Szabad Nógrád, 1950. március (6. évfolyam, 9-12. szám)

1950-03-10 / 10. szám

4

SZABAD NÖGRÄD

1950 március 10.

Rákosi eivtárs referátuma, a Központi Vezetőség február 10-i határozata fordulópontot jelent Pártunk fejlődésében. A pártmunka minőségi fejlesztésének olyan új szakaszát nyitja meg, melynek eredményeképpen Pártunk ereje, vezetőszerepe, a dolgozó tömegekkel való elszakíthatatlan kapcsolata még jobban szilárdul, jelentékenyen megnövekszik.

A Központi Vezetőség határozatának végrehajtása egyet jelent azzal, hogy erősítjük és általánossá tesszük a pártszerű kritikát és önkritikát, a párton- beliili demokráciát, megjavítjuk, magasabb színvonalra emeljük a tömegek között folyó rendszeres, szívós politikai felvilágosító, nevelő munkát.

A népnevelő munka, a pártagitáció, közvetlen, mindennapos kapcsolatot jelenti a dolgozó tömegekkel. Döntő előfeltételét teremti meg annak, hogy Pártunk valóban betölthesse élcsapat szerepét, a munkásosztálynak, dolgozó népünknek, egész nemzetünknek harc- edzett, öntudatos forradalmi vezetője lehessen.

Sztálin elvtárs a helyes bolsevik vezetésről szólva, három feltételről beszélt:

„Először: meg kell találni a kérdés helyes megoldását, a helyes megoldást pedig lehetetlen megtalálni a tömeg tapasztalatának számbavétele nélkül mert a tömeg próbálja ki saját bőrén vezetésünk eredményeit; másodszor: meg kell szervezni a helyes döntés végrehajtását, ami azonban lehetetlen a tömegek részéről jövő közvetlen segítség nélkül; harmadszor: meg kell szervezni a döntés végrehajtásának ellenőrzését, ami megint csak lehetetlen a tömegek részéről jövő közvetlen segítség nélkül.”

A vezetésnek mindhárom sztálini alapfeltétele csakis a tömegekkel való közvetlen kapcsolat állandó, tudatos erősítése útján valósítható meg. Olyan feladat ez, amelyet a dolgozók milliói között folytatott politikai felvilágosító és nevelő munka megjavításával, magasszínvonalú propaganda- és agitációs tevékenységünkkel tudunk csak biztosítani.

Központi Vezetőségünk határozatának végrehajtása népnevelő munkánk területén azt jelenti, hogy az eddiginél szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a tömegekkel, kiküszöböljük a sablonosságot, a mechanikus vonásokat agitá- ciónkból, konkréttá, harcossá tesszük azt, ugyanakkor növeljük készségünket, hogy a tömegek szavát meghallgassuk, hogy a vezetők tapasztalatát kiegészítsük „a pártbeli tömegek tapasztalatával, a munkásosztály tapasztalatával, a dolgozók tapasztalatával, az úgynevezett „kisemberek“ tapasztalatával.” Tanítanunk kell tehát a tömegeket és ugyanakkor tanulni is kell tőlük. Nem új, ismeretlen feladat ez számunkra. Tanítani és nevelni tömegeket —a marxista-leninista párt állandó kötelessége.

„Csak magunkat ámítanék, szemünket hunynék be óriási feladataink előtt, leszűkítenénk ezeket a feladatokat, — hogyha elfelejtenénk a különbséget az élcsapat és az élcsapat felé vonzódó tömegek között, hogyha el- felejtenők az élcsapatnak azt az állandó kötelességét, hogy mindszélesebb és szélesebb réteget emeljünk fel erre az élcsapat színvonalra.”

Hogyan nevelje és tanítsa a Párt a tömegeket? Egész párttevékenységünk, minden egyes párttagunk tevékenysége ezt a célt kell szolgálja.

Minden egyes kommunistának — elsősorban a kommunista népnevelőnek — el kell sajátítania azt a képességet, hogy megmagyarázza a Párt célkitűzését és határozatait, a Párt politikáját, hogy ennek szellemében nevelje a dolgozókat, mozgósítsa népünket a Párt és kormány határozatainak végrehajtására.

Minden egyes kommunistának — elsősorban a kommunista népnevelőnek — el kell sajátítania azt a képességet, hogy felfigyeljen a tömegek hangjára, alkotó kezdeményezéseire, hogy meglássa az. újat a dolgozók hétköznapi munkájában, közvetítse a tömegek hangú!étát, véleményét, tapasztalatait

ERŐSÍTSÜK NÉPNEVELŐMUNKÁNK HARCOS KRITIKAI JELLEGÉT!

a vezetés, a Párt felé. Legyen a kommunista népnevelő a saját munka- területén öntudatos vezetője a dolgozóknak, olyan vezető, aki egyesíti a vezetés és a vezetettek tapasztalatait, olyan vezető, aki nem meghátrál hanem úrrá lesz a nehézségeken. Az egyszerű emberek, elsősorban a kommunista párttag, a kommunista népnevelő munkáján, magatartásán kérész tül ismerik és Ítélik meg magát a Pártot is. A kommunista népnevelő a Pártot képviseli. Egész magatartása, egész tevékenysége Rákosi elvtárs tani tásából kell kiinduljon: „A kommunista öntudatos, odaadó, szerény munkása pártjának, osztályának, egész dolgozó népének.” Jellemzője a szó és tett azonossága. Szavainak meggyőző erejét a példamutatás meggyőző erejével támasztja alá, élenjár a termelésben, megszemélyesítője az újtípusú, a kommunista ember magatartásának. A népnevelő nem parancsolgatással, — hanem mindenekelőtt meggyőzéssel, nem sablonos, általánosságban mozgó üres szólamok hangoztatásával — hanem a legkézenfekvőbb helyi, sajátos, konkrét példák és a példamutatás erejével vezeti és mozgósítja a dolgozókat a szocializmus építésére.

A kommunista népnevelő és a tömegek kapcsolatát u kölcsönös bizalom jellemzi. Ez a feltétele annak, hogy Rákosi elvtárs útmutatását követve, „mélyebbre eresszük gyökereinket a tömegekbe”, az a feltétele annak, hogy a kommunista népnevelő a dolgozók szeretetének, megbecsülésének középpontjában álljon, tekintélye és becsülete legyen a dolgozók előtt, akik hallgatnak rá és önként követik útmutatásait.

A népnevelő munka tekintélyét, a kommunista népnevelők tekintélyét, a dolgozók feléjük irányuló bizalmát elsősorban és alapvetően az biztosítja, hogy egész magatartásukat és tevékenységüket a pártszerű kritika és önkritika szelleme hatja át. Olyan emberek legyenek az üzemek és falvak népnevelői, akikhez minden dolgozó teljes bizalommal fordul, akikről tudják; hogy minden helyzetben, minden körülmények között és mindenkivel szemben kommunista szenvedélyességgel és pártszerűséggel harcolnak az igaz ügyért.

A kommunista népnevelő nem rejti véka alá véleményét. Keményen fellép a hanyag, vagy felelőtlenül termelő munkással szemben, aki dolgozó társait, a munkásosztályt károsítja meg. Kipellengérezi a hamis önteltséget, a politikai és szakmai képzés iránti közömbösséget, a kényelmesség, vagy liberalizmus megnyivánulásait. Leleplezi és gúny tárgyává teszi a maradi- ságot, a régihez való csökönyös ragaszkodást, de ugyanilyen kíméletlen élességgel harcol a bürokratizmus, a végrehajtás és vezetés hibái ellen. Személyekre való tekintet nélkül kíméletlen bírálat tárgyává teszi — felfelé és lefelé egyaránt — a munka minden hiányosságát, mindazt, ami hátráltatja, gyengíti a Párt, a szocializmus építésének munkáját. Példát mutat a kritika-önkritika fegyverének pártszerű alkalmazásában, nem fél leleplezni és kíméletlen bírálat tárgyává tenni saját gyengeségeit. Hibáinak nyílt feltárásával és kiküszöbölésével kritikára és önkritikára neveli a dolgozókat.

A kommunista népnevelő egész tevékenységét a dolgozó nép, a haza, a Párt, a Szovjetunió iránti szeretet és az ellenség gyűlölete hatja át. Szenvedélyesen harcol a nép ellenségei és minden ellenséges befolyás, a burzsoá nacionalizmus, sovinizmus, antiszemitizmus, szovjeteilenesség, a kispolgári ingadozás, a pártszerűtlenség, a gondolkozásban meglévő burzsoá maradványok ellen. Harcol minden ellen, ami régi, de épp ilyen szenvedélves- séggel harcol az újért, a haladóért. F.el.

TUZEP N.V.

hiteiakciJjXra

GONOOP A teli

TÜZELŐRE,HA RÉ&ZT VESZEL

A tüzelőanyag-* hitelakció ban/

színre hozza és felkarolja a dolgozók kezdeményezéseit, a pozitív példák sokaságával erősíti és segíti elő fejlődésünket, mintaképül állítja a termelésben élenjárókat, ismerteti és általánosítja az új munkamódszereket, a Szovjetunió élenjáró tapasztalatainak alkalmazásával és elterjesztésével felszabadítja a termelésben, a technikában és az emberekben lévő rejtett tartalékokat.

A kommunista népnevelő példaképe a szovjet agitátor, aid magatartásával példázza, nevelőmunkájával elősegíti a dolgozók öntudatának szüntelen emelését, az újtípusú ember kialakítását.

Vájjon megfelelnek-e ezeknek a követelményeknek a mi népnevelőink? Eleget tud-e tenni népnevelőmunkánk mai szívonalán a Központi Vezetőség határozata által Pártunk és ezen belül a politikai felvilágosító munka elé tűzött feladatoknak? Megközelítik-e kellőképpen névnevelőink öntudatban, munkamódszerükben és magtartásukban a SzK(b)P . agitátorait? Kétségtelen, hogv komoly hiányosságaink vannak ezen a téren, hogy jelentős feladatok állnak előttünk ilyen vonatkozásban is. Erre utalt Rákosi elvtárs referátuma is, a Központi Vezetőség határozata, mely nyíltan feltárta munkánk hiányosságait. Kétségtelen azonban az is, hogy rendelkezünk azokkal az erőforrásokkal, birtokában vagyunk azoknak az előfeltételeknek amelyek pártmunkánknak ezen a területén is lehetővé teszik, hogy méginkább megközelítsük mintaképünket, a Bolsevik Pártot, a bolsevik agitátorokat.

A Központi Vezetőség határozata, Rákosi elvtárs útmutatása kezünkbe adta a munka sikeres megjavításának fegyverét. Megjelölte munkánk továbbfejlesztésének döntő láncszemét, a pártszerű, kommunista kritika és önkritikát, amelynek megragadásával kezünkben tartjuk az egész láncot, ki tudjuk mozdítani a jelenlegi helyzetéből, újabb, magasabb színvonalra tudjuk emelni a népnevelő munkát, megtudjuk erősíteni Pártunknak a széles dolgozó tömegekkel való kapcsolatát.

Sztálin elvtárs azt mondotta: „Az önbírálatra éppolyan szükségünk van, mint a levegőre vagy a vízre." A kritikaönkritika pártagitációnknak is éltető eleme, az a fegyver, amely előre!" a jt ja fejlődésünket, egyik talpköve Pártunknak, alapkérdése népnevelőmunkánk továbbfejlesztésének.

A nénevelőmunka harcos, kritikai jellegének kialakítása új forrásokat tár fel. Felszabadítja és kifejleszti a dolgozók kezdeményezését, aktív közreműködését a szocializmus építésében. Elősegíti, hogy egész párttagságunk és ezen túlmenőiig a tömegek ügyévé váljék a bírálat, fejleszteni a munkás- osztály egész népünk éberségét.

„Más az — mondotta Sztálin elvtárs —r amikor tíz-húsz vezető^ elvtárs figyel és vesz észre fogyatékosságokat, munkánkban, a munkástömegek pedig nem akarnak, vagy nem tudnak sem látni, sem észre venni fogyatékosságokat. Ebben az esetben minden lehetőség megvan arra, hogy biztosan elnézünk valamit, nem veszünk észre mindent. Es más az, amikor tiz-húsz vezető elvtárssal együtt a munkások százezrei és milliói figyelnek és együtt veszik észre munkánk fogyatékosságait, tárják fel hibáinkat, gyűrkőznek neki az építés közös ügyének és jelölik meg ügyünk megjavításának útját.“ Agitációs munkánk egész területén meg kell tehát erősítenünk a kritika és önkritika bolsevik fegyverének alkalmazását. Szóbeli és írásos agitációban, az emberről emberre menő felvilágosító munkában, a csoportos beszélgetésnél és újságolvasásnál; a faliújságban és a sajtóban egyaránt tág tere nyílik a politikai, felvilágosító és nevelő munka széleskörű kifejlesztésének: A kommunista agitátor szóban s írásban, szemléltető agitációs módszerekkel és a sajtó számára adott tudósításokkal és levelekkel egyaránt kell szolgája a fel- világosító és nevelő munka megerősítését, Pártunk törnegkapcsolatainak további megszilárdítását, a dolgozók mozgósítását a szocializmus építésének feladataira.

A pártagitáció minden munkása kövesse ezen a téren is a Szovjetunió példáját, kövesse a bolsevik agitátorokat, segítse elő Pártunk győzelmét, az agitációs munka színvonalának emelését, erősítse meg a politikai, felvilágosító munka harcos, kritika jellegét.

Láng István,

MDP Központi Vezetőség Agitációs Osztálya helyettes vezetője.

Jó taggyűlés után új élet

‘mm diktatúra marad Drég elypalánkon és Ősagár do it a kritika elfojtása miatt

Pénteken tartotta a Déli-bánya aknaüzemi pártszervezete a taggyűlését. Ez a taggyűlés külsőben és belsőben eltér az eddigi taggyűlésektől. Ma többen gyülekeznek és a gyűlés kezdete előtt a tagság Rákosi elvtárs beszédét vitatja meg. Ismerik Rákosi elvtárs beszédét az üzem . dolgozói és most annak szellemében akarják kijavítani a hibákat. A beszéd alapján van bőven megtárgyalni való és meg is tárgyalják.

László elvtárs, a párttitkár tartja meg beszámolóját. Őszintén, kommunista módon beszél az eredményekről és hibákról egyarárjt.

A bánya a sztálini műszakon is és előtte is megállta a helyét az üzemek közötti versenyben. Most is élen járnak a termelésben és a brigádok száma is szaporodott.

De nemcsak az eredményekről beszélt László elvtárs, hanem nyíltan és keményen beszélt a hibákról is.

Sokáig nem vettük észre a párton- kívülieket. Lebecsültük a párton- kívüliek jelentőségét és nem foglalkoztunk velük eléggé. A tömegszervezeteknek nem adtunk kellő segítséget, így azok nem segíthettek a munkánkban.

Az oktatásnál a mennyiségi oktatásra helyeztük a fősúlyt. Ezért történhetett meg, hogy a 90 induló közül csak 45 maradt. A pártonbelüli demokráciát nem vettük semmibe. A tagságot nem vontuk be egyes kérdések megoldásába és azokról csak utólag értesültek. Funkcióváltozásnál sem kérdeztük meg őket és ezért történt meg az, hogy a Párton kívül folytattak suttogó propagandát. Hibák voltak a pártiskolára való küldésnél is. Igaz, hogy ez nem csupán csak a mi hibánk, mert a Járási Bizottság és a Megyei Bizottság is későn értesített minket és ezért nem vitathattuk meg, hogy ki érdemli meg a pártiskolára való küldést.

Hibák voltak azonban a tagság részéről is. A taggyűlésen nem szólaltak fel, a pártnap után pedig csoportokban beszélgettek

•ló iittzzáw;eúlás«»k

László elvtárs beszámolója után lelkesen jelentkeztek a hozzászólásra az elvtársak.

Forgó Elemér a kritika és önkritika fontosságáról beszélt és helyesen állapította meg, hogy „további eredmények elérése érdekében szükség van a kritikára és önkritikára". Nem törődik a vezetőség a faliújsággal sem. A faliújságba a vezetőség tagjai még nem írtak cikkeket.

Varga András elvtárs a szakszervezeti vezetők felé mond kritikát. Hibáztatja őket, hogy keveset látogatják a

bányát és nem állnak a versenyszervezés élén. Szükséges — mondotta —, hogy többet látogassák a bányát, mert így minden bajról tudomást szereznek.

Gubán Ábel elvtárs a vezetőséget a pártonkívüliekkel folytatott rossz politikája miatt kritizálja.

A taggyűlés jól sikerült. A felszólaló elvtársak helyesen alkalmazták a kritikát és önkritikát. Felszólalásaikból kitűnik, hogy a fennálló hibákat kiküszöbölik, ami által erőssé teszik a Pártot.

A titkár az asztalt veri

Az elmúlt héten Drégelypalánkon is nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a taggyűlésnek. A taggyűlésre siető elvtársak mindannyian érezték, hogv ez a taggyűlés különbözik a többitől. Meg is jelent a tagság 80 százaléka, hogy megvitassák Rákosi elvtársnak a Központi Vezetőség ülésén elmondott beszédét. Figyelmesen hallgatták az előadót. A Párt titkára tartja beszámolóját és szerinte önkritikát gyakorol a vezetőség nevében végzett munkájuk fölött.

A kritika azonban úgy hangzik, hogy minden jó munka a titkár elvtársé. Elkövet mindent azért, hogy megegyezhessenek a faluban, a békesség kedvéért mindent megtesz, még azt is, hogy a megbüntetett papot védelmébe vette.

A hibákért, amik a pártszervezetnél fennállnak, a népnevelők felelősek, mert nem végezték el munkájukat.

A hozzászólásoknál egy elvtársnő hibáztatja a vezetőséget, mert mellőzik a nők munkáját. Több hozzászóló akad a faluban lévő honvédség, rendőrség és értelmiség részéről, de a falu dolgozó parasztjai közül egy sem szólalt fel. Ki mert volna felszólalni, amikor a titkár elvtárs a női felszólalónak adott válaszában az asztalt verte és azt mondotta: „no, majd most a nők jognak dolgozni, majd meglátjuk, hogy megy a munka". „Dolgozzunk és ne kritizáljunk", ezekkel a szavakkal fejezte be „önkritikáját“ a drégelypa- lánki pártszervezet titkára.

A partszervezet elnöke sem tett túl a titkáron. Nem gyakorolt kritikát sem a vezetőség, sem a maga nevében, hanem még azt mondotta, hogy köny- nyebb a járási titkárságnak lefelé, mint az alapszervezetnek felfelé kritizálni. A pártszervezet taggyűlésén egészséges kritika a női felszólalón kívül nem hangzott el. A titkár és az elnök viselkedése, akik ledorongolták a.,fe.l?z9^1ókaf, elhallgattatták az alulról jovo helyes kezdeményezést.

Az «.«tagtirilí faggyúié*

A most folyó taggyűlésekre jellemző, hogy a tagság a szokottnál nagyobb számban jön. Most eljönnek a taggyűlésre még azok is, akik ritkán vesznek részt taggyűlésen.

A jó pártvezetőség mindent elkövetett azért, hogy a taggyűlés jól sikerüljön es a Központi Vezetőség határozatát minél szélesebb tagság körében vitathassa meg.

A titkár a lakásán alszik

ösagárdon nem ez a helyzet. A taggyűlést este hatkor kellene kezdeni Azért „kellene“, mert amikor a Járá Bizottság kiküldötte megérkezett, pártszervezetben egy lélek sem volt. titkár sem. Hol lehet? Megnézem a lakásán — gondolja a Járási Bizottság kiküldötte. Elindult a titkár megkeresésére, aki éppen a lakásán feküdt.

A Járási Bizottság kiküldötte felébresztette és tudomására hozta, hogy ma taggyűlés van. Tudja azt nagyon jól az ősagárdi pártszervezet titkára, de mivel a járási értekezleten a kis- királyoskodásért kritikát kapott, amit nem tudott elviselni — lemondott. A lemondását a jegyzőnek küldte el. A Központi Vezetőség határozatát is a jegyzőnek küldte.

A iné* önkritika

A Járási Bizottság kiküldötte a jegyzőtől elhozta a Központi Vezetőség határozatát, hogy a taggyűlésen felolvashassa.

Este félhét. Megkezdődött a taggyűlés. A résztvevők száma hat. A járási kiküldött, Koczka elvtárs, a határozatot felolvassa. Olvasás közben állandóan hangoztatja, gyakoroljanak önkritikát. A tagság nem hajlandó.

Este fél tíz. Megjelenik a megyebizottság kiküldötte, a határozatot még olvassa Koczka elvtárs. A tagság még mindig nem gyakorolt önkritikát. A hosszú idő alatt egyesek álmosak lettek és a padra hajolva alszanak.

Mindenki óhaját javasolja Hajdú eivtárs, a. megyebizottság kiküldötte — fejezzék be a taggyűlést. A javaslatot „egyhangúlag“ elfogadták és a taggyűlést befejezték.

A taggyűlés után elmondották, miért nem gyakoroltak önkritikát. A titkár kiskirály volt 18 hold . föld tulajdoso- sa. A Pártot csak személyes ügyeinek rendezésére használta. A szegényparasztokat , elnyömta és a kulákkal barátkozott. Az a középparaszt, aki szívesebben társul á kulákkal, mint a szegényparaszttal a kulák ellen. Érthető, miéit nem akarta a Központi Vezetőség határozatát ismertetni. Az ősagárdi titkár azok közé tartozik, akikre Rákosi elvtárs azt mondta: „kímélet- lenül fel kelt venni a harcot — s ki kell irtanunk, mint a gyomot pártszervezeteink élekéből."

A Baromfitenyésztő Nemzeti Vállalat

balassagyarmati keltetőáilomásánái naposcsibe vásárolható 1.60 forintos árban.