Szabad Nógrád, 1950. március (6. évfolyam, 9-12. szám)

1950-03-17 / 11. szám

Í950 március 17. SZABAD NÖGRAD 3 TÖMEGES FELAJÁNLÁSOK AZ ÜZEMEK DOLGOZÓINÁL április 4 megünneplésére 1945 április 4-én szabadult lel sokat szenvedett magyar dolgozó népünk a kegyetlen fasiszta elnyomás alól. Az el­nyomott népek felszabadítója, a nagy Szovjetunió felszabadított bennünket az évszázados német elnyomás, a ma­gyar nagybirtokos és nagytőkések korlátlan kizsákmányolása alól. A ki­fosztott és leromlott országot vettük át. Nehéz nélkülözések között, de mégis hozzáfogtunk új országot építő munkánkhoz a Szovjetunió önzetlen támogatásával, a kommunisták pártjá­val az élen, a kommunisták példamu­tatásával a romokat eltakarítottuk. Megteremtettük a jó pénzt, megkezd­tük a 3 éves terv hatalmas munkáját. Megvívtuk a harcot a belső és a külső ellenséggel szemben. Hároméves ter­vünket a Szovjetunió baráti támo­gatásával a kitűzött határidő előtt 7 hónapai .előbb fejeztük be és élet­színvonalunk messze túlhaladja a há- borúelötti színvonalat. Nem lehet meg­nyugodnunk. Tovább kelt dolgoznunk, építenünk kell. Hazánk felszabadításának ötéves év­fordulóját szocialista munkával ünne­peljük. A» üzem 95 »«átolélta felajánlást te»» A gyárak, üzemek dolgozol hatalmas inéretü munkafelajánlást szerveztek. Az acélgyárban a dróthúzó dolgozói­nak 95 százaléka tett felajánlást. Varga István ifjúmunkás brigádvezető 113 százalékról 150 százalékra emeli termelését. Vállalta, hogy első ne­gyedévi tervét 20 nappal előbb fejezi be. Felajánlását felszabadulásunk év­fordulójának tiszteletére teszi. „Eddig egy gépen dolgoztam, de a Szovjet­unió iránti szeretetból elhatároztam: ezután két gépen dolgozom. Az ered­mény nem is maradt el. Átlagom már 169 százaléknál jár. A termelésem to­vábbi emelésével akarom köszönteni a béketábor vezetőjét, felszabadítónkat, a nagy Szovjetuniót. Előbb feje»sük be a negyedévi tervet Drótkötöző, műhelyt az ünnepre fel­díszítették. A poros falon tisztán lát­szik Sztálin és Rákosi elvtárs virágok­kal körülvett képe. ök biztatják, Ök adnak erőt a kötöző munkájukhoz. Az itt dolgozók két kölözőnő is tett fel­ajánlást. Bedő Imréné eltársnő 115 százalékról 120 százalékra, Tóth elv- társnő 103 százalékról 110 százalékra emeli termelését. — Második otthonunk a műhely — mondja Tóthné —, szeretünk dolgozni, mert tudjuk, hogy magunknak építjük az országot. — Magunknak, mert a Szovjetunió •felszabadított és a Párt vezetésével az ország gazdái lettünk — veszi át a szót Bedő Imréné. — A fiam katoná­nak készül. Önként megy megvédeni, amit eddig felépítettünk. — így beszél két proletárassz'ony a munkáról, mely nem robot többé, hanem dicsőség és hősiesség dolga. Kabács József elvtárs brigádvezető a gyors gépen dolgozik. Valóban gyors, mert Kabács József elvtárs 40 nappal előbb befejezi első évi tervét és napi 140 százalékos termelését 150 százalékra emeli, selejtjét 8 kilo- gramról 5-re csökkenti. — Vidéki ember vagyok. Kozárdról járok be dolgozni. Ismerem a múlt minden átkát. Még be sem fejeztem az elemit és már dolgoznom kellett. Kuláknál dolgoztam reggeltől estig. Fizetés csak annyi volt, amennyit megevett az ember. Három éve dolgo­zom az acélgyárban, örömmel, büsz­kén dolgozik az ember, mert tudja, miért dolgozik. Itt minden nekünk ké­szül. Rákosi elvtárs februári beszédéi nagy örömmel olvastam. .Örültem, hogy megbírálta munkámat. Kritikáról és önkritikáról beszélt és ennek alap­ján én is megbíráltam munkámat és akkor határoztam el, hogy jobb mun­kával köszönöm meg szebb életemet és azt, hogy kislányom már nyugod­tan járhat iskolába, a mi iskolánkba. A gépgyárnak április 4-i felajánlása Hosszan sorolhatnánk még a terme­lés emelését vállalók még sok öt, tíz, tizenöt, húsz százalékát és ennél is többet. De nézzük a többi üzemeket is. A gépgyárban Romhányi Dezső és Gregarik Mihály gépformázó április 4-éig az április 15-éig kiszabott ter­vüket akarják teljesíteni. — Meg akarjuk köszönni a Szovjet­uniónak azt, amit érettünk telt — mondja Romhányi elvtárs. — Semmi különbség nem volt a mattban köztünk és a cselédek sorsa között. Reggel 6-tól este 8, sőt 9 óráig dolgoztunk. Ez volt az életünk a múltban, — és most nagy lányaim szépen öltözködnek, megvan az ér telme munkánknak. Még nem régen sok volt rom és a pusztulás, de most. már jól élünk, az ötéves terv pedig még többet ad... — Es jövőnket, a békénket csak a Szovjetunióval védlietjük meg. Ezért vállaljuk ezt a munkát. A gépformázókhoz hasonlóan az üzemben számos felajánlás történt. Különösen a magpadi lányok tettek ki magukért. Pásztor Julia í0, Tóth Ist­vánná 20, Gregus Erzsébet 27, Lipták Jánosné, a Zója-brigád vezetője 23, Szabó Julia 10, Lipták Anna 33, Krá- csik Edit 5, Mag Ferencné 10 száza­lékkal emeli termelését. De sorolhat­nánk még hosszasan a felajánlók név­jegyzékét FokoMÓdik a termelés aa üveggyárban A salgótarjáni üvegygyárban tömeg­mozgalom lett a felajánlás. A pálfalvi üvegyárban az ifjúmun­kások járnak az élen. A Ságvári-bri- gád vállalta, hogy 226 százalékos eredményüket állandósítják — április 4. ünneplésére. Az üvegmosó lányok A szén'medencénk legtávolibb bá­nyája a szorospataki üzem. Hazánk felszabadulása előtt nem is tartozott Chorin bányabáró keze alá. A nagy- bátonyi bányákon külön érdekcsoport tartotta Ikezét és a szorospataki üzem volt az, amelyik „versenyezni“ pró­bált a salgótarjáni kőszénbányával, — de eredménytelenül. A felszabadu­lás nagy változást hozott a bánya életében. Amióta állami kezelésbe vették a bányákat, korszerűsítették felszerelését, bővítették a feltárást és ma egyik legnagyobb, legtöbb szenet adó üzemünlk. Ma már fejtőkalapács- csal dolgoznak a bányában és az öt­éves terv folyamain a modern bánya­gépekkel felszerelt üzem lesz. Emelkedik az egyéni felajánlók és a brigádok száma A bányának a termelése felszaba­dulás után rohamosan emelkedett. Jobbnál jobb eredményeket értek el, és a sztálini munkaverseny során is megállta a helvét. Hároméves tervet idöelött fejezték be és állandóan ve­zet a többi bányák előtt. Azóta sem csökkent a bányának a termelése. Azonban a szorospataki üzem nem­csak a kerületi bányákat előzi meg, hanem megelőzi a medence összes bányáit az április 4-re tett felajánlá­sokban Az üzemnél megkezdődtek az ápri­lis 4-i felajánlások, amelyek szép eredménnyel végződtek. Egymásután tették meg felajánlásaikat élmunkások és egyszerű munkások április 4 méltó megünneplésére. Ködmön Imre élmunkás 120-ról 140-re, Gordos László élmunkás 120-ról 140-re, Mátyási György él­munkás 135-ről 155-re, Bakos Sán­dor 125-ről 140 re. Bakos Sándor II. 125-ről 140-re, Jónás Joáchim 130-ról 140-re, Nagy Sándor 125-ről 140-re, Varga János 135-ról 150-re Varga András 110-ről 115-re, Len­gyel József 115-ről 120-ra, Gordos Gyufa 110-ről 115-re és Ponyi Gyula 130-ról 140 százalékra emeli teljesítményét hazánk felszabadulásának ötödik évfor­dulójára indított munkaversenyben. Tovább sorolhatnánk még az egyéni jelentkezők számát, akik a felajánlott 5—10—15—20 százalékkal ünpeplik fel- szabadulásunk ötödik évfordulóját és fejezik ki szeretetüket a szovjet nép iránt. Szorospatakon szélesedik az áp­rilis 4 megünneplésére történő munka- felajánlás, amit hűen kifejez a brigá­dok számának alakulása. Januárban még csak kiienc volt a brigádok száma, de most 43-ra emelkedett. A brigádmoz­galmakon és az egyéni felajánlásokon túl az üzem 5 százalékos túlteljesítését és 2 százalék önköltségcsökkentést ajánlott fel április 4-re, A nrpnrvrl» munka eredménye A felajánlásokat a jó népnevelő munka biztosította. Szorospatakon a népnevelők rendszeresen hallgatják a népnevelő negyedórát, megbeszélik az Csanádi András és csoportja az egyes kemencénél például az első két- hónapi átlageredményét, 102 százalé­kot, 120 százalékra emeli. A kéthóna­pos 13 és fél százalékos selejtet pedig 8 százalékra csökkenti. — Megmutatjuk, hogy élni tudunk a Szovjetunió adta szabadsággal. Az eredményünket nemcsak április 4-ére fogjuk teljesíteni, hanem egész évben állandósítjuk, sőt fokozzuk. Megfogad­tuk Rákosi elvtárs szavait és ezután fokozottabban fogunk dolgozni. Csanádi elvtárshoz hasonlóan több dolgozó tett felajánlást. Somogyi Jó­zsef 115 százalékról 125 százalékra emeli termelését és selejtjét 12 szá­zalékról 10 százalékra csökkenti. Sarló Béla és Screnk Ferenc 105 százalékról 115 százalékra fokozzák termelésüket. Varga Pál 105-rő'l 110 százalékra tel­jesíti normáját. „Zrínyi Ilona“-brigádja februári- 125 százalékos eredményüket Í40 száza­lékra emelik. Jó munkájukkal akarnak az egységes ifjúsági szervezet meg­alakításához hozzájárulni. otthallottakat, hetenként rendszeres ér­tekezletet tartanak. Átadják egymás tapasztalatait, hogy a hibákat minél könnyebben és minél előbb kiküszö­böljék. A népnevelők a Párt és szak- szervezeti vezetők meglátogatják a dolgozókat, elbeszélgetnek velük és tudják minden kívánságukat. Rendsze­resen folyik szemináriumi oktatás, ami nagyban elősegíti az elért sikereket. Az elért eredményeket a rendszeres népnevelőmunkán kívül segítette a har­madbérezés is. A dolgozók megszok­ták a harmadbérezést, belátták annak helyességét. Bár csak előbb jött volna — mondja Szácsek István —, akkor még jobb eredményeket tudtunk volna elérni. Szorospatakon a dolgozók megértet­ték a harmadbérezés lényegét és ma már nem egy csapat van, amely ki­tudja számolni napi keresetét. Átvétel­nél ellenőrzik egymást és van olyan eset, hogy felhívják a felügyelet fi- figyelmét az elkövetett hibákra. A tervfelbontás szintén nagymérték­ben segítette elő a céltudatos munkát. Pintér Imre és Gordos László már­cius 8-án teljesítették március 31-i előirányzatukat. Szorospatakon a Párt és a szakszer­vezeti üzemvezetőség között jó a vi­szony. Minden kérdést közösen oldanak meg, meghallgatják egymás vélemé­nyét és ezzel biztosítják a siker előfel­tételeit. A jó népnevelő munka az üzemi há­romszög összmunkája, mint láthatjuk, eredménnyel járt és Szorospatak to­vábbi sikereket fog elérni az ötéves terv építésében folytatott munkában. (leszámoló a Szovjetunióban szerzett tapasztalatokról Sándor Pál és Martinyi Károly elvtársak, akik kintjártak a Szovjet­unióban, az ott szerzett Tapasztalatok és látottak megismertetésére előadás­sorozatot indítottak. Szombaton Salgótarjánban a bányai kaszinó nagytermében, vasárnap pedig Nagvbátonyban tartottak színes elő­adást. Az előadás keretében megismer­tették a szovjet bányászok életét, mun­káját, kulturális képzettségét. Szemlél­tetően tárták elénk a szovjet bányá­kat, gépeket, a szovjet embereket. El­ismerően nyiltkoztak a bányák női dolgozóiról, akik ugyanúgy, mint a férfiak, derekasan kiveszik részüket az országépítő munkából. Beszéltek a moszkvai földalatti, a Metro szépsé­géről és a szpvjet emberek vendégsze­retetéről. Az előadás sikerét bizonyítja, hogy a hallgatók, alig akarták elhagyni az előadótermet. Sándor Pál és Mar­tinyi Károly elvtársak más helyeken is beszámolnak a szerzett tapasztala­tokról. . A Magyar Szabaságharcos Szövetség rendezésében vasárnap este száztagú kultúrgárda szórakoztató a salgótar jani közönséget. A nagysikerű előadás előtt a vendégek tiszteletére vacsorát adott a Szövetség. A népnevelő munka eredménye Szorospatak április 4-i felajánlása A pálfalvi üveggyárban as ifjúság veset a felajánlásban A. Tan desk naUirsasáy emlékére Harmincegy évvel ezelőtt, 1919 március 21-én, a magyar munkás- osztály kezébe vette az ország irá­nyítását. Az októberi őszirózsás forradalom után 1919 tavaszán megmozdult a munkásosztály és a forradalommal megoldotta azokat a problémákat, amire a Károlyi-kor­mány hiába vállalkozott. Letörte a reakciót, fegyverrel felelt az ellen- forradalom szervezkedésére és megvalósította azt, amit a kiegye­zés elalkudott: a függetlenséget. A Tanácsköztársaság elbukott, a reakció eltiporta és a Tanácsköz­társaság bukása után sötét idő: kö­vetkezett a magyar népre. Et­től a sötét kortól mentette meg a magyar népet 1945 április 4-én a Szovjet Hadsereg győzelme Felszabadulásunk után, az úgy­nevezett 19-esek állandóan azt kér­dezték tőlünk, hogy miért nincs úgy, mint 1919-ben? Ezek megfe­ledkeztek arról, hogu az akkori és a mostani helyzet közötti alapvető kü­lönbség van. 1919-ben az imperia­lista háború után vette kezébe az ország sorsának irányítását a győztes munkásosztály. A Magyar Tanácsköztársaságot nem vette kö­rül haladó ország, a fiatal szovjet­államon kívül. Ma baráti népek öveznek és az imperialisták kiszo­rultak Kelet-Európábát és ma; az erős Szovjetunió áll mellettünk. A reakció düledező épülete szétesett, s ma a munkásosztály kezében uan az államhatalom, megvalósult a munkás-paraszt szövetség és a Párt vezetésével, a sztálini útmu­tatások alapján építi a szocialista M agyarországot. A Bányász Szakszervezet Kerületi Titkárságának önkritikájáról A Magyar Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének Kerületi Titkársága lapunk múlt számában önkritikát gya­korolt végzett munkája felett. Az ön­kritika megírására, mint az a cikkből kitűnik, Gerő elvtársnak a Magyar Sztahánovisták Első Országos Kon­gresszusán elmondott beszéde kész­tette. A Bányászszakszervezet Kerületi Titkárságának önkritikája felett bírá­latot mondunk, mert a szakszervezet kerületi titkársága csak részben mondja el azokat a hibákat, amelyek a kerületi titkárság munkájában eddig fennáll­tak. Kénytelenek vagyunk a közölt ön­kritikáról a véleményünket megírni, mert a.Bányász Szakszervezet Kerületi Titkárságának önkritikája a felszínen mozog és nem mer bolsevik őszinte­séggel a dolgok gyökeréig hatolni. Az önkritikában ugyan megnevezi a hibákat, amelyeket észrevették munká­juk közben, de csak általánosságban. Elismerik, hogy „elszakadtak a tömeg­től, irodai kukacok lettek, a termelés kérdésével nem úgy foglalkoztak, mint ahogy azt a Magyar Dolgozók Pártja és vezetője, Rákosi elvtárs megjelölte.“ Nem kívánunk az önkritika minden pontjára válaszolni, de a tömegektől való leszakadás hibáit, és miért lettek irodai kukacok, valamint a bürokrácia kérdését részletesebben kívánjuk meg­magyarázni, amit a Szakszervezet Ke­rületi Titkársága talán akaratlanul ki­hagyott. A bányász szakszervezet a múlt év­ben tért át a szervezkedésnek arra a formájára, amely szerint minden dol­gozó ott szakszervezeti tag, ahol dol­gozik. Megszüntették a lakóhelyek sze­rinti területi csoportot "és áttértek az előbb említett egészséges szervezke­désre. Ezt a munkát a kerületi titkár­ságnak december 31-ig kellett volna elvégezni, de az előírt időre nem tör­tént meg. Az említett időpontban a 38 helyi csoport közül még csak 12 csoportot alakítottak, a többi csoport megalakítása csak később történt meg. A bizalmi rendszer csak papíron van meg és a meglévő bizalmiak is csupán tagdíjbeszedéssel foglalkoznak és elmondhatjuk, hogy nem mindenütt jól. A bizalmiak szerepét a helyi cso­portok nem ismerik és a tömegmezgó- sítás hiánya nem egyszer rossz emiatt. Hiba volt a Kerületi Titkárságnál az is — mint azt az önbírálatban el is ismeri —, hogy nem mentek le a dolgozók közé. Még súlyosabb hiba azonban az, hogy a verseny szervezé­sét irodából és értekezletek megtartá­sával próbálták végrehajtani. Az érte­kezleten, sajnos, ferde nézetet kaptak és nem ismerték a dolgozók problé­máit. A körzeti bizottságokat a Kerü­leti Titkárság nem instruálta kellőkép­pen s ennek tudható be az, hogy a nagybátonyi bizottság munkájából "két hónap nyomtalanul eltűnt. A termelésnél a tervfelbontást nem ellenőrizték. A kerületi titkárság tag­jai nem tudták megmondani, hegy áll a tervfelbontás, nem tudták azt, hogy mennyi a medencében lévő brigádok és egyéni versenyzők száma. A bányászszakszervezet központjá­nak önbírálatából kitűnik, hogy nagy a bürokrácia. A kerületi titkárságra ez szintén vonatkozik azzal a különb­séggel, hogy a bürokrácia a központ hibájából történt. Sok" időt pazaroltak levelezésre és emiatt történhetett meg az, hogy amikor a Megyebizottság egyik brigádjába a bányászszakszer­vezet részéről is kértek képviseletet, a küldött elvtárs arra való hivatkozás­sal, hogy „rengeteg elintézni való le­velezése van" a brigádmunkában, csak egy nap vehetett részt. Hiányos a szakszervezeti oktatás is. Több csoportnál panaszkodtak amiatt, hogy nem rendszeres az anyagellátás és emiatt az olyan helyeken is, ahol megindult az oktatás — félbemarad. A Bányászszakszervezet Kerületi Titkársága a hibákat annak tudja be, hogy munkájuk kampányszerű volt. Ezen úgy akarnak javítani, hogy a jövőben a kapott instrukciót a Megyei, illetve a Járási Bizottsággal, vala­mint a SZOT megyei titkárságával át­beszéli. Javasqlnánk, hogy több önál­lóságot tanuljon a Kerületi Titkárság azáltal, hogy elméleti képzettségét fej­leszti. Ne történjék meg az az eset, ami Benczés Béla kerületi titkár elv­társsal megtörtént, hogy a tanuló- csoport értekezletre jegyzet nélkül jött. A feladat sok és nagy. Az ön­kritikából alig tűnnek ki ennek meg­oldására tett intézkedések, ezért jó lenne, ha tervszerűen, a legpontosabb láncszemet megragadva kezdenék meg a munkát, mert az önkritika akkor lesz jó, ha nem szólam marad, hanem valósággá válik. AKIK A TERMELÉSBEN ÉLENJÁRNAK E héten a nógrádi üzemekben a következő eivtársak értek el kimagasló eredményt: fínns/nipnrban : Százalék Szűcs János vájár Szorospatak 180 Csőri Ferenc vájár Kossuth-táró 252 Zsidai László vájár Kossuth-táró 327 Andó József vájár Józseflejtó's 161 Holkó Gusztáv vájár Józsefiejtős 158 Angyal Jenó' vájár Józsefiejtős 153 Bogár József vájár Józseflejtó's 139 Ujpál János vájár Józseflejtó's 135 Török János vájár Józscflejló's 175 húsiparban : Százalék Fekete Sándor ácsszekerce-egyen- getésnél 251 Halász Imre ácsszekerce-e<Jyen- getésnél 201 Ambróczi József ácsszekerce-lyu- kasztó 200 Kozmás Ferenc G. Sz. 220 Miskolczi István G. Sz. 200 Heppka László rúd vashúzó 200 Berta János rúd vashúzó 145 Molnár Béla rúd vashúzó 139 Cseh Sándor dróthúzó 248 Oravecz Lajos dróthúzó 226 Pála Tibor ifjúmunkás 202 Klimann József dróthúzó 198 Kéri Ferenc G. Sz. 281 Ludvig József ifjúmunkás 281 Dancsák János hengerész 243 Ozsvárt Bálint hengerész 237 Verbóvszki István hengerész 236 Irr ff iparban : Százalék Jancsó Jánosné pattantó 208 Schrenk Ferencné pattantó 252 Fekete Lászlóné pattantó 220 Csuz Margit kötöző' 179 Balázs Mária csomagoló 217 Pintér Irma csomagoló 269 Atag Irén csomagoló 217 Bujovszki Erzsébet csomagoló 259 Szabados Erzsébet pohárbeégető 166 Lakalát Jánosné átnéző 208

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom