja a nagy nap jelentőségét. — A Szovjetunió hadserege verte le kezünkről az évszázados elnyomatás bilincsét. És most a Szovjetunió segítségével építjük hazánkban a szocializmust. A Ma^var Szovjet Barátság Hónapjában még szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat felszabadítónkkal. A Szovjetuniónak és Sztálin elvtársnak köszönhetjük azt, hogy mi is a szocializmus útján járunk, — mondotta Szabó elvtárs. Az ünnepi beszéd elhangzása után megkezdődött az emlékmű megkoszorúzása. A Megyei Bizottság, Városi Bizottság, a városi MSZT, az ifjúság, az MNDSZ és a többi tőmegszerveze- tek, az üzemek, bányai szervezetek dolgozóinak koszorúi csaknem teljesen beborította az emlékművet. Az emlékmű megkoszorúzása után az ünneplő tömeg a volt Ipartestületbe és a bányakaszinóba vonult, ahol kultúrműsor keretében méltatták a Magyar-Szovjet barátság jelentőségét. A bányakaszinóban Pála Károlyné elvtársnő, az Ipartestületben Kovács Árpád ezredes tartott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszédeket nagyszerű kultúrműsor követte. De a salgótarjáni ünnepséghez hasonlóan a megye számos községében rendeztek lelkes gyűléseket: Mátrano- vákon, Balassagyarmaton, Vizsláson, Zagyvapálfalván, Kisterenyén, Etesen és számos más helyen emlékeztek meg a Szovjetunióról és a hős Szovjet Hadseregről. Az ünnepségek mindenütt a legmélyebb szeretet és ragaszkodás jegyében folytak le, amely bizonyítja dolgozó népünk békevágyát és azt, hogy dolgozóink töretlen hűséggel harcolnak a Szovjtunió által vezetett béketábor oldalán a szebb jövendőért, — a szocializmusért. 681 százalékos eredmény a zagyvapállalvai üveggyárban A pálfalva: üveggyárban a múlt héten Joó János 333, Jászfalvi Brhnó 291, Somoskői Sándor 288, Tóth István 267. a ládabehordók 147 százalékot értek eL A Központi műhelyben Kertész István Gyalus 309 százalékot, ifj. Juhász István esztergályos pedig minden eddigi eredményt felülmúló 681 százalékot ért el a szovjet sztahánovisták gyorsvágási módszerével. v 0 sztálini műszak eredményeit is túlszárnyaló teljesítmények a tarfáni üzemek Sztabántv-aezgaimábaa
