Szabad Nógrád, 1950. január (6. évfolyam, 1-4. szám)

1950-01-27 / 4. szám

4 SZABAD NÖGRAD 1950 Jano&r VT. HOGYAN SZERKESSZÜK „A kapilalizmifs fejlődése Oroszországban“ A legfontosabb, amit szem előtt keü tartani, hogy a faliújság az adott kol­lektiv alkotó tevékenység terméke le­gyen. A faliújság nem lehet eleven, ha azt csak 2—3 ember készíti, ha nincs kapcsolata a tömegekkel, mely­nek teremtő gondolatát, kezdeményező akaratát kell kifejeznie. Sőt, magának I faliújság létezésének Is csak az az értelme, hogy visszatükrözze azt, ami az illető kollektivet érdekli. A tömegesség — a bolsevik sajtó alapelve — képezze a faliújság mun­kájának alapját. A faltújság támaszai a munkáslevelezők. A munkáslevelezők — a Párt ak­tívái — komoly segítőtársai a Párt­nak a közvélemény kialakításában, a helyi munka fogyatékosságainak ki- küszöhölésében, a legkiválóbb munka- példaképek népszerűsítésében. A mun­káslevelezők éles fegyvere — a toll. Cikkejk, leveleik, értesítéseik erős és hatékony eszköz a tömegnevelö mun­kában, a pártszervezeteknek az „új" fejlesztéséért és a régi, az elavuló le­küzdéséért folytatott harcában. A faliújság munkája csak akkor si­keres, ha a munkáslevelezik aktívá­jára támaszkodik. A munkáslevelezők köréből kell a kollektiv gyűlésen a szerkesztőséget is választani. A szer­kesztőséget a legaktívabb, politikailag fejlett és tekintélyes munkáslevelezők kő?ül állítják össze, olyanokkal, akik szeretjk az újságírói munkát, hajla­mosak rá és tudnak a tömeggel fog- lalkozrji. A faliújságot ugyanaz az operációs, készség, ugyanaz az időszerűség jel­lemzi, mint a nyomtatott lapot. Ezért ajánlatos, ha a faliújság legalább he­tenként kétezer jelenik meg. Ez le­hetséges is, ha a pártszervezetek erős munkáslevejezpi gárdát szerveznek, ha elvtársies, összetartó szerkesztősé­get ajakitanak, melvek tervszerűen dolgoznak. Lássuk például, hogyan van meg­szervezve a Jó vagonért" c faliújság munkája, melynek tapasztalatairól már beszéltünk. Ez a faliújság 1033 május 10-től kezdve naponként jelenik meg. Eddig több, pint 6000 száma volt. Állandó szerkesztője Hja Petrovics Sackij, kommunista, együtt fejlődött szeretett gyermekével, az újsággal. Hogyan lehetséges az újság min­dennapos kiadása? Nagy mun.kás- levelezö-aktlva segítségével. Csak a szerkesztőségben magában 16 ember dolgozik, akik ugyanolyan lelkes hívei a lapnak, mint Sackij elvtárs. Tere- chov Alexandrovszkája, Ulitin elvtár­sak már 10 éve dolgoznak a szer­kesztőségben. Birjukova és Belnikova elvtársnők 5 év#. Az újság aktív munkáslevelezője a javítóműhely fő­mérnöke, Brajlovszkij elvtárs. Sok sztahánovlsta fr rendszeresen a lapba, mint például Lemesin, Chabarov, Le- begyev, Doronjin elvtársak és mások. A szerkesztőség öt brigádra oszlik. Minden brigádban egy szerkesztő és A FALIÚJSÁGOT? két szerkesztőségi tag van. A brigá­dok egymást követve adják ki a la­pot előre tudva, melyik napon kell annak megjelenni a falon. A helyet­tes szerkesztő összegvüiti és előké­szíti az újság anyagát a megejelenés előtti napon megbeszéli a felelős szer­kesztővel. A pártszervezet titkára rendszere­sen tartár.skozlk a szenkeszőséggd, megvitatják a korábbi munkát és összeállítják a munkatervet. , A szerkesztőség kéthavonként egy­szer a pártszervezettel együtt mun­káslevelezői szemináriumot tart. Ba- turov elvtár», a párttitkár maga Is rendszeresen ír a faliújságba. A faliújság a Honvédő Háború leg­nehezebb napjaiban is megjelent. A vasutasokat kitartásra és bátorságra szólította, fokozta a munkások harci szellemét és a front megsegítésére mozgósította őket. Az újság mindennapos megjelenése következtében a lap gyorsan reagál a mindennapos eseményekre, sokolda­lúan megvilágítja a mühelykoilektfv munkáját, szervezi a t szocialista munkaversenyt és nagy figyelmet szentelhet a pártélet kérdéseinek. A lap széleskörű aktívája segítségével a szerkesztőség nemcsak faliújságot ad ki, hanem különböző mellékleteket is. Ilyen melléklet például „Az észszerüsl- tök közlönye". A faliújság melléklete­ként jeleink meg a „Fején találta a szöget" c. szatirikus lap. A faluújság plakátokat és „villámokat“ ad ki, amelyek egyes eseményekkel foglal­koznak. Rendszerré vált, hogy amikor a legjobb brigád valamelyik műhely­ben megkapta a vörös vándorzászlót, akkor ugyanott, a brigád munkahelyén a „vilIám“-ot is kifüggesztik. Ha egy munkáscsoport valamely feladatot kap, például vagonjavítást, gyakran, ami­kor a munkába megérkezik, már Ott találja a vagonra ragasztott „vil- lám‘“-ot a feladat rövid jellemzésé­vel: a javítás fajtája, a teljesítés ha­tárideje, a munkások által vállalt kö­telezettségek stb. Ilyen jelentősége van a munkásleve- lezőknPik a faliújság számára. Ez a levelezői aktíva kapcsolja össze a la­pot az olvasók tömegével. Vannak persze más, az újság segftr ségqvel létesített tömegkapcsolatai is, így például a szerkesztőség beszá­molói az olvasók előtt, a munkás- levelezők tanácskozásai, az olvasók értekezlete, a munkáslevelezők talál­kozásai a gazdasági bizalmiakkal és specialistákkal, a munkáslevelezÖk postái, stb. A szerkesztőségtől azért kívánjuk, hogy a tömegekkel foglalkozzék, mert csak igy érkezik az újsághoz az írá­sok, cikkek, javaslatok 'szakadatlan áradata a munkásoktól, alkalmazottak­tól, a mérnöki és technikai dolgozók­tól. A szerkesztőség állandó érintke­zése az olvasókkal, a velük folytatott megbeszélések, az a készség, hogy figyelmesen meghallgassanak minden panaszt, javaslatot, az a készség, hogy a beszélgető segítse társát eil« formájában kifejezni gondolatát — ez az, ami szükséges, hogy a faliújság aktívája növekedjék. Ebben az eset­ben a faliújságnak mindig sok és ér­dekes anyaga lesz. A dolgozókat buzdítani, hogy a faliújságba Irtanak, ez az agitátor tevékenységének egyik fontos része. Es tényleg, mennyi lehetőség van erre! Akármelyik munkással folytat az agitátor megbeszélést, cikktémát su­galmazhat hallgatójának. Az agitátor fontos érdeke, hogy hallgatói frjanajc: hisz ez a fokmérője társadalmi ak­tivitásuk növekedésének, vagyis annak, amiért sz agitátor tulajdonképen har­col. A Párt nagy vezéren Lenin és Sztá­lin már az első bolsevik újságok meg­jelenésekor bevonták a dolgozókat a levelezésbe. Óriási jelentőséget tulaj­donítottak a politikai tömegaktivitás e formájának. Lenin magasra értékelte a múlt század végén a munkások tö­rekvését, hogy életükről és harcukról a munkás-sajtó első szerveiben — a rőpiratokban — írjanak. „Mihelyt ezek a röplapok megjelen­tek, a munkásak — irta Lenin — ezt /ehet mondani, elárasztották levelezé­seikkel a gyárakból és üzemekből... A legelmaradottabb munkások között iif valódi szenvedéllyé fejlődött ki, hogy „kinynmatfossanak" — nemes szenve­dély!" (Lenin Müvei, V. köt. 4. kiad. 369. old. oroszul.) Lenin már 1899-ben utalt a „mun­kások között elterjedő nyönyörü szo­kásra, hogy a szocialista újságokba önállóan levelezzenek", amf biztosítja az anyag megfelelő bőségét. (Lenin Es milyen szeretette! viseltetik Sztá­lin elvtárs a munkás-levelező a mun­kásíró iránt. A munkásleve’.ezök iránti nagy szeretet érezhető a „Pravda“ e!ső számában megjelent sztálini cikk nagy­szerű szavaiból: .Az volna a kívánságunk — Irta Sztálin elvtárs 1912-ben —. hogy a munkások ne csupán az együttérzésre szorítkozzanak, hanem aktív részt ve­gyenek az újságunk irányításában is. Ne mondják a munkások, hogy az írás nekik szokatlan munka: a munhás:rók nem készen hullanak az égből, esők fokozatosan alakulnak ki Irodalmi munkálkodásuk közben. Csak bátrabban kelt a dolgához fogni: egyszpr-kétszer megbotlasz és megtanulsz írni...'" (Sztálin Müvet. II. bőt. 249. oldal, oroszul.) Ezek a sztálini szavak Időszerűek ma is. Arra tanítanak: miként kel) azért agitálni, hogy a tömegek tevé­kenyen vegyenek részt a sajtó munká­jában. A fend cikket „A faliújság — a bol­sevik agitáció fegyvere" c. brossurábö! vettük át. __ ______' N em régiben jelent meg a SZIKRA kiadásában magyar nyel­ven Lenin klasszikus műve: „A ka­pitalizmus fejlődése Oroszország. ban-" A mü újból jelet tősen gazda­gította a Szikra marxizmus-leniniz- mtis klasszikusainak magyar nyelvű kiadását és olyan pillanatban teszi as olvasó asztalára, amikor Lenin haldiának 26, évfordulóját ünnepel­jük. A könyvkiadó ezzel jelképezi, hogy Lenin halála után is él a vi­lág népei között hatalmas alkotásai­ban, él eszmélnek az egész emberi felszabadulás útját bevilágító óriási felvilágosító, nevelő, szervező és ve­zető erejében. Él eszméinek megles, testtőjében, a nagy Októberi Szo­cialista Forradalomban, mely Lenin lángelméjü fegyvertársa és folyta­tója, Sztálin vezetésével a kommu­nizmus felé halad és az egész em­beriség szilárd támasza az imperia­lizmus ellen, a tartós békéért, a né­pek szabadságáért• a függetlenségért, a jobb szocialista jövőért folyó ható­ban­Közel félmillió forintot takarítottak meg újítóink az elmuii évben A nógrádi szénmedencében az el­múlt évben hónapról-hónapra cmel- ■ kedett az újítások száma, az újítási I mozgalom nagy fejlődésnek indult- A dolgozók mindjobban felismerték az újítás fontosságát, felismerték azt, trógy az újítások és az észszerű- sttések a munkaversenyben, a több- termelésben nagy szerepet töltenek be. A fejlődésben nagy szerepet ját- ‘ szott az újító és élmunkásköiök megalakítása, ahol élmunkásaink megbeszélték azokat a kérdéseket, rmjjk mimikájuk köriben fejvotűd&tt. A brigádok közös megbeszéléseken adták át egymásnak azokat a ta­pasztalatokat, amiket a munkaver­seny folyamán tapasztaltak, s ezzel elősegítették termelékenységük eme­lését- A munkamódszerátadás a ta­pasztalatcsere, mind azt a célt szol­gálta, hogy a sztahánov-mozgalom Magyarországon elkezdődhetett. Az hogy a többterroclóSen keresztül emelkedik életszínvonaluk. Tapa«ztaIatcseremozgalom is hoz­zájárult az újítási mozgalom kiszé­lesítéséhez- Az újítók és étmunkáaok és sztahánovisták, akik a termelés­ben élenjárnak, egyik üzemtől a másikhoz mentek tapasztalatcserére ér, az ott látottakat saját üzemüknél alkaima-ták, aim; a többt emelésit elősegíti. De a tapasztalatcsere azt is szolgálta, hogy ugyanakkor ök is elmondták saját üzemüknél alkal­mazott helyse módszereket. A nógrádi szénmedencéiben az el­múlt év folyamán 151 db újítási javaslat érkezett be, aminek a gazadasági megtakarítása közel fél­millió forint. Az újítóknak több, mint 29 ezer forintot fizettek ki ju­talomdíj címén. Az újítók a hároméves terv ta­pasztalatait felhasználják az ötéves terv sikeres megvalósítása érdeké­ben. még nsgyrbb mozgalmi len­újftások fejlődéséhez hozzájárult I dülettel fognak hozzá újítási mun- még az is, hogy - doJgoaóCc látják, I kákhoz. ftfűlielyitfnvYtár a Gépgyárban A tarjáni gépgyárban még a sztálini felajánlásban vállalták, hogy az üzemen belül kölcsönkönyvtárat állítanak fel. Fel is állították a köl­csönkönyvtárat a gyár legnagyobb üzemében aa "ntödéhm. A könyv, tár nagy nópoaerünégntók örvend- A legolvasottabb könyv Makareakó: Az új ember kovácsa- Az ifjúság vi­szonya azonban szembeötlően rossz a könyvtárhoz- Még csak elvétve se lehet találni ifjúmunkást a könyv­tárban. Az ifjúság nem akar ta­nulni’ Az üzemen belül könyváruda Is működik- Az elmúlt félév mérlege is igazolja, hogy nagyszerű kezde­ményezés volt. Eddig 1200 fórint értékben vásároltak könyv-eket a dolgozók- A legnagyobb népszerű­ségnek az olcsó szakkönyvek, a po­litikai és a szépirodalmi könyvek örvendenek. Három találkozás A film csupa optimizmus, bizakodás, bátorítás a boldog holnapot építő em­berek számára. A zenéje és a ragyo­góan sikerült színezése is csodálato­san szép. Nagymértékben járu'unk hozzá a film sikeréhez, és a film nagyszerűségét méltatjuk. ha azt írjuk, hogy rendezője a világ legna­gyobb filmrendezője, Pudovkin, a szovjet rendezők mestere. Apolló Mozgó, Salgótarján I. hó 28—30-ig: Három találkozás Sztahánov Aleksze) 1905 ban szü­letett Liiqovkábsn. Mint egyszerű bányamunkás, 15 évvel ezelőtt kez- deményezts a munka mrgas termo láíconységének rőla ejnovezeit s az­óta az egész szovjet Iparban elter­jedt mozgalmát, E vőqozíe az Ipari Akadémiát és mérnöki oklevelet szerzett, , __________. M indig úgy éreztem, hogy ismerjük egymást Sztálin elvtárssal. így volt ez abban az időben is, amikor még sohasem láttam, sőt gondolni sem mertem volna arra a boldogságra, hogy a nagy vezérrel valaha is be­szélhetek. Hiszen Sztálin elvtárs csak egy van. mi pedig milliónyian va­gyunk. Sztálin elvtárs alakja már régen úgy élt emlékezetemben és szivem­ben, mint egy drága, közelálló em­ber alakja. Miként bányásztársaim, én is minden szavát lestem. Többször is átolvastam minden beszédét, amit az újságok közöltek, míg végül egyes mondatait kívülről tudtam. Számomra különösen kedvesek voltak e szavai: -az újjáépítés időszakában minden a technikától függ", majd később: legjobb érték az ember". 1935 májusában hangzott el Sztálin elvtárs beszéde a Vörös Hadsereg ka- tanai akadémiájának évzáró ünnepé­lyén, amelyben azt mondotta, hogy „a technika olyan emberek kezében, akik elsajátították, csodát tehet". Erről so­kat beszélgettünk és gondolkoztunk. Mind annyiunkban egy kívánság élt: megmutatni, mire képesek a szovjet emberek a technika birtokában. Igy született az én rekordom is az 1935 augusztus 30-ról 31-re virradó éjszakán. Nemsokára én Is megláthattam és meghallgathattam Sztálin elvtársat. November 14-lke volt az a várva- cárt nap, amikor Sztálin fogadta a Kremlben a íztahánooistákat. AKI GYŐZELMEKRE LELKESÍT * Irta: Atvksavjf SainháttoF Megérkeztünk- Bementünk a te­rembe és hamar elhelyezkedtünk. Min­denki az elnökségi asztal közelében igyekezett helyet foglalni, mivel tudta, hogy ennél az asztalnál ül majd Sztá­lin elvtárs. Es ime jönnek: Sztálin, Molotov, Kugánovics, Ordzsonikidze, Vorosilov, Kalinin, Andrejev. Mikojáit, Zsdánov, Hruscsov. Jönnek és üdvö­zölnek minket. A teremben valami rendkívüli történt. Mindannyian fel­ugrottunk helyűnkről és viharosan tapsoltunk. Nézem Sztálin elvtársat, 5 pedig vidáman mosolyog felénk, tapsol és üdvözlésünkre felemeli jobbkezét. Sokáig nem tudunk megnyugodni. Fel­kiáltottam: — Éljen Sztálin elvtársi Duszja Vinográdóva pedig: — Bolsevik sztahánovista üdvözlet Sztálin elvtársnak! Igy ünnepeltük hosszasan Sztálin elvtársat és munkatársait. Ordzsonikidze a sztahánovisták fel­szólalásai után bejelentette: — Sztálin elvtársé a szót Mintha mennydörgés dördült volna, amikor a Kretnl termét megtöltő több mint 3000 ember egyszerre állt fel he­lyéről. Sokáig tapsoltunk és ünnepel­tük vezérünket. Sztálin elp társ felállt és az emel­vényhez indult. Mi csak álltunk és harsogtunk feléje: — Éljen Sztálin elvtársi ö pedig nyugodtan, mosolyogva állt meg az emelvényen és az apa. a tanító tekintetével nézett ránk. A te­remnek minden zugából fytneplés szállt jelóje. Sztálin elvtárs fele/nelh kezét, csendet kért. De nem használt semmi. Mindannyiunk szive meglelt valami különösen gyönyörű érzéssel a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője. * * Sztálin elvtárs iránt és ezeket az ér­zéseket mindnyájan kifejezésre akar­tuk juttatni. Sztálin elvtárs az elnök­ség jelé fordult Alkalmasint azt kérte, hogy teremtsenek rendet. Ordzsonikidze a terem felé intett. Sztálin elvtárs ekkor kivette óráját és felénk mutatta. De kit Is érdekelt most az idő? Ordzsonikidze sokáig csöngetett, amíg végre elült a zai a teremben. Amikor azonban Sztálin beszélni kezdett, mély csönd támadt, mert va­lamennyien igyekeztünk mindent meg­hallani és senki nem akart veszíteni egyetlen szót sem. Sztálin elviárs egyszerűen, érthetően beszélt és szavai mélyen behatoltak tudatunkba. Nem egyszer nevezett meg engem, Ruszjglnt ép más szta­hanovistákat, M/Jyen l?gaptt voltam, amikor rólunk beszélt! De vájjon nem kel­lett-e Izgatottnak lennünk, amikor azt mondta, hogy mi vetettük a szikrát, melyből láng lobban? Arra gondol­tam: „Sztahánov, te még csak a kez­det kezdetén vagy. Sokkal többet keli még tenned..." Amíg a vezér beszédét figyeltem, <áfát munkámra gondoltam. Sztálin elvtárs azt mondotta, hogy a Sztahánov-mozgalom réges-rég még­érett már, de visszatartották a régi technikai normák. Színigazság. Hiszen az én napi normám is 7 *onna vök. Lehetett volna ilyen normák meHett sok szenet várni? Megdöntöttem hát ezeket a normákat. Persze, akkor még nem gondoltam arra, hogy ilyen si­kert érek el és módszeremet rövid időn helül az emberek ezrei ve­szik át. Sztálin elvtárs azt mondotta, hogy a munkások élete most vidámabb, jobb lett. En magamon és társaimon ke­resztül ítélem meg, ml nagyon jól élünk. Most nincsenek kenyér gondok. Csak a tanulás és a kulturális fejlő­dés gondját ismerjük, tanulni és újra tanulni akarunk. ★ Molotov elv társ elmondotta beszédé­ben, hogy milyen keserves útja volt Muszinszkii arhangelszki fürészlelepi munkásnak, az erdőipar első sztaha­novistájának, Muszinszkii kénytelen volt eltitkolni a gazdasági szervezet és az ellenőrök előtt, hogy új, maga­sabb technikai normákat teljesített. Sztálin alvtárs is megemlékezett Mu- szinszkijről, majd így folytatta: — Magának Szttahpnovnak a sorsa se volt jobb, mert ahhoz, hogy ügyén előbbre vihesse, védekezni kellett nem­csak a vezetőség egyes hivatalnokai, hanem egyes munkások ellen is, akik kinevették és újításai miatt hajszát rendezlek ellene. Nekem riagyon tetszett, ahogyan Sztálin elvtárs lefestett bennünket. — Láttuk itt Sztahánovot és Buszi- glnt — mondotta Sztálin, — Felszó latiak értekezletünkön. Egyszerű és szerény emberék, nem tartattak igényt arra, hogy mint országos méretű nagy­ságokat borostyánnal koszorúzzák meg őket. Sőt, én úgy látom, hogy kissé zavarba is hozta őket a mozgat lom várakozásuk ellenére kibontako­zót t nagy lendülete. Hogy is ne jönnének zavarba, ami­kor bennünket, egyszerű embereket mindenhol tisztelettel öveznek. Sztálin elvtárs olyan világosan be­szélt, hogy minden érthető volt szá­momra. Mindenre emlékeztem és min­dent feljegyeztem, hogy visszatérésem után elmondhassam társaimnak. Mielőtt befejezte volna beszédét, Sztálin elvtárs mosolyogva így szólt: — Mi itt az elnökségben tanács­koztunk és úgy határoztunk, hogy a kormány vezetőinek a Sztahánov-moz­galom vezetőivel tartott ezt az érte­kezletét meg kell jelölni. Es hát úgy döntöttünk, hogy mintegy 100—120 embert kpzütetek fel kell terjeszteni magas kitüntetésre... — Ha ti is helyeslitek, elvtársak, akkor ezt a dolgot meg is csináljuk — fejezte be beszédét Sztálin elvtárs. Végnélkül szálltak az üdvözlések Sztálin felé. Ordzsonikidzse elvtárs befejezettnek nyilvánította az érte­kezletet. Szatbájev, kazáh vasutas, az elnök­séghez szaladt és szorongatni kezdte Sztálin elvtárs kezét Sokáig búcsúz­tunk a nép vezérétől és néhány percig még távozása után is a teremben maradtunk. Sajnáltuk elhagyni azt a helyet, ahol Szadiin elvtárs közelében lehettünk, ahol ilyen sokat tudhat­tunk meg. hal ottunk és láttunk. Nem akartunk elválni Sztálin elvtá'stól és vezetőinktől. Valaki hirtelen énekelni kezdett egy dalt a „Vidám fickó" című filmből. A dalt átvette isdánoo elvtárs, Kliment Jejremovlcs Vorosi­lov pedig az emelvényen állva ve­zényelt Vidám, örömmel énekeltünk és sajnáltuk, hogy el kell válnunk. A fenti cikk a Szovjet Kultúra elméi folyóiratból lett kivéve.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom